Világ, 1922. március (13. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

Szerda Rupert Rezső belépett a Független Kisgazda és Polgári Pártba Rupert Rezső a mai napon a következő leve­let intézte Rassay Károlyhoz, a Független Kis­gazda és Polgári Párt elnökéhez : Kedves Barátom ! Többször kifejezett óhajtástoknak engedve, bejelentem, hogy pártotokba, a vezetésed alatt álló ,­Független Kisgazda és Polgári Párt“-ba belépek. Ezzel tulajdonképpen csak a formának teszek eleget mert hiszen, ami politikai elveinket és cél­jainkat illeti, kezdettől fogva úgyis egy uton já­runk , közösen, vállvetett küzdelemben, az előíté­letek rabláncát lerázva harcoltunk mindig a köz­érdekért azokkal szemben, akik a jelszavas kor­mánypárti politika örve alatt csak önző, egyéni s nagy részben magántársasági érdekekért küzdöttek és küzdenek ma is. Belső lelki okok voltak csak azok, mik eddig pártokon kivül tartottak. Nehezen viselem a párt­életet. Feszélyez a pártfegyelem, mert az em­­ber annak nyomása alatt kevésbbé követheti minden­ben lelki­ismeretének sugallatát. Azt hittem, hogy egyedül állva, jobban szentelhetem magamat azok­nak a céloknak szolgálatára, melyeket magam elé tűztem s melyeket az idő is sürgetve követel. Ezek között első a magyar testvériség, a szabad­ság, s általában a felebaráti keretet ét egyenlő­ség politikája, vagy ha jobban tetszik , a nemes értelemben vett liberalizmus szolgálata és pedig úgy tisztán politikai, mint gazdasági téren is. Programmom lényeges része az azért való küz­delem is, hogy alkotmányos úton, de mielőbb, vég­legesen és közr­egnyugvásra rendezzük az egész közjogi helyzetet. Tudom, hogy együtt vagyunk és voltunk mindig ezekben a kérdésekben is, amint együtt voltunnk és vagyunk abban is, hogy a po­litikai hegemóniát a magyar kispolgármilliók ke­zébe tegyük le s szociális helyzetét, együtt a mun­kásságéval, a jólét magasabb fokára emeljük. A polgárhazát és a polgárvármegyét mi is akarjátok. Mégis azt hittem, hogy mindezért magamban el­­szántabban és odaadóbban tudok küzdeni, mert ha egyedül állok is, a legerősebb párt, az igazság híveinek tömege, minden kötés nélkül is mellet­tem áll s kötés nélkül- velem harcoltatok Ti is, kik a magyar és amellett az emberi igazságok tör­hetetlen harcosai vagytok. Szándékomtól az térített el, hogy a kormány az erőszak, az alkotmányszegés útjára lépett, mert azt, hogy a törvényhozók választására vonatkozó törvényes rendet — legféltettebb alkotmányos jo­gunkat — hamis és rosszhiszemű, mindenképp er­kölcstelen ürüggyel félre tette s helyette maga oktro­jál mást, pláne szűkebbet, másnak, mint erőszak­nak és alkotmányszegésnek minősíteni nem tu­dom. Látom azt is, hogy az a magántársaság is, mely a háttérből eddig is mutogatta tigris­­körmeit, a kormánypárt köpenye alatt még job­ban be akarja lopni magát a hatalomba, mi ha sikerül, végleg megpecsételné szegény hazánk sor­sát , pedig úgyis untig elég, hogy a különböző fe­lelőtlen szervezetek felelőtlen politikájának jóvol­tából 14 megyés kis országunk évi költségvetése máris túlhaladta a 40 milliárd koronát. Senki sem lehet kétségben aziránt, hogy mi lesz a kor­mány jövendő politikájának szelleme. A kísérte­tek már megjelentek. Számukra készülnek — úgy látszik — a kormány­törvények. Várják is ujongva azok, kik gyűléseiken és plakátjaikon az erősza­koskodások jogrendjét hirdetik. Üdvözli őket azok tábora is, kik mióta a forradalom elsöpörte őket, melynél ők sem voltak hasznosabbak, ki­éhezve vártak a pillanatra, ti úgy visszatérhesse­nek oda, hol sohasem kerestek mást, mint hogy mohó étvágyukat csillapítsák. Mi lesz ebből a sze­­gény országból ? Láttam azt is, hogy pártotok be­csületes küzdelmét miként akarják lehetetlenné tenni, mint azt a pécsi gyűlés megzavarása elég beszédesen példázza. Romboló munkával állunk szemben, kép­mutató csalással és sok részben felelőtlen csőcse­lék szabadalmazott őrjöngésével, mely pillanatok alatt mindent összedönthet. Ezzel szemben nem elég csak az igazság erejének bármily biztosan is bekövetkező érvényesülését bevárni, mert az igaz­ság gyakran lassan győz, mialatt minden tönkre mehet. Ezért úgy vélem, hogy ha valaha, ma min­den igazlelkű embernek össze kell lógni az ellen az irányzat ellen, mely a választásokon — a maga képére teremtett választási renddel — győzni akar. Ez nekem iT kötelességemmé teszi, hogy külsőleg is csatlakozzam azok táborához, kikhez lélekben úgyis tartoztam és tartozom. Kötelességem ez azért, mert lehet, hogy bármily szerény, mégis becsülettel vívott küzdelmeimmel híveket szerez­tem az ország minden részében, s talán nem lesz fölösleges, ha azok, kik hisznek harcaim igazsá­gosságában, irányításul tudják, hogy hová tarto­zom. Jó lenne, ha, akik egyek vagyunk a Kossuth­- és Eötvös-hagyományok igaz kultuszában, most mindnyájan egyesülnénk. Hta sokfelé vagyunk, nem alakul ki elég erős, egységes irányzat és a nagy zűrzavarban eltévedhetünk. Bennünket, kik szabadkirályválasztók vagyunk, de minden Habs­burggal szemben azok vagyunk, senkitül sem vá­laszthat el még a királykérdés sem, mert a mi programmunk sarktétele az, hogy­ ne kétszázegy­néhány gyarló­s lábáról könnyen ledönthető em­ber, a választott képviselők, döntsenek az állam­formáról, hanem maga a nemzet népszavazással. Ma csak egyetlen fontos kérdést ismerek: a kormánypárt és az alkotmányszegő kormány ellen összefogni. Ebben az összefogásban akarok részes lenni, mikor most Veletek forma szerint is szövet­kezem. Adjon Isten szerencsét becsületes és haza­­fias munkátokhoz, mert úgy érzem, lelkem minden hitével és szívem minden dobbanásával, hogy a Ti szerencsétek megpróbált szegény hazánknak is szerencséje lesz. Kelt Budapesten, 1922 február 2­5-án. Igaz és hűséges hívetek: Rupert Rezső. Gróf Andrássy Gyula nyilatkozata Gróf Andrássy Gyula az alkotmányjogi bi­zottságban elhangzott véleményekkel kapcsolatban mi munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette:­­-- Az alkotmányjogi értekezlet tagjai részére a tón vallás, a dolog természeténél fogva, a követ­­kez­ők/pp volt beállítva: ,Az 1920. I. tc.-kel megegyezik az a felfo­gás, h­­ogy az e törvény létrejövetele előtt kiadott rendeletek módosíthatók. Természetes kivételt tesz azonban a törvény olyan ügyek tekintetében, ame­lyek törvényhozás alá tartoznak. Ilyen elsősor­ban a választójog. Ilyen ügyekre kimondja a tör­vény, hogy a kormány köteles a rájuk vonatkozó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Azt nem kell bizonyítani, hogy e kifejezés alatt a törvény nemcsak a tárgyalási anyag beterjeszté­sét, hanem annak törvényerőre emelését is érti. A választójogi javaslatot a miniszterelnök tényleg beterjesztette. Az nem vált törvénnyé és ebből kö­­vetkezik, hogy a kormány megtette kötelességét. Rajta kívül álló okok miatt nem hozott választó­­jogi törvényt a nemzetgyűlés és visszaszáll a kor­mányra a szükségrendeletalkotás joga.“ Már most az a kérdés, hogy megáll-e ez a következtetés abban az esetben is, ha a napnál világosabban bizonyos, hogy maga a miniszter­elnök akadályozta meg a törvény létrejövetelét. Ha ez bebizonyítható, akkor ez annyi, mintha a miniszterelnök egyáltalán nem terjesztett volna a nemzetgyűlés elé választójogi törvényjavaslatot. A tényállás e tekintetben a következő: — Én napokkal a nemzetgyűlés kapuzárása előtt a legnagy­obb nyilvánosság előtt fölszólítottam gróf Bethlen Istvánt, jelentse ki, hogy mi a terve. Ha az a terve, hogy a törvényjavaslat meg nem szavazása esetén rendeleti uton új választójogot léptet életbe, akkor én és az ellenzék keresztül en­gedjük az ő törvényjavaslatát, bármily rossznak is tartjuk azt, nehogy bekövetkezzék, amit mi nyil­vánvaló alkotmányszegésnek tekintünk. A minisz­terelnök felszólításomra nem adott választ. Mi te­hát inkább deferálni akartunk, semhogy alkot­mányszegés bekövetkezzék. A miniszterelnök azon­ban szántszándékkal azt akarta, hogy az ő törvény­javaslata el ne fogadtassák, mert így módjában­­ van, ha kétes alkotmányjogi úton is, de mégis leg­alkalmasabb választójogot rendeletileg életbe lép­tetni. Hogy a miniszterelnöknek ez az abszolutisz­tikus szándéka volt, azt egy másik esetben is már teljesen bebizonyítottuk. A nemzetgyűlés utolsó napján Huszár Ká­roly azt mondta nekem, hogy a kisgazdapárt is akarván a megegyezést, a miniszterelnök abba belemegy. Délután hat órakor Pályi Ede tudomására juttatta a miniszterelnöknek egyik főbizalmasa útján, hogy én és az ellenzék készek vagyunk meg az utolsó órákban is keresztülengedni a ja­vaslatot. Erre a miniszterelnök ugyancsak fő­­bizalmasa utján megmondotta Pályának és így Pályi útján nekünk, hogy a dolgot a kormányzó elé terjeszti, amiért is azonnal felmegy a Várba. A megegyezés lehetőségének az egész folyosón híre ment, majd Huszár Károly, Gaal Gaszton és nagyatádi Szabó István keresték a miniszterelnö­köt, de nem volt található. Este 8 órakor megállí­tották a Ház óráját, hogy lehetőség maradjon a törvényjavaslat tárgyalásába belefogni és az éj­szaka folyamán azt folytatólagos ülésben el­fogadni. Ámde a miniszterelnök fél 0-ig, az utolsó pil­lanatig, nem volt található. Formálisan elbújt a tárgyalások lehetősége elöl és szétoszlott a nem­zetgyűlés anélkül, hogy választójogi t­örvényt ho­zott volna. Várjon tudták-e mindezt az alkotmányjogi véleményező urak? És ha tudták volna, hogy Bethlen szándékosan akadályozza meg a válasz­tójogi törvény létrejövet­el­ét, hogy éppen az ő al­kotmányellenes szándéka volt az, mely a tör­vény létrejövetelét megakadályozta, vájjon adtak volna-e akkor i­s olyan véleményt, amelynek alap­ján Bethlen most már ..szabadkezet“ vélelmez a maga számára? v A kisgazdák és az ellenzék egy után fognak haladni Az Andrássy-párt egyik vezető tagja az egysé­ges párt mai intézőbizottsági üléséről munkatár­sunknak a következőket mondott* — .A keresztény ellenzék tudja, hogy mi a tennivalója. Egy dolog bizonyos: az országban erős legitimista h­angulat mutatkozik és ezt a párt ki is fogja használni a választási küzdelem alkalmával. Látja, hogy a kormány a maga sza­­bad királyválasztó törekvéseit legitimista kön­tösbe öltöztek­ a vidék kedvéért, a pártnak gondja lesz rá, hogy ezt felfedje a közvélemény előtt és rámutasson arra, hogy a kormány volt az, aki a detronizációt keresztülvitte. — Lehetetlennek tartjuk, hogy a kisgazdák belenyugodjanak a nyílt szavazásba. A kormány szerintünk teljesen a mellékkormány karjaiba vetette magát. Úgy látjuk a helyzetet, hogy a kisgazdák és az ellenzék a választójogi küzdelem­ben egy uton fognak haladhatni, ha az egységes párt tagjai valóban szabad kezet kaptak a titkos­­ság hirdetésére. A szociáldemokrata párt részt vesz a választásokon A szociáldemokrata párt egyelőre nem dön­tött magatartása felől és ezt csak a rendelet meg­jelenése után tartandó pártválasztmányi ülésén fogja megtenni. Értesülésünk szerint a pártválaszt­mányban többségben vannak azok, akik azt kí­vánják, hogy a párt lépjen ki passzivitásából és ve­gyen részt a választásokban. A sajtófőnökség Az egységes pártban ma már mint befejezett tényről beszéltek arról, hogy Eckhardt Tibor megválik a sajtófőnöki állástól és utóda Drasche- Lázár Alfréd lesz. Eckhardt Tibor az egyik kom­bináció szerint fel fog lépni a választásokon, má­sok arról tudnak, hogy diplomáciai küldetésben külföldre készül. Gömbös Gyula és Albrecht főherceg Gömbös Gyula ma a királykérdésre vonat­kozóan a következő nyilatkozatot tette: — Most is csak azt mondhatom, amit már is­mételten megtettem, hogy nem a kisgazdapárt és nem én voltam az, aki a királykérdést fölvetette, hanem a puccs-karlisták, akik a király vissza­­hozatalát állandó propagandával előkészítették. A királykérdés fölvetését és fölszínen tartását az ország szempontjából egyenesen katasztrofális­nak tartom. Éppen ezen okoknál fogva a magam személyére nézve sem lehetek abban a helyzetben, hogy Albrecht királyi hercegnek trónrajutását tá­mogassam, amint azt átlátszó célzattal ellenfeleim a Dunántúl — saját bűneik leplezésére — hirdetik. A Heinrich-párt vezetősége­ ­, Heinrich Ferenc vezetése alatt álló nemzeti polgári párt ma értekezletet tartott, amelyen meg­választotta a pártvezetőséget. Az elnökség tagjai Heinrich Ferenc, báró Harkányi János, Lukács László, Szász Károly, Tolnai­ Kornél és Vadász Lipót lettek. A választmány tagjai: ifjabb Chorin Ferenc, Haggenmacher Ottó, Heinrich Ferenc, báró Harkányi János, báró Kornfeld Pál, báró Lévay Lajos, Márkus Jenő miniszteri tanácsos, Springer Ferenc, Szász Károly, Székely Ferenc, Tolnay Kornél, Vadász Lipót és Vészi József. A párt a jövő héten a Vigadóban nagygyűlést tart. A teljes harmónia jegyében Az egységes párt intéző-bizottságának mai ülésé­ről a következő hivatalos jelentést adták ki: Az egységes kormányzópárt intéző-bizottsága ma délelőtt ülést tartott. Bethlen István gróf miniszter­elnök bejelentette, hogy a párt legutóbbi értekezleté­nek határozata alapján Gömbös Gyulát kérte fel az ügyvezető alelnöki állás vállalására. Az­ intéző­bizott­ság a bejelentést helyeslőleg tudomásul vette. Ezután az üresen hagyott pártelnöki állásra báró Perényi Zsigmondot, az alelnöki állásra Molnár Dezső nyugal­mazott altábornagyot, az intéző-bizottságba pedig báró Lers Vilmost, gróf Károlyi Imrét és Almásy Lászlót választották meg. Gömbös Gyula ismertette a párt szervezeti sza­bályzatát a párt szervezkedésének előkészítésére vo­natkozólag. Ezt az intéző-bizottság lényegtelen módo­sításokkal elfogadta. Bethlen István gróf miniszter­­elnök ismertette a minisztertanács által elfogadott választási rendeletét. Leszögezte álláspontját a nyílt szavazás kérdésében; hangsúlyozta, hogy mivel itt választási rendeletről van szó, a kormány viseli a felelősséget és a pártot semmi felelősség nem terheli. A párt nem kényszeríti tagjait, hogy a választások alatt egyik, vagy másik álláspont mellett foglaljanak állást; mindenki szabadon nyilváníthatja nézetét a választójog jövő megalkotásáról. A választási rendelet , az új nemzetgyűlés összehívását­, szól, mert hivatva­­ lesz olyan választójogi törvényt alkotni, m­ely az or-­­­szág érdekeinek megfelel. Nagyatádi Szabó István fel­szólalására rövid érdemleges vita folyt le, amelyben , a nyi­t és titkos szavazás melletti állásfoglalások hango­í­zottak el. Gróf Bethlen István miniszterelnök végül ismét ki­­­­jelentette, hogy miután a kormány a teljes felelősséget­­ vállalja a választási rendeletért, a párt egyes tagjai­­ nyugodtan elfogadhatják azt. Az intézőbizottság határozatot nem hozott, mert a választójog kérdését nem kezelték pártkérdésként. Gróf Bethlen István m­iniszterelnök ismertette ezután azt a kiáltványt, melyet a párt a magyar nemzethez fog intézni. Az intézőbizottság ülésezésének végén meg­állapították, hogy a sajtóban megjelent közlemények, mint hogyha a pártvezetőségben és általában a párt­ban nem volna meg a harmónia, nem egyebek hamis céltudatos, a párt tekintélyét és egységét­ megbontó közleményeknél. Örömmel állapította meg a vezetőség, hogy a választások a teljes harmónia jegyében fognak lefolyni. " VILÁG 1922. március 1. )

Next