Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-25 / 278. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal VI. Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 korona, félévre 240 korona, negyedévre 120 korona, egy hóra 40 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon - korona, Jugoszláviában 2 koronaVILÁG ára 2 Korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban* Bécsben: Slausenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. XI. évfolyam Budapest, 1920 CSÜTÖRTÖK november 25. 278-ikszám v - -.-.a-. -.-.y —n—imm—vagy——ma—Mrjjr.a.1 ’* mólt- Kormány válság, vagy a nemzetgyűlés válsága? Wagycstádi Szabó István a megoldás** lóterében — Megalakul-e az új párt* A kormány és a kormányt támogató párt válláágának képe mára némileg tisztázódott. A küljpfetsző irányokból fölszabadult erők olyan vihartvetek elő az egységes párt látszólag nyugodt viscu^hogy .még azok is elvesztették'* tájékozódás btetartóffgát, akik ismerték az egymással Imi^loki^yciii^j^átWendező érdekek legapróbb szírijeit i^wiyClYKl az egység összetevődött. Még a legbeavatottabbak sem tudták tegnap megmondani, hogy hol van valójában a viharcentrum és hogy hol fog megállapodni az a nagy izgalom és láz, amely minden porcikájában megrázta azt a hatalmas pártot, amely eddig a kormányt támogatta. Ma azután kiderült az, amire különben akára tegnapi lapunkban is rámutattunk, hogy a kormánypárt halálos betegségének az alkotmányos kérdések az igazi oka. Az új párt megalakítása, illetőleg a régi párt megtisztítása, — legalább is azon az alapon, amelyben tegnap a vezető politikusok nyilatkozataiban nyilvánosságra került — mára mint idegét múlt próbálkozás áll a beavatottak előtt, idejét múlt próbálkozás legalább is az egyes frakciók végleges elhelyezkedésének szempontjából. Mára ugyanis kiderült az, hogy abban a nagy kavarodásban, amely a párt egyes tagjait, régebbi pártállásukra való tekintet nélkül, össze-vissza hányta, a legnagyobb törőneret Kovácsék képviselik, akik tulajdonképpen az egész kavarodást megindították. Kovácsék voltak azok, akik a múlt hét elején aNagyatádi—Rubinek-féle párt megalakítására, irányuló próbálkozásokat kiforszíroztak és akik, miután látták, hogy kísérletük kudarcot vallott, a passzív várakozás álláspontjára, helyezkedtek. A helyzet további alakulásának megértése céljából éppen ezért vissza kell mennünk eddig: az időpontig, ahol a Nagyatádi—Rubinér.-fél- .■ -meg.-laki. Ha az eredeti koncepció szerintére is feltételezik, hogy ezt a programmot eddigi magatartásuk alapján nem fogják elfogadhatni. .Azonban a tegnap elhangzott nyilatkozatok, amelyek megjelölték az állítólagos • szélsőséges' elemeket, megvilágították a helyzetet a tisztán ’ látók •' előtt és megérttették velük, hogy itt tulajdonképpen miről is van szó. Rubinék' ugyan Hallért nem'sorozta a szélsőséges elemek közé, azonban ez csak azt jelentette, hogy maga "Rubinét sincsen tisztában Nagyatádi, illetőleg a Nagyatádi mögött . "álló Kovács-csoport intencióival. Vagy hogy Rubinék ismét az opportunista álláspontot fogadta el ! • A Kovács-csoport, amelynekczehei Kovács J. István, Balla Aladár, Balsay Károly és Berki Gyula, mára kilépett a passzivitásból. Értésükre adták azoknaj£, akik már azt hitték, hogy a kormánypárt úgynevezett megtisztításával a helyzetet meg lehet oldani és minden elégedetlenséget leszerelni, hogy ők semmiféle átmeneti megoldásba nem egyeznek bele és ha nem térnek vissza arra az eredeti plattformra, amelynek alapján a Nagyatádi-—Rubinok-pártntik* meg kellett volna születnie, akkorők ’kilépnek a pártból és zászlót bontanak céljaik elérése érdekében. A Kovácscsoport egyik tagja különben ma este,a következőket mondotta munkatársunknak: — Példa nélkül áll a történelemben, hogy egy alkotmányozó gyűlés,amely körülbelül egy év óta együtt ül, ffiár mindennel foglalkozott, csak azzal nem, aminek elvégzésére tulajdonképpen ■ összeül’, az alkotmány megállapításával, aiasuasanai megelegeino: politika szélsőségeinek lekapcsolásával, akkor a Nagyatádi—Bubinak—Bauer-párt megalakulását nem lehet megakadályozni. Ha azonban Kovácsék meg tudják nyerni Nagyatádit a saját céljaiknak, akkor az új párt tisztán azoknak a képviselőknek a részvételével fog létrejönni, akik osztják a Kovácscsoport álláspontját. Az előbbi esetben természetesen Kovácsék nem vennének részt az új párt megalakulásában. Kovácsék meg vannak győződve arról, hogy a nemzetgyűlés nagy többsége velük van. Ha azonban csalatkoznának, akkor is a legélesebb harcot fogják megindítani az újonnan megalakult kormány ellen. Haller István közoktatásügyi miniszter különben ma hosszú idő után újból megjelent a pártban és az újságírók előtt hosszabb nyilatkozatot tett, amelyben hangsúlyozta, hogy helyesli azt az akciót, amely a szélsőséges elemek bekapcsolására irányul. ’Ő maga is szükségesnek látja az alkotmányjog revízióját és ezt annál is inkább sürgősnek tartja, mivel e pillanatban megvan a lehetőség arra, hogy ezt a kérdést minden más tényező "befolyása nélkül, tisztán a népszuverenitás alapján, rendezzék. Tizenkét milíiumi árfolyamveszteség érte Ausztriát (A Világ béclsi tudósítójának telefonjelentése.). A nemzeti tanács pénzügyi bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelyen dr Grimm, az új pénzügyminiszter beterjesztette a hitakműveletekre vonatkozz törvényjavaslatot. A törvényjavaslat tá táskájánál Ausztria pénzügyi helyzetére nerve-’-staffinval ijesztő számadatok kerültek nyilvánosságra. Abban a költségvetésben, amelyet még Reisch pénzügyminiszter terjesztett elő, a kurzusváltozásokkal kapcsolatos árfolyamveszteséget négymiliárddal számították. Ezen megállapításnál az 1919. decemberi, illetőleg egyes tételeknél az 1920. júniusi árfolyamot vették tekintetbe, azonban azóta a koronának árfolyama csökkent, úgy, hogy ha a jelenlegi állapotot vesszük tekintetbe, az árfolyamingadozási veszteség tizenkétmilliárdot tesz ki, úgy, hogy ez a differenciának nyolcmilliárddal való növekedését jelenti. Ezenkívül tekintetbe kell venni azt az összeget is, amelyet az állami hivatalnokok fizetésrendezése jelent- Ez is két-hárommilliárd pluszt jelent. Minden osztrák politikai tényezőinek oda kell hatni, hogy Ausztria ebből az ijesztően komoly pénzügyi krízisből kikerüljön. Feltétlenül szükséges az idegen segítség. fő 60*000 méter mázsa búzát kölcsönzött Műszóménak (A Tilíg bécsi tudósítójárátk telefonjelentése.) A Világ bécsi ■tudósítója aray é értesül, hogy az osztrák kormány a lrrrynájrm!r.rá fordult, hogy őt zavarából kisegítse hatszáz vagyon búza átengedésével. A svájci kormány szívesen eleget tesz az osztrák kormány kérésének és a búzát a jelenleg Svájc számára mannheimi és rotterdami raktárakban fekvő készletekből utalta ki. Az osztrák kormány így hatszáz vagyon búzához jut, amelyet azonban természetben kell viszszaadnia akkor, ha a tengerentúli szállítmányok beérkeznek. Osztrák körökben hálás érzéssel fogadták a svájciak előzékenységét. A népszövetség tárgyai Mustafa Kemal pasával Londonból jelentik. A népszövetség koszorút helyezett Rousseau genfi szobrára. Beszédet mondott Motta Svájc és Hyams a népszövetség nevében. A népszövetség mai ülésén Örményország érdekében La Fontaine azt indítványozta, hogy a népszövetség egy hat tagból álló bizottságot válasszon, mely hivatva lesz megállapítani azokat a lépéseket, melyek alkalmasak lennének arra, hogy az örmények és Kemal paea csapatai között az ellenségeskedés megszűnjön. Balfour ama reményének adott kifejezést, hogy a népszövetség sikeresen fog tudni fellépni ott, hol a tanács határozatai sikertelenek maradtak. Viviami hosszú beszéde után az ülés végül egyhangúlag úgy határozott, hogy A délután folyamán egy nemzetet fog kijelölni a Kemal pasával való tárgyalások felvételére, továbbá meg fogja választani a La Fontaine és Robert Cecil által proponált hat tagot, kik meg fogják vitatni a helyzetet, mely a tárgyalás sikertelensége esetén előállana. A falu és a város ! A Veszprémmegyei Gajdasági Egyesület egy határo Lalában kimondotta, hogjis„kell lenni egy osztálynak, Vuiely megtegye az lépést az általános és mind elis eljustetlenebb druffaság megszüntetésére, és ez az osztó csak afölyirtokos-osztály lehet". Egy nagyon egyszerűipalatot szögezett le a Veszprém megyei Gazdasági Egyesület, egy olyan igazságot, amely talán nem alkalmas a drágaság problémájának megoldására és csak enyhíthet ott, ahol a gyökeres orvoslás segítene csupán a szenvedők százezrein. Azonban ez az igazság, és ennek az igazságnak leszögezése mégis hasznos, szükséges és fontos cselekedet volt, mert ez az igazság alkalmas arra, hogy hidat építsen a társadalmi osztályok között egyre inkább kiszélesedett szakadék fölött. Látszólag még a drágaság leküzdésére is teljes értékű eszköz az, amelyet a Veszprém megyei Gazdasági Egyesület ajánlott határozatában. Az indusztriális árakat ma két olyan faktor szabályozza, amelyeken az iparnak nincsen módjában változtatni. Jóformán minden indusztriális árunak nyersanyaga, vagy előállításának egyik-másik kelléke a külföldről kerül hozzánk és így nagymértékben drágítóan kell hatnia a korona mélyresülyedt vásárlóerejének. Az ipari árak másik szabályozója a munkabér, amely kétségkívül megsokszorezódott az elmúlt évek alatt, de a létfenntartás mai költségei mellett még a bérek Lassalle-ide éretörvényének sem tesz eleget. A háború által és a háború következményei által elveszett minden eredménye és minden vívmánya annak a két emberöltőnek, amely Lassalle fellépésétől a háború kitöréséig a történelemben szinte még nem tapasztalt gyors haladással javitotta fel a .-.-odá-és jólét inivójást. Elveszett minden, s amit ez a két -theráció épített és ,-avitott, sőt elvetett, még ennél több is. A amit század végén és a . '~y. -eázad ,• kiér: itat Lírikusok elégtétellel kivátezésl etatisítUia -szám- Oi/.lopaárvii-cég . munkásosztály egyre bővebb és oggro .uu-otvosuu táplálkozását bizonyítják és a statisztikusok két generáción át számokkal mutathatták ki, hogy egyre szélesebb társadalmi rétegek vásárlóképessége ért el a másodrendű szükségleti cikkeknek és egyes kulturális javak megszerzésének lehetőségéig és egyre inkább csökkent a százalékos arányszáma annak a társadalmi rétegnek, amely az elsőrendű szükségleti cikkekre volt kénytelen szorítani fogyasztását, a gazdasági javak forgalmában. Ma az ipari munkabérek a Lassalle-féle érctörvény alá sülyedtek és az ipari munkabéreket csökkenteni, lebontani az árak mai színvonala mellett igazán nem lehet. Az indusztriális árak függvényei a korona külföldi vásárlóerejének és függvényei a munkabéreknek, az indusztriális árak alakulásában nem jut szerephez egy olyan faktor, mint amilyen a mezőgazdasági árak alakulásánál a földjáradék, tehát az ipar oldaláról nem lehet megkezdeni vagy legalább sokkal nehezebb megkezdeni az árak lebontását, mint a mezőgazdaság felől. Természetesen a mezőgazdaság oldaláról kezdve sem olyan egyszerű az árak színvonalának lejebb szállítása és a jólét nívójának emelése. Látszólag nagyon sima és mind a két félre nézve előnyös üzlet volna az, ha a mezőgazdaság az árak erős csökkentésével lejebb szállítaná az ipar termelési költségeit és ezzel olcsóbb indusztriális árukat biztosítana magának, azonban a valóságban a helyzet az, hogy a jólét foka a termeléstől függ, nem pedig az áraiktól. A város ellátása kenyérrel, zsírral, tejjel, hússal nem javítaná meg az indusztriális munkásosztály helyzetét. Egyelőre a városokban az élelmiszerek árát az élelmiszertermelés és az élelmiszer felhozatal szabályozza. És az árak leszállítása ma fogja szaporítani az áruk mennyiségét, tehát nem segíthet a nyomoron. Mégis van egy mód, amelylyel a mezőgazdaság komoly mértékben enyhítheti a város krízisét és ezzel igen komoly lépést tehet a magyar gazdasági helyzet konszolidálása felé. A termelési politikában és a termelés értékesítésénél kellene több méltánylást, több megértést, több áldozatkészséget és racionálisabb szempontokat érvényesítenie a mezőgazdasági társadalomnak a város és az ország nehézségeivel szemben, mint ahogy idáig tette. Nem akarunk egyoldalúak lenni, nem akarunk vádat emelni, csak tényeket szögezünk le és azt is teljes tárgyilagossággal tesszük- A mezőgazdaság nem igazságtalan akkor, mikor szemére lobbantja az iparnak a háborús konjunktúra egyoldalú kihasználását, viszont nem, egyoldalúság a város részéről sem annak akonstatálása, hogy a falu ugyanannyira és ugyanolyan kíméletlennül kihasználta a háború konjunktúráját, mint az ipar és a kereskedelem. Jean Longuet mondott el egyszer egy kegyetlen történetet. A háború negyedik vagy ötödik évében hangvét kísérletet tett arra, hogy a francia falvakat is bekapcsolja a Parisból megindított békerozgalomba. A kísérlet meddőnek bizonyult, a propagandának nem volt visszhangja. A francia falvak nem rajongtak a háborúért, de megállapították azt, hogy a háború óta állandóan emelkedtek a mezőgazdasági terményekért fizetett árak és féltek attól, hogy a háború befejezése után újból visszaesnének az árak. Baj volt a háború és baj volna a béke is: ez volt a francia parasztgazdák