Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

2 1921. február 1. .* '■* Útz VILÁG márkára és így elutazhatott stipendium nélkül ké­t-­­ három hétre Párisia, vagy Firenzébe,s ha levéltári-s anyagra volt szükség, tarthatott gépíró kisasszony­t, akinek tollba mondta az új könyvéhez gyűjtött­­ anyagot, nyáron pedig elmehetett pihenni a hegyek­­ közé, családjával. Az ilyen német professzorok azután minden héten egyszer megvendégelték egy­­két-három­­ korsó sörrel , néhány, idegles Bretchen- féli docenseiket és hallgatóik közül a kiválóbbakat. Az ilyen professzori Vacsorák erős élményei és örök emlékei maira (Inaik annak, aki itt hetenként egyszer egy fél,éjszakát töltött egyik-másik nagy ú­j német professzorral és vezérkarával, azzal a kis­­ rohamcsapattal, amely egyik vagy másik szakaszon új szempontok szerint, új módszerekkel dolgozva, előrevitte a tudomány frontját. De térjünk vissza Londonba és Párisba, Nyu­­gat-Európa két leggazdagabb országának fővárosába. A tudomány fejedelmeinek civillistája, a havonként ezer frank, a háború előtt elég szép összeg volt. A tudomány fejedelmei ehettek mindennap húst, meg­vásárolhattak minden második olyan könyvet, amelyre szükségük volt, nem küldhették beteg gyer­meküket szanatóriumba,, de a gyógyszerek árának kifizetése­­ nem volt súlyos probléma számukra. És ha nem volt nagy családjuk, ha gondosan számol­tak minden frank­kal évközben, ak­kor nyáron négy hétre elmehettek akár egy olcsó svájci fürdőhelyre, hogy ott pihentessék tizenegyhónapos munkától ki­fáradt idegrendszerüket. Lehet ugyan feszegetni azt sz kérdést, hogy nem lett volna-e szebb, ha Pich­e­­ Curie-nek automobilt tart Franciaország­ ahelyett, hogy elgázoltat­ia legnagyobb természettudósát egy autóbusszal? Már. .csak azért is, mert­ talán kár volt esős, napokon Pierre Curié idejét fogyasztani és ide­geit koptatni 8. félórás várakozással, amíg a „rá­dium atyja" nagynehezetű helyet kapott az imperiá­­lon és indulhatott hazulról a laboratóriumba, vagy a laboratórium­bő­l haza. Lehetne feszegetni a­zt a másik kérdést is, hogy a tudomány ilyen fejedelmei­nek miért ne lehetne egy ügyes inasuk, aki levenné vállukról a mindennap kis tennivalóinak összesé­­gükben elég nagy terhét, vagy mi­ért ne lehetne egy intelligens gépirónő­jük, úgy, mint­ az átlagos bank­­cégvezetőknek és nagykereskedőknek. Sőt lehetne az asztalra fektetni egy lap papiros­­, kézbevenni egy ceruzát, az asztalra fektetni a papírlap mellé a közelmúlt két generáció szellemi nagyságainak utó­lag nagy gollddal kiadott levelezéseit és a levelekben felpanaszolt sok kicsinyes gond összegezésével ki­számítani azt, hogy ezeknek a mindenki által emle­getett nagy embereknek szellemi hagyatéka két-­­ szerte volna-e több, vagy háromszorosán, akkor, ha havi' "ez­er frank helyett havi kétezer, vagy három­ezer frankot kapnak és így az átlagos kereskedők életszínvonalára emelkedhetnek.­­Ezt lehetne, de nem kétséges az, hogy havonként ezer frank fize­téssel lehetett igen intenzíven, eredményesen, na­gyobb akadályok nélkül dolgozni akkor, ha valaki nem ötven-, vad­y hatvanéves korában jutott el a havi ezer frankhoz, mint ahogy a tudomány legtöbb Szoborba faragott nagyságának ötven-, vagy hatvan­éves koráig kellett erre, vagy kevesebbre várakoznia. Az intellektuális munkásoknak és az intellek­tuális munka vezérkarának anyagi helyzete min­denütt leromlott, a győztes országokban is. Az­­Egyesült Államokban az ipari munkásoknak sike­rült az árak emelkedéséhez képest százötven-kétszáz százalékkal feljebb emelniük a munkabér színvona­lát, ami nem sikerült például az egyetemi tanárok­nak, és így bekövetkezett az a helyzet, hogy az Egyesült Államokban néhány hónap előtt az egye­temi tanárok átlag valamivel­­ kevesebbet keres­tek, mint a tanulatlan ipari munkások. A new-yorki G'un-ban pedig megjelenhetett ez a­ hirdetés, mert amikor még munkáshiány volt és nem munkahiány. Tanárok, minek mentek az iskolába tanítani.­­Gyertek plakátokat ragasztani, kétszer annyit fog­tok keresni! Az amerikai társadalom azonban végül mégis megemberelte magát és néhány hét alatt összegyűlt az a néhány tucat millió dollár, amely­­erek kamatjaiból a drágasággal arányos színvonalra lehetett emelni az egyetemi tanárok fizetését. Azon­ban már így is nagy volt az elvándorlás az amerikai egyetemekről. Orvosprofesszorok otthagyták az egyetemi városokat és valamelyik nagy kereskedő­városnak egyik divatos utcájában rendelőt nyitot­tak. A kémikusok elbúcsúztak laboratóriumuktól és mentek állást keresni a vegyi iparban. Historiku­sok megtalálták az utat az újságírás felé és a tizen­kettedik órában megindult társadalmi akció nélkül az akkor gazdagságának tetőpontjára jutott Ameri­kában bomladozni kezdett volna a főiskolai tanítás és a tudományos munka az egyetemi tanárok anyagi ínsége miatt. Magyarországon ma egészen más szempontok és egészen más keretek vannak. Tudjuk, hogy­ az a magyar miniszter, akinek ma legkönnyebb volna hetenként milliókat keresni, délben minisztériumá­ban, íróasztalánál költi el ugyanazt a tizenkét ko­ronás káposztás ebédet, mint a segédhivatal tiszt­viselői.­­ Reggelire egy csésze teát iszik egy kis szeld szalonnával, estebédje­­pedig néha egy alma egy darab kenyérrel, néha egy darab kenyér egy almá­val. És ez a miniszter, akinek munkaerejéhez, egész­órához fűződik ma a magyar nép jó részének hite és reménykedése: kezd beteges­­ít enn­izéfi£ miért fizikumát megviseli ez a kalória­­értékben és változatosságban egyaránt szegényes kok­ol. Magyarországon ma mások a szempontok, mások az igények, és mások a keretek. Azonban, minden köteles tisztelettel a tőzsde szükséges és hasznos funkciója iránt, még Magyarországon is lehet és kell utat­módot találni arra, hogy legalább az a huszonöt-harminc ember, aki igazi nagy faj­­súlyt képvisel a magyar intellektuális­­életben, ne őrlődjék fel teljesen a mindennapos csúnya ken­yér­­gondokban, vagy a huszonöt-harminc eset közül tizenöt­ buszban a kenyértelenség gondjaiban, abban, hogy a hónap második felét a szó szoros értelmében átkoplalja, hanem jusson ugyanolyan életmódhoz, mint a tőzsde­ügynökök közül az a huszonöt-har­minc, aki legkevesebbet keres. Huszonöt-harminc embert mondottunk. Egy hirtelen seregszemle szerint tizenöt-húsz feltétlen értéket, internacionális jelentőségű, tudományos munkára képes fejet találtunk a magyar kulturális életben és feltesszük azt, hogy másik tíz-tizenöt kívül esik tájékozottságunk és érdeklődésünk körén. A magyar értelmiség problémája, mint szociális probléma, mint egy társadalmi réteg létének, vagy nemlétének kérdése szintén sürgős orvoslásra szorul, azonban az objektív megfontolás kénytelen elis­merni azt, hog­y itt nem lehet máról-holnapra meg­oldást találni. Ellenben huszonöt-ha­rtminc nemzet­közileg reprezentatív magyar szellemi munkás szá­mára lehet huszonnégy órán­­belül olyan anyagi megélhetést biztosítani, mint amilyenben a háború előtt a középiskolás tanároknak volt részük.­­Ez nagyjából az a­z éppen fényes keret, amelyben már szabadon mozoghat a gondolkozás lendületi és a kutatás energiája. Az ilyen életmód nem bőkezű jutalom, hanem egyszerűen a tudományos munka lehetőségének megmentése­ az ilyen tudósok szá­­mára és ez volna valószínűleg ma a legtöbb és a leghasznosabb, amit­ Magyarország jövője érdekében tenni lehetne. Mi nem akarjuk­ azt, hogy az állam oldja meg ezt a feladatot. Az állam és a kormány természeténél­ fogva nem alkalmas ilyen fel­adatok megoldására. A szocialista kultusz­­miniszterek ezen a területen ugyanolyan na­gyokat tévednek és ugyanolyan nagy értékeket nem látnak meg, mint konzervatív kultuszminiszte­rek. t Ennek a feladatnak megoldását a magyar tár­sadalom gazdag rétege volna köteles vállalni és el­intézhetné ezt a problémát csakugyan huszonnégy óra alatt, csak választania kellene a technikai lehe­tőségek között. Kissé primitívnak tetszik az ötlet, azonban igaza van Hegedűsnek, aki úgy találja, hogy a nagy gazdasági és kulturális visszaesés kö­vetkeztében ma csak primitív módszereknek és pri­mitív ötleteknek lehet eredményük: tessék elhe­lyezni a­­z-­tizenkét nőtlen embert az ilyen súlyos tudományos padern­ök közül egy kis konviktusban, tessék fűteni számukra három-négy szobát, tessék melléjük adni egy szakácsnőt, aki reggel, délben, este ellátja őket szerényt polgári koszttal, tessék ki­mosatni fehérneműjüket, vagy, ha nem volna most mosnivaló fehérneműjük, adni mindegyiknek há­rom rend fehérneműt, tessék őket ellátni a tudomá­nyos munkának legalább kevésbbé költséges segéd­eszközeivel, ez havonként annyiba kerülne, mint egy pesti házibál, és talán használna Magyarország jövőjének annyit, mint az egész farsang összes házit báljai. Az ötlet igen­ primitív, tehát lehet mosolyogni rajta, vagy lehet megvalósítani holnap reggelre, fia ma regge nekilátnak, vagy lehet egy más ötletet felvetni és ezt az ötletet megvalósítani, ugyancsak­­, htf­zlennégy óra alattól ( (f. gb) .1 II III.fii 1iiiWi r i.m­d 4- Mikes pu­lya szabadkőművesekről. A1 Magiar Kurír : A Vasvármegyei Népgondozó Szemség lak^PvataF végzés alapján beköltözött el szombathelyé^Ébred-•’■■■ '.abadkömüves páholy helyi­­ségwe^imá „Néphá alapított. A Népgondozó Szö­­vetség nagy ünnepség .keretében avatta Népházzá a volt páholy helyiségét. A felavató ünnepségen megjelent gróf Mikes János megyéspüspök is és magas szárnya­lási­ beszédet mondott. —­ Akik ezt az épületet emelték, —, mondotta a­ püspök, — akik ebben dolgoztak, talán ugyanazt akar­ják, amit mi, csak nem találták meg a célhoz vezető utat. ők is jószándékkal akartak segíteni, de megfeled­keztek Krisztusról és tévtanokat hirdető jelképeket akasztottak oda, ahol a keresztnek kellett volna függe­tnie. Most­ ez a hajlék a Népgondozó Szövetség kezében végre igazi céljának fog szolgálni , vigasztalni a szo­morúakat, ápolni a betegeket, segíteni a nyomorúságon. — Esner Magyarország gazdasági­­jövőjéről. Esn­er Kornél egyetemi tanár ma este egy előadásában, kifejtette, hogy pénzügyi kormányunkat a bolseviz­­mus bukása óta, tizenhat hónapon át a tétlenség és a várakozás jellemezte. A kocsis kiejtette kezéből a­­gyeplőt, megrémült és még­ segítségért sem kiabált. Hegedűs pénzügyminisztersége szerencse a szerencsét­lenségben. Enner azt szeretné, hogy huszonöt és ne öt százalékot vonjanak le a bankjegyek kicserélésé­­­nél, mert egyenesen büntetést érdemel az, aki ki-­ kivonja a bankjegyeket a forgalomból. Exner szüksé­gesnek tartja a belföldi és a külföldi kölcsönt. A bel-­­földi kölcsöntől két milliárd hozadékot vár és ez meg­állítaná a bankóprést.. Száznegyven millió dollár hetven miliárdot jelentene ma reánk nézve, viszont csak húsz dollárral terhelné, meg Magyarország minden lakosit és igy ezt a kölcsönt a korona, árfolyamának javulásá­val könnyű volna visszatéríteni­. — A fővárosi közmunlsatanács új elnöke. A hivatalos lap holnapi sarma, közli dió Zselinszky Szi­lárd műegyetemi tanádnak a fővárosi közmunkatanács elnökévé váló kinevezésére. Ezzel egy évek hosszú sora óta tartó küzdeteime záródik le, melyet a magyar mér­nöki tár­vM­ nem­ folytatott. Ugyanis a magyar mér­nöki társadalomnak és általában szakköröknek régi óhajtása az, hogy erre az annyira fontos állásra mér­nök-szakember neveztessék ki, miután a hivatal egész működési köre túlnyomóan műszaki természetű. Zse­­linszky a műegyetemen az út- és vasútépítés tanára, korábban maga is utat és hidat épített, mint­­tervező- és építőmérnök és az ő nevéhez fűződik Magyarorszá­gon a vasbetonépítkezés meghonosítása. Jelenleg az Országos Középítési Tanács és a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek is az elnöke. Zselinszky a Közmun­kák Tanácsának reformjával jön és munkássága elé úgy a főváros, mint az­ ország szakemberei a legna­gyobb várakozással tekintenek. - sz entente lefoglalja a német vámokat Párisból jelentik. A katonai jegyzékkel egyide­jűleg elküldötték a német kormánynak a jóvátétel­ről szóló jegyzékeit is. A jegyzék a már ismeretes­ negyvenkétévi részletfizetés megállapításán kívül azt a tilalmat tartalmazza, hogy Németországnak a­ jóvátételi bizottság beleegyezése nélkül nem szabad határain kívül pénzügyi műveleteket keresztülvinnie. A részletfizetések biztosításául a jóvátételi bizottság lefoglalja a német vámjövedelmeket. Erre vonatko­zólag a jegyzék a­ következő intézkedéseket tartal­mazza. A német vámok jövedelme e megállapodások külön zálogául szolgál. A jóvátételi­ bizottság bele­egyezése nélkül a vámokra vonatkozó törvényhozás­ban semmiféle változtatást sem szabad tenni. Mia Németország az e megállapodásban előírt fizetések valamelyikét elmulasztaná, ebben az esetben 1. a jóvá­tételi-i bizot­tság a német vámok jöve­delmét egészben vagy részben lefoglalhatja, 2. a jóvátételi­ bizottság ezenkívül felszólíthatja a német­ kormányt arra, hogy a német vámokat­ felemelje és 3. ha a német kormány, ennek teljesítését el­­­­mulasztaná, a dolog állásáról a szövetséges kormá-­­ nyoknak jelentést tehet. Lemond a német külügyminiszter Berlinből jelentik: Simons külügyminiszter a biro­dalmi gyűlés holnapi ülésén fog nyilatkozás a párisi konferencia által megszabott jóvátételi cétsögről és ki­fejti azokat az okokat, melyeknél fogva a­ német kor­mány nem vállalhatja a párisi határoltok végrehaj­tását. A német politikai körökben elterjedt hírek sze­rint Simons lemond akkor, ha nem sikerül a határoza­tok enyhítését és módosítását elérni, amire mód volna anélkül is, hogy a határozat szövegét a betű szerint kor­rigálni kellene. A párisi konferencia osztrák határozatát (A. Világ bécsi tudósítójától.)­lletékes h&ffal a következő felvilágosításokat kaptam I páriai konferen­­ciának Ausztriára nézve hozott h*áros­ ír­uról A határozatok egy része inkább*csak teoretikus jelentőségű, igy főleg az entente-hatalmak lemondása a­ jóvátételről. Azonban a határozat szövegéből nem tű­nik ki elég világosan, hogy ez a lemondás kiterjed-e a szomszédos államok által követelt gépekre, lokomoti­­vok­ra, vagyonokra és fejőstehenekre. Már­pedig ez ránk nézve fontos, mert gyakorlatilag amúgy sem lehetett volna szó másról, mint az ilyen természetben teljesített szolgáltatásokról. Valószínűnek tartjuk azonban,­ hogy ez a lemondás a szomszédos államok részéről bekövet­kezik, kivált, ha ennek fejében az entente-hatalmak lemondattak arról a tervükről, hogy az utódállamokra, hárítsák át Ausztria felsegélyezésének terhét, vagy legalább ennek a tehernek egy részét. A másik pozitívum az, hogy Ausztriának nem kell viselnie azt a havonként mintegy ötvenmillió koronás terhet, amelyet az entente részéről küldött különféle misszióknak és a jóvátételi­­bizottságnak fizetése jelen­tett. Igaz ugyan, hogy ezekből a követelésekből idáig csak igen keveset hajtottak be Ausztrián, azonban ez a lemondás mégis megkönnyíti az osztrák nép lélegzet­vételét. Az Ausztria fel­segélye­zésére tervezett pénzügyi szindikátus elé ugyan nagyvonalú programotót rajzolt a párisi konferencia, de nem jelölt ki utat arra, hogy miként szerezzen a pénzügyi szindikátus financiálist eszközöket a tervek megvalósítására. Ellenben kétszáz­millió frankot mégis rendelkezésére bocsátottak a szin­dikátusnak. Amikor márkákról van szó a párisi kon­ferencia határozataiban, mindig aranymárkát kell egy­ség gyanánt érteni. Most bizonytalan, hogy kétszáz­millió aranyfrankról, vagy kétszázmillió francia frank­ról van-e szó. Az egyik esetben negyvenmillió, a másik esetben tizenhárom­l­llió dollár állana rendelkezésre arra a célra, hogy jún­ius végéig biztosítsa Ausztria élelmiszerellátását. Tizenhárommillió dollár erre semmi­­esetre sem volna elég, de módot, ad arra, hogy­ a pilla­nat leg­fürgősebb sejtei nem­ áteólát be. Ausztriát. Kedd

Next