Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

Szerda . Segíteni akarnak a fainségen Egész Budapest fagyoskodik. Nincs se fánk, se szenünk­ Eddig fa helyett csak biztatást, mígéretet kaptunk, s­ajnos, sem a biztatással, éppt-az ígéretekkel nem lehet befűteni. Az egész vájtra pan­aszkodik és a panasz első hatása, hogy Rufrinck Gyula kereskedelmi miniszter a maga munkááiterébe vette át a főváros­ és a­ farmiig fa- és számájánának legfőbb intézését. A ke­­edelemlgy^mnniszter kijelentése szerint a mai naptói­dteitve­ egészen szombatig, tehát négy napon ke­­resztül szünetel a teheráruforgalom a Budapest felé irányuló vasúti vonalakon és a Máv­ kizárólag fát és szenet szállít a teherkocsikon a fővárosba. Gondoskodás történt róla, hogy havonta 5000 vagyon fa jöjjön a fő­városba. Legközelebb megjelenik a kormány rendelete, amelylyel úgy a fa, mint a szén külföldről való beho­zatalát teljesen szabaddá teszeik. Megalakult a faszin­­dikátus, amelynek kebelében felvidéki erdőbirtokosok is vannak, ami lényeges biztosítéka annak, hogy ez a szindikátus tényleg fog tudni fát behozni. Úgy látszik, remélni lehet, hogy rövidesen a fővá­rosi faínség is enyhül ,valamelyest. Legalább hivatalo­san azt jelentik, hogy a főváros ellátatlanai számára a m­últ héten kiutalt ezer vagyon tűzifa uszályokon meg­érkezett­. Ehhez most vasúton nagyobb mennyiségű zárolt fát kaptunk és ebből a mennyiségből is ezer köbméter kerpenyfát és ezer köbméter puhafát ugyani csak a fainség enyhítésére fordítanak. Ezt­ a mennyisé­get már holnaptól kezdve a kiskereskedők árusítani fogják. Ez­­azt jelenti, hogy ezután napi tíz vagyon tü­zelőfa kerül a közönséghez, ami mindenesetre hala­dás, mert idáig csak napi négy vagyon­fa került elosz­tásra.­ Azonban még ez a napi tíz vagyon fa nem fe­dezi Budapest közönségének teljes napi szükségletét,­­m mért Budapest napi faszükséglete 35 vagyonra rúg. Hogy Budapest közönsége kellőképpen nincs el­látva tüzelővel, annak sok oka van. Sok mulasztás tör­tént a faellátás körül. Az egyik ok, hogy a tűzifa for­galmát­ nem tették idejében szabaddá, a másik ok, hogy a tűzifa egységárát helytelenül maximálták. A helyi Faármegállapító Bizottság november 2-ától kezdve az eddigi tűzifaárakat a nagykereskedelemben kilogram­monként 20­­fillérrel, a kiskereskedelemben pedig ki­­lónként 22 fillérrel emelte. Ehhez képest az aprított tűzifa ára házhoz szállítva és pincébe lerakva méter­­m­ázsánként a nagykereskedelemben az eddig 130 ko­rona helyett 1e0 korona, a kiskereskedelemben pedig az üzletekben átvéve métermázsánként 143 korona he­­helyett 165 korona lesz. A faárak fölemelése­ azonban későn érkezett, amit az a körülmény is bizonyít, hogy a főváros már hetekkel ezelőtt 160 koronájával adta a fát, ami azt bizonyítja, hogy a magas fuvardíjak mel­lett már hetekkel ezelőtt sem lehetett 160 koronánál olcsóbban adni a fát. Pedig a 160 koronás ár nem az importfára vonatkozik. Az importfa ugyanis jóval drá­gább, jellemző ugyanis, hogy­­a cseh területről impor­tált tűzifa maximális érának akárhányszor 80 száza­lékát tette ki a fuvarbér. Ilyen viszonyok mellett Buda­pest tüzifainségén csak a kereskedelem szabaddátétele segíthet. A minap — mint a lapok megírták — a­­ City­­kávéházban börzéző fakereskedőket­­ egy razzia alkal­mával a rendőrségre kísérték. Ez az incidens a tótföldi tüzifakereskedőket teljesen elriasztotta­­a budapesti piactól. Hogy az efféle incidensek nem túlságosan ,­alkal­masak rá, hogy Budapest fainségén segítsenek, az valószínű. Egyébként kétségtelenül megnyugtató, hogy a tüd­­­taellátás irányítását a mai napon a kereskedelmi mi­niszter vette kezébe. Biztató jelenség­ a jövőre nézve, hogy a tüzifaimport megindult és most­ már­ egyik szomszédállam­ s­ön gördít akadályokat a tanak Ma­gyarországba való kivitele ellen és így már a közeli napokban importfa jön a fővárosba. A Fabehozatali Részvénytársaság tizenkétezer vagyon­fát szerzett. Ez feltétlenül enyhíteni fogja a fainséget. Lopkodjáit a $irffereszteK®t A t­emető igazga^ánga bejelentette a­ tanácsnak­, hogy a rákoshergi^Töri temetőben lopkodják a sírke­reszt­eket Az^ajok tüzelőül használják a sírkeresz­teket és rifra tanács nem segít megvédeni a temető­ket, akkor maholnap­ nem marad fakereszt a rákos­keresztúri temetőben, Napóleonról . írt drámát Henr­ich Hátin,­­aki vsajjaügy, mint bátyja, Thomas Maxin. A csendes regi nymcerek után megkí­vánta a színpadi siker hanptóbb külsőségeit. Idáig a két testvér közül efffje sem tudott gyökeret verni a színpadon, talán azért nem, mert túlságosan nagy vá­rakozásokkal fogadta drámáikat a közönség. És úgy látszik, hogy Heinrich, Mamni uj­jdrámája sem fog ezen változtatni, noha Mam­i igen érdekes témát választott magának: Bonaparte tábornokot a nagy karrier kü­szöbén. 1. színpadon valószínű tettnek látszott a teljes er­kölcsi romlottság atmoszférája, pedig a hiteles történeti dokumentumok kétségben onhata­tlanul bizonyítják azt, hogy a forradalom lendületének megtörése után kicsiny kalandorok kormányozták Franciaországot, kicsiny ksa­­landorok, akiknek nem volt más programoi,juk és nem volt más céljuk, mint meggazdagodni és élvezni a gaz­dagságot. Hiszen a­­ direktórium szellemi fe­je Barral volt, ez a szuballern tiszt, aki sohasem tudta, elsajátí­­tlni a­­helyesírás szabályait és aki mégis kineveztette a már rendelkezési állományba helyezett Bonaparte tá­bornokot az olasz hadsereg főparancsnokává, mikor Bo­naparte tábornok nőül vette a nagy államférfi megunt kedvesét, Beauharnais Jozefáit. A francia asszignálák a direktórium évei alatt süllyedtek mélypontjukra és vesz­tették el véglegesen értéküket, akkor, amikor egy párisi napilap előfizetési ára egy hónapra már annyi volt, mint amennyiből egy­ esztendeig szépen és elegánsan élt meg egy házaspár Parisban 1789-ben, és a hivatalszol­gáknak nagyobb évi fizetésük volt, mint azoknak az ér­sekeknek és püspököknek, akiknek a forradalom sze­mükre vetette, hogy több dús javadalmat egyesítettek kezükben. Az asszignáták fokozatos elértéktelenedésén azonban szépen, nagyon szépen lehetett keresni és a di­­re­ctórium tagjai káprázatos vagyonokat harácsoltak össze. Ha­­tedig szót emelt velük szemben egy­ kis elé­gedetlenség, akkor a direktorok megnyomtak egy-két billentyűt, a sansoulotic-ok újból csoportosulni kezdtek a munkásnegyedekben, és a direktorok torkára forrasz­tották a szót az ellenzéknek, mert arra hivatkozhattak, hogy nélkülük újból a sansoulotte-ok kezére kerülne Paris. A sansoulotte-ok megmozgatása könnyű volt a direktorok számára, hiszen a rend pártjának ezek az vezlopei és vezérei javarészt maguk is a guillotine lo­vagjai közül kerültek ki, csak éppen idejekorán eresz­kedtek le a „hegy“-ről a konventben és így kezükbe ragadták a keresztes hadjárat vezetését volt barátaik­­ és szövetségeseik ellen. A rend helyreállításának mód-­­szerein, meglátszott az, hogy a volt konventbiztosok és­ tanítványaik végzik ezt a munkát, akik éppen csak le­dobták fejükről a jakobinus-sapkát és azontúl a fehér kokárdát hordták jelvény gyanánt. Ba­rras még csak nem is nagystílusú szerencselovag és társai hivatalosan­­ nem vettek tudomást a jakobinus terror megtorlásának vad és kegyetlen túlzásairól, félhivatalosan azonban tá­mogatták és ébremtartották a túlzásokat, mert ezek meg­­halkutolták minden ellenzék szavát. Ebben a romlott miliőben mozog és dolgozik Bona­parte tábornok, aki félretolja a régi urakat és helyükre lép, mert eszesebb, mint azok és még náluk is rom­lot­­tabb. Bonaparte tábornok többet , mer, mint a­ kis ka­landorok, többet mer a cél kitűzésénél, többet mer, na eszközök megválogatásánál, és Bonaparte tábornoknak, amikor cselekszik, egyáltalán, nincsenek illúziói és szen­timentális szempontjai, még annyira sem, métái Bar­­ragnak. Bonaparte tábornok belelát mindenkinek, a kár­tyájába, megvet mindenkit, megveti saját magát, is és ezért minden skrupulus nélkül szövetkezik a direktó­rium ellen a sansculotte-okkal és a Bourbonok pártjá­val egyidejűleg, skrupulus nélkül hirdeti a jakobinus elveket, a szoba■ egyik szögletében és a királyhűséget a másik szobaszögletben. Napóleonnak győznie kell, nem csupán azért, mert ét­zősebb, bátrabb és kíméletlenebb mint a direktórium tagjai, hanem azért, mert még a direktorok sem tételeznek fel egy emberben annyi rom­lottságot,­ mint amennyivel Bonaparte tábornok lepi meg őket. Azonban akkor, amikor nincsen szó cselek­vésről, Napóleon sem sebezhetetlen, neki is vannak szentimentális rohamai, ha nem is politikai természe­tűek. Bona­parié tábornok üzletet és csúnya üzletet kö­tött akkor, amikor oltár elé vezette az uraságoktól le­vetett kis kreol kokottot, azonban, mégis szerelmes volt Jozeffinbe, talán azért, mert soha előtte jól öltözött és jó társasághoz szokott nővel nem volt dolga, és így ke­gyetlenül szenvedett, mikor látja, hogy Jozefin nem, tudja szivügygyé át ötvözni az üzletet, mint ahogy a tábornok tette és a szerelmet másoknál keresi, nem pe­dig az olasz hadsereg főparancsnokánál, ak­i imponál­hatott hadseregének és imponálhatott az ellenség tába­­rónak, de nem imponált annak a nőnek, aki nászaján­dékul hozta Napóleonnak a főparancsnoki kinevezést. Heinrich Mann nem tudta, egységbe forrasztani és valószínűvé tenni­ a két Napóleont, a cselekedetek Bo­napartéját és a pihenés óráinak. Urai hősét. Pedig Na­póleonban, megvolt,­­legalább egy ideig megvált ez a kétlakásig és úgy látszik, hogy csak az ellenforradalom Párisának atmoszférája ölt ki belőle minden erkölcsi érzéket- és csak itt, a­ direktórium Pákisában tanulta meg azt, hogy politikával nem szabad foglalkoznia, és nem szabad törődnie olyan, embernek, aki a saját ér­dekein kívül tud törődni, vagy akár csak tud érdek­lődni Franciaország érdekei iránt is, nem szabad poli­tikával foglalkoznia annak, aki másra, is gondol, mint preventív rendőri intézkedésekre és a helyzet taktikai értékesítésére, akkor, ha azt hallja, hogy a Saint-An­­­toine-n­egyednek nincsen kenyere és nicsen tüzelő fája. Napóleon nővérei már g­y­ak­r­ok Leány­korukban anyjuk tudtával bocsátották áruba testüket, Napóleon fivérei a­ piszkosnál is piszkosabb kis üzletek kötésével foglal­koztak, míg azután a■ család büszkeségének jóvoltából nagy puiszkos üzleteket köthettek. Napóleon maga már a korzikai pártok kis harcában is az elvek és a meg­győződések emberének mutatkozott, olyan következete­sen és jellemesen, mint később Parisban. Jó iskolával a háta mögött került a direktórium előszobáiba­ és sza­lonjaiba­­ a polcon, de azért még tanulnia kellett és so­kat kellett tanulnia a direktórium embereitől, mielőtt elérte őket, majd pedig tú­ltett rajtuk. Heinrich Mann drámája voltaképen nagyon frappán­san mutatja, be az erkölcsileg züllött, politikai kalando­roknak társaságát, melyben Napóleon jó példák követé­sével sajátíthatta el a politikai morál- insanity-t. Azon­ban súlyosan vétett a színpad lélektanának törvényei ellen Heinrich Mann, amikor azt­ hitte, hogy valószí­nűvé és elhihetővé lehet tenni eseményeket és embere­ket, csak azért, mert történetileg hitelesek. A direk­tórium aktáiból olvasta ki hőseinek kontúrjait Mann és talán még tompított és szépített, azonban a mün­cheni bemutatónak közönsége valószínűtlennek tartotta az atmoszférát, valószínűtleneknek látta a Heinrich Mannn által romlottnak és gonosznak megrajzolt kalandorokat. Pedig az elmúlt, években a német közönségnek is mód­jában, volt megismerkedni nem egy politikai ka­lan­­dorral . . . VILÁG 1920. november 3. 3 Korányi pénzügyminiszter cáfolja a második lebélyegzést A kormány pénzügyi tervei felől tegnap megint hamis hírek terjedtek el. Egyesek azt állították, hogy nagyobb állami financiális műveletet hajt végre a kor­mány a közeli napokban, más verzió pedig célzatosan azt a hamis hírt terjesztette el, mintha a legközelebbi 24, vagy 48 órán belül a kormány életbeléptésmé a va­gyonadót és arra előlegeket fog bekövetelni. Korányi Frigyes pénzügyminiszter e hírekkel szemben a sajtó képviselői előtt a következő nyilat­kozatot tette: — Teljesen kizárt dolog, hogy olyan második le­bélyegzést határozzon el a kormány, amelynél a­ kö­zönséget érintő hátrány , egyedül, a pénzt terhelje. Ezt az egész tervet felelőtlen emberek találták ki és ők is terjesztették a tőzsdei hausse-spekuláció érdekében­.­­ Törvényhozásilag kell intézkedni az államjegye­ket kibocsátó hivatal felállításáról és így mindenki előre tudja majd, hogy mikor kerül a sor ennek ez intézménynek a megvalósítására. Jaurés szobra is szerepelt a harmadik köztársaság nagy­ fér­fiai között, akiinek emlékére óriási katafalkoka­t állítottak fel a párisi Pantheonban, november tizenegyedikén, amikor megünneplik a köztársaság ötvenedik évfordulóját. Két államférfit, egy írót és egy tudóst választottak a har­madik köztársaság félszázados történetének reprezentá­lására. Az egyik politikus Julee Berry, aki bátor és igaz ember volt, a meggyőződésnek útját járta, nem az alkal­mazkodásét, keveset törődött a pártokkal és annál töb­bet Franciaországgal. Nehezen jutott hatalomra, csúfo­san bukott meg kormánya, azonban teljesen megérdemli azt, ha férfias és tiszta­ alakját különválasztják a har­madik­ köztársaság konvencionális­­politikusainak cso­portjából. Jaurés emlékének kegyeletes­­ünneplése csak azért meglepő, i­iért a francia kormány és a francia kormánytöbbség nagyon élesen szocialistaellenes. Úgy látszik azonban, hogy Hillerand,­­aki jaurés oldalán kezdte politikai pályáját,, nem feledkezett meg vezéré­nek emberi és szellemi nagyságáról. Az irodalmat Victor Hugó képviseli, a­­ tudományt Pasteur. A félszázados jubileumi ünnepség központjában azonban az a szertar­tás van, amelynek kapcsán a Pantheonban elhelyezik majd Gambetta szivét.­ ­A magyar gépipar nyolcszázmilliós exportja (A Világi tudósítójául.) A magyar nehéz vas- és fémipar a béke éveiben körülbelül 35 $l­tt munkást.' foglalkoztatott. A municiós ' ipar fejljetésével a munká­sok létszáma negyvenötezerre em*elkedett. Ez 'a szám a­ bolsevizmus’.megdőlte után--­ lecsökkent nyolc-kilenc­­ezerre. A kolm­pán­yttért**a munkaviszonyok megjavul­tak és a magyar gépipar abba a helyzetbe került, hogy az üzemet, úgyszólván az egész vonalon felvehette és azok a­ gyárak, amelyek nyersanyag - és szén felett ren­delkeztek, nyomban dolgozni kezdtek. A munkát lehe­tővé tettek azáltal, hogy rendezték, a munka- és a bér-, rendszert és a magyar vas- és fémipar — ellentétben a k-alfölddel, elsősorban pedig az utódállamokkal.. . az­ akkordmunkabér-rendszerre tért át. Mondanunk sem kell, hogy ezáltal rendkívüli arányokban emelték a gyárak teljesítőképességét és a helyzet ma az, hogy a mai teljesítmény eléri a béke éveinek produktivitását. A gépiparban foglalkoztatott munkások száma — mint bennünket megbízható helyről informálnak — már­a harmincezerre emelkedett és a magyar vas- és fém­iparban —, a tisztviselők fizetését is belefoglalva — munkabérek címén havonta százmillió koronát fizet­nek ki. Az utóbbi időben­­a magyar vas- és fémpiari üzemek teljesítménye különösen nagy mérvben emelkedett­, noha gyáraink erősen küzdenek a­ vas-, Szécsi-, koksz- és fa­hiánnyal. A teljesítmény a belfogyasztást így­ is jóval túlhaladja és gyáraitok most részben exportra dolgoznak. E napokban­ állapították meg a vas- és fémipari vál­lalatok produktivitásának határait és az adatgyűjtés meglepő eredménynyel járt... Eszerint a. magyar gép­ipari vállalatok egy esztendő leforgása, alatt körülbelül nyolcszázmillió korona értékű vas-, ás fémipari gyárt­mányt képesek . ekpofitálni és".kb. megfelelő" m­.énnfyiségű nyersanyagot fognak kapni, akkor a teljesítőképessé­get négy-ötszörösére lehet­ emelni, ami négymilliárdos exportnak felelne meg. Noha a kivitel terén úgy a bel­földön,­­mint pedig a külföldön nehézségek­ vannak, gyáraink produktumainak kivitele nap-nap után fo­kozódik.­­Nagyobb mennyiségben visznek ki erős és gyengeáramú villamos, gépeket,­ telefon- és távhróberen­­dezéseket, izzólámpákat, mezőgazdasági, és malomipari berendezéseket, kalorikus és hydraulikus gépeket, s­tb. A legnagyobb export tevékenységet­ az Egyesült Izzó­lámpa, Ganz, villamossági, Ganz—Danubius, Sch­lick—­ Nicholson, Wörner, Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Hofherr és Schrantz és Láng gépgyár fejtik ki és ezek a gyárak főként az utódállamoknak és Olaszországnak szállítanak. A fentebb említett adatgyűjtés szerint bér­munka alapján a legmagasabb teljesítményt új waggo­­nok gyártásában érhetjük el, feltéve,­­ hogy­ a külföld a gyártáshoz szükséges nyersanyagot rendelkezésünkre bocsátja. Ez esetben a magyar waggongyárak (Ganz— Danubius, Győri , waggongyár, Jed­lick—Nicholeon, ■ Kis­­tarcsás, waggongyár, Roessemann és Ki­hnemann, Ma­­gyar belga és Orenstein és Kopp,el, stb.) hat hónap le­forgása alatt több mint félmiliárd értékű vasúti ko­csit tudnának exportra előállítani. (*e. g.) Az oxfordi egyetem alk­ancellárja hivatalos levélben megtagadta a csatlakozást ahhoz a felhíváshoz, amelyet ötvenkét oxfordi és cambridgei tanár tett közzé a német-angol tudományos kapcsolatok felélesztése érdekében. Amerikától származik az utódálam­oknak és az elszegennyeélett államok pozso­nyi értekezletének terve és Amerika­ nagy nyomatékkal dolgozik az értekezlet gyors összehívásána­k érdekében, bécsi jelentése szerint. Az Egyesült Államok szeretnék, ha­ a k­onferencia legkésőbb, 1921 márciusában össze­ülne. Politikai­ kérdéseket nem tárgyalnának Pozsony­ban, mert ez csak megheltő.Hené a gazdasági problémák megoldását.

Next