Világ, 1917. október (8. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-02 / 244. szám

tott pártszervezetek törvényes, keretben történő­­ politikai működését. Az új kormány, amely a­­ demokratikus fejlődés szükségességét hirde­ti, önmagával jutott volna ellentétbe, ha eltiltja a szociáldemokrata politikai egyesületek meg­alakítását. A pártszervezetek tehát föhasznál­­ták az adott alkalmat és a belügyminiszte-­­­tériumhoz olyan alapszabályokat nyújtottak be, amelyek a politikai működést lehetővé tezik. A XIX. budapesti választók­­ület most kapta vissza alapszabályait a jóváhagyó zá­radékkal. Ugron belügyminiszternek ezen in­tézkedése elvi jelentőségű, mert most az adott engedélylyel élve, gyors ütemben ala­kulnak meg az egész országban a szociál­demokrata párt politikai egyesületei. Hajdú megye Wekerle mellett Debrecenből jelentik: Hajdúvármegye törvény­­hatósági, bizottsága Vezprémi Zoltán főispán elnök­lésével ma tartotta rendes őszi közgyűlését a legtel­jesebb érdeklődés mellett. A napirenden szerepelt Wekerle Sándor miniszterelnök leirata kormányel­­nökké történt kinevezéséről. Hajdumek­ve egyhan­gúlag a legnagyobb lelkesedéssel üdvözli Wekerle Sándor miniszterelnököt. Az ipolysági gyűlés­t Hont vármegye törvényhatósági bizottsága rendes őszi közgyűlésén gróf Somssich Tihamér indítványára a közgyűlés I. Ferdinánd bolgár ki­rályt, akinek ősei, a Koháryak, Hont vármegye örökös főispánjai voltak s aki a vármegye iránt érzett vonzalmának számtalan tanújelét adta. 30 éves uralkodói jubileumai alkalmából felirattal üdvözölte és egyúttal mélyen érzett részvétét fe­jezte ki Eleonóra királyné halálán. A közgyűlés legfontosabb tárgya Wekerle Sándor miniszter­­elnök leirata volt, amelyben kinevezését közli és működéséihez a vármegye támogatását kéri. • Az előadó javaslata a kormány kinevezésének tudo­másul vételét indítványozta. Ezzel szemben dr. Csermák Ernő ellenindítványt nyújtott be, amely szerint a törvény­­alóság nem elégedhetik meg az az egyszerű tudomásul vétellel, hanem örömmel üdvözölnie kell az új kormányt, működéséiben a legmesszebbmenő támogatásban­­ kell részesíteni s a vármegye teljes bizalmáról is biztosítani kell. Báró Ivánka László a munkapárt képvisele­t­ében azt az indítványt terjesztette be, mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy a kormányt a haza és a közérdek javára irányuló munkásságá­ban a legmesszebbmenő támogatásban részesíti, de bizalommal nem viseltetik iránta, a választójog kardinális kérdésében elfoglalt álláspontja miatt. Több hozzászólás után a közgyűlés a két indít­ványt elvetette, a kormány kinevezését 33 szava­zattal 27 ellenében egyszerűen tudomásul vette. Liptó vármegye közönségének Magyarország in­tegritása ellen egyes cseh politikusok által intézett támadásai tárgyában küklött átiratából kifolyólag a közgyűlés dr. Csermák Ernő bizottsági tag ja­vaslatával szemben kimondta, hogy egyes cseh politikusoknak Magyaros-ós területi integritása ellen intézett támadásait a legnagyobb felháboro­dással utasítja vissza, de nem látja szükségesnek, hogy ebben a tárgyban feliratot küldjön a kor­mánynak, mivel az ügy természetéből következik, hogy nemcsak a mi kom­ámunknak, hanem Ausztria kormányának is kötelessége, hogy min­den ilyen támadást csírájában elfojtson. Feminista propaganda országszerte A Feministák Egyesülete arra használja fel a választójogi törvényjavaslat benyújtásáig hátralévő rövid időközt, hogy országszerte tá­jékoztassa a közvéleményt a nők választójogá­nak jelentőségéről, a nő aktív és passzív vá­lasztójogának hatásáról a társadalmi viszo­nyokra. Az egyesület politikai bizottsága mai ülésén örömmel vette tudomásul, hogy leg-­­ utóbb Miskolc, Kassa, Kolozsvár és Pozsony , közönsége mind a választójogi blokk gyűlé-­­ sein, mind külön értekezletek és előadások­­ keretében nagy lelkesedéssel fogadta az egye-­­ sület kiküldötteinek felszólalását, illetőleg elő- ■ adását. Budapest III. kerületében, az óbudai­­ demokrata körben vasárnap tartott az egyesü­­­­let előadást, amelyen Szirmay Oszt­ó­­é elnök-­­­lete alatt dr. Pető Sándor országgyűlési kép­viselő és Szilágyi Károly artottak nagyhatású előadást. Kedden, október 2-án, este 7 ómkor az újpesti fer­­­ri­ta csoport tart éle­k­e­r­ét a városháza közgyűlési termében, felszlalá­sukat megígérték: Benedek János, Bródy Ernő, Héderváry Lehel országgyűlési képviselők, VILÁG 1917. október 5. ^ Szilágyi György fővárosi bizottsági­­ , Földes István és Glücklick Vilma. 5-én, pén este 6 órakor Kispesten, a községháza gyük­ermé­ben nagysárosi Szirmay Oszkárné tan elő­adást. Budapest többi kerületében és a kör­nyék egyéb helyein gyűléseket készítenek elő az egyesület csoportjai erről az égetően ak­tuális kérdésről. A Nyíregyházai Feministák Egyesülete érte­kezletet tartott, melyen Gronk Ödönné elnök is­mertette a nők választójogának érdekében kifej­tett mozgalom eddigi eredményét. A gyűlés üd­vözlő sürgönyöket küldött Wekerle miniszter­elnöknek, Vázsonyi Vilmos miniszternek és Fé­nyes Lászlónak, a város képviselőjének. Pozsony—Kolozsvár - Kassa A választójogi blokk gyűlései Az ország három exponált pontján, Po­zsonyban, Kolozsvárott és Kassán tartott teg­nap népgyűlést a választójogi blokk. Sokezer ember hallgatta végig e gyűléseken a blokk­ban egyesült pártoknak szónokait, kik meg­dönthetően érvekkel mutatták ki, mily tart­hatatlan az a felfogás, s csupán a rosszul leplezett osztályérdeknek palástolója, mely a magyarság szupremáciáját félti a demokrá­ciától. A gyűlések hallgatóságának lelkes­­ ovációja, amelyben a pártok szónokait része­sítették, elvitazhatatlan jele annak, hogy az ország közvéleményét a választójogi kérdés radikális megoldásának sürgős szüksége felől félrevezetni már többé semmiféle ürügygyel nem lehet. Különös érdekessége volt a kolozs­vári gyűlésnek gróf Apponyi Albert miniszter­nek az az önvallomása, hogy azt a bizonyos legendát, hogy az általános választójog ennek az országnak nemzeti egységét, nemzeti jelle­gét veszélyezteti, ő is utána beszélte azoknak, akik ezt hirdették. De a statisztika meg­győzte őt is afelől, hogy ez a legenda tartha­tatlan. A kolozsvári gyűlés Kolozsvárott vasárnap délelőtt féltizenegy órakor a nyári színkör helyiségében tartot­ták meg gyűlésüket a választójogi blokkban egyesült pártok több, mint kétezer főnyi hallgatóság jelenlétében. A gyűlés Posta Béla egyetemi tanárnak a hely­beli függetlenségi párt alelnökének ind­tványára Apáth­y István egyetemi tanárt és Vinc­ze Sándort választotta elnökül. Apáthy István megnyitó beszédében meggyőző érvekkel okolta meg, miért kell az általános vá­lasztójogot már most, a bábom alatt megvalósítani és miért kell ezt az erdélyieknek is követeink Nem fogadhatja el azt a tételt, hogy Erdélynek mást f elbánásban kellene részesülni, mint Magyarország többi részének. Nem azért csinálták meg apáink — mondotta — az uniót, hogy a Királyhágónál súlyos behozatali vámokat fizessünk a haladás esz­méi után, vagy egyenesen behozatali tilalmat állít­sunk eléjük. Erdélynek ugyanarra van szüksége, mint Magyarország többi részének. A külön elbá­nás, amit az erdélyiek követelnek, csak az, hogy pótolják, amit velük szemben a múltban elmulasz­tottak. Meg kell változtatni az erdélyi választó­­kerületek beosztását is. Az erdélyi kerületek se le­gyenek megvásárolhatók és hatalmi parancsszóra kaphatók. Báró Kemény Árpád üdvözölte ezután a gyű­lés vendégeit. Feltétlenül szükségesnek látja az ál­talános, egyenlő és titkos választójog azonnali meg­valósítását, hogy végre ki lehessen irtani a közélet­ből a korrupciót. Ezután felolvasták Vázsonyi miniszternek táv­iratát; a miniszter sajnálattal mentette ki magát, hogy halaszthatatlan teendői miatt nem jelenhetett meg és közölte, hogy munkatársa, Vértan Endre fogja a reformtervezetre vonatkozó statisztikai ada­tokat előadni. A nemzetiségi veszedelem Vértan Endre utalt arra, hogy a munkapárt csak azóta félti a magyar szupremáciát, amióta­­ nincs kormányon. Sándor János törvényjavaslata-­­­nak az kukk­olása emeltéé­ki, hogy a magyarság fája nem szorul arra, ho­y m st­­­i­b ./kő, őkkel la­­­ik lenn­ A tervezet szerint a munkapárt álal ne­galkotott törvém­nyal sz­inben csak 4 kerületiél többen lesz a románságnak több­sége: a dévaiban 53,6 százalékkal, ami­ó 1ó választó-­­ nek felel meg, a kolozsiban 50­2 százalékkal — 8 választóval —, a marosiluda­vban 52,4 százalékkal, — 80 emberrel­ — és a tordaiban 56.8 százalékkal 120 emberrel. Ettől a négy mandátumtól függ Magyarország jövő fejlődése és a magyar nemzet fennállása. De ha a 14 oláh többségű választó­kor illet mind nemzetiségi képviselőt is küldene a parlamentbe, akkor is minő súlyuk lenne a 435 magyarországi kerülettel szemben? Megfeledkez­nek arról, hogy Erdély sorsa nem Erdélyben, ha­nem a magyar országgyűlésen dől el, a magyar nemzeti többség akaratából. Magyarország nagy­sága pediig csak Erdély nagyságával valósulhat meg és Erdély elveszte Magyarország elvesztével volna egyértelmű. Meg kell szüntetni a választó­kerületek beosztásában azokat az igazságtalanságo­kat, amiket a Tisza-uera, egyenesen a magyarság rovására hozott be. Földes Béla átmeneti miniszter kifejtette, hogy a választójog jelentősége tulajdonképpen nem an­nak politikai természetében rejlik, hanem azon , fontos következményekben, amelylyel társadalmi és közgazdasági téren jár. A társadalom békéjét nem le­het az általános választójog behozatala nél­kül biztosítani. A háború után pedig különösen fontos lesz a társadalom békéjének biztosítása. Akik a hazáért a l­egdrágábbat, életüket, vérüket áldoz­ták, joggal megkövetelhetik, hogy helyzetük meg­javít­hassák. A választójog kérdésének az utolsó stádiumában a nemzetet szerető, a kor szavát meg­értő, fennőll szellemű királyunknak az akarata adott aktualitást. (Lelkes éljenzés.), aki éppen ab­ból a felfogásból indult ki, hogy azoknak a harco­soknak, akik megvedtték a hazát, javítani kell a tár­sadalmi helyzetet és erre az első lépés, hogy meg­­adjuk nekik a politikai jogok minimumát. A társa­­dalom erejét össze kell fogni, szervezni kell arra, hogy megfelelhessen azoknak a nagy feladatoknak, amelyek részint a háború következtében elő fognak állani. Bokányi Dezső a szociáldemokraták nevéhez beszél. A főkérdés — mondotta — hogy van-e a magyarságban önmagában fejlődő képesség, törté­nelmi múltjánál, erkölcsi fajsúlyánál, szellemi kva­­litásainál fogva megvan-e benne az erő, amely önmagában továbbfejleszti ennek a nemzetnek az erejét; a másik kérdés, hogy nemcsak önmaga erejével tud fejlődni, hanem másokat is tud-e kul­­túrfölényével beolvasztani? Ha nem így volna, akkor Magyarország mankókon járó, rothadó szer­t vezet, amely csak erőszakkal tudná uralmát fentar-­­tani. A történelemből és a statisztikából vett pél­­dákkal igazolja, hogy mind a két kérdésre igennel kell felelni. A békés nemzetiségi politikának * hive. A magyarság igyekezzék a maga kulturberen­­­­dezkedéseivel a nemzetiségeket magához ölelni,­­ vagy magához kénysezinteni azzal, hogy jobb kul­­­­turfeltételeket teremt, mint amin­ket másutt talál­nának. A magyarságnak van kultúrája, van benne, fejlődő­képessége, beolvasztó ereje, kezében van az irodalom, a művészet, a város, a vármegye: mit akar hát még? Hát olyan óráva vo­lna, hogy csak­ tízszeres túlerővel merné felvenni a küzdelmet a maga igazaiért? A kultúra, Európa fejlődése, hala­­dása követeli, hogy ez az ország, amely ilyen kor­­táreszközök felett rendelkezik, megmaradjon érin­­tetlenül az európai nemzetek sorában. Ezt a felfo­gást képviselték a szocialisták Stockholmban is. •A világbéke is megköveteli, hogy szava legyen a népnek. A nép milliói óvatosabb gondozói lesznek a háború és a béke kérdésének. A jövőben a régi erkölcsök helyébe a munka erkölcse kell, hogy kerüljön. Nem dolgozni, becstelen dolog. Nyelvé­­ben és munkából él a nemzet, e ketté párosítva lesz nagygyá és hatalmassá. (Élénk tetszés és tapsoli Szász Zsombor orsz. képviselő a függetlenségi és 48-as párt képviseletében hangoztatta a vá­­lasztójogi reform megalkotásának szükségét.­­ Pilisi Lajos, az országos radikális párt szó­­noka, a Világ munkatársa, hosszan szólott Erdély rekonstrukciójáról, amelyet nem lehet többé jóté­­konysággal elintézni. Majd a nemzetiségi kérdések­­ről szólván, leszögezi, hogy úgy az orosz, mint a román invázió alatt megbizonyosodott, hogy a né­­pet nem a félelmes eszmék, hanem a háborús kényszerűség tette elhagyatottá és tepertő jobbra és balra. Hogyan érhette hát szemrehányás és bün­tetés azokat, akik még máig sem tudják, hogy kik az ellenségeink és hogy miért is harcolunk. Akik sem írni, sem olvasni nem tudnak, hogyan tudja­nak úgy viselkedni, ahogy azt az iskolai tanköny­vek példálódtak. Aztán hosszan szólott a földadó és közoktatás reformálásáról. Beszédét sűrűn sza­­kította meg a taps és a tetszés. Egy megjegyzésre azt mondta, hogy akik attól tartanak, hogy az új par­lmen­ben az általános választójog alapján furcsa emberek kerülnek majd bele, leszögezte, hoggy azok m­­i I■■ csere különbek lesznek a mos­taniaknál, mert a céljuk is különb ezőkénél, Pol­i után G­öcklich Vaja fejtette ki az Or­szágos Feminista Egyesület álláspontját.

Next