Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)
1919-10-01 / 96. szám
Szerda VILÁG A nemzetközi Duna Nyilatkozatok a Duna forgalom jövőjéről — A parti államok érdekközössége — B békeszerződés dönt — Budapest szerepe (A Világ tudósítójától.) Megélénkült a Duna partja. A Margit-hídról le a Ferenc József-hídig fehér-kék-fehér lobogó alatt egymás mellett sorakoznak a hajók. Nehézkes remorkörök mellett hófehérre festett személyszállító gőzösöket ringat a Duna hulláma. Az Eötvös-téren és Pálffy téren ezeren és ezeren tolonganak és várják a hajóindulást. Lent a kikötő kőkockáin nehéz társzekerek dübörögnek. Elszállításra kész ládákat és zsákokat hajóznak be. Egy új élet szellője árad mindenüvé. — Megindult a forgalom! — mondogatják a bámészkodó emberek, akiknek lelkében ha sertésszerűen is, de ott él a Duna nagy gazdasági jelentősége. Hogy lesz, mint lesz ezután, találgatják. Senki se tud e kérdésre választ adni. A békeszerződés dönt a Duna sorsa felett és mi égő kíváncsisággal várjuk ezt a döntést, melytől Budapest kereskedelmének sorsa függ. 71 természet a mi leghatalmasabb támogatónk Dr. Domonyi Móric, miniszteri tanácsos, a Magyar Folyam és Tengerhajózási R. T. vezérigazgatója a következőket mondotta el a Duna-kérdés jelenlegi állásáról: — Ma még korai volna érdemlegesen foglalkozni a Duna-kérdéssel. Erről általában majd csak a békeszerződés aláírásakor beszélhetünk, részletesen pedig csak azután. A forgalomban lévő hírek részben túlzottak, részben pedig inkább az érthető óhajra támaszkodnak, semmint a hiteles információkra. Bizonyosat Magyarországon ma még senki sem tudhat. — Még érintkezésben sem állottunk ebben az ügyben az entente-hatalmakkal? — Sőt, állandó érintkezésben vagyunk. Ezekből az érintkezésekből azt a benyomást szereztük, — tehát csak benyomást, de még nem pozitív értesítést, — hogy az entente-hatalmak nagy és meleg érdeklődéssel vannak a Duna gazdasági fontossága iránt. Anglia, Franciaország, Olaszország gazdasági külpolitikájának homlokterében áll a Duna. Amerika kicsit messze van a Dunától, de azért még Amerika sem negligálja teljesen a nagy kérdést. — Németországnak a keleti világkereskedelemhez fűzött terveiben a Dunának volt a legfontosabb szerepe. — A Dunának ezt a fontos közlekedési szerepét természetesen az entente is méltányolja. Csak éppen a méltánylás módozatairól nem tudunk. Internacionalizálják-e a Dunát? Mikor nyitják meg egész hosszában a szabad forgalomnak? Ki és hogyan fogja lebonyolítani ezt a forgalmat? Milyen árut fognak szállítani és milyen fuvareszközökkel? Ezek nagyjában mind olyan kérdések, melyekre ma még senki sem adhat határozott feleletet. Majd csak a békeszerződés ... — Nemcsak a mi érdekünk, valamennyi parti állam érdeke, hogy a kérdés mennél hamarább megoldódjék. — Ez az érdekközösség magában hordja az érdekellentéteket. Ezek azok a részletek, amelyekre céloztam, s amelyekre majd csak a békekötés után kerülhet sor. Ahány ország fekszik a Duna mellett, annyiféle politikát űz ebben az ügyben. Az osztrákok például állandóan panaszkodnak, mi hallgatunk. A mi politikánk, résen lenni, várni, dolgozni, főleg pedig nem táplálni a túlzott reményeket. — Pedig Budapestnek, már csak földrajzi helyzeténél fogva is, itt fantasztikus jövőt jósolnak. — Ezekből a jóslatokból csak annyi bizonyos, hogy Budapest jövője tényleg elválaszthatatlan a Duna jövőjétől. Ismétlem azonban, erről a jövőről ma még nem lehet tiszta képünk. Nem rajtunk múlik, hogy ez a jövő tényleg olyan szép és jó legyen, amilyennek óhajtjuk. Meggyőződésem, hogy nem is az entente irántunk való jóakaratán múlik. Egyelőre mégis jól tesszük, ha beérjük azzal, amit a természet ígér Budapestnek. Mert ebben a pillanatban mégis csak a természet a mi legpozitívebb támogatónk. Minden a békeszerződéstől függ Jordán Dezső, a vasúti és hajózási főfelügyelőség hajózási osztályának vezetője a következő nyilatkozatot tette: — A dunai hajózás szabadságát az angolok biztosítják és az ő oltalmuk alatt állunk. Az angolok gondoskodnak a forgalom fenntartásáról és a folyamrendészetről, anélkül, hogy a mi belügyeinkbe beavatkoznának. A Commendement du Danube kezdeményezésére indult meg a dunai hajóközlekedés, amely — mint ez megállapítható — napról-napra emelkedik. Ennek köszöntetjük a Budapest—Pozsony és a Budapest—Baja közötti járatokat, amelyeket a szövetséges hatalmak fehérkék-fehér lobogója alatt bonyolítanak le. Ugyancsak a nevezett parancsnokság állíttatta fel most az Állami Révkapitányságot, melynek vezetője Wulff Olaf fregattkapitány és közvetlenül nekünk rendelték alá. — A dunai hajózás jövőjéről e pillanatban véleményt nem lehet mondani, mivel minden a békeszerződéstől függ. Budapest a nemzetközi forgalomban Wulff Olaf fregattkapitány, az újonnan felállított Állami Révkapitányság vezetője a dunai hajózásról a következőket mondotta: — A dunai hajózás helyzete általában kedvező megítélés alá esik. A Commendement du Danube vezetősége részéről a hajóforgalom fenntartása dolgában a legmesszebbmenő előzékenységgel találkozunk. Hogy a dunai hajózás a jövőben miként alakul, erre nézve véleményt a békeszerződés megkötéséig mondani nem lehet, az azonban valószínű, hogy a nemzetközi forgalomban Budapest a jövőben fontos szerepet fog játszani. Abban a feltevésben vagyok, hogy e téren nagyobb nehézséggel a Duna-forgalomban érdekelt szomszédos államok részéről sem találkozunk és az sem valószínűtlen, hogy a Duna-bizottság székhelye gyanánt Budapestet fogják kijelölni. — Ami most már a Duna-forgalom lebonyolítását illeti, ebben — felfogásom szerint — nagyon sok vállalat fog résztvenni. Elvégre nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy az új nemzeti államok, elsősorban Románia és Szerbia, továbbá Csehország a Dunahajózásra, fokozott figyelmet fognak fordítani és ezen államok területén alakuló új részvénytársulatok között egészséges és a forgalom emelkedése szempontjából eredményes verseny fog kifejlődni. Érthető ez, ha figyelembe vesszük, hogy Anglia a szabad verseny elvén áll és miután a kezdeményezés onnét indul ki, bizonyos, hogy ez az elv a Dunán is érvényesülni fog. Fótou admirális Budapestre jön A Temps jelentése szerint Fatou admirálist, a toutoni tengerparti front parancsnokát jelölték ki Franciaország képviseletére a szövetségközi dunai bizottságba. Fatou admirális legközelebb Budapestre érkezik. fa fiumei sali?boRpdslHia! Tittoni lemond Bécs, szept. 30. A Neues Wiener Tagblatt-nak táviratozzák Luganóból. A Popolo d’Italia'' értesülése szerint Tittoni erősen elhatározta, hogy lemond, mert közte és Nitti miniszterelnök között áthidalhatatlan ellentét van. Olasz szocialisták és nacionalisták harca Berlin, szept. 29. A Lokalanzeiger-nek jelentik Bernből. Az olasz kamara tegnapi ülése után valóságos harc támadt egy kávéházban szocialisták és nacionalisták között. A verekedők székekkel és a kávéház egyéb berendezési tárgyaival támadtak egymásnak. A szocialisták azt kiabálták: Éljen Lenin!, a nacionalisták pedig ezzel feleltek: Éljen D’Annunzio! — A rendőrségnek csak nagyon nehezen sikerült a rendet helyreállítania. (MTI.) Az olasz parlamentet feloszlatják Róma, szept. 30. (Szikratávirat.) A minisztertanács javaslatot terjesztett a király elé, hogy a parlamentet oszlassa fel és az uj választásokat írja ki. Szabadság nélkül mi lenne telkeinkből ? Bajtókerék csupán, mit láthatatlan tv. Mozdítana, nem vágyaink, Sem tetteink, sem örömünk, Sem undorunk, szóval egész mi voltam . Parányi sem lehetne a magunk tulajáé Tehetetlen gépei lennénk csupán egy Legfőbb mester kezében, gondolkodó, élő babái. Az Úr kezében, s dróton rángatóznánk, Silány szerszám gyanánt, Tudatlanul hazugság rabja lennénk mindörökké, Egy , ■’''sten játéka csupán, ki egyre csalna minket, Voltaire, Párbeszédek az emberről. 1919. október 1.8 Csőd előtt Budapest polgármestere takarékosságot ajánl . Egyelőre nem akarják elbocsátani az alkalmazottak egy részét (A Világ tudósítójától.) A polgármester ma körlevelet intézett a főváros tisztviselőihez és ebben a körlevélben egész őszintén megmondja, hogy a főváros gazdasági csőd előtt áll és csak a fokozott munkateljesítmény és a takarékosságnak a nélkülözésig való fokozása enyhítheti a bajokat, amelyek a fővárosra nehezedtek. Ennek a csődnek az elkövetkezése előrelátható volt és ma már ott tartunk, hogy Budapest kölcsönökből él, mig a kölcsönökből ki nem kopik. Mint a bajbajutott ember — fűhöz-fához kapkod — és mindenre kész, hogy új kölcsönre tegyen szert. Ezeknek a kölcsönöknek nagy része pedig fogyasztási kölcsön, mely nem hasznos beruházásokra való, hanem arra, hogy a tisztviselőket fizessék belőle. Csak a minap kapott húsz millió korona váltó-kölcsönt a főváros a nagybankok zsírójára az Osztrák-Magyar Banktól, és már újabb kölcsönt keres, hogy a jövő hónap elsején kátyúba ne kerüljön az adminisztráció. Szó volt egy nagyobb angol kölcsönről is, és arról is, hogy a főváros közműveinek jövedelmét lekötik az új kölcsön biztosításaképpen, dehát az angol kölcsön is kútba esett. Az angoloknak sem vagyunk elég jók. Az adók pedig gyatrán folynak. Ki fizet most adót?! A kommün négy hónapja alatt, április 1-től július végéig mindössze 4.4 millió korona adó folyt be. Tavaly ugyanez idő alatt 121.8 millió korona, 117.3 millió koronával több, mint az idén. Az év első nyolc hónapjában az idén 76.2 millió korona adót fizettek be, tavaly 242.16 millió koronát, 165.9 millió koronával többet, mint az idén. Augusztusban a tanácsköztársaság bukását követő hónapban kissé föllendült az adófizetés: 16,6 millió koronát fizettek be, de ezt is miért?! Az emberek meg akartak szabadulni a fehér bankóktól, melyeknek devalvációja már a levegőben lógott. Októberben aztán ismét megcsökkent az adófizetés. A gyárakban szünetel a munka, állnak a gépek, irreális a gazdasági élet, a bürókban nem dolgoznak, hanem szervezkednek, így telik az élet, egyik nap, a másik után bizonytalanságban. Senki sem tudja, hogy mi jön, senki nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Valami letargikus egykedvűség feküdt rá erre a millió embert számláló nagyvárosra. Kis tehetségű és tehetetlen emberek szónokolnak naphosszat és terrorizálják tele a várost. Rossz és hazug frázisok születnek, ez minden eredménye, minden produkciója ennek a nagy, szép városnak, melynek bérpalotáira csakúgy ragyog az őszi nap, mintha a legboldogabb és leggondtalanabb nép lakná ezeket a bérpalotákat. „Gazdasági csőd előtt állunk“ — mondja a polgármester és ez a rémes memento úgy hangzik a szájából, mintha valami kellemes bókot, valami kedves frázist akarna mondani vele ennek az agyonzaklatott, sokat szenvedett városnak. És sehol semmi segítség. A polgármester többi közt ezeket mondja a körlevelében : A fővárosban levő vállalatoknak válságos gazdasági helyzete, az ipari és kereskedelmi élet úgyszólván teljes szünetelése igen súlyosan érinti a főváros mindenrendű jövedelmi forrásait és már most bizonyosnak látszik, hogy a főváros 1919. évi bevételei messze alatta fognak maradni az 1918. évben elért eredményeknek. Ezzel szemben állanak az 1919. évben ijesztő mértékben megnövekedett kiadások, amelyeknek fedezése nagyobbrészt rendkívüli bevételi forrásokból, főképpen kölcsönökből történt, oly jövedelmi forrásokból tehát, amelyeknek még fokozottabb igénybevételét nemcsak a háztartás józan vitelének szempontjai, hanem a gazdasági viszonyok válságos volta is lehetetlenné teszi. Különösen súlyos kötelezettségeket ró ez a helyzet a főváros alkalmazottaira. A bevételi források leapadása mellett a gazdasági csőd elhárítására csak egy mód áll rendelkezésre: a szükségletek megszorítása a lehető legnagyobb mértékben, a takarékosság fokozása a nélkülözésig. Szomorú, a mai nemzedékre nézve szinte végtelenül szomorú az a gazdasági helyzet, amelybe a főváros jutott, de mindannyiunkban meg kell, hogy legyen a kötelességérzeten felül a legteljesebb készség is arra, hogy e gazdasági válság leküzdésére minden irányban minden lehetőt elkövessünk és ha kell, még egyéni szükségleteinkkel szemben is lemondást gyakoroljunk mindaddig, amíg a gazda-