Világ, 1922. április (13. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

Egyes szám ára 5 kcsrena. Sxe&eaziőség ém kiadóhivatal: VI. ken., Andxássy-ut 47. szám. Előfizetési árak ML agyarországban: Egész érre 1200 korona, félévre 600 korona, negyed­én® 300 korona, egy hóra 100 korona. L .71L k Q* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken ée pályaudvarokon 5 korona. Ausztriában 50 korona, SHS Államban 1 dinár 60 par a. Hirdetések felvétetnek Budapesten • VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blau i., Bokor, Bcnkő és Társa, Győri é« Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tár^a, Leopold Gyula, Leopold/Cornél, Schwarz József, Sikr&y, Mezei Antali Mossa Hndolf, Eckstein Remáí hirdetési iro- Ákban. Bécsijén: Ha&senstein 6« Vogler, M. Dukes, Nachfolger, Rudolf - Mosse. Tizenkét hónap 1921 májusában tiltotta ki a Világ-ot Ma­gyarország összes pályaudvarairól Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter. Ma fordul át a naptár 1922 márciusából 1922 áprilisába. Május, junius... március, április: ez éppen tizenkét hó­nap. A kolportázsjog megvonásának korszaka — mindössze nyolc hónapig tartott a Vims' életében, a pályaudvarokra nézve kibocsájtott árusítási tila­lom „jogérvénye“ most lép át a tizenkettedik hó­napba: és mégis akadnak rosszindulatú kritikusok, akik szerint Hegyeshalmy Lajos koncepcióiból hiányzik a következetesség és a nagyvonalúság. Igazán nem tennénk szóvá még egyszer a ma­gunk ügyét, nem tennénk szóvá újból azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur még mindig nem gyógyult ki abból a sajátos fogalomzavarból, amely azt a hitet kelti benne, mintha neki joga és kötelessége volna a vasúton utazók olvasmányait cenzúrázni, szabályozni, irányítani, és a pályaud­varokat saját domíniumai gyanánt kezelni. Nem tennénk szóvá ezt a sérelmet, amely nem csupán a mi sérelmünk, hanem sérelme az olyan olva­sóinknak, akik utazásuk napján kénytelenek meg­szokott lapjukat nélkülözni, vagy csak külön fá­radság utján juthatnak megszokott lapjukhoz. Nem beszélnénk erről, amint keveset beszéltünk a magunk ügyéről a nyolc hónap alatt, mikor dróí- sövénvek vettek körül bennünket, és nem mehet- tünk ki az utcára megkeresni a közönséget. És nem is magunkról fogunk beszélni, csrfk egy-két szerény szó mondanivalónk volna Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter úrról. Az a rendszabály, amely tizenkettedik hónapja tiltja ki a pályaudvarokról a Világ-at, nyilván azt a célt szolgálja, hogy anyagi megkárosításunkkal tegye lehetetlenné, vagy nehezítse meg fennállásunkat. Végül is nem hisszük, hogy a vonatok forgalmá­nak zavartalanságát akarja biztosítani Hegyes­halmy ur a Világ kitiltásával. A Világ nem kor­mozza be inkább a pályaudvarok levegőjét, mint, a többi magyar napilap, es a Világ nem súlyosabb forgalmi akadály a pályatesteken bármelyik más újságnál. Hegyeshalmy miniszter ur nyilván ugy kalkulált, hogy bölcs rendszabálya által napon­ként néhány ezerrel kevesebb Világ fogy el, mint amennyi elfogyna különben: és kalkulációja sze­rint, ez súlyos csapás a Világ-in nézve. Közöljük tehát a kereskedelemügyi miniszter úrral, hogy kalkulációja rossz kalkuláció. A Világ nyolc hó­napig nem mehetett ki az utcára, noha odáig az utcán talált vevőre példányainak kilencven száza­léka. Ha valaminek, akkor a kolportázsjog nyolc-, hónapos megvonásának kellett volna megölnie a Világ-ot. Ehelyett, a kolportázsjog megvonásának nyolc hónapja alatt, közel kétszeresére emelkedett a Világ példányszáma, és a példátlanul nehéz nyolc hónapból példátlanul megerősödve kerül­tünk ki, a Világ közönségének példátlan kitartása következtében. Rossz kalkuláció ezért az olyan, amely a nyilvános árusítás egyik módjának betil­tásával akar megfojtani egy olyan lapot, amelyet nem tudott megfojtani a nyilvános árusítás összes lehetőségeinek megvonása, teljes nyolc hóna­pon át. Az igazságügyminiszternek szabad rosszul kalkulálni, mert neki nem a számvetés a feladata, szabad rossz kalkulációt .felállítania a belügymi­niszternek is, vayy bármelyik miniszternek, aki nem gazdasági tárcát lát el. Jobb, ha az ilyen mi­niszterek sem kalkulálnak rosszul, jobb nekik és jobb az országnak, de ezektől a miniszterektől mégsem lehet megvonni a hibás kalkuláció jogát, ha ragaszkodnak hozzá. A kereskedelemügyi mi­niszter urnák ellenben nincsen joga rosszul kal­kulálni, nincsen joga rosszul kalkulálni a Világ ügyében, mert akkor rosszul kalkulál más ügyek­ben is, és a sok hibás számvetés következtében el­jutunk oda, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur — ha már a pályaudvarokról van szó — egy szép éjfélen ötszörösre emeli a keserüviz, és tíz­szeresre emeli a bútor tarifáját, hogy igy fedezze az államvasutak háztartásában a rossz kalkulá­ciók által előidézett hiányt. Máshol a kereskede­lemügyi miniszterek uj piacokat teremtenek or­száguk iparának, nálunk a kereskedelemügyi mi­niszter ur, egy nála már megszokott, szelíd és csendes tollvonással, kötélhalálra ítélte a sokat gu- nyolt Hunyadi János-exportot, kötélhalálra ítélte a butorexporíot, kötélhalálra ítélte a vasúti fuvar­díjak elviselhetetlen megdrágításával a magyar exportágaknak még egy egcsz sorát: egyben pe­dig a drágaság újabb és heves iramú fokozásával még szorosabbra vonta a hurkot a magyar társa­dalom nyakán, noha a magyar társadalom már éppen eléggé fuldoklott a drágaság csontos kezé­nek fojtogatása alatt. Ezért, és csak ezért tesszük szóvá a tizenkét hónapot, mini a kereskedelemügyi miniszter ur fogyatékos kalkulációinak egyik példáját. Mert ha a magunk ügye Fájna nekünk és ha a magunk ügyének akarnánk szolgálatot tenni, akkor egy­szerűen Írhattunk volna egy-két lendületes vezér­cikket, ünnepelni azt a termékeny gondolatokban gazdag, minden cselekedetével produktiv gazda­ságpolitikust, akit ma Magyarország kereskede­kMafOp* lemügyí'Ttíwiilwrfere gyanánt tisztel öt világrész. Nem a mi hibánk lett volna, ha egy ilyen vezér­cikket, vagy akárcsak a dicséret legenyhébb jelző­jét gúny gyanánt fogadta volna, és kacagással ho­norálta volna az egész, magyar közvélemény, pártküiönbség nélkül. Mert akármilyen széles és mély szakadékok választják is el ma egymástól a magyar közvélemény rétegeit, van mégis egy kér­dés, amelyre nézve megszűnt minden nézeteltérés és már régen kialakult a teljes egyöntetűség: ez a kérdés pedig Hegyeshálmy Lajos kereskedelem­ügyi miniszter gazdaságpolitikájának értékelése. fi vidék visszautasítja az egységes párt hivatalos jelöltjeit Az egységes párt tegnap esti intézőbizottsági ülésén befejezte a jelölések nagyrészét.' Tizennyolc mandátumot Huszáréknak tartottak fenn. ezen­kívül néhány kerületre nézve elhalasztották a dön­tést. Eddig tizennégy volt képviselőt nem jelöltek hivatalosan, közöttük Sréter István volt hadügy­minisztert, Kérésé Györgyöt és Bencze Gábort, akik maguk léptek vissza a jelöltségtől. A többi mellőzött volt képviselő a következő: Vertes Vil­mos István, Paczek Géza, Wagner Károly, Orbók Attila. Kolozsváry Kiss István, Kardos Noé, Kiss Menyhért, Ncgyessy László, Letenyei Pál, Sziráky Pál és Lukovich Aladár, a nemzetgyűlés volt ház­nagya. A legnagyobb feltűnést Lukovich elejtése keltette, amit egyáltalában nem tudnak megma­gyarázni. Sziráky Pált azért nem jelölték, mert egyizben kilépett a kormánypártból és néhány hé­tig az ellenzéki padokban foglalt helyet. Wagner Károly csak rövid ideig volt képviselő, csonka ke­rületek kiegészítése után elrendelt uj választáson Kállay Andrással szemben megbukott. Képviselő­sége alait nagy beszédet mondott a sajtószabadság érdekében. Vértes Vilmos István a nemzetgyűlés egész ideje alatt egyetlenegyszer szólalt fel. egyéb­ként a mezőtúri kerületet képviselte, ahol Tóth Jánost buktatta meg. Paczek Géza rendületlenül lömogatla a kormányt, egészen az utolsó pillana­tig, nevét a nemzetgyűlés történetében azzal az in­terpellációjával örökítette meg, amelyben súlyos Sérelem gyanánt említette fel és mentelmi jogának megsértését látta abban, hogy a csendőrség el akarta venni tőle egy vadászaton lőtt nyulait, meri nem volt fegyverviselési engedélye. Az intéző- bizottság azonban valószínűleg nem ezt az inter­pellációját vette tőle zokon, hanem azt. amelyik­ben a kunhegyesi főszolgabíró működéséről mon­dott el néhány kulturhistóriai szempontból érde­kes, sőt erdekfeszitő részleteket. Helyette most ezt a szolgabirót jelölte az intézőbizottság. Paczek Géza egyébkén! annak idején 3000 szótöbbséggel buktatta meg gróf Ráday Gedeont, Négyessy László egyetemi tanár Szentest képviselte a nem­zetgyűlésen, a hivatalos jelöléstől ugy látszik azért esett el, mert az utolsó ülésen legitimista színezetű beszédet mondott. Orbók Aitila állítólag amiatt vesztette el a kormány kegyét, mert túlságosan li­berális elveket vallott. Ez az indokolás azonban ugy látszik nem egészen őszinte, mert viszont Or­bók liberális elveinek fenntartásával végigtámo­gatta Bethlenig az összes kormányokat. Kiss Menyhért csak néhány hétig szerepelt a nemzet­gyűlésen, ezt á rövid időt az Ébredő Magyarok Egyesülete programmjának érvényesítésére igye­kezett felhasználni. Kiss Menyhért ellen maga gróf Bethlen István miniszterelnök foglalt állást, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszterrel és Gömbös Gyulával szemben. Amig Orbók túlzottan liberális elvei, Kiss Menyhért állítólag Ébredő fel­fogása miatt ma’radt ki a hivatalos listából. Kar­dos Noé és Letenyei Pál. akik szintén a kimarad­lak közölt szerepelnek, Nagyatádi leghívebb embe­rei közé tartoznak. Ez a tizenegy mellőzött képviselő természete­sen az elégedetlenkedők táborát gyarapítja és az elterjedt hírek szerint Herczegékkel keresik az érintkezést. Nagyrészük hivatalos jelölés nélkül is föllép a választáson ellenzéki programmal. A kis­gazdák ellenzéki mozgalma egyébként is tovább terjed, a vidéken erőteljesen szervezkednek és mint értesüli':', rövidesen külön párttá alakul­nak. Herczeg L odor és Mohácsg Lajos vezetésével a vezetőség Budapesten permanenciában van, innen irányítják a vidéki mozgalmat. Kovács J. István fellépésétől várnak döntő fordulatot és remélik, hogy Kovács, élére áll az ellenzéki meg­mozdulásnak. Másrészről ugy informáltak ben­nünket, hogy Herezegék Kovács csatlakozásúra nem igen számíthatnak, miután Kovács, ha az in* tézőbizoltság jó kerületet biztosit a számára, fel­tétlenül le fog szerelni. A mellőzött és kimaradt kisgazdák berzenke­désénél sokkal nagyobb gondot okoz a kormány­nak az a körülmény, hogy ' vidéken egymásután utasítják vissza a párt hivatalos jelöltjeit. Eddig | körülbelül húsz kerületből kapott a kormány olyan értesüléseket, hogy a hivatalos jelölteket kedvetlenül fogadták. All ez különösen a volt munkapárti képviselőkre, de bajok mutatkoznak a volt disszidéns és kereszténypárti képviselők je­lölése körül is. .4: intézőbizottság egyelőre ragasz­kodik a hivatalos jelölések fenntartásához, azon­ban, mint értesülünk, néhány kerületben kényte­len lesz revízió alá venni álláspontját, ha nem akar biztos bukásnak elébe menni. A vidéki ke­rületeknek ez a megmozdulása nagyban erősíti Herezegék akcióját és máris kísérlet történt arra nézve, hogy a két mozgalmat összekapcsolják. Emellett ma már bizonyosra vehető, hogy a kis­gazdapárti szervezetek azokban a kerületekben is» állítanak jelölteket, ahol hivatalosan a Huszár­párt jelöltjeivel szemben az egységes párt nem j veszi fel a harcot. Huszárék máris elégedetlenked­nek és garanciákat követelnek a kormányfői arra nézve, hogy a kisgazdákat' leszerelik. A minisztertanács félhivatalos jelentések sze­rint, ma este elfogadta gróf Klebelsbery Kunó belügyminiszternek a kerületi beosztásra vonat­kozó rendeletét, amely a hivatalos lap vasárnapi számában jelenik meg. Ugyancsak vasárnap reg­gel jelenik meg az ellenzéki pártok proklamációja a nemzethez, amelyben törvénytelennek jelentik ki a rendeleti utón életbelépletett választójogot és az ennek alapján összeülő nemzetgyűlést. A prok- lamációban az ellenzéki pártok rá fognak mutatni arra, hogy a kormánynak nem volt joga az W20. évi I. t.-c. 10. szakaszának olyan értelmezésére, amely szerint, a Friedrich-féle. rendelet alkalmazá­sától eltekinthetett. Az ellenzéki pártok köreiben egyébként érthető érdeklődéssel várják a kerületi beosztást, annál is inkább, miután állítólag újabb meglepetésekkel fog szolgálni. Gróf Bethlen István miniszterelnök holnap Balassagyarmatra utazik Matólhy László főispán beiktatására. Gróf Klebelsberg Kunó belügymi­niszter Sopronba utazott, ahol holnap mondja el programmbeszédét. A Friedrich—Andrássy-párt vasárnap Győrszentmárlonban tart gyűlést, ahol Szmrecsányi György érdekében Friedrich István szólal föl. Szmrecsányi megválasztását az And- rássy-pártból szerzett értesüléseink szerint soko- rópátkai Szabó Istvánnal szemben bizonyosra veszik. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy az egységes párt intézőbizottságától szerzett értesü­léseink szerint 3025 jelölési kérés érkezeti az in­tézőbizottsághoz. Elképzelhető — mondotta in­formátorunk —, milyen nagy munkál kellett vé­gezni az intézőbizottságnak, elsősorban azonban gróf Rethlen István miniszterelnöknek és Gömbös Gyulának, hogy a 3025 jelölt közül kiválasszák azt a százhetvenet, akiket a hivatalos jelölésre melónak találtak. Frkdriehék Wolff akciója ellen A 'Magyar Kurír jelenti : Az Andrássy—Friedrich- pártban nagy ellenszenvvel fogadták Wolff Károlynak azt az akcióját, amellyel az úgynevezett „keresztény egység“ helvreállitását akarja keresztülvinni. A legi­timista keresztény ellenzék felfogása az, hogy WolfT nem keresztény egységei akar. haqem a fővárosi ke­resztény tábor egységét akarja megbontani és egtsz igyekezete odairányul, hogy a Haller István és Fried­rich Istváh pártját alkotó hatalmas tábor híveit a kor­mány táborába terelje. WolfT Károly a keresztény egység táborának vasárnapra, április 2-ára a Vigadóba hirdetett nagygyűlésére plakátokat ragasz.ttatott ki és e plakátokra ráíratta a Keresztény Körségi Pártba tartozó fővárosi bizottsági tagok neveit t§, akik pedig XIII. évfolyam Budapest, SZOMBAT 1922 április k 75-ik szám

Next

/
Thumbnails
Contents