Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
Szerda . Segíteni akarnak a fainségen Egész Budapest fagyoskodik. Nincs se fánk, se szenünk Eddig fa helyett csak biztatást, mígéretet kaptunk, sajnos, sem a biztatással, éppt-az ígéretekkel nem lehet befűteni. Az egész vájtra panaszkodik és a panasz első hatása, hogy Rufrinck Gyula kereskedelmi miniszter a maga munkááiterébe vette át a főváros és a farmiig fa- és számájánának legfőbb intézését. A keedelemlgy^mnniszter kijelentése szerint a mai naptóidteitve egészen szombatig, tehát négy napon keresztül szünetel a teheráruforgalom a Budapest felé irányuló vasúti vonalakon és a Máv kizárólag fát és szenet szállít a teherkocsikon a fővárosba. Gondoskodás történt róla, hogy havonta 5000 vagyon fa jöjjön a fővárosba. Legközelebb megjelenik a kormány rendelete, amelylyel úgy a fa, mint a szén külföldről való behozatalát teljesen szabaddá teszeik. Megalakult a faszindikátus, amelynek kebelében felvidéki erdőbirtokosok is vannak, ami lényeges biztosítéka annak, hogy ez a szindikátus tényleg fog tudni fát behozni. Úgy látszik, remélni lehet, hogy rövidesen a fővárosi faínség is enyhül ,valamelyest. Legalább hivatalosan azt jelentik, hogy a főváros ellátatlanai számára a múlt héten kiutalt ezer vagyon tűzifa uszályokon megérkezett. Ehhez most vasúton nagyobb mennyiségű zárolt fát kaptunk és ebből a mennyiségből is ezer köbméter kerpenyfát és ezer köbméter puhafát ugyani csak a fainség enyhítésére fordítanak. Ezt a mennyiséget már holnaptól kezdve a kiskereskedők árusítani fogják. Ezazt jelenti, hogy ezután napi tíz vagyon tüzelőfa kerül a közönséghez, ami mindenesetre haladás, mert idáig csak napi négy vagyonfa került elosztásra. Azonban még ez a napi tíz vagyon fa nem fedezi Budapest közönségének teljes napi szükségletét,m mért Budapest napi faszükséglete 35 vagyonra rúg. Hogy Budapest közönsége kellőképpen nincs ellátva tüzelővel, annak sok oka van. Sok mulasztás történt a faellátás körül. Az egyik ok, hogy a tűzifa forgalmát nem tették idejében szabaddá, a másik ok, hogy a tűzifa egységárát helytelenül maximálták. A helyi Faármegállapító Bizottság november 2-ától kezdve az eddigi tűzifaárakat a nagykereskedelemben kilogrammonként 20fillérrel, a kiskereskedelemben pedig kilónként 22 fillérrel emelte. Ehhez képest az aprított tűzifa ára házhoz szállítva és pincébe lerakva métermázsánként a nagykereskedelemben az eddig 130 korona helyett 1e0 korona, a kiskereskedelemben pedig az üzletekben átvéve métermázsánként 143 korona hehelyett 165 korona lesz. A faárak fölemelése azonban későn érkezett, amit az a körülmény is bizonyít, hogy a főváros már hetekkel ezelőtt 160 koronájával adta a fát, ami azt bizonyítja, hogy a magas fuvardíjak mellett már hetekkel ezelőtt sem lehetett 160 koronánál olcsóbban adni a fát. Pedig a 160 koronás ár nem az importfára vonatkozik. Az importfa ugyanis jóval drágább, jellemző ugyanis, hogya cseh területről importált tűzifa maximális érának akárhányszor 80 százalékát tette ki a fuvarbér. Ilyen viszonyok mellett Budapest tüzifainségén csak a kereskedelem szabaddátétele segíthet. A minap — mint a lapok megírták — a Citykávéházban börzéző fakereskedőket egy razzia alkalmával a rendőrségre kísérték. Ez az incidens a tótföldi tüzifakereskedőket teljesen elriasztottaa budapesti piactól. Hogy az efféle incidensek nem túlságosan ,alkalmasak rá, hogy Budapest fainségén segítsenek, az valószínű. Egyébként kétségtelenül megnyugtató, hogy a tüdtaellátás irányítását a mai napon a kereskedelmi miniszter vette kezébe. Biztató jelenség a jövőre nézve, hogy a tüzifaimport megindult és most már egyik szomszédállam sön gördít akadályokat a tanak Magyarországba való kivitele ellen és így már a közeli napokban importfa jön a fővárosba. A Fabehozatali Részvénytársaság tizenkétezer vagyonfát szerzett. Ez feltétlenül enyhíteni fogja a fainséget. Lopkodjáit a $irffereszteK®t A temető igazga^ánga bejelentette a tanácsnak, hogy a rákoshergi^Töri temetőben lopkodják a sírkereszteket Az^ajok tüzelőül használják a sírkereszteket és rifra tanács nem segít megvédeni a temetőket, akkor maholnap nem marad fakereszt a rákoskeresztúri temetőben, Napóleonról . írt drámát Henrich Hátin,aki vsajjaügy, mint bátyja, Thomas Maxin. A csendes regi nymcerek után megkívánta a színpadi siker hanptóbb külsőségeit. Idáig a két testvér közül efffje sem tudott gyökeret verni a színpadon, talán azért nem, mert túlságosan nagy várakozásokkal fogadta drámáikat a közönség. És úgy látszik, hogy Heinrich, Mamni ujjdrámája sem fog ezen változtatni, noha Mami igen érdekes témát választott magának: Bonaparte tábornokot a nagy karrier küszöbén. 1. színpadon valószínű tettnek látszott a teljes erkölcsi romlottság atmoszférája, pedig a hiteles történeti dokumentumok kétségben onhatatlanul bizonyítják azt, hogy a forradalom lendületének megtörése után kicsiny kalandorok kormányozták Franciaországot, kicsiny ksalandorok, akiknek nem volt más programoi,juk és nem volt más céljuk, mint meggazdagodni és élvezni a gazdagságot. Hiszen a direktórium szellemi feje Barral volt, ez a szuballern tiszt, aki sohasem tudta, elsajátítlni ahelyesírás szabályait és aki mégis kineveztette a már rendelkezési állományba helyezett Bonaparte tábornokot az olasz hadsereg főparancsnokává, mikor Bonaparte tábornok nőül vette a nagy államférfi megunt kedvesét, Beauharnais Jozefáit. A francia asszignálák a direktórium évei alatt süllyedtek mélypontjukra és vesztették el véglegesen értéküket, akkor, amikor egy párisi napilap előfizetési ára egy hónapra már annyi volt, mint amennyiből egy esztendeig szépen és elegánsan élt meg egy házaspár Parisban 1789-ben, és a hivatalszolgáknak nagyobb évi fizetésük volt, mint azoknak az érsekeknek és püspököknek, akiknek a forradalom szemükre vetette, hogy több dús javadalmat egyesítettek kezükben. Az asszignáták fokozatos elértéktelenedésén azonban szépen, nagyon szépen lehetett keresni és a directórium tagjai káprázatos vagyonokat harácsoltak össze. Hatedig szót emelt velük szemben egy kis elégedetlenség, akkor a direktorok megnyomtak egy-két billentyűt, a sansoulotic-ok újból csoportosulni kezdtek a munkásnegyedekben, és a direktorok torkára forrasztották a szót az ellenzéknek, mert arra hivatkozhattak, hogy nélkülük újból a sansoulotte-ok kezére kerülne Paris. A sansoulotte-ok megmozgatása könnyű volt a direktorok számára, hiszen a rend pártjának ezek az vezlopei és vezérei javarészt maguk is a guillotine lovagjai közül kerültek ki, csak éppen idejekorán ereszkedtek le a „hegy“-ről a konventben és így kezükbe ragadták a keresztes hadjárat vezetését volt barátaik és szövetségeseik ellen. A rend helyreállításának mód-szerein, meglátszott az, hogy a volt konventbiztosok és tanítványaik végzik ezt a munkát, akik éppen csak ledobták fejükről a jakobinus-sapkát és azontúl a fehér kokárdát hordták jelvény gyanánt. Barras még csak nem is nagystílusú szerencselovag és társai hivatalosan nem vettek tudomást a jakobinus terror megtorlásának vad és kegyetlen túlzásairól, félhivatalosan azonban támogatták és ébremtartották a túlzásokat, mert ezek meghalkutolták minden ellenzék szavát. Ebben a romlott miliőben mozog és dolgozik Bonaparte tábornok, aki félretolja a régi urakat és helyükre lép, mert eszesebb, mint azok és még náluk is romlottabb. Bonaparte tábornok többet , mer, mint a kis kalandorok, többet mer a cél kitűzésénél, többet mer, na eszközök megválogatásánál, és Bonaparte tábornoknak, amikor cselekszik, egyáltalán, nincsenek illúziói és szentimentális szempontjai, még annyira sem, métái Barragnak. Bonaparte tábornok belelát mindenkinek, a kártyájába, megvet mindenkit, megveti saját magát, is és ezért minden skrupulus nélkül szövetkezik a direktórium ellen a sansculotte-okkal és a Bourbonok pártjával egyidejűleg, skrupulus nélkül hirdeti a jakobinus elveket, a szoba■ egyik szögletében és a királyhűséget a másik szobaszögletben. Napóleonnak győznie kell, nem csupán azért, mert étzősebb, bátrabb és kíméletlenebb mint a direktórium tagjai, hanem azért, mert még a direktorok sem tételeznek fel egy emberben annyi romlottságot, mint amennyivel Bonaparte tábornok lepi meg őket. Azonban akkor, amikor nincsen szó cselekvésről, Napóleon sem sebezhetetlen, neki is vannak szentimentális rohamai, ha nem is politikai természetűek. Bonaparié tábornok üzletet és csúnya üzletet kötött akkor, amikor oltár elé vezette az uraságoktól levetett kis kreol kokottot, azonban, mégis szerelmes volt Jozeffinbe, talán azért, mert soha előtte jól öltözött és jó társasághoz szokott nővel nem volt dolga, és így kegyetlenül szenvedett, mikor látja, hogy Jozefin nem, tudja szivügygyé át ötvözni az üzletet, mint ahogy a tábornok tette és a szerelmet másoknál keresi, nem pedig az olasz hadsereg főparancsnokánál, aki imponálhatott hadseregének és imponálhatott az ellenség tábarónak, de nem imponált annak a nőnek, aki nászajándékul hozta Napóleonnak a főparancsnoki kinevezést. Heinrich Mann nem tudta, egységbe forrasztani és valószínűvé tenni a két Napóleont, a cselekedetek Bonapartéját és a pihenés óráinak. Urai hősét. Pedig Napóleonban, megvolt,legalább egy ideig megvált ez a kétlakásig és úgy látszik, hogy csak az ellenforradalom Párisának atmoszférája ölt ki belőle minden erkölcsi érzéket- és csak itt, a direktórium Pákisában tanulta meg azt, hogy politikával nem szabad foglalkoznia, és nem szabad törődnie olyan, embernek, aki a saját érdekein kívül tud törődni, vagy akár csak tud érdeklődni Franciaország érdekei iránt is, nem szabad politikával foglalkoznia annak, aki másra, is gondol, mint preventív rendőri intézkedésekre és a helyzet taktikai értékesítésére, akkor, ha azt hallja, hogy a Saint-Antoine-negyednek nincsen kenyere és nicsen tüzelő fája. Napóleon nővérei már gyakrok Leánykorukban anyjuk tudtával bocsátották áruba testüket, Napóleon fivérei a piszkosnál is piszkosabb kis üzletek kötésével foglalkoztak, míg azután a■ család büszkeségének jóvoltából nagy puiszkos üzleteket köthettek. Napóleon maga már a korzikai pártok kis harcában is az elvek és a meggyőződések emberének mutatkozott, olyan következetesen és jellemesen, mint később Parisban. Jó iskolával a háta mögött került a direktórium előszobáiba és szalonjaiba a polcon, de azért még tanulnia kellett és sokat kellett tanulnia a direktórium embereitől, mielőtt elérte őket, majd pedig túltett rajtuk. Heinrich Mann drámája voltaképen nagyon frappánsan mutatja, be az erkölcsileg züllött, politikai kalandoroknak társaságát, melyben Napóleon jó példák követésével sajátíthatta el a politikai morál- insanity-t. Azonban súlyosan vétett a színpad lélektanának törvényei ellen Heinrich Mann, amikor azt hitte, hogy valószínűvé és elhihetővé lehet tenni eseményeket és embereket, csak azért, mert történetileg hitelesek. A direktórium aktáiból olvasta ki hőseinek kontúrjait Mann és talán még tompított és szépített, azonban a müncheni bemutatónak közönsége valószínűtlennek tartotta az atmoszférát, valószínűtleneknek látta a Heinrich Mannn által romlottnak és gonosznak megrajzolt kalandorokat. Pedig az elmúlt, években a német közönségnek is módjában, volt megismerkedni nem egy politikai kalandorral . . . VILÁG 1920. november 3. 3 Korányi pénzügyminiszter cáfolja a második lebélyegzést A kormány pénzügyi tervei felől tegnap megint hamis hírek terjedtek el. Egyesek azt állították, hogy nagyobb állami financiális műveletet hajt végre a kormány a közeli napokban, más verzió pedig célzatosan azt a hamis hírt terjesztette el, mintha a legközelebbi 24, vagy 48 órán belül a kormány életbeléptésmé a vagyonadót és arra előlegeket fog bekövetelni. Korányi Frigyes pénzügyminiszter e hírekkel szemben a sajtó képviselői előtt a következő nyilatkozatot tette: — Teljesen kizárt dolog, hogy olyan második lebélyegzést határozzon el a kormány, amelynél a közönséget érintő hátrány , egyedül, a pénzt terhelje. Ezt az egész tervet felelőtlen emberek találták ki és ők is terjesztették a tőzsdei hausse-spekuláció érdekében. Törvényhozásilag kell intézkedni az államjegyeket kibocsátó hivatal felállításáról és így mindenki előre tudja majd, hogy mikor kerül a sor ennek ez intézménynek a megvalósítására. Jaurés szobra is szerepelt a harmadik köztársaság nagy férfiai között, akiinek emlékére óriási katafalkokat állítottak fel a párisi Pantheonban, november tizenegyedikén, amikor megünneplik a köztársaság ötvenedik évfordulóját. Két államférfit, egy írót és egy tudóst választottak a harmadik köztársaság félszázados történetének reprezentálására. Az egyik politikus Julee Berry, aki bátor és igaz ember volt, a meggyőződésnek útját járta, nem az alkalmazkodásét, keveset törődött a pártokkal és annál többet Franciaországgal. Nehezen jutott hatalomra, csúfosan bukott meg kormánya, azonban teljesen megérdemli azt, ha férfias és tiszta alakját különválasztják a harmadik köztársaság konvencionálispolitikusainak csoportjából. Jaurés emlékének kegyeletesünneplése csak azért meglepő, iiért a francia kormány és a francia kormánytöbbség nagyon élesen szocialistaellenes. Úgy látszik azonban, hogy Hillerand,aki jaurés oldalán kezdte politikai pályáját,, nem feledkezett meg vezérének emberi és szellemi nagyságáról. Az irodalmat Victor Hugó képviseli, a tudományt Pasteur. A félszázados jubileumi ünnepség központjában azonban az a szertartás van, amelynek kapcsán a Pantheonban elhelyezik majd Gambetta szivét. A magyar gépipar nyolcszázmilliós exportja (A Világi tudósítójául.) A magyar nehéz vas- és fémipar a béke éveiben körülbelül 35 $ltt munkást.' foglalkoztatott. A municiós ' ipar fejljetésével a munkások létszáma negyvenötezerre em*elkedett. Ez 'a szám a bolsevizmus’.megdőlte után-- lecsökkent nyolc-kilencezerre. A kolmpányttért**a munkaviszonyok megjavultak és a magyar gépipar abba a helyzetbe került, hogy az üzemet, úgyszólván az egész vonalon felvehette és azok a gyárak, amelyek nyersanyag - és szén felett rendelkeztek, nyomban dolgozni kezdtek. A munkát lehetővé tettek azáltal, hogy rendezték, a munka- és a bér-, rendszert és a magyar vas- és fémipar — ellentétben a k-alfölddel, elsősorban pedig az utódállamokkal.. . az akkordmunkabér-rendszerre tért át. Mondanunk sem kell, hogy ezáltal rendkívüli arányokban emelték a gyárak teljesítőképességét és a helyzet ma az, hogy a mai teljesítmény eléri a béke éveinek produktivitását. A gépiparban foglalkoztatott munkások száma — mint bennünket megbízható helyről informálnak — mára harmincezerre emelkedett és a magyar vas- és fémiparban —, a tisztviselők fizetését is belefoglalva — munkabérek címén havonta százmillió koronát fizetnek ki. Az utóbbi időbena magyar vas- és fémpiari üzemek teljesítménye különösen nagy mérvben emelkedett, noha gyáraink erősen küzdenek a vas-, Szécsi-, koksz- és fahiánnyal. A teljesítmény a belfogyasztást így is jóval túlhaladja és gyáraitok most részben exportra dolgoznak. E napokban állapították meg a vas- és fémipari vállalatok produktivitásának határait és az adatgyűjtés meglepő eredménynyel járt... Eszerint a. magyar gépipari vállalatok egy esztendő leforgása, alatt körülbelül nyolcszázmillió korona értékű vas-, ás fémipari gyártmányt képesek . ekpofitálni és".kb. megfelelő" m.énnfyiségű nyersanyagot fognak kapni, akkor a teljesítőképességet négy-ötszörösére lehet emelni, ami négymilliárdos exportnak felelne meg. Noha a kivitel terén úgy a belföldön,mint pedig a külföldön nehézségek vannak, gyáraink produktumainak kivitele nap-nap után fokozódik.Nagyobb mennyiségben visznek ki erős és gyengeáramú villamos, gépeket, telefon- és távhróberendezéseket, izzólámpákat, mezőgazdasági, és malomipari berendezéseket, kalorikus és hydraulikus gépeket, stb. A legnagyobb export tevékenységet az Egyesült Izzólámpa, Ganz, villamossági, Ganz—Danubius, Schlick— Nicholson, Wörner, Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Hofherr és Schrantz és Láng gépgyár fejtik ki és ezek a gyárak főként az utódállamoknak és Olaszországnak szállítanak. A fentebb említett adatgyűjtés szerint bérmunka alapján a legmagasabb teljesítményt új waggonok gyártásában érhetjük el, feltéve, hogy a külföld a gyártáshoz szükséges nyersanyagot rendelkezésünkre bocsátja. Ez esetben a magyar waggongyárak (Ganz— Danubius, Győri , waggongyár, Jedlick—Nicholeon, ■ Kistarcsás, waggongyár, Roessemann és Kihnemann, Magyar belga és Orenstein és Kopp,el, stb.) hat hónap leforgása alatt több mint félmiliárd értékű vasúti kocsit tudnának exportra előállítani. (*e. g.) Az oxfordi egyetem alkancellárja hivatalos levélben megtagadta a csatlakozást ahhoz a felhíváshoz, amelyet ötvenkét oxfordi és cambridgei tanár tett közzé a német-angol tudományos kapcsolatok felélesztése érdekében. Amerikától származik az utódálamoknak és az elszegennyeélett államok pozsonyi értekezletének terve és Amerika nagy nyomatékkal dolgozik az értekezlet gyors összehívásának érdekében, bécsi jelentése szerint. Az Egyesült Államok szeretnék, ha a konferencia legkésőbb, 1921 márciusában összeülne. Politikai kérdéseket nem tárgyalnának Pozsonyban, mert ez csak megheltő.Hené a gazdasági problémák megoldását.