Világ, 1922. október (13. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
1922 október T. VILÁG megtalálták az utat Londonból Szent-Pétervárra, Németország bekerítése végett. Az angol külpolitikának ezt az átorientálását folytatta és zárta le Edward Grey. A német veszélyt az angol diplomácia súlyosabbnak tartotta az orosz veszélynél, és mivel egyrészt Németország tengeri nagyhatalommá növekedésénél fogva, másrészt a hármasszövetség erős struktúrája miatt Anglia kénytelen volt lemondani a splendid szolation-ról, nem volt más itt az angol politika előtt, mint a megegyezés Oroszországgal. De azok az angol diplomaták és politikusok, akik természeti törvénynek látták a háborút, tisztában voltak azzal, hogy a német háborút, amelyet Oroszországgal szövetségben és Konstantinápoly feláldozásával vív meg Anglia, követnie kell az orosz háborúnak, Konstantinápoly felszabadításáért az orosz uralom alól... A második orosz forradalom, amely feloldotta Angliát az Oroszországnak tett ígéretek alól, a szerencse nagy ajándékának látszott angol szempontból, hiszen így a háború lezárásával orosz csapatok helyett angol csapatok vonultak be Konstantinápolyba, és az a helyzet alakult ki, hogy a Dardanellák angol protekturátus alá fognak kerülni. Anglia azt hihette tehát hogy egyszerre győzött mind a két háborúban, és Németországon kívül megverte Oroszországot is.A konstantinápolyi kérdésnek azután súlyos szerep jutott a párisi konferencián, mert a konstantinápolyi kérdés ,,megoldásai" érdekében volt kénytelen Lloyd George kompenzációkat adni Franciaországnak, olyan kompenzációkat, amelyeknek súlyos következményeivel tisztában voltak. Amikor Harrington tábornok átvette a parancsnokságot Konstantinápoly fölött, az angol diplomácia azt hitte, hogy végleg kikapcsolta a konstantinápolyi kérdést az angol problémák közül. Ehelyett most Konstantinápoly súlyosabb problémájává lett Angliának, mint valaha. Súlyos probléma a konstantinápolyi kérdés magában véve, súlyos probléma széles kiágazásainál fogva a mohamedán világban, és súlyos probléma az orosz háttér, miatt. Mert a Kemal pasának ígért orosz támogatás nem platonikus természetű. Az orosz bolsevizmus sok irányban hű maradt az orosz imperializmus törekvéseihez és a Dardanellák sorsa a jövő szempontjából életbevágóan fontos Szovjet-Oroszországra nézve is. Ha a cirok Oroszországának az volt a törekvése, hogy kiragadja a Dardanellákat a törökök kezéből, akkor ma ugyanazon motívumok alapján Oroszországnak az az érdeke, hogy a Dardanellák és Konstantinápoly kerüljenek vissza török kézre. Szovjet- Oroszország sokkal könnyebben egyezhetik meg Törökországgal, mint Angliával vagy valamilyen angol recept szerint felállított tengerszoros-védnökséggel a Dardanellák használatára nézve. Törökországnak 1914. előtt szüksége volt az angol támogatásra Oroszországgal szemben, míg most Anglia Törökország ellen fordult, Oroszország pedig osztozkodni akar az új életre kelt török birodalommal Anglia ázsiai hagyatékán... Az orosz-török megegyezés alighanem több egy alkalmi kooperációnál, és tartós kapoccsá fog kiépülni, akkor is, ha a szovjetkormány helyett más politikai rendszer kezébe kerül Oroszország sorsának intézése. Amint a szovjetkormányban tovább élt a cári Oroszország intenzív érdeklődése Konstantinápoly iránt, minden politikai rendszerváltozáson át fennmarad majd Oroszországban a fogékonyság az orosz-török barátság által megnyitott új lehetőségek iránt. Angliának tehát azzal kell számolnia, hogy ha megnyitja Konstantinopoly kapuit Kemal pasa előtt, akkor a török csapatokkal együtt az orosz befolyás fog bevonulni avisszahódított török fővárosba, tehát Anglia egyszerre veszíti el Konstantinápolyt a törökökkel és az oroszokkal szemben. Ezért természetes az, ha az angol kormány, nem tud könnyű szívvel lemondani a könnyen szerzett, szinte ajándékba kapott Dardanellákról, így-i Bertrand Russel beszél Lugano-Paradiso, szeptember, A luganoi Municipio nagytermében a „béke és a szabadság nemzetközi kongresszusának“ hallgatósága előtt ma Európa egyik legjelentősebb szelleme beszélt. Bertrand Russel, a cambridgei egyetem tanára, a ma, tematikai tudományokon keresztül került a politikához. Filozófiai munkái, főleg pedig a „Principles of Matematics" című matematika-filozófiai munkája alapvető hatással voltak az egész újkori filozófiaigondolkozásra. Russel ugyanis a matematikai logikának és a modern axiomatikának tulajdonképpeni megteremtője. Ha a jelenkor legnagyobb matematikusairól esik szó, úgy Henry Poincaré, Einstein és Hilbert neveivel együtt Russel nevét is meg kell említenünk. Amíg azonban Einstein a Minkowszki által teremtett új matematikai világszemléletet a tapasztalati tudományok (a fizika és a csillagászat) szolgálatába állította, Russel a matematikai gondolkozást a filozófia terén gyümölcsöztette. Amikor Russel hozzáfogott a politikai kérdések m megvilágításához, tulajdonképpen itt is ugyanazzal a problémával állott szemben, amelynek megoldása már matematikai kutatásai közben is foglalkoztatta: minden eddig változtathatatlannak hitt axióma szigorúan tárgyilagos, majdnem kíméletlen újból való felülvizsgálása volt most is a feladat, ezúttal a „nacionalizmus“, az „angol világhatalmi eszme“, a „háború szükségessége“ és egyéb „alapigazságok“, a politika eme megkövesedett sarktételeinek, — mindenérzelmi befolyástól mentes felülvizsgálata. Russel feme módszerével a politikai és gazdasági axiómák mögött rejtőző gondolkozásbeli megszokottságokat. Valójában tunyaságokat kíméletlenül leálcázza és ezáltal olvasóját, vagy hallgatóját egyúttal új építőtuunkára is kényszeríti. Russelnek meggyőződése, hogy egyedül ezzel az új gondolkozási módszerrel is lehetséges az uralkodó bajok túlnyomó részét megszüntetni, mert nézete szerint ez emberiség legtöbb szenvedése csupán a gondolkozásnak zavaros érzelmi momentumokkal való túltengeréséből ered; csak meg kell tanulni tehát a helyesen való gondolkozást és azonnal tisztán rajzolódik elénk a káoszból kivezető Sir Russel szerint ma például legfőbb feladatunk, a ,,háborút előkészítő impulzusok“ pszichológiai megelőzése, illetve a possesiv impulzusoknak idejében való helyettesítése kreatív, alkotó erőkkel, mert csak azok szolgálhatnak alapul az óhajtott politikai, gazdasági és szellemi élet gyökeres átalakulásához. Az eljövendő világot — mint ezt már különben Sokrates és Konfucius is hirdette — a tiszta gondolkodás és tiszta akarás elemeiből kell felépítenünk. Russel, a börtönviselt Russel pacifista. Pacifista meggyőződése miattbörtönbüntetést kellett szenvednie. A cambridgei professzort — akinek békeeszméi a világháború kezdetén Anglia egységes háborús hangulatát veszélyeztették, — a háború első hónapjaiban börtönbe vetették. Igazságtalanság volna azonban őt a pacifizmus zavaró utópistáival azonosítanunk. Russel a békebarátok ama különleges csoportjához tartozik, amelyet „a matematikusok csoportjának“ nevezhetnek. Az a különös helyzet adódott ugyanis, hogy a nagy tudományos kutatók, főképp a jelenkor nagy matematikusai, éppen a logikai gondolkodás szigorú módszere alapján váltak pacifistákká és ellenségei a hamis politikai jelszavaknak! Russellel együtt ma Einstein és Hilbert göthingeni matematikus is a népek közötti megértés gondolatáért szálltak síkra! Amikor tehát Russel a jelenkor politikai problémáiról beszél és a ma politikai tevékenységét ostorozza, — ennek különös jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert ezáltal a népek testvéresülésének eszmei igazsága, a tiszta matematika, a logikai gondolkodás birodalmából kap megerősítést. A luganói Municipio nagytermének szószékén ma Russel áll. A hallgatóság padjain férfiak, asszonyok, a világ minden részéből és a legkülönbözőbb osztályokból valók. A pacifizmus eszméje, amely SM* # *gye#Mt£j Ighhi^fülyifi mégis inkább.'A háborús borzalmak lelki visszahatásából ered; érzelmi pacifizmus tehát. Most azonban Russel szól hozzájuk, Russel, a paradox Egy évig volt Oroszországban, azután Kínában, most pedig az európai politikát tanulmányozza: ma a Kelet, főképp Kína aktuális problémáiról beszél, de bármely tárgyról szóljon is, ami előadásában a lényeges, az a szemlélet tiszta módja, a tiszta gondolkodás módszere. Ha Russelt bálljuk, szinte érezzük, ahogy régi hamis fogalmak egymásután dőlnek halomra. Beszéde, hanglejtése aligkülönbözik a szokott egyszerű beszéd hangjától; semmi frázis vagy fölösleges hangsúlyozása a szónak; Russel megveti az érzelmi hurok pengetését; tehát egészen tárgyilagosan, szinte, azt lehetne mondani, hűvösen beszél, de ahogy a tiszta gondolat éles fényével homályosságokat elhesseget, üdítően, hat. Ez a szigorúan tárgyilagos módszer, mely minden eszmének mélyét felkutatja, kifejezésben természetszerűleg igen gyakran paradoxonokat termel; így például, ha a pacifista hallgatói elölt sérthetetlen szentséget jelentő „idealizmusról“ beszél és azt mondja: „az idealizmus nem mindig zavartalan áldás áldozatai számára“. Az ilyesmi először meglepően hat, de azután felszabadítóan. Érezzük, ahogy minduntalan rámutat ama veszélyekre, amelyek a megszokott fogalmak mögött lappanganak és amelyek által azok könnyen csalóka axiómákká merevedhetnek. Russelnél a paradoxonok, a fényjelek, amelyek már messziről jelzik a színeket és a zátonyokat a szellem tengerein. Az ilyen paradoxonok finom humorával van fűszerezve Russel egész előadása. A pacifizmus, amelyet máskülönben az érzelmi akcentusok, a színes szólamok és panaszos kifakadások nagyon is ellágyítanak, Russielnél az erkölcsi követelés acélos élét kapja. Szinte megoldhatatlan feladat Russel fejtegetéseit és egészen sajátos előadási módszerét egészében visszaadni; a következőkben ezért csupán néhány nyilatkozatára szorítkozom, amelyeket Russel nekem egyik előadása után a Paradise-ban sétálgatva, a bennünket legközelebbről érdeklő kérdésről , az aktuális európai probléma megoldási lehetőségeiről mondott el, de ezekben is teljesen kifejezésre jut Russel éles gondolkodása és helyes diagnosztikája. Russel számára a jelen politika problémái is tulajdonképpen — matematikai problémák, zárt, erőrendszerek egyensúlya ! Eszerint a politika statikai viszonyait a belső és külső erők egyaránt határozzák meg és Russel a külső tényezők rendszerébe belső erőkként az egyes népcsoportok lelki magatartását vezeti be. A legnagyobb akadály — a francia politika — A háború túlságosan hirtelen fejeződött be — mondotta Russell. Minthogy az ütközetekben nem került sor valódi győzelemre, a hatalmak most a békében próbálnak győzni és ezért változatlan hevességgel folytatják a harcot. A legnagyobb akadály, amely ma minden megoldási lehetőségnek útjában áll, a jelenlegi francia politika. Ámbár Franciaországban is új szellem van már kialakulóban, ez a legjobb esetben csak a legközelebbi választásoknál jutnal kifejezésre. A jelenlegi francia parlament háborús parlament, amelytől természetesen mit sem szabad várnunk. Amikor azt kérdezem tőle — tekintettel arra,hogy a francia politika gyors megváltozására nem lehet számítani —, nem tudná-e Anglia Franciaországot a belátás útjára kényszeríteni, Russel azt felelte, hogy Angliában ugyan igen erős áramlat van, amely Franciaországgal szemben a hivatalos politika megváltoztatását óhajtja és az angol lakosságnak csaknem túlnyomó része, az egész kereskedelmi és ipari világ, leghatározottabban és legerősebben azonban az angol munkásság a Németországgal való észszerű megegyezést követeli, mégis — a helyzet helyes megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a jóllehet csak csekély mértékben visszamaradtEQjEmvashiMDi im* msbi at apMsi sán részét a háborús idők maradványaként, a francia szövetségessel szemben eltölti. Ha a legközelebbi angol választásokon a Labour Party győzne, ez természetesen nemcsak Anglia, hanem Európa helyzetét is azonnal megváltoztatná. Egy ilyen kormány Anglia külpolitikájában alapvető eltolódásokat idézne elő, állást foglalna Franciaország káros szellemével szemben és barátságosan közeledne Németországhoz, ami az egész világra nézve csak szerencsét jelentene. De azért korántsem szabad magunkat a gyors megoldás reményében ringatnunk ; aki Anglia politikáját ismeri, jól tudja, hogy Anglia nem a gyors cselekvések országa. Ennek egyik oka bizonyára az az előbb említett lélektani momentum, a háborús hangulatból visszamaradt érzelmi maradvány és francia szimpátia, úgy, hogy a francia kormány rontó szellemének tulajdonképpen még sokkal erősebben kellene mutatkoznia, hogy Angliában gyors változást idézzen elő, illetve a Franciaországgal való szakítást megérlelje. Amerika hangulata A második ok az a kényszerűség, hogy Angliának minduntalan tekintettel kell lennie Amerika hangulatára. Amerika ma az a legfőbb hatalom, amely nélkül Európa mitsem tehet és Angliára nézve Amerika barátsága a legnagyobb fontossággal bír. Ha pedig Anglia ezt a barátságot továbbra is meg akarja őrizni, úgy csak lépésről-lépésre, a leglassabban kell célja felé haladnia és kerülnie azt, hogy Amerikát valamiképp is csak alternatíva elé állítsa. Ha Anglia ma döntene, úgy ez Amerikát a legnagyobb zavarba hozná, mert Amerika a jelenlegi pillanatban minden döntést kerülni akar. Ez az oka annak is, hogy az európai ügyekbe nem avatkozik bele. Hogy Amerikában mégis milyen a hangulat, Anglia politikája talán inkább az amerikai szellem irányába esik, a történelmi momentumok azonban mégis Franciaország mellett szólnak. Igen nagy jelentőségű az Anglia és Amerika között fennálló versengés a petróleum világimperiumáért is, amely például Amerika és Franciaország között nem játszik szerepet Ha tehát ma Amerikát mégis döntésre kényszerítenék, úgy nincs kizárva, hogy jelenleg inkább Franciaország mellett döntene. Angliának ez a kényszeredettsége, hogy folytonosan tekintettel kell lennie Amerikára, teszi Lloyd George habozó politikáját is érthetővé; azt, hogy Lloyd George, aki minden alkalommal újból és újból elhatározza magát arra, hogy akarata mellett szilárdan kitart, az utolsó pillanatban mégis mindig visszariad a cselekvéstől. ’ — Lloyd George — folytatta Russel —, ha az ő személyes érdekei nem játszanának politikájában olyan nagy szerepet, azt hiszem, inkább a jót tenné. A német viszály megoldását és Németország jövő sorsát illetően vagy kénytelen lesz Anglia mégis előbb, vagy utóbb Franciaországgal szemben politikáját megváltoztatni és bekövetkezik a két fél között a szakítás, akkor Anglia mindent meg fog tenni, hogy Németországot erőssé fejlessze is ezáltal megteremtse a francia politika egyensúlyát; vagy pedig — és ezt sem tartom kizártnak — Franciaország lép ajánlattal Németországhoz s azt mondja: itt állunk katonáinkkal a Rajnánál, kössetek velünk szerződést és akkor megadjuk nektek a gazdasági újjáépítés minden lehetőségét. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy a francia politikában mindig inkább az imperialista, mint a kereskedelmi szellem uralkodott. Egy ilmert szövetség létrejötténél csak Németország oldalai volnának nehézségek. A jelenlegi pillanatban Németországnak egy ilyen lépése lélektanilag is lehetetlen, de ha netalán Németországban reakciós átalakulás állna be, nincs kizárva, hogy a reakciós Németország ezt a rövidlátó politikát mégis követné, amely a németeket természetesen rabszolga-nemzetté sülyesztené. Az azonban biztos: a német kérdés rendezése egyszersmind a francia-angol kérdés sarkpontja is, minden ettől függ. Az orosz kérdés csak másodsorban jön tekintetbe. Az oroszok legalább elvben kénytelenek lesznek a magántartozásokat elismerni, bárha nem is tudják azokat megfizetni. Hogy ezzel az elvi elismeréssel beérik-e majd, az is elsősorbant attól függ, hogy Anglia és Franciaország továbbra is együtt maradnak-e. Ha szakításra kerül a sor, úgy a Szovjetoroszország részéről való puszta elismerést is elégséges tesz. Az orosz kérdés azonban aligha fog viszályt okozni a két hatalom között, egyedül csak a német kérdés. Nemzetközi valutát! " Közép-Európa helyzetét illetően, Russel szerint* a rekonstrukció csakis az Angliából, vagy Amerikából várható kölcsönök útján lehetséges. Ezenkívül nemzetközi valutát kellene teremteni, amely nélkül elképzelhetetlen a nemzetközi forgalom újból való felvétele. A nemzetközi valuta a külkereskedelem céljait szolgálná, emellett természetesen maradna egy úgynevezett belső valuta is. A nemzetközi külső valutát arányban számítanák és hogy ez valóban alkalmas utat nyitna a normális kereskedelmi viszonylatokhoz, mutatja az is, hogy Anglia és Oroszország is ez után vették fel egymással a kereskedelmi forgalmat. A háborús adósságok, amelyek a belső valuta romlását okozták, természetesen e rossz valutában lennének kiegyenlítendők. Közép-Európa részére ez annál is könnyebb volna, mert ott nincsenek külső kötelezettségek, amelyek kiegyenlítésre várnak. Egyszerűen kijelentik a hitelezőnek, hogy az adósság arányban számítva ennyit és ennyit tesz ki rossz valutában és kifizetik neki a megfelelő összeget. Csak ha ez már megtörtént, lehet az új valuta megteremtéséhez hozzáfogni. Az összes kérdések megoldásának előföltétele természetesen az, hogy az ellenséges szellemnek véget vessenek, csak akkor állíthatók helyre a normális kereskedelmi viszonylatok. A népszövetség természetesen nem a legjobb út e cél felé! Nem is tud annak a feladatnak megfelelni, hogy a világot helyes útra vezesse, mert olyan népszövetség, amely a legjobban érdekelt államokat, mint Amerikát, Németországot és Oroszországot köréből kizárja, nem tekinthető valójában másnak, mint egy kibővített ear tenle-nak^ / ____| _IV*