Világ, 1921. augusztus (12. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

1921­. augusztus) kosa van, Pozsonyban harminc bank dolgozik­, Pozsonyban már félig kész az új kereskedelmi ki­kötő. Tíz év múlva talán Budapest lesz ott, ahol Pozsony van ma és Pozsony jut el oda, ahol Bu­dapest volt 1920-ban, mielőtt Wolff Károly és Si­­pőcz Jenő megkezdték áldásos tevékenységüket. Lehet, hogy Budapest kisvárossá zsugorodik össze 1920-ra, lehet, hogy­ elszóródnak a budapestiek, le­het, hogy állani fognak a budapesti gyárak, lehet, hogy lakatlanná fognak válni egész utcák és lehet, hogy Pozsony hatalmas, fényes világváros lesz ak­korra, azonban Wolff Károly és Sipőcz Jenő majd büszkén szállanak a szónoki emelvényre és el­mondják: Pozsonyt a destrukció tette naggyá, Bu­dapest a konstruktív munka által zsugorodott össze mezővárossá, a mi munkánkon van az áldás, a mi művünk elé néz a nagy jövő . . . Azonban nem erről van szó. Most az ünnep rendezőinek kell munkába fogniok, hogy készen álljanak a bandériumok és a diadalkapuk, mire Sipőcz a Balaton mellől visszaérkezik Budapestre. Az önérdek, az egoizmus szava is ezt követeli. Hiszen bizonyosra kell venni azt, hogy Páris vá­rosi tanácsa rövid időn belül meghívja a francia főváros polgármesterévé Sipőcz Jenőt, akinek ki­vételes képességeit most alkalma volt megismerni. Sipőcznek majd választania kell Páris és Buda­pest között, és mi történne velünk, ha Sipőcz Jenő és vele Wolff Károly kimennének Parisba! Itt újra dolgozni kezdenének, a gyárakban meg­indulna a munka, a kereskedelem vitásssá tenné Bécs helyzetét egyik-másik utódállamban, hozzá­látnának a kereskedelmi kikötők felépítéséhez, mindenki megkereshetné kenyerét, Budapest élni, nőni kezdene és a csúf materiális igényeikben ki­elégített emberek egészen megfeledkeznének Si­pőcz Jenő és Wolff Károly nagy művéről a rom­bolásról. Pedig Budapest nem volna többé Wolff Károly és Sipőcz Jenő Budapestié, ha itt építené­nek a rombolás helyett, ha itt értékeket termelné­nek és nem a destrukció sárkányfejeit vagdos­nák le.­­ Nem kételkedünk: bandériumok és diadal­­kapuk fogják várni Sipőcz Jenőt és a nagy ün­neplés talán majd figyelmezteti Hegedűs Lóránt pénzü­gyminisztert arra, hogy amerikai propa­­gandaútjára okvetlenül magával kell vinnie Wolff Károlyt. Ha túl az operencián, New­ York­ban és a többi amerikai nagyvárosban Wolff Ká­roly kifejti konstruktív várospolitikáját, akkor másnap reggel rendőrökkel kell majd megvédeni Hegedűs és Wolff szállodájának kapuját, mert a kapuban egymást ölik majd az amerikai tőkések, hátukon a nagy dollárzsákokkal. Nem lesz Ame­rikában bankár egy sem, aki ne akarná egész vagyonával Sipőcz Jenő és Wolff Károly város­­politikáját finanszírozni. Wolff Károlyt majd egy egész amerikai flotta kíséri haza, olyan amerikai flotta, amelynek minden egyes hajójának még a fedélzete is toronymagasan meg lesz rakva, dollá­rokkal. És ha egy ilyen hajó elsülyedne a túlsá­gos teher alatt, akkor sincs baj, mert küld az amerikai tőke helyette két másikat. Hiszen olyan várospolitikát, mint amilyent Wolff Károly és Sipőcz Jenő csinálnak, még soha senki nem csi­nált és nem is fog soha senki csinálni, sem Euró­pában, sem az újvilágban. Ilyen várospolitika csak egy van és ilyen városi politikus csak kettő: Wolff Károly és Sipőcz Jenő. (Gy.) Tisza Istvárt utánzása A Függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ma este választmányi ülésén tárgyalta a politika Aktuális kér­déseit. Az ülésen gróf Batthyány Tivada­r, a párt el­nöke bírálta a kormányzat hutáit s a többi között eze­ket mondotta: , Js Örömmel állapítja meg, hgy alfiai napon kezdi meg működését az önálló magyar­ állami jegykibocsátó intézet, amely, reméli, a nem messze jövőben kellőleg fundált magyar jegybank részvénytársasággá fog át­alakulni. Kénytelen kiemelni, hogy ezzel a független­ségi párt egyik régi programmpontja valósul meg. Felhívja a ügyeimet arra, hogy a tranoni béke­szerződés immár életbe lépett, ajánlja, hagyjanak fel immár a hiábavaló rekriminálásokkal. 1918 őszén teljesen elvesztettük a háborút, minek oka egyrészt a teljesen elhibázott német szövetségi politikánk volt, másrészt pedig az a tény, hogy azok, akik a háború alatt sorsunkat intézték, idejekorán nem ismerték fel, hogy a háborút tényleg elvesztettük és nem igyekez­tek már 16., 17-ben, akkor még kevesebb áldozattal lehetséges békét létrehozni. A nyugatmagyarországi kérdést illetőleg nincs ki­fogása, ha a magyar kormány az osztrákokkal még tárgyalásokat folytat. Megbotránkozással állapítja meg szóló, hogy Ma­gyarországon immár két év óta személyek és egyes pártok iránti harcok dominálják a helyzetet. Ez az út nem vezet a konszolidációhoz, amely pedig annyira kívánatos volna épp most, a béke végrehajtása nap­jaiban. A­­nemzetgyűlés legnagyobb pártja köréből ismé­telten hangsúlyozták, hogy a kisgazdapárt Kossuth Lajos tradícióit képviseli. Örömmel látná, ha ez így volna, nem kételkedik a kisgazdapárt jóhiszeműségé­ben, de figyelmeztet arra, hogy botbüntetésekkel és atrocitások tömkelegével, a sajtó- és szólásszabadság gúzsbakötésével épp oly kevéssé szolgálják Kossuth eszméit, amint hogy Kossuth szellemével és tanítá­sával össze nem egyeztethető az a szélsőséges, reakciós politika, amelyet Bethlen gróf Tisza István helytelen szánzásával úmugurán, Magyarországon. VILÁG Dr. Wichti Frigyes meghalt Bécsből jelentik, hogy ,dr. Wichti Frigyes volt osztrák képviselő tegnap az irgalmas atyák bécsi kór­házában meghalt. Wichti az osztrák képviselőháznak csak rövid ideig volt nagyném­et programmal meg­választott tagja és az ostrák politikában nem jutott szerephez, írásait is so­áig elkerülte a^érdeklődés, mig aztán a szabadkömimesség ellen karpott terjedel­mes vádirata ismertté itte nevét. Morwid­ inkább a naiv hiszékenység emberi volt és­­nem a rosszhisze­műségé, hiszen a rosszhinemüsyt sokkal ügyesebben sorakoztatta volna föl a césok­at, mint Wichti tette, aki sűrűn vagy szinte állandóan ellentmondásba keve­redett önmagával. Így többek között Wichti állította először azt, hogy a szabadkőművesség bűne a háború fölidézése és a szabadkőművesség bűne az összeomlá­sért felelős pacifista izgatás. Ezt a­ tételt utóbb tudva levőleg szélesebb körre is kiterjesztették, így például az egész zsidóságra, amelyet, mint militarista pacifista fajt minősítettek közveszélyesnek. Noha Wichti főmű­véről megvan a magunk véle­ménye, legközelebb részletesen és minden állásfogla­lása nélkül ismertetni fogjuk ennek a könyvnek gon­­dolatmenetét, dokumentumait és munkamódszerét. Ugyanis nem lehet tagadni azt, hogy a magyar poli­tikai világnak egy része közvetve vagy közvetetlenül teljesen Wichti könyvének hatása alá került. Egyes laptársaink érvelése, adatkészlete, frazeológiája Wichti könyvére támaszkodik és ennek a könyvnek nem egyszer volt visszhangja a magyar nemzetgyűlésen is. Többek között Wichti könyve volt a legfőbb forrás­műve annak a monumentális beszédnek, amelyet an­nak idején Hegedűs György tartott a szabadkőműves­ség világtörténeti bűneiről, a szabadkőművesek által szőtt összeesküvésekről, a szabadkőművesek által el­követett gyilkosságokról. Hegedűs beszédét annak ide­jén tíz vagy tizenkét hasábon ismertette a Világ és aki ezt a tiz-tizenkét hasábot elolvasta, az észreve­hette azt, hogy Wichti hiszékenységének nincsenek határai. Azonban Wichtinek a germán nyelvterületen is volt sikere, kivált azoknál, akik találkozni szoktak Rudolf trónörökössel, Orth Jánossal és más érdekes halottakkal... Hiszen a mese hatalma nagy és örök a lelkek fölött és irodalmi műfaja szerint a meseírók közé kell sorozni Wichti Frigyest. Ulain Heiltal szerepéről (A Világ tudósítójától.­A mai főtárgyaláson a bí­róság folytatta dr. Ulain ferenc kihallgatását. Tudo­mása szerint Dobót nem Triozl,VR Sztupka különben is nagyon vigyázott, hogy tmadlítsok ne forduljanak elő. Nevetségesnek tartja azt a föltevést, hogy Dobót ő szuggerálta. Nem tudta róla, hogy magas láza van és beteg, egyébként is arra törekedtek, hogy inkább az igazság tiszteltessék, mint a törvény. Sztany­­kovszky akkor tett beismerő vallomást, mikor a ta­nút még nem is ismerte. Júliusban beszéltek először, Sztanykovszky pedig már májusban említette Fried­­rich nevét a vizsgálóbíró előtt. Vágót is csak a ka­tonai ügyésznél látta először Ulain, tehát nem presz­­szionálhatta. Vágó már olyan időben vallott Kérire és Fényesre, amikor Friedrich neve mé­g szóba sem került. Nem igaz, amit Sztanykovszky állít, hogy tanú a vádlottak szobájában tanította ki őket vallo­másukra, mert a vádlottakat ott karhatalmi tisztek őrizték. Lehet, hogy Hüttner preparálta a vádlotta­kat, de tanú Dobó kihallgatásának napjaiban beszélt Hü­ttnerrel először. Nem igaz, hogy Károlyi Imre tiszt­tartónak akarta alkalmazni Hüttnert, vagyis hogy ilyesmit ígért neki. Heltai úgy kapcsolódott be a Tisza-ü­gybe, hogy Kormos detektívfőnök értesítette a tanút, hogy Heltai Viktor anyja sok érdekes dolgot tud. Beszélt is Hel­­tainéval, aki azt mondotta, hogy a fia meg tudná mondani, kik ölték meg Tisza Istvánt. Heltai levelet is írt Lévai Rudolfnak, akkori védőjének, amelyben azt a tervet vetette fel, hogy összeköttetésbe akar lépni Károlyi Imrével és olyan adatokat szolgáltatna neki, amellyel a Tisza-ügyet tisztázhatná és amelye­ket Mattyasovszky főkapitány perében is fölhasznál­hatna. Ha Károlyi Imre meggyőződik ártatlanságáról, tegyen lépéseket kiszabadítása iránt, akkor ő külföl­dön, ahová Friedrich keze nem ér el, hajlandó döntő bizonyítékokat szolgáltatni. Kijelenti Ulain, hogy mielőtt ő ezt a levelet fel­vitte volna Sztupkához, Heltai már jelentkezett val­lomástételre. A katonai főtárgyalás után letartóztat­ták János Andort, aki azután később kiszökött Bécsbe. Heltai mesélte, hogy Jánost egy éjjel a fog­házban kihallgatták Váry ügyész és Baksay ügyvéd, bevitték egyik ügyészi szobába, ott voltak Friedrich és Potónyi és kapacitálták, hogy ismerje be,­­hogy csak terror alatt vallott a katonai tárgyaláson. Szünet alatt Sztupka, Heltai, Lengyel Zoltán és tanú arról tanácskoztak, hogy elfogadják-e Heltai ajánlkozását, aki szintén ki akart menni Bécsbe. Ulain azt ajánlotta, hogy ne Heltai, hanem egy Prónay-tiszt menjen ki Bécsbe és az hozza el János Andortól az adatokat. Heltai erre azt proponálta, hogy egy Bauer nevű alhadnaggyal küldjék ki őt. Az alhadnagy kiküldésébe Prónay őrnagy is beleegyezett, a költségek fedezését Ulain vállalta magára.­­ Bri­tanniában beszélték meg a dolgot, tanú kioktatta Bauert, hogy a jegyzőkönyvet a legpontosabban vegye fel, azután telefonált Prónaynak, hogy a zászlóalj pénztárából folyósítson Bauer alhadnagy költségeire 2—3000 koronát, Heltainak viszont egy levelet adott Lengyel Zoltánhoz, hogy adjon neki 2000 koronát. A két ember el is ment Bécsbe. Egyszerre csak Bauer visszatért és levelet hozott Heltaitól, amelyben azt írja, hogy a dolgok fényesen mennek és kéri, hogy apjának érdekében tegyenek valamit. Néhány nappal később j János Audos is írt, kérte, hogy­ Hestíú még ét év­ e hozta meg a második évfor­­k­kétnapos magsír bolseviz­­zel tizenkét^hónap múlt el azóta, de a lidércnyomás méroelelkeken ül és ez a lidércnyomás nem fog eloszlani egészen soha sem azokról, akik átél­ik a százharminckét nap’’ testi és lelki sinylek^et. A háború sok szörnyű hagyatéka közül talán a legszörnyűbb a bolseviz­mus, amely eltanulta a háborútól a könnyelmű já­tékot az emberi élettel, eltanulta a háborútól azt a kemény fogást, amellyel egy páncélos ököl rá-­ nehezedhetik százezrek, milliók nyakára és ke­gyetlenül belemélyed az eleven húsba, ha nem minden igazodik parancsa és rendelete szerint Az, amit a bolsevisták hirdettek, megvalósíthatat­­lan utópia volt még Marx tételei szerint is, hiszen szembehelyezkedett a marxi világfelfogás legalap­vetőbb pontjával, amely szerint csak a szerves, fokozatos fejlődés eredménye lehet a társadalmi és a gazdasági életnek az az új rendje, amelyet máról holnapra akart megteremteni a bolseviz­­mus egy merész és lehetetlen lendülettel. Ez az egyik születési hibája a bolsevizmusnak, a másik pedig az, hogy teremtő erőnek nézte az erőszakot, nevelő eszköznek a terrort, nem vette észre azt, hogy a vad ösztönök felszabadítása az abszolút rombolást jelenti és a lehetetlenné tételét minden építésnek, nem vette észre azt, hogy gyilkosokkal és gyilkossággal nem lehet kormányozni, nem ta­nulta meg a történelemből, hogy a vér nem lehet átmenetileg sem kormányzati módszer és szükség­­szerűleg vérbefut minden olyan kormány, amely vérrel akarja cementezni alapját. A vér nem ta­paszt, a vér meglazít minden kancsot és aki a gyű­lölet tégláit ragasztja össze vérrel, az bizonyosra veheti, hogy összeroppan feje fölött az egész épület. A bolsevizmus jóhiszemű fanatikusai elhitték azt, hogy egy új társadalmi etikát hirdetnek és hir­detnek akkor, amikor pribékjeik szabadon garáz­dálkodnak egy­ országban és akkor, amikor minden szónoki emelvény, minden újsághasáb, minden röp­­irat és minden falragasz gonosz indulatokat, vad ösztönöket, ostoba előítéleteket korbácsol fel, el­hitték azt a képtelenséget, hogy a gyűlölet vér­­szagú atmoszféráján tisztább erkölcsökre, tisztább gondolkodásra lehet nevelni egy nemzedéket. Az átmenet fázisáról beszéltek az ilyen bolsevisták és nem gondoltak arra, hogy mi következhetik egy olyan átmenet után, amelynek ideje alatt szabad préda az emberi élet, vértől csatakos az utca, vesztőhely a Duna széles tükre és lövészárok vá­laszt el kétfelé minden várost, minden falut. Egy ilyen átmenet híd a pokol felé. Egy ilyen átmenet elpusztítja azokat, akik az erőszak zsákmányai voltak és elpusztítja a tébolynak azokat az eszkö­zeit, akik a terror szöges korbácsát forgatták. Azok, akik a bolsevizmus alatt átmenetről beszél­tek Lenin szótára szerint, nem gondolták meg azt, hogy mit tesznek akkor, amikor az átmenet min­den napját és minden óráját arra használják fel, hogy kifordítsák a lelkeket egyensúlyukból és megmozdítsák, hatalomra segítsék a lelkek alvilá­gát. Gyújtogatni könnyű, oltani nehéz. Aki fel­oldja az emberekben az évezredes fejlődés által béklyóba vert bestiát és széttörve a társadalmi rend vasrudait, reászabadítja ezeket a bestiákat védtelen áldozataikra, az menthetetlenül és végze­tesen megpecsételi, aláássa, tönkreteszi azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Magyarországon pedig bekövetkezett az a nagyszerű csoda, hogy a gyűlölet százharminckét­napos uralma után a gyűlölet evangéliumát föl­váltotta a szeretet evangéliuma, a keresztén­y hit új előre ébredése, a keresztény gondolat diadal­mas bevonulása az előtte odáig elzárt, vagy csak­nem teljesen elzárt magyar politikába. Akik a bolsevizmus összeomlása után fölemelték a ke­resztet és a kereszt jegyében jelöltek új ösvényt a magyar politika elé, azok bölcs és igaz emberek voltak, mert látták azt, hogy a gyűlölet által sza­kított sebeket nem gyógyíthatta be más, mint a szeretet gyengéd keze. A bolsevizmus százharminc­két napja borzalmas dokumentuma volt annak, hogy hová lehet jutni akkor, ha a gyűlölet viszi a kormányt, megszólaltatva az állatias vad ösztö­nök egész pokoli orkeszterét. Az ilyen százhar­minckét napból csak ezt az egy tanuságot volt szabad levonni, amelyet levontak a keresztény po­litika hirdetői és vezérei : a visszatérést a biblia tanításához, a visszatérést a fehérpalástos Naza­­réthi szelíd szavához, a gyűlölet láncraverését, a szeretet trónra ültetését. Csak a jézusi szó lehetett elég erő és elég hatalom arra, hogy szelíd fuvalattal eloltsa a gyűlölet tüzét, csak a jézusi szó lehetett elég erős és elég hatalom arra, hogy újból láncra­­verje a szabadjára eresztett vad indulatokat, vak szenvedélyeket és meghozza a kijózanodást a go­nosz téboly után. Ezért a magyar történelem örök hálával fog emlékezni azokra, akik zászlajukra írták Jézus nevét, a szeretet bűvös szavát, és így visszakergették odvába a lelkekben fölszabadult ördögöt . . . - is ■■­­ néhány napig Bécsben maradhasson és hogy Heltai apját helyezzék szabadlábra. A tárgyalást holnap folytatják. Sedd­i.

Next