Világ, 1918. május (9. évfolyam, 104-128. szám)
1918-05-03 / 104. szám
– 1918. május 3. VILÁG Ez a tanulság lebeg az összes pártok vezérszónokai előtt. A német klerikális párt, a centrum szavazói, részint kisgazdák, részint rarnamenti ipari munkások. Ezért mindig kénytelen — dacára a főpapi vezetésnek— az alsóbb néposztályok érdekeivel is számolni. Az 1912. évi választás óta különösen mindent elkövetett arra nézve, hogy az adópolitika kérdéseiben az elvesztett bizalmat ismét visszanyerje. A párt vezérszónoka hangsúlyozta, hogy a kormányjavaslatok a vagyont túlságosan megkímélik és kilátásba helyezte, hogy ennek orvoslására a centrum a bizottságban indítványokat fog előterjeszteni. Azt kívánta, hogy a hadinyereségadó ne csak a társaságokra, hanem a természetes személyekre is kivehessék. Az örökségi adóra is tett valamelyes nyilatkozatot A Vorwáris, amely a háborús célok tekintetében a centrummal fenlálló szövetségét nagyon félti a széteséstől, igyekezett ezt a kijelentést felfújni és másnap nagy dicséretet zengett a centrumról. Az öröm nem sokáig tartott, mert másnap Mayer képviselő, a centrum vezérszónoka kijelentette, hogy a Yorworts tévesen értelmezi az ő nyilatkozatát és esze ágában sem volt azt kívánni, hogy a birodalmi örökségi adót még a háború alatt kiépítsék. A haladó néppárt szónoka állást foglalt a fogyasztási és forgalmi adók túlságos kiterjesztése ellen, rámutatott arra, hogy a tervbevett fényűzési adó igen tökéletlen és hogy a fényűzési fogyasztásnak igazságos és hatályos megadóztatására a legalkaalmasabb eszköz a vagyon- és jövedelemadó felemelése. A nemzeti szabadelvű párt nevében Paasche, a birodalmi gyűlés alelnökie, beszélt. Ő a liberálisok ama szárnyához tartozik, amelyet a konzervatívektől igazán csak lényegtelen árnyalati különbségek választanak el. De a közhangulatra való tekintettel ő is kénytelen volt síkra szállni a birodalmi egyenes adók fejlesztéseellen. Igen éles támadást intézett a javaslatok ellen Kell, a többségi szociáldemokrata párt képviselője, aki a jövedelmi adó felemelését, az 1913-ban kivetett egyszeri vagyonadó (Wehrbeitrag) megismétlését, súlyos tételű birodalmi örökségi adót és osztalékadót hozott javaslatba. Hasonló értelemben szólalt fel Bernstein is a független szocialisták nevében. A javaslatok kétségtelenül antidemokratikus voltával szemben a reakciós pártok két igen tetszetős érvvel akarják a hangulatot befolyásolni. Az új taktika az, hogy a közvélemény ügyeimet ismét a hadikárpótlás kérdésére akarják irányítani és így az adójavaslatok hibáiról elterelni. Úgy érvelnek, hogy a vagyonra és jövedelemre vetett további adók a német közgazdaság összeroppanásátfogják eredményezni. De nincs is ily nagy erőpróbára szükség, mert az, ellenséges államoktól követelhető hadikárpótlás a háborús költségek túlnyomó részét úgyis fedezni fogja. Gróf Roedern birodalmi pénzügyminiszter megnyitó beszédében szintén, mint ennek az irányzatnak a Ilivé jelentkezett. A konzervatívok és a német birodalmi párt lelkesedéssel üdvözölték ezt az eszmét, amelynek érdekében a német hazafias párt már hónapok óta igen erős propagandát fejt ki. A nemzeti liberálisok nevében Paasche csatlakozott hozzájuk. A reakciónak másik fő érve a német szövetséges államok pénzügyi önállóságának megóvása. A birodalmi alkotmány nem intézkedik világosan abban a kérdésben, hogy vájjon a birodalomnak joga van-e egyenes adókat szedni, vagy nem, de kifejezetten nem is tiltja ezt el. Az elmúlt évtizedekben az a gyakorlat jegecesedett ki, hogy az egyenes adók a szövetséges államoknak maradjanak meg, a birodalmi kincstár pedig elsősorban vámokból és fogyasztási adókból fedezze szükségletét. Ezt az elvet az utóbbi tíz évben az adótörvényhozás számos esetben áttörte ugyan, de teljesen meg nem elöntötte. A reakciós pártok görcsösen ragaszkodnak hozzá, mert a szövetséges államok törvényhozásai csak részbenkerülnek ki az általános szavazati jogon alapuló választásokból és így az ő érdekeiknek sokkal megbízhatóbb védői, mint a birodalmi gyűlés. Ha az erőviszonyok megfordítottak lennének, akkor a konzervatívok kétségtelenül a birodalmi egyenes adókért rajonganának és az egyes államok országgyűléseitől minden adótörvényhozási jogot meg akarnának vonni, így azonban erős támaszra lérnek az összes szöüvégescsarnok kormányaiban, amelyek az adókivetés hatalmait közül.eöt kiadó nem akarják. A közhangulatot lényegesen befolyásolta az a körülmény is, hogy a javaslatokközzétételével egyidejűleg az angol parlamentben is benyújtották az új költségvetési törvényt. Ebből kitűnt, hogy -míg Németországban az új adónemek éppen hogy csak arra elegendők, hogy a háborús adósságok kamatszükségletét fedezzék, addig Angliában a háborús kiadások igen jelentékeny részét a kormány az adóbevételekből fizette ki. Az angol kormányjavaslat újabb jövedelemadóemelést indítványoz, úgy, hogy a 60 ezer koronán felüli jövedelmek Angliában máris adó alá esnek, amihez még a hadinyereségadó fexcess profit duly) járul, amelynek legmagasabb tétele 80%-ot ér el. Az adóvitában több szónok rámutatots erre a párhuzamra, amely az angol adópolitika javára ütki és gróf Rael Stein pénzügyminiszter maga is kénytelen volt elismerni, hogy ebben a tekintetben Németország elmaradt Anglia mögött. A pártok erőviszonyait tekintve mégse hisszük, hogy a birodalmi gyűlés az angol példát erőteljesen fogná követni. _ . A javaslatok most részletes tárgyalás céljából a bizottságokhoz kerültek. Kétségtelen, hogy ott erősen javítani fognak rajtuk és az sincs kizárva, hogy némely népszerűtlen javaslat teljesen eltűnik a bizottsági süllyesztőn. De az is a lehetőségek körébe tartozik, hogy az 1909. évi történet megismétlődik. A mai pártkoalíciók felbomlanak, és létrejön egy oly szövetség, amely a fogyasztók és forgalom egyedüli megterhelésével a német birodalmi gyűlés összes nyílt és titkos reálidős elemeit egy nagy többséggé egyesíti. J — Szervezkednek a nyugdíjasok. Fiatal hangok, érett férfiha ngok naponta kísértő, kétségbeesett kiáltásai után most feljajdulnak az öregek is. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége május 9-én délután 5 órakor tartja második évi rendes közgyűlését a régi képviselői házbak, melynek,célja, hogy tömörülésre szólítsa fel az összes magyar nyugdíjasokat. A szövetségmost szózatot intéz Magyarország nyugdíjasaihoz, melyben megrendítő szavakkal ecseteli a nyugdíjasok nyomorát és egyben referál a már elért eredményekről. A szövetség Budapesten cipőket készíttetett a nyugdíjasok részére, cipőtalpaló tanfolyamot tart fenn; az ország 120 városában a köztisztviselők és a máv jóléti bi■yltságok .elvrészének beszerzési csoportja- a nyugdíjasokat is belekapcsolta a közellátásba, hozzáfogtak már önállóbeszerzési csoportok létesítéséhez és a temetési segély megvalósításához is. Remélük és kívánjuk, hogy a Nyosz. szép, céltudatos, okosan szervezett program ma további pontjaiban is eredményével jár majd. Bíraim, én félek ettől a kéztől, én el akarom törni ezt a fegyvert, visszautasítom tehát ezt a törvényjavaslatot. Most pedig áttérek ajavaslat megvitatására. Mindenekelőtt szembeszállok azzal a látszólag komoly ellenvetéssel, melyet álláspontom és a velem egy gondolkodásúak álláspontja ellen tenni szoktak. Azt mondják nekünk, Ti ki akarjátok zárni a papságot az állam ellenőrző tanácsából; el akarjátok tehát törölni avallástanítás. Uraim, én nemcsak, hogy nem akarom eltörölni a vallástanítást, hanem kijelentem, hogy véleményem szerint a vallástanítás ma szükségesebb, mint valaha. Mennél nagyobbra nő az ember, annál inkább kell hinnie. Mennél közelebb ér Istenhez, annál jobban kell Istent látnia. Ne felejtsük el és hirdessük mindeneknek; az életet nem volna érdemes élni, ha teljesen meg kellene halnunk. Az könnyíti meg a munkát, az tesszá az embert erőssé, jóvá, okossá, türelmessé, jóakaróvá és igazságaivá, alázatossá és nagygyá, az értelemre és szabadságra méltóvá, hogy maga előtt látja egy jobb világ fényét, mely besugározza A földi élet sötétségét. (Általános, élénk helyeslés.) Ami engem illet, engedjék meg, hogy itt kijelentsem, e tribün magaslatáról, én erősen hiszek ebben a jobb világban. Hiszek benne meggyőződésem egész erejével és sok küzdelem, sok tanulás és sok megpróbáltatás után ez eszemnek legfőbb bizonyossága és lelkemnek legfőbb vigasztalása. Én tehát akarom, őszintén és szilárdan akarom a vallástanulást, de én az Egyház vallástanitásét akarom és nem egy pártnak a valástanulását. Őszintének akarom és nem hipokritának! (Helyeslés.) Azt akarom, hogy célja az ég legyen és nem a föld. (Mozgás.) Nem akarom a tanulót a pappal öszekeverni, vagy ha már bele kell törődnöm ebbe a felemásba, akkor én, mint törvényhozó, szemmel akarom tartani, azt akarom, hogy a papnöveldéket és a tajálló kongregaciókat cseneászea*. Állam és újra hangsúlyozom, a laikus állam, mely egyes, egyedül a maga nagyságát és a maga egységét védi. Mindabddig, míg a tanítás teljes szabadsága elérhető nem lesz, én az Egyház tanítását az Egyházon belül akarom és nem az Egyházon kívül. Főleg pedig nevetségesnektartom, hogy az állam nevében a papság tanítását a papsággal ellenőriztessék. Szóval, én azt akarom, amit apáink akartak, az egyház és állam különválasztását. (Helyeslés.) Önök már most világosan látják, miért ellenzem ezt a törvényjavaslatot,szükségesnek tartom mégis álláspontomat teljesen kifejteni. Uraim, mint az imént mondottam, ez a törvény vala-mivel több, valamivel rosszabb — ha már tetszik — egy politikai törvénynél, ez egy sztratégiai törvény. Ahhoz a párthoz fordulok,mely ha nem is szerkesztette, de mindenesetre inspirálta ezt a törvényjavaslatot: a klerikális párthoz. Nem tudom, bent van-e a kormányban, nem tudom, bent van-e a törvényhozó gyűlésben (Mozgás.), de úgy érzem, hogy mindenütt ott van. (Újabb mozgás.) Ennek a pártnak finom a hallása, meg fog tehát érteni engem. A klerikális párthoz fordulok tehát és azt mondom neki: Ez a törvény a ti törvénytek. Én pedig, őszintén szólva, nem bízom bennetek. Tanítani annyi, mint építeni. Nekem pedig semmi bizalmam nincsen ahhoz, amit a ti kezetek épít. (Helyeslés.) Én nem akarom rátok bízni az ifjúság !udásai, a gyermekek lelküt, a kinyíló intelligenciák fejlődését, az új nemzedékek szellemét, azaz Franciaország jövőjét. Nem akarom ti rátok bízni Franciaország jövőjét, mert rátok bízni annyi volna, mint nektek kiszolgáltatni. (Mozgás.) Énnekem nem elég az, hogy az új nemzedékek utánunk következzenek, azt akarom, hogy folytassanak bennünket. Ezért nem tűröm fölöttük a klerikalizmusnak nemcsak a kezét, de még a lehelletét sem. Nem akarom, hogy azt, amit apáink alkottak. .. leromboljátok fel után a drazsék után nem akarom ezt a gyalázatot. (Hosszantartó mozgás.) A ti törvénytek olyan törvény, amelynek álarca van. (Helyeslés.) Egyet mond és mást csinálna belőle. A ti törvényiek a lenyűgözés gondolata, mely a szabadság látszatát akarja kelteni. Elkobzás, mely adományozásnak van nevezve. Nem kérek belőle. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a ti régi szokástok. Mikor bilincset kovácsolok, azt mondjátok: íme, egy szabadság! Mikor proskripciót csináltok, azt mondjátok: íme, egy amnesztia! (Újabb helyeslés.) Oh, én nem tévesztelek össze benneteket az Egyházzal, mint ahogy nem tévesztem össze a fagyöngyöt a tölggyel, amelyen élősködik. Ti parazitái vagytok az Egyháznak■ (Úgy van!) Loyola ellensége Jézusnak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ti nem hívői, hanem szektáriusai vagytok egy Valiésnak, melyet neon is tudtok megérteni. Ti a vallásosságnak színpadi rendezői vagytok. Nekeverjétek össze az Egyházat a ti üzleteikkel, a ti kombinációitokkal, sztratégiátokkal, ambícióitokkal. Ne nevezzétek anyátoknak, hogy aztán szolgálátokká alacsonyitsátok! (Mély megdöbbenés.) Ne akarjátok az Egyházat politizálásra tanítani és főleg, ne azonosítsátok vele magatokat. Nézzétek, mennyire elsenyved az Egyház, amióta a kezetekbe kaparintottátok. Hiszen ti oly ellenszenvesek vagytok, hogy utoljára meg fogjátok gyűlölltetni magát az Egyházat. Bizony,bizony mondom nektek, az Egyház nagyon jól el tud lenni nélkületek! Hagyjátok hát békében. Ha ti nem lesztek, az emberek vissza fognak hozzá térni. Hagyjátok hát ezt a tiszteletreméltó Egyházat, ezt a tiszteletreméltó anyát, az ő magányosságában, az ő lemondásaiban, az ő alázatosságában. Hiszen mindez teszi az ő nagyságát. Magányossága feléje fogja vonzani a tömegeket, lemondásában van az ő hatalma, alázatosságában az ő fensége. (Élénk helyeslés.) Ti avalástanításról beszéltek! Tudjátok, mi azigaai vallástanulás, az. anfejyjik elült te keli boazigaai Péntek