Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

egy nyergesmesternél volt regéd, majd pedig eá­ról kis korcsmában mért italt, mikor egy ideig nem volt állása a szoc­áldemokrata szakszervezetben, de azért neki is m­egtetszettek a Sch­inkel-kor bútorai a Schifler hivatal szobájában , és ezért a titkos tanácsost bízta meg az elnöki fogadószobák berendezésével, Schiller nem költött sok pénzt, csak a lomtárakat járta végig nagy gonddal és az elnöki fogadó­szobák ma olyan ízlésesek és stílusosak, hogy 11. Vilmos is megirigyelhette volna őket­­ 1917-ben. Csak éppen"Jelí"V1 flafija volt Schülernek, a lakásberende­ t elm­­éozartaa a lakás tulajdonosával, nem­­ kérdezte véleményét és nem hallgatta meg ellen-­­­vetér­e . Ez az autokratikus bajlam volt Schillernek, az elnöki osztály igazgatójának hibája is és talán szükség volt erre a kemény energiára, erre a minden tekintettől független, gyors cselekvésre a német diplomácia átszervezésénél, de természetes, hogy az ilyen autokraták idővel kényelmetlenek lesznek és akkor távozniok kell . . . i­t , 1921. január 13. J­Ó VILÁG Giesswein Sándor Nyugatmagyarranszegnői és a nemzetiségi minisztérium, megszüntetéséről A nemzetiségi kérdés higgadt, objektív megíté­­­lói nem voltak­­sokan a múltban. A legtisztább tií­tásúnk közé tartozott dr. Gie­ssh­ein Sándor pápai préláttu, nemzetgyűlési képviselő. A kormány nem­­zetiségi politikájának újabb hibái most ütköznél­ ki,­ amikor az entente Nyugatmagyarországot is elköve­teli tőlünk. Fölkerestük ebből az alkatomból dr.­­Hesswern­ Sándort, aki­­Nyugatmagyarországról­ és a nemzetiségi minisztérium megszüntetéséről a követ­­kezőket mondta a V­ilág­ munkatársának: 1 — A nemzetiségi kisebbségek minisztériumiak megszüntetését nagy taktikai hibának tartom, pláne abban a pillanatban, midőn arról van szó, hogy Magyarország egyik nemzetiséglakta vidékét, Nyugat - magyarországot, annektálják. Ezzel direkt fegyvert adtak azoknak a kezébe, akik ott az Ausztriához való csatlakozás érdekében agitálnak, mert az amúgy is bizalmatlansággal viseltető néppel könnyű elhitetni, hogy lám, így tartja meg a magyar kor­mány az ő ígéreteit a nemzetiségekkel szemben. — Ez a különben jó, hazafias érzelmű nép, mely az osztrákkal szemben öntudatosan ungarna­k vallotta magát, szívesen meg is tanult magyarul, sőt büszkék is voltak magyar tudásukra, de azért német akart maradni és gyermekeit németül is akarta taníttatni, amire különben Ausztriával való üzleti összeköttetéseinél fogva is szüksége volt, ill­ett joggal panaszkodhatott az ő nemzeti nyelvének teljes elhanyagolása miatt és midőn azzal biztattam őket, hogy most másként lesz, azzal­­válaszoltak, de hát ki biztosít bennünket arról, hogy egy-két év múlva nem jön-e megint egy olyan kormány, amely ezt visszacsinálja és minket erőszakkal meginogva rossz. És im­e, itt van a nekik megígért nemzetiségi minisztérium sorsa! — Igaz, hogy ez is fél rendszabály volt, külö­nösen abban a modorban,, amint kezelték. Legjobb lett volna mindjárt megadni, bizonyos helyi autonó­miát, amire utóbbi időben Dreyer volt miniszter is hajlandó­ lett volna. . Helyes kéré­és mellett a miugatmagyar­­országi kérdés medjett szóba sem került volna. A nem­­­zet­ségi kisebbrések minisztériuma azt a mett­odikus hibát követe el, hogy egyformán akart elbánni a kompaktffoaiígben és a dia­spórában élő nemzeti­ségiek!#^ s ami az egyik részen sok volt, az «­mámé oldalon kevés volt, így aztán a nemzetiségiek^ nrfv tekintélyét vesztette, a magyaroknál pedig ' odiozussá vált. — En nyuguimagyarország esetleges elvesztés károsnak tartanám nemcsak Magyarország, de a magyarországi németség, sőt egyáltalán a németség szem­pontjából. Magyarország mindenesetre többet veszítene vele, mint amennyit Ausztria nyerne. -­­ Nyugatm­agyarország nemzeti és nemzetközi feladatát az én szememben egy nagy szülöttje jel­képezi: Liszt Ferenc ez, aki a magyar zenei gondo­latot klasszikus tomnába öntve, a világkultúra közkincsévé tette. Nyugatmagyarország népe van hivatva arra hogy összekötő híd legyen a magyar génius és a nyugati kultúra között. S ha ennek a­­ hídnak egy pillére összeomlik, az nekünk nagy v­­eszteség, de kárára válik a nemzetközi életnek s­­ a nemzetek megértésének. — A mi veszteségünk Nyugatmagyarországgal­­ még nagyobb fokban erkölcsi, mint gazdaságii. Mi­­ egy némileg iparűze és iparfejlesztésre alkalmas vidéket veszitünk, amely ipar az­­Ausztriához való csatlakozás ájtal életerejét veszti, mert ott a szom­szédban a sok ,ezer kemény szén hijján nem, füstölt Ausztria pedig N­yugatmag­yarország Sopron—vas­megyei részében oly területet kap, mely eddig Magyarországból pótolta gabonaszü­kségletét. S ezt a területet nem a háború balra fordulása, s nem a katonai védelem hiánya veszítené el, hanem az f­ügyetlen, kapkodó politika. Ezért is felelőssé kell­­­­enni azokat, akik rászolgáltak. Az „új államférfia­s" parlamentje Miszénben Konstantin király megtartotta trónbeszédét a­­ görög kamarában, ahol a képviselők túlnyomóan­­ nagy része neki köszönheti shanulálumát. Hiszen a­­ választási jelszó így­ hangzott: Konstantin vagy Ve­­i­nizélosz.­­ - Az ötvenéves ífiatalember És aki egész nyiltan,­­teljes határozott-.ág- Ral Konstantin hívének mondotta magit, a fsgyje­­lyen, minden más ajánlóíg fél nélkül is, n»^$kapta* a­­ szavazatok többségét. A r%'i. iskolázódik­ politikusok­­ közül aránylag kevesen csit|^ozL|l­niibd­.-n lenti• ! tartás nélkül Konstantin­:rábut­roz és így a sok is-­­ meretlen név, a sok inneni­én lei dominálja a gö­­­­rög kamarát. Hi­zen a választási­k eredményét nem­­ volt könnyű előrelátni és ha másként fordul a­­ kocka, akkor Venizelosz kormányzati rendszere sze-­­­rint, kellemetlen helyzetbe is kerülhettek volna a j . Konstantin-­párt jelöltjei. Aki mer, a. nyer! ezzel a ! jelszóval szerezték meg mandátumukat sokan fiz uj . . görög képviselők közül, l-.gyelön- uidőn-ült ö-­­ rög állam­iférfiak nagyon okosan viselkednek és mi- i­gyen bölcsen kormányoznak, amennyiben nem­­a­­­ várják a kormány élére .jutott rrhatlis-t, és m­inisz-­­ tertársait. R­hall­ 3 fiát tette meg tengerészeti mi-nisz-­­ térré és ebből nem lehet vádat­­kovácsolni ellene, hiszen a fiatal Rhallis is már több, mint ötven esztendős és nem most visel először miniszteri tár­cát. Apja pedig túl van a nyolcvanon és bajos volna számon tartani azt, hogy a süni görög kor­mányválságok során hányszor volt miniszter vagy miniszterelnök. Azonban Khallis egyike azoknak a ritka politikusoknak, akik minden alkalommal sú­lyosa­bb és nem csökkent tekintéllyel válnak meg a hatalomtól". Csakhogy a miniszterelnök nem elasz­tikus többé és így a kormány politikáját elsősorban Gun­arisz irányítja, a hadügyminiszter, Gunárisz szervezte meg Konstantin király ü­n­­nepélyes hazaérkezését, ami nem volt eglyszerű do­log, így például gondoskodni kellett arról, hogy az entente diplomatáinak távolmaradása a fogadtatás­ról ne kapjon demonstratív jelleget, és a legvégsőbb pillanatban vonaton kellett megérkeztetni a királyt, ahelyett, hogy az eredeti terv szerint kikötött volna, mert a piraeusi angol és francia hadihajók nem voltak hajlandók üdvlövésekkel fogadni a ki­rályt. Aki nem tagadja meg a németeket Azonban Gunárisz nehezebb problémákat is­­megoldott ennél. Tiszta fejű, világos érvelésű, ener­gikus ügyvéd volt Gunárisz és ezeket a kvalitásait, érvényesítette régebben, mint miniszterelnök, i­'s mist, mint­ hadügyminiszter is. Az elsők egyike gyanánt tartóztatta le Venizelosz Gun­ariszt és kö­zel három éven át volt internálva, a volt miniszter­­elnök Korzika­ szigetén, Ajaccióban. Alig néhány hó­nap­­előtt térhetett vit­a A Miénbe, éppen jókor ahhoz, hogy láthassa hazáink fordulását Venizelosz krétai csendőrei által. Egyébként Am­arisz európai ember, járt a p­árisi és járt a berlini egyetemen, tö­­késtesen bes­zél franciául és németül és ellentétben Konstantin király, sok más hitével, akik most vál­tig erősítik az entente diplomatái előtt Németország­­iránt érzett engesztelhetetlen gyűlöletüket. Gub­risz nyíltan megmondja mindenkinek, aki kiváncsi erre, hogy nem haragszik Német­országra és nincs semmi oka a haragra Németországgal szemben, csak­ éppen " politikában ostobaságnak tartami más irányt követ­ni, mnd amit az entente ír elő, tekin­tettel arra, hogy ma az entente-hatalmak feltétlen urai Európának. Úgy látszik, hogy Cim­arisznak ez a nyílt szava több rokonszenvet keltett az entente képviselői előtt, mint egyik-másik minisztertársá­nak hangos fogadkozása.­­ Azonban a görög politikának másik erős em­bere, Stratos, azon a nézeten van, "hogy az éutente­­k ala­ttunk végül is egy bizonyos árat fognak köve­telni Konstantin elismeréséért és ez az ár majd annak a kormánynak bukás"- lesz, amely hazahozta Konstantint, tekintet nélkül arra, hogy ez a kor­­­­mán­y milyen politikát követett­ az­­ entente-hatal­­makkal­ szemben. Éppen ezért Stratos nem foga­dott el most tárcát, hanem ellenkezőleg: ellenzéket szervezett a Konstantin-párton belül­ és most vagy hatvan képviselő élén vár. Vár arra, hogy az en­­ténte-batilimak menevvék Rhaliszt, Gunariszt és­­­akkor következzenek ők. Kern gyártanak venszclistákat A Rhallisz-kormány legmeglepőbb politikai lépése ideig­­az volt, hogy eltekintett minden meg­torlás alkidamzásátédNif^MT^d^z híveivel szemben, sőt teljes poTchárta­ mozgásszabadságot biztosít Ve­­nizelosz híveinek a sajtóban is. Így például a Ve­ Csütörtök : nizelosz-párt fiatal gárdájának vezére, a ,,Patrisz“ szerkesztője, Lambrakisz, egy cikkében megírhatta, azt, hogy elismeri Konstantint, mint a görög nép többségénél, királyát, de nem ismeri el, mint az egész görög népét. A megtorlás minden rendszabá­lyának mellőzése a közel negyedfélesztendős terro­rista kormányzat k­lán és a politikai agitációs sza­badság teljes tiszteletben tartása a nehéz helyzet ellenére, azt mutatja, hogy Khallisz é Gunárisz tanultak Venizelosz hibájából. Három nap alatt egy félmillió példány kelt el a Konstantinul­ készült különféle képeslevelezőlapokból Athénban és Gö­rögországban Venizelosz bukása után azért, mert Venizelosz alatt három-négyesztendős börtönnel bün­­tették azokat, akik odahaza, szobájuk falán, meg­hagyták Konstantin fényképét. Az elűzött király nevel nem volt szabad nyilvánosan kiejteni, és ez a negyedfélesztendős tilalom adott most ellenállha­tatlan varázserőt Konstantin nevének- Rhallisz és Gunárisz nem akarják visszaszerezni Venizelosznak elvesztett népszerűségét, ami bekövetkezhetnék akkor, ha hívőinek megtiltanák vezérük védelmét. Ilipéi ugyanis a bukás után is energikusan és kemé­nyen védelmezik Venizeloszt, ami érdekesen külön­bözteti meg a görög politikusokat nem egy más or­szág politikusaitól. Venizelosz legrégibb barátja Venizelosz a király lemondatása után letartóz­tatta az athéni egyetem rektorát, az egyetemi taná­rok és a tábornokok egy részét, elbocsátotta a Konstantin által kinevezett tisztek többségét és két­­ezer hívét nevezte ki tisztté. Most elmaradtak az ilyen rendszabályok és még a venizeista-tiszteket sem zavarták ki állásukból, hogy ne tegyenek Ve­­nizelosz politikájának agitátoraivá olyan embereket, akik így, valószínűleg, simán beleilleszkednek az új rendbe. Sőt megmaradt helyén mint Szmirna és a szmirnai front politikai főbiztosa is, egy öreg krétai ügyvéd, Sztergiadisz, Venizelosznak félszázad óta híve és barátja. Sztergiadisz Szmirnában minta­szerűen látta el kötelességeit és népszerű volt még a megszállott területek török lakossága között is, mert erélyes védelemben részesítette őket minden katonai túlkapással szemben. Konstantin nyomban felszólította Sztergiadiszt, hogy maradjon helyén. Az öreg krétai ügyvéd egy ideig habozott,, de azután eleget tett a felszólításnak, mivel Konstantin hivat­kozott arra, hogy távozása nagy nyugtalanságot keltene a megszállott terület lakosságának körében és így­­megnehezítené a görög front­helyzetet. Ennek talán kedvezőbb hatása lett Konstantin pozíciójára nézve, mint lett volna annak, ha letartóztatja és perbefogja a hetvenegynéhány esztendős Sztergiadiszt azért, mert 1917 júniusában Sztergiadisz tevékeny részt vett Konstantin detronizálásában. Balthazár pro­gramm­­a Uiblicenből jelentik: Belojsúr Dezső református püspök ulági bezzéjét az egész fővárosi sajtó úgy kom­mentálta, m­­int egy alakulóban lévő nagy, nemzeti párt zászlóbontását. Ezzel szemben Balthazár Dezső saját­ programnaát „ideál.,, célkitűzésnek rá"tekinti csupán. Balthazár jgüspük programmjára vona­tkozólag a kö­vetkező kijelentéseket tette: — En némi .a lát .-zemsb^mben akarok politikai karriert cáiimb­ini fém. alynk pártvezér lenni. Öröm­mel látnám ikonban, ha^^lkarolnák az eszmét és oze.iv az alapon . i».inlk.d«kuj^a. Az én célom csak az volt. In py rámuta­ssal a’Ujfy programmal a leivezető útra, amelyben kiigazodhatna, a felekezetek és osztályok szerint tagolt és gyűlölködéssel egymás ellen tusakodó ország fársadalma. — A gyakorlati kezdeményezésre nenv is­ gondolok, tb- bizonyotni teszem, hogy akadni taitnak mások, akik fel fogják bomlni, nemcsak­ Debrecenben, de az ország­­ban is, mert azok, aki­k­ múlt év tavaszán rábírtak arra, hogy ezt a­­rprogrammot összeállítsam, azóta a4t­ halták, hogy azzal a programmal, amelyet ehelyett el­­fogadtak, ne­m­ mehettek semmire sem, azóta csak min­t hitt ebből;­ lettek a v­iszonyok, mert­ nincs egyetértés­, nincs­ béke a polgárok között. —— Én­- óhajtom a programm gyakorlat­ megvalósí­tását, de nem állok az élére, mint­ politikai pártvezér, m­ert erre időm nincs és nincsenek is ilyen ambícióim. — A régi fü­ggetlenségi eszme még él a lelkekben; a régi függetlenségi’' pártnak megvannak az alapjai'. Elhetetlennek tartom, hogy ezeket a régi, és most csak alvó szervezeteket életre ne ' keltse ez a programmá, amely a régi, függetlenségi párt tiszta programmját' kibővíti szociális, demokratikus és az ifjabb helyzet által indikált gyakorlati momentumokkal Ilyenek a király kérdés, a szociális fejlődés alapvonalai,, a mun­kásság nemzeti alapra való áthelyezkedése, teljes har­móniája a­­dolgozó társadalommal, a­ munka jogának és kötelességének megalapozása, sőt az internacionali­á­másból is annyi, amennyi megengedhető és szükséges.­­ A függetlenségi párt, ha ezzel­­a bővítéssel c­i­­­nálja meg programmját és megkezdi a munkát, óriási lendületre számíthat. Alf­onz spanyol király Viktor F­inanyel király vendége, lesz legközelebb Q (Quirínábhan. Miki) óta most történik el­őször, hogy va­lamely katolikus uralkodó a­ Quirinálban száll, meg c* enn­e­k ellenére is látoga­tást tehet a Vatikánban. A belga uralkodópár február 1-én Madridba érkezik né­­­hány napi tartózkodásra. -r

Next