Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
im es Kiadóhivatal, VI. kerüt Andrássy út 47. szám. Telefon 58—00, 81—90. Előfizetési árak Magmarországban: Negyedévre 560 korona, havonkint. 200 kor. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szánj ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 10 K, vasft- és ünnepnapon15 kor. Ausztriában hétköznap 800, vasár- és ünnepnapon 450 K. Jugoszláviában köznap 2 dinár, vasár- és ünnepnap 2 h0 dinár. €S¥és számára 10 korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J., Blaat., Bokor, Benkő és Társa, Győzi és Nagy, Hindenstein és Vogler RT., Tenczer Gyola, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Ornél, Schwáb József, Siklay, Mezei Antal, Mont Rudolf, Eckstein Bornál hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Masse, Berlinben „Ala“ Krausenstrasse 33—39. XIII. évfolyam Budapest, KEDD 1922 augusztus 1. 172-ik szám A pénzügyminiszter megrendszabályozza a magánbankházak valuta- és devizaüzleteit (A Világ tudósítójától.) A budapesti valutapiacon tomboló hausse, melynek közvetlen oka nemcsak a német márka leromlásában, hanem a magyar koronától való szabadulási vágyban kereshető, a pénzügyminisztert ankét összehívására késztette. Az értekezleten, mely este 9 óra után kezdődött meg a parlamenben, a budapesti bankok és pénzintézetek vezetői jelentek meg, és hozzászólásukkal megvilágították a mai gazdasági helyzetet, s egyben kifejtették nézetüket azokról az intézkedésekről, melyekkel a mostani gazdasági debacle-t megszüntetni lehetne. Az ankéten Kállay pénzügyminiszteren kívül jelen voltak a jegybank részéről Papp Elek alkormányzó, Fényes igazgató, Tabakovits devizaintéző, Fattinger osztálytanácsos, a budapesti bankok képviseletében Weisz Fülöp, Erney Károly, Beck Gyula báró, Kornfeld Pál báró, Fleissig Sándor, Horváth Lipót, Kelemen Gyula, Marik Péter és Bán József. Kállay pénzügyminiszter az értekezlet megnyitása után közölte, hogy azért hívta össze a bankigazgatókat, mert a drágasági bizottság értéktőzsde-szakértőit a napokban meg fogja hallgatni és óhajtotta, hogy addig a bankvezetők és a devizas valuta üzlet szakértői értekezleten tisztázzák a helyzetet és könnyítsék meg a drágasági bizottságnak a deviza üzletre vonatkozó felvilágosítások megadását. A pénzügyminiszter megállapítja, hogy az utolsó napokban a közönségen valóságos pánik vett erőt, mely a valuták felhajtásában nyilvánult meg, holott ennek semmi tárgyi, legföljebb csak pszichológiai oka van. A közönség az osztrák események után látta, hogy Németország helyzete Ausztriáéhoz hasonlóan megromlik, attól félnek tehát, hogy ez a romlás ugyanígy fog Magyarországon is bekövetkezni. A miniszter meg van győződve arról, hogy ez teljesen téves fölfogás, mert Magyarország helyzete teljesen más, mint Ausztriáé és Németországé. Magyarország agrárállam és Németország gazdasági leromlása után a reparáció kérdésétől sem kell félnie. Különben is utal arra, hogy az idei esztendő első félévi kereskedelmi mérlege a tavalyi passzivitás után 4 milliárd kiviteli pluszt tüntet föl. A politikai helyzet is kedvezőbbé vált, mert azoknak a javaslatoknak a megszavazása, melytől a deficit csökkenése várható, valósággá válik, azonkívül, nem szólva Ausztriáról, Németország az utóbbi hetekben óriási bankjegykibocsájtásokat eszközölt, amivel szemben a magyar kormány már hetek óta nem vette igénybe a jegybankot, mert az adóbevételek és az adórendszer kiépítése ezt elkerülhetővé tették. Ha mindezek után mégis pánik van, akkor fölveti a kérdést, nem lenne-e indokolt átmenetileg valami rendszabályt létesíteni, esetleg devizaközpontot fölállítani? Beismeri, hogy a devizaközpont igen sok hátránnyal" járna és sokkal helyesebb volna, ha az eddigi szabadforgalmat fönn lehetne tartani, de ha a pániknak másként nem szakad vége, mégis valami intézkedést tartana helyesnek. Weisz Fülöp elítéli a korona lerontását és osztozik a miniszternek abban a véleményében, hogy a kereskedelmi mérleg kedvező állapota, úgyszintén a magyar értékpapíroknak a külföld részéről való vásárlása fizetési mérlegünket az eddiginél kedvezőbbé kell, hogy tegyék. Az a nézete, hogy a pánik különösen a vidékről és a gazdaközönség köréből jutott a fővárosba. A túlspekulációt véleménye szerint a túlságosan elszaporodott magánbank és váltóüzletek élesztik: ezerhatszáz magánbankház fölötte sok és hogy exisztenciájukat biztosítsák, a közönséget valutajátékra csábítják. Minthogy pedig az intelligencia mellékkeresetre szorul, a magánbankházaknak ez az animálása könnyűvé válik, ajánlatosnak tartaná, ha a nagyon elszaporodott magánbankházakat valamiképpen rendszabályoznák. Báró Kornfeld Pál a devizaközpont felállításához csak a végső szükség esetén nyúlna; azt hiszi, hogy ha a külföldi magyar koronahiteleket a bankok még az eddiginél is jobban megszorítják, ez többet használna, mint a devizaközpont. Ernen Károly a sok magánbankház valuta- és devizaüzleteinek korlátozását kívánja; helyesnek vélné, ha a pénzintézetek a lombardokat még az eddiginél is szűkebb keretekbe szorítanák. Báró Beck Gyula: Úgy találja, hogy az utóbbi napokban a lakásbérek és a búzaárak emelkedése okozta a korona belső vásárlóértékének hirtelen csökkenését. Kényszerintézkedés, mint például a devizaközpont felállítását, nem tartja alkalmasnak. Helyesebb volna, ha a közönséget fel lehetne világosítani arról, hogy a valuta áremelkedése hirtelen meg is fordulhat és akkor nagy veszteségek lehetségesek. Ennek kijózanító hatása volna. Horváth Lipót: A pánikot tényleg a gabona hirtelen emelkedése idézte elő, kapcsolatban a német gazdasági pánikkal. Ezt csak kellő gazdasági intézkedésekkel és megfelelő propagandával lehet majd lecsillapítani. Ilyen intézkedés volna a földadójavaslatnak kellő időben való megszavazása. Helyesnek tartaná, ha a megbízható magánbankárokon kívül a többinek a valutaüzletben való működése korlátoztatnék s ha módját ejthetnék annak, hogy míg a propaganda megnyugtatja a közönséget, a valuta helyett az értékpapírpiacra lehetne átterelni a publikumot. Ha már meg akarnak szabadulni a koronától, vegyék meg a még mindig aláértékelt jó részvényeket és így juttassák a gazdasági életbe a tezaurált pénzeket. Kelemen Gyula: Az export fokozatos megkönnyítéséért emel szót. Fleissig Sándor: A bankoknak és tőzsdének tulajdonképpen örömmel kellene fogadniok a devizaközpontot és a kényszerintézkedéseket, mert akkor a valuta romlásának ódiumát elhárítanák magukról. A valuta zuhanását nem a bankok és a tőzsde okozzák, hanem a közönség, amely minden áron vásárol. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy a bankok és a tőzsde hónapokon át propagandát űztek az értékpapírok elhelyezésére és a közönség, amíg a pánik nem késztette rá, mégsem vásárolt. Szóval nem is áll módjukban a közönséget irányítani, mert maga a közönség irányítja a tőzsdét. Bán József : Ajánlatosnak tartaná, ha a közellátás céljaira szolgáló gabonát nem pénzen vásárolnák, mert ez fölveri az árat. Mank Péter: A korona javítása érdekében intervenciót sürget, de nem a devizaközpont útján, mert a devizaközpont a legmesterkéltebb és a gazdasági életre legkártékonyabb megoldás volna. Kállay Tibor pénzügyminiszter összegezi az elhangzottakat és megállapítja, hogy a spekulációs vásárlást tényleg korlátozná, ha a bankok a valutára és devizára adandó hiteleket szorítanák. Elállana a kényszerintézkedés meghozatalától, ha a bankok a TÉBE útján még az eddiginél is erélyesebben korlátoznák ezeket a hiteleket. A legközelebbi napokban foglalkozni fog a túlságosan elszaporodott magánbankházak megrendszabályozásával és valuta- és devizaüzleteik korlátozásaival. Egy ideig megvárja e két irányú intézkedés eredményét, és ha az nem lesz alkalmas a valutáris túlspekuláció enyhítésére, akkor bármennyire nem helyesli maga sem a gazdasági életbe való beavatkozást, mégis kénytelen volna vagy devizaközpontot fölállítani, vagy más rendeleti intézkedést tenni, mert ölhetett kézzel mégsem nézheti a magyar korona további indokolatlan leromlását. Kéri a bankok vezetőit, tegyenek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a valutaüzletek lebonyolítása a Giro- és Pénztár-Egylet útján menjen végbe, ami a túlzott spekulációra valószínűleg szintén mérséklően fog hatni. Év/Három miniszteri beszéd írta: Rupert Rezső Tanító bácsik részben naiv, részben ravasz, részben rosszhiszemű, ámító, szirénhangon szóló előadása volt a mai háro miniszteri beszéd mindegyik politikai óvodások részére. Sorban veszem őket. Legkevesebb gáncs érheti Daruváry Géza igazságügyminiszter beszédét, amely agyonvédte a bíróságokat, részben pedig egy lépést tett abban az irányban, hogy csakugyan ne legyen bírói függetlenség. Egyik képviselőtársunk indemnitási beszédében aggályoskodott, hogy a mai viszonyok közepett van-e és lehet-e bírói függetlenség. Ezt bizonyára oly értelemben, tisztán azon az elvi alapon vonta kétségbe, hogy az intézményesen létezik-e s nem abban az irányban, hogy amennyiben a bíróságokon múlik, amennyiben ítélkezésükben nyilvánul, a pártatlanság szempontjából tényleg van-e vagy nincs. Ha úgy értette volna, hogy az utóbbi szempontból nincs, bizonyára rosszul cselekedett; mert ha igaza volna is, akkor semszabad arról beszélni, hogy bírói függetlenség, illetve pártatlanság nincs, mert azt,— ha csak fikció volna is —, hogy a bíróság eljárása pártatlan, kétségbevonni nem szabad. Nem szabad, ha másért nem, azért, hogy a fikció megóvása hadd gyakoroljon jótékony befolyást, ha esetleg másként állna is a dolog. De, ami a magyar bíróságot illeti, nem szabad azért sem, mert örömmel kell megállapítanunk, hogy mai judikatúránk a régi szellem és szép hagyományok útján mozog; szinte bizonyos, hogy az államhatalmi ágak közül ezt az egyet nem kezdte ki a kurzus. Ahol valami emberekre van bízva, ott lehetetlen, hogy itt-ott hiba ne essék, az emberi aljasság meg ne mutatkozzék. Ami azonban már most azt a kérdést illeti, hogy nem bíróságaink belső életéből, szelleméből,, megbízhatóságából" és gyakorlatából folyóan, hanem külső okok miatt aggódni lehet, hogy nincs intézményszerűen biztosított bírói függetlenség, ez más kérdés Ezen a terrénumon már lehet vitatkozni Lehet azért, mert bíróságaink anyagi függetlensége, ebből folyóan idegélete, munkabírása, türelmessége, kísértésmentessége nincs rendben. Annak idején a kormány elzárkózott követelésünktől, hogy a bíróságok anyagi függetlenségét, kaszáljuk inkább a rengeteg luxuskiadást, kielégítő módon biztosítsuk, mi mindentől eltekintve, annál igazságosabb és könnyebb lenne, mert a bíráskodás jövedelmező kormányzati ág, a bírák talán háromannyit keresnek, mint amennyit a kormány az egész igazságszolgáltatásra költ. Lehet kétségeskedni elvileg azért is a bírák függetlenségét illetőleg, mert rengeteg a beosztott és áthelyezhető menekült bíró, kikből ad hoc tanácsok alakíthatók az érdekek és vágyak tetszése szerint. És lehet beszélni róla azért is, hogy többet ne mondjunk, mert van: B-lista. Ezeket a szempontokat — kivéve a bírák anyagi helyzetének javítására tett halvány célzást — nem mérlegelte az igazságügy miniszter úr a birói függetlenség létezésének vagy nemlétezésének kérdésében, nyilván azért, mert köztük a birói függetlenség közt nem lát összefüggést, noha van. Ez pedig baj, mert a betegség letagadását, a diagnózis megállapításának elmulasztását, tehát annyit jelent, hogy minden marad a régiben, sőt megyünk tovább abban az irányban, hogy ne legyen teljes a bírói függetlenség. Beszél az igazságügyminiszter úr a jogrendről is és mintha csak a megszokott gramofon-hangot hallanánk, kifogásolja, hogy sokat beszélünk róla, annyit, hogy már árt neki Hát lehet. Csak most jövünk rá, hogy bizonyára ezért nem lehetett az Erzsébetvárosi Demokrata Kör ellen elkövetett véres bombamerénylet tetteseit kikutatni, az Athenaeum-nyomda rombolóit bíróság elé állítani, ezért kellett közönséges gyilkosoknak kegyelmet adni, eltűrni, hogy a sajtó egy része gonosztetteket dicsőítsen stb., stb. Úgy kell nekünk, megérdemeljük, hogy a miniszter úr figyelmeztessen bennünket, hogy: „a nemzet meg van elégedve a mai jogállapottalSzomorú csak az, hogy az igazságügyminiszter úr oly könnyedén és kegyetlenül leleplezi a szegény nemzetet és még szomorúbb, hogy hisz a nemzetnek és ami a jogrendet illeti, maga is „meg van vele elégedve“. A miniszterelnök úr beszéde már valamivel jobb, megnyugtatóbb; részvéttel szól arról, hogy a szegény ellenzék nem egységes, három csoportra oszlik; segíteni akar rajta s hogy segítsen, ravaszkásan csatasorba állítja a polgári pártokat a szociáldemaakBl^fiáSÉ fflöafe a* mindenesetre javul«* Bajorország konfliktusa a német birodalommal A Münchner Allgemeine Zeitung jelentése szerint a bajor kormánynak a birodalmi elnök levelére adandó válasza tartalmáról ma még nem döntöttek, hanem valószínűileg csak szerdán. A bajorországi kormánykoalíció kibővítésének kérdése a német nemzetiek és a német néppárt belépése útján, újból akutabb stádiumba lépett jelek vannak arra, hogy úgy a középpárt, mint a bajor néppárt részéről, vagy legalább is a mértékadó körök egy részéről súlyt helyeznek e kérdés mielőbbi megoldására. Dr. Haemmel badeni állami elnök aki ma Münchenbe érkezett, hosszabb ideig tanácskozott a bajos minszterelnökkel.