Világ, 1921. augusztus (12. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-02 / 169. szám
1921. augusztus) kosa van, Pozsonyban harminc bank dolgozik, Pozsonyban már félig kész az új kereskedelmi kikötő. Tíz év múlva talán Budapest lesz ott, ahol Pozsony van ma és Pozsony jut el oda, ahol Budapest volt 1920-ban, mielőtt Wolff Károly és Sipőcz Jenő megkezdték áldásos tevékenységüket. Lehet, hogy Budapest kisvárossá zsugorodik össze 1920-ra, lehet, hogy elszóródnak a budapestiek, lehet, hogy állani fognak a budapesti gyárak, lehet, hogy lakatlanná fognak válni egész utcák és lehet, hogy Pozsony hatalmas, fényes világváros lesz akkorra, azonban Wolff Károly és Sipőcz Jenő majd büszkén szállanak a szónoki emelvényre és elmondják: Pozsonyt a destrukció tette naggyá, Budapest a konstruktív munka által zsugorodott össze mezővárossá, a mi munkánkon van az áldás, a mi művünk elé néz a nagy jövő . . . Azonban nem erről van szó. Most az ünnep rendezőinek kell munkába fogniok, hogy készen álljanak a bandériumok és a diadalkapuk, mire Sipőcz a Balaton mellől visszaérkezik Budapestre. Az önérdek, az egoizmus szava is ezt követeli. Hiszen bizonyosra kell venni azt, hogy Páris városi tanácsa rövid időn belül meghívja a francia főváros polgármesterévé Sipőcz Jenőt, akinek kivételes képességeit most alkalma volt megismerni. Sipőcznek majd választania kell Páris és Budapest között, és mi történne velünk, ha Sipőcz Jenő és vele Wolff Károly kimennének Parisba! Itt újra dolgozni kezdenének, a gyárakban megindulna a munka, a kereskedelem vitásssá tenné Bécs helyzetét egyik-másik utódállamban, hozzálátnának a kereskedelmi kikötők felépítéséhez, mindenki megkereshetné kenyerét, Budapest élni, nőni kezdene és a csúf materiális igényeikben kielégített emberek egészen megfeledkeznének Sipőcz Jenő és Wolff Károly nagy művéről a rombolásról. Pedig Budapest nem volna többé Wolff Károly és Sipőcz Jenő Budapestié, ha itt építenének a rombolás helyett, ha itt értékeket termelnének és nem a destrukció sárkányfejeit vagdosnák le. Nem kételkedünk: bandériumok és diadalkapuk fogják várni Sipőcz Jenőt és a nagy ünneplés talán majd figyelmezteti Hegedűs Lóránt pénzügyminisztert arra, hogy amerikai propagandaútjára okvetlenül magával kell vinnie Wolff Károlyt. Ha túl az operencián, New Yorkban és a többi amerikai nagyvárosban Wolff Károly kifejti konstruktív várospolitikáját, akkor másnap reggel rendőrökkel kell majd megvédeni Hegedűs és Wolff szállodájának kapuját, mert a kapuban egymást ölik majd az amerikai tőkések, hátukon a nagy dollárzsákokkal. Nem lesz Amerikában bankár egy sem, aki ne akarná egész vagyonával Sipőcz Jenő és Wolff Károly várospolitikáját finanszírozni. Wolff Károlyt majd egy egész amerikai flotta kíséri haza, olyan amerikai flotta, amelynek minden egyes hajójának még a fedélzete is toronymagasan meg lesz rakva, dollárokkal. És ha egy ilyen hajó elsülyedne a túlságos teher alatt, akkor sincs baj, mert küld az amerikai tőke helyette két másikat. Hiszen olyan várospolitikát, mint amilyent Wolff Károly és Sipőcz Jenő csinálnak, még soha senki nem csinált és nem is fog soha senki csinálni, sem Európában, sem az újvilágban. Ilyen várospolitika csak egy van és ilyen városi politikus csak kettő: Wolff Károly és Sipőcz Jenő. (Gy.) Tisza Istvárt utánzása A Függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ma este választmányi ülésén tárgyalta a politika Aktuális kérdéseit. Az ülésen gróf Batthyány Tivadar, a párt elnöke bírálta a kormányzat hutáit s a többi között ezeket mondotta: , Js Örömmel állapítja meg, hgy alfiai napon kezdi meg működését az önálló magyar állami jegykibocsátó intézet, amely, reméli, a nem messze jövőben kellőleg fundált magyar jegybank részvénytársasággá fog átalakulni. Kénytelen kiemelni, hogy ezzel a függetlenségi párt egyik régi programmpontja valósul meg. Felhívja a ügyeimet arra, hogy a tranoni békeszerződés immár életbe lépett, ajánlja, hagyjanak fel immár a hiábavaló rekriminálásokkal. 1918 őszén teljesen elvesztettük a háborút, minek oka egyrészt a teljesen elhibázott német szövetségi politikánk volt, másrészt pedig az a tény, hogy azok, akik a háború alatt sorsunkat intézték, idejekorán nem ismerték fel, hogy a háborút tényleg elvesztettük és nem igyekeztek már 16., 17-ben, akkor még kevesebb áldozattal lehetséges békét létrehozni. A nyugatmagyarországi kérdést illetőleg nincs kifogása, ha a magyar kormány az osztrákokkal még tárgyalásokat folytat. Megbotránkozással állapítja meg szóló, hogy Magyarországon immár két év óta személyek és egyes pártok iránti harcok dominálják a helyzetet. Ez az út nem vezet a konszolidációhoz, amely pedig annyira kívánatos volna épp most, a béke végrehajtása napjaiban. Anemzetgyűlés legnagyobb pártja köréből ismételten hangsúlyozták, hogy a kisgazdapárt Kossuth Lajos tradícióit képviseli. Örömmel látná, ha ez így volna, nem kételkedik a kisgazdapárt jóhiszeműségében, de figyelmeztet arra, hogy botbüntetésekkel és atrocitások tömkelegével, a sajtó- és szólásszabadság gúzsbakötésével épp oly kevéssé szolgálják Kossuth eszméit, amint hogy Kossuth szellemével és tanításával össze nem egyeztethető az a szélsőséges, reakciós politika, amelyet Bethlen gróf Tisza István helytelen szánzásával úmugurán, Magyarországon. VILÁG Dr. Wichti Frigyes meghalt Bécsből jelentik, hogy ,dr. Wichti Frigyes volt osztrák képviselő tegnap az irgalmas atyák bécsi kórházában meghalt. Wichti az osztrák képviselőháznak csak rövid ideig volt nagynémet programmal megválasztott tagja és az ostrák politikában nem jutott szerephez, írásait is soáig elkerülte a^érdeklődés, mig aztán a szabadkömimesség ellen karpott terjedelmes vádirata ismertté itte nevét. Morwid inkább a naiv hiszékenység emberi volt ésnem a rosszhiszeműségé, hiszen a rosszhinemüsyt sokkal ügyesebben sorakoztatta volna föl a césokat, mint Wichti tette, aki sűrűn vagy szinte állandóan ellentmondásba keveredett önmagával. Így többek között Wichti állította először azt, hogy a szabadkőművesség bűne a háború fölidézése és a szabadkőművesség bűne az összeomlásért felelős pacifista izgatás. Ezt a tételt utóbb tudva levőleg szélesebb körre is kiterjesztették, így például az egész zsidóságra, amelyet, mint militarista pacifista fajt minősítettek közveszélyesnek. Noha Wichti főművéről megvan a magunk véleménye, legközelebb részletesen és minden állásfoglalása nélkül ismertetni fogjuk ennek a könyvnek gondolatmenetét, dokumentumait és munkamódszerét. Ugyanis nem lehet tagadni azt, hogy a magyar politikai világnak egy része közvetve vagy közvetetlenül teljesen Wichti könyvének hatása alá került. Egyes laptársaink érvelése, adatkészlete, frazeológiája Wichti könyvére támaszkodik és ennek a könyvnek nem egyszer volt visszhangja a magyar nemzetgyűlésen is. Többek között Wichti könyve volt a legfőbb forrásműve annak a monumentális beszédnek, amelyet annak idején Hegedűs György tartott a szabadkőművesség világtörténeti bűneiről, a szabadkőművesek által szőtt összeesküvésekről, a szabadkőművesek által elkövetett gyilkosságokról. Hegedűs beszédét annak idején tíz vagy tizenkét hasábon ismertette a Világ és aki ezt a tiz-tizenkét hasábot elolvasta, az észrevehette azt, hogy Wichti hiszékenységének nincsenek határai. Azonban Wichtinek a germán nyelvterületen is volt sikere, kivált azoknál, akik találkozni szoktak Rudolf trónörökössel, Orth Jánossal és más érdekes halottakkal... Hiszen a mese hatalma nagy és örök a lelkek fölött és irodalmi műfaja szerint a meseírók közé kell sorozni Wichti Frigyest. Ulain Heiltal szerepéről (A Világ tudósítójától.A mai főtárgyaláson a bíróság folytatta dr. Ulain ferenc kihallgatását. Tudomása szerint Dobót nem Triozl,VR Sztupka különben is nagyon vigyázott, hogy tmadlítsok ne forduljanak elő. Nevetségesnek tartja azt a föltevést, hogy Dobót ő szuggerálta. Nem tudta róla, hogy magas láza van és beteg, egyébként is arra törekedtek, hogy inkább az igazság tiszteltessék, mint a törvény. Sztanykovszky akkor tett beismerő vallomást, mikor a tanút még nem is ismerte. Júliusban beszéltek először, Sztanykovszky pedig már májusban említette Friedrich nevét a vizsgálóbíró előtt. Vágót is csak a katonai ügyésznél látta először Ulain, tehát nem preszszionálhatta. Vágó már olyan időben vallott Kérire és Fényesre, amikor Friedrich neve még szóba sem került. Nem igaz, amit Sztanykovszky állít, hogy tanú a vádlottak szobájában tanította ki őket vallomásukra, mert a vádlottakat ott karhatalmi tisztek őrizték. Lehet, hogy Hüttner preparálta a vádlottakat, de tanú Dobó kihallgatásának napjaiban beszélt Hüttnerrel először. Nem igaz, hogy Károlyi Imre tiszttartónak akarta alkalmazni Hüttnert, vagyis hogy ilyesmit ígért neki. Heltai úgy kapcsolódott be a Tisza-ügybe, hogy Kormos detektívfőnök értesítette a tanút, hogy Heltai Viktor anyja sok érdekes dolgot tud. Beszélt is Heltainéval, aki azt mondotta, hogy a fia meg tudná mondani, kik ölték meg Tisza Istvánt. Heltai levelet is írt Lévai Rudolfnak, akkori védőjének, amelyben azt a tervet vetette fel, hogy összeköttetésbe akar lépni Károlyi Imrével és olyan adatokat szolgáltatna neki, amellyel a Tisza-ügyet tisztázhatná és amelyeket Mattyasovszky főkapitány perében is fölhasználhatna. Ha Károlyi Imre meggyőződik ártatlanságáról, tegyen lépéseket kiszabadítása iránt, akkor ő külföldön, ahová Friedrich keze nem ér el, hajlandó döntő bizonyítékokat szolgáltatni. Kijelenti Ulain, hogy mielőtt ő ezt a levelet felvitte volna Sztupkához, Heltai már jelentkezett vallomástételre. A katonai főtárgyalás után letartóztatták János Andort, aki azután később kiszökött Bécsbe. Heltai mesélte, hogy Jánost egy éjjel a fogházban kihallgatták Váry ügyész és Baksay ügyvéd, bevitték egyik ügyészi szobába, ott voltak Friedrich és Potónyi és kapacitálták, hogy ismerje be,hogy csak terror alatt vallott a katonai tárgyaláson. Szünet alatt Sztupka, Heltai, Lengyel Zoltán és tanú arról tanácskoztak, hogy elfogadják-e Heltai ajánlkozását, aki szintén ki akart menni Bécsbe. Ulain azt ajánlotta, hogy ne Heltai, hanem egy Prónay-tiszt menjen ki Bécsbe és az hozza el János Andortól az adatokat. Heltai erre azt proponálta, hogy egy Bauer nevű alhadnaggyal küldjék ki őt. Az alhadnagy kiküldésébe Prónay őrnagy is beleegyezett, a költségek fedezését Ulain vállalta magára. Britanniában beszélték meg a dolgot, tanú kioktatta Bauert, hogy a jegyzőkönyvet a legpontosabban vegye fel, azután telefonált Prónaynak, hogy a zászlóalj pénztárából folyósítson Bauer alhadnagy költségeire 2—3000 koronát, Heltainak viszont egy levelet adott Lengyel Zoltánhoz, hogy adjon neki 2000 koronát. A két ember el is ment Bécsbe. Egyszerre csak Bauer visszatért és levelet hozott Heltaitól, amelyben azt írja, hogy a dolgok fényesen mennek és kéri, hogy apjának érdekében tegyenek valamit. Néhány nappal később j János Audos is írt, kérte, hogy Hestíú még ét év e hozta meg a második évforkkétnapos magsír bolsevizzel tizenkét^hónap múlt el azóta, de a lidércnyomás méroelelkeken ül és ez a lidércnyomás nem fog eloszlani egészen soha sem azokról, akik átélik a százharminckét nap’’ testi és lelki sinylek^et. A háború sok szörnyű hagyatéka közül talán a legszörnyűbb a bolsevizmus, amely eltanulta a háborútól a könnyelmű játékot az emberi élettel, eltanulta a háborútól azt a kemény fogást, amellyel egy páncélos ököl rá- nehezedhetik százezrek, milliók nyakára és kegyetlenül belemélyed az eleven húsba, ha nem minden igazodik parancsa és rendelete szerint Az, amit a bolsevisták hirdettek, megvalósíthatatlan utópia volt még Marx tételei szerint is, hiszen szembehelyezkedett a marxi világfelfogás legalapvetőbb pontjával, amely szerint csak a szerves, fokozatos fejlődés eredménye lehet a társadalmi és a gazdasági életnek az az új rendje, amelyet máról holnapra akart megteremteni a bolsevizmus egy merész és lehetetlen lendülettel. Ez az egyik születési hibája a bolsevizmusnak, a másik pedig az, hogy teremtő erőnek nézte az erőszakot, nevelő eszköznek a terrort, nem vette észre azt, hogy a vad ösztönök felszabadítása az abszolút rombolást jelenti és a lehetetlenné tételét minden építésnek, nem vette észre azt, hogy gyilkosokkal és gyilkossággal nem lehet kormányozni, nem tanulta meg a történelemből, hogy a vér nem lehet átmenetileg sem kormányzati módszer és szükségszerűleg vérbefut minden olyan kormány, amely vérrel akarja cementezni alapját. A vér nem tapaszt, a vér meglazít minden kancsot és aki a gyűlölet tégláit ragasztja össze vérrel, az bizonyosra veheti, hogy összeroppan feje fölött az egész épület. A bolsevizmus jóhiszemű fanatikusai elhitték azt, hogy egy új társadalmi etikát hirdetnek és hirdetnek akkor, amikor pribékjeik szabadon garázdálkodnak egy országban és akkor, amikor minden szónoki emelvény, minden újsághasáb, minden röpirat és minden falragasz gonosz indulatokat, vad ösztönöket, ostoba előítéleteket korbácsol fel, elhitték azt a képtelenséget, hogy a gyűlölet vérszagú atmoszféráján tisztább erkölcsökre, tisztább gondolkodásra lehet nevelni egy nemzedéket. Az átmenet fázisáról beszéltek az ilyen bolsevisták és nem gondoltak arra, hogy mi következhetik egy olyan átmenet után, amelynek ideje alatt szabad préda az emberi élet, vértől csatakos az utca, vesztőhely a Duna széles tükre és lövészárok választ el kétfelé minden várost, minden falut. Egy ilyen átmenet híd a pokol felé. Egy ilyen átmenet elpusztítja azokat, akik az erőszak zsákmányai voltak és elpusztítja a tébolynak azokat az eszközeit, akik a terror szöges korbácsát forgatták. Azok, akik a bolsevizmus alatt átmenetről beszéltek Lenin szótára szerint, nem gondolták meg azt, hogy mit tesznek akkor, amikor az átmenet minden napját és minden óráját arra használják fel, hogy kifordítsák a lelkeket egyensúlyukból és megmozdítsák, hatalomra segítsék a lelkek alvilágát. Gyújtogatni könnyű, oltani nehéz. Aki feloldja az emberekben az évezredes fejlődés által béklyóba vert bestiát és széttörve a társadalmi rend vasrudait, reászabadítja ezeket a bestiákat védtelen áldozataikra, az menthetetlenül és végzetesen megpecsételi, aláássa, tönkreteszi azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Magyarországon pedig bekövetkezett az a nagyszerű csoda, hogy a gyűlölet százharminckétnapos uralma után a gyűlölet evangéliumát fölváltotta a szeretet evangéliuma, a keresztény hit új előre ébredése, a keresztény gondolat diadalmas bevonulása az előtte odáig elzárt, vagy csaknem teljesen elzárt magyar politikába. Akik a bolsevizmus összeomlása után fölemelték a keresztet és a kereszt jegyében jelöltek új ösvényt a magyar politika elé, azok bölcs és igaz emberek voltak, mert látták azt, hogy a gyűlölet által szakított sebeket nem gyógyíthatta be más, mint a szeretet gyengéd keze. A bolsevizmus százharminckét napja borzalmas dokumentuma volt annak, hogy hová lehet jutni akkor, ha a gyűlölet viszi a kormányt, megszólaltatva az állatias vad ösztönök egész pokoli orkeszterét. Az ilyen százharminckét napból csak ezt az egy tanuságot volt szabad levonni, amelyet levontak a keresztény politika hirdetői és vezérei : a visszatérést a biblia tanításához, a visszatérést a fehérpalástos Nazaréthi szelíd szavához, a gyűlölet láncraverését, a szeretet trónra ültetését. Csak a jézusi szó lehetett elég erő és elég hatalom arra, hogy szelíd fuvalattal eloltsa a gyűlölet tüzét, csak a jézusi szó lehetett elég erős és elég hatalom arra, hogy újból láncraverje a szabadjára eresztett vad indulatokat, vak szenvedélyeket és meghozza a kijózanodást a gonosz téboly után. Ezért a magyar történelem örök hálával fog emlékezni azokra, akik zászlajukra írták Jézus nevét, a szeretet bűvös szavát, és így visszakergették odvába a lelkekben fölszabadult ördögöt . . . - is ■■ néhány napig Bécsben maradhasson és hogy Heltai apját helyezzék szabadlábra. A tárgyalást holnap folytatják. Seddi.