Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-25 / 278. szám

.*1930. november 33. Állásfoglalása az emberiség nagy katasztrófájával szemben ... A Veszprémmegyei Gazdasági Egyesületnek igaza ■van, abban, hogy ma nem szabad keresni a választ arra a terméketlen és legfeljebb gazdaságtörténetileg érdekes kérdésre, hogy ki kezdte meg az árak felhajtását, és csak egy kérdést érdemes feszegetnünk, azt, hogy ki kezdheti meg az árak lebontását és a nyomornak legalább valamelyes enyhítését. Mi konciliánsabbak vagyunk, mint a Veszprém megyei Gazdasági Egyesület és elismerjük azt, hogy a kenyérmagvak árának egyoldalú leszorítása, következtében eleinte a mezőgazdaság került hátrányos helyzetbe, az árak nagy felfelé hullámzásánál, azonban, ma igazán kár volna történeti rekriminációkra időt pazarolni, és ma a helyzet az, hogy a mezőgazdaság letompíthatja Magyarország gazdasági krízisének élét akkor, ha nem csinál konjunkturális politikát a földnek és a föld termésének értékesítésénél Igaz az, hogy a huszonötszörösükre emelkedett gabonaárak mellett is jövedelmezőbb kenyérmagvak helyett mást termelni, és a kenyérmagvak termelésénél és értékesítésénél elért nyereség még ma is inkább Csak a tisztes polgári haszon kereteit tölti ki és nem éri el a háborús évek óta megszokott konjunkturális haszon méreteit. Igaz az is, hogy ma a mezőgazdaság számára rendábilsabb a busát és a rozsot takarmányozásra felhasználni és inkább a takarmányt piacra vinni. Azonban vannak olyan szempontok, amelyek felől nézve súlyos hiba, a gabonát takarmánynak használni fel akkor, amikor legsúlyosabb krízisbe kerül a városok kenyérellátása. Vannak ilyen szempontok és ezek a szempontok nem csupán etikai természetűek, hanem egyikükmásikuk gazdasági alapon is rossz üzletnek mutatja a drága takarmány piacra vitelét és az olcsó gabona takarmányozását. Ami Magyarország nagy előnye Ausztriával szemben, ami az egyetlen nagy előny a, mi helyzetünkben és ami utat nyit egy jobb jövő felé, az csupán egy körülmény, az, hogy papiroson és statisztika szerint még a Csonka-Magyarország is tudna gondoskodni lakosságának élelmezéséről élelmiszerek importálása nélkül. Tudna gondoskodni a cikkek, ha a mezőgazdaság alárendelné magát ennek a mindennél fontosabb érdeknek. Ha ezt nem teszi meg a mezőgazdaság, ha folytatja idáig követett konjunkturális politikáját, ha az áralakulások jobb kihasználásának szempontjai szerint rendezi be termelését és áruinak értékesítését,, akkor jobb mérleggel fogja lezárni ezt az üzleti évet, azonban ez a jobb mérleg jövőre keservesen nehéz veszteségeket hozna a mezőgazdaságra nézve még a legjobb esetben is. Azt a búzát és azt a rozsot, amelyet takarmányozásra használnak fel, mert nem érdemes csak 500 koronáért beszolgáltatni, majd 3000 vagy ’iOOO koronáért lesz kénytelen a külföldön megvásárolni a magyar kormány, talán tavaszszal és talán már karácsonyra. Fölösleges bővebben részletezni azt, hogy mit jelent a gabona importálása a mai világpiaci árak és a koronának mai árfolyama mellett az államháztartásra nézve, a valutáris nehézségek szempontjából és az általános gazdasági helyzet alakulása tekintetében. Az import tételeinek megnövekedése a külkereskedelmi mérlegben akkor, amikor az export fokozására nincsen mód, természetesen megpecsételi a korona jövőjét. Az importált gabonát a kormány sisak mélyen a beszerzési ár alatt viheti piacra, hiszen a kenyér árát nem lehet egyik napról a másikra hattal, nyolccal, vagy tízzel megszorozni és így nálunk is bekövetkezik majd az, ami már bekövetkezett Ausztriában, ahol minden kiló lisztre és minden kiló kenyérre 45—60 koronát fizet rá a kormány. Az ilyen ráfizetés pedig minden reményt és minden kilátást megsemmisít az államháztartás rendezésére nézve. Az állami kiadások, újabb nagy megnövekedése a drágaságnak újabb nagy hullámát jelenti, a nyomornak újabb nagy megnövekedését, a pénz vásárlóerejének újabb erős csökkenését a belföldi piacon. Ez pedig nem érdeíze a mezőgazdaságnak sem, legteljesebben ellenkezik a mezőgazdaság érdekeivel és semmivé teszi azt a konjunkturális hasznot, amelyet idén még elérhetne a mezőgazdaság. Azért a kis, vagy legalább aránylag nem nagy haszonért, amelyet ma a takarmányok exportálásával, vagy magas áron történt értékesítésével, a kenyyérmergvek feltakarmányozó savai, a fogyasztók érdekeinek mellőzésével, a konjunkturális lehetőségek kiaknázásával érhet el a falu, ezért a kicsiny, vagy legalább aránylag nem nagy haszonért egész gazdasági exisztenciáját veti kockára a falu. Nem szólünk ma, etikai szempontokról, csak konstatáljuk azt, hogy ami majó üzleti politikának látszik, az igen rossz üzleti politikának bizonyul holnap és ezért a mezőgazdasági társadalom jól tenné, jól tenné a nagybirtok és jól tenné az ebben a tekintetben súlyosabban hibás parasztgazdaság, ha nem a konjunktúrát követné és értékesítené ezentúl is, hanem Magyarország jövőjének, Magyarország nagy érdekeinek parancsához igazodna, amíg nem késő. VILÁG Szabadonbocsátották a bludenzi parasztvezéreket (A Világ less tudósítójának telefonjelentése.) A vorarlbergi Blikenzben, mintegy kétezer „független paraszt" nagy fontongást idézett be Ez onnan indult ki, hogy ott három parasztot lefajtáztattak, akik nagy propagandát, fejtettei iszer- és gabonaárak leszálltása elen. A parasztok követelték azonnal a három vezér haladozlan szabadonbocsátását. A rendőrkapitányság azonban a három parasztot elzárásra ítélte. Szombat délelőtt tört ki a forrongás, délutánra márkomollyá vált a helyzet, úgy, hogy Bludenz helység elöljárósága a vorarlbergi tartományi kormány vezetőségét arra kérte, hogy a büntetés végrehajtását halassza el A vorarlbergi kormány azonban, miután az ügy valamennyi fórumot végigjárta, ezt a kérelmet elutasította és ötvenhat csendőrt küldött Bhidenzbe a rend, fanntarifiaóra."A bhipenzi kerületi parancsnok azonban a tömeg forrongása miatt és félve. A következmények..., a három parasztot szabadon bocsátotta. Ezért a tartományi kormány a kerületi parancsnokot felfüggesztette állásától M prma-bizottság székhelye és a budapesti kereskedelmi kikötő A Világ tumb-tójától.) A napokban angol és japán kisiitek érnek Budapestre ,és Troubridge admirálisa is jelentkeztek kihallgatáson. Hír van arról is, hogy akik a Duna-Bizottság tagjai, e hónap végén Becsben igen fontos értekezleten vesznek részt, amely hivatott lenne a Duna Bizottság székhelyéről dönteni. Ma már, amikor Budapest is látja végre a mérhetetlen" versengést, amely a székhely-kérdésben megindult, "fölösleges méltatnunk annak jelentőségét, hogy Budapest, amelyet fekvése predesztinál erre, tényleg a bizottság székhelye legyen. Ma a Duna Bizottság vezértitkársága Budapesten működik, de ez még elenyésző jelentőségű előny a mi számunkra. Alkalmunk volt a kérdés egész komplexumát ismerő szakemberrel beszélni, aki a Világ számára a következőkben ismertette a jelenlegi szituációt: — A Nemzetközi Duna Bizottság ezideig aszékhely kérdésével nem foglalkozott. Sajnos, mi magyarok nem vagyunk valami túlságosan előnyös helyzetben akkor, amikor ránk nézve sorsdöntő kérdésekről, elsősorban a székhely kérdéséről tanácskoznak. Bennünket itt’rá, mint mindenhol, legyőzött államként közelnek és dacára, hogy elsősorban a mi Dunánkról van szó, kevés beleszólást engednek és így néhány jóindulatú protektorunkra vagyunk rászorulva. Magyarország amúgy is csak a nemzetközi bizottságban van képviselve, míg az úgynevezett Európai Duna-Bizottságnak csupán Franciaország, Anglia, Olaszország és Románia a tagjai. Ami közönségünk nem igen van tisztában ennek a két bizottságnak a hatáskörével és ezért nem érdektelen elmondani, hogy az Európai Duna-Bizottság hatásköre a Duna torkolati részére, tehát Szulinától Gáláéig terjed. A Nemzetközi Duna-Bizottság hatásköre Gáláénál kezdődik és kiterjed a Dunára, aTiszára és mindazokra a mellékfolyókra és csatornákra, amelyeket a bizottság nemzetközieknek nyilvánít.. Külön ki kell emelnünk azt a súlyos magyar sérelmet, hogy ha Szávát, a Dunának hajózási szempontból igen fontos , mellékfolyóját nem tekintik nemzetközinek. Ha most rákerül a sor a Duna-bizottság székhelyének megállapítására, akkor protektoraink, sajnos, csak Budapest központi fekvésével érvelhetnek. Pedig a versenyfutás iszonyú erővel indult meg. Bécs, Pozsony, Belgrád minden követ megmozdítanak a maguk érdekében és Bécs még olyan csábító ajánlatot is tett, hogy a pompás Bélvezeret ajánlotta fel a Duna-bizottság székhelyéül. Nekünk akkor lenne nyert ügyünk, ha arra hivatkozhatnánk, hogy készen van a nagyszerű csepeli kikötő, mert nincs szakember, aki ellentmondhatna, amikor mi azt mondanánk, hogy a Duna-bizottság székhelyének kérdése elsősorban kikötőkérdés. Sajnos, ez az a pont, ahol legtöbbet vétettünk önmagunk ellen. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő, ha ma készen lenne, mérhetetlen kincset jelentene a mi számunkra. Ma, amikor Magyarország közlekedésiútjaiért a Versengő nyugati hatalmasságok minden áldozatot, hajlandóak meghozni, akkor egy jól felszerelt, modern kikötő, amely Budapesten, a Duna folyásának természetes középpontján van, a legnagyobb értékszámba mehetne. A budapesti ,kereskedelmi és ipari kikötő terve kerek negyven esztendeig , penészesedést a különböző hivatali fiókokban és hiába szorgalmazták annak megvalósítását olyan lelkes férfiak, mint Kvassay Jenő, Hoszpatzky Alajos és Gonda Béla. , Az egyik minisztérium mindiggáncsot vetett a másiknak. Komolyabb lendületet az adott a dolognak, amikor , a háború alatt a, mi hivatalos köreink is látni kezdték, hogy Németország a dunai utat a háború utáni gazdasági kérdések legfontosabb megoldási eszközének tekinti. Akkor csinálta meg Bárczy István akkori polgármester dr. Bleyer József regensburgi polgármestertől a budapesti Duna -konferenciát, amelyet- még ugyancsak a háború alatt az entente-államok párisi Duna-konferenciája követett. A budapesti Duna-konferenciához azonban szomorú emlékeink fűződnek Weisskirehner akkori bécsi polgármester puccsa miatt, amelyet csak a bajorok mellénkállása tudott kivédeni. "Ekkor azonban már a magyar kormány is gondolkodóba esett, hogy hátha van mégis jelentősége a dunai központnak és ha mi lennénk ez a dunai központ, akkor a kikötőre is szükségünk van. A föleszmélést azonban nem követte gyors és erélyes cselekvés. Az állami munikia immel-ám-mal indult, úgy, hogy még ma is csak szükségmunkákat végeznek az összekötő vasúti híd alatt, a kamara zsiliptől a gubacsi gátig való területen, ahol a kikötőnek kell majdan felépülnie. Az állami tervek szerint a kikötő csak tizenkét esztendő múlva lesz készen, ami azt jelenti, hogy a tervezgetések félszázados jubileumán is túl, leszünk már akkor. Fájdalom, ilyen körülmények között, amikor a székely kérdésről van szó, pár ember jóindulatán kívül nem sok pozitívumot tudunk a magunk érdekében harcba, küldeni. A Troubridge admirális azonban mégis el tud majd mondani egyrbmást, mert ő látta, személyesen megtekintette, rendkívüli érdeklődésselszemlélte azokat a munkálatokat, amelyeket a főváros végez Fock Ede tanácsnok vezetésével a kamarazsilipnek az úgynevezett soksári- Dpi!-lúgban. Ez a technikusokcsodálkozását is méltán felkeltő-speciális partfalépítés az egyetlen komoly dolog, ami a kikötő érdekében történik. Egyébként a kikötő tervei most már körülbelül véglegesen elkészültek és ha komolyan nekilátnának a munkának, még mindig sikert érhetnénk el. Igen fontos az utóbbi események közül, hogy a kikötő kérdésében legutóbb a budapesti kereskedelmi és ipari körök is nyilvánították véleményüket. Meg kell tudni végre, hogy milyen forgalmat lehet majd várni a kikötőben. Csütörtök hogy ki lehessen kalkulálni, az egyes kereskedelmi... szakmák számára milyen raktárakat kell építeni és a kikötő mellett elhelyezendő ipartelepeknek , milyen területeket kell rezerválni. Évekkel ezelőtt elkészültek már az erre vonatkozó tervek. Akkortízmillió tonna és forgalmat vártunk. De mire lehet ma, az ország mai, megcsonkított állapotában számítani? Mi válik valósággá a tízmillió tonnából, amikor sem a jövőbe nem láthatunk, sem komoly külpolitikai orientációnk nincs arra vonatkozólag,, hogy mely országokkal, mely szomszédos államokkal leszünk majd barátságos viszonyban és mely irányból várhatjuk a komoly, állandó és szilárd kereskedelmi összeköttetést. A kereskedelmi és ipari szakkörökkel való tárgyalások során külön ..fogylaltooztak. a gabona, a szén, a. vas és az érc, a kavics és a homok, a kő és az .építőanyag, a. fa, a darabáru és nyersanyag, atrágya és vegyszerek, az élelmiszerek és a petróleum raktárai számára szükséges területek kijelölésével. , Ezeknek a megbeszéléseknek eredményei gyanánt állapítják meg aztán, hogyan helyezzék el az egyes medencéket és hogy azokatzsilipeléssel, vagy anélkül építsék-e? A kereskedelmi köröknek egész ’ általánosságban *z a helyes véleményük, hogy. & terveket elasztikusan kell megcsinálni., Az elv. /.-vejtik ntgy a tervet, nagyban, építsünk kicsiben c. -nak lehetőséget a fejlesztésre. . De kezdjünk vita.. ■' , gyorsan* amíg. nem késő. Benes és a magyar államforma A Virágai nemzetgyűlés külügyi bizottsága tegnap befejezte a Bemes külügyminiszet expozéja fölött megindított vitát. Benes az elhangzott felszólalásokra, válaszolva, rézletesen, kitért afsis-entente kérdésére. Kijelentette, hogy a kis-enteidó megalakítása' nem jelent bizalmatlanságot, a népsp^ciség, vagy annak ereje iránt s ezért a nagyhataljKU is' a békeszerződéseknek nyomatékot adó^poMfikaifaktornak tekintik az uj' alakulást. Nyugtalanságot ez az ’ akció csak a cseh állam eh. lényegeinél idézettelő. Arra a.kérdésre, hogy a monarchia visszaállítása Magyarországon casus foederis lenne-e, csak annyit mondhat, hogy a magyar államforma megválasztása, nem lehet ok a beavatkozásra. Benes ezután kitért a véres németellenes tüntetések kérdésére. Kijelentette, hogy az égeri, teplitzi és prágai események miatt még egyetlen hatalom sem tett olyan, lépést, amely a beavatkozást célozná. Ő maga nem tartja tapintatosnak véleményt nyilvánítani, miután a szenátus és a képviselőház amúgy is rövidesen megkezdik az események fölötti vitát, de annyit kijelenthet, hogy az ily események megismétlődését meg kell akadályozni, nemcsak a Németországhoz és a Német- Ausztriához való viszony érdekében, hanem általánost, nemzetközi tekintetből is. A képviselőházban a,ieplitzi események megvizsgálására kiküldött jelentés tárgyalása során Peter Cmeit szociáldemokrata előadó kijelentette, hogy a kormány ingadozó magatartása volt a fő oka annak, hogy a csapatok megtagadták az engedelmességet. Habsburgokra emlékeztető minden monumentumot törvényes úton kell eltávolítani. . . A két kamara véderőbizottságainak együttes, Ülésén a nemzeti védelem minisztere a hadseregnek a politikától való mentesítéséről nyilatkozott, és kijelentett, hogy a sorkatonák választójogát megszüntetik, . Az Ébredett autói nem állig pomiáját egyelőre vár vissza A ministertanács határozata alapján dr. Henfner Lajos miniszt^rhizfor tegnap délutánra összehívta az Ébredő Magyaroír'Ilyesüet'ének választmányát, az izgatott hangulatban azonban nem tudta, . megnyitni az ülést. Az óriási zajban elvesztek Henfner szavai. A választmány tagjai ezután felvonultak a miniszterelnökségre, ahol a küldöttséget Préter, István hadügyminiszter fogadta.Szmrecsányi György a „hadügyminisztertől az Ébredő Magyarok Egyesületeautonómiájának visszaállítását követelte. Az ügyről a következő hivatalos kommünikét adták ki. - -A minisztertanács folyó hólít-va hozott határozatával az EHB önkormányzatának felfüggesztését nem helyezte még teljesen hatályon kívül, hanem csupán arra kíván módot nyújtani, hogy a központi választmány az ' egyesület' konszolidációja érdekében kivárnátok, és az állam felügyeleti joga és a tagok vagyoni érdeke szempontjából, az előző vizsgálat során ez év október hó-lég- elején kiadott belügyminiszteri rendelet értelmében is szükséges alapszabálymódosítást a legközelebbi közgyűlésreelőkészíthesse és hogy az összes ügyek vitelére hivatott központi választmány biztosítékot, nyújthasson a tekintetben, hogy ha az önkormányzat visszaadatnék, hatósági jogkörbe, vágó önkényes ténykedések és rendzavarások a jövőben előfordulni nem fognak. Nyilvánvaló, hogy a felfüggesztés hatálya miatt a központi választmány szóbanforgó gyűlését csakis a vezetőséget helyettesítő miniszteri biztos hvúhatta össze és csakis ő elnökölhetett a gyűlésen és vezethette volna a tárgyalásokat, természetesen anélkül, hogy atanácskozás és határozathozatalra bármiféle " tényleges befolyást gyakorolni hivatva lett volna. ... A kormánynak az egyesület jól fölfogott érdekében tett eme közbenső intézkedésének helyességét a központi választmánytagjai is belátták, amit kifejezetten igazol az fel,hogy a miniszteri biztos által összehívott gyűlésen megjelentek. Hogy az egyesület autonóm működésénekfelvétele ismét) 'késedelme r szenv-i.il. -az tisztán annak tudható be, hogy a gyűlésen megjelentek , közül többen — -félremagyarázva a kormány intencióit - passzió revisztenciájukkal és nyugtalan hangon a megnyilvánult alaptalan tiltakozásukkal nemcsak a tanácskozást, de azt is lehetetlenné tették, hogy a miniszteri, biztos bevezető szavait elmondhassa. Így tehát az egyesült mag., hiúsította meg azt, hogy önkormányzati működése mielőbb megindulhasson, amit pedig a kormány, fenti intézkedésével tulajdonképpen elérni kívánt.