Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

4- 1923 március T. VILÁG iroda kiadása 108.489.000 és a főudvarnügyi biró­­­ságé 683.000 korona. Az előbbinél 91 személy teljesít Szolgálatot, az utóbbinál van egy elnök, aki birói rendkívüli működési pótlékot kap, van egy iroda­­főigazgató és, egy altiszt. Államadósság Síinél a tételnél a pénzügyminisztérium a háború előtt felvett jobbvalutás, aranyforintos, vagy idegei­ valutára szóló kölcsönöknél a kamatszükségletnek az után a része után, amely nem belföldön fizetendő, a zürichi 0.23-as jegyzésnek megfelelő árfolyamot vette számításba, így például a fontsterlingnél 10.442 koronával. Így a 3.551.971.763 koronát kitevő adós-­­­ság kamata 25.649.332.600 koronát tenne ki, de mert­­ még az adósságok fel netm­ osztása miatt az utód­államok között egyelőre nem fizetünk, a pénzügy­miniszter a kamatokból 14 m milliárdot levonásba he­lyezett. Vagyis ezzel az összeggel tényleg nagyobb a deficit az előirányzatnál. Ezt a tételt nem rendezzük és úgy visszük át a következő évre, így kamat címén csak 11,849 millió korona tehertétel szerepel, ami a zürichi korona árfolyamcsökkenése folytán megfe­lelően növekedett. A hatósági ellátás A hatósági lisztellátás 2.173.000.000 koronába ke­rül. Ezenfelül a köztisztviselők és állami üzemi alkal­mazottak természetben való ellátására 35.118.019.000 korona irányoztatott elő, Egy de ez nem reális szám, mert ennek az összegnek kiszámításánál az államnak az őrlési adóból és a búzában lerovandó kiviteli ille­tékből származó jövedelme a ráfizetés csökkentésére már betudódott. A helyes eljárás az lett volna, ha a költségvetésben elszámolják állami bevételnek ezeket a tételeket is és a köztisztviselők természetben való ellátása a tényleges összegben szerepelt volna. Annál inkább helyes ez, mert nem lehet, hogy egy-egy adó­nemet valamely kiadási tételre számolnak él s csak a nettó kiadás szerepeljen. Mert mi történik akkor, ha a nemzetgyűlés többsége törli a köztisztviselők természetben való ellátását? Ezzel együtt megszűnik az őrlési vám és a lisztkiviteli illeték is? A külügyminisztérium A minisztérium központi igazgatása 362.137.660 koronába kerül. Többe, mint akármelyik miniszté­rium. Az egész pénzügyi adminisztráció központi igaz­gatása 200.000.000 körül mozog, pedig az egész ad­minisztráció és a pénzügyminisztérium is nagyobb a kelleténél, mégis kétharmad költséggel irányítható, mint a néhány képviselővel rendelkező külügyi kor­mányzatunk. Ebben a központi igazgatásban 231 sze­mély vesz részt, ennyien irányítják sikeresen Buda­pesten a külügyi politikát. A diplomáciai költségek 1.637.550.000 koronát, a konzulátusi költségek pedig 768.868.000 koronát tesznek ki. Diplomáciai testüle­tünkben 13 meghatalmazott miniszter van, akik közül három, a költségvetés szerint, összesen 91.200 korona fizetést kap. Ez nyilvánvalóan téves. Három követségi épület törlesztésére 276.000.000 koronát fizetünk, a diplomáciai testület külszolgálati pótléka 290.000.000 korona. A pénzügyi adminisztráció Az adó- és illetéknemek szaporítása és azok be­hajtása mindig nagyobb és nagyobb pénzügyi sze­mélyzetet igényel és ma ott tartunk, hogy a pénzügy­minisztérium annyi ember munkáját veszi igénybe, mint amennyire békében egész Magyarország admi­nisztrálásánál volt szükség, Horvát-Szlavonországot is beleszámítva. Az 1921/1922. évi költségvetéshez mellékelt tiszt­viselői létszámkimutatás szerint — a mostani költség­vetés beterjesztésekor ilyen kimutatást készíteni elfe­lejtettek — 1914-ben a pénzügyminisztérium hatáskö­rébe tartozott alkalmazottak szánta, az állami nyomda és dobozgyári alkalmazottak kivételével, 19.790 volt, ugyanez Csonka-Magyarországon 1921/1922-ben 16.688. Ez a szám azóta növekedett. Egyedül az állami pénztáraknál 304-gyel több az alkalmazottak száma, mint az előző évben volt; a határvámjövedéknél ugyanez a szaporulat hétszázötvenet tesz ki. 1914-ben a pénzügy igazgatóságnál 3194 egyén dolgozott, most ezen a harmadnyi területen 3853 Adó. Az egyenes adó­bevétel a békéhez viszonyítva nagy visszaesést mutat. Szomorú képe az elszegénye­désünknek. Földadóban körülbelül ugyanolyan vigyértéket fizet az ország, mint amennyit békében fizetett ugyanez az országrész. Egyéb egyenes adóban tízmilliárd bevételt remél a pénzügyminiszter. Pedig békében 96.000.000 koronára becsülhető ugyanez az adó, ami 23-as zürichi jegyzés szerint meghaladná a negyvenhat milliárdot. A forgalmi adók és illetékek 36 milliárdos téte­léből a fele esik az általános forgalmi adóra. Ez húszszorosa az előző évi 950.000.000-nak. Az állat­­forgalmi adó s kétmilliárd, ugyanennyit fizet a tőzsde is. A luxusadó 1.200.000.800 korona, csak hatszorosa az előző évinek. A vagyonátruházási illeték nem­ emelkedett, ami fölötte meglepő, mert az adás-vétel tárgyát képező ingatlanok értéke köztudomás szerint emelkedett és így a százalékos illetéknek is növe­kednie kellene. A fogyasztási adók nem mutatják az általános­­ emelkedés képét. Ennek, oka az, hogy míg Magyar­­országon egy-egy lakosra 5 hirtok szeszfogyasztás csett, addig Csonkamagyarországon 2—2 is dírok. — A sör­termelés a fogyasztás csekélysége folytán 36%-os visszaesést mutat. Ezek figyelembevételével a szesz-, sör-, cukor-,­ ásványolaj-, bor­emelési, szivarkapapir- és gyújtószeradó 10,895.820.000 koronát tesz ki az előző évi 2,633.250.000 koronával szemben. Kolon­re csökken a dohány­jövedék A dohánygyártás és dohányjövedéki monopólium egyik jelentős bevételi forrása volt mindig az állam­nak. A monopolisztikus helyzet könnyűvé tette a rentábilis gazdálkodást, a monopólium maradt, de a jövedelmezősége csökkent. A dohányjövedék 1914/1915 1921/1922 1922/1923 bevétele 38,282.000 2.158.400.000 10.703.465.000 kiadása 81,093.823 1.074.237.306 7.328.387.000 vagyis békében a kiadás 43%-a­ volt, a múlt évben 50%-ot tett ki, most pedig a bevétel 71 %-át viszi el a dohány­jövedék. Fültfrnivelésü­gyi minisztérium A céltudatos agrárpolitikának nyoma sincs a költségvetésben. Csak a­ bürokrácia kiépítését talál­juk, de sehol sem azt a sokat hangoztatott kisgazda­­védelmet. Az államerdészeti igazgatás például majd tízszeresére emelkedett és a száztizenötmillió koronát meghaladja, az erdészeti szakoktatás pedig nem is háromszorozódott meg s összesen 10.419.000 koronát tesz ki. A lótenyésztésnél a személyi járandóságok 1100%-kal, a dologi kiadások 500%-kal emelkedtek és 891.000.000 korona kiadással szemben mindössze 214.000.000 korona bevétel mutatkozik. Az állategész­ségügy 71.320.000 koronába, az állatorvosi főiskola negyvenmillióba kerül. A gazdasági szakoktatás 234 millió terhet jelent az államra. A kertészet ki­adásai megtízszereződtek, 148.000.000 korona lett az előző évi 14-ből, a bevétel azonban csak ötszöröse lett az előző évnek, vagyis negyvenmillió korona.. A méhészet abszolút számokban is kevesebbet jövedel­mez, mint az előző évben, mert 600.000 koronáról le­­csökkent a bevétel 40­1.000 koronára. Ezt a fényes eredményt azáltal érte el a minisztérium, hogy­ a tisztviselők számát 11-ről felemelte 14-re. A kísérlet­ügyre és e tárca hatáskörébe tartozó tudományos in­tézetekre, u. m. meteorológiai, földtani, madártani intézet céljaira százhetvenhétmillió korona­­irányoz­tatott elő. Az előirányzatnak fele ezeknek az intéz­ményeknek bevételéből megtérül. • -­­ Munkás­jóléti intézmények támogatására, ilyen­irányú szociális alkotásokra négy és félmillió korona, a Gazdasági Munkáspénztár támogatására négymillió korona van elirányozva. Szociális és közegészségügy A népjóléti miniszter a közegészségügy céljairal 8.472.536.000 koronát, egészségügyi intézményekre­ 976.227.000 koronát és gyermekvédelemre 906.764.00® koronát irányoz­ elő. Ebből a nyilvános betegápolás költségei 2.250.000.000 koronát tesznek ki, a többi tételt inkább a személyi, mint a dologi kiadások emésztik föl. A fertőző betegség elleni védekezésre 25.000. 000 korona, míg a tuberkulózis elleni védeke­zésre mindössze tízmillió korona jut. A háború áldozatairól való gondoskodás nép­gondozó kirendeltségekben, gondozó­ intézetek fenn­tartásában, az árvák gondozásában nyilvánul meg és 116 millió korona személyi kiadással tudnak csak 300.000. 000 korona dologi kiadást felhasználni. Persze ennek is jórésze még hivatalok elhelyezésére, irodai szerekre, hivatalfűtésre, világításra és templomi költ­ségekre kell. A nevelésügy Az országos közoktatási tanács költségeire öt­millió irányoztatik elő. Az egyetemi oktatás — a pénzügyminiszter által nagyon megsokalt oktatás — 2.768.000. 000 koronába kerül, ebben az­­­ összegben sem a klinikák, sem a közgazdasági kar hetvennyolc­­milliós kiadása bent nem fog­adtatik. Alig kerül ennél többe a Műegyetem, melynek kiadási tétele 84 mil­­­lióra rúg. A középiskolai oktatás 630.000.000 koro­nába kerül, míg az elemi oktatásra ennek három­szorosa, mintegy 1800 millió korona van előirá­nyozva. Posta, postatakarékpénztár A posta- és távirdahivatal az előző évek eredmé­nyéhez képest most is aktív maradt és másfél­­milliárd üzemi fölösleget mutat. Ezzel szemben a postatakarékpénztár 130.000.000 koronával költ többet, mint amennyit beszed, pedig az előző évben mind­össze négymillió korona volt a deficitje. A MÁV A béke nyugodt éveiben, mikor alig történt lé­nyegesebb változás a MÁV-nál, 250—260 oldalnyi költségvetést adott a MÁV, most néhány szűkre sza­bott oldalon mutatja ki, mint lett passzívvá ez a nagy­szerű üzlet. Csaknem kétszerese a kiadás a bevétel­nek, mert hatvanmilliárd kiadással szemben mind­össze 32 milliárd bevétele van a­ MÁV­-nak. Külön fejezetet szentelünk majd ennek a kérdés­nek a letárgyalására. Állami mezőgazdaság Éberhardt mint olasz királyi tábornok vonul nyu­galomba 1868-ban, a legmagasabb olasz rendjelekkel ékesítve. Hazatér Magyarországba, a veszprém­­egyei Gecse községbe. Itt mereng gyönyörű élete emlékein és osztozik boldog aggkora csendes derűjében első ne­jével, Fischner Krisztinával. Második felesége unoka­­huga, Nagy Krisztina, kinek már mint özvegynek ke­gyéből néztem át és jegyeztem ki a tábornok levéltárát, mely valóságos nemzeti kincs, úgy történelmi, mint irodalmi szempontból. Éberhardt meghalt 1906 decem­ber 8-án 81 éves korában. Az Éberhardt-levéltárnak csak következő főbb ada­tait jelzem: Kossuth Lajos 14 eredeti, Kossuth Ferenc­nek 18, Kossuth S. Tivadarnak 3 levele, és Ihász Dániel 1 1818—1880) összefüggő levélsorozata, mely utóbbi csoport a Kossuth-család leghűbb emberének, haláláig elválhatatlan kísérőjének, a száműzetés dicső osztályo­sának tollából: a legaprólékosabb részletekre kiterjedő rajza Kossuthék genuai, Codlegno baracconi, majd turini életének. Ihászt nemcsak hűsége, de iratai is Kossuth Lajos Mikes Kelemenjévé avatják. Valamennyi írás Éberhardthoz szól. Időközük 1861 -től 1900-ig be­zárólag, az utolsó Kossuth Ferenc-féle levél keltéig. Az Éberhardt-levélváltásból kitűnik, hogy Ihász mellett a tábornok áll legközelebb Kossuth Lajoshoz és családjához: meghittjük, bizalmasuk úgy családi, mint politikai vonatkozásban. Különben Kossuth Lajosnak Eberhardt a kiszemelt hadvezére a kiegyezést megelőző töményei folyamán. Csak egyetlen idézetet a legfontosabb Kossuth La­­­jos-levélből, mely 1864 januárius 20-ikáról keltezve, uj szempontokat nyújt a volt kormányzó emigrációbeli szerepének méltatásához. íme: „... Hanem hogy a kötelességek elvállalásá­­ban érdeknek vagy személyes tekintetnek semmi legki­sebb része sem lehet, arról mindenki meggyőződhetik, aki helyzetemről magának számot ad. Én ugyanis azon kivételes helyzetben vagyok, hogy míg másoknál a hazafiság ösztöne egy nemével a nemes ambíciónak pá­rosulhat, nálam ez lehetetlen. Előttem nincsen pálya, nincs polc, melyet vagy elnyernem, vagy megtartanom tehetne; annyira nincs, hogy Nemzetemnek teljességgel nincs tehetségében nékem valamit adni hagy érettem valamit tenni. Nemzetem bizalma odaemelt volt, minél mágusokban polgár nem emelhető. Kormányzó vol­tául Kormányzó többet nem lehetek. Mert ha ha­zánkat megszabaditatnunk sikerült Európa viszonyai a monarchikus elvét parancsolják elfogadnunk. Királyt kellene a nemzetnek választania s érdekei azt javall­­ják, hogy királyt a­, európai uralkodó családok (i­­ég pedig catholiku­s családok) közül válassza, miszerint külszövetségi kapcsolatai ez által is erősödjenek. Ki­rály mellett pedig kormányzónak helye nincs és nem is lehet. Aztán bizony nékem, még csak hírt, nevet sem adhat már hazánk. Mert kérkedés nélkül mondva: hírnév, dicsőség, népszerűség mind oly italok, mikből én ittam a csömöriésig." A Kossuth-fiuk leveleiből csakúgy áradnak az Eberhardt iránt való ragaszkodás, tisztelet, szeretet, nagyrabecsülés. Ferenc 1804 március 22-ikén köszönt­­vén a tábornokot, uj kitüntetésekor, a főbbek között így ir: „Annál is inkább örvendtem, mivel hogy kevés oly maradt már, ki mint ön becsületet és nem szem­é­­nyet hoz a magyar névre... ,a magyar emigrációról, melytől való távoli éttel önt az ég megáldó, mást nem irhatok, mint piszkolódás hírét__“ Ugyanazon év szeptember 8-ikán jelzi­­Ferenc, hogy atyja értesülése szerint a Tuniszba küldendő olasz hadsereg kijelölt parancsnoka Eberhardt, majd meg­jegyzi: „Csak (hogy atyám szavait használjam) arra vigyázzon, hogy ha szegény hazánkért lesz még alkal­munk harcolni, maradjon vitéz mellén még hely egy magyar Commendeur-keresztnek is ..." Midőn Eberhardt Aspromontemnél Róma előtt Ga­ribaldit és szabad csapatait az olasz sorhad élén meg­állította, e tényt a túlzók és felületesek zokon vették Eberhardt rovására, holott 5 csupán államparancsot teljesített. Kossuth Ferenc kétszer ir ez ügyben, 1864- ben szeptember 26-ikán: „Aspromontenál pedig, bár szomorú kötelességet teljesített, az eréig, melyet kifej­tett s a vitézség, melyet tanúsított, csak újólag bizo­­nyitják, hogy amely ügyért ön kordás ezref. ált Masa A MÁV-nál nem szerencsésebb a mezőgazdasági, birtokok eredménye sem. Hatvanezer kat. hold föl­dön 59.000.000 korona tiszta jövedelem mutatkozik, mert a bevétel 892 és a kiadás 833 millió korona. A nettó üzleti eredmény kat. holdanként majd 1000 korona, vagyis legalább nyolc kilogramm bur­v Közbiztonság és közrendészet Ezen a címen 663.066.000 korona szerepel a költségvetésben. Ide tartozik még a csendőrség 3.286.539.000 koronát, a székesfővárosi rendőrség 1.790.132.000 K-t, az állami rendőrség 2.130.310.000 koronát és a folyamőrség 592.072.000 koronát kitevő kiadási tétele. .4 közbiztonsági tételek között szerepel 11.000.000 korona, a megfigyelések költségei. Ennek indokolása és szilárdan szolgálja. Isten tartsa meg önt édes Ha­zánknak harcaira." Fontosabb az 1864 december 28-án Turinból kelt levél, melyet Ferenc atyja nevében ir és a kormányzó felfogását tolmácsolja az Aspromonte ügyében. Fájdalom, a helyszűke csak egy-két szagga­tott szót enged e nevezetes történelmi okmányból kö­zölni: „Aspromontenál Ön nem mint régi Garibaldista jelent meg, de mint olasz ezredes és fájdalmas kö­telességét híven és férfiasan teljesülő... Hazánk ügye és jövője Olaszország fennállásával választha­­tatlanul össze van kapcsolva... Ha Garibaldi múlt nyári merénye sikerül, akkor az olasz a franciával háborúba és igy biztos végveszélybe sodortatik. ön­nek tehát, mint magyarnak is, szent kötelessége volt Garibaldit megállitani. És higgye el, hogy ez alka­lommal tett szolgálatait édes hazánk és atyám mél­tányolni fogják." 1865 julius 2-ikán Kossuth Ferenc tudatja anyja, Meszlényi Teréz súlyos betegségét, majd: „... Családi­­ bajainkhoz még a hazából jött rossz hírek is csata­­­­koznak. Igen valószínű, hogy otthon létrejövend a ki­békülés az osztrákokkal. De a magyar nem képes ki­vetkőzni nemzeti jellemének árnyoldalaiból, mely őt a szolgaságba sodorta. Rákóczi halála után a Moria­­mir volt és most hasonló valamelyes dolognak leszünk mély bánattal szemtanúi valószínűleg..." 1865 októ­ber 7-én megrendítő sorokban tudatja anyja halálát: „Atyám nevében vérző szívvel intézem önhöz e soro­kat... Csordulatig meglelt keserveink kelyhe, Beöthy Zsoltot valósággal elbűvölte Eberhardt szi­cíliai és egyéb élményeinek elbeszélésével. Beöthy szó-­i val és írásban valósággal esheket, írja össze viselt dol­gait A csodaszerény tábornok egyetlen sort sem ha­gyott magáról. Magam is a hozzá intézett jeles leve­lekből tudtam csak összeróni e vázlatot, hogy nagy magyarunkat kiemelhessem az ismeretlenség és feledés homályából. Csütörtök

Next