Világ, 1918. július (9. évfolyam, 151-176. szám)
1918-07-02 / 151. szám
fismS VILÁG 1918. július 13 Beszélgetések Szelim Fuad bey berni török követtel Bem, junius hó. (A Világ tudósítójától.) A semlegesség zűrzavaros életét tengő Bemnben a török követség nyugodt sziget. Monoton hideg eső veri a vasrácsokat, a bolthajtásos „Laube“-k alatt nyirkos sárban pocskolnak a szaladó emberek s minderre jólesik gondolnom itt, hol lágy a keleti szőnyeg a neszfogó függöny, ovális arab ablakfülke fölött, halk és hangulatos sötétvörös tónusu dolgozószoba ez, diszkrét bronzok állványon s kerek asztalokon, tömör ében lakóasztal mellől emelkedik ki Szelim Fuad bey markáns szép feje; könyvek, írások, karcsú vázákban égőpiros rózsacsokor és kicsiny cizellált csészékben párolgó török kávé, amit ezüst tálcán arab szolga tett elénk. .— Európában nem tudnak kávét inni — szokta mondani a követ —, itt nem forró a kávé és nem zamatos, hanem az én kávém és az én cigarettáim még otthoniak. A török követ első nyilatkozata! Harmadik hete, hogy Szelim Fuade hetven érdekes és fontos nyilatkozatokat tett a Világ számára. A török-bolgár kérdésről volt akkor szó,des questions de famille, mondta mosolyogva a miniszter), azután komolyabb hangon a kaukázusi kérdésről beszélt, a perzsa politikáról, a mezopotámiai dolgokról, végül kigyúlt szemmel az eljövendő töröknémet offenzíváról a keleten. Mert Szelim Fuad nem tagadhatja meg egyiptomi eredetét, az ő szemében az elnyomó angol az egyetlen igazán gyűlölt ellenfél. Harmadik hete, hogy a török követ e hivatalos jellegű nyilatkozatait ajánlott levélíven s több példányban küldtem el a Világnak. Mint száz és száz más jelentésem, ez az intervju sem jutott el a Világfához. Kéziratom rövid kivonatát elkérte azután a legnagyobb svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung és annak hangsúlyozásával, hogy ez az intervjú a Világ számára készült, vezércikknek közölte le azt. A világsajtó minden nyelven reprodukálta e cikket, mely mindenütt nagy feltűnést keltett. A német sajtó nem elégedett meg a Világnak tett e nyilatkozatok reprodukálásával; a legelső német publicisták kezdettekheves polémiát Szelim Fund e nyilatkozatai fölött. A „Deutsche Tages Zeitungéban Reventlow Ernő gróf válaszolt hosszú cikkben a Világ munkatársának s ugyancsak a Világ idézésével válaszolt a „Vossische Zeitung”ban ”e.org Bernard, a „Kreutzzeitung“-ban frötsch, s a többi német lapban a sajtó más bajnokai, /, Reventlow válasza Gróf Reventlow Ernő a következő cikket írta, melyet átvett a hivatalos Wolff-ügynökség és elterjesztette az összes semleges lapokban: ,,Das türkische Kaukazusprogramora.44 A berni török követ a Világ című magyar lap berni tudósítójának intervjut engedélyezett, melynek több pontja különös érdeket igényel. Az intervju kivonata a következő: (Itt következik az intervju kivonata, mely után a szerző folytatja): — A bresztlitovszki béke által fulvalevőleg Oroszország átengedte a töröknek a szarszi, batumi és arbahani területeket és ozmán szövetségeseink e sikerét mi őszinte szimpátiával üdvözöltük. Törökországban e siker oly nagy örömujjongást keltett, hogy az bennünket, németeket is meglepett. Közvetlenül a breszti bekötés után a török kormány hozzálátott e területek megszállásához és szemmel láthatólag itt több helyütt ellentállásba jutott. Azonfelül úgy látszik, hogy a törökök aránylag erős hadtesteket küldöttek a kaukázusi színtérre és e seregerősítés még egyre folyik. Újabban különböző közlemények és hírek arra mutatnak, hogy a törökök ezt a megszállási műveletüket messze túlterjesztették Batum, Karsz és Arbahan határain, hogy például Tiflist is birtokukba akarják venni, mert szerintük ez a fontos város Batum kikötőjének tartozéka. Batumot Tifliszszel vasútvonal köti agyiba. legidőképpen vasul megy Luba a Kaspi-tengerig. Ez a vasút tehát keresztbe metszi a Fekete-tengertől a Kaspi tengerig az egész Kaukázus-területet. Már most a berni török követ azt magyarázza a Világ munkatársának, hogy Törökország minden Kaukázus népek teljes függetlenségét óhajtja s egyszersmind azt kívánja, hogy mindkét Kaukázus, (tehát a távolbb eső északi Kaukázus is) a török birodalommal szoros szövetségben legyen és maradjon. A követ, mint idéztük, azt is mondotta ez alkalommal, hogy a kaukázusi kérdés „a török érdekek középpontjában áll.“ Hát ez gigantikus programm! Ez mgy programút, hogy még azt sem lehet, de még megközelítőleg se mondani, hogy már csak a kísérletek programainak hona és milg bonyodalmakra vezethet. Itt tudniillik igen nagy kiterjedésű és úgy politikailag, mint gazdaságilag igen nagyfontosságú területek birtokáról van szó. Még sokszor lesz alkalmunk a török követ által a „Világ"-nnk jelzett területi programm részletkérdéseire visszatérni, ezúttal csak arra akarunk rámutatni, hogy e programm által a török expanzió súlypontja hatalmasan eltolódik. Eltolódik délről északnak. Eltolódik Mezopotámiából, Arábiából, Syriából és Palesztinából a Kaukázus felé. Mezopotámiában és Palesztinában ül az angol. Kezébe kerítette Arábia jórészét, kezében tartja egész Egyptomot és angol vasút fut Kairóból Jeruzsálembe. A török követ már most azt mondja a magyar hírlapíróknak: ez az angol foglalás csak átmenőleges lehet, mert ő meg van győződve, hogy a közeljövőben ezeket a tartományokat „a vitéz török sereg hatalmas szövetségesei erőteljes segítségével meg kell hogy szabadítsa.14 — Ezt mi is reméljük és szerintünk ez nemcsak a török, hanem a német birodalomnak is célja. De közelfekvő az a megállapítás, hogy ezt a célt törökömig egyáltalán meg nem könnyűi,elő nem mozdítja, ha hadait mostan oly vidékekre küldi, amelyek egész másutt fekszenek. Azt gondoljuk, hogy a mi ormán szövetségeseink jól tennék, ha erejüket a maguk birodalmának visszafoglalására koncentrálnák és nem küldenék hadaikat a messze Kaukázusba. Mint mondták, e kérdésre még vissza fogunk térn . „ , Üzenet a német sajtónak Erre a cikkre válaszul Szelim Fuad előttem a következőket mondotta: — Olvastam a német sajtónak a Világnak tett nyilatkozataimmal foglalkozó kijelentéseit — kezdte Szelin Fuad — és szívből örültem, látván, hogy igen kiváló német írók vették tollukra az általam felvetett kérdéseket. Ez a tény mutatta nekem t. i., hogy e német írók s a német közvélemény tényleg kellő nagy érdekkel viseltetik az arabiai, mezopotámiai, palesztinai fejlemények iránt. Nevezetesen igen helyes belátásra vall az megállapítása a német sajtónak, hogy e tartományaink megszabadítása ..nemcsak a török, hanem német birodalomnak is egyik legfontosabb hadicélja.“ (E megjegyzés, melyet a török követ idéz, Revenibir gróf cikkéből való.) A Kelet felszabadítása Arab, mezopotámiai, palesztinia tartományaink ellenség kezébe estek oly pillanatban, mikor a vitéz török seregek a kaukázusi fronton tömörültek, hogy visszatartsák a cári hadak áradatát, meg az örmény hordákat; elvesztettük e tartományainkat, mondom, mikor az ozmán hadak másutt harcoltak, a Kaukázusban, a Dardanelláknál, hol az ellenle egyesült flottáival kellett szembeszállaniok s más balkáni és európai harctereken, mely különböző harcterek a mi szemünkben egyazon fontosságnak voltak, mert egyként alkatrészei a középponti hatalmak közös és egységes frontjának. Ez elveszett tartományai sok csöppel sem kevésbbé fontosak, mint az ozmán birodalomnak bármely más tartománya és nézetem szerint a német sajtónak nem kellene azzal beérnie, hogy e tartományok megszabadítása „Németország egyik legfontosabb hadicélja 14, hanem igenis azt kellene írniok, hogy e tartományok felszabadítása kétségkívül a legfontosabb hadicélja a német és török birodalomnak egyaránt, mint ahogy nézetem szerint e tartományok definitív birtokbavétele Angliának a legfontosabb és talán egyetlen hadicélja. A világháború, nézetem szerint, alapjában véve nem egyéb, mint gigászi megütközése a német és angol világuralomnak; világráró harc, melyben a két nagy nép a világuralomra szükséges utak és átjárók birtokáért, tülekszik. Anglia halálos csapást akar mérni a német birodalomra, azáltal, hogy elzárja előle a Törökországon keresztül Középázsiába vezető kereskedelmi utakat s elgázolja a német hajók elől a keleti Középtengernek, a Vöröstengernek, az Indiai óceánnak s a perzsa öbölnek minden bejárásait. S ha ez valaha sikerül, hogyan biztosíthatná a német birodalom az e kereskedelmi expanzióját, hogyan maradhatna meg egyáltalán nagyhatalomnak, ha minden partok, kezdve Szíriától, mint a singaporei öbölig, ha Szuez, Bab-El-Mandeb, ha minden keletközéptengeri kikötő, a Vöröstengernek minden partjai, a perzsa öböl, az Indiai Óceán, és egész a távol kínai határokig, mind, mind Anglia kezén marad?! — Ezért mondottam önnek, illetve a Világnak már múlt alkalomkor s ezért ismétlem még határozottabban ezúttal, hogy a szent meggyőződésem, hogy úgy az Ozmán Birodalom, mint nagy szövetségesei minden késlekedés nélkül meg fogják tenni a szükséges lépéseket ez elveszett tartományok mielőbbi felszabadítására. Míg e tartományaink ellenség kezén vannak, addig békéről szó nem lehet. A kaukázusi front A Világ számára tett nyilatkozataimmal foglalkozó német sajtó különösen a kaukázusi fronton álló seregeink újabban történt megerősítését, e front kiterjesztését tette tárgyaivá. Az én felfogásom szerint e frontkiterjesztés indoka semmiesetre sem hódítási vágy, mintahogy azt egynémely német lap föltételezi; e front kiterjesztést a körülmények feltétlen szükséggé tették. Meg kell gondolnunk, hogy kaukázusi előrenyomulásunk mindenekelőtt humanitárius szempontból történt meg, mert össze akarjuk szedni erőnket, hogy mohamedán fajrokonainkat mentől előbb megszabadíthassuk amaz ember formájú vadállatokból összeverődött csordák karma közül, kik csak közelmúltban égették fel a virágzó Alexandroport, tüzzel-vassal rontották le a gazdag Bakut; még füstölögnek lábuk nyomán a rózsakertes Sírván romjai s amerre pusztító hordáik haladtak: a Dél-Kaukázus megannyi virágzó városát temették romhalomba. Emlékeztetem önt, hogy a cári rezsim alatt a kaukázusi muzulmánoknak nem volt szabad fegyvert hordaniok s hogy a szigorú tilalom ismét szigorigatott a világháború kitörésekor. S míg kaukázusi hitrokonaink igy védtelenül maradtak, addig s azalatt a cári kormány állig fegyverezte az oroszországi örményeket ellenünk. A forradalom kitörése után ezek az örmények magukhoz ragadták a felbomlott cári sereg elhagyogatott fegyvereit s organizált rabló bandákban vetették magukat a védtelen kaukázusi muzulmánokra s most leirhatatlanul dúlják, fosztogatják mindazt a kaukázusi területet, melyet még a cáriseregek szállottak volt meg annak idején. A két Kaukázus ma vérnek tengere s a lakosság hovatovább tökéletesen kiirtatik ez örmény bandák garázdálkodása folytán. Ne felejtse el, hogy Dél-Kaukázust 1 millió török lakja ... most vérszinnek a kaukázusi völgyek és a védtelen muzulmánok otthonaiban mindennap uj meg új tűz lángol fel. Törökország nem nézheti karbalett kézzel e pusztulását virágzó tartományának; az ozmán birodalom nem maradhat tétlenül, míg az Anglia zsoldjában álló bolseviki bandák és örmény betyárok rakásra ölik a Kaukázus muzulmánjait... A török seregek rendeltetése s munkája a Kaukázusban tökéletesen azonos a német és osztrák-magyar seregek szerepével