Világ, 1923. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

1923 szeptember 1. 16.000 márkát­­ fog kapni akkor, amikor esetleg már 600 millió lesz egy font ár­folyama és nem 60 millió, egy öreg osztrák nyugalmazott hivatalnok öngyilkos lett, mert évről-évre lelkiismeretesen lefizette a biztosítási díjat egy angol biztosítóintézet bácsi fiókjánál, abban a hitben, hogy az angol intézetnél 1000 százalékig biztos he­­lyen van a pénze, de az angol kormány le­foglalta az öreg nyugdíjas biztosítási jára­dékát, és így az öreg ember feleségével ön­gyilkossá lett, mert nem bírta tovább a koplalást... Ez volt a három első eset, amelyhez csakhamar bő­sorban csatlakoz­tak az újabb esetek , és az angol közvéle­mény fölébredt a hosszú álomból. 1919 nyarán a békeszerződések kiépíté­sének idején annyi mindenféle új és szokat­lan rendelkezés került elénk, hogy egyik­másik új rendelkezést nem is vettünk észre : mentegetőzik a Manchester Guardian, ami­kor csöndes és rezervált hangjához képest egészen váratlan keménységgel és éllel kö­­veteli az elrabolt magánvagyonok vissza­szolgáltatását. Ha az angol csapatok meg­szállottak egy kiürített várost, ahol az elha­gyatott üzletek teli voltak értékes árukkal és holmikkal, akkor a város terein azonnal megjelent egy plakát néhány nagybetűs szó­val : Akit fosztogatás közben érnek, azt le­lövik ... A figyelmeztetést többnyire betar­tották az angol csapatok, aki pedig véteni talált a figyelmeztetés ellen, azt az egyik vagy a másik nagy téren igen rövid eljárás után lelőtték. Ezekkel a sorokkal kezdi meg egyik cikkét a Manchester Guardian és di­csérettel emlékezik meg az angol közkato­náknak a háború alatt tanúsított magatar­tásáról, amely szinte fölöslegessé tette az ilyen figyelmeztetést és a kemény büntetést, mert az angol közkatonának volt elég ha­zulról hozott erkölcsi érzéke arra, hogy na fossza ki a megszállott ellenséges város pol­gárait. Azután így folytatja a Manchester Guardian, amely vigyáz szavaira és csöndes szóval szokott beszélni: Csodálatos tehát, hogy a versaillesi szerződés megszövegezé­sénél az angol királyság képviselői leszállot­tak az átlagos angol közkatona erkölcsi színvonaláról, és helyet adtak a békeszerző­désben egy olyan eljárási módnak, amelyért a háború alatt azonnal fébelőtték a tetten­­ért közkatonát. A mondat nagyon nyugodt és igen egyszerű, de ha egy ilyen mondat jelenik meg a legnagyobb erkölcsi súlyú an­gol napilapban, akkor ez talán nem marad­hat következmények nélkül. A Manchester Guardian és vele együtt a baloldali angol lapok nagy része éles iróniá­val tesz jelentést a parlament által hozott rendelkezésről. Úgy az alsóházban, mint a lordok házában i­s: egyhangú határozat követelt orvoslást a szófiai egyetem 12.000 fontjának és az öreg német kisasszonynak ügyében, noha a békeszerződés szerint az egyik és a másik esetben­­ jogszerűen jár­tak el az angol hatóságok. A megoldás módja tehát az lett, hogy a lordok háza Lord Younger elnöklete alatt kiküldött egy bizottságot, amely fellebbezési fórum a le­foglalt, zárolt és felszámolt magánvagyonok ügyében, még­pedig olyan fellebbezési fó­rum, amelyet nem köt semmiféle szabály, csak a méltányossági érzés. Lord Younger bizottsága feloldhatja a zárolt és megtérít­heti a felszámolt magánvagyonokat, a volt ellenséges országok polgárainak, ha ezt mél­tányossági okokból helyesnek tartja ... Csak éppen az angol lapok nézete szerint az öreg német kisasszonyok, és az öreg osztrák nyugdíjasok egy része soha nem fog tudomást szerezni Lord Younger bi­zottságának létezéséről, nem lesz pénze Londonba utazni, vagy Londonban ügyvé­det fogadni, igényének képviseletére, és ta­lán soha nem fogja megérni a bizottság ha­tározatát, vagy a bizottság határozatának végrehajtását. Az angol lapok egy része úgy vélekedik, hogy itt egyszerűen rablásról van szó és ha a háború alatt ceremónia nélkül intézték el az ilyen rablásokat, most is minden ceremónia nélkül kell visszaadnia az angol államnak a rablott holmit, úgy, amint ezt már megtette a békeszerződés rendelkezéseivel szembehelyezkedve, a dél­­afrikai államszövetség, ahol Smuts tábor­nok a miniszterelnök. Smuts tábornok nem zárolta, nem foglalta le és csak egyes ese­tekben számolta fel, akkor is a teljes kár­­­­térítés haladéktalan kiutalása mellett, a né­met magánvagyon­, mert Smuts tábornok nézete szerint a háborút az angol birodalom viselte a német birodalom ellen, és a domí­niumokról azért jöttek át a tengereken Angliát segíteni a koloniális csapatok, hogy a német birodalom ellen és ne öreg német kisasszonyok ellen hadakozzanak ... A dél­­afrikai példa követését sürgetik most az an­gol baloldali lapok és a sürgetésnek olyan a hangja, hogy a parlament összeülése után alighanem sietve kiszélesítik a Youngen-féle bizottság delegálásának nagyon szűkkeblű intézkedését. Csodálatos, hogy a versaillesi szerződés megszövegezésénél az angol ki­rályság képviselői leszáll­nak az átlagos angol közkatona erkölcsi színvonaláról, és helyet adtak a békeszerződésben egy olyan eljárási módnak, amelyért a háború alatt azonnal főbelőtték a tetten ért közkatonát. VILÁG Miniszteri nyilatkozatok a létszámcsökkentésről Két miniszter beszélt, a kavarodás pedig akörül a miniszter körül volt, aki el se jött az ülésre. Az üllés elején mindenekelőtt is Kiss Meny­hért látta szükségesnek védelmébe venni a tegnap letartóztatott fiatalembereket. Minthogy­­ velük igen szoros nexusban van, joggal vál­lalta ügyük képviseletét és mivel annyira is­meri őket kívül és belül, meglehetős bizonyos­sággal állíthatta róluk, hogy mit követtek és mit nem követhettek el. Azaz hogy semmit sem követtek el. Kiss Menyhért nem is kép­zelhette másképpen. Igaz, hogy a miniszter nem így tudta a dolgot és igen komoly és alapos váddal illette a lefogott fiatalembere­ket, de Kiss Menyhért nem azért költő, hogy a rideg és költőietlen tényekkel sokat törődjék. Ám tegyék meg ezt fakó filiszterek, Kiss Meny­hért, a rímek lendületes faragója, szuverén költői jogánál fogva áll elő követelésekkel és most éppen olyan meggyőződéssel követeli ba­rátainak szabadonbocsátását, mint követelte annak idején a köztársaságot Ezt nevezik poetica licentiá-nak. Rakovszky Iván energikusan válaszolt Kiss­­nek, majd áttért a Ház a napirendre. Klebels­berg és Rakovszky fogták pártját a kormány szülöttének. Klebelsberg lírai volt (lehet, hogy csak a hangja az), Rakovszky hűvös, határo­zott, pattogó. De a Ház, illetve az ellenzék Kállayt kí­vánta hallani, Kállay pedig betegen feküdt odahaza. Szilágyi Lajos megtámadta a pénz­ügyminisztert s a támadás hevében elmondott apró intimitásokat és kijutott vágásaiból az összkormánynak is, amit a finom Kószó Ist­ván belügyi államtitkár nem tudott már to­vább hallgatni és közbeszólt. — Éretlen közbeszólásokra nem reflektálok — intézte el a belügyek magas funkcionáriu­sát Szilágyi. — Éretlen beszéd — replikázott Kószó. E méla epizód után még háromnapi szünet­tel örvendeztette meg a Ház saját magát és ez­zel az ülés véget is ért. Az­ ÉME és a letartóztatások Háromnegyed tizenegykor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Szcitovszky Béla elnök. Kiss Menyhért napirend előtt kér szót. Teg­nap este a Sörház ucca egyik kocsmájában több ébredő bajtársát letartóztatták és a szerb­­uccai kapitányságra kísérték. Lehetetlen felté­telezni ezekről, hogy bármiféle bűntényben ré­szesek volnának. Miután az utóbbi időben a kormány olyan híreket lanszírozott a sajtóban, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületét fel fog­ják oszlatni, ezt a játékot csak ennek a beha­rangozásnak tartja. Kéri a belügyminisztert, in­tézkedjék, hogy az Ébredő Magyarok Egyesü­letének e ezen tisztviselői, tekintve, hogy semmi bűnt el nem követtek, mielőbb szabadlábra ke­rüljenek. Rakovszky Iván belügyminiszter: A képvi­selő úr két lényeges tévedésben van. Az egyik tévedés az, hogy a letartóztatottak semmi ko­moly bűncselekményben nem részesek, a má­sik az, hogy olyan nagy összefüggést állít fel a letartóztatási ügy és az Ébredő Magyarok Egyesülete között. Ezek az emberek igen sú­lyos és komoly államellenes cselekmény bűn­részesei. Erről objektív bizonyítékok vannak a kezében és ma csupán a nyomozás érdekében nem beszél róla. Mikor ennek az ügynek a szálai a kezünk­ben összefutottak, nekünk meg sejtelmünk sem volt arról, hogy részesei az EME tagjai, vagy tisztviselői és rossz szolgálatot tesznek akkor, mikor ezt a bűncselekményt védik. Egy múltkori esetre hivatkozom, amikor a várbeli gyilkosság alkalmával az ÉME egyik vezetője érdeklődött és közbenjárt a tettes ér­dekében. A képviselő urak saját maguknak tesznek rossz szolgálatot, ha védelmükre kel­nek ezeknek. Ezután folytatták a köztisztviselők létszám­csökkentéséről szóló általános vitáját. Bartos Andor : Mindnyájunkat fájdalommal tölt el, hogy ezt a javaslatot meg kell szavazni, mert kitűnő és munkás embereket kell pályá­jukról elmozdítani. Polemizál Várnai Dániellel és megállapítja, hogy régen a MÁV-nál volt egy elnök, néhány felügyelő és éppen Garami Ernő minisztersége alatt lett több igazgató­­helyettes. A javaslatot elfogadja. Nincs elég tanító Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter. Egy tárcára sem olyan végzetszerű a feladat, amelyet a létszámcsökkentési törvény reá ró, mint a kultusztárcára. Ha e lépést elhi­báznák, abból a nemzeti kultúrára helyrehozhatatlan kár származnék, pedig mi a nemzet kultúr­­erejétől várjuk a feltámadást. És ezért a létszámapasztást a népoktatás közigazgatásá­nak személyzetén és a minisztériumi közalkal­mazottak létszámánál fogják végrehajtani. Nem lehetett iskolatipró, mert végzetes lenne, ha egy rosszul alkalmazott takarékosság miatt iskolákat áldoznánk fel. És ezért óvónők, nép­tanítók és a polgári iskolai tanítók száma nem apasztható. Magyarországon a hat éven felüli analfabéták száma 1.900.000, meg kell tehát állapítanunk, hogy még mindig nincs elég tanító. Itt meg kell említeni azt, hogy a nagy ura­dalmak, a latifundiumok, igen keveset tesz­nek az iskoláztatás érdekében. Hogyha restek áldozatokat hozni ezen a téren, úgy gondos­kodni fogunk arról, hogy törvényhozási úton kényszerítsem őket arra, hogy az iskoláztatás és az oktatás ügyeiben tegyék meg kötelessé­güket. (Taps az egész Házban.) Fölösleges néptanító Magyarországon nincs, és ha van, az a kevésbé értékes erő. Peidl Gyula: A bosszúállás áldozatát Klebelsberg Kunó gróf: Nevezzenek meg egyellenegy rendelkezésemet, amelyben engem bosszúállás vagy pártérdeik vezetett. Klárik Irenc: Vissza kell helyezni ?Az ár­ta­tlan elbocsáj­tottaka!. Klebelsberg Kunó gróf: Apasztani, kell a közigazgatás létszámát, ehhez azonban de­centralizálni kell a népoktatást, de mindennek alapja a kinevezések decentralizációja. Ezért utalják a tanítói kinevezéseket a főispánok hatáskörébe. Készen van a gazdasági szakoktatásról szóló javaslat, készen van a közoktatás reformja, azok a gimnáziumok, amelyeket a reform meghagy, igazán komoly és humanisztikus gimnáziumok lesznek. Eggyel biztosíthatjuk az ország jövőjét, ha a jövőben is Kelet-Európa legműveltebb állama leszünk. Kéri a javaslat elfogadását. Csík József: Az iskolák túlzsúfoltságát fej­tegeti, így nem lehet szakszerű oktatást vé­gezni. A javaslatot nem fogadja el. Östör József: A javaslat gyámhatósági eljá­rásra vnatkozó részével foglalkozik és határo­zati javaslatot nyújt be a gyámügyi eljárás gyorsítására. „Vannak fölösleges hivatalaink" Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem csak az ország megcsonkítása, nem csak a trianoni szerződés következményei voltak azok, ame­lyek a tisztviselői létszámapasztást szükségessé tették, hanem elsősorban az ország gazdasági és pénzügyi helyzete. Fájdalmas aktus és nagy­fokú realitás és objektivitás szükséges hozzá, hogy ez azok mögött rejlő magasabb szempon­tokat is megérezhessük. Aki Magyarország köz­­igazgatásának rejtekútjait ismeri, nem tagad­hatja le, hogy vannak fölösleges hivatalaink és hogy a hivatalok komplikáltabbak, mint ahogy az szükséges. Elsősorban meg kell szün­tetni a háborús hivatalokat. Az aktasibolás is egyik rákfenéje az adminisztrációnak és ennek oka abban keresendő, hogy egyes hivatalokban a tisztviselői létszám túlteng és így a hivatali munka erősen tagozódik. A tisztviselők érdekeit összhangba kell hozni az állam egyik legfontosabb érdekével, a taka­rékossággal, de azért az állam módját igyek­szik ejteni annak, hogy az elbocsájtott tisztvi­selőket állami és társadalmi eszközökkel vala­­miképen kárpótolja. Azáltal, hogy a kormány bizonyos megcson­kított vármegyék közigazgatását egyszerűsíteni kívánja, nem lehet azt állítani, hogy a kor­mány pregnáns kifejezést ad, hogy a trianoni békeszerződést igazságosnak ismeri el, mert csak kizárólag adminisztratív és pénzügyi ren­delkezésről van szó. Az egyesített vármegyékre vonatkozó észrevételeket nem tudja honorálni. Nincs arról szó, hogy végkép megszüntessünk vármegyéket, a szükség azonban azt kívánja, hogy ideiglenesen egyesítsük egyes vármegyék közigazgatását. A megyei székhely jelentőségét túlzottan ítélik meg, a gazdasági élet székhelye nem mindig a megyei székhely. Fájdalmas műtét ez is javaslat, rosszul esik benyújtani, rosszul esik elfogadni, azonban ez kötelesség a jövő generáció érdekében. Házszab­ályvita Szilágyi Lajos: A zárszó jogán szólította az elnök, azonban a házszabályokhoz kér szót A javaslatot a pénzügyminiszter nyújtotta be és­ a vitában egyáltalán nem nyilatkozott Kéri, hogy a tanácskozást függessze fel addig, amíg a kormány a parlamentarizmus útjára nem tér. Rakovszky Iván belügyminiszter: Az egész kormány sajnálja, hogy a pénzügyminiszter nem jelenhetett meg az ülésen, de ebben súlyos betegsége akadályozta meg. Hegym­egi Kiss Pál : Feltétlenül szükség van arra, hogy a felelős miniszter nyilatkozzék a föltett kérdésben, anélkül szavazni nem lehet. Szakács Andor: Szintén a házszabályokhoz kér szót és csatlakozik Szilágyi Lajos állás­pontjához. Szilágyi Lajos : A zárszó jogán szól. A pénz­ügyminiszter titkárjai útján kérte, hogy szer­dára halassza el interpellációját, ő ezt megtette, de elvárhatta volna, hogy most beszédjére a helyettes miniszterelnök nyilatkozzék. A leg­enyhébb, amivel a kormány eljárását illetheti, hogy illetlen. Arról van szó, hogy holnap reg­gel milyen fizetést kap 200.000 közszolgálati al­kalmazott Magyarországon. Erre vonatkozóan szereted volna hallani miniszteri szakvéle­ményt, a kormánypárt azonban lanyha és tunya volt. Platthy György : Azelőtt más volt a hangja. Szilágyi Lajos: Platthy György is máskép beszélt az ellenzéki padokról, amikor még ott ült. Platthy György: Voltam ellenzéki, de ilyen hangot sohasem használtam, mint a képvi­selő úr ! Szilágyi Lajos: Ha elváltozást találnak a hangomban, akkor keressék annak okát abban, hogy a kormány milyen magatartást tanúsított olyan képviselőkkel szemben, akik fékezték a kormánnyal szemben a hangjukat. Kószó István: Mondja el megint, amit már háromszor elmondott. Szilágyi Lajos: Nem reflektálok éretlen köz­beszólásokra. A nemzetgyűlés azután a javaslatot általá­nosságban elfogadta és a beterjesztett határozati javaslatokat elvetette. Úgyszintén elfogadta vita nélkül a javaslat címét is. Az elnök napirendi javaslatot tesz és indít­ványozza, hogy a legközelebbi ülés szeptember negyedikén délelőtt 10 órakor legyen és annak napirendjére a mai vita folytatását, továbbá a szőlőtelepítésre vonatkozó javaslat tárgyalását tűzzék ki. Szakács Andor : A gazdasági év küszöbén tö­megesen mondják fel a kishaszonbérleteket és a bérlők tízezrei veszítik el megélhetésüket. Elfogadja az elnök napirendi javaslatát, de in­dítványozza, hogy utolsó pontnak a mezőgaz­ Szombat dasági kishaszonbérletek kérdésének tárgyalá­sát tűzzék ki. Lehandt Károly államtitkár: Nincs szükség sürgős tárgyalásra, mert már egy miniszteri rendelet intézkedett az ügyben. A nemzetgyűlés az elnök napirendi javasla- tát fogadta el, az ülés fél négy órakor végződött. ---- —-r—-*-' • - MINDENNAPI LEXIKON HÖFLE Jr., az új német külügyminiszter 1882-ben született, most negyvenéves. Állam­­hivatalnok volt és mint ilyen a forradalom után az egyik szervezője lett az államhivatal­nokok mozgalmának. A német hivatalnokok szövetségének ő lett az elnöke s 1920-ban a birodalmi gyűlésbe képviselőnek választották. GEORG MARGÓ, aki most meghalt, régebben sokat szerepelt a nemzetközi sakk­versenyeken és hosszú esztendőkön át a bécsi sakk-klubnak­ volt titkára. Egyike volt a legismertebb nem­zetközi mestereknek, akinek fénykora a kilenc­venes évekre és az új század első évtizedére esik, amikor Schlechterrel együtt a bécsi isko­lát képviselte sok külföldi versenyen. Azon­kívül természetesen tevékeny részt vett a bécsi mesterek hazai versenyein. Későbbi években m­ár csak kivételesen szerepelt a nemzetközi versenyeken és inkább a sakk szakirodalmával foglalkozott. Kiadója volt a Wiener Sachzei­­tung-nak és sakkrovatvezetője egy nagy bécsi napilapnak. Marco 1863 novemberében szüle­tett Cernovicban, orvosi stúdiumokra készült, amelyeket azonban hamarosan abbahagyott és egészen a sakkozásnak szentelte életét. Most a hosszas betegség után a bécsi Rotschild-kór­i házban halt meg. , SIL LEÓ PÁPA, aki száz esztendővel ezelőtt foglalta el a pápai trónust, egyik kemény kezű, és nagyon tevékeny fejedelme volt a katolikus világnak és a pápai államnak. Eredetileg Anni­­bale della Genga-nak hívták s 1760-ban szü­letett Gengában, Spoleto melött és 1829-ben halt meg Rómában. Kölni nuncius volt a 1816-ban lett bíbornok , az 1823-iki konklávé választotta meg pápának. Mint egyházfejede­lem, enciklikával lépett fel az indifferentizmus és a bibliai­­ámulatok ellen. Ő kezdte meg a Pál-bazlika újjáépíttetését. Mint a pápai ál­lam feje, csökkentette az adókat, kórházakat építtetett Rendezte az egyházi viszonyokat Németországban, Németalföldön, Svájcban és Dél-Amerikában s ő kezdeményezte az angol katolikusok emancipálását s Ázsia néhány szakadár egyházát ismét egyesítette Rómával. Sírjára Thorswaldsen készített emlékművet WISMEYER ALAJOS, az österreichische Kreditanstalt igazgatója, aki ma halt meg, 1851-ben született. 1871-ben lépett be az Osztrák­ Hitelhez, mint titkár, 1890-ben cégvezető, 1893-­ ban, a titkárság vezetője, 1903-ban igazgató-­ helyettes lett, 1917-től kezdve az Osztrák Hi­tel igazgatója. Egyike volt a legkiválóbb osztrák pénzügyi embereknek. VEGETARIANIZMUS, a táplálkozásnak az a módja, amely teljesen ki akarja küszöbölni az állati eredetű táplálékok fogyasztását. A mai óriási húsdrágasággal kapcsolatban szükség­szerűen aktuálissá vált ez a kérdés, amely végeredményben mindig is csak gyomorkérdés marad lényegében, habár számtalan híve a vegetarianizmusnak szellemi és kulturális, sőt bizonyos értelemben vett vallási és filozófiai követelmény minőségében szeretné beállítani, s mint ilyen törekvés, a vegetarianizmus termé­szetesen teljességgel tudománytalan, mert az emberi élet végtelen gazdagságát furcsa volna a táplálkozás minőségével méricskélni. Annyi bizonyos, hogy az állati eredetű táplálékok túlontúl sok izgatószert tartalmaznak és az idegrendszert, meg az agyvelőműködést is ká­rosan befolyásolják. Néhány modern orvos mostanában a­­ szervezet megbetegedéseinek legfőbb okát látja a hússal való táplálkozás­ban,­ amely a vizsgálatok­ alapján a legtöbb esetben menthetetlenül maga után vonja a szeszesitalok, kávé, tea, nikotin és egyéb ideg­izgató szerek túltengő élvezését. A túlságba vitt hústáplálkozás után közvetlenül csak­ugyan föllép a „zsír- és hús-mámor", amely bizonyos fokú lusta kábulat érzésével jár. A jóllakottságot alig néhány óra múltán az úgy­nevezett „farkaséhség" váltja föl szinte átme­net nélkül és sürgetően követel a gyomor újabb táplálékot. Egy német orvos nemrégi­ben kísérletezett kínai kulikkal, akik tudva­­valóan majdnem kizárólag növényi tápláléko­kal, főként rizzsel élnek s csak ünnepnapokon esznek húst. Az orvos a sokszor órák hosszat kétkerekű kocsijaik előtt kitartóan futó ku­liknak néhány napon át húsételt adatott, ami pompásan ízlett is nekik, de harmadnap ki­vétel nélkül oldalszúrásról­ panaszkodtak, meg arról, hogy nem bírják a futást. Azt is meg­állapították, hogy a növénnyel élő ember aránylag könnyen elviseli a koplalást, akár négy-öt napon keresztül, míg a húsevőt rosz­­szullét, sokszor ájulás fogja el, ha nem jut ételhez. Másrészt tudott dolog, hogy a nö­ö­vénnyel táplálkozó állatok is sokkal kitar­tóbbak és­­ szelídebbek. Egészében azonban korai volna még tudományosan bebizonyított­­nak venni a vegetárius táplálkozás döntő elő­nyeit a húsevés fölött. Habár az is tény, hogy az emberiség túlontúl sok állatot tenyészt, amelyhez óriási kiterjedésű legelők kellenek. S a leglők termőföldjének legnagyobb részén célszerűbb volna emberi táplálkozásra alkal­mas növényeket termeszteni. Mindenesetre az egyén tudja legjobban, hogy kárt okoz-e nála a hústáplálkozás s ha úgy látja, hogy szellemi munkájában, agyműködésében zavart okoz a hústáplálkozás, célszerű, ha abbahagyja és át­tér a növényi ételekre, amelyekben egyébiránt rendkívül finom és változatos táplálékot talál. Nálunk még igen kevés helyen vannak csak vegetáriánus étkezők, azok is­­kezdetlegesek. A külföld, főként Németország a vegetáriánusok valódi otthona — különösen manapság, ért­hető ok­okból

Next