Világ, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

f Bemondott a francia kormány s­pellációk elhalasztására vonatkozó indítvány­át. A kabinet lemondott, Parisból jelentik. A kamara 463 szavazattal 165 ellenében elvetette a kormánynak az inter. Újból össze akarják hívni a nemzetgyűlést Cenki pár napja annak, hogy a nyugatmagyaror­­,A régi kérdés nyilvános megvitatása céljából mozgalom indult meg a képviselők között a nemzetgyűlés össze­­hívására. Akkor gróf Teleki Pál miniszterelnök nyilat­kozata megnyugtatta a képviselőket, akik kmendtot­­tak tervükről. A töbzgalom ma este újból feléledt. A kormán­yzópárt helyiségében több képviselő hangoz­tatta, hogy Zala megye és Pest megye állásfoglalása, amelyet minden valószínűség szerint még több megye hasonló állásfoglalása fog követni, olyan szomorú­ tü­net és olyan nagyjelentőségű következményeket von­hat maga után, hogy ezt a nemzetgyűlés országos nyil­vánossága mellett kell megbeszélni. Mások, elsősorban Paczek Géza, Kálmán István és Csontos Imre & vidék* * ről hoztak olyan híreket,­ amelyek feltétlenül szü­ksé-f­gessé teszik szerintük is a .nemzetgyu­lás sürgős ostztt hívását. / / I Ami a. vár­megyék állásfoglalását illeti, általában az volt a ígé­­réglény, hogy Zala és Pest vármegye tételes tögvén­­nyel helyezkedtek szembe akkor, s itnikor kétségbevonták azt, hogy a nemzetgyűlés képviseli a szuverenitás tel­­jességét. I­t­i Veszprém vármegye felirata a kormányhoz Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága feliratot intézett a kormányhoz és a nemzetgyűléshez, amelyben, azt kéri, hogy szellőzzék a törvényhatósági bizottság választójogi reformját. Kérésüket azzal indo­kolják, hogy a belügyminiszter választójogi reform^*' veszélyezteti a törvényhatósági bizottsági tagok ^Siva­tagának gyakorlását. Pélö -*~ Írják — hogy a,­­radikális választójog alapján, a törvényhatósági­­bizottságokban a demagógia kerülne túlsúlyba. Az ellenzéki mozgalom különben a vármegyék terv­­,Mién mind nagyobb méreteket ölt. Értesüléseink szerint több tiízintus­ megye foglalkozik azzal a tervvel, hogy Pest vármegye példáját követve, csatlakozzék Zala vár­megye határozatához. ­ .­­ Május elsejéig kért és kap bankjegyeket Hegedűs az Osztrák-Magyar Banktól (A Világ bécsi tudósítójától.) Hegedűs Lóránt teg­­nap delelőt Grimm osztrák pénzügyminisztert kereste fel, de nem tárgyalhatott vele, mert Grimm a jóvátételi "bizottság ülésén vett részt Sir William. Goodc­ateghi vi­­tára. A­­m­agyar pénzügyminiszter a délután folyamán te Osztrák-Magyar Bankban több órán át tárgyalt Spitzuigsler bankkormányzóval és Kopp vezértitkárral. Ezen aj tanácskozáson jelent volt Valkó Lajos nyug. pénzügyi államtitkár is. A termcskozáson tárgyalt kér­­dések hrom csoportban kerültek megbeszélésre. Az #Le a magyar^kormány függő hiteligényének kielégítés­e volt. Hegedűs pénzügyminiszter ismertette a pénzü'■■yí^hnlyzadet amelynek alapján az Osztrák- Magyar Bank 1921. május elsejéig kielégíti a magyar "kormány függő pénzügyi hiteligényen. A pénzügymi­niszternek az az álláspontja, hogy amennyiben a ma­gyar nemzetgyűlés tűz általa benyújtott javaslatokat május elsejéig, elintézi, azon túl nincs tovább szükség a bankóprés igénybevételére. A kérdések másik csoportja a­­bankjegyek kicseré­lésére ■ vonatkozott. Ebben több részletben, megállapodás történt. A még függőben maradt kérdéseket Hegedűs pénzügyminiszter ma tárgyalja le a bankkampányai­­val. Azok a megállapodások, amelyet e két kérdés­komplexumra nézve létrejöttek, véglegesek, miután az Osztrák-Magyar Bank likvidálása után beállít üzlet­vezetéshez tartoznak. A likvidátoroknak tehát ebbe pincs beleszólásuk. A tárgyalás alá vett­ kérdések harmadik komple­xuma már a likviditorok hatáskörébe vág és tárgya az Osztrák-Magyar Bank által kiadott pénztári jegyek hátralékos kamatainak ügye, amelyek a magyarországi szovjeturalom óta rendezetlenek. A magyar hitelezők pártéi fenyegették meg az Osztrák-Magyar Bankot arra az esetre, ha a hátralékos kamatokat nem rendezi. A Pénzügyminiszter ennek a mintegy 36 milliós követe­lésnek peren kívüli­ elintézésére olyan­­propozíciót tett, amely szerint a szovjet gazdálkodás négy hónapjára teső, mintegy 10 millió­­ korona­­ kamatveszíteséget a hite­lező magyar pénzintézetek viselnék, a fenntm­aradó ösz­­szeg pedig meghatározott kvóta szerint oszlatnék fel a magyar kormány és az Osztrák-Magyar Bank között. E­­tárgyban likvidátorokkal­­ több órás tanácskozás volt, amelyet azonba itt vitat- fejeztek be. A függőben maradt kérdésekben a tárgyalásokat Hegedűs pénzügyminiszter ma, délután folytatja, és fe­jezi be. Ugyancsak ma látogatja meg Mayr kancellárt és Bernl kereskedelmi minisztert* a fix északi sarkon mag fagy a higany oszlop . . * , fA Világ bécsi­­tudósítójától.) Hegedűs pénzügy* Snínwil­ter a bécsi lapok tudósítói előtt hosszabb nyilat­kozatban ismertette pénzügyi programmját és a nyi­­la­kozat egyik-másik részlete érdekes a Hegedűs ter­veire nézve tájékozott Budapest Számára is. Hegedűs ráibbek között a­ következőket mondotta­­ •— Magyarország és Középuró­pa évtizedekkel ü­­tek vissza az elvesztett háború következménye gya­nánt. ■ A gazdasági apály mélypontjára jutottunk és ilyenkor nem lehet finom adónemekkel kísérletezni.­­Még a progresszív adók egy része is csak a gazdasági pemelkedés, a jó konjunktúra idején kerülhet alkalma­zásra. — Lehetetlenség,, vagy, optikai csalás ma olyan adónemeket alkalmazni, amelyeknek­­alapja a vagyon igazságos értékelése. Hiszen ehhez stabilis értékmérőre ■volna szükségünk és a pénz most nem tud stabilis ér­­tékmérő lenni, úgyi, ahogy az északsárkl utazó hőmérőj­vben megfagy a higanyoszlop. Kivált pedig vallomást­erényszer alapján csak azok vethetnek ki ma vagyon­­időt, akik légüres térben dolgoznak és nem ismerik a gazdasági élet realitását. Egy jeles gazdasági szak­ember ugyan azt hangoztatta előttem Budapesten, hogy a nagy vagyondézsmával egyszerre eltüntetné a SSagyar államadósságoka­t, de erre­­ azt válaszoltam n­yc­ ki, hogy ha ezt megteszi, akkor a magyar államadós­ságokkal együtt eltűnik az egész magyar gazdasági, élet­­.­­ A bankjegykiadás eszközéhez legkésőbb­­júniusig akarok folyamodni, de azt remélem, hogy­ már ’június előtt lemondhatok róla. A bankjegyek szaporítása :száz százalékos vagyonadó­ra, fixfizetéses osztály számára; zongoraidő, bútoradó, feh­érnemű­adó és szábhív zsákadó. A másik lehetőség a külföldi kölcsön volna és mióta én­­vettem át a pénzügyi tárcát, már kaptam is aján­latot egy tekintélyes külföldi csoporttól. Azonban visszautasítottam javaslatukat, mert a külföldi kölcsön­ben egyelőre csak m­orfitiminjekciót látok. Előbb dol­gozzuk­ fel magunkat abból a szakadékból, ahová sül­lyedtünk és csak akkor fordulhatunk segítségért a kül­földi tőkéhez. A vagyonadó-váltsá­gban látom a, meg­oldást és itt is kerülni akarom a, lehetőséghez képest a vallomások követelését, mert ez a tisztességes emberek fokozott megadóztatását jelentené a­ lánckereskedőkkel és az adódezertőrökkel szemben. Egyébként is kerülni akarok mindent, ami a gazdasági élet amúgy is eléggé kiélezett idegességét még fokozhatná. —* .Ezek a tételek talán meglepőek, azonban p» a relativitás elméletének hk­e vagyok és a relativitás elve beválik e pénzügyi politikában is. —* .A magyar nemzet­gyűlés szivrodala sokkal maga..' sabb. ..mint­ ahogy azt kü­lföldibb általában feltételesen és én teljesen bizom abban, hogy a nemzetgyűléssel könnyű lesz dolgozni.­Ha­ idáig nem végzett eredményes munn­­kát a nemzetgyűlés, s akkor ennek a kormányok aggokai és nem, a képviselők. Három éve­ nem vott költségvetési" vita Magyarországon és én bizonyosra veszem, hogy az első költségvetési vitánál a­­magyar­ parlament ár­iam­us mgy .hagyományainak magaslatára --szes­z ém­elk­­edni" nemzet­gyű­lést. • Ara­b korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Bleckner J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Bégyi János, Klein Simon és Társa, teopold * Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eck*­stein Bernát hirdetési irodákban. Bécs* ben: Hausenstein és Vogler, M. Duken Nachf., Rudolf­­ Mosse. Szerkesztőség és kiadóhivatal VT, Andrássy­ út 47. sg. Előfizetési árak Magyarországban: Egé­sz éve 4­0 korona, félévre 240 korona, negyed­évre 120 korona, egy hóra 40 korona. A , VILÁG® megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten, vidéken é­s pályaudvaro­kon Mcorona,Jugosz­lá­viában.korons XII. évfolyam Budapest, 1921 CSÜTÖRTÖK január 13. 9-ik szám Egy szigorú titkos tanácsos­ ­(A Világ berlini tudósítójától.) Néhány nap előtt hosszabb szabadságra ment Schiller titkos ta­j­t­ácsos, a német külügyi hivatal személyi osztálya­: Annak igazgatója és szabadságáról valószínűleg némi i­s fog többé visszatérni. Ezt a kis hírt nagy felléleg­zéssel fogadták a német hivatásos diplomaták és­ kívülük még mások is, akiken súlyos nyomás volt ez a kemény akaratú és gyors cselekedetű ember. A megkönnyebbültek közé tartozik mindenek­előtt a német külügyminiszter és a német kancellár­, Kleist egyik híres novellájában egy nagy­ izgalom után gyermeke szülejük Aiffirqmsc­h . . .-nak, anél­kül, hogy a ma*­rttíse tudna valamit az előzmények-­ ről. A njQMJfinyeh­ek szerint egy éven át így szület­­-tek"l!mg a német nagykövetek és követek: a kül­ügyminiszter és a kancellár nem tudtak az" előz­ményekről, csak arról a befejezett tényről értesítette őket Schiller, hogy X ur elfogadja a német követi állomást Y városban és a kérdéses kormánynak nincsen kifogása X ur személye ellen. Schüler tár­gyalt Berlinben és tárgyalt vidéki városokban, tár­gyalt bankigazgatókkal, nagyiparosokkal, érdek­­képviseleti tisztviselőkkel. Tárgyalt­­mindenkivel­, csak hivatásos diplomatával alig. Saját bevallása szerint kétszáznál több üzletembert examinált meg arra nézve, hogy alkalmasak volnának-e valamilyen követi állás betöltésére és a harmadrészüket meg­­­­felelőnek találta. Azonban többnyire csak jó egy, néhány kosár után akadt egy olyan gazdasági szak­emberre, aki végül nem utasította vissza a neki kínált követi vállást. így ment a legfontosabb párisi követség élére dr. Mayer, a kaufbeureni gyáros és bányatulajdonos, Londonba Stahmer szenátort küldte . Schüler, a Hanza-városok egyik régi keres­kedő cégének fejét és Rómába Behrenberget, aki odáig egy banküzletnek volt a beltagja. Vagy tizenhat követi állást osztott ki Schüler és ezek­ közül csak kettő vagy három jutott régi diplomatáknak, Délamerikában és más, nem éppé a rendkívül kellemes pontokon. Egyébként azonban aktív üzletembereket küldött mindenhova és ha ilyenek nem akadtak, akkor­ a­ német konzuli kar­nak­­egyik-másik tagját. A dr. Schüler által föl­fedezett­ követek közül nem egy kitűnően bevált, így például a párisi és a londoni. Sőt Schüler egy, ideig, hír szerint, foglalkozott azzal a tervvel is, hogy Maximilian Hardent küldi ki Amerikába washingtoni nagykövetnek. Hiszen Harden bibliai frazeológiája, kenetes nyelve, stílusának, szónokiad nagyképűsége bizonyára erősen hatott volna az amerikai közvéleményre. Ez a kinevezés utóbb el­maradt, talán azért, mert a demokratikus Amerikai nem nézi ugyani a­ származást, de azt mégsem bo­­csájtja meg egykönnyen, sem valaki színész és jó zsidó volt fiatal korában. Konstantinápolyba ugyan küldött egyszer zsidó nagykövetet az amerikai kor­mány, de Konstantinápoly csak Konstantinápoly, és nem Washington. Schüler titkos tanácsos egész pályáját a német külügyi hivatal szolgálatában töltötte, de azért 1918. év végéig nem tartozott a hivatalos német diplo­máciai világhoz, mert csak rekton­zul volt és a fő­­konzulokkal akkor még félvállról beszéltek a fiatal­­köveiségi attasék. A külügyi hivatal ,,udvari és po­­­litikai"­­osztálya kerülte a­ személyes érintkezést még a­ külügyi hivatal gazdasági és külkereskedelmi­ osztályával is és szigorúan elítélték az olyan diplo­matát, aki a társadalmi rangkülönbség éreztetése nélkül, vagy akár csak a szükségesnél gyakrabban állott szóba egy polgári származású külügyminiszteri igazgatóval vagy egy főkonzullal. Talán ez a német konzulokra nézve bizonyára fájdalmas társadalmi előítélet vezette dr. Schillert arra, hogy kíméletlenül tolja félre a német diplomáciai világ nagyságait és olyan embereket kutasson fel követek gyanánt, akiknek egyikét-másikát helyivel sen­ kínálta volna meg egyik-másik régi német nagykövet. Schüler egyébként nem csupán új diplomatá­kat gyűjtött, hanem régi bútorokat is és a régi bú­torok körül ugyanolyan nagy szerencséje volt, mint , az ú­i diplomaták felfedezésében. Alig foglalta el helyét a novemberi forradalom után a Wilhelm­­strassén, mikor már bejárta a külügyi hivatal pad­lását, pincéjét és a lomtárból összeválogatott ma­gának két szobára való olyan régi bútort, hogy­­ csodájára járt az egész külügyi hivatal és Berlin mindent műértője. Ebert birodalm­i gólök

Next