Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

i­m­ es Kiadóhivatal, VI. kerü­t Andrássy­ út 47. szám. Telefon 58—00, 81—90. Előfizetési árak Magm­arország­­b­an: Negyedévre 560 korona, havonkint. 200 kor. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szánj ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 10 K, vasft- és ünnepnapon­­15 kor. Ausztriában hétköznap 800, vasár- és ünnepnapon 450 K. Jugoszláviában köz­nap 2 dinár, vasár- és ünnepnap 2 h0 dinár. €S¥és szám­ára 10 korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J., Blaat., Bokor, Benkő és Társa, Győzi és Nagy, Hindenstein és Vogler RT., Tenczer Gyola, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, L­eopold Ornél, Schwáb József, Siklay, Mezei Antal, Mont Rudolf, Eckstein Bornál hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Masse, Berlinben „Ala“ Krausenstrasse 33—39. XIII. évfolyam­­ Budapest, KEDD 1922 augusztus 1. 172-ik szám A pénzügyminiszter megrendszabályozza a magánbankházak valuta- és devizaüzleteit (A Világ tudó­sító­jától.) A budapesti valuta­piacon tomboló hausse, melynek közvetlen oka nemcsak a német márka leromlásában, hanem a magyar koronától való szabadulási vágyban ke­reshető, a pénzügyminisztert ankét összehívására késztette. Az értekezleten, mely este 9 óra után kezdődött meg a parlamenben, a budapesti ban­kok és pénzintézetek vezetői jelentek meg, és hozzászólásukkal megvilágították a mai gazdasági helyzetet, s egyben kifejtették nézetüket azokról az intézkedésekről, melyekkel a mostani gazda­sági debacle-t megszüntetni lehetne. Az ankéten Kállay pénzügyminiszteren kívül jelen voltak a jegybank részéről Papp Elek alkormányzó, Fé­nyes igazgató, Tabakovits devizaintéző, Fattinger osztálytanácsos, a budapesti bankok képviseleté­ben Weisz Fülöp, Erney Károly, Beck Gyula báró, Kornfeld Pál báró, Fleissig Sándor, Horváth Li­­pót, Kelemen Gyula, Marik Péter és Bán József. Kállay pénzügyminiszter az értekezlet meg­nyitása után közölte, hogy azért hívta össze a bankigazgatókat, mert a drágasági bizottság érték­tőzsde-szakértőit a napokban meg fogja hallgatni és óhajtotta, hogy addig a bankvezetők és a deviza­­s valuta üzlet szakértői értekezleten tisztázzák a helyzetet és könnyítsék meg a drágasági bizott­ságnak a deviza­ üzletre vonatkozó felvilágosítások megadását. A pénzügyminiszter megállapítja, hogy az utolsó napokban a közönségen valóságos pánik vett erőt, mely a valuták felhajtásában nyilvánult meg, holott ennek semmi tárgyi, legföljebb csak pszichológiai oka van. A közönség az osztrák ese­mények után látta, hogy Németország helyzete Ausztriáéhoz hasonlóan megromlik, attól félnek tehát, hogy ez a romlás ugyanígy fog Magyaror­szágon is bekövetkezni. A miniszter meg van győ­ződve arról, hogy ez teljesen téves fölfogás, mert Magyarország helyzete teljesen más, mint Ausz­triáé és Németországé. Magyarország agrár­állam és Németország gazdasági leromlása után a repa­­ráció kérdésétől sem kell félnie. Különben is utal arra, hogy az idei esztendő első félévi kereske­delmi mérlege a tavalyi passzivitás után 4 milliárd kiviteli pluszt tüntet föl. A politikai helyzet is ked­vezőbbé vált, mert azoknak a javaslatoknak a megszavazása, melytől a deficit csökkenése vár­ható, valósággá válik, azonkívül, nem szólva Ausz­triáról, Németország az utóbbi hetekben óriási bankjegykibocsájtásokat eszközölt, amivel szem­ben a magyar kormány már hetek óta nem vette igénybe a jegybankot, mert az adóbevételek és az adórendszer kiépítése ezt elkerülhetővé tették. Ha mindezek után mégis pánik van, akkor fölveti a kérdést, nem lenne-e indokolt átmenetileg valami rendszabályt létesíteni, esetleg deviza­központot fölállítani? Beismeri, hogy a devizaközpont igen sok hátránnyal" járna és sokkal helyesebb volna, ha az eddigi szabadforgalmat fönn lehetne tartani, de ha a pániknak másként nem szakad vége, mégis valami intézkedést tartana helyesnek. Weisz Fülöp elítéli a korona lerontását és osztozik a miniszternek abban a véleményében, hogy a kereskedelmi mérleg kedvező állapota, úgyszintén a magyar értékpapíroknak a külföld részéről való vásárlása fizetési mérlegünket az eddiginél kedvezőbbé kell, hogy tegyék. Az a né­zete, hogy a pánik különösen a vidékről és a gazdaközönség köréből jutott a fővárosba. A túl­­spekulációt véleménye szerint a túlságosan el­szaporodott magánbank és váltóüzletek élesztik: ezerhatszáz magánbankház fölötte sok és hogy exisztenciájukat biztosítsák, a közönséget valuta­játékra csábítják. Minthogy pedig az intelligencia mellékkeresetre szorul, a magánbankházaknak ez az animálása könnyűvé válik, ajánlatosnak tartaná, ha a nagyon elszaporodott magánbank­házakat valamiképpen rendszabályoznák. Báró Kornfeld Pál a devizaközpont felállí­tásához csak a végső szükség esetén nyúlna; azt­ hiszi, hogy ha a külföldi magyar koronahiteleket a bankok még az eddiginél is jobban megszorít­ják, ez többet használna, mint a devizaközpont. Ernen Károly a sok magánbankház valuta- és devizaüzleteinek korlátozását kívánja; helyes­nek vélné, ha a pénzintézetek a lombardokat még az eddiginél is szűkebb keretekbe szorí­tanák. Báró Beck Gyula: Úgy találja, hogy az utóbbi napokban a lakásbérek és a búzaárak emelkedése okozta a korona belső vásárlóértéké­nek hirtelen csökkenését. Kényszerintézkedés, mint például a devizaközpont felállítását, nem tartja alkalmasnak. Helyesebb volna, ha a kö­zönséget fel lehetne világosítani arról, hogy a valuta áremelkedése hirtelen meg is fordulhat és akkor nagy veszteségek lehetségesek. Ennek ki­józanító hatása volna. Horváth Lipót: A pánikot tényleg a gabona hirtelen emelkedése idézte elő, kapcsolatban a német gazdasági pánikkal. Ezt csak kellő gazda­sági intézkedésekkel és megfelelő propagandával lehet majd lecsillapítani. Ilyen intézkedés volna a földadójavaslatnak kellő időben való megszava­zása. Helyesnek tartaná, ha a megbízható ma­gánbankárokon kívül a többinek a valutaüzlet­ben való működése korlátoztatnék s ha módját ejthetnék annak, hogy m­íg a propaganda meg­nyugtatja a közönséget, a valuta helyett az ér­tékpapírpiacra lehetne átterelni a publikumot. Ha már meg akarnak szabadulni a koronától, vegyék meg a még mindig aláértékelt jó részvé­nyeket és így juttassák a gazdasági életbe a te­­zaurált pénzeket. Kelemen Gyula: Az export fokozatos meg­könnyítéséért emel szót. Fleissig Sándor: A bankoknak és tőzsdének tulajdonképpen örömmel kellene fogadniok a de­vizaközpontot és a kényszerintézkedéseket, mert akkor a valuta romlásának ódiumát elhárítanák magukról. A valuta zuhanását nem a bankok és a tőzsde okozzák, hanem a közönség, amely min­den áron vásárol. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy a bankok és a tőzsde hónapokon át propa­gandát űztek az értékpapírok elhelyezésére és a közönség, amíg a pánik nem késztette rá, mégsem vásárolt. Szóval nem is áll módjukban a közönsé­get irányítani, mert maga a közönség irányítja a tőzsdét. Bán József : Ajánlatosnak tartaná, ha a köz­­ellátás céljaira szolgáló gabonát nem pénzen vá­sárolnák, mert ez fölveri az árat. Mank Péter: A korona javítása érdekében intervenciót sürget, de nem a devizaközpont útján, mert a devizaközpont a legmesterkéltebb és a gazdasági életre legkártékonyabb megoldás volna. Kállay Tibor pénzügyminiszter összegezi az elhangzottakat és megállapítja, hogy a spekulá­­ciós vásárlást tényleg korlátozná, ha a bankok a valutára és devizára adandó hiteleket szorítanák. Elállana a kényszerintézkedés meghozatalától, ha a bankok a TÉBE útján még az eddiginél is eré­lyesebben korlátoznák ezeket a hiteleket. A legkö­zelebbi napokban foglalkozni fog a túlságosan el­szaporodott magánbankházak megr­ends­zabály­ozá­sával és valuta- és devizaüzleteik korlátozásaival. Egy ideig megvárja e két irányú intézkedés ered­­ményét, és ha az nem lesz alkalmas a valutáris túlspekuláció enyhítésére, akkor bármennyire nem helyesli maga sem a gazdasági életbe való beavatkozást, mégis kénytelen volna vagy deviza­központot fölállítani, vagy más rendeleti intézke­dést tenni, mert ölhetett kézzel mégsem nézheti a magyar korona további indokolatlan leromlását. Kéri a bankok vezetőit, tegyenek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a valutaüzletek lebonyolítása a Giro- és Pénztár-Egylet útján menjen végbe, ami a túlzott spekulációra valószínűleg szintén mérséklően fog hatni. Év/Három miniszteri beszéd írta: Rupert Rezső Tanító bácsik részben naiv, részben ravasz, részben rosszhiszemű, ámító, szirénhangon szóló előadása volt a mai háro­­ miniszteri beszéd­ mindegyik politikai óvodások részére. Sorban veszem őket. Legkevesebb gáncs ér­heti Daruváry Géza igazságügyminiszter beszédét, amely agyonvédte a bíróságokat, részben pe­dig egy lépést tett abban az irányban, hogy csakugyan ne legyen bírói függetlenség. Egyik képviselőtársunk indemnitási beszédében aggá­lyoskodott, hogy a mai viszonyok közepett van-e és­ lehet-e bírói függetlenség. Ezt bizo­nyára oly értelemben, tisztán azon az elvi alapon vonta kétségbe, hogy az intézményesen létezik-e s nem abban az irányban, hogy amennyiben a bíróságokon múlik, amennyiben ítélkezésükben nyilvánul, a pártatlanság szempontjából tényleg van-e vagy nincs. Ha úgy értette volna, hogy az utóbbi szempontból nincs, bizonyára rosszul cselekedett; mert ha igaza volna is, akkor sem­­szabad arról beszélni, hogy bírói függetlenség, illetve pártatlanság nincs, mert azt,­— ha csak fikció volna is —, hogy­ a bíróság eljárása pártat­lan, kétségbevonni nem szabad. Nem szabad, ha másért nem, azért, hogy a fikció megóvása hadd gyakoroljon jótékony befolyást, ha esetleg más­­ként állna is a dolog. De, ami a magyar bíró­ságot illeti, nem szabad azért sem, mert öröm­mel kell megállapítanunk, hogy mai judikatú­­ránk a régi szellem és szép hagyományok útján mozog; szinte bizonyos, hogy az államhatalmi ágak közül ezt az egyet nem kezdte ki a kurzus. Ahol valami emberekre van bízva, ott lehe­tetlen, hogy itt-ott hiba ne essék, az emberi aljas­ság meg ne mutatkozzék. Ami azonban már most azt a kérdést illeti, hogy nem bíróságaink belső életéből, szelleméből,, megbízhatóságából" és gya­korlatából folyóan, hanem külső okok miatt aggódni lehet, hogy nincs intézmény­szerűen biz­tosított bírói függetlenség, ez más kérdés Ezen a terrénumon már lehet vitatkozni­ Lehet azért, mert bíróságaink anyagi függetlensége, ebből fo­lyóan idegélete, munkabírása, türelmessége, kí­­sértésmentessége nincs rendben. Annak idején a kormány elzárkózott követelésünktől, hogy a bíró­ságok anyagi függetlenségét, kaszáljuk inkább a rengeteg luxus­kiadást, kielégítő módon biztosít­suk, mi mindentől eltekintve, annál igazságosabb és könnyebb lenne, mert a bíráskodás jövedel­mező kormányzati ág, a bírák talán háromannyit keresnek, mint amennyit a kormány az egész igazságszolgáltatásra költ. Lehet kétségeskedni elvileg azért is a bírák függetlenségét illetőleg, mert rengeteg a beosztott és áthelyezhető mene­kült bíró, kikből ad hoc­ tanácsok alakíthatók az érdekek és vágyak tetszése szerint. És lehet be­szélni róla azért is, hogy többet ne mondjunk, mert van: B-lista. Ezeket a szempontokat — ki­véve a bírák anyagi helyzetének javítására tett halvány célzást — nem mérlegelte az igazságügy miniszter úr a birói függetlenség létezésének vagy nemlétezésének kérdésében, nyilván azért, mert köztük­­ a birói függetlenség közt nem lát össze­függést, noha van. Ez pedig baj, mert a betegség letagadását, a diagnózis megállapításának elmu­lasztását, tehát annyit jelent, hogy minden marad a régiben, sőt megyünk tovább abban az irány­ban, hogy ne legyen teljes a bírói függetlenség. Beszél az igazságügyminiszter úr a jogrendről is és mintha csak a megszokott gramofon-hangot hallanánk, kifogásolja, hogy sokat beszélünk róla, annyit, hogy már árt neki Hát lehet. Csak most jövünk rá, hogy bizonyára ezért nem lehetett az Erzsébetvárosi Demokrata Kör ellen elkövetett véres bombamerénylet tetteseit kikutatni, az Athe­­naeum-nyomda rombolóit bíróság elé állítani, ezért kellett közönséges gyilkosoknak kegyelmet adni, eltűrni, hogy a sajtó egy része gonosztette­ket dicsőítsen stb., stb. Úgy kell nekünk, megér­demeljük, hogy a miniszter úr figyelmeztessen bennünket, hogy: „a nemzet meg van elégedve a mai jogállapottalSzomorú csak az, hogy az igazságügyminiszter úr oly könnyedén és kegyet­lenül leleplezi a szegény nemzetet és még szomo­rúbb, hogy hisz a nemzetnek és ami a jogrendet illeti, maga is „meg van vele elégedve“. A miniszterelnök úr beszéde már valamivel­­ jobb, megnyugtatóbb; részvéttel szól arról, hogy a szegény ellenzék nem egységes, három csoportra oszlik; segíteni akar rajta s hogy segítsen, ravasz­kásan csatasorba állítja a polgári pártokat a szo­­ciáldemaakBl^fiáSÉ fflöafe a* mindenesetre javul«* Bajorország konfliktusa a német birodalommal A Münchner Allgemeine Zeitung jelentése szerint a bajor kormánynak a birodalmi elnök levelére adandó válasza tartalmáról m­a még nem döntöttek, hanem valószínűileg csak szerdán. A bajorországi kormánykoalíció kibővítésének kér­dése a német nemzetiek és a német néppárt be­lépése útján, újból akutabb stádiumba lépett jelek vannak arra, hogy úgy a középpárt, mint a bajor néppárt részéről, vagy legalább is a mér­tékadó körök egy részéről súlyt helyeznek e kér­­­­dés mielőbbi megoldására. Dr. Haemmel badeni állami elnök aki ma Münchenbe érkezett, hosszabb ideig tanácskozott a bajos min­szterelnökkel.

Next