Világ, 1922. október (13. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

1922 október T. VILÁG megtalálták az utat Londonból Szent-Pétervárra, Né­metország bekerítése végett. Az angol külpolitikának ezt az átorientálását folytatta és zárta le Edward Grey. A német veszélyt az angol diplomácia súlyo­sabbnak tartotta az orosz veszélynél, és mivel egy­részt Németország tengeri nagyhatalommá növeke­désénél fogva, másrészt a hármasszövetség erős struktúrája miatt Anglia kénytelen volt lemondani a splendid szolation-ról, nem volt más itt az angol po­litika előtt, mint a megegyezés Oroszországgal. De azok az angol diplomaták és politikusok, akik ter­mészeti törvénynek látták a háborút, tisztában voltak azzal, hogy a német háborút, amelyet Oroszországgal szövetségben és Konstantinápoly feláldozásával vív meg Anglia, követnie kell az orosz háborúnak, Kon­stantinápoly felszabadításáért az orosz uralom alól... A második orosz forradalom, amely feloldotta Angliát az Oroszországnak tett ígéretek alól, a sze­rencse nagy ajándékának látszott angol szempontból, hiszen így a háború lezárásával orosz csapatok he­lyett angol csapatok vonultak be Konstantináp­olyba, és az a helyzet alakult ki, hogy a Dardanellák angol protekturátus alá fognak kerülni. Anglia azt hihette tehát hogy egyszerre győzött mind a két háborúban, és Németországon kívül megverte Oroszországot is.­­A konstantinápolyi kérdésnek azután súlyos szerep jutott a párisi konferencián, mert a konstantinápolyi kérdés ,,megoldásai" érdekében­ volt kénytelen Lloyd George kompenzációkat adni Franciaországnak, olyan kompenzációkat, amelyeknek súlyos következményei­vel tisztában voltak. Amikor Harrington tábornok át­vette a parancsnokságot Konstantinápoly fölött, az angol diplomácia azt hitte, hogy végleg kikapcsolta a konstantinápolyi kérdést az angol problémák közül. Ehelyett most Konstan­tinápoly súlyosabb problémá­jává lett Angliának, mint valaha. Súlyos probléma a konstantinápolyi kérdés magá­ban véve, súlyos probléma széles kiágazásainál fogva a mohamedán világban, és súlyos probléma az orosz háttér, miatt. Mert a Kemal pasának ígért orosz támo­gatás nem platonikus természetű. Az orosz bolseviz­­mus sok irányban hű maradt az orosz imperializmus törekvéseihez és a Dardanellák sorsa a jövő szem­pontjából életbevágóan fontos Szovjet-Oroszországra­ nézve is. Ha a cirok Oroszországának az volt a törek­vése, hogy kiragadja a Dardanellákat a törökök kezé­ből, akkor ma ugyanazon motívumok alapján Orosz­országnak az az érdeke, hogy a Dardanellák és Kon­stantinápoly kerüljenek vissza török kézre. Szovjet- Oroszország sokkal könnyebben egyezhetik meg Tö­rökországgal, mint Angliával vagy valamilyen angol recept szerint felállított tengerszoros-védnökséggel a Dardanellák használatára nézve. Törökországnak 1914. előtt szüksége volt az angol támogatásra Oroszország­gal szemben, míg most Anglia Törökország ellen for­dult, Oroszország pedig osztozkodni akar az új életre kelt török birodalommal Anglia ázsiai hagyatékán... Az orosz-török megegyezés alighanem több egy al­kalmi kooperációnál, és tartós kapoccsá fog kiépülni, akkor is, ha a szovjetkormány helyett más politikai rendszer kezébe kerül Oroszország sorsának intézése. Amint a szovjetkormányban tovább élt a­ cári Orosz­ország intenzív érdeklődése Konstantinápoly iránt, minden politikai rendszerváltozáson át fennmarad majd Oroszországban a fogékonyság az orosz-török barátság által megnyitott új lehetőségek iránt. Angliának tehát azzal kell számolnia, hogy ha megnyitja Konstantino­­poly kapuit Kemal pasa előtt, akkor a török csapatok­kal együtt az orosz befolyás fog bevonulni a­­vissza­­hódított török fővárosba, tehát Anglia egyszerre ve­szíti el Konstantinápolyt a törökökkel és az oroszokkal szemben. Ezért természetes az, ha az angol kormány, nem tud könnyű szívvel lemondani a könnyen szer­­zett, szinte ajándékba kapott Dardanellákról, így-i Bertrand Russel beszél­ ­ Lugano-Paradiso, szeptember,­­ A luganoi Municipio nagytermében a „béke és a szabadság nemzetközi kongresszusának“ hallgatósága előtt ma Európa egyik legjelentősebb szelleme beszélt. Bertrand Russel, a cambridgei egyetem tanára, a ma­, tematikai tudományokon keresztül került a politiká­hoz. Filozófiai munkái, főleg pedig a „Principles of Matematics" című matematika-filozófiai munkája alapvető hatással voltak az egész újkori filozófiai­­gondolkozásra. Russel ugyanis a matematikai logiká­nak és a modern axiomatikának tulajdonképpeni megteremtője. Ha a jelenkor legnagyobb matema­tikusairól esik szó, úgy Henry Poincaré, Einstein és Hilbert neveivel együtt Russel nevét is meg kell emlí­tenünk. Amíg azonban Einstein a Minkowszki által teremtett új matematikai világszemléletet a tapasz­talati tudományok (a fizika és a csillagászat) szolgá­latába állította, Russel a matematikai gondolkozást a filozófia terén gyümölcsöztette. Amikor Russel hozzáfogott a politikai kérdések m megvilágításához, tulajdonképpen itt is ugyanazzal a problémával állott szemben, amelynek megoldása már matematikai kutatásai közben is foglalkoztatta: minden eddig változtathatatlannak hitt axióma szigo­rúan tárgyilagos, majdnem kíméletlen újból való felülvizsgálása volt most is a feladat, ezúttal a „na­cionalizmus“, az „angol világhatalmi eszme“, a „há­ború szükségessége“ és egyéb „alapigazságok“, a po­litika eme megkövesedett sarktételeinek, — minden­­érzelmi befolyástól mentes felülvizsgálata. Russel feme módszerével a politikai és gazdasági axiómák mögött rejtőző gondolkozásbeli megszokottságokat. Valójában tunyaságokat kíméletlenül leálcázza és ez­által olvasóját, vagy hallgatóját egyúttal új építő­­tuunkára is kényszeríti. Russelnek meggyőződése, hogy egyedül ezzel az új gondolkozási módszerrel is lehetséges az uralkodó bajok túlnyomó részét meg­szüntetni, mert nézete szerint ez emberiség legtöbb szenvedése csupán a gondolkozásnak zavaros érzelmi momentumokkal való túltengeréséből ered; csak meg kell tanulni tehát a helyesen való gondolkozást és azonnal tisztán rajzolódik elénk a káoszból kivezető Sir­ Russel szerint ma például legfőbb feladatunk, a ,,háborút előkészítő impulzusok“ pszichológiai meg­előzése, illetve a possesiv impulzusoknak idejében való helyettesítése kreatív, alkotó erőkkel, mert csak azok szolgálhatnak alapul az óhajtott politikai, gazdasági és szellemi élet gyökeres átalakulásához. Az eljövendő világot — mint ezt már különben Sok­rates és Konfucius is hirdette­ — a tiszta gondolko­dás és tiszta akarás elemeiből kell felépítenünk. Russel, a­­ börtönviselt Russel pacifista. Pacifista meggyőződése miatt­­börtönbüntetést kellett szenvednie. A cambridgei professzort — akinek békeeszméi a világháború kezdetén Anglia egységes háborús hangulatát veszé­lyeztették, — a háború első hónapjaiban börtönbe vetették. Igazságtalanság volna azonban őt a paci­fizmus zavaró utópistáival azonosítanunk. Russel a békebarátok ama különleges csoportjához tartozik,­ amelyet „a matematikusok csoportjának“ nevezhet­nek. Az a különös helyzet adódott ugyanis, hogy a nagy tudományos kutatók, főképp a jelenkor nagy matematikusai, éppen a logikai gondolkodás szigorú módszere alapján váltak pacifistákká és ellenségei a hamis politikai jelszavaknak! Russellel együtt ma Einstein és Hilbert göthingeni matematikus is a né­pek közötti megértés gondolatáért szállt­ak síkra! Amikor tehát Russel a jelenkor politikai problémái­ról beszél és a ma politikai tevékenységét ostorozza, — ennek különös jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert ezáltal a népek testvéresülésének eszmei igaz­sága, a tiszta matematika, a logikai gondolkodás birodalmából kap megerősítést. A luganói Municipio nagytermének szószékén ma Russel áll. A hallgatóság padjain férfiak, asszo­nyok, a világ minden részéből és a legkülönbözőbb osztályokból valók. A pacifizmus eszméje, amely SM* # *gye#Mt£j Ighh­i^fülyifi mégis inkább.'A háborús borzalmak lelki visszahatásából ered; ér­zelmi pacifizmus tehát. Most azonban Russel szól hozzájuk, Russel, a paradox Egy évig volt Oroszországban, azután Kínában, most pedig az európai politikát tanulmányozza: ma a Kelet, főképp Kína aktuális problémáiról beszél, de bármely tárgyról szóljon is, ami előadásában a lé­nyeges, az a szemlélet tiszta módja, a tiszta gondol­kodás módszere. Ha Russelt bálljuk, szinte érezzük, ahogy régi hamis fogalmak egymásután dőlnek ha­lomra. Beszéde, hanglejtése alig­­különbözik a szokott egyszerű beszéd hangjától; semmi frázis vagy fölös­leges hangsúlyozása a szónak; Russel megveti az ér­zelmi hurok pengetését; tehát egészen tárgyilagosan, szinte, azt lehetne mondani, hűvösen beszél, de ahogy a tiszta gondolat éles fényével homályosságokat el­hesseget,­­ üdítően, hat. Ez a szigorúan tárgyilagos módszer, mely minden eszmének mélyét felkutatja, kifejezésben természetszerűleg igen gyakran para­doxonokat termel; így például, ha a pacifista hallgatói elölt sérthetetlen szentséget jelentő „idealizmusról“ beszél és azt mondja: „az idealizmus nem mindig za­vartalan áldás áldozatai számára“. Az ilyesmi először meglepően hat, de azután felszabadítóan. Érezzük, ahogy minduntalan rámutat ama veszélyekre, ame­lyek a megszokott fogalmak mögött lappanganak és amelyek által azok könnyen csalóka axiómákká me­revedhetnek. Russelnél a paradoxonok, a fényjelek, amelyek már messziről jelzik a szín­eket és a záto­nyokat a szellem tengerein. Az ilyen paradoxonok finom humorával van fűszerezve Russel egész elő­adása. A pacifizmus, amelyet máskülönben az érzelmi akcentusok, a színes szólamok és panaszos kifaka­­dások nagyon is ellágyítanak, Russielnél az erkölcsi követelés acélos élét kapja. Szinte megoldhatatlan feladat Russel fejtegetéseit és egészen sajátos előadási módszerét egészében visszaadni; a következőkben ezért csupán néhány nyilatkozatára szorítkozom, amelyeket Russel nekem egyik előadása után a Parad­ise-ban sétálgatva, a ben­nünket legközelebbről érdeklő kérdésről , az aktuális európai probléma megoldási lehetőségeiről mondott el, de ezekben is teljesen kifejezésre jut Russel éles gondolkodása és helyes diagnosztikája. Russel szá­mára a jelen politika problémái is tulajdonképpen — matematikai problémák, zárt, erőrendszerek egyen­súlya ! Eszerint a politika statikai viszonyait a belső és külső erők egyaránt határozzák meg és Russel a külső tényezők rendszerébe belső erőkként az egyes népcsoportok lelki magatartását vezeti be. A legnagyobb akadály — a francia politika — A háború túlságosan hirtelen fejeződött be — mondotta Russel­l. Minthogy az ütközetekben nem került sor valódi győzelemre, a hatalmak most a bé­kében próbálnak győzni és ezért változatlan heves­séggel folytatják a harcot. A legnagyobb akadály, amely ma minden megoldási lehetőségnek útjában áll, a jelenlegi francia politika. Ámbár Franciaország­ban is új szellem van már kialakulóban, ez a leg­jobb esetben csak a legközelebbi választásoknál jut­nal kifejezésre. A­ jelenlegi francia parlament háborús parlament, amelytől természetesen mit sem szabad várnunk. Amikor azt kérdezem tőle — tekintettel arra,­­hogy a francia politika gyors megváltozására nem lehet számítani —, nem tudná-e Anglia Franciaorszá­got a belátás útjára kényszeríteni, Russel azt fe­lelte, hogy Angliában ugyan igen erős áramlat van, amely Franciaországgal szemben a hivatalos politika megváltoztatását óhajtja és az angol lakosságnak csaknem túlnyomó része, az egész kereskedelmi és ipari világ, leghatározottabban és legerősebben azon­ban az angol munkásság a Németországgal való ész­szerű megegyezést követeli, mégis — a helyzet he­lyes megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagy­­nunk azt a jóllehet csak csekély mértékben visszama­­radt­­EQjEmvash­iMDi im* msbi at apMsi sán részét a háborús idők maradványaként, a francia­ szövetségessel szemben eltölti. Ha a legközelebbi an­gol választásokon a Labour Party győzne, ez termé­szetesen nemcsak Anglia, hanem Európa helyzetét is azonnal megváltoztatná. Egy ilyen kormány Anglia külpolitikájában alapvető eltolódásokat idézne elő, állást foglalna Franciaország káros szellemével szem­ben és barátságosan közeledne Németországhoz, ami az egész világra nézve csak szerencsét jelentene. De azért korántsem szabad magunkat a gyors megoldás reményében ringatnunk ; aki Anglia politikáját is­meri, jól tudja, hogy Anglia nem a gyors cselekvések országa. Ennek egyik oka bizonyára az az előbb említett lélektani momentum, a háborús hangulat­ból visszamaradt érzelmi maradvány és francia szim­pátia, úgy, hogy a francia kormány rontó szellemének tulajdonképpen még sokkal erősebben kellene mutat­koznia, hogy Angliában gyors változást idézzen elő, illetve a Franciaországgal való szakítást megérlelje. Amerika hangulata A második ok az a kényszerűség, hogy Angliának minduntalan tekintettel kell lennie Amerika hangula­tára. Amerika ma az a legfőbb hatalom, amely nélkül Európa mitsem tehet és Angliára nézve Amerika ba­rátsága a legnagyobb fontossággal bír. Ha pedig Anglia ezt a barátságot továbbra is meg akarja őrizni, úgy csak lépésről-lépésre, a leglassabban kell célja felé haladnia és kerülnie azt, hogy Amerikát vala­miképp is csak alternatíva elé állítsa. Ha Anglia ma döntene, úgy ez Amerikát a legnagyobb zavarba hozná, mert Amerika a jelenlegi pillanatban minden döntést kerülni akar. Ez az oka annak is, hogy az európai ügyekbe nem avatkozik bele. Hogy Ameriká­ban mégis milyen a hangulat, Anglia politikája talán inkább az amerikai szellem irányába esik, a törté­nelmi momentumok azonban mégis Franciaország mellett szólnak. Igen nagy jelentőségű az Anglia és­ Amerika között fennálló versengés a petróleum világ­­imperiumáért is, amely például Amerika és Francia­­ország között nem játszik szerepet Ha tehát ma Amerikát mégis döntésre kényszerítenék, úgy nincs kizárva, hogy jelenleg inkább Franciaország mellett döntene. Angliának ez a kényszeredettsége, hogy foly­­tonosan tekintettel kell lennie Amerikára, teszi Lloyd George habozó politikáját is érthetővé; azt, hogy Lloyd George, aki minden alkalommal újból és újból elhatározza magát arra, hogy akarata mellett szilár­dan kitart, az utolsó pillanatban mégis mindig vissza­riad a cselekvéstől. ’ — Lloyd George — folytatta Russel —, ha az ő személyes érdekei nem játszanának politikájában olyan nagy szerepet, azt hiszem, inkább a jót tenné. A német viszály megoldását és Németország jövő sor­sát illetően vagy kénytelen lesz Anglia mégis előbb, vagy utóbb Franciaországgal szemben politikáját megváltoztatni és bekövetkezik a két fél között a szakítás, akkor Anglia mindent meg fog tenni, hogy Németországot erőssé fejlessze is ezáltal megteremtse a francia politika egyensúlyát; vagy pedig — és ezt sem tartom kizártnak — Franciaország lép ajánlattal Németországhoz s azt mondja: itt állunk katonáink­kal a Rajnánál, kössetek velünk szerződést és akkor megadjuk nektek a gazdasági újjáépítés minden le­hetőségét. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy a francia politikában mindig inkább az imperialista, mint a kereskedelmi szellem uralkodott. Egy ilmert szövetség létrejötténél csak Németország oldalai volnának nehézségek. A jelenlegi pillanatban Német­országnak egy ilyen lépése lélektanilag is lehetetlen, de ha netalán Németországban reakciós átalakulás állna be, nincs kizárva, hogy a reakciós Németország ezt a rövidlátó politikát mégis követné, amely a né­meteket természetesen rabszolga-nemzetté sülyesz­­tené. Az azonban biztos: a német kérdés rendezése egyszersmind a francia-angol kérdés sarkpontja is, minden ettől függ. Az orosz kérdés csak másodsor­ban jön tekintetbe. Az oroszok legalább elvben­ kénytelenek lesznek a magántartozásokat elismerni, bárha nem is tudják azokat megfizetni. Hogy ezzel az elvi elismeréssel beérik-e majd, az is elsősorbant attól függ, hogy Anglia és Franciaország továbbra is együtt maradnak-e. Ha szakításra kerül a sor, úgy a Szovjetoroszország részéről való puszta elismerést is elégséges tesz. Az orosz kérdés azonban aligha­ fog viszályt okozni a két hatalom között, egyedül csak a német kérdés. Nemzetközi valutát! " Közép-Európa helyzetét illetően, Russel szerint* a rekonstrukció csakis az Angliából, vagy Ameriká­ból várható kölcsönök útján lehetséges. Ezenkívül nemzetközi valutát kellene teremteni, amely nélkül elképzelhetetlen a nemzetközi forgalom újból való­­ felvétele. A nemzetközi valuta a külkereskedelem cél­jait szolgálná, emellett természetesen maradna egy úgynevezett belső valuta is. A nemzetközi külső valu­tát arányban számítanák és hogy ez valóban alkal­mas utat nyitna a normális kereskedelmi viszonyla­tokhoz, mutatja az is, hogy Anglia és Oroszország is ez után vették fel egymással a kereskedelmi forgal­mat. A háborús adósságok, amelyek a belső valuta romlását okozták, természetesen e rossz valutában­ lennének kiegyenlítendők. Közép-Európa részére ez annál is könnyebb volna, mert ott nincsenek külső kötelezettségek, amelyek kiegyenlítésre várnak. Egy­szerűen kijelentik a hitelezőnek, hogy az adósság arányban számítva ennyit és ennyit tesz ki rossz va­lutában és kifizetik neki a megfelelő összeget. Csak­ ha ez már megtörtént, lehet az új valuta megterem­téséhez hozzáfogni. Az összes kérdések megoldásának­ előföltétele természetesen az, hogy az ellenséges szellemnek véget vessenek, csak akkor állíthatók helyre­ a normális kereskedelmi viszonylatok. A népszövetség termé­szetesen nem a legjobb út e cél felé! Nem is tud annak a feladatnak megfelelni, hogy a világot helyes útra vezesse, mert olyan népszövetség, amely a leg­jobban érdekelt államokat, mint Amerikát, Német­országot és Oroszországot köréből kizárja, nem te­kinthető valójában másnak, mint egy kibővített ear tenle-nak^ / ____| _­­IV*

Next