Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

Tesztek far­e Andrássy-ut 40. szám Kl&fizetési árÉ' M­agyarországbaTU Üfcész évre 1500 5­0 róna, félévre 600 korona, negyed­­í­vre 800 korona, egy héra 100 korona. A „VIL­A­G* megjelenik hétfő kivé* telével mindennap* Egyes szám ám Budapeata&­ vidéken ás páyaudvarokoas & korona. Ausztriában 50 korona. 5 HS államban X dinár­­­rar*. XIII. évfolyam Egyes szém árr* 5 felróna. ß5rM4se£ felvétetr ih Budapest» 1 VILÁG kiadói h­vatalában­, Blockner Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri ég Nagy, Janlus és Társa, Ton­czer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József,­­ Siklay, Mezei Antal, Mocso Rudolf, Eckstein Borját hirdetési­­író­jukban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Onk­es, Nachfolger, Rudolf Mosse. Budapest, SZERDA 1922 május 1ó 99-ik szám Népszerűtlenségük következményei... Mikor megindult a választási küzdelem, mi­kor először és másodszor­ és harmadszor bukkan­tak fel mindig ugyanazok az ismerős arcok, és mindig ugyanazok a jól ismert furkósbotok a libe­rális ellenzék gyűlésein, mikor kialakult a szokás­jog az ellenzéki népgyűlések félbeszakítására, azt hallottuk a legiletékesebb helyről, hogy a kor­mány megtesz mindent, amit módjában van megtennie, csak éppen az ellenzéki jelöltek nép­szerűtlensége olyan elementáris erővel nyilvánul meg ott, ahol az ellenzéki jelöltek választóik elé akarnak lépni, hogy nincsen mód a népszerűtlen­ség következményeit megelőzni. A liberális ellen­zék népszerűtlensége nagyobb, mint a kor­r­ány hatalma ... Hallottuk , nem is egyszer ezt az axiómát, azután láttuk a nem engedélyezett nép­gyűlések sorozatát, azokon a helyeken, ahol a ha­tóságok jóelőre levonták a konzekvenciákat a helyzetből és mivel tisztában voltak azzal, hogy a liberális ellenzék jelöltjeinek rettenetes nép­szerűtlensége elsöpörne minden védelmi intézke­dést, a liberális ellenzék jelöltjeinek jól felfogott érdekében megtagadták a népgyűlésre kért enge­délyt. Mi pedig csodáltuk azt a bölcsességet és tiszteltük azt a jóindulatot, amelyet az illetékes körök az ellenzéki jelöltek iránt tanúsítottak. Boldog az az ország, ahol minden talpalattnyi földön elementáris erővel csap fel a kormány népszerűtlensége, és ugyanilyen elementáris erő­vel, a gejzír leküzdhetetlen lendületével csap fel az ellenzéki jelöltek népszerűtlensége. Ez a leg­jobb jel arra, hogy van egy olyan kormány, amely boldog emberré tesz mindenkit az általa kor­mányzott országban. A kormány által ajándéko­zott teljes és zavartalan boldogságukat védik a választók akkor, amikor öklükkel is hitet tesz­nek a kormány iránt érzett rajongásuknak , és öklükkel is kifejezik felháborodásukat az ellen­zékkel szemben, mivel a gonosz ellenzék minden­áron zavarni akarja a kormányt áldásos tevé­kenységében. Igazán elhittük, hogy ezt az országot betölti a túlfűtött és fékezhetetlen lelkesedés a kormány iránt, igazán azt hittük, hogy ezt az országot be­tölti a nemes harag a liberális ellenzék ellen, iga­zán elhittük, hogy minden megtörtént az ellen­zéki jelöltek védelmére, csak éppen minden vé­delem csekélynek­ bizonyult az ellenzéki jelöltek megjelenése által kiváltott felháborodás elemi ere­jével szemben ... Mi mindent elhittünk, mert ne­künk megvan az a jó szokásunk, hogy betű sze­rint hisszük azt, amit autentikus helyről auten­tikus formában közölnek a nyilvánossággal. És ime, most vasárnap bizonyos aggályos ténykörül­mények merültek fel. Megjelent Nagykanizsán és megjelent Kis­­kanizsán egy ellenzéki vezér, akinek személye alkalmas volna arra, hogy vulkanikus erőre fo­kozza fel a méltatlankodást: Rassay Károly ... Rassay Károly ugyanis nem akarja észrevenni azt, hogy a kormány bölcs intézkedéseinek nyo­mán fuldokol a jóléttől az ország. Rassay Károly nem akarja észrevenni azt, hogy a magyar név­nek még soha olyan becsülete nem volt a világ előtt, mint most, Rassay Károly nem akarja észre­venni azt, hogy itt kövérre híztak még a notó­riusan sovány emberek is és a boldogság verő­fényes mosolya ül minden ajkon. És ezt a Rassay Károlyt, aki hosszú ideje rendszeres aknamunkát folytat a kormány által teremtett, teljesen töké­letes és zavartalanul boldog világ ellen, ezt a Rassay Károlyt valamilyen okból a nagykanizsai és a kiskanizsai hatóságok kitették annak a rizi­kónak, hogy a kormány elementáris népszerű­sége és saját elementáris népszerűtlensége szét­morzsolja, ha megjelenik a liberális ellenzék által összehívott népgyűléseken. Erre csoda történt, mert az autentikus helyről nyert autentikus fel­világosítások ellenére, a pályaudvarra tódult Nagykanizsa egész népe, fogadni a liberális ellen­zék vezérét és Nagykanizsának meleg napja volt, az ünnepléstől és a lelkesedéstől meleg nap. Az importált furkósbotok dolguk végezetlen exportá­­lódtak újból Nagykanizsáról és Nagykanizsán ugyanaz történt, ami Kiskanizsán: a tudatlan, félrevezetett választók szinte egy szálig ünnepel­ték azt az ellenzéki vezért, aki a sivatagra akarja vezetni őket a kormány Kánaán­jából. Különösen hangzik, szinte hihetetlen, mégis így történt. És ebben még meg lehetne nyugodni. Az ország minden más helyén elementárisan népszerű az egységes párt és ehpre istáris erővel zúg a föl­háborodás a liberális ellenzék ellen, hadd legyen egy olyan város is példaként, mutatóba, ahol az egységes párt népszerűtlen és a félrevezetett választók az ellenzék szavának hisznek. De ugyanezen a vasárnapon különös módon még más ilyen hihetetlen események is történtek. Gróf Batthyány Tivadar beszélt a szentesi piacon, ahol ötezer ember gyűlt össze meghallgatására, és ötezer ember hallgatta meg szavát tiltakozás nélkül, sőt zajosan helyeselve éppen a legélesebb fordulatokat. A szentesi népet is félrevezették te­hát úgy, amint a nagykanizsai választókat. Péter­­vásárán azonban intézkedés történt arra nézve, hogy a választókat ne lehessen ármányosan félre­vezetni. Fényes László harmadmagával sem ebé­delhetett a kocsmában, annak okából, mert eset­leg s­­zomszéd asztalnál is meghallották volna szavát, a község utcáján pedig két csendőr kí­sérte v­gig a képviselőjelöltet, aki így csak a kö­szöntéseket fogadhatta és viszonozhatta. Szépen, bölcsen megtörtént minden intézkedés, megelőzni a pétervásárai kerület választóinak Fényes által tervezett félrevezetését. És mégis : két­ községben két óra alatt kilencszázan írtál­ alá Fényes László ajánlási ívét. Tessék megérteni, két községben két óra alatt kilencszázan. Nyilván az a kilenc­­száz ember, akinek felháborodása Fényes László ellen elementáris erővel tört volna ki, ha az ille­tékes körök nem fogadják védelmükbe a képvi­selőjelöltet és nem veszik elejét a népszerűtlenség végzetes kitörésének. Tenyerünkre hajtjuk a fejünket és gondol­kozunk, gondolkozunk, mert nehéz a mi helyze­tünk. Mi hiszünk az autentikus helyről autentikus formában kapott felvilágosításoknak, és így tisz­tában vagyunk azzal, hogy a liberális ellenzék elementárisan népszerűtlen ebben az országban. Viszont itt van egy tény, és még egy tény, és egy harmadik tény. Most vasárnap azok, kik idáig jó­indulatúan és szeretettel őrködtek az ellenzéki je­löltek fölött, megengedték azt, hogy az ellenzéki jelöltek vesztükbe rohanjanak, megjelenjenek ke­rületeikben, és így személyes tapasztalatokat sze­rezhessenek népszerűtlenségük monumentális ará­nyaira nézve. Erre Nagykanizsa, Kiskanizsa, Szen­tes, Pétervására megfeledkeztek a zavartalan bol­dogságról, amely részükül jutott, megfeledkeztek arról, hogy egy gyönyörű, eredményekben példát­lanul gazdag munkát akarnak megzavarni az el­lenzék jelöltjei , és úgy fogadták, egészen úgy fogadták az ellenzék jelöltjeit, amint az egységes párt jelöltjeit szokták fogadni,­­ az autentikus helyről kapott autentikus felvilágosítás szerint. Mert idáig úgy tudtuk, hogy kemé­nyderekú fér­fiak szeme borul könnybe, ha megpillantják az egységes párt jelöltjét, aki a tiszta és zavartalan boldogság fényes záloga gyanánt jelenik meg kö­zöttük. Nagykanizsa, Kiskanizsa, Szentes, Péter­vására úgy fogadták, egészen úgy fogadták az el­lenzék jelöltjeit, amint a félhivatalos jelentések szerint az egységes párt által a nép közé küldött nagy férfiakat szokták fogadni. Szegény Magyar­­ország, ahol egy napon négy helyen áldoznak a hamis bálványnak ... Helyreállt a Liberáls egység Arait mi kezdettől fogva hirdettünk, aminek­­ szükségességére ismételten rámutattunk, az a mai nap folyamán bekövetkezett a liberális pár- I­tok egysége helyreállt, az egymástól elszakadt ■ csoportok végleg megegyeztek abban, hogy közös­­ listával veszik fel a harcot a fővárosiján. A napok­­ óta tartó egyezkedési kísérletek folyamán mind-­­­két részről megnyilvánult teljes jóakarat végre­­ a kívánt eredményre vezetett. Az a közös lista, amelyet most már véglegesnek kell tekinteni és amelyben ma este megállapodtak, a következő : Budapest északi kerület: Vázsonyi Vilmos, ' Áron Gábor, Sándor Pál, báró Szterényi József, , Bródy Ernő, 4 Bárczy István, Rassay Károly, Rupert Rezső, Budai f&! '.(>■' ■ Benedek János, Szilágyi Károly. A megegyezést elsősorban a Rassay-párt tette lehetővé a konciliáns magatartásával, amennyiben minden áldozatot meghozott annak érdekében, hogy a közös lista létrejöhessen. Úgy Rassay Ká­roly, mint Rupert Rezső abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a liberális pártok egységét fel­tétlenül meg kell teremteni, hátrább vonultak a listán, hogy a budai kerület vezető helyét a de­mokraták kaphassák meg. A liberális polgárság körében teljes mértékben elismerik a Rassay-párt által hozott áldozatok jelentőségét. A mai megegyezéssel nyugvóponthoz jut az a hetek óta tartó áldatlan harc, amely a közös lista összeállítása körül tört ki és átmenetileg szembeállította egymással a liberális tábor veze­tőit. Mindenki tisztában volt azzal, hogy csak múló nézeteltérésekről volt szó, amelyeket a köl­csönös jóakarat feltétlenül át fog hidalni, min­denki tudta, hogy nem is ellentétekről, csak in­kább félreértésekről van szó, amelyek nemcsak le fognak tompulni, de el fognak tűnni a közös érdek követelményeinek parancsszava előtt. A reakció tábora azonban nyomban rávetette magát az egységes liberális front sebezhető pontjaira és leplezetlen örömmel és nem titkolt kajánsággal igyekezett tágítani a réseket és szitáni az ellen­téteket. Ezek a törekvések azonban nem vezettek sikerre, sőt talán éppen ez az aknamunka volt az, amely­­meggyorsította a gyógyulás folyamatát, amely újból felszínre vetette a higgadt belátás és józan megfontolás szempontjait és legyűrte azo­kat a nehézségeket, amelyek tulaj­don­jképpen nem is voltak már komoly akadályok akkor, amikor a régi hiánytalan bizalommal egymás iránt,újból zöld asztalhoz ültek a tárgyaló felek. A tárgyalások utolsó stádiumában a helyzet az volt, hogy csak a Rassay-párt és a demokraták vesznek részt a közös listán Sándor Pállal, vi­szont Ugron Gábor és báró Szterényi József kü­lön listát akartak állítani. Bárczy István egyálta­lán nem akart résztvenni a fővárosi listán, any­­nyira elkedvetlenítette, az a körülmény, hogy a liberális politikusok nem tudtak megállapodásra jutni. A mai megegyezés most már végképp meg­hiúsította a reakciónak minden reményét, amely­ a liberális táborban beállott zavarhoz fűződött, végképp lehetetlenné tette azokat a terveket, amelyeket a megbomlott egység nyomán akartak felépíteni. A megállapodás jelentőségét csak nö­veli az, hogy a liberális politikusok nemcsak ha­ragot, de még neheztelést sem hoztak magukkal az elmúlt hetek múló félreértései nyomán támadt harcból. Az a megegyezés, amelyet ma este meg­kötöttek, nemcsak a közös listát állította­ helyre, hanem helyreállította a liberális front lelki egy­ségét is, azt a zavartalan atmoszférát, amely egy­magában is garanciája a liberális pártok fölényes győzelmének. Teljes harci készséggel és őszinte barátsággal írták alá a ma esti megállapodást és éppen ezért bizonyosra vehető, hogy ez az egy­ség nemcsak a választások alatt, de azok után is éreztetni fogja hatását. Azok a politikusok pedig, akiket a hetek óta folyó tanácskozások Budapest­hez kötöttek, fölszabadulnak a vidéki agitáció számára, ami nagy nyereséget jelent a liberaliz­mus táborának. Ugron Gáborral és báró Sztö­­rényi Józseffel már tegnap este készen volt a megállapodás, csak Rassay Károly hozzájárulá­sára vártak, hogy azt nyilvánosságra hozzák. Rassay, aki ma reggel érkezett meg Nagykanizsá­ról, örömmel adta beleegyezését a megegyezés­hez, ami azután lehetővé tette a megállapodás véglegesítését. Rassay nyilatkozata a kanizsai eseményekről Rassay Károly munkatársunknak a követke­zőket mondotta: — A kormány erélytelen magatartása követ­keztében az ellenzéki választói gyűléseket több helyütt megzavarták és a kirendelt rendőrhatósági közegek alkalmatlanoknak bizonyultak arra, hogy a rendet helyreállítsák. Nagykanizsa választópol­gársága vasárnap délelőtt maga vette kezébe a rend fenntartását és vállalkozása példátlan sikerre vezetett. Nagykanizsa polgárai megmutatták, hogy erélyes és egységes fellépéssel meg lehet akadá­lyozni az ellenzéki szervezkedés ellen irányuló szisztematikus terrort és meg vagyok győződve arról, hogy ez bátorítólag fog hatni az egész or­szágra. Nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdon Déli terület .

Next