Világ, 1922. augusztus (13. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

T m es Kiadóhivatal: VI. ker^ JLndrássy-ut 47. szám. Telefon 58—00, 81—90. Előfizetési árak Majnrarország- fcan: Negyedévre 560 korona, bavonkint. 200 kor. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szánj ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hítköznap 10 K, vasjü- és ünnepnapon .15 kor. Ausztriában hétköznap 800, vasár- és ünnepnapon 450 K. Jugoszláviában köz­nap 2 dinár, vasár- és ünnepnap 2Va dinár. €S¥@s ssám ára 10 korona Hirdetések fotvétetaek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blockner J.p BlaaJ.. Bokor, Benkő es Társ», Győzi és Nagy, Hiaeeusteín és Vogler RT., Tenczcr üyoia, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, X-eopold Őrnél, Sc&wáö Józsoí, Sikray, Mezei Antal, Mont Rudolf, Eckstein Bornál hirdetési iro­dákban. Böcsben: Haasensieiu és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Masse, Berlinben „Ala“ Kransensírasse 33—39. XIII. évfolyam j Budapest, KEDD 1922 augusztus 1. 172-ik szám Ä pénzügyminiszter megrendszabályozza a magánbankházak valuta- és devizaüzleteit ^v/Három miniszteri beszéd Irta: Rnpert Rezső (A Világ tudó siló jától.) A budapesti valuta­piacon tomboló hausse, melynek közvetlen oka nemcsak a német márka leromlásában, hanem a magyar koronától való szabadulási vágyban ke­reshető, a pénzügyminisztert ankét összehívására késztette. Az értekezleten, mely este 9 óra után kezdődött meg a parlamenben, a budapesti ban­kok és pénzintézetek vezetői jelentek meg, és hozzászólásukkal megvilágították a mai gazdasági helyzetet, s egyben kifejtették nézetüket azokról az intézkedésekről, melyekkel a mostani gazda­sági debacle-t megszüntetni lehetne. Az ankéten Kállay pénzügyminiszteren kívül jelen voltak a jegybank részéről Papp Elek alkormányzó, Fé­nyes igazgató, Tabakovits devizaintéző, Fattinger osztálytanácsos, a budapesti bankok képviseleté­ben Weisz Fülöp, Erney Károly, Beck Gyula báró, Kornfeld Pál báró, Fleissig Sándor, Horváth Li- pót, kelemen Gyula, Murik Péter és Bún József. Kállay pénzügyminiszter az értekezlet meg­nyitása után közölte, hogy azért hívta össze a bankigazgatókat, mert a drágasági bizottság érték­tőzsde-szakértőit a napokban meg fogja hallgatni és óhajtotta, hogy addig a bankvezetők és a deviza- s valuta üzlet szakértői értekezleten tisztázzák a helyzetet és könnyítsék meg a drágasági bizott­ságnak a deviza-üzletre vonatkozó fölvilágositások megadását. A pénzügyminiszter megállapítja, hogy az utolsó napokban a közönségen valóságos pánik vett erőt, mely a valuták fölhajtásában nyilvánult meg, holott ennek semmi tárgyi, legföljebb csak pszichológiai oka van. A közönség az osztrák ese­mények után látta, hogy Németország helyzete Ausztriáéhoz hasonlóan megromlik: attól félnek tehát, hogy ez a romlás ugyanígy fog Magyaror­szágon is bekövetkezni. A miniszter meg van győ­ződve arról, hogy ez teljesen téves fölfogás, mert Magyarország helyzete teljesen más, mint Ausz­triáé és Németországé. Magyarország agrár-állam és Németország gazdasági leromlása után a repa- ráció kérdésétől sem kell félnie. Különben is utal arra, hogy az idei esztendő első félévi kereske­delmi mérlege a tavalyi passzivitás után 4 milliárd kiviteli pluszt tüntet föl. A politikai helyzet is ked­vezőbbé vált, mert azoknak a javaslatoknak a megszavazása, melytől a deficit csökkenése vár­ható, valósággá válik, azonkívül, nem szólva Ausz­triáról, Németország az utóbbi hetekben óriási bankjegykibocsájtásokat eszközölt, amivel szem­ben a magyar kormány már hetek óta nem vette igénybe a jegybankot, mert az adóbevételek és az adórendszer kiépítése ezt elkerülhetővé tették. Ha mindezek után mégis pánik van, akkor fölveti a kérdést, nem lenne-e indokolt átmenetileg valami rendszabályt létesíteni, esetleg deviza-központot fölállítani? Beismeri, hogy a devizaközpont igen sok hátránnyal" járna és sokkal helyesebb volna, ha az eddigi szabadforgalmat fönn lehetne tartani, de ha a pániknak másként nem szakad vége, mégis valami intézkedést tartana helyesnek. Weisz Fülöp elitéli a korona lerontását és osztozik a miniszternek abban a véleményében, hogy a kereskedelmi mérleg kedvező állapota, úgyszintén a magyar értékpapíroknak a külföld részéről való vásárlása fizetési mérlegünket az eddiginél kedvezőbbé kell, hogy tegyék. Az a né­zete, hogy a pánik különösen a vidékről és a gazdaközönség köréből jutott a fővárosba. A túl. spekulációt véleménye szerint a túlságosan el­szaporodott magánbank és váltóüzletek élesztik: ezerhatszáz magánbankház fölötte sok és hogy exisrtenciájukat biztosítsák, a közönséget valuta­játékra csábítják. Minthogy pedig az intelligencia mellékkeresetre szorul, a magánbankházaknak ez az animálása könnyűvé válik, ajánlatosnak tartaná, ha a nagyon elszaporodott magánbank­házakat valamiképpen rendszabályoznák. Báró Kornfeld Pál a devizaközpont felállí­tásához csak a végső szükség esetén nyúlna; azt. A Münchner Allgemeine Zeitung jelentése szerint a bajor kormánynak a birodalmi elnök levelére adandó válasza tartalmáról zna még nem döntöttek, hanem valószinzileg csak szerdán. A bajorországi kormánykoalíció kibővítésének kér­dése a német nemzetiek és a német néppárt be­lépése utján, újból akutabb stádiumba lépett hiszi, hogy ha a külföldi magyar koronahiteleket a bankok még az eddiginél is jobban megszorít­ják, ez többet használna, mint a devizaközpont. Ernen Károly a sok magánbankház valuta- és devizaüzleteinek korlátozását kívánja; helyes­nek vélné, ha a pénzintézetek a lombardokat még az eddiginél is szükebb keretekbe szorí­tanák. Báró Beck Gyula: Úgy találja, hogy az Utóbbi napokban a lakásbérek és a búzaárak emelkedése okozta a korona belső vásárlóértéké­nek hirtelen csökkenését. Kényszerintézkedés, mint például a devizaközpont felállítását, nem tartja alkalmasnak. Helyesebb volna, ha a kö­zönséget fel lehetne világosítani arról, hogy a valuta áremelkedése hirtelen meg is fordulhat és akkor nagy veszteségek lehetségesek. Ennek ki­józanító hatása volna. Horváth Ltpót: A pánikot tényleg a gabona hirtelen emelkedése idézte elő, kapcsolatban a német gazdasági pánikkal. Ezt csak kellő gazda­sági intézkedésekkel és megfelelő propagandával lehet majd lecsillapítani. Ilyen intézkedés volna a földadójavaslatnak kellő időben való megszava­zása. Helyesnek tartaná, ha a megbízható ma­gánbankárokon kívül a többinek a valutaüzlet­ben való működése korlátoztatnék s ha módját ejthetnék annak, hogy inig a propaganda meg­nyugtatja a közönséget, a valuta helyett az ér­tékpapírpiacra lehetne átterelni a publikumot. Ha már meg akarnak szabadulni a koronától, vegyék meg a még mindig aláértékclt jó részvé­nyeket és igy juttassák a gazdasági életbe a te- zaurált pénzeket. Kelemen Gyula: Az export fokozatos meg­könnyítéséért emel szót. Fleissig Sándor: A bankoknak és tőzsdének tulajdonképpen örömmel kellene fogadniok a de­vizaközpontot és a kényszerintézkedéseket, mert akkor a valuta romlásának ódiumát elhárítanák magukról. A valuta zuhanását nem a bankok és a tőzsde okozzák, hanem a közönség, amely min­den áron vásárol. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy a bankok és a tőzsde hónapokon át propa­gandát űztek az értékpapírok elhelyezésére és a közönség, amig a pánik nem késztette rá. mégsem vásárolt. Szóval nem is áll módjukban a közönsé­get irányítani, mert maga a közönség irányítja a tőzsdét. Bún József : Ajánlatosnak tartaná, ha a köz- ellátás céljaira szolgáló gabonát nem pénzen vá­sárolnák, mert ez fölveri az árat. Műnk Péter: A korona javítása érdekében intervenciót sürget, de nem a devizaközpont utján, mert a devizaközpont a legmesterkéltebb és a gazdasági életre legkártékonyabb megoldás volna. Kállay Tibor pénzügyminiszter összegezi az elhangzottakat és megállapítja, hogy a spekulá- ciós vásárlást tényleg korlátozná, ha a bankok a valutára és devizára adandó hiteleket szorítanák. Elállana a kényszerintézkedés meghozatalától, ha a bankok a TÉBE utján még az eddiginél is eré­lyesebben korlátoznák ezeket a hiteleket. A legkö­zelebbi napokban foglalkozni fog a túlságosan el­szaporodott magánbankházak megr ends zabáig ozá­sával és valuta- és devizaüzleteik korlátozásaival. Egy ideig megvárja e két irányú intézkedés ered- ményét, és ha az nem lesz alkalmas a valutáris tulspekuláció enyhítésére, akkor bármennyire nem helyesli maga sem a gazdasági éleibe való beavatkozást, mégis kénytelen volna vagy deviza­központot fölállítani, vagy más rendeleti intézke­dést tenni, mert ölhetett kézzel mégsem nézheti a magyar korona további indokolatlan leromlását. Kéri a bankok vezetőit, tegyenek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a valutaüzletek lebonyolítása a Giro- és Pénztár-Egylet utján menjen végbe, ami a túlzott spekulációra valószínűleg szintén mérséklőén fog hatni. Jelek vannak arra, hogy úgy a középpárt, mint a bajor néppárt részéről, vagy legalább is a mér­tékadó körök egy részéről súlyt helyeznek e kér- . dés mielőbbi megoldására. Dr. Haemmel badeni állami elnök aki ma Münchenbe érkezett, hosszabb ideig tanácskozott a bajos mhiisatérelnökkeL, Tanító bácsik részben naiv, részben ravasz, részben rosszhiszemű, ámító, szirénhangon szóló előadása volt a mai hárotp miniszteri beszed/ mindegyik politikai óvodások részére. Sorban veszem őket. Legkevesebb gáncs ér­heti Daruváry Géza igazságügyminiszter beszédét, amely agyonvédte a bíróságokat, részben pe­dig egy lépést tett abban az irányban, hogy csakugyan ne legyen bírói függetlenség. Egyik képviselőtársunk indemnitási beszédében aggá­lyoskodott, hogy a mai viszonyok közepeit van-e és’ lehet-e birói függetlenség. Ezt bizo­nyára oly értelemben, tisztán azon az elvi alapon vonta kétségbe, hogy az intézményesen létezik-e s nem abban az irányban, hogy amennyiben a bíróságokon múlik, amennyiben ítélkezésükben nyilvánul, a pártatlanság szempontjából tényleg van-e vagy nincs. Ha úgy értette volna, hogy az utóbbi szempontból nincs, bizonyára rosszul cselekedett; mert ha igaza volna is, akkor sem •szabad arról beszélni, hogy birói függetlenség, illetve pártatlanság nincs, mert azt,'— ha csak fikció volna is —, bogy' a bíróság eljárása pártat­lan, kétségbevonni nem szabad. Nem szabad, ha másért nem, azért, hogy a fikció megóvása hadd gyakoroljon jótékony befolyást, ha esetleg más- ként álina is a dolog. De, ami a magyar bíró­ságot illeti, nem szabad azért sem, mert öröm­mel kell megállapítanunk, hogy mai judikatu- ránk a régi szellem és szép hagyományok utján mozog; szinte bizonyos, hogy az államhatalmi ágak közül ezt az egvet nem kezdte ki a kurzus. Ahol valami emberekre van bízva, ott lehe­tetlen, hogy itt-ott hiba ne essék, az emberi aljas­ság meg ne mutatkozzék. Ami azonban már most azt a kérdést illeti, hogy nem bíróságaink belső életéből, szelleméből,, megbízhatóságából' és gya­korlatából folyóan, hanem külső okok miatt aggódni lehet, hogy nincs intézmény szerűen biz­tosított birói függetlenség, ez más kérdés Ezen a terrénumon már lehet vitatkozni-Lehet azért, mert bíróságaink anyagi függetlensége, ebből fo­lyóan idegélete, munkabírása, türelmessége, ki- sértésmentessége nincs rendben. Annak idején a kormány elzárkózott követelésünktől, hogy a bíró­ságok anyagi függetlenségét, kaszáljuk inkább a rengeteg luxus kiadást, kielégítő módon biztosít­suk, mi mindentől eltekintve, annál igazságosabb és könnyebb lenne, mert a bíráskodás jövedel­mező kormányzati ág, a bírák talán báromannyit keresnek, mint amennyit a kormány az egész igazságszolgáltatásra költ. Lehet kétségeskedni elvileg azért is a bírák függetlenségét illetőleg, mert rengeteg a beosztott és áthelyezhető mene­kült bíró, kikből adhoc-tanácsok alakíthatók az érdekek ás vágyak tetszése szerint. Es lehet be­szélni róla azért is, hogy többet ne mondjunk, mert van: B-lista. Ezeket a szempontokat — ki­véve a bírák anyagi helyzetének javításéra telt halvány célzást — nem mérlegelte az igazságügy miniszter ur a birói függetlenség létezésének vagy nemiétezésének kérdésében, nyilván azért, mert köztük s a birói függetlenség közt nem lát össze­függést, noha van. Ez pedig baj, mert a betegség letagadását, a diagnózis megállapításának elmu­lasztását, tehát annyit jelent, hogy minden marad a régiben, sőt megyünk tovább abban az irány­ban, hogy ne legyen teljes a birói függetlenség. Beszél az igazságügyminiszter ur a jogrendről is és mintha csak a megszokott gramofon-hangot hallanánk, kifogásolja, hogy sokat beszélünk róla, annyit, hogy már árt neki Hát lehet. Csak most jövünk rá, hogy bizonyára ezért nem lehetett az Erzsébetvárosi Demokrata Kör ellen elkövetett véres bombamerénylet tetteseit kikutatni, az Athe- naeum-nyomda rombolóit bíróság elé állítani, ezért kellett közönséges gyilkosoknak kegyelmet adni, eltűrni, hogy a sajtó egy része gonosztette­ket dicsőítsen stb., stb. Úgy kell nekünk, megér­demeljük, hogy a miniszter ur figyelmeztessen bennünket, hogy: „a nemzet meg van elégedve a mai jogállapottalSzomorú csak az, hogy az igazságügyminiszter ur oly könnyedén és kegyet­lenül leleplezi a szegény nemzetet és még szomo­rúbb, hogy hisz a nemzetnek és ami a jogrendet illeti, maga is „meg van vele elégedve“, A miniszterelnök ur beszéde már valamivel . jobb; megnyugtatóbb; részvéttel szól arról, hogy a szegény ellenzék nem egységes, három csoportra oszlik; segíteni akar rajta s hogy segítsen, ravasz­kásan csatasorba állítja a polgári pártokat a szo- cíáldeiaakBl^fiáSÉ fflöafe ü* miadenesejie javul«* Bajorország konfliktusa a német birodalommal

Next

/
Thumbnails
Contents