Világ, 1922. április (13. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-01 / 75. szám
Egyes szám ára 5 kcsrena. Szerenzióség és kiadóhivatal, VI. ker., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1200 korona, félévre 600 korona, negyedén® 300 korona, egy hóra 100 korona. L .710 kc* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 5 korona, Ausztriában 50 korona, SHS Államban 1 dinár 60 para. XIII. évfolyam Budapest, SZOMBAT 1922 április 75-ik szám Hirdetések felvételnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blau., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Sikrey, Mezei Antal, Mossa Hudolf, Eckstein Remál hirdetési irodokban. Bécsijén: Hassenstein G. Vogler, M. Dukes, Nachfolger, Rudolf Mosse. kMafOp* Tizenkét hónap 1921 májusában tiltotta ki a Világot Magyarország összes pályaudvarairól Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter. Ma fordul át a naptár 1922 márciusából 1922 áprilisába. Május, junius... március, április: ez éppen tizenkét hónap. A kolportázsjog megvonásának korszaka — mindössze nyolc hónapig tartott a Vims életében, a pályaudvarokra nézve kibocsájtott árusítási tilalom „jogérvénye“ most lép át a tizenkettedik hónapba, és mégis akadnak rosszindulatú kritikusok, akik szerint Hegyeshalmy Lajos koncepcióiból hiányzik a következetesség és a nagyvonalúság. Igazán nem tennénk szóvá még egyszer a magunk ügyét, nem tennénk szóvá újból azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr még mindig nem gyógyult ki abból a sajátos fogalomzavarból, amely azt a hitet kelti benne, mintha neki joga és kötelessége volna a vasúton utazók olvasmányait cenzúrázni, szabályozni, irányítani, és a pályaudvarokat saját domíniumai gyanánt kezelni. Nem tennénk szóvá ezt a sérelmet, amely nem csupán a mi sérelmünk, hanem sérelme az olyan olvasóinknak, akik utazásuk napján kénytelenek megszokott lapjukat nélkülözni, vagy csak külön fáradság útján juthatnak megszokott lapjukhoz. Nem beszélnénk erről, amint keveset beszéltünk a magunk ügyéről a nyolc hónap alatt, mikor drótsövények vettek körül bennünket, és nem mehettünk ki az utcára megkeresni a közönséget. És nem is magunkról fogunk beszélni, csak egy-két szerény szó mondanivalónk volna Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter úrról. Az a rendszabály, amely tizenkettedik hónapja tiltja ki a pályaudvarokról a Világot, nyilván azt a célt szolgálja, hogy anyagi megkárosításunkkal tegye lehetetlenné, vagy nehezítse meg fennállásunkat. Végül is nem hisszük, hogy a vonatok forgalmának zavartalanságát akarja biztosítani Hegyeshalmy úr a Világ kitiltásával. A Világ nem kormozza be inkább a pályaudvarok levegőjét, mint, a többi magyar napilap, és a Világ nem súlyosabb forgalmi akadály a pályatesteken bármelyik más újságnál. Hegyeshalmy miniszter úr nyilván úgy kalkulált, hogy bölcs rendszabálya által naponként néhány ezerrel kevesebb Világ fogy el, mint amennyi elfogyna különben, és kalkulációja szerint, ez súlyos csapás a Világ ra nézve. Közöljük tehát a kereskedelemügyi miniszter úrral, hogy kalkulációja rossz kalkuláció. A Világ nyolc hónapig nem mehetett ki az utcára, noha odáig az utcán talált vevőre példányainak kilencven százaléka. Ha valaminek, akkor a kolportázsjog nyolc-, hónapos megvonásának kellett volna megölnie a Világot. Ehelyett, a kolportázsjog megvonásának nyolc hónapja alatt, közel kétszeresére emelkedett a Világ példányszáma, és a példátlanul nehéz nyolc hónapból példátlanul megerősödve kerültünk ki, a Világ közönségének példátlan kitartása következtében. Rossz kalkuláció ezért az olyan, amely a nyilvános árusítás egyik módjának betiltásával akar megfojtani egy olyan lapot, amelyet nem tudott megfojtani a nyilvános árusítás összes lehetőségeinek megvonása, teljes nyolc hónapon át. Az igazságügyminiszternek szabad rosszul kalkulálni, mert neki nem a számvetés a feladata, szabad rossz kalkulációtfelállítania a belügyminiszternek is, vagy bármelyik miniszternek, aki nem gazdasági tárcát lát el. Jobb, ha az ilyen miniszterek sem kalkulálnak rosszul, jobb nekik és jobb az országnak, de ezektől a miniszterektől mégsem lehet megvonni a hibás kalkuláció jogát, ha ragaszkodnak hozzá. A kereskedelemügyi miniszter úrnak ellenben nincsen joga rosszul kalkulálni, nincsen joga rosszul kalkulálni a Világ ügyében, mert akkor rosszul kalkulál más ügyekben is, és a sok hibás számvetés következtében eljutunk oda, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr — ha már a pályaudvarokról van szó — egy szép éjfélen ötszörösre emeli a keserűvíz, és tízszeresre emeli a bútor tarifáját, hogy így fedezze az államvasutak háztartásában a rossz kalkulációk által előidézett hiányt. Máshol a kereskedelemügyi miniszterek új piacokat teremtenek országuk iparának, nálunk a kereskedelemügyi miniszter úr, egy nála már megszokott, szelíd és csendes tollvonással, kötélhalálra ítélte a sokat gúnyolt Hunyadi János-exportot, kötélhalálra ítélte a bútorexportot, kötélhalálra ítélte a vasúti fuvardíjak elviselhetetlen megdrágításával a magyar exportágaknak még egy egész sorát, egyben pedig a drágaság újabb és heves iramú fokozásával még szorosabbra vonta a hurkot a magyar társadalom nyakán, noha a magyar társadalom már éppen eléggé fuldoklott a drágaság csontos kezének fojtogatása alatt. Ezért, és csak ezért tesszük szóvá a tizenkét hónapot, mint a kereskedelemügyi miniszter úr fogyatékos kalkulációinak egyik példáját. Mert ha a magunk ügye fájna nekünk és ha a magunk ügyének akarnánk szolgálatot tenni, akkor egyszerűen írhattunk volna egy-két lendületes vezércikket, ünnepelni azt a termékeny gondolatokban gazdag, minden cselekedetével produktív gazdaságpolitikust, akit ma Magyarország kereskedőAz egységes párt tegnap esti intézőbizottsági ülésén befejezte a jelölések nagy részét. Tizennyolc mandátumot Huszáréknak tartottak fenn, ezenkívül néhány kerületre nézve elhalasztották a döntést. Eddig tizennégy volt képviselőt nem jelöltek hivatalosan, közöttük Sréter István volt hadügyminisztert, Kércsz Györgyöt és Bencze Gábort, akik maguk léptek vissza a jelöltségtől. A többi mellőzött volt képviselő a következő: Vértes Vilmos István, Paczek Géza, Wagner Károly, Orbók Attila, Kolozsváry Kiss István, Kardos Noé, Kiss Menyhért, Négyessy László, Letenyei Pál, Sziráky Pál és Lukovich Aladár, a nemzetgyűlés volt háznagya. A legnagyobb feltűnést Lukovich elejtése keltette, amit egyáltalában nem tudnak megmagyarázni. Sziráky Pált azért nem jelölték, mert egy izben kilépett a kormánypártból és néhány hétig az ellenzéki padokban foglalt helyet. Wagner Károly csak rövid ideig volt képviselő, csonka kerületek kiegészítése után elrendelt új választáson Kállay Andrással szemben megbukott. Képviselősége alatt nagy beszédet mondott a sajtószabadság érdekében. Vértes Vilmos István a nemzetgyűlés egész ideje alatt egyetlenegyszer szólalt fel, egyébként a mezőtúri kerületet képviselte, ahol Tóth Jánost buktatta meg. Paczek Géza rendületlenül támogatta a kormányt, egészen az utolsó pillanatig, nevét a nemzetgyűlés történetében azzal az interpellációjával örökítette meg, amelyben súlyos sérelem gyanánt említette fel és mentelmi jogának megsértését látta abban, hogy a csendőrség el akarta venni tőle egy vadászaton lőtt nyulait, mert nem volt fegyverviselési engedélye. Az intézőbizottság azonban valószínűleg nem ezt az interpellációját vette tőle zokon, hanem azt, amelyikben a kunhegyesi főszolgabíró működéséről mondott el néhány kulturhistóriai szempontból érdekes, sőt érdekfeszítő részleteket. Helyette most ezt a szolgabírót jelölte az intézőbizottság. Paczek Géza egyébként annak idején 3000 szótöbbséggel buktatta meg gróf Ráday Gedeont, Négyessy László egyetemi tanár Szentest képviselte a nemzetgyűlésen, a hivatalos jelöléstől úgy látszik azért esett el, mert az utolsó ülésen legitimista színezetű beszédet mondott. Orbók Attila állítólag amiatt vesztette el a kormány kegyét, mert túlságosan liberális elveket vallott. Ez az indokolás azonban úgy látszik nem egészen őszinte, mert viszont Orbók liberális elveinek fenntartásával végigtámogatta Bethlenig az összes kormányokat. Kiss Menyhért csak néhány hétig szerepelt a nemzetgyűlésen, ezt a rövid időt az Ébredő Magyarok Egyesülete programmjának érvényesítésére igyekezett felhasználni. Kiss Menyhért ellen maga gróf Bethlen István miniszterelnök foglalt állást, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszterrel és Gömbös Gyulával szemben. Amíg Orbók túlzottan liberális elvei, Kiss Menyhért állítólag Ébredő felfogása miatt maradt ki a hivatalos listából. Kardos Noé és Letenyei Pál, akik szintén a kimaradtak között szerepelnek, Nagyatádi leghívebb emberei közé tartoznak. Ez a tizenegy mellőzött képviselő természetesen az elégedetlenkedők táborát gyarapítja és az elterjedt hírek szerint Herczegékkel keresik az érintkezést. Nagy részük hivatalos jelölés nélkül is föllép a választáson ellenzéki programmal. A kisgazdák ellenzéki mozgalma egyébként is tovább terjed, a vidéken erőteljesen szervezkednek és mint értesült:', rövidesen külön párttá alakulnak. Herczeg Sndor és Mohácsy Lajos vezetésével a vezetőség Budapesten permanenciában van, innen irányítják a vidéki mozgalmat. Kovács J. István fellépésétől várnak döntő fordulatot és remélik, hogy Kovács, élére áll az ellenzéki megmozdulásnak. Másrészről úgy informáltak bennünket, hogy Herczegék Kovács csatlakozására nem igen számíthatnak, miután Kovács, ha az inllemügyi Tríciilwrfere gyanánt tisztel öt világrész. Nem a mi hibánk lett volna, ha egy ilyen vezércikket, vagy akárcsak a dicséret legenyhébb jelzőjét gúny gyanánt fogadta volna, és kacagással honorálta volna az egész, magyar közvélemény, pártkülönbség nélkül. Mert akármilyen széles és mély szakadékok választják is el ma egymástól a magyar közvélemény rétegeit, van mégis egy kérdés, amelyre nézve megszűnt minden nézeteltérés és már régen kialakult a teljes egyöntetűség: ez a kérdés pedig Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter gazdaságpolitikájának értékelése. Nézőbizottság jó kerületet biztosít a számára, feltétlenül le fog szerelni. A mellőzött és kimaradt kisgazdák berzenkedésénél sokkal nagyobb gondot okoz a kormánynak az a körülmény, hogy vidéken egymásután utasítják vissza a párt hivatalos jelöltjeit. Eddig körülbelül húsz kerületből kapott a kormány olyan értesüléseket, hogy a hivatalos jelölteket kedvetlenül fogadták. Áll ez különösen a volt munkapárti képviselőkre, de bajok mutatkoznak a volt disszidens és kereszténypárti képviselők jelölése körül is. .4. intézőbizottság egyelőre ragaszkodik a hivatalos jelölések fenntartásához, azonban, mint értesülünk, néhány kerületben kénytelen lesz revízió alá venni álláspontját, ha nem akar biztos bukásnak elébe menni. A vidéki kerületeknek ez a megmozdulása nagyban erősíti Herczegék akcióját és máris kísérlet történt arra nézve, hogy a két mozgalmat összekapcsolják. Emellett ma már bizonyosra vehető, hogy a kisgazdapárti szervezetek azokban a kerületekben is állítanak jelölteket, ahol hivatalosan a Huszárpárt jelöltjeivel szemben az egységes párt nem veszi fel a harcot. Huszárék máris elégedetlenkednek és garanciákat követelnek a kormányfől arra nézve, hogy a kisgazdákat leszerelik. A minisztertanács félhivatalos jelentések szerint, ma este elfogadta gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszternek a kerületi beosztásra vonatkozó rendeletét, amely a hivatalos lap vasárnapi számában jelenik meg. Ugyancsak vasárnap reggel jelenik meg az ellenzéki pártok proklamációja a nemzethez, amelyben törvénytelennek jelentik ki a rendeleti után életbeléptetett választójogot és az ennek alapján összeülő nemzetgyűlést. A proklamációban az ellenzéki pártok rá fognak mutatni arra, hogy a kormánynak nem volt joga az 520. évi I. t.c. 10. szakaszának olyan értelmezésére, amely szerint, a Friedrich-féle rendelet alkalmazásától eltekinthetett. Az ellenzéki pártok köreiben egyébként érthető érdeklődéssel várják a kerületi beosztást, annál is inkább, miután állítólag újabb meglepetésekkel fog szolgálni. Gróf Bethlen István miniszterelnök holnap Balassagyarmatra utazik Matóthy László főispán beiktatására. Gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter Sopronba utazott, ahol holnap mondja el programmbeszédét. A Friedrich—Andrássy-párt vasárnap Győrszentmártonban tart gyűlést, ahol Szmrecsányi György érdekében Friedrich István szólal föl. Szmrecsányi megválasztását az Andrássy-pártból szerzett értesüléseink szerint sokorópátkai Szabó Istvánnal szemben bizonyosra veszik. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy az egységes párt intézőbizottságától szerzett értesüléseink szerint 3025 jelölési kérés érkezett az intézőbizottsághoz. Elképzelhető — mondotta informátorunk —, milyen nagy munkát kellett végezni az intézőbizottságnak, elsősorban azonban gróf Bethlen István miniszterelnöknek és Gömbös Gyulának, hogy a 3025 jelölt közül kiválasszák azt a százhetvenet, akiket a hivatalos jelölésre melónak találtak. Fredrieriék Wolff akciója ellen AMagyar Kurír jelenti . Az Andrássy—Friedrichpártban nagy ellenszenvvel fogadták Wolff Károlynak azt az akcióját, amellyel az úgynevezett „keresztény egység“ helyreállítását akarja keresztülvinni. A legitimista keresztény ellenzék felfogása az, hogy Wolff nem keresztény egységet akar, hanem a fővárosi keresztény tábor egységét akarja megbontani és egész igyekezete odairányul, hogy a Haller István és Friedrich István pártját alkotó hatalmas tábor híveit a kormány táborába terelje. Wolff Károly a keresztény egység táborának vasárnapra, április 2-ára a Vigadóba hirdetett nagygyűlésére plakátokat ragaszttatott ki és e plakátokra ráíratta a Keresztény Községi Pártba tartozó fővárosi bizottsági tagok neveit is, akik pedig 1i vidék visszautasítja az egységes párt hivatalos jelöltjeit