Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

Szerkesztőség és Idadóhivsay VI. Andrássy­ út 47. szára. Előfizetési árak Magyarországban: Egé­sz évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 16 korona, egy hóra 20 korona. A ,VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon 80 fillér. 1 V ✓• _ 1 mmTM VILÁG Hirdetések felvétetnek. Budapesten a VTLI­G Idadóhivataliban, Blocsener J„ Győri és Kagylazdus és TM.Tescher Gyu­la, Hegyi Lajos, Klein Sim­on és Tsa. Lee­­peld Gyula, Leopeld Cornél, Schwars Jó­zsef, Siklay, Mezei Antal, Messe Sodoolf, Eckstein Bernetbird. irodákban. Bécsben, Hausenstein és Vogl­r, M. Dukes Kacht, P.névű Messe. Btrünben Rudolf Kel­tan, Berlin jrw. Unttr dta lásdes­to.fila XI. évfolyam Budapest, 1920 SZERDA február 25. 48-ik szám A szél szemünkbe fut Gróf Apffonyi Albert párisi beszéde, és sze­replése JjHi'ngnj is' apasztotta el teljesen »r- dl-: lenünk (rüh'pngö gyűlölet orkánját, de legalább némileg nyugvópontra kényszerítette. Világos, és kézzelfogható érvei előtt az elvakultság is visz­­szarettent, nem meri beléjük gázolni. London­­ban, hír téren más hangon kezdtek rólunk be­szélni, elői ették Magyarország térképét és­ fejü­ket csóválták 97. emberek. Lehetséges lenne? . .. 'Így?.­..’ Ennyire?... Hm, h­m­!: Meg kell­ fon­tolni az, ügyet! Itt-étt barátságos hangú cikke­lyeket írtak rólunk, különösen a heti és havi folyóiratok - amelyekbe az utca szelleme nem tud oly szemérmetlenül betolakodni pendi­­tenek meg rólunk tárgyilagos gondolatokat. Idehaza reménykedve figyeltük ezt a fordula­tot s m­inden egyes árnyalatát örömrepcsven­ vit­tük a magyar közönség elé. Most aztán hirtelen megfordult a szél s is­mét szemünkbe fut. A jóakarat behunyta sze­mét, a méltányosság hátat fordított s a gyűlöl­ködés régi­ hangja szabadjára eresztette ordít rólunk kigyót-békát. Akár Párisra, Londonra, Rómára, vagy akár Berlinre, vagy Bécsre né­zünk — Prágáról, Bukarestről, Belgrádról nem­­is szólva — mindenünnen az igazságról tudni nem akaró elfogultság mered ránk. Oly egyér­­telműleg gyalá­znak­­ bennünket­ , hogy azt kell­­ hinnünk, egy kéz rángatja e haszontalan szín­: Játék valamennyi , szálát. Mindenütt ugyanaz a rólunk szóló büp­­lajstrom forog közkézen. A háború előtt Ném­et-­­­ország világpolitikáját szolgáltuk s ennek fejé­ben kiszolgáltatták nekünk a magyar birodal­mat, amelynek nagyobbik felét nem magyar ajkúak lakták. A háború alatt a­­ német fegyver legmegbízhatóbb markolói voltunk s­ hogy a németek annyi feledhetetlen győzelmet arattak, abban a magyar katona bátorságának nagy­­ ré­sze volt. A háború után pedig . .. nem tanultunk, nem okultunk, a háború előtti politikánkat kö­vetjük, a kis magyar államnak a jogrendről, a szabadságról és a humanizmusról ugyanolyan a felfogása, mint amilyen a nagy magyar államé volt. Ezeket a vádakat, természetesen, megoko­­lás is kiséri, még­pedig színes, birka megokolás, amely napi eseményeinkből egy-egy­­ mozzana­tot hegyes dárdára szúr s diadalmasan lóbálja meg. ^ _ Ezt az­ ellenünk való propagandát sokan úgy vélik , ellensúlyozhatónak, ha ellenpropa­­gandát szegezünk neki. Pekár Gyula,a vallás­os közoktatásügyi minisztérium államtitkára például, több száz méteres filmekre,­­vásárokra, több kötetes regényekre, képkiállításokra és felvilágosító füzetekre gondol, amelyeknek se­gítségével a­ rólunk elterjedt balvéleményt el­oszlathatja.­Az ilyen külföldi propaganda sem­miesetre sem fog ártani. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a kormányok és wik­ik együtt a mértékadó közvélemények né­zetei nem a hangulatok és az igazságok, hanem­­ az érdekek, vagy legalább is a vélt érdekek irányítják. A múlt század nyolcvanas éveiben, mint emlékezetes, a franciák talán még­ a németeket sem gyűlölték annyira, mint­ a cárizmust. Köny­­nyen elképzelhető, miképpen gondolkozott a szabadságot istenként imádó, forradalmi tradí­­ciójú, barrikádokat megélt francia — az alvus­­káról, a kancsukáról, a kozákról és Szibériáról! Mégis, szövetséget kötött vele, megéljenezte a cárt az Arc.de Triomphe alatt, írói kisülötték, hogy az orosz kultúra a világ legszebb virágai közé tartozik, a muzsik boldog és megelége­dett, politikusai az orosz politika erényeit di­csérték,, katonái az orosz militarizmust glóriáz­­ták, szóv­al, mert a­ revandic eszméje úgy ki­válttá, m­ég jó volt a dicsőség nemzetéhez. A fran­cia közvélemény csak orosz erényeket katart, a hibákból semmit­ sem. Állami érdek kívánta ezt úgy. A háború előtt sorsunkat csakugyan Né­metországéhoz kötöttük s ezzel az entente mai tagjaival szembekerültünk. Hiába hívtunk mi ide, francia és­ angol írókat, tudósokat és poli­tikusokat. A románokról, szerbekről, cseszekről feltét­ele­z­ték, hogy az adott pillanatban melléjük állanak, érdekük ennélfogva a­zt parancsolta, hogy­ nekik higgjenek. Pomncnic volt elnököt ügyvéd korában, amikor egyszer valamilyen pereskedés dolgában Bukarestben járt, egy, a­­románokra tett nem hízelgő megjegyzése miatt az utca népe megdobálta, insittálta, leköpte. De ezt sem Poincaré, sem Franciaország nem jegyezte meg magának, m­ert­­ állami érdekük úgy kívánta. A­­mostani Magyarországgal szemben való­­magaviseletüket szintén az érdek, vagy vélt ér­dek parancsolja. A nagy ellenséget, Németor­szágot meg­ kell bénítani — erre pedig Nagyro­­m­ánia, Nagycsehország, Nagy, Szerbia a megbíz­ható elitentip-barátok csak alkalmasabbak, mint a Habsburgok és a Slohenzollernek Magyaror­szága! S minthogy e csepp , országokat vagy­­•gyá csak • Magyarország húsán lehet felhizlalni, ennek következtében nekünk még azt is bűnül rójják fel, hogy egyáltalán élni merünk Leg­kisebb botlásunkat elefánttá fújják fel s téve­déseinket véres kardként hordozzák végig Euró­pán.. Nem valószínű, hogy ezen a legleleménye­­sebb propaganda,és tudna valamit változtatni. Ez a szél -- percnyi időközöket leszámítva — mindig ellenünk fog fújni, mindaddig, míg be nem tudjuk bizonyítani, hogy az ezer éves Ma­­gya­rország a m­áról holnapra felcseperedett. A nrgg-oknál sokkal jobban meg tudja az entente­­érdekeket védelmezni. Semmi kétsége nem le­­h­et arról senkinek, hogy ezek a Nagy­ok ma­holnap repedezni, oh­adozni és omladozni fog­nak. Nos, akkorára olyan Magyarország legyen itt, mely alapjában,­ szerkezetében és felépítésé­ben a modern, felvilágosodott és kulturált álla­mokkal egy sorba, állítható legyen s amelyről a fajta pletykák, hogy nem a jogrend és nem a teljes egyenlőség hazája, úgy pattanjanak le, • mint ahogy Angliát nem érintheti az a vád, hogy I e a parlamentarizmusnak nincsen benne talaja. Ha ilyen Magyarországot tudunk ide építeni, Vr­áji bizonyos, ahogy »);• miénk­­ körükben minden forgácsocskát fel- .dögél­tek, amelyet ellenünk felhasználhatnak. Akkor u.i.idén ilyen kis for­gácsból éppen c . ítélés k elkeztetéseket fog­nak levonni. Egyébire a szemünkbe fut. Balfour és a magyar béke Bryce a magyar határok revízióját kívánja A magyar közv­slem­ény nagy örömmel fogadta Sir Donald J M­atezn-nek, az angol független liberális párt­­elyétés­ének az alsóház felirati vitája alkalmá­val elmondott beszédét, amely azt kívánta, hogy a béketervezű­bb­ mostadott magyar határok igaz­ságát egy pártatlan bizottságnak kell felülvizsgálnia. De a reménységeket nagyon lehítette Balfour vá­lasza. Blatfour ugyan már nem­ külügyi államtitkár és csak mint a titkos tanács elnöke, tehát mint tárcanélküli miniszter tagja az angol kormánynak, de azért Lloyd, George és Lronar I­aw mellett n­eki kell képviselnie a kormány külpolitikáját az alsó-­ házban, mert az u.i külügyi államtitkár, Curzon, a lordok házának, tagja és így az angol parlamentáris szokások szerint nem emelhet szót az alsóházban. Balfour beszéde a távirati híradós félhivatalos fór­, di la­t­a szerint azt mondotta, hogy a magyar határok a lehető legjobbak. A most érkezett londoni lapok­ban közölt angol szöveg azonban nem fedi teljesen a hevenyészett fordítást. Csak egy árnyalat a kü­lönbség, az eredeti szöveg és a fordítás között, de ez a stilisztikai árnyalat rendkívül fontos. Betű­­szerint jól hangzik Balfour beszédének kérdéses passzusa­ ." Tisztelt képviselőtársam második kifogása a magyar határokat illeti. Szerinte a békeszer­ződésben lefektetett magyar határok elszakíta­nak Magyarországtól és Romániához csatolnak egy jelentős számú, magyar lakosságot, amelyet meg lehetne, és meg kellene hagyni Magyaror­szágnak. És azt ajánlotta, hogy, az orvoslás he­lyes módja az volna, ha a határokat újból egy .­­ pártatlan bizottság elé utalnánk, alapos bírálat, és­ vizsgálat végett. Én azt­ hiszem, hogy tisztelt képviselőtársam egészen rosszul ítéli meg a té­nyeket, és az a nézetem, hogy ezek a határok a legjobb határok, amelyeket valószívűleg csak találni lehet. „7 believé the boundary is the best boundary that can probably bhe foun­d." Ezek a kérdések­ rendkívül nehezek, mert kétségtelen . Ugyan,­h­ogy­ a legfőbb­ és a domináns szempont a lakosság, nemzetisége, de a rendezésnél még­sem lehet egészen figyelmen kívül hagyni a vas­úti vonalakat, a gazdasági kérdéseket,­ sőt eset­­­­leg még a­ sztratégiai határ­­problémáját sem. Ezeket a másodlagos­­szempontokat is figyelembe­ kell venni, és a párisi konferencia csakugyan figyelembe vette őket­, ahányszor csak tárgyalta ezeket a­ nehéz problémákat. Azt hiszem, hogy tisztelt képviselőtársam nincsen egészen tisztá­ban azzal, hogy milyen gondos és alapos vizsgá­latok történtek a határkérdésekben­, és ezért ajánlja, itt, hogy utaljuk vissza a határokat egy pártatlan bizottság elé.'*' Huszonhárom sor esik Balfour közel négyszáz soros beszédéből a magyar kérdésre'- és a nagy­­tudású, finom elméjű, elegáns és­ szabatos stílusáért híres államférfi kissé gondatlanul és pongyolán szö­­vegezte meg azt a néhány mondatot, amelyet a ma­gyar kérdésnek­ szánt. De a kritikus mondat szerint csak nalpszínűleg a legjobbak a békeszerződésben foglalt határok és nem a lehető legjobbak. Azon­felül a legjobb szó nem az ideális megoldást jelenti, hanem csak úgy lehet érteni, hogy aránylag még a legjobb e­z a megoldás, a másodlagos szempontok figyelem­be vételével. Azt pedig Balfour nem vonja kétségbe, hogy a békezenezés ,­jelentős számú ma­gyar lakosságot 11 szakít el Magyarországtól-Kedvezőtlen még így is Balfour válasza, de legalább nem kategorikus v­isszautasítása minden ellenvetésnek, mint ahogy az eredeti jelentés alap­ján látszott, hiszen nem csak az az egy mondat, de az egész passzus számunkra­ fontos árnyalatokban mást mond, mint a fordítás. Csak az angol lapokból tudjuk meg, hogy a lordok házának február tizedikén délután tartott ülésén is szóba került a magyar kérdés, Lord­­Jurzón ismételten cink­lett nagy beszéde után, a felirati vita utolsó szónoka gyanánt felállott Brycc viscount, akin­ már a vita elején hivatkozot Crewc márki, amikor a lordok házának emlékezetébe idézte, hogy s Brycc viscount tavaly egy határbizottság kiküldését indítványozta a török birodalom nyelvterületeinek hiteles és elfogulatlan körülhatárolására. • Curzon ezt az indítványt elfogadta és erre Bryce azzal a kér­déssel kezdte meg felszólalását, hogy miként áll a határbizottságok kiküldésének kér­dése Magyarországgal szemben? "Kincsen olyan hely, ahol az etnográfiai határok meghatározása nehezebb volna, mint Magyarország tervidén. A legnagyobb mértékben kívánatos volna, ha k­is még a magyar bek' megköté előtt ejtenék meg ezek a bizottságok­­ vizsgáig írhat, úgy, hogy a . ............- - . .. . .

Next