Világ, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-01 / 256. szám
!Szertéeszt5s£g ét kiadó avatal VI., Andrássy ut 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba: Egész évre 88 kor., félévre 41 kor., negyedévre 22 kor., egy bóra 7 korona 80 fillér. A » VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 30 fillér pályaudvarokon 40 fillér. f%gms MOV. ai. v X.. ÁTVETTE XIX. évfolyamVILÁG SstritUmk ItMtttoA Bnifc[ n*n • / VILÁG kMoUvaeUbta. Btocfcacr L Győri is Nagy, lautta és lám, Teneter Gyula, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwars Jessel, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eilkestein Bernét hirdetési irodákban. — Bécsien Haanensten és Vogter, M. Dosces Nachf, Rudolf Mosse. Berlinbeai Rudolf Kolbau, Berlin NW tinfer dei Lieden 4015 n 1918 Budapest, PÉNTEK november 1. 256-ik szám Az uj Kötelességek ! Egy fonó izgalmu este, egy örjöngően zakatoló éjszika, és győzött a forradalom. Meleg szívvel és hideg fejjel nézünk vissza rá. Óriás, szat oszió, a torz, fekete körvonalaik mögött kibor Műben izzik elő egy hátul égő lángolás. Majd beszélünk még róla, majd írunk még róla. Most nincs rá érkezésünk. Nézzünk körül és lassul új ktelességek után. A Károlyi Vmnairnak legelső teendője az, hogy vasökcsel állítsa helyre a rendet Budapesten és 'Statarországon. Értsük meg jól: a felfordulást mem a forradalom csinálta. A háború bűne és a háborús kormányok bűne a bomlásnak és oszlásnak az a rettenetes állapota, amely otl Magyarország van. A forradalom azért.- m nert nem lehetett tovább nézni ezt a pusztulást és pusztítást. A forradalom itt a padért, a békés fejlődésért, az állami élet utoló lehetőségeiért, a jobb jövendőért tör ki. Halálos ellensége a forradalomnak és halálos elensége Magyarországnak mindenki, aki a nőtésnek kétségbeesett elszántsága munkája meg akarja zavarni. Alapjaiban és felépítésben át kell alakítani Magyarországot, de ak fel akarná gyujtani, az gonosztevő és áruló És aszerint kell vele elbánni. A Karcsi-okrmány tehát először teremtse meg a rend befelé. Azután teremtse meg a békét kifelé. Magyarország ijesztő helyzetben van. Az olasz fronton haperegünk még nem kapott fegy verszünet A déli határon ott áll az ellenség. Hotország felől szervezett rablóbandák betörése lenneti a határszélt. Fájdalom: a román határt is fenyegetettnek kell tekintniünk. És ugyanakkor egy ellenállhatatlan k-.atal- viki koalíció kegyelmétől függ Mag .Korsg területi integritása, és a magyar politika évtizedek óta mindent megtett volt rá, hogy román és a tót testvérnépet elidegenít a magyar néptől, a melyvel most őszinte szeretetben és természetes összefon ed-ága élhetne és amely mellett most test úri tagságot tehetne. És az országot az elvérzés meggyengitette, feldúlta és kifosztotta az éven hónapon át megátalkodottan elhúzot háború. Az éhínség fenyeget. A teljes esti lerongyoltság fenyeget. A gazdasgi és teljes összeomlása fenyeget. Honnan vegye erőt egy véges erejű kormány arra, hogy it megmentse azt, ami még megmenthető? Vegye ezt az erőt a,Károlyi-kormány abból a tudatból, hogy rendalmi kormány. Forradalmi kormány pedigem azért, mert forradalom adta kezébe a talmat, hanem azért, mert forradalmi teerek várnak rá. Láttunk mi már fogadalmjellegű megmozdulásokat Magyarországon; vége mindig az lett, hogy a forradalom azok a használt, akik ellen csinálódott. Ez a forralom nem válhatok ilyen gonosz történet tréfává. A Károlyi-kormánynak Magyarszág békés, nagy átalakítását forradalú elszántsággal kell megkezdenie. Azzal a stelen parlamenttel, amely, szinte kilenctendeig, átka volt Magyarorságnak, szóban szabad állnia. Meg kell teremteni a nőig kiterjedő, igazi általános választójogot. Izufin a föld legyen azé, aki megiz íveli. Államosításra megérett ipari és más gazdg üzemek pedig menjenek át a nemzeti jaj,bparába. Békét! Rendet! A „ hős nűbé" felé gyógyuló, megerősödő, kivirágz szép Magyarországot! Az uj Magyarországhoz veze út küszöbén holttest fekszik. Tisza István essze — egyelőre ismeretlen katonák — ásán lelőtték. Elkomorodva nézünk holttestére. Ezt a sorsot senki se szánta neki ők közül, akik vele szemben állottak. A Nemzeti Tanács a mai nap legelső, lázas óráiban megtett mindent, hogy biztosítsa azoknak az életét, akikről tudni lehetett, hogy a tömegek haragja mindenekelőtt ellenük fordul majd. Sajnos, a csendőrőrizet sem használt. Az ismeretlen katonák fegyverei eldördültek és Tisza István haldokolva esett össze. Utolsó szavai — így szól a tudósítás — ezek voltak, tudtam, hogy ennek így kell történnie. Mit mondjunk az ötvenhónapos háború után ehhez a megrendítő búcsúzáshoz, amelyben a tragédia fensége szólal meg? Tisza István kemény férfi és hatalmas vezér volt. Az ő acélszorításu ökle tartotta össze a magyar feudalizmust és, fájdalom, az ő acélszorításunkle vitte bele Magyarországot a pusztulásba. Magyarország tragikus sorsával most egygyé lett az ő tragikus sorsa. A történelem majd ítél róla. Holttesténél a kiengesztelődés igéjeként elmondhatjuk talán azt, amit — a magunk számára __ életében is annyiszor elmondottunk, hogy az új Magyarországnak olyan vezéreket kívánunk, mint amilyen vezére ő volt a régi Magyarországnak. És az ő holttestétől az élő, az amúgy is még mindig vérző ország felé fordulva, meg kell mondanunk, hogy ennek az életnek sem kellett volna elpusztulnia, ha csak három nappal ezelőtt végre eszükre tértek volna Magyarország urai és bárgyú kisértetezések helyett lehetővé tették volna a Károlyi Mihály kormányrajutását. Átkozottul kevés bölcseséggel vezették eddig Magyarországot. Ezentúl több bölcseségre és több előrelátásra lesz szükség. Ezért a legelső, amit követelnünk kell, elég volt a vérontásból. Egyetlenegy csepp vérnek nem szabad többé idebent kiontatnia. Aki ezt nem akarja belátni, azt kényszeríteni kell a belátásra. Minden eszközzel. Nem új vérontásért lett ez a forradalom, hanem a békéért. Nem bosszúért, hanem kiengesztelődésért. Nem sebek ütésére, hanem sebek gyógyítására. Nem Magyarország lángbaborítására, hanem Magyarország megmentésére. Aki ezt nem akarja megérteni, azt meg kell rá tanítani. A Károlyi-kormány az egész ország támogatására és fegyelmére számíthat ebben a munkában. Biró Lajos. A nemzethez "A kormány tagjai este 10 órakor gróf Károlyi Mihály elnökletével minisztertanácsot tartottak, amely a késő éjjeli órákba nyúlt be. A minisztertanács a legsürgősebb állami feladatokat és a belső rend fenntartásához szükséges teendőket tárgyalta. A minisztertanács a következő kiáltványt bocsátotta ki: Polgártársak! Dicsőség, tisztelet és hódolat Budapest diadalmas népének!A nép forradalma győzött! Magyarország első népkormánya megalakult és átvette az ország ügyeinek vezetését. Legelső és legsürgősebb dolga lesz abéke megkötése. Azonnal megtörténik minden ahhoz, hogy pár nap, alatt létrejöjjön a fegyverszünet és a katonák’ hazatérhessenek. Bízunk’ benne, hogy igen rövid idő alatt kivezetjük a népet a háború kínszenvedéséből és reméljük, hogy sikerülni fog megmentenünk az ország területi épségét Magyarország teljes állami függetlensége biztosítva van,a saját külügyminisztere is ki lesz nevezve. Szabadok vagyunk s mint szabad nemzet nyújtunk testvéri kezet a hazánkban élő többi nemzeteknek és a világ összes szabad népeinek. Mindent megteszünk a kivívott népuralom biztosítására és szervezésére. Helyreállítjuk azonnal az ország elkobzott szabadságait: a sajtószabadságot, az esküdtszéket, a gyülekezési és egyesülési jogot. Katonai és polgári amnesztiát hirdetünk. Hazabocsátjuk az összes internáltakat. A legsürgősebben beadjuk a törvényjavaslatot a képviselőházi, törvényhatósági és községi általános, egyenlő, titkos, községenként választójogról, amely a nőkre is kiterjed s a választókerületek igazságos és egyenlő beosztásáról. Minden tőlünk telhető módon gondoskodni fogunk; hazatérő katonáinkról és a háború szerencsétlen áldozatairól. Azonnal hozzáfogunk a szociálpolitikai és munkásvédelmi tennivalókhoz és olyan erőteljes birtokpolitika megvalósításához, amely a nép Wft.SV tömegeit földbirtokhoz juttatja. Ha programjunknak bármely pontját a mostani képviselőház el nem fogadja, azonnal feloszlatjuk és a nemzethez fordulunk. Polgártársak! Mi hisszük, hogy bár az előző kormányok bűnei miatt olyan irtózatos és kétségbeejtő helyzetben van ma az ország, amilyenben Mohács óta nem volt, mégis a nép felszabadult életereje által szebb, jobb és boldogabb jövő fog virradni a mi megkínzott, szegény hazánkra. Hogy így legyen, az most elsősorban Budapest népétől függ, mert annak alapfeltétele az, hogy a törvényes rend gyorsan helyreálljon a fővárosban és a vidéken is. Győztünk polgártársak, munkások, katonák, elértünk mindent, amit elérni akartunk, nincs okunk 'most tovább folytatni a harcot. Ötödféléven át végeztették velünk a halál kárhozatos munkáit, jöjjön most az élet újjáteremtő munkája, harcoltunk, most dolgozzunk. Nyugalmat, türelmet és bizalmat kér Magyarország népétől az első magyar népkormány. Budapest, 1918 október 31. Gróf Károlyi Mihály miniszterelnök és pénzügyminiszter. Gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter Lovászy Márton vallás- és közoktatásügy- miniszter, Linder Béla hadügyminiszter, Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter, Búza Barna földmivelésügyi miniszter, Nagy Ferenc közélelmezési miniszter, Jászi Oszkár miniszter, Zysigmond