Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
2 1923 a figuratus V. wifi politikai múltja, és ha még szerényebb az a politikai múlt, amely Mellon mögött áll, a vasárnapi beszélgetés az skót vasgyáros és a clevelandi ügyvéd között, Európa sorsát dönti el. Még csak kombinációk vannak arra nézve, milyen felhatalmazással és milyen utasításokkal ült hajóra Mellon, de a clevelandi ügyvéd által hozott üzeneten fordul meg népek és országok sorsa. Ha az történik, amit csak kevéssé lehet remélni, és ha Mellon valóban felajánlja az Egyesült Államok támogatását Baldwin európai politikája számára, akkor fordulat következhetik Európa sorsában. Ha pedig Mellon csak a jövőre nézve hoz bizonytalan ígéreteket, de semmi kézzelfoghatót nem közöl Baldwinnal a chequersi kastély csendjében, akkor a derűs és optimista Baldwin is csak ezekkel a szavakkal búcsúzhatik érdekes vendégétől: Finitala commedia ... A vasárnapi beszélgetés a chequersi kastélyban kezdetéve lehet egy olyan útnak, amely kilenc év borzalmai és szenvedései után kivezeti Európát a sivatagból. És a vasárnapi beszélgetés a chequersi kastélyban nagy fekete pecsétet üthet arra az ítéletre, amely fellebbezés nélkül szabja ki Európára az elsorvadás végzetét. Chequersben vasárnap reggel a jó angol szokás szerint bőséges reggelit fognak tálalni a clevelandi ügyvéd számára : a tea, a pirított kenyér, a kemény tojás és a jani mellé hideg bélszínt, meleg halat, friss gyümölcsöt , vagy pedig, mivel Mellon már öreg ember, és az öreg embereknek az orvosok nem ajánlják a friss gyümölcsöt, a gyümölcs helyett talán befőttet. A reggeli alatt Mellon és Baldwin nem fognak az üzletről beszélni, mert az étkezés ideje az étkezésé. Reggeli után Baldwin majd megkínálja vendégét egy szivarral, és azután mind a ketten kiülnek a chequersi kastély hűvös, nagy kör erkélyére, ahonnan szép kilátás nyílik a park öreg fái fölé. Mellon letelepszik az egyik kényelmes fonott nádszékbe, Baldwin melléje tol egy másik ilyen nádszéket : egykét percig szótlanul fog szivarozni a vendég és a házigazda, hiszen az angolszászok nem bőbeszédű emberek és a csöndet majd Mellon töri meg néhány dicsérő szóval a chequersi parkról. Most még egy-két percnyi hallgatás következik, azután Mellon óvatosan leveri szivarjáról a hamut, és elkezd beszélgetni... Egy negyedóra múlva pedig Baldwin tudni fogja, mit határozott Amerika Európa sorsáról. Szavazás egész nap Házszabályvita foglalta le a délelőtti ülés nagyobbik felét. A vita végén Gaal Gaszton a folyosón magyarázza, hogy az elnök téves házszabálymagyarázatával csak egyszer lehetett elütni a zárszótól. Legközelebb vagy azt indítványozza, hogy az egész indemnitást fogadják el,vagy elutasítását javasolja. De mindenféleképpen biztosítja az egész indemnitási anyaghoz a szólás jogát. A jobboldali folyosón is erről a témáról beszélnek és elítélik Szabó Sándort, aki meggyőződését követte és nem az elnökét. A nap túlnyomó része szavazással telik el. Két kormánypárti képviselő is nyújtott be határozati javaslatot: Csizmadia András és Bell Miklós, de mindkettőt elvetik. Egy kormánypárti képviselő sem szavaz mellettük. Bell javaslatára ez a pénzügyminiszter megjegyzése: — Nagyon nehéz volna végrehajtani. A kormányt támogató kereszténypárt azonbanegyszer kuruckodott és Reischl Richárd javaslata és Kállay Tibor pénzügyminiszter ellen szavazott és pedig Hegyeshalmy, Petrovácz, Emil és Reischl. A javaslatok egy részét Héjj Imre olvasta, de oly gyorsan és olyan halkan, hogy egy szót se lehetett érteni beszédéből. Hiába nógatták, nem hajlott a szóra. Egyik javaslata igazságügyi természetű volt és Nagy Emil, hogy szót , értsen, a gyorsíró korlát mellé állt és még ott is tölcsért csinált a tenyeréből. Ezek után felállott, Györki Imre javaslatát igen okosnak találta és kérte elutasítani. Szavaztak az általános választói jogról és a numerus claususról is. De nem volt harminc ellenzéki képviselő a Házban és nem volt névszerinti szavazás. Mindkét határozati javaslatnál a kormánypárt egységesen ülve maradt. Házszabályvita A nemzetgyűlés mai ülésén elsőnek Strausz István szólalt föl személyes kérdésben. Baross János a zárszó jogán kéri a házat, hogy a földreform novella tárgyában előterjesztett határozati javaslatát fogadja el. Az előadó válaszol eztután Strausz Istvánnak. Gaál Gaszton szintén a zárszó jogán beszél. Az elnök figyelmezteti, hogy csak abban a keretben beszélhet, amelyre a határozati javaslat vonatkozik. Gaál Gaszton kijelenti erre, hogy a zárszó jogától eláll és csak a házszabályokhoz kíván szólani. Rámutat az eddigi gyakorlatra, amely szerint nem volt megszabva a keret, amelyen belül a zárszó jogán a képviselők beszélhetnek. Az elnök precedensekre hivatkozik Gaál Gaszton fejtegetéseivel szemben. Gaál Gaszton újból fölszólal és azt bizonyítja hogy az elnöki eljárás a szólásszabadság korlátozása. Szakács Andor szól ezután a házszabályokhoz, amelyre az elnök reflektál. Majd Szilágyi Lajos hangsúlyozza, hogy lehetetlen helyzet állt elő azáltal, hogy az utolsó percben kaptak kézhez két fontos javaslatot. A házszabályvita ezután magával ragadja az egész ellenzéket. Farkas Tibor indítványozza, hogy az elnöki felfogással szemben a Ház adja meg a jogot a fölszólalóknak, hogy a vita egész anyagával foglalkozhassanak. Az elnök kijelenti, hogy a Ház e kérdésben nem határozhat. Szilágyi Lajos: Tessék a bizalmi kérdést fölvetni. Farkas István csatlakozik Farkas Tibor indítványához. Gaál Gaszton kéri, hogy vesse föl az elnök a bizalmi kérdést. Az elnök védi a maga álláspontját az ellenzék felfogásával szemben. Gaál Gaszton újabb felszólalása után Propper Sándor, Szabó Sándor, Létai Ernő, majd Orffy Imre szólnak a házszabályokhoz. Orffy Imre: A képviselőknek nem lehet feleselési joguk. (Nagy zaj az ellenzéken.) A feleselési szót nem sértő szándékkal használta. Friedrich István, Gaál Gaszton ismételt felszólalásai és Esztergályos János és Haler István beszéde után Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedik szólásra. A parlamentáris szokások szellemére vonatkozóan semmiféle kitanítást nem fogad el. Haler István: Évek óta nyílt költségvetés, a képviselők tehát természetszerűleg az indemnitási javaslathoz szólnak hosszabban és ez megfelel a parlamentarizmus szellemének. Bethlen István gróf: Azért nem jutunk költségvetéshez és egyes javaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék az indemnitásnál oly hosszú ideig veszi igénybe a nemzetgyűlés idejét. Rupert Rezső kéri az elnököt, hogy miután tévedett a házszabályok magyarázatában, változtassa meg felfogását. Az elnök megjegyzi, hogyha tévedett volna, ezt kötelességének tartaná beimerni. Koalíciós kormány Szakács Andor: A zárszó jogán a történelemre hivatkozik abban a tekintetben, hogy a nagybirtokosok nagy része hazaárulással szerezte meg birtokait. Daruváry külügyminiszter eltévelyedésnek minősítette azt a kívánságát, hogy a kis-entente-tal tárgyalni kell. Ezzel szemben a miniszterelnök szintén azt mondotta, hogy tárgyalni kell a kis-entente-tal. Bizonyos az, hogyha egy olyan kormányzati szellemet, mint a mostani, — amely, hogy egyebet ne említsen, költségvetés nélkül kormányoz, a választójogot erőszakkal elveszi, internálási tábort tart fennn, — felcserélhetünk egy olyan kormányzati szellemmel, mely a közszabadságokat és az alkotmányt helyreállítja, s emellett még visszakapunk elszakított részeket is, nem akad magyar ember, aki ebbe bele ne menjen. A benyújtott határozati javaslata arról szól, hogy a kormány az általános, titkos és egyenlő választójogot haladéktalanul terjessze a nemzetgyűlés elé és annak megalkotása után már ősszel az új választójog alapján hívjon össze új nemzetgyűlést, amely hivatva lesz az összes függő kérdéseket a nemzet igazi akarata alapján elintézni. Ennek az új nemzetgyűlésnek kell megállapítani az ideiglenes államfő hivatali idejét is, mert az egész világon nincsen törvényhozás, amely ilyen fontos ügyben akaratát nyilvánítani ne merje. A legnagyobb tisztelettel és lejalitással jelenti ki, hogy az ideiglenes államfő hatáskörét érinteni nem akarja, nem akarja ezt az állást köztársasági elnöki állássá fejleszteni, de viszont a hivatali idő megállapítása nélkül — legyen ez öt esztendő, vagy tíz esztendő — a helyzet lényegében nem egyéb, mint választott királyság, mert az államfő méltóságát haláláig gyakorolhatja. A ceglédi példa bizonyítja, hogy a szavazóknak nagymérvű megrostálására és a nyílt választásra annak idején azért volt szüksége a kormánynak, hogy ugyanazok a tényezők, amelyek most Cegléden ellene fordultak, az általános választásokon a kormány érdekében fejthessenek ki működést. A magát alkotmányosnak nevező kormány, amely rendeletekkel és kölségvetés és zárszámadás nélkül kormányoz, a sajtó kérdésében olyan álláspontot foglal el, hogy amennyiben a bíróság a sajtóügyekben tehetetlennek bizonyulna, akkor közigazgatási úton fog beleavatkozni. Ilyen körülmények között alkotmányosságról beszélni sem lehet. Európában ma két uralmi rendszer van kialakulóban, az egyik a francia érdekszféra, a másiknak pedig Anglia a leghatalmasabb tényezője, amely kétségtelenül támogatást nyer az olasz politikában is. Magyarországnak alkalmas időben az egyik, vagy a másik érdekszférához feltétlenül közelednie kell. Most, amikor a kis entente külügyminiszterei éppen a magyar kérdésről tárgyalnak, arra kéri őket, hogy miután vannak még Magyarországon a férfiak, akik minden érzelmi momentumot félretéve kívánják a velük való megegyezést, tegyék lehetővé a megállapodást azzal, hogy a Millerandféle kísérőlevél értelmében területi és gazdasági szempontból engedményeket tesznek. A kérdés csak az, hogy milyen formában jussanak a kis-entente esetleges feltételei hozzánk, ki vegye át azokat, ki hozhatja az országot abba a helyzetbe, hogy a feltételek elfogadása vagy el nem fogadása felett dönthessen. A mai magyar kormányt nem tartja alkalmasnak ilyen kezdeményező lépésre. Az ország érdekében szükségesnek tartja, hogy új kabinet alakuljon koalíciós alapon és ez csinálja meg az általános titkos választói jogról szóló törvényt, azután pedig oszlassa fel a nemzetgyűlést, amely úgyis csak kevéssé felelt meg hivatásának. Dénes István a zárszó jogán kijelenti, hogy a munkáspárt csak úgy tartja a földbirtokreformot keresztülvihetőnek, ha ezzel egyidejűleg módosítják az 1921. évi XV. törvénycikkek. Giesswein Sándor határozati javaslatát — a párbaj megszüntetéséről — Nagy Emil igazságügyminiszter nem fogadja el, mert szerinte a becsületnek büntetőjogi fokozottabb védelmével automatikusan megszűnik a párbaj. A Ház a javaslatot elveti. Baross János határozati javaslatát, minthogy ahhoz nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter hozzájárul, a Ház elfogadja. Szabó József négy határozati javaslatát elvetik. A paritásos béregyeztető felállításáról szóló javaslatnál Szabó József név szerinti szavazást kér, minthogy azonban a név szerinti szavazást kérő ív aláírói nem voltak kellő számmal jelen, a javaslat fölött a Ház egyszerű szavazással döntött. Cserty József határozati javaslatához, amelyben az általános választójognak ősszel való tárgyalását kívánta, Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt föl. Szerinte a nemzetgyűlésnek ősszel sürgős dolgai lesznek és így nem lesz módjában, hogy választójogi javaslatot tárgyaljon. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a kormány kellő időben be fogja nyújtani. A javaslatot, valamint Cserty másik két javaslatát elvetik. Homonnay Tivadar huszonkilenc határozati javaslata közül a Ház huszonötöt elvet és a pénzügyminiszter hozzászólása után elfogadja az altisztek előléptetéséről, a hadifogságban töltött évek beszámításáról, a menekült alkalmazottak lakbérpótlékáról és a hivatalos időnek a közhivatalokban való betartásáról szóló javaslatát. Gaál Gaszton határozati javaslata a köztisztviselők mellékfoglalkozásának felülvizsgálatáról. Bethlen István gróf miniszterelnök: A javaslat intencióival egyetért, de a kérdést rendeletileg kívánja szabályozni. Gaál Gaszton javaslatát visszavonja. Szakács Andor határozati javaslata az általános választói jogról. Bethlen István gróf: Kéri a javaslatot elutasítani. A nemzetgyűlés a javaslatot elutasítja. Kiss Menyhért határozati javaslata a katholikus autonómiáról. Krefelsberg Kunó gróf: Kéri a javaslat elutasítását. A nemzetgyűlés a javaslatot nem fogadja el. (A javaslatot a szociáldemokrata párt megszavazta. Egy hang jobbról: A szocialisták a katholikus autonómia mellett.) Propper Sándor: Igen! Az októberi forradalom is meg akarta csinálni. (Zaj.) Kaly Endre határozati javaslata az alkoholtilalomról. Kálfsy Tibor pénzügyminiszter: Az alkoholfogyasztás nagyon csökken és így külön korlátozó intézkedésre szükség nincs. A nemzetgyűlés a javaslatot elejti. Alföldy Béla iparhigéniáról szóló javaslatát és körorvosi állásokról szóló javaslatát a Ház elfogadja. Meskó Zoltánnak a háborús vagyonokról szóló javaslatát a Ház elfogadja, párbaj elleni védekezésről és közönséges bűncselekménnyé minősítéséről szóló javaslatát elvetik. Dénes Istvánnak két javaslatát nagyatádi Szabó István felszólalása után elvetik. György Imrének a gyülekezési szabadságról, az internálási tábor megszüntetéséről, a valorizációról, a baleseti járulékok felemeléséről, az esküdtbíróságok visszaállításáról, a gyorsított eljárás alapján hozott ítéletek revíziójáról szóló határozati javaslatát a Ház elveti. Nagy Emil igazságügy miniszter György javaslataira reflektálva kijelenti, hogy ezek nagyon okos dolgok, de ebben a formában meg nem valósíthatók. Propper Sándor a zárszámadások beterjesztését követeli. Kállay Tibor : Azokra az évekre, amelyekre a zárszámadások elkészültek, a miniszterelnökt legközelebb a nemzetgyűlés elé terjeszti. Az újabb évekre azonban még nem készültek el a zárszámadások. A nemzetgyűlés a javaslatot elutasítja. A többség a numerus clausus mellett Propper Sándor javaslata a numerus clausus eltörléséről. Klebekberg Kunó gróf : A tanszabadság híve. Ha egész Magyarország megvolna, a numerus clausus ellen foglalna állást. De mert az egyharmad Magyarországra ideözönlött az egész ország intelligenciája, szükséges a korlátozó intézkedés. A liberális ellenzék és a szociáldemokraták kivételével az egész Ház a javaslat ellen szavaz. Peyer Károly határozati javaslata az export- import politika és a drágaság szabályozásáról. A nemzetgyűlés, a javaslatot elveti. Pakots József határozati javaslata a tanítók magasabb fizetési osztályba sorozásáról. A javaslatot visszavonja és a részletes vitánál fogja beterjeszteni. Pakots Józsefnek a tanítói fizetések győri kiutalására vonatkozó határozati javaslatát a Ház egyhangúlag elfogadja. Nagy Ernőnek a Károlyi-kormány vád alá helyezéséről benyújtott javaslatához az igazságügyminiszter szólal föl. Nagy Emil igazságügyminiszter: Kormányt vád alá helyezni a nemzetgyűlés joga, nem pedig a kormány kötelessége. Ha a képviselő úr nem tud felejteni vagy engesztelődni, tegyen lépéseket ilyen irányban. Ezután a Ház a javaslatot elveti. Nagy Ernő második javaslatát, amelyben a köztársasági propaganda eltiltásáról szóló 1993. évi XXXIV. törvénycikk eltörlését kéri, a belügyminiszter alkotmányjogi aggályokra hivatkozó felszólalása után a Ház elveti. Ezután a Ház áttér a javaslat részletes tárgyalására. A címet, az 1., 2., 3., 4. szakaszt a Ház változatlanul elfogadja. Ezután az előadó új, adóvalorizációs 5. szakasz beiktatását kéri. Horváth Zoltán: Puccs! Kállay Tibor pénzügyminiszter: Tekintettel a szakasz fontosságára, kéri, hogy utasítsák az pénzügyi bizottsághoz. Hegymegi Kiss Pál: Kívánja, utasítsák a pénzügyminisztert, hogy a benyújtott szakaszt külön törvényjavaslatban nyújtsa be és vegye ki az indemnitásból. Most már vége az általános vitának, az ellenzéknek már nincs módja alapos vitára. Farkas Tibor: A házszabályok szerint a tárgyalást általános vitával kell kezdeni. Ilyen fontos törvénymódosítást nem lehet elvonni az általános vita elől. Tessék külön javaslatot benyújtani. A házszabályok alapján tiltakozom az ellen, hogy ilyen házszabálysértő módon , csempésszenek fontos módosításokat az indemnitási javaslatba. Dénes István : Kéri, hogy utasítsák a pénzügyminisztert arra, hogy ezt a kétségkívül katasztrofális és igazságtalan javaslatot önálló törvényjavaslatként terjesszék be. A munkájuk után élőkre oly súlyos terhek hárulnak e javaslat folytán, hogy azok azt semmi körülmények közt el nem viselhetik. Farkas István : Képtelenségnek tartja, hogy ilyen fontos javaslat csak így ötletszerűen illesztessék be a törvényjavaslatba. Ez lehetetlen és képtelen állapot és ebben az esetben azt kell mondani, hogy akkor egész fölösleges a nemzetgyűlés. Csatlakozik Iligymegi Kiss Pál indítványához, hogy a pénzügyminiszter terjesztszen be külön törvényjavaslatot. A holnapi ülés napirendjének megállapítása után az ülés véget ért. A déltciós ülés BSSSSBVILÁG Miután többen elállnak a zárszó jogától, az elnök bejelenti, hogy a benyújtott határozati javaslatok fölött az indemnitási javaslat megszavazása után fognak dönteni. A nemzetgyűlés ezután az indemnitási törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az elnök az idő előrehaladottságára való tekintettel az ülést délután négy óráig felfüggeszti. A német szociáldemokraták pénzügyi követelései (A Világ berlini tudósítójától.) Egy millión túl mozog már a dollár Berlinben, szóval a márka békeértékének negyedmilliomod része alá sülyedt. Azartóztató gazdasági katasztrófa gyors cselekvésre késztet s a szociáldemokraták sürgősen össze akarják hivatni a parlamentet, hogy tanácskozzanak, mily módon lehetne feltartóztatni a birodalom végső débibde-ját ? Rudolf Breitscheld, a szociáldemokrata párt kitűnő külpolitikusa az aktuális helyzetről, ■ a párt szándékáról a következőket mondotta a Világ munkatársának : — Követeléseink, mondhatom, messzire mennek. Mindenekelőtt politikai és gazdasági intézkedéseket kívánunk, de nem olyan téves intézkedéseket, mint a márka balvégzetű alátámasztása volt. A tárgyi értékeket akarjuk megfogni, az adókat a márka értékcsökkenésével arányba kívánjuk hozni s általában követeljük az adók értékállandósítását (Wertbestandigkeit). Ragaszkodunk a jövedelmi adók emeléséhez, a luxus szigorú korlátozásához, a munkabérek értékállandóságának törvényes szabályozásához. A valutareform megindításában is tevékeny részt veszünk. — Teljes súllyal fogjuk követeléseinket hangoztatni. Valaminek okvetlenül kell történnie. Akár a kormány ellen is oppozicióba lépünk__Hogy mi lesz azután A kormányt egyedül nem vehetjük át, a néppárttal nem tudunk együttműködni: eszerint a Reichstagot fel kell oszlatni, vagy, más polgári kormány jön sorra, olyan, amelyikben tehetségesebb emberek ülnek, mint a mostaniban ... Annyi bizonyos, hogy ez a rendszer nem mehet tovább ... , Breitscheid szavai tehát már jóval korábbiban bejelentették a harcot a kormány ellen, mely teljesen a nagyipar uszályán csüng. Ha azonban választásokra kerül a sor, akkor nemcsak a szociáldemokrata párt látja ennek előnyét, hanem a két szélsőség, a kommunisták s a jobboldali radikálisok is. És a választások siettetni fogják a két szélsőséges párt között a leszámolást is, amelynek előbb-utóbb el kell jönnie. (sz. j.) A német szocialisták a proletárdiktatúra ellen Berlinből jelentik: A kommunista aknamunka ellen cikket közöl a Vorwerts s ebben a többek közt ezt írja : Az a kísérlet, hogy a parlamenti rendszert diktátori munkáskormánnyal cseréljék föl, a munkások véres vereségével végződnek, annál inkább, mert a polgári pártok a külföld kormányaiban határozott szövetségestársakat találnának. Aki a diktátori munkáskormányt akarja, az a polgárháborút akarja, ez pedig a német munkást rettenetes nyomorba döntené, a kormányt pedig messze ellökné céljától. A nép kenyérért kiált, a polgárháborús pedig csak éhséget és szolgaságot hoz. Szerda