Világ, 1917. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
2017. január 1. VK AG Az entente a békefeltételeket várja Válasz a Központi hatalmak jegyzékére Ms éjjel került nyilvánosságra az entente válasza, amelyet a közvetítő semleges államok kormányaihoz már szombaton eljuttatott s amelyben reflektál a központi hatalmak békeajánlatára. A válasz, amint azt jónak látják külön is hangsúlyozni, egységes és közös s lényegében kibővítése Lloyd George beszédének. A jegyzék kiemeli, hogy az entente-államok mindig ragaszkodtak a békéhez s egyedül a központi hatalmak provokálták a harcot. A német jegyzék a feltételek közlése nélkül nem megy békeajánlatszámba, hanem a háborús manővernek, amivel fedezni akarják a nemzetközi jog megszegéseit és belső gazdasági felbomlásokat. Megtorlás, jóvátétel és biztosítékok nélkül nincs béke s épp ezért az entente megtagadja, hogy egy minden őszinteség és jelentőség híján lévő javaslattal foglalkozzon. Béke addig nincs, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállítása, a nemzetiségek alaptörvényének elismerése, a kis államok létszabadsága biztosítva nincs és végleges garanciák nincsenek hasonlóségről gátlásokkal szemben. Az entente tehát a békefeltételek közlése nélkül nem látja kilátásosnak a tárgyalásokat, viszont a feltételek körvondozásában már némi mérsékletet árul el, amely kilátásossá teszi, hogy a német feltételeket nem utasítanák ,ab ovo vissza. Az entente a maga feltételeit még mindig csak körvonalakban adja meg, viszont meglehetős szabadkezet biztosít a központi hatalmaknak is, amelyek lényegben és elvileg nem vethetik el az entente vezető tételeit. Nem szerepel immár a szokott csatakiáltások között a porosz militarista kaszt megsemmisítése, viszont a nemzetiségi alaptörvények elismerése magában foglalja a lengyel autonómia szükségének jóváhagyását is. Úgy érezzük, hogy egy oktávval alacsonyabban beszélnek Lloyd George-ék s ha a központi hatalmak a nagy cél érdekében újabb lépést volnának hajlandók lenni — aminthogy bizonyára fognak is tenni, hiszen most már kifejezett felszólítást kaptak a békefeltételek közlésére — akkor fog annyi világosság derülni a békefeltételek misztikus mzeire, annyi elegendő lesz ahhoz, hogy fenntartsa az érintkezést, előbb a semlegesek testén át, később közvetlenül a hadviselő felek közt. Hamarosan meg kell jönnie az entenle válaszának a semleges államokhoz, elsősorban Wilsonhoz s ebből talán még több élesztőt nyerünk a magunk reménységéhez: a béke az ajtón kopogtat. az entenle válasza Parisból jelentik. (Havas-ügynökség.) Marrixe adta át Briand miniszterelnök az Egyesült Államok itteni nagykövetének Belgium, Franciarország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugália, Románia, Oroszország és Szerbia válaszát az ellenséges hatalmaknak a béketárgyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére: Együttes válasz a. A népek szabadságának védelmére egyesülve és híven ahhoz a vállalt kötelezettséghez, hogy a többitől elválva nem teszik le a fegyvert, a szövetségesek elhatározták, hogy együttesen válaszolnak azokra az állítólagos békeajánlatokra, amelyeket az ellenséges államok kormányai az Egyesült Államok, Spanyolország, Svájc és Németalföld közvetítésével adtak át nekik. A szövetséges hatalmak minden válasz előtt szükségesnek tartják, hogy az ellenséges államok jegyzékének két lényeges állítása ellen tiltakozzanak, amelyekkel a szövetségesekre akarják hárítani a háborúért a felelősséget, és amelyet a központi hatalmak győzelmét hirdetik. A szövetségesek nem engedhetik meg ezt a valótlan kettős állítást, amely alkalmas arra, hogy minden tárgyalási kísérletet már eleve haszontalanságra ítéljen. A szövetséges nemzetek 30 hónap óta viselik minden nehézségét a háborúnak, amelynek elhárítására mindent megtettek. Tettekkel bebizonyították a békéhez való ragaszkodásukat, amely ma ugyanoly erős, mint volt Jö11-ben. Miután Németország kötelezettségeit megsértette, az általa megtört békát nem lehet az ő szavára alapílni. Békefeltételeiket! A tárgyalások megkezdésének feltételei nélkül történt kezdeményezés nem békeajánlat. E minden kézzelfogható tartalmat és határozottságot nélkülöző, a császári kormány által forgalomba hozott állítólagos békeajánlat inkább háborús manővernek tetszik, amely a viszálynak a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jellegének rendszeres félremagyarázásán alapszik. Ki a felelős ? A nudlid illetőleg a német jegyzék szemet huny ama tények, adatok és számok felett, melyek azt bizonyítják, hogy a háborút Németország s Ausztria-Magyarország szándékosan előidézte s megvalósította. Hágában német képviselő utasított vissza minden a leszerelésre vonatkozó javaslatot. 1014 júliusában Ausztria- Magyarország volt az, amely miután példátlan ultimátumot intézett Szerbiához, bár nyomban megkapta az elégtételt, megszente a háborút. Ezután a központi hatalmaik visszautasítottak minden törekvést, amely az entente részéről odairányult, hogy a helyi viszályt békés megoldásra juttassák. Angliának a konferenciára vonatkozó javaslatát, a franciák ajánlotta nemzetközi bizottságot, az orosz cár által ajánlott döntőbíróságot (beérkezett szövegben itt hézag van), mindezen erőfeszítéseket Németország válasz nélkül hagyta és nem követte azokat. Belgiumot megtámadta egy oly birodalom, amely semlegességét garantálta és nem riadt vissza attól, hogy maga jelentse ki, hogy a szerződések „papírrongyok“ és hogy a „szükség törvényt bont.“ A jelent illetőleg Németország ajánlata a kizárólagos európai „háborús térképre“ támaszkodik, amely a helyzetnek csak átmeneti külső képét fejezi ki és nem állapítja meg az ellenség valódi erejét. Ily előfeltétel mellett kötött béke csak a támadók javára válna, akik azt hitték, hogy céljukat két hónap alatt elérhetik és most két év múlva észreveszik, hogy azt sohasem fogják elérni. Megtorlás, jóvátétel, biztosítékok A jövőt illetőleg a Németország hadüzenete által előidézett pusztulás, a hadviselők és a semlegesek ellen Németország és szövetségesei által elkövetett számos merénylet megtorlást, jóvátételt és biztosítékot (sanction, reperations és garanties) követel. Németország ravaszul kitér úgy az egyik, mint a másik elől. Valójában a központi hatalmak által tett nyilatkozat nem más, mint jól kiszámított kísérlet arra, hogy a háború továbbfejlődésére behatást gyakoroljanak s végegezetül egy német békének ránk erőszakolására. Meg akarja téveszteni az entente országok közvéleményét; e közvélemény aonban minden áldozat dacára, bámulatos elszántsággal, már is válaszolt és az ellenség nyilatkozatának ürességét kellő világításba helyezte. Az ellenség nyilatkozata buzdítani akarja Németország és szövetséges államai közvéleményét, Hét, amelyet veszteségei súlyosan megpróbáltak, amelyet a gazdasági ínség szétmért és amely összetört ama végső erőfeszítés alatt, amelyeket ez országok népeitől megköveteltek. Meg akarja téveszteni és megfélemlíteni a semleges országok közvéleményét, amely már régen megalkotta ítéletét az eredeti felelősségről, amely tisztában van a jelenlegi felelősség kérdésében is és amely nagyon is világosan látja, hogy Németország terveit segítené elő, ha feladná az emberi szabadságok védelmét. Az ellenség nyilatkozata végül már eleve igazolni igyekszik a nagyvilág szemében a búvárhajó-háború új bűntényeit, a munkások erőszakos elhurcolását és állampolgároknak erőszakos sorozását a saját hazájuk elleni harcra, valamint a semlegesség megsértését. Ez a javaslat nem megfelelő A mai óra súlyának, de egyúttal szükségleteinek is tudatában, a szövetséges kormányok, amelyek egymással szoros kapcsolatban és népeikkel teljes egyetértésben vannak, megtagadják azt, hogy egy minden őszinteség és jelentőség híjján levő javaslattal foglalkozzanak. Kijelentik újólag, hogy béke nem lehetséges mindaddig, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállítására (reparation), a nemzetiségek alaptörvényének elismerése, a kis államok létszabadságára vonatkozó biztosítékkal nem bírnak, amíg nem tudják határozottan, hogy oly rendezés történik, amely alkalmas a népeket már régen fenyegető okok végleges elhárítására és arra, hogy a világ biztonsága egyedül igaz zálogait megadja. Belgium szerepe A szövetségesek végül szükségesnek tartják, hogy a következőket állapítsák meg, amelyek kidomborítják azt a sajátságos helyzetet, amelyben Belgium két és félévi háború után van Az európai öt nagyhatalom és köztük Németország által aláírt szerződések révén Belgium a háború előtt egy külön határozmánynak örvendett, amely területét sérthetetlennek jelentette ki és európai konfliktus esetére azt az öt nagyhatalom védelme alá helyezte. Mindazonáltal Belgium kénytelen volt e határozmányt semmibe vevő Németország első támadását elviselni. Ezért a belga kormány szükségesnek tartja, hogy pontosan fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt Belgium szüntelenül az entente-hatalmak oldalán küzd a jog és az igazság ügyéért. Belgium mindenkor gondosan ügyelt a semlegességéből származó kötelességekre. Fegyvert azért ragadott, hogy függetlenségét és semlegességét, melyeket Németország megsértett, védelmezze és nemzetközi kötelezettségeihez hív maradjon. Augusztus 4-én a kancellár a német birodalmi gyűlésen elismerte, hogy támadás sértés volt a nemzetközi jog ellen, amelynek jóvátételére Németország nevében kötelezettséget vállalt. Két és fél év alatt ez az igazságtalanság kegyetlenül kiélesedett a háborús intézkedések és a megszállás folytán, amely ez ország segélyeszközeit kimenti, iparát tönkreteszi, városait, falvait elpusztítja és a mészárlásokat, kivégzéseket, bebörtönözéseket szaporítja. És abban a pillanatban, amelyben Németország békéről és emberiességről beszél a világnak, belga polgárokat ezerszámra visz el lakóhelyükről és szolgaságba dönti őket. Belgium a háború előtt csupán arra törekedett, hogy jó viszonyban legyen összes szomszédaival. Királyának és kormányának csupán egy céljuk van: A béke és a jog helyreállítása, ők azonban csak oly békére hajlandók, amely országuknak jogos elégtételt (reparations) garanciákat és a jövőre nézve biztosítékokat hozna. (Megjegyzés: Végleges ítéletet erről, a Havas-ügynökség által közölt jegyzékről, csak akkor alkothatunk, amikor annak hivatalos szövege rendelkezésünkre fog állani.). )