Világ, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

Téves híresztelések az angol munkáshihilldiffek jelentéseiről • Versaitlesből jelenti a Magyar Távirati Iroda ki­küldött munkatársa.­­ A párisi HunxQjatf-nik jelentik Londonból, hogy­ az angol nyunkás­pártnak Magyarországra ki­­küldött bizottság május 18-án a Daily Mail-nak tudós Hillier Toott első vizsgálatának­­eredményiről. A jelentés szerint Wedgewood és három társa be­­szél­getést folytatott Bécsben Garamival és Pewerrel, akiktől értesül­tek, hogy hogyan nyomjd­ el Horthy a magyar szakszervezeteket. A jelentés szerint az angol bizottság egyórás beszélgetést folytatott Gratz Gusztáv bécsi­­követtel, aki kénytelen volt bevallani a fehér gárda túlkapásait és állítólag azt is kijelentette volna, hogy Horthy képtelen a ter­­ror­csapat­ok megfékezésére. Azonkívü­l az angol bi­zottságnak Bécsben egy harmincoldalas emlékira­tot is átnyújtottak volna, amely részletes adatokat tartalmaz a szocialistákkal szemben elkövetett ke­gyetlenkedésekről.­A párisi H­umanité-nek ezzel a hírével szemben Wedgewood ezredes az angol kiküldöttek nevében a következő nyilatkozatot teszi közzé: • Az angol munkáspárt kiküldöttei megállapít­ják, hogy sem Bécsben, sem Budapesten a sajtó részére semmiféle intervjút nem adtak és hogy egyáltalán nincs tudomásuk arról a sürgönyről, amelyet a misszió állítólagos nézeteiről Angolor­szágban vagy Franciaországban közzétettek. A ki­küldöttek nem értik, hogyan keletkezhettek ezek a téves állítások, amelyek a tényekkel, illetve a ki­küldötteknek eddig kialakult véleményével teljesen és tökéletesen, ellenkeznek. 1920 május 22* Josiah fi. Wedgewoof. . A Magyar Távirati Iroda jelenti: Egy angol lap közli azt a hírt, hogy dr. Gratz Gusztáv bécsi­­ követ az őt meglátogató Wedgewood ezredesnek ki­jelentette volna, miszerint elismeri, hogy Magyar­­országon fehér terror van, és hogy a kormány túl­­gyönge, hogy a terror­különítmények működésének­­ véget vessen. Ezzel szemben a Magyar Távirati­­ Iroda hivatalosan megállapítja, hogy dr. Gratz kö­vet mr. Wedgewood­­ angol képviselő urat, ki egy angol hírlapíró társaságában nála megjelent, tény­leg fogadta, a vele szemben tstt kijelentéseit azon­ban épp ellenkező értelemben ferdítették el. A kiö­­­­vétior kijelentette Wedgewood úrnak, hogy oly túlkapások, amineket fehér terror elnevezés­­alatt Magyarországról írtak, csak a bolsevizmus össze­omlását követő e­lső időkben, mint egyéni boszúmű­­veletek fordultak elő és azzal magyarázhatók, hogy a Magyarországot ért nagy felfordulások után a kormány nem rendelkezett azonnal olyan tekintély­­ivel és azon hatalmi eszközök felett, amelyek ilyen túlkapások elnyomására szükségesek lettek volna. Mindazonáltal az előfordult túlkapások száma sok­kal kevesebb, mint hasonló felfordulások után ha­sonló helyzetben külföldön előfordult túlkapások száma. . Az utolsó hónapokban azonban­ ezek a túl­kapások is véget értek. .A helyzet állandó konszo­lidációban van és Horthy Miklós kormányzó, ki ma Magyarországon a legerősebb tekintélyt képvi­seli, amint ez a rendelkezésére álló rövid időben és az adott körül­­ények között lehetséges volt, ismét helyreállította az államhatalom tekintélyét. A Temps legutóbbi számában Astquithnak be­szédét közli, amelyet az anott arantférfi az éhínség­­ellen küzdő liba (Figh­t the diamine league) legutóbbi Asquith Magyarország helyreállításáért ülésén mondott el Közép Eur­ópa jövőjéről. Asquith a többek között a következőket jelentette ki: — "Önöknek, uraim a baj gyökeréig kell hatódniok. .Nem szabad elfelejteniök azt, hogy hatalm­as területeken a lakosig hatvan percentje tuberkulozi­kus. Az ipari viszonyok ijesztőik Keleteurópában. Különösen helytelenül, történt Ausztria és Magyarország­­új határainak megállapítása. Európa keletének gazdasági jövője igen sötét. Magyar°rszág például területének­­hatvan százalékát, , vasútvonalának nyolc­vanöt százalékát elvesztette. A segítség itt csak az lehet, ha a régebbi gazdasági egységet valahogy fel­támasztjuk és a katonai kalandokat megakadályozzuk. Ezt a két feltételt azok, akik a világ sorsát most intézik, szem elől tévesztették. Asquith azután ékes szavakkal bizonyította, hogy a legfőbb tanács, amelynek gondoskodnia kellett volna arról, hogy az u.i .államok gazdasági egységben éljenek szomszédaikkal, amint az jó szomszédokhoz illik, a leghelytelenebb politikát követte. Ezek a kis nemzetek abszolút gazdasági blo­kád alatt tartják szomszédaikat és Keleteurópában olyan kereskedelmi állapotokat teremtettek, ame­lyek hihetetlenek volnának, ha nem volnának igazak. Párisban ki kell mondani a teljes szabad keres­kedelmet, vagy megfelelő intervenciós­­hatalommal kell felruházni a népek szövetségét. A legfőbb ta­nácstól meg kell szabadulni és helyébe a népszövetségnek kell lépnie, annak a népszövetségnek, amelybe a semlegeseket, volt ellenségeinket, sőt Oro­szországot is felvették már. Akkor azután olyan ba­róság áll a világ élén, mely önző,­érdekek és szenvedélyek gyanúja nélkül működhet a civilizáció és, emberiség üdve érdekében. / Clemenceau lapja a magyarok mellett M. Homme I­ibre cikket közöl a népszövetség munkái­ról, melyben kijelömni, hogy a népszövetség legfőbb­­tanácsának legmábbi döntései határozatla­nok.­­ / A­­difik. hivatkozik azokra a hagy munkákra, amelyek­­a­z ilsmettségre várnak és megemlíti, hogy a n­éps­zö­vetség­ne­k kell Keleteurópát lecsende­­síteni. Már a legközelebbi ülésen megállapítandó a népszövetségnek a magyar kérdés rendezésére vo­natkozó eljárása. A cikkíró kiemeli, hogy a népszö­vetség működ­ésbelépését nem szabad halogatni, mert a­­ leggyászosabb következményekkel járhat­ .A magyar békeszerződés aláírása után felmerül a kér­,­dés, vájjon szívélyes viszony létesül-e Pak­s és Bu­dapest között, vagy a porosz nagyzási hóbort emlé­keit idézzük fel. Miért ne remélje a francia nemzet azt, hogy az új Magyarország különbözik a Habs­burg kényuralom alatti Magyarországtól és hogy en­nek az országnak jövője lesz Európában. A magya­rokat nem szabad mostani elkeseredett hangulatuk­ban meghagyni, amely mögött többé-kevésbbé rejtett ellenséges érzület lappang. Kérésüket, a határok kiigazítását annál könnyebben lehet majd teljesí­teni, minthogy újból tanulmányozni fogják a kér­dést, amelyet, úgy látszik, még nem tanulmányoztak eléggé.­ Remélhető, hogy a kormány és parlament a sajtó berzenkedését legyőzi, és a­ határkiigazító bizottságok működése üdvös hatással jár majd. Ki­emelendő az is, hogy a mi volt ellenségeink, a ma­gyarok, mentalitása egyáltalán nem hasonlít a né­metekéhez és ők a szerződéseket nem tekintik pa­­pírrongynak. A bolsevikiek perzsiai vállalkozása Pakisból Mártik, hogy a perzsa, követ közlése­­ szerint a bosevikiek május 16-án megtámadták . Enzelittoppenhágai jelentés­e szerint a bolsevikiek Vkerijjirmul 40.000 emberrel rendelkeznek, x x 1 .xx xx x xx x míg az angol haderő 70.000 főre tehető. Az angolok elő­készületeket tesznek Perzsia és Mezopotámia meg­védésére, Rá orosz szovjet demokrata­­ kormánynyá aakul ! Hágai tudósítónk sw/ffenyjelentése.) Angol la­pok Itt Londonban eU/vedt arról a hírről számolnak be, hogy az oro­sz szovjet­ kormány a közel­jövőben új orienákriót keres.­­Lenin és Trockij elhatározták,­­ hogy demokrata kormányt alakítanak. Kivetések felvétetnek Budapesten a VjJ&G kiadóhivatalában, Blockner J„ Győri és Nágyfaulus és Tea,Tenczer Gyu­la, Hegyi hajós, Klein Simon és Tia, L­eo­­pold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz Jó­zsef, Siklay, Mezei Antal, Messe Rudolf, Rickstein Bernét hird. irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nacht, Rudolf Mes­se. Berlinben Rudolf Hol­tan, Berlin NW.Unter den Steden 40/41* 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy­ ut 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 280 lúgosa, félévre 140 korona, negyedévre 70 korona, egy hóra 25 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon 1 korona. ¥$■. évfolyam Budapest, 1920 VASÁRNAP május 23. ’ 123-ik szám L évfolyam Madárvonulás | Az utas*a magyar polihisztor elet.. és . kora? •ezt* odik címet adta Lambrecht Kálmán do-d­­­kumentumokban és szempontokban gazdag sok­­oldalú problémájának minden elemével szem­ben, egyformán alapos, de azért rokonszenvesen egy­szerű könyvének, amelyben mesterének, Herman Ottónak állít szép emléket. Hermán Ottó csak­ugyan polihisztor volt: a természet és a társadalom egésze érdekelte, nem pedig csak egy szűkebben, vagy szélesebben körülhatárolt tudomány. Polihisz­tor v­olt és mint a XIX. század legtöbb polihisztora, egyben autodidakta, hiszen a fiatalságnak, tanulásra rendelt éveit nem tölthette nyugodt munkában,, könyvek között,, az íróasztal előtt. Tizenhét éves­ korában felment ugyan, Bécsbe, hogy itt beh­alt­om.-­­zék a politechnikumra, azonban csakhamar utána sietett a császárvárosba apjának, Hermaim Károlyi fereznóbányai kamarai kirurgusnak halála híre. (A­ második n betűt Hermán’ Ottó önkényesen hagyta.­ el,­­hogy így magyarossá tegye nevének írását.) Ma-i egyetemi hallgatóból tehát géplakatossá lett a fiatal Hermán Ottó, hogy igy könnyítsen özvegygyé lett­ édesanyja sorsán. Közel három éven át maradt meg: mestersége mellett, több bécsi lakatosmesternél­ szolgált mint segéd, és a műhelyből még nem ■ új tudományhoz vezet el útja, hanem előbb a katonai szolgálathoz. A sokat emlegetett nagyothallás nemi a megöregedés egyik jele­­ volt Hermán Ottónál,­ hanem melléje szegődött, kora fiatalsága óta. j£p-­ ben ezért a gazdag pályafutásra hivatott lakatos­legény nem jelent meg a sorozáson, tehát katona-] szökevénynek­­minősítették és tizenkét esztendőre­ sorozták be. A tizenkét évből csakugyan leszolgált Herman Ottó négy évet, tizenegy hónapot és két, napot, sok keserves órát töltött az ezredirodában, viszont megismertedett a tiroli Alpesekkel, az Ad­riával és néhány hónapot töltött a szép­ Regulában. Szorgalmáért, pontosságáért elengedtek hét eszten­­dőt a tizenkettőből az osztrák hadseregben, de Her­mán Ottó még néhány hónappal megtoldotta ka­tonai szolgálatát, mert elment résztvenni a lengyel felkelésben. Végül huszonnyolc­ éves korában a kis Kőszegen telepedett le mint­ fotográfus és talán itt, a teljes kulturális elszigeteltségben megtört volna még Hermán Ottó tudományos érdeklődése és tu­dományos energiája is, ha véletlenül nem passzio­­nátus megfigyelője a madarak életének az egyik­­kőszegi földbirtokos: Chernél Kálmán, az ornitoló­gus Chernél István édesapja.­­ Chernél Kálmán ve­zette be Hermán Ottót a madártömés tudományába és így jelentkezett azután a fiatal fényképész arra a pályázatra, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egylet kolozsvári természetrajzi tárának konzervátori ál­lására hirdetett— saját zsebéből Brassai Sámuel, a nyelvész és természettudós. Hermán Ottó mel­lett a múlt század másik nagy polihisztora. Ezer forintban szabta meg a Muzeum Egylet Brassai Sá­muel igazgatói fizetését és ebből az ezer forintból hasított ki háromszázat Brassai, hogy konzervátort is fogadhasson a természetrajzi gyűjteményhez. 1864 április hatodikén jelentette be Brassai a Mu­­zeum-Egylet i­gazgató-választmán­yában, hogy ér­kezett­ egy hermelin, továbbá egy kőszegi egyén­­, akit saját költségén múzeumi konzervátorrá foga­dott. E­z­ a kőszegi egyén Hermán Ottó volt és 1864 áprilisában kezdődött meg Hermán­­Ottónak, a ter­mészettudósnak élete munkája, amely nem szakadt meg többé talán egy napra sem, több mint egy fél évszázadon . Herman Ottó nagy és gazdag tudományos oeuvre-jét itt nem részletezhetjük. Lambrcht Kál­­má­n kegyeletes gonddal, lelkes pontossággal ösz­­szeállított biblográfiája 1727 pontban sorolja fel­­ Hermán Ottó kisebb-nagyobb írásait. A’ pákák ter­mészetrajza, a madarak élete és az etnográfia a súlypontjai Hermán tudományos munkásságának, és legfőbb tudományos módszere­ mind a három területen a személyes megfigyelés volt. Magyaror­szág Pókfaunája, ez a nagy három kötetes munka háromszáz tizennégy pókfajt állapít meg Magyar­­­ország­ területen és ezek között­ harminchat olyan, amelyet nem ismert idáig a tudomány. Húsz napig járta az Aldunát Hermán Ottó, végig kutatta a Duna—Tisza közét, bejárta a Hegyaljai­, a Mátrát, a Tátrát, az egész Felvidéket, míg összeszámlálta a háromszáztizennégy pókfajt, és már ötvenöt esz­tendős volt, mikor három teljes hónapon át állott lesben hóban, fagyban, napsütésben, szélviharban a somogymegyei­­ Tétszentpálon, a Balaton partján a tavaszi madárvajsulás megfigyelétére. Mert a ma­.

Next