Világ, 1917. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-01 / 1. szám

2­­017. január 1. VK­­ AG Az entente a békefeltételeket várja Válasz a Központi hatalmak jegyzékére Ms éjjel került nyilvánosságra az entente válasza, amelyet a közvetítő semleges államok kormányaihoz már sz­ombaton eljuttatott s amelyben reflektál a központi hatalmak béke­­ajánlatára. A válasz, amint azt jónak látják külön is hangsúlyozni, egységes és közös s lé­nyegében kibővítése Lloyd George beszédének. A jegyzék kiemeli, hogy az entente-államok mindig ragaszkodtak a békéhez s egyedül a központi hatalmak provokálták a harcot. A német jegyzék a feltételek közlése nélkül nem megy békeajánlatszámba, hanem a háborús manővernek, amivel fedezni akarják a nem­zetközi jog megszegéseit és belső gazdasági fel­bomlásokat. Megtorlás, jóvátétel és biztosíté­kok nélkül nincs béke s épp ezért az entente megtagadja, hogy egy minden őszinteség és jelentőség híján lévő javaslattal foglalkozzon. Béke addig nincs, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállítása, a nemzetiségek alaptörvényének elismerése, a kis államok lét­szabadsága biztosítva nincs és végleges garan­ciák nincsenek hasonló­s­égről gátlások­k­a­l szemben. Az entente tehát a békefeltételek közlése nélkül nem látja kilátásosnak a tárgyalásokat, viszont a feltételek körvond­ozásában már némi mérsékletet árul el, amely kilátásossá teszi, hogy a német feltételeket nem utasítanák ,ab ovo vissza. Az entente a maga feltételeit még mindig csak körvonalakban adja meg, viszont meglehetős szabadkezet biztosít a köz­ponti hatalmaknak is, amelyek lényegben és elvileg nem vethetik el az entente vezető téte­leit. Nem szerepel immár a szokott csatakiáltá­­sok között a porosz militarista kaszt megsem­misítése, viszont a nemzetiségi alaptörvények elismerése magában foglalja a lengyel auto­nómia szükségének jóváhagyását is. Úgy érezzük, hogy egy oktávval alacso­nyabban beszélnek Lloyd George-ék s ha a központi hatalmak a nagy cél érdekében újabb lépést volnának hajlandók lenni — aminthogy bizonyára fognak is tenni, hiszen most már kifejezett felszólítást kaptak a béke­­feltételek közlésére — akkor fog annyi vilá­gosság derülni a békefeltételek misztikus m­­­zeire, annyi elegendő lesz ahhoz, hogy fenn­tartsa az érintkezést, előbb a semlegesek tes­tén át, később közvetlenül a hadviselő felek közt. Hamarosan meg kell jönnie az entenle válaszának a semleges államokhoz, elsősorban Wilsonhoz s ebből talán még több élesztőt nyerünk a magunk reménységéhez: a béke az ajtón kopogtat. az entenle válasza Parisból jelentik. (Havas-ügynökség.) Ma­rrixe adta át Briand miniszterelnök az Egyesült Államok itteni nagykövetének Belgium, Fran­­ciarország, Anglia, Olaszország, Japán, Monte­negró, Portugália, Románia, Oroszország és Szerbia válaszát az ellenséges hatalmaknak a béketárgyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére: Együttes válasz­ a. A népek szabadságának védelmére egyesülve és híven ahhoz a vállalt kötelezett­séghez, hogy a többitől elválva nem teszik le a fegyvert, a szövetségesek elhatározták, hogy együttesen válaszolnak azokra az állítólagos békeajánlatokra, amelyeket az ellenséges álla­mok kormányai az Egyesült Államok, Spa­nyolország, Svájc és Németalföld közvetítésé­­vel adtak át nekik. A szövetséges hatalmak mind­­en válasz előtt szükségesnek tartják, hogy az ellenséges államok jegyzékének két lényeges állítása el­len tiltakozzanak, amelyekkel a szövetsége­sekre akarják hárítani a háborúért a felelős­séget, és amelyet a központi hatalmak győzel­mét hirdetik. A szövetségesek nem engedhetik meg ezt a valótlan kettős állítást, amely alkal­mas arra, hogy minden tárgyalási kísérletet már eleve haszontalanságra ítéljen. A szövet­séges nemzetek 30 hónap óta viselik minden nehézségét a háborúnak, amelynek elhárítá­sára mindent megtettek. Tettekkel bebizonyí­tották a békéhez való ragaszkodásukat, amely ma ugyanoly erős, mint volt Jö11-ben. Mi­után Németország kötelezettsé­geit megsértette, az általa megtört békát nem lehet az ő szavára alapí­­lni. Békefeltételeiket! A tárgyalások megkezdésének feltételei nélkül történt kezdeményezés nem békeaján­­lat. E minden kézzelfogható tartalmat és ha­tározottságot nélkülöző, a császári kormány által forgalomba hozott állító­lagos békeajánlat inkább háborús manővernek tetszik, amely a viszálynak a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jelle­gének rendszeres félremagyarázásán alapszik. Ki a felelős ? A nudlid illetőleg a német jegyzék szemet huny ama tények, adatok és számok felett, melyek azt bizonyítják, hogy a háborút Német­ország s Ausztria-Magyarország szándékosan előidézte s megvalósította. Hágában német kép­viselő utasított vissza minden a leszerelésre vo­natkozó javaslatot. 1014 júliusában Ausztria- Magyarország volt az, amely miután példátlan ultimátumot intézett Szerbiához, bár nyom­ban megkapta az elégtételt, megszente a hábo­rút. Ezután a központi hatalmaik visszauta­sítottak minden törekvést, amely az entente részéről odair­ányult, hogy a helyi viszályt bé­kés megoldásra juttassák. Angliának a konfe­renciára vonatkozó javaslatát, a franciák aján­lotta nemzetközi bizottságot, az orosz cár által ajánlott döntő­bíróságot (beérkezett szövegben itt hézag van), mindezen erőfeszítéseket Né­metország válasz nélkül hagyta és nem követ­te azokat. Belgiumot megtámadta egy oly bi­rodalom, amely semlegességét garantálta és nem riadt vissza attól, hogy maga jelentse ki, hogy a szerződések „papírrongyok“ és hogy a „szükség törvényt bont.“ A jelent illetőleg Németország ajánlata a kizárólagos európai „háborús térképre“ tá­maszkodik, amely a helyzetnek csak átmeneti külső képét fejezi ki és nem állapítja meg az ellenség valódi erejét. Ily előfeltétel mellett kö­tött béke csak a támadók javára válna, akik azt hitték, hogy céljukat k­ét hónap alatt elér­hetik és most két év múlva észreveszik, hogy azt sohasem fogják elérni. Megtorlás, jóvátétel, biztosíték­ok A jövőt illetőleg a Németország hadüze­nete által előidézett pusztulás, a hadviselők és a semlegesek ellen Németország és szövet­ségesei által elkövetett számos merénylet megtorlást, jóvátételt és biztosítékot (sanction, reperations és garanties) követel. Németország ravaszul kitér úgy az egyik, mint a másik elől. Valójában a központi ha­talmak által tett nyilatkozat nem más, mint jól kiszámított kísérlet arra, hogy a háború to­vábbfejlődésére behatást gyakoroljanak s vége­­gezetü­l egy német békének ránk erőszakolásá­­ra. Meg akarja téveszteni az entente országok közvéleményét; e közvélemény aonban minden áldozat dacára, bámulatos elszántsággal, már is válaszolt és az ellenség nyilatkozatának ürességét kellő világításba helyezte. Az ellen­ség nyilatkozata buzdítani akarja Németor­szág és szövetséges államai közvéleményét, Hét, amelyet veszteségei súlyosan megpróbál­tak, amelyet a gazdasági ínség szétmért és amely összetört ama végső erőfeszítés alatt, amelyeket ez­ országok népeitől megkö­veteltek. Meg akarja téveszteni és megfélemlí­teni a semleges országok közvéleményét, amely már régen megalkotta ítéletét az ere­deti felelősségről, amely tisztában van a je­lenlegi felelősség kérdésében is és amely na­gyon is világosan látja, hogy Németország terveit segítené elő, ha feladná az emberi sza­badságok védelmét. Az ellenség nyilatkozata végül már eleve igazolni igyekszik a nagyvi­lág szemében a búvárhajó-h­áború új bűnté­nyeit, a munkások erőszakos elhurcolását és állampolgároknak erőszakos sorozását a saját hazájuk elleni harcra, valamint a semlegesség megsértését. Ez a javaslat nem megfelelő A mai óra súlyának, de egyúttal szük­ségleteinek is tudatában, a szövetséges kor­mányok, amelyek egymással szoros kapcso­latban és népeikkel teljes egyetértésben vannak, megtagadják azt, hogy egy minden őszinteség és jelentőség híjján levő javaslat­tal foglalkozzanak. Kijelentik újólag, hogy béke nem lehet­séges mindaddig, amíg a megsértett jogok és szabadságok visszaállítására (reparation), a nemzetiségek alaptörvényének elismerése, a kis államok létszabadságára vonatkozó biz­tosítékkal nem bírnak, amíg nem tudják határozottan, hogy oly rendezés történik, a­mely alkalmas a népeket már régen fenye­gető okok végleges elhárítására és arra, hogy a világ biztonsága egyedül igaz zálogait megadja.­­ Belgium szerepe A szövetségesek végül szükségesnek tart­ják, hogy a következőket állapítsák meg, ame­lyek kidomborítják azt a sajátságos helyzetet, amelyben Belgium két és félévi háború után van Az európai öt nagyhatalom és köztük Németország által aláírt szerződések révén Belgium a háború előtt egy külön határoz­­mánynak örvendett, amely területét sérthetet­lennek jelentette ki és európai konfliktus ese­tére azt az öt nagyhatalom védelme alá helyez­te. Mindazonáltal Belgium kénytelen volt e h­atározmányt semmibe vevő Németország el­ső támadását elviselni. Ezért a belga kormány szükségesnek tartja, hogy pontosan fejtse ki azokat az okokat, amelyek miatt Belgium szüntelenül az entente-hatalmak oldalán küzd a jog és az igazság ügyéért. Belgium minden­kor gondosan ügyelt a semlegességéből szár­mazó kötelességekre. Fegyvert azért ragadott, hogy függetlenségét és semlegességét, melyeket Németország megsértett, védelmezze és nem­zetközi kötelezettségeihez hív maradjon. Augusztus 4-én a kancellár a német birodalmi gyűlésen elismerte, hogy­­ támadás sértés volt a nemzetközi jog ellen, amelynek jóvátételére Németország nevében kötelezettséget vállalt. Két és fél év alatt ez az igazságtalanság kegyet­lenül kiélesedett a háborús intézkedések és a megszállás folytán, amely ez ország segélyesz­közeit kimenti, iparát tönkreteszi, városait, falvait elpusztítja és a mészárlásokat, kivégzé­seket, bebörtönözéseket­ szaporítja. És abban a pillanatban, amelyben Németország békéről és emberiességről beszél a világnak, belga pol­gárokat ezer­számra visz el lakóhelyükről és szolgaságba dönti őket. Belgium a háború előtt csupán arra törekedett, hogy jó viszonyban le­gyen összes szomszédaival. Királyának és kor­mányának csupán egy céljuk van: A béke­ és a jog helyreállítása, ők azonban csak oly bé­kére hajlandók, amely országuknak jogos elégtételt (reparations) garanciákat és a jövőre nézve biztosítékokat hozna. (Megjegyzés: Végleges ítéletet erről, a Ha­vas-ügynökség által közölt jegyzékről, csak akkor alkothatunk, amikor annak hivatalos szövege rendelkezésünkre fog állani.). )

Next