Világ, 1918. május (9. évfolyam, 104-128. szám)

1918-05-03 / 104. szám

– 1918. május 3. VILÁG Ez a tanulság lebeg az összes pártok vezérszónokai előtt. A német klerikális párt, a centrum szavazói, részint kisgazdák, ré­szint rarnamenti ipari munkások. Ezért min­dig kénytelen — dacára a főpapi vezetésnek­­— az alsóbb néposztályok érdekeivel is szá­molni. Az 1912. évi választás óta különösen mindent elkövetett arra nézve, hogy az adó­politika kérdéseiben az elvesztett bizalmat is­mét visszanyerje. A párt vezérszónoka hang­súlyozta, hogy a kormányjavaslatok a va­gyont túlságosan megkímélik és kilátásba helyezte, hogy ennek orvoslására a centrum a bizottságban indítványokat fog előterjesz­teni. Azt kívánta, hogy a hadinyereségadó ne csak a társaságokra, hanem a természetes személyekre is kiveh­essék. Az örökségi adóra is tett valamelyes nyilatkozatot A Vorwáris, amely a háborús célok tekintetében a cen­trummal fen­lálló szövetségét nagyon félti a széteséstől, igyekezett ezt a kijelentést fel­fújni és másnap nagy dicséretet zengett a centrumról. Az öröm nem sokáig tartott, mert másnap Mayer képviselő, a centrum vezér­szónoka kijelentette, hogy a Yorworts tévesen értelmezi az ő nyilatkozatát és esze ágában sem volt azt kívánni, hogy a birodalmi örök­­ségi adót még a háború alatt kiépítsék. A haladó néppárt szónoka állást foglalt a fogyasztási és forgalmi adók túlságos kiter­jesztése ellen, rámutatott arra, hogy a tervbe­vett fényűzési adó igen tökéletlen és hogy a fényűzési fogyasztásnak igazságos és hatályos megadóztatására a legalkaalmasabb eszköz a vagyon- és jövedelemadó felemelése. A nem­zeti szabadelvű párt nevében Paasche, a biro­dalmi gyűlés alelnökie, beszélt. Ő a liberálisok ama szárnyához tartozik, amelyet a konzer­­vatívektől igazán csak lényegtelen árnyalati különbségek választanak el. De a közhangu­latra való tekintettel ő is kénytelen volt síkra szállni a birodalmi egyenes adók fejlesztése­­ellen. Igen éles támadást intézett a javaslatok ellen Kell, a többségi szociáldemokrata párt képviselője, aki a jövedelmi adó felemelését­, az 1913-ban kivetett egyszeri vagyonadó (Wehrbeitrag) megismétlését, súlyos tételű birodalmi örökségi adót és osztalékadót ho­zott javaslatba. Hasonló értelemben szólalt fel Bernstein is a független szocialisták nevében. A javaslatok kétségtelenül antidemokra­tikus voltával szemben a reakciós pártok két igen tetszetős érvvel akarják a hangulatot befolyásolni. Az új taktika az, hogy a köz­vélemény ügyeimet ismét a hadikárpótlás kér­désére akarják irány­ítani és így az adójavas­latok hibáiról elterelni. Úgy­ érvelnek, hogy a vagyonra és jövedelemre vetett további adók a német közgazdaság összeroppanását­­fogják eredményezni. De nincs is ily nagy erőpróbára szükség, mert az, ellenséges álla­moktól követelhető hadikárpótlás a háborús költségek túlnyomó részét úgyis fedezni fogja. Gróf Roedern birodalmi pénzügyminiszter megnyitó beszédében szintén, mint ennek az irányzatnak a Ilivé jelentkezett. A konzervatí­­vok és a német birodalmi párt lelkesedéssel üdvözölték ezt az eszmét, amelynek érdeké­ben a német hazafias párt már hónapok óta igen erős propagandát fejt ki. A nemzeti libe­rálisok nevében Paasche csatlakozott hoz­zájuk. A reakciónak másik fő érve a német szö­vetséges államok pénzügyi önállóságának meg­óvása. A birodalmi alkotmány nem intézkedik világosan abban a kérdésben, hogy vájjon a birodalomnak joga van-e egyenes adókat szed­ni, vagy nem, de kifejezetten nem is tiltja ezt el. Az elmúlt évtizedekben az a gyakorlat je­­gecesedett ki, hogy az egyenes adók a­ szövet­séges államoknak maradjanak meg, a biro­dalmi kincstár pedig elsősorban vámokból és fogyasztási adókból fedezze szükségletét. Ezt az elvet az utóbbi tíz évben az adótörvényho­­zás számos esetben áttörte ugyan, de teljesen meg nem elöntötte. A reakciós pártok görcsö­sen ragaszkodnak hozzá, mert a szövetséges államok törvényhozásai csak rész­ben­­kerülnek ki az általános szavazati jogon alapuló válasz­tásokból és így az ő érdekeiknek sokkal meg­bízhatóbb védői, mint a birodalmi gyűlés. Ha az erőviszonyok megfordítottak lennének, ak­kor a konzervatívok kétségtelenül a birodalmi egyenes adókért rajonganának és a­z egyes ál­lamok országgyűléseitől minden adótörvény­hozási jogot meg akarnának vonni, így azon­ban erős támaszra lérnek az összes szö­üvéges­­csarnok kormányaiban, amelyek az adókive­tés hatalmait közül.eöt kiadó­­ nem akarják. A közhangulatot lényegesen befolyásolta az a körülmény is, hogy a javaslatok­­közzé­tételé­vel egyidejűleg az angol parlamentben is benyújtották az új költségvetési törvényt. Eb­ből kitűnt, hogy -m­íg Németországban az új adónemek éppen hogy csak arra elegendők, hogy a háborús adósságok kamatszü­kségletét fedezzék, addig Angliában a háborús kiadá­sok igen jelentékeny részét a kormány az adó­bevételekből fizette ki. Az angol kormányja­vaslat újabb jövedelemadóemelést indítványoz, úgy, hogy a 60 ezer koronán felüli jövedelmek Angliában már­is adó alá esnek, ami­hez még a hadinyereségadó fexcess profit duly) járul, amelynek legmagasabb tétele 80%-ot ér el. Az adóvitában több szónok rá­mutatot­s erre a párhuzamra, amely az angol adópolitika javára üt­­ki és gróf Rael Stein pénz­ügyminiszter maga is kénytelen volt elis­merni, hogy ebb­en a tekintetben Németország elmaradt Anglia mögött. A pártok erőviszo­nyait tekintve mégse hisszük, hogy a biro­dalmi gyűlés az angol példát­ erőteljesen fogná követni. _ . A javaslatok most részletes tárgyalás cél­jából a bizottságokhoz kerültek. Kétségtelen, hogy ott erősen javítani fognak rajtuk és az sincs kizárva, hogy némely népszerűtlen ja­vaslat teljesen eltűnik a bizottsági süllyesztőn. De az is a lehetőségek körébe tartozik, hogy az 1909. évi történet megismétlődik. A mai pártkoalíciók felbomlanak, és létrejön egy oly szövetség, amely a fogyasztók és forgalom egyedüli megterhelésével a ném­et birodalmi gyűlés összes nyílt és titkos reálidős elemeit egy nagy többséggé egyesíti. J — Szervezkednek a nyugdíjasok. Fiatal han­gok, érett férfih­a­ ngok naponta kísértő, kétségbe­esett kiáltásai után most feljajdulnak az öregek is. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége május 9-én délután 5 órakor tartja­ második évi rendes közgyű­lését a régi képviselői h­ázbak­, melynek,­­célja, hogy tömörülésre szólítsa fel az összes magyar nyugdíja­­so­kat. A szövetség­­most szózatot­ intéz Magyar­­ország nyugdíjasaihoz, melyben megrendítő sza­vakkal ecseteli a nyugdíjasok nyomorát és egyben referál a már elért eredményekről. A szövetség Budapesten cipőket készíttetett a nyugdíjasok ré­szére, cipőtalpaló­ tanfolyamot tart fenn; az ország 120 városában a köztisztviselők és a máv­ jóléti bi­­■yltságok .elvrészének beszerzési csoportja- a nyug­díjasokat is belekapcsolta a közellá­tásba, hozzáfog­tak már önálló­­beszerzési csoportok létesítéséhez és a temetési segély megvalósításához is. Remélük és kívánjuk, hogy a Nyosz. szép, céltudatos, okosan szervezett program m­­a további pontjaiban is ered­ményével jár majd. Bíraim, én félek ettől a kéztől, én el akarom törni ezt a fegyvert, visszautasítom tehát ezt a tör­vényjavaslatot. Most pedig áttérek a­­javaslat megvitatására. Mindenekelőtt szembeszállok azzal a látszólag komoly ellenvetéssel, melyet álláspontom és a ve­lem egy gondolkodásúak álláspontja ellen tenni szoktak. Azt mondják nekünk, Ti ki akarjátok zárni a papságot az állam el­lenőrző tanácsából; el akarjátok tehát törölni a­­vallástanítás. Uraim, én nemcsak, hogy nem akarom eltör­­­ölni a vallástanítást, hanem kijelentem, hogy vé­leményem szerint a vallástanítás m­a szükségesebb, mint valaha. Mennél nagyobbra nő az ember, an­nál inkább kell hinnie. Mennél közelebb ér Isten­hez, annál jobban kell Istent látnia. Ne felejtsük el és hirdessük mindeneknek; az életet nem volna érdemes élni, ha teljesen meg kellene halnunk. Az könnyíti meg a munkát, az tesszá az embert erőssé, jóvá, okossá, türelmessé, jó­akaróvá és igazságaivá, alázatossá és nagygyá, a­z értelemre és szabadságra méltóvá, hogy maga előtt látja egy jobb világ fényét, mely besugározza A földi élet sötétségét. (Általános, élénk helyeslés.) Ami engem illet, engedjék meg, hogy­ itt kije­lentsem, e tribün magaslatáról, én erősen hiszek ebben a jobb világban. Hiszek benne meggyőződé­sem­ egész erejével és sok küzdelem, sok tanulás és sok megpróbáltatás után ez eszemnek legfőbb bi­zonyossága és lelkemnek legfőbb vigasztalása. Én tehát akarom, őszintén és szilárdan aka­rom a vallástanulást, de én az Egyház vallástani­tá­sét akarom és nem egy pártnak a valástanulását. Őszintének akarom és nem hipokritának! (Helyes­lés.) Azt akarom, hogy célja az ég legyen és nem a föld. (Mozgás.) Nem akarom a tanulót a pappal öszekeverni, vagy ha már bele kell törődnöm ebbe a felemásba, akkor én, mint törvényhozó, szemmel akarom­ tartani, azt akarom, hogy a papnöveldé­ket­ és a tajálló kongrega­ciókat cseneásze­­a*. Állam és újra hangsúlyozom, a laikus állam, mely egyes, egyedül a maga nagyságát és a maga egységét védi. Mindabddig, míg a tanítás teljes szabadsága elérhető nem lesz, én az Egyház tanítását az Egy­házon belül akarom és nem az Egyházon kívül. Főleg pedig nevetségesnek­­tartom, hogy az állam nevében a papság tanítását a papsággal ellenőriz­tessék. Szóval, én azt akarom, amit apáink akar­tak, az egyház és állam különválasztását. (He­lyeslés.) Önök már most világosan látják, miért ellen­zem ezt a törvényjavaslatot,­­szükségesnek tartom mégis álláspontomat teljesen kifejteni. Uraim, mint az imént mondottam, ez a tör­vény vala-m­ivel több, valamivel rosszabb — ha már tetszik — egy politikai törvénynél, ez egy sztraté­­giai törvény. Ahhoz a párthoz fordulok,­­mely ha nem is szerkesztette, de mindenesetre inspirálta ezt a törvényjavaslatot: a klerikális párthoz. Nem tu­dom, bent van-e a kormányban, nem tudom, bent van-e a törvényhozó gyűlésben (Mozgás.), de úgy érzem, hogy mindenütt ott van. (Újabb moz­gás.) Ennek a pártnak finom a hallása, meg fog tehát érteni engem. A klerikális párthoz fordulok tehát és azt mondom neki: Ez a törvény a ti tör­­vénytek. Én pedig, őszintén szólva, nem bízom bennetek. Tanítani annyi, mint építeni. Nekem pedig semmi bizalmam nincsen ahhoz, amit a ti kezetek épít. (Helyeslés.) Én­ nem akarom rátok bízni az ifjúság !udá­sai, a gyermekek lelküt, a kinyíló intelligenciák fejlődését, az új nemzedékek szellemét, azaz Fran­ciaország jövőjét. Nem akarom ti rátok bízni Franciaország jövőjét, mert rátok bízni annyi volna, mint nektek kiszolgáltatni. (Mozgás.) Énnekem nem elég a­z, hogy az új nemzedékek utánunk következzenek, azt akarom, hogy folytas­sanak bennünket. Ezért nem tűröm fölöttük a klerikalizmusnak nemcsak a kezét, de még a lehelletét sem. Nem akarom, hogy azt, amit apáink alkottak. .. leromboljátok fel után a drazsék után nem akarom ezt a gyalázatot. (Hosszantartó mozgás.) A ti törvénytek olyan törvény, amelynek ál­arca van. (Helyeslés.) Egyet mond és mást csinálna belőle. A ti tör­vényiek a lenyűgözés gondolata, mely a szabadság látszatát akarja kelteni. Elkobzás, mely adományo­zásnak van nevezve. Nem kérek belőle. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a ti régi szokástok. Mikor bilincset ková­csolok, azt mondjátok: íme, egy szabadság! Mi­kor proskripciót csináltok, azt mondjátok: íme, egy amnesztia! (Újabb h­elyeslés.) Oh, én nem tévesztelek össze benneteket az Egyházzal, mint ahogy nem tévesztem össze a fa­gyöngyöt a tölggyel, amelyen élősködik. Ti para­zitái vagytok az Egyháznak■ (Úgy van!) Loyola el­lensége Jézusnak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ti nem hívői, hanem szektáriusai vagytok egy Val­iésnak, melyet neon is tudtok megérteni. Ti a val­lásosságnak színpadi rendezői vagytok. Ne­­keverj­é­tek össze az Egyházat a ti üzleteikkel, a ti kombi­nációitokkal, sztratégi­átok­kal, ambíciói­tokkal. Ne nevezzétek anyátoknak, hogy aztán szolgálátokká alacsonyitsátok! (Mély megdöbbenés.) Ne akarjátok az Egyházat politizálásra tanítani és főleg, ne azo­nosítsátok vele magatokat. Nézzétek, mennyire elsenyved az Egyház, amióta a kezetekbe kaparintottátok. Hiszen ti oly ellenszenvesek vagy­tok, hogy utoljára meg fogjá­tok gyűlölltetni magát az Egyházat. Bizony,­­bizony mondom nektek, az Egyház nagyon jól el tud lenni nélkületek! Hagyjátok hát bék­ében. Ha ti nem lesztek, az emberek vissza fognak hozzá térni. Hagy­játok hát ezt a tiszteletreméltó Egyházat, ezt a tiszteletreméltó anyát, az ő magányosságában, az ő lemondásaiban, az ő alázatosságában. Hiszen mindez teszi az ő nagyságát. Magányossága feléje fogja von­zani a tömegeket, lemondásában van az ő hatalma, alázatosságában az ő fensége. (Élénk helyeslés.) Ti a­­valástanításról beszéltek! Tudjátok, mi az­­igaai vallástanulás, az. anfejyjik elült te keli bo­azigaai Péntek

Next