Világ, 1919. december (10. évfolyam, 149-173. szám)
1919-12-02 / 149. szám
Kedd Beszélgetés Nemec Antallal, a cseh szociáldemokraták egyik vezérével , ' ' Prága, november hó. JrA Világ tudósítójától.) A szociáldemokratá ■partot ma a legerősebb pártnak tartják Csehországban. Abszolút többségről persze nincsen szó. Egyébként is, a mostani cseh nemzetgyűlés nem választott nemzetgyűlés, hanem az egyes pártok által delegált tagokból áll. A szociáldemokrata pártot és a cseh szocialista pártot, amely a tavalyi forradalomig nemzeti alapon állt és csak a forradalom után kérte fölvételét a II. Internationaleba, mégis a legerősebb pártoknak tartják, amit beigazoltak a nemrégiben megejtett községi választások. Az új nemzetgyűlésre szóló választásokat legközelebb fogják kiírni s akkor fog eldőlni a tulajdonképpeni küzdelem, az erőpróba. A Szlovenszkóban is megalakult már a szociáldemokrata párt, a vezérei: Lehocky Emánuel, a pozsonyi szlovák minisztérium közjóléti kormánytanácsosa, dr. Dérer Iván igazságügyi kormánytanácsos, volt pozsonyi ügyvéd és dr. Markovic Iván belügyi kormánytanácsos. A pártot ezek természetesen úgy szervezik az egész Szlovenszkóban , ahol egyébként a szocialista pártnak néhány város és ipartelep kivételével alig van talaja — hogy a párt mintegy a csehországi szociáldemokrata párt kikészítő részét képezze. Ezért azután igen sok magyar, sőt tót helyen is nagy az ellenállás a szocialisták részéről és sok helyen a cseh szociáldemokrata párthoz való csatlakozás ellen foglaltak állást, azzal, hogy csak az önálló — szlovenszkói — szociáldemokrata párt alakításába mennek bele. Mindkét csehországi párt — a szociáldemokrata és a cseh szocialista párt, — ha kifejezetten nem is állnak nemzeti alapon, de a valóságban — különösen az utóbbi — mondhatnók, lévén nemzeti politikát űz. Ami, tekintve, hogy szocialistákról van szó, csodálatos lenne, ha nem tudnók, hogy így van ez bizonyos kisebb mértékben csaknem az összes győztes államokban, kivévén Olaszországot és Jugoszláviát. Csehországban azonban hangsúlyozottan nagymértékben így van. Különben nem kell egyebet mondani, mint hogy a cseh szocialista párt egyik vezére, Klosác. A szociáldemokrata pártnak Nemec Antal, Soukoup, a Kramatz-kormányvolt igazságügyminisztere és Stivin, a pártlap verkesztője, a vezérei. Felkerestem az egyik vezért, Nemec Antalt. A jeseh nemzetgyűlés folyosóján folytattam vele beszélgetést, amely a következőképpen folyt le: — Helyre van-e már valamelyest állítva a világháborúban szerteszakadt Internacionálé ? — tettem fel a felső kérdést. — Az Internacionale igenis helyre van állítva,egyrészt az 1919 februári berni kongresszus, másrészt az 1919 augusztusi luzerni kongresszus állították helyre. Ezek a kongresszusok állapították meg többek között a képviseletnek, a szavazás elosztásának és az anyagi hozzájárulás kötelességének kérdéseit. Az egyik konferencián, a bernin, amint adja, a magyar szociáldemokraták is részt vettek. (Bíró Dezső, Buchinger Manó, Jászai Samu.) A legközelebbi kongresszusunk pedig 1920 februárjában, Genfben lesz. Egyike legfontosabb és legaktuálisabb kérdéseinknek most a politikai rendszer kérdése. A nemzetközi szocializmus és munkásmozgalom széles köreit foglalkoztatja ez a kérdés: Parlament vagy tanácsrendszer, vagy valamely más formájú politikai rendszer-e? Nemcsak vizsgálat és revízió alá kell vennünk ezt a kérdést, hanem állást kell foglalnunk, melyik vagy milyen politikai szisztéma felel meg legjobban a szocializmus alaptételeinek és céljainak? — Mit szól képviselő úr és mi az álláspontja a csehországi szociáldemokráciának a bécsi pártnapon Adta Frigyes által előterjesztett és elfogadott rezolucióval szemben, amely kimondja, hogy az ausztriai szociáldemokrácia sem a II., sem pedig a III. Internacionálét nem tagadja el, egyikkel sincs megelégedve és újabb orientálódást tart szükségesnek, mindenesetre inkább balfelé, mint jobbfelé? — kérdeztem. — Európa államaiközül a Szovjet-Oroszorszá-gom kívül eddig Jugoszlávia, Olaszország és Norvégia helyezkedtek teljesen a III. Internacionálé alapjára, Svédország részben. Svájc pedig még nem határozott. Mi, csehországi szociáldemokraták a II. Internacionállé alapján állunk, az Adler-féle bécsi rezoluciót ennélfogva nem fogadjuk el, de mindenesetre mi is azon vagyunk, hogy a szocializmus szellemében egy kicsit balfelé igazodjunk. Miként említetem, főleg arról fogunk tárgyalni, hogy a demokrácia és a parlament a szociáldemokrácia utolsó sara-e, vagy keressünk-e egy újabb megoldást? — Mit szól képviselő úr a magyarországi helyzethez! _ Nekünk minden erőnkkel támogatnunk és a magyarországi demokráciát, nehogy a monarchiát visszaállíthassák. .. Garami tárgyalt-e Önökkel a kommüun bukása óta? — Nem, velünk egyáltalán nem tárgyalt. Volt ugyan Prágában, mint hallottam, de miniket nem keresett fel. Tudtommal a kormánynyal voltak tárgyalásai szénszállítás dolgában. — A csehországi német szociáldemokrácia vezetőjével, Seligerrel, milyen viszonyt tart az Önök pártja? (Seliger állandóan igen erősen támadja a cseh-szlovák kormányt, amelyben a csehországi cseh szociáldemokrácia igen erősen képviselve van. Tusar, a miniszterelnök is, tudvalévően cseh szociáldemokrata). — Reméljük, hogy együtt fogunk dolgozni Seligerrel. (Seliger nincsen benn a cseh parlamentben. A mostani cseh parlament kizárólag kinevezett, a cseh és a szlovák pártok által delegált tagokból áll, sem a nagy erőt képviselő németség, sem a magyarság, sem a ruténség a prágai parlamentben egyetlen taggal sincs képviselve). — Nagy vonalakban, mik az alapeszméi az Öp pártjának, — mint jelenleg a legnagyobb cseh pártnak, — amelyekkel a cseh-szlovák állam legfontosabb kérését, a nemzetiségi kérdést rendezni óhajtják és megoldani vélik? — A legteljesebb demokráciával, a proporcionális választói joggal, az egyház és állam szétválasztásával. Itt van például a prágai eset. Prága úgyszólván teljesen cseh város. A proporcionális választói jog alapján mégis mi, szociáldemokraták vittük keresztül, hogy a legutóbbi községi választásoknál a németek bekerültek a prágai városi képviselőtestületbe, ami a mi megfeszített erőlködésünk nélkül a nemzeti feltámadásnak ezekben a napjaiban igazán lehetetlen lett volna. , Nmmec úr éppen beszédre volt feliratkozva a nemzetigyűlés ülésén és sorra következett, kerestet. Elbúcsúzott tőlem és sok szerencsét kiránt Magyarország sorsának jobbra fordulásához. VILÁG 1919. december 2. – Kik a Tisza-gyilkosság értelmi szerzői (A Világ tudósítójától) Hüttner századosés Sztanykovszky zászlós beismerő vallomása teljes világosságot vett Tisza István gróf meggyilkolásának részleteire. A rendőrség és a rendőrség szűkszavú közleményei révén a nagyközönség pozitív részletekben tudja már, hogy Dobó, Pogány, Sztanikovszky a gyilkosság végrehajtói, Kéri Pál, Hüttner százados és partner a gyilkos expedíció résztvevői és bűntársai. Sztanykovszky és Hüttner elmondották a gyilkosság minden aprólékos mozzanatát, sőt részleteket ismertettek az előzményekből is. Az előkészítés részleteinek elmondásakor Fényes László neve került a fenti társaság névsorához. Sztanykovszky vallotta, hogy Fényes tudott az előkészítésről. Aztán visszavonta a vallomását, aztán vadítóit. Nem tudott biztosat mondani. Nem emlékezett pontosan. Talán — mondta — lehet, hogy ott volt ... És erre a bizonytalan vallomásra letartóztatták Fényes Lászlót A fanatikus Fényes, aki kétségbeejtő elszántsággal öklözött örökké szegények és szerencsétlenek igazságáért, aki — a mi hitünk szerint — nem tudná egy ember vérét kiontani, egy bizonytalan, elhebegett, tízszer megcáfolt, akadozó gyanúsításra ma ott ül a vizsgálóbíró fogházában. Ha kiderül Fényes ártatlansága, el fogja viselni a sorsnak ezt a rámért megpróbáltatását, mert ő is be fogja látni, hogy egy egyén sérelme ma nem számít. Egy egyén sérelme nem számít — ha arról van szó, hogy az igazságot kell kideríteni. Hock Jánost kihallgatják a Tissa-ügyben Dr. Soóky János államügyész indítványozta a vizsgálóbíró előtt, hogy hallgassák ki a Tisza-féle gyilkossági ügyben Hock Jánost is tanúképpen. Hock János volt az első, aki olyan tartalmú nyilatkozatot tett, hogy Tiszának a gyilkosa Pogány József volt. Meg akarják elsősorban tudni azt, hogy honnan merítette Hock János ezt a nyilatkozatát. Hock megszállott területen, Pozsonyban tartózkodik, éppen ezért a vizsgálóbíró megkeresésére két rendűrtisztviselő Pozsonyba utazik és az ottani bírói hatóság közbenjöttével hallgatják ki Hock Jánost, akit a vallomására rögtön meg is eshetnek. Kérit szembesítették Hüttnerrel és Bxtanykovszkyval Vasárnap folytatták Kéri Pál kihallgatását. Kerit szembesítették Hüttner századossal és Sztanykovszky Tiborral, Kéri azonban továbbra is tagadott mindent A szembesítés eredményéről egyelőre a nyilvánosság számára nem adnak semmiféle felvilágosítást. A vádtanács hozzájárult Fényes Lászlónak a vizsgálat érdekében való fogvatartásához. Egy új tanú A Tisza gyilkosai után való nyomozás megindításakor tanúságtételre önként jelentkezett Schubert Ferenc budapesti lakos, a harmincas katonatanácsnak volt tagja. Schubert annak idején vallomásában adatokat szolgáltatott a Tisza meggyilkolásának előzményeihez. A rendőrség Schubert Ferencet most újra kihallgatja. Wilson ultimátumot küldött Mexikónak Az Államok és Mexikó között régen feszült árviszony. Hiszen már Zimmermann kísérletet tett arra, hogy Mexikót hadüzenetre bírja az Egyesült Államok ellen. A német külügyi államtitkár sürgönye nyilvánosságra került és természetesen nagy felháborodást váltott ki az amerikai közvéleményben. Ettől kezdve könnyű játékuk volt azoknak a politikai köröknek, amelyek a német háborút sürgették. Mexikó területe négy akkora, mint a német birodalomé volt a háború előtt. Ezt a nagy, javarészt termékeny és ásványi kincsekben gazdag országot az amerikai tőke természetesen szívesen kiaknázta volna, de ennek útját állották a rendezetlen politikai viszonyok, a gyakori államcsínyek, az a wild west romantika, amely Mexikóból még mindig nem veszett ki. Újabban egy második oka is volt az Egyesült Államoknak arra, hogy hatalmát, vagy védnökségét kiterjessze Mexikóra, hiszen Mexikó zárta el az Unió útját a Panama-csatornához és a Panama-csatorna szilárd biztosítása legalább olyan nagy érdeke az Egyesült Államoknak, mint a Gibraltári-szoros és a Szuez-csatorna dominálása Angliának. Mexikó annektálásáról ismételten volt szó már Roosevelt, majd Taft és Wilson elnöksége alatt. Azonban mindig ugyanaz a nehézség merült fel: az Egyesült Államoknak nem volt hadserege és improvizált csapatokkal nem lett volna könnyű feladat Mexikó megszállása. Hiszen Mexikó sem katonai hatalom, de ebben a tizenhét-tizennyolcmillió lakosságú országban nyereghez szokott és tud fegyverrel bánni minden férfi, úgy, hogy még egy jól szervezett hadseregnek sem volna könnyű dolga Mexikóban. Az Egyesült Államok a halom alatt háromnégymilliós modern szervezetű hadsereget állított talpra és most, úgy látszik, valóra váltja régi tervét. Nem csodálatos, hogy Mexikó provokálja hatalmas szomszédját. Az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államok olyan gyakran meghátrált Mexikó elől, hogy a temperamentumos spanyol politikusok ma sem hisznek Amerika fegyveres fellépésében. És az bizonyos, hogy hosszú, nehéz, véres háborúvá fejlődhetik az Egyesült Államok konfliktusa Mexikóval, egy olyanféle áldozatokban gazdag kolóniáng háborúvá, amilyen a délafrikai volt, Angliára nézve. Európa szempontjából is nagy jelentősége volna a a mexikói háborúnak, mert még fokozná az Egyesült Államok közömbösségét a békekonferencián tárgyalt problémákkal szemben. Rotterdam, november 29. A Nieuwe Rotterdamsche Courant szerint a Central News jelenti Washingtonból: Az Egyesült Államok ultimátumot küldöttek Mexikónak. Az amerikai hadsereg és flotta készenlétben vannak arra, hogy kierőszakolják Jenkins szabadonbocsátását. Páris, november 30. A Presse de Paris jelenti Newyorkból. A mexikói kormány válasza az Egyesült Államok ama követelésére, hogy Jenkins konzult bocsássák szabadon, megérkezett. A mexikói kormány kijelenti, hogy Jenkintt ezer pezeta lefizetése fejében szabadon engedi. Jenkins eddig nem élt ezzel a joggal A mexikói kormány kihívó hangon