Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

2 1923 a­ figu­ratus V. wifi politikai múltja, és ha még szerényebb az a politikai múlt, amely Mellon mögött áll, a vasárnapi beszélgetés az skót vasgyáros és a clevelandi ügyvéd között, Európa sorsát dönti el. Még csak kombinációk vannak arra nézve, milyen felhatalmazással és milyen utasításokkal ült hajóra Mellon, de a clevelandi ügyvéd által hozott üzeneten fordul meg népek és országok sorsa. Ha az történik, amit csak kevéssé lehet remélni, és ha Mellon valóban felajánlja az Egyesült Államok támogatását Baldwin európai po­litikája számára, akkor fordulat következ­­hetik Európa sorsában. Ha pedig Mellon csak a jövőre nézve hoz bizonytalan ígére­teket, de semmi kézzelfoghatót nem közöl Baldwinnal a chequersi kastély csendjében, akkor a derűs és optimista Baldwin is csak ezekkel a szavakkal búcsúzhatik érdekes vendégétől: Finitala commedia ... A va­sárnapi beszélgetés a chequersi kastélyban kezdetéve lehet egy olyan útnak, amely kilenc év borzalmai és szenvedései után ki­vezeti Európát a sivatagból. És a vasárnapi beszélgetés a chequersi kastélyban nagy fe­kete pecsétet üthet arra az ítéletre, amely fellebbezés nélkül szabja ki Európára az el­sorvadás végzetét. Chequersben vasárnap reggel a jó angol szokás szerint bőséges reggelit fognak tá­lalni a clevelandi ügyvéd számára : a tea, a pirított kenyér, a kemény tojás és a jani mellé hideg bélszínt, meleg halat, friss gyü­mölcsöt , vagy pedig, mivel Mellon már öreg ember, és az öreg embereknek az orvo­sok nem ajánlják a friss gyümölcsöt, a gyü­mölcs helyett talán befőttet. A reggeli alatt Mellon és Baldwin nem fognak az üzletről beszélni, mert az étkezés ideje az étkezésé. Reggeli után Baldwin majd megkínálja ven­dégét egy szivarral, és azután mind a ketten kiülnek a chequersi kastély hűvös, nagy kör erkélyére, ahonnan szép kilátás nyílik a park öreg fái fölé. Mellon letelepszik az egyik kényelmes fonott nádszékbe, Baldwin melléje tol egy másik ilyen nádszéket : egy­két percig szótlanul fog szivarozni a vendég és a házigazda, hiszen az angolszászok nem bőbeszédű emberek és a csöndet majd Mel­lon töri meg néhány dicsérő szóval a che­quersi parkról. Most még egy-két percnyi hallgatás következik, azután Mellon óvato­san leveri szivarjáról a hamut, és elkezd beszélgetni... Egy negyedóra múlva pedig Baldwin tudni fogja, mit határozott Ame­rika Európa sorsáról. Szavazás egész nap Házszabályvita foglalta le a délelőtti ülés nagyobbik felét. A vita végén Gaal Gaszton a folyosón magyarázza, hogy az elnök téves ház­­szabálymagyarázatával csak egyszer lehetett elütni a zárszótól. Legközelebb vagy azt indít­­ván­yozza, hogy az egész indemnitást fogadják el,­­vagy elutasítását javasolja. De mindenféle­­képpen biztosítja az egész indemnitási anyag­hoz a szólás jogát. A jobboldali folyosón is erről a témáról be­szélnek és elítélik Szabó Sándort, aki meg­győződését követte és nem az elnökét. A nap túlnyomó része szavazással telik el. Két kormánypárti képviselő is nyújtott be ha­tározati javaslatot: Csizmadia András és Bell Miklós, de mindkettőt elvetik. Egy kormány­párti képviselő sem szavaz mellettük. Bell javaslatára ez a pénzügyminiszter megjegyzése: — Nagyon nehéz volna végrehajtani. A kormányt támogató kereszténypárt azonban­­egyszer kuruckodott és Reischl Richárd javas­lata és Kállay Tibor pénzügyminiszter ellen szavazott és pedig Hegyeshalmy, Petrovácz, Emil és Reischl. A javaslatok egy részét Héjj Imre olvasta, de oly gyorsan és olyan halkan, hogy egy szót se lehetett érteni beszédéből. Hiába nógatták, nem hajlott a szóra. Egyik javaslata igazság­ügyi természetű volt és Nagy Emil, hogy szót , értsen, a gyorsíró korlát mellé állt és még ott is tölcsért csinált a tenyeréből. Ezek után fel­­állott, Györki Imre javaslatát igen okosnak találta és kérte­­ elutasítani. Szavaztak az általános választói jogról és a numerus claususról is. De nem volt harminc ellenzéki képviselő a Házban és nem volt név­­szerinti szavazás. Mindkét határozati javaslat­nál a kormánypárt egységesen ülve maradt. Házszabályvita A nemzetgyűlés mai ülésén elsőnek Strausz István szólalt föl személyes kérdésben. Baross János a zárszó jogán kéri a házat, hogy a földreform novella tárgyában előter­jesztett határozati javaslatát fogadja el. Az előadó válaszol eztután Strausz Istvánnak. Gaál Gaszton szintén a zárszó jogán beszél. Az elnök figyelmezteti, hogy csak abban a ke­retben beszélhet, amelyre a határozati javaslat vonatkozik. Gaál Gaszton kijelenti erre, hogy a zárszó jogától eláll és csak a házszabályokhoz kíván szólani. Rámutat az eddigi gyakorlatra, amely szerint nem volt megszabva a keret, amelyen belül a zárszó jogán a képviselők beszélhet­nek. Az elnök precedensekre hivatkozik Gaál Gaszton fejtegetéseivel szemben. Gaál Gaszton újból fölszólal és azt bizonyítja hogy az elnöki eljárás a szólássza­badság korlátozása. Szakács Andor szól ezután a házszabályok­hoz, amelyre az elnök reflektál. Majd Szilágyi Lajos hangsúlyozza, hogy lehetetlen helyzet áll­t elő azáltal, hogy az utolsó perc­ben kaptak kézhez két fontos javaslatot. A házszabályvita ezután magával ragadja az egész ellenzéket. Farkas Tibor indítványozza, hogy az elnöki felfogással szemben a H­áz adja meg a jogot a fölszólalóknak, hogy a vita egész anyagával foglalkozhassanak. Az elnök kijelenti, hogy a Ház e kérdésben nem határozhat. Szilágyi Lajos: Tessék a bizalmi kérdést föl­vetni. Farkas István csatlakozik Farkas Tibor in­dítványához.­ Gaál Gaszton kéri, hogy vesse föl az elnök a bizalmi kérdést. Az elnök védi a maga álláspontját az ellen­zék felfogásával szemben. Gaál Gaszton újabb felszólalása után Propper Sándor, Szabó Sándor, Létai Ernő, majd Orffy Imre szólnak a házszabályokhoz. Orffy Imre: A képviselőknek nem lehet fe­­leselési joguk. (Nagy zaj az ellenzéken.) A fe­­leselési szót nem sértő szándékkal használta. Friedrich István, Gaál Gaszton ismételt fel­szólalásai és Esztergályos János és Hal­er István beszéde után Bethlen István gróf miniszterelnök emelke­dik szólásra. A parlamen­táris szokások szel­lemére vonatkozóan semmiféle kitanítást nem fogad el. Hal­er István: Évek óta nyíl­t költségvetés, a képviselők tehát természetszerűleg az in­demnitási javaslathoz szólnak hosszabban és ez megfelel a parlamentarizmus szellemének. Bethlen István gróf: Azért nem jutunk költ­ségvetéshez és egyes javaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék az indemnitásnál oly hosszú ideig veszi igénybe a nemzetgyűlés idejét. Rupert Rezső kéri az elnököt, hogy miután tévedett a házszabályok magyarázatában, vál­toztassa meg felfogását. Az elnök megjegyzi, hogyha tévedett volna, ezt kötelességének tartaná beim­erni. Koalíciós kormány Szakács Andor: A zárszó jogán a történe­lemre hivatkozik abban a tekintetben, hogy a nagybirtokosok nagy része hazaárulással sze­rezte meg birtokait. Daruváry külügyminiszter eltévelyedésnek minősítette azt a kívánságát, hogy a kis-entente-tal tárgyalni kell. Ezzel szemben a miniszterelnök szintén azt mondotta, hogy tárgyalni kell a kis-entente-tal. Bizonyos az, hogyha egy olyan kormányzati szellemet, mint a mostani, — amely, hogy egyebet ne em­lítsen, költségvetés nélkül kormányoz, a vá­lasztójogot erőszakkal elveszi, internálási tá­bort tart fennn, — felcserélhetünk egy olyan kormányzati szellemmel, mely a közszabadsá­gokat és az alkotmányt helyreállítja, s emellett még visszakapunk elszakított részeket is, nem akad magyar ember, aki ebbe bele ne menjen. A benyújtott határozati javaslata arról szól, hogy a kormány az általános, titkos és egyenlő választójogot haladéktalanul terjessze a nem­zetgyűlés elé és annak megalkotása után már ősszel az új választójog alapján hívjon össze új nemzetgyűlést, amely hivatva lesz az összes függő kérdéseket a nemzet igazi akarata alap­ján elintézni. Ennek az új nemzetgyűlésnek kell megállapítani az ideiglenes államfő hivatali idejét is, mert az egész világon nincsen törvény­­hozás, amely ilyen fontos ügyben akaratát nyil­vánítani ne merje. A legnagyobb tisztelettel és lejalitással jelenti ki, hogy az ideiglenes ál­lamfő hatáskörét érinteni nem akarja, nem akarja ezt az állást köztársasági elnöki állássá fejleszteni, de viszont a hivatali idő megállapí­tása nélkül — legyen ez öt esztendő, vagy tíz esztendő — a helyzet lényegében nem egyéb, mint választott királyság, mert az államfő mél­tóságát haláláig gyakorolhatja. A ceglédi példa bizonyítja, hogy a szavazók­nak nagymérvű megrostálására és a nyílt vá­lasztásra annak idején azért volt szüksége a kormánynak, hogy ugyanazok a tényezők, ame­lyek most Cegléden ellene fordultak, az általá­nos választásokon a kormány érdekében fejt­hessenek ki működést. A magát alkotmányos­nak nevező kormány, amely rendeletekkel és kölségvetés és zárszámadás nélkül kormányoz, a sajtó kérdésében olyan álláspontot foglal el, hogy amennyiben a bíróság a sajtóügyekben te­hetetlennek bizonyulna, akkor közigazgatási úton fog beleavatkozni. Ilyen körülmények között alkotmányosságról beszélni sem lehet. Európában ma két uralmi rendszer van ki­alakulóban, az egyik a francia érdekszféra, a másiknak pedig Anglia a leghatalmasabb ténye­zője, amely kétségtelenül támogatást nyer az olasz politikában is. Magyarországnak alkal­mas időben az egyik, vagy a másik érdekszfé­rához feltétlenül közelednie kell. Most, amikor a kis entente külügyminiszterei éppen­ a ma­gyar kérdésről tárgyalnak, arra kéri őket, hogy miután vannak még Magyarországon a férfiak, akik minden érzelmi momentumot félretéve kívánják a velük való megegyezést, tegyék le­hetővé a megállapodást azzal, hogy a Millerand­­féle kísérőlevél értelmében területi és gazda­sági szempontból engedményeket tesznek. A kérdés csak az, hogy milyen formában jussa­nak a kis-entente esetleges feltételei hozzánk, ki vegye át azokat, ki hozhatja az országot abba a helyzetb­e, hogy a feltételek elfogadása vagy el nem fogadása felett dönthessen. A mai magyar kormányt nem tartja alkalmasnak ilyen kezdeményező lépésre. Az ország érdeké­ben szükségesnek tartja, hogy új kabinet ala­kuljon koalíciós alapon és ez csinálja meg az általános titkos választói jogról szóló törvényt, azután pedig oszlassa fel a nemzetgyűlést, amely úgyis csak kevéssé felelt meg hivatá­sának. Dénes István a zárszó jogán kijelenti, hogy a munkáspárt csak úgy tartja a földbirtok­reformot keresztülvihetőnek, ha ezzel egyidejű­leg módosítják az 1921. évi XV. törvény­cikkek. Giesswein Sándor határozati javaslatát — a párbaj megszüntetéséről — Nagy Emil igazság­­ü­gyminiszter nem fogadja el, mert szerinte a becsületnek büntetőjogi fokozottabb védelmé­vel automatikusan megszűnik a párbaj. A Ház a javaslatot elveti. Baross János határozati javaslatát, minthogy ahhoz nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter hozzájárul, a Ház elfogadja. Szabó József négy határozati javaslatát el­vetik. A paritásos béregyeztető felállításáról szóló javaslatnál Szabó József név szerinti sza­vazást kér, minthogy azonban a név szerinti szavazást kérő ív aláírói nem voltak kellő számmal jelen, a javaslat fölött a Ház egy­szerű szavazással döntött. Cserty József határozati javaslatához, amely­ben az általános választójognak ősszel való tárgyalását kívánta, Bethlen István gróf minisz­terelnök szólalt föl. Szerinte a nemzetgyűlésnek ősszel sürgős dolgai lesznek és így nem lesz módjában, hogy választójogi javaslatot tárgyal­jon. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a kor­mány kellő időben be fogja nyújtani. A javas­latot, valamint Cserty másik két javaslatát el­vetik. Homonnay Tivadar huszonkilenc határozati javaslata közül a Ház huszonötöt elvet és a pénzügyminiszter hozzászólása után elfogadja az altisztek előléptetéséről, a hadifogságban töltött évek beszámításáról, a menekült alkal­mazottak lakbérpótlékáról és a hivatalos idő­nek a közhivatalokban való betartásáról szóló javaslatát. Gaál Gaszton határozati javaslata a köztiszt­viselők mellékfoglalkozásának felülvizsgála­táról. Bethlen István gróf miniszterelnök: A javas­lat intencióival egyetért, de a kérdést rendeleti­leg kívánja szabályozni. Gaál Gaszton javaslatát visszavonja. Szakács Andor határozati javaslata az álta­lános választói jogról. Bethlen István gróf: Kéri a javaslatot eluta­sítani. A nemzetgyűlés a javaslatot elutasítja. Kiss Menyhért határozati javaslata a katho­­likus autonómiáról. Krefelsberg Kunó gróf: Kéri a javaslat eluta­sítását. A nemzetgyűlés a javaslatot nem fogadja el. (A javaslatot a szociáldemokrata párt meg­szavazta. Egy hang jobbról: A szocialisták a katholikus autonómia mellett.) Propper Sándor: Igen! Az októberi forrada­lom is meg akarta csinálni. (Zaj.) Kaly Endre határozati javaslata az alkohol­tilalomról. Kálfsy Tibor pénzügyminiszter: Az alkohol­­fogyasztás nagyon csökken és így külön kor­látozó intézkedésre szükség nincs. A nemzetgyűlés a javaslatot elejti. Alföldy Béla iparhigéniáról szóló javaslatát és körorvosi állásokról szóló javaslatát a Ház elfogadja. Meskó Zoltánnak a háborús vagyonokról szóló javaslatát a Ház elfogadj­a, párbaj elleni védekezésről és közönséges bűncselekménnyé minősítéséről szóló javaslatát elvetik. Dénes Istvánnak két javaslatát nagyatádi Szabó István felszólalása után elvetik. György Imrének a gyülekezési szabadságról, az internálási tábor megszüntetéséről, a valo­rizációról, a baleseti járulékok felemeléséről, az esküdtbíróságok visszaállításáról, a gyorsí­tott eljárás alapján hozott ítéletek revíziójáról szóló határozati javaslatát a Ház elveti. Nagy Emil igazságügy miniszter György ja­vaslataira reflektálva kijelenti, hogy ezek na­gyon­ okos dolgok, de ebben a formában meg nem valósíthatók. Propper Sándor a zárszámadások beterjesz­tését követeli. Kállay Tibor : Azokra az évekre, amelyekre a zárszámadások elkészültek, a miniszterelnökt legközelebb a­ nemzetgyűlés elé terjeszti. Az újabb évekre azonban még nem készültek el a zárszámadások. A nemzetgyűlés a javaslatot elutasítja. A többség a numerus clausus mellett Propper Sándor javaslata a numerus clausus eltörléséről. Klebekberg Kunó gróf : A tanszabadság híve. Ha egész Magyarország megvolna, a numerus clausus ellen foglalna állást. De mert az egy­­harmad Magyarországra ideözönlött az egész ország intelligenciája, szükséges a korlátozó intézkedés. A liberális ellenzék és a szociáldemokraták kivételével az egész Ház a javaslat ellen szavaz. Peyer Károly határozati javaslata az export-­­ import politika és a drágaság szabályozásáról. A nemzetgyűlés, a javaslatot elveti. Pakots József határozati javaslata a tanítók magasabb fizetési osztályba sorozásáról. A ja­vaslatot visszavonja és a részletes vitánál fogja beterjeszteni. Pakots Józsefnek a tanítói fizetések győri­ kiutalására vonatkozó határozati javaslatát a Ház egyhangúlag elfogadja. Nagy Ernőnek a Károlyi-kormány vád alá helyezéséről benyújtott javaslatához az igaz­ságügyminiszter szólal föl. Nagy Emil igazságügyminiszter: Kormányt vád alá helyezni a nemzetgyűlés joga, nem­ pedig a kormány kötelessége. Ha a képviselő úr nem tud felejteni vagy engesztelődni,­­ te­gyen lépéseket ilyen irányban. Ezután a Ház a javaslatot elveti. Nagy Ernő második javaslatát, amelyben a köztársasági propaganda eltiltásáról szóló 1993. évi XXXIV. törvénycikk eltörlését kéri, a bel­ügyminiszter alkotmányjogi aggályokra hivat­kozó felszólalása után a Ház elveti. Ezután a Ház áttér a javaslat részletes tár­gyalására. A címet, az 1., 2., 3., 4. szakaszt a Ház vál­tozatlanul elfogadja. Ezután az előadó új, adóvalorizációs 5. szakasz beiktatását kéri. Horváth Zoltán: Puccs! Kállay Tibor pénzügyminiszter: Tekintettel a szakasz fontosságára, kéri, hogy utasítsák az pénzügyi bizottsághoz. Hegymegi Kiss Pál: Kívánja, utasítsák a pénzügyminisztert, hogy a benyújtott szakaszt külön törvényjavaslatban nyújtsa be és vegye ki az indemnitásból. Most már vége az általá­nos vitának, az ellenzéknek már nincs módja alapos vitára. Farkas Tibor: A házszabályok szerint a tár­gyalást általános vitával kell kezdeni. Ilyen fontos törvénymódosítást nem lehet elvonni az általános vita elől. Tessék külön javaslatot be­nyújtani. A házszabályok­ alapján tiltakozom az ellen, hogy ilyen házszabálysértő módon , csempésszenek fontos módosításokat az indem­nitási javaslatba. Dénes István : Kéri, hogy utasítsák a pénz­ügyminisztert arra, hogy ezt a kétségkívül ka­tasztrofális és igazságtalan javaslatot önálló törvényjavaslatként terjesszék be. A munkájuk után élőkre oly súlyos terhek hárulnak e javas­lat folytán, hogy azok azt semmi körülmények közt el nem viselhetik. Farkas István : Képtelenségnek tartja, hogy ilyen fontos javaslat csak így ötletszerűen­ il­­lesztessék be a törvényjavaslatba. Ez lehetetlen és képtelen állapot és ebben az esetben azt kell mondani, hogy akkor egész fölösleges a nem­zetgyűlés. Csatlakozik Iligymegi Kiss Pál in­dítványához, hogy a pénzügyminiszter terjeszt­szen be külön törvényjavaslatot. A holnapi ülés napirendjének megállapítása után az ülés véget ért. A déltciós ülés BSSSSBVILÁG Miután többen elállnak a zárszó jogától, az elnök bejelenti, hogy a benyújtott határozati javaslatok fölött az indemnitási javaslat meg­szavazása után fognak dönteni. A nemzetgyűlés ezután az indemnitási tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadta. Az elnök az idő előrehaladottságára való tekintettel az ülést délután négy óráig fel­­­függeszti. A német szociáldemokraták pénzügyi követelései (A Világ berlini tudósítójától.) Egy millión túl mozog már a dollár Berlinben, szóval a márka békeértékének negyedmilliomod része alá sülyedt. Az­artóztató gazdasági katasztrófa gyors cselekvésre késztet s a szociáldemokraták sürgősen össze akarják hivatni a parlamentet, hogy tanácskozza­nak, mily módon lehetne feltartóztatni a birodalom végső débibd­e-ját ? Rudolf Breit­­scheld, a szociáldemokrata párt kitűnő kül­­politiku­sa az aktuális helyzetről, ■ a párt szándékáról a következőket mondotta a Világ munkatársának : — Követeléseink, mondhatom, messzire mennek. Mindenekelőtt politikai és gazda­sági intézkedéseket kívánunk, de nem olyan téves intézkedéseket, mint a márka balvég­zetű alátámasztása volt. A tárgyi értékeket akarjuk megfogni, az adókat a márka érték­csökkenésével arányba kívánjuk hozni s általában követeljük az adók értékállandó­­sítását (Wertbestandigkeit). Ragaszkodunk a jövedelmi adók emeléséhez, a luxus szi­gorú korlátozásához, a munkabérek érték­állandóságának törvényes szabályozásához. A valutareform megindításában is tevékeny részt veszünk. — Teljes súllyal fogjuk követeléseinket hangoztatni. Valaminek okvetlenül kell történnie. Akár a kormány ellen is oppo­zicióba­ lépünk__Hogy mi lesz azután A kormányt egyedül nem vehetjük át, a néppárttal nem tudunk együttműködni: eszerint a Reichstagot fel kell oszlatni, vagy, más polgári kormány jön sorra, olyan, ame­lyikben tehetségesebb emberek ülnek, mint a mostaniban ... Annyi bizonyos, hogy ez a rendszer nem mehet tovább ... , Breitscheid szavai tehát már jóval korábbi­ban bejelentették a harcot a kormány el­len, mely teljesen a nagyipar uszályán csüng. Ha azonban választásokra kerül a sor, akkor nemcsak a szociáldemokrata párt látja ennek előnyét, hanem a két szél­­s­őség, a kommunisták s a jobboldali radi­kálisok is. És a választások siettetni fogják a két szélsőséges párt között a leszámolást is, amelynek előbb-utóbb el kell jönnie. (sz. j.) A német szocialisták a proletárdiktatúra ellen Berlinből jelentik: A kommunista akna­munka ellen cikket közöl a Vorwerts s ebben a többek közt ezt írja : Az a kísérlet, hogy a parlamenti rendszert diktátori mun­káskormánnyal cseréljék föl, a munkások véres vereségével végződnek, annál inkább, mert a polgári pártok a külföld kormányai­ban határozott szövetségestársakat találná­nak. Aki a diktátori munkáskormányt akarja, az a polgárháborút akarja, ez pedig a német munkást rettenetes nyomorba dön­tené, a kormányt pedig messze ellökné cél­jától. A nép kenyérért kiált, a polgárháborús pedig csak éhséget és szolgaságot hoz. Szerda

Next