Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-25 / 48. szám
Szerkesztőség és Idadóhivsay VI. Andrássy út 47. szára. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 16 korona, egy hóra 20 korona. A ,VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. 1 V ✓• _ 1 mmTM VILÁG Hirdetések felvétetnek. Budapesten a VTLIG Idadóhivataliban, Blocsener J„ Győri és Kagylazdus és TM.Tescher Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa. Leepeld Gyula, Leopeld Cornél, Schwars József, Siklay, Mezei Antal, Messe Sodoolf, Eckstein Bernetbird. irodákban. Bécsben, Hausenstein és Voglr, M. Dukes Kacht, P.névű Messe. Btrünben Rudolf Keltan, Berlin jrw. Unttr dta lásdesto.fila XI. évfolyam Budapest, 1920 SZERDA február 25. 48-ik szám A szél szemünkbe fut Gróf Apffonyi Albert párisi beszéde, és szereplése JjHi'ngnj is' apasztotta el teljesen »r- dl-: lenünk (rüh'pngö gyűlölet orkánját, de legalább némileg nyugvópontra kényszerítette. Világos, és kézzelfogható érvei előtt az elvakultság is viszszarettent, nem meri beléjük gázolni. Londonban, hír téren más hangon kezdtek rólunk beszélni, elői ették Magyarország térképét és fejüket csóválták 97. emberek. Lehetséges lenne? . .. 'Így?...’ Ennyire?... Hm, hm!: Meg kell fontolni az, ügyet! Itt-étt barátságos hangú cikkelyeket írtak rólunk, különösen a heti és havi folyóiratok - amelyekbe az utca szelleme nem tud oly szemérmetlenül betolakodni penditenek meg rólunk tárgyilagos gondolatokat. Idehaza reménykedve figyeltük ezt a fordulatot s minden egyes árnyalatát örömrepcsven vittük a magyar közönség elé. Most aztán hirtelen megfordult a szél s ismét szemünkbe fut. A jóakarat behunyta szemét, a méltányosság hátat fordított s a gyűlölködés régi hangja szabadjára eresztette ordít rólunk kigyót-békát. Akár Párisra, Londonra, Rómára, vagy akár Berlinre, vagy Bécsre nézünk — Prágáról, Bukarestről, Belgrádról nemis szólva — mindenünnen az igazságról tudni nem akaró elfogultság mered ránk. Oly egyértelműleg gyaláznak bennünket , hogy azt kell hinnünk, egy kéz rángatja e haszontalan szín: Játék valamennyi , szálát. Mindenütt ugyanaz a rólunk szóló büplajstrom forog közkézen. A háború előtt Német-ország világpolitikáját szolgáltuk s ennek fejében kiszolgáltatták nekünk a magyar birodalmat, amelynek nagyobbik felét nem magyar ajkúak lakták. A háború alatt a német fegyver legmegbízhatóbb markolói voltunk s hogy a németek annyi feledhetetlen győzelmet arattak, abban a magyar katona bátorságának nagy része volt. A háború után pedig . .. nem tanultunk, nem okultunk, a háború előtti politikánkat követjük, a kis magyar államnak a jogrendről, a szabadságról és a humanizmusról ugyanolyan a felfogása, mint amilyen a nagy magyar államé volt. Ezeket a vádakat, természetesen, megokolás is kiséri, mégpedig színes, birka megokolás, amely napi eseményeinkből egy-egy mozzanatot hegyes dárdára szúr s diadalmasan lóbálja meg. ^ _ Ezt az ellenünk való propagandát sokan úgy vélik , ellensúlyozhatónak, ha ellenpropagandát szegezünk neki. Pekár Gyula,a vallásos közoktatásügyi minisztérium államtitkára például, több száz méteres filmekre,vásárokra, több kötetes regényekre, képkiállításokra és felvilágosító füzetekre gondol, amelyeknek segítségével a rólunk elterjedt balvéleményt eloszlathatja.Az ilyen külföldi propaganda semmiesetre sem fog ártani. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a kormányok és wikik együtt a mértékadó közvélemények nézetei nem a hangulatok és az igazságok, hanem az érdekek, vagy legalább is a vélt érdekek irányítják. A múlt század nyolcvanas éveiben, mint emlékezetes, a franciák talán még a németeket sem gyűlölték annyira, mint a cárizmust. Könynyen elképzelhető, miképpen gondolkozott a szabadságot istenként imádó, forradalmi tradíciójú, barrikádokat megélt francia — az alvuskáról, a kancsukáról, a kozákról és Szibériáról! Mégis, szövetséget kötött vele, megéljenezte a cárt az Arc.de Triomphe alatt, írói kisülötték, hogy az orosz kultúra a világ legszebb virágai közé tartozik, a muzsik boldog és megelégedett, politikusai az orosz politika erényeit dicsérték,, katonái az orosz militarizmust glóriázták, szóval, mert a revandic eszméje úgy kiválttá, még jó volt a dicsőség nemzetéhez. A francia közvélemény csak orosz erényeket katart, a hibákból semmit sem. Állami érdek kívánta ezt úgy. A háború előtt sorsunkat csakugyan Németországéhoz kötöttük s ezzel az entente mai tagjaival szembekerültünk. Hiába hívtunk mi ide, francia és angol írókat, tudósokat és politikusokat. A románokról, szerbekről, cseszekről feltételezték, hogy az adott pillanatban melléjük állanak, érdekük ennélfogva azt parancsolta, hogy nekik higgjenek. Pomncnic volt elnököt ügyvéd korában, amikor egyszer valamilyen pereskedés dolgában Bukarestben járt, egy, arománokra tett nem hízelgő megjegyzése miatt az utca népe megdobálta, insittálta, leköpte. De ezt sem Poincaré, sem Franciaország nem jegyezte meg magának, mert állami érdekük úgy kívánta. Amostani Magyarországgal szemben valómagaviseletüket szintén az érdek, vagy vélt érdek parancsolja. A nagy ellenséget, Németországot meg kell bénítani — erre pedig Nagyrománia, Nagycsehország, Nagy, Szerbia a megbízható elitentip-barátok csak alkalmasabbak, mint a Habsburgok és a Slohenzollernek Magyarországa! S minthogy e csepp , országokat vagy•gyá csak • Magyarország húsán lehet felhizlalni, ennek következtében nekünk még azt is bűnül rójják fel, hogy egyáltalán élni merünk Legkisebb botlásunkat elefánttá fújják fel s tévedéseinket véres kardként hordozzák végig Európán.. Nem valószínű, hogy ezen a legleleményesebb propaganda,és tudna valamit változtatni. Ez a szél -- percnyi időközöket leszámítva — mindig ellenünk fog fújni, mindaddig, míg be nem tudjuk bizonyítani, hogy az ezer éves Magyarország a máról holnapra felcseperedett. A nrgg-oknál sokkal jobban meg tudja az ententeérdekeket védelmezni. Semmi kétsége nem lehet arról senkinek, hogy ezek a Nagyok maholnap repedezni, ohadozni és omladozni fognak. Nos, akkorára olyan Magyarország legyen itt, mely alapjában, szerkezetében és felépítésében a modern, felvilágosodott és kulturált államokkal egy sorba, állítható legyen s amelyről a fajta pletykák, hogy nem a jogrend és nem a teljes egyenlőség hazája, úgy pattanjanak le, • mint ahogy Angliát nem érintheti az a vád, hogy I e a parlamentarizmusnak nincsen benne talaja. Ha ilyen Magyarországot tudunk ide építeni, Vráji bizonyos, ahogy »);• miénk körükben minden forgácsocskát fel- .dögéltek, amelyet ellenünk felhasználhatnak. Akkor u.i.idén ilyen kis forgácsból éppen c . ítélés k elkeztetéseket fognak levonni. Egyébire a szemünkbe fut. Balfour és a magyar béke Bryce a magyar határok revízióját kívánja A magyar közvslemény nagy örömmel fogadta Sir Donald J Matezn-nek, az angol független liberális pártelyétésének az alsóház felirati vitája alkalmával elmondott beszédét, amely azt kívánta, hogy a béketervezűbb mostadott magyar határok igazságát egy pártatlan bizottságnak kell felülvizsgálnia. De a reménységeket nagyon lehítette Balfour válasza. Blatfour ugyan már nem külügyi államtitkár és csak mint a titkos tanács elnöke, tehát mint tárcanélküli miniszter tagja az angol kormánynak, de azért Lloyd, George és Lronar Iaw mellett neki kell képviselnie a kormány külpolitikáját az alsó- házban, mert az u.i külügyi államtitkár, Curzon, a lordok házának, tagja és így az angol parlamentáris szokások szerint nem emelhet szót az alsóházban. Balfour beszéde a távirati híradós félhivatalos fór, di lata szerint azt mondotta, hogy a magyar határok a lehető legjobbak. A most érkezett londoni lapokban közölt angol szöveg azonban nem fedi teljesen a hevenyészett fordítást. Csak egy árnyalat a különbség, az eredeti szöveg és a fordítás között, de ez a stilisztikai árnyalat rendkívül fontos. Betűszerint jól hangzik Balfour beszédének kérdéses passzusa ." Tisztelt képviselőtársam második kifogása a magyar határokat illeti. Szerinte a békeszerződésben lefektetett magyar határok elszakítanak Magyarországtól és Romániához csatolnak egy jelentős számú, magyar lakosságot, amelyet meg lehetne, és meg kellene hagyni Magyarországnak. És azt ajánlotta, hogy, az orvoslás helyes módja az volna, ha a határokat újból egy . pártatlan bizottság elé utalnánk, alapos bírálat, és vizsgálat végett. Én azt hiszem, hogy tisztelt képviselőtársam egészen rosszul ítéli meg a tényeket, és az a nézetem, hogy ezek a határok a legjobb határok, amelyeket valószívűleg csak találni lehet. „7 believé the boundary is the best boundary that can probably bhe found." Ezek a kérdések rendkívül nehezek, mert kétségtelen . Ugyan,hogy a legfőbb és a domináns szempont a lakosság, nemzetisége, de a rendezésnél mégsem lehet egészen figyelmen kívül hagyni a vasúti vonalakat, a gazdasági kérdéseket, sőt esetleg még a sztratégiai határproblémáját sem. Ezeket a másodlagosszempontokat is figyelembe kell venni, és a párisi konferencia csakugyan figyelembe vette őket, ahányszor csak tárgyalta ezeket a nehéz problémákat. Azt hiszem, hogy tisztelt képviselőtársam nincsen egészen tisztában azzal, hogy milyen gondos és alapos vizsgálatok történtek a határkérdésekben, és ezért ajánlja, itt, hogy utaljuk vissza a határokat egy pártatlan bizottság elé.'*' Huszonhárom sor esik Balfour közel négyszáz soros beszédéből a magyar kérdésre'- és a nagytudású, finom elméjű, elegáns és szabatos stílusáért híres államférfi kissé gondatlanul és pongyolán szövegezte meg azt a néhány mondatot, amelyet a magyar kérdésnek szánt. De a kritikus mondat szerint csak nalpszínűleg a legjobbak a békeszerződésben foglalt határok és nem a lehető legjobbak. Azonfelül a legjobb szó nem az ideális megoldást jelenti, hanem csak úgy lehet érteni, hogy aránylag még a legjobb ez a megoldás, a másodlagos szempontok figyelembe vételével. Azt pedig Balfour nem vonja kétségbe, hogy a békezenezés ,jelentős számú magyar lakosságot 11 szakít el Magyarországtól-Kedvezőtlen még így is Balfour válasza, de legalább nem kategorikus visszautasítása minden ellenvetésnek, mint ahogy az eredeti jelentés alapján látszott, hiszen nem csak az az egy mondat, de az egész passzus számunkra fontos árnyalatokban mást mond, mint a fordítás. Csak az angol lapokból tudjuk meg, hogy a lordok házának február tizedikén délután tartott ülésén is szóba került a magyar kérdés, LordJurzón ismételten cinklett nagy beszéde után, a felirati vita utolsó szónoka gyanánt felállott Brycc viscount, akin már a vita elején hivatkozot Crewc márki, amikor a lordok házának emlékezetébe idézte, hogy s Brycc viscount tavaly egy határbizottság kiküldését indítványozta a török birodalom nyelvterületeinek hiteles és elfogulatlan körülhatárolására. • Curzon ezt az indítványt elfogadta és erre Bryce azzal a kérdéssel kezdte meg felszólalását, hogy miként áll a határbizottságok kiküldésének kérdése Magyarországgal szemben? "Kincsen olyan hely, ahol az etnográfiai határok meghatározása nehezebb volna, mint Magyarország tervidén. A legnagyobb mértékben kívánatos volna, ha kis még a magyar bek' megköté előtt ejtenék meg ezek a bizottságok vizsgáig írhat, úgy, hogy a . ............- - . .. . .