Világ, 1923. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Számba? Írországban győzött a mérséklet pártja 'Az ír szabad­ állam 153 mandátumából'at, első nyolcvannégy közül mindössze húsz jutott a köztársaságiaknak, harmincöt a kormány híveinek, nyolc a munkáspártnak, nyolc a mezőgazdáknak és tizenkettő a függetleneknek. A kormánynak tehát nin­csen és valószínűleg nem is lesz abszolút többsége, de Cosgrave elnök amúgy is szá­molt azzal, hogy koalíciós kormányzással lesz kénytelen Írország ügyeit vezetni. A választási eredmények azért kielégítőek a kormány szempontjából, mert a munkás­párt és az egyéb kisebb pártok mind a mai ír alkotmány alapján állanak, tehát az idáig megválasztott képviselőknek több, mint há­romnegyede éri be Írország jelenleg kivívott közjogi helyzetével, és a nyolcvannégy kép­viselő között csak húszan vannak, akik az­­Angliától minden irányban teljesen függet­len köztársaságot hirdetik programjuk gya­nánt. A letartóztatott jelöltek ■ A köztársaságiak így is megerősödtek a tavalyi választásokkal szemben, hiszen a múlt évben a fegyverszüneti feltételek kö­zött szerepelt az, hogy a köztársasági párt vezéreinek nem állíthat ellenjelöltet a kor­mány és csak így tudták a köztársaságiak a mandátumoknak egy olyan hányadát meg­szerezni, mint amilyenre most minden ilyen­­kikötés nélkül tettek szert. Viszont igaz az, hogy ha tavaly nem volt szabad a kor­mánynak ellenjelölteket állítania a kerüle­tek egy sorában, most a letartóztatásban voltak a köztársasági párt jelöltjei közül a legtöbben, és a letartóztatás nagyon jó ajánlólevél egy jelölt számára. Az bizonyos, hogy Írország békét, rendet és nyugalmat akart, megelégelte a küzdelmeket, és nem tartja lényegeseknek azokat az engedménye­ket, melyeket a szabad­ állam kormánya és a Cail F­ireann túlnyomóan nagy többsége tett az angol-ír kooperáció érdekében, vi­szont a köztársasági párt letartóztatott je­löltjei között voltak a hétesztendős ír sza­badságharcnak sokáig legnépszerűbb ve­zérei, akik a békekötés után kitört felkelés szervezésével sok bajt szereztek Írországnak, de azért most, amikor fogságban vannak, a szentimentalizm­us erős­­érveivel tudtak a választókra hatni. De Valero az egyik kerületben, ahol pro­­grambeszédének negyedik mondata után letartóztatták, megbukott, viszont egy má­sik lajstrom­os kerületben mandátumra tett szert, és ezt bajos is volt másként elkép­zelni... De Ve­lera nevéhez fűződik 1310 tavaszán a véres dublini húsvéthétfő leg­fényesebb fegyveres cselekedete, De Valera lappangása és titokzatos eltűnései, titokza­tos felbukkanásai, foglalkoztatták évekig az ír fantáziákat, De Valra amerikai propa­­ganda-sítja döntötte el anyagi és erkölcsi eredményével az ír szabadságharc küzdel­mét, azután következett az ír köztársaság elnökének és New­ York város díszpolgárá­nak kalandos hazatérése egy hajó fűtő­kamrájában, és De Valera hazaérkezésének napja adta meg az ír küzdelemnek azt az újabb lendületet, amely még szükséges volt a siker kivívásához. Ez a spanyol vérű és toledói inkvizitor-fejű matematika-tanár a siker órájában­­ gyenge embernek bizo­nyult, mert életét ugyan százszor is koc­kára­­ vetette Írország felszabadításáért, de nem tudta vállalni a hazaárulás vádját, amelyet a sinn-fein párt szélső csoportjai vetettek azok felé, akik józanul és becsüle­tesen megegyeztek Angliával. De Valero tehát jobb meggyőződése ellenére a felke­lők táborához csatlakozott, miután a meg­egyezés pártja jutott többségre a Dail 'Eireann-ban, és azután még egyszer a ta­valyi választásokon é­lés egyik csapatának vezetését, és azután az ír szabadállam statáriáus bíróságának ítélete alapján végeztek ki. ez ír szabadság­harc egyik legjobb katonáját". . . A két fiú tehát jó kortes volt, és valóban­­megszerezte De Valera számára a képviselői mandátu­mot. Öt képviselőnő A republikánus párt húsz képviselője kö­zül öt a nő. A magyarázat az, hogy a re­­publikánus párt Mar Mente lengyel grófnőn kívül, aki az 1916-iki húsvéti felkeléstől fogva mindig az ír forradalmi csapatok élén harcolt, a legnagyobb vakmerőséggel­ jelölte meg a szabadságharc mártírjainak hozzá­tartozóit is, így például Miss Mary Mac Swiney-t, a corki lordmajor nővérét, aki az éhségsztrájk százegynéhány napja alatt emelt fejjel hirdette azt, hogy bátyja tarto­zik az ír szabadság ügyének a vértanú­halállal, és most már hónapok óta fogság­ban van, húgával együtt, mert a két Mac Swiney-nővér csatlakozott a felkelők csa­pataihoz, mialatt Mac Swiney özvegye kis­gyerekével New­ Yorkba ment, agitálni a szabad állam kormánya ellen és a felkelők üt­ve mellett. A Mac Swiney-nővérek letar­tóztatása talán nem volt szerencsés csele­kedet az ír szabad­állam kormánya részé­ről, viszont az bizonyos, hogy a két nővér glóriás nevével és fanatikus elszántságával súlyos veszélyt jelentett Írország törvényes kormányára nézve. A köztársasági párt női képviselőjelöltjei­nek ellensúlyozására a kormány pártja is jelölt egy nőt, még­pedig Dublinban : a fel­támadt Írország harmadik elnökének, Mi­chael Collins-nak nővérét. De Valera le­mondása után tudvalevőleg Arthur Griffith lépett az ír kormány élére, aki odáig az al­­elnök szerepét töltötte be. De Vakra távol­léte alatt vezette a szabaságharc ügyeit, Londonban eredményesen fejezte be a béke­tárgyalásokat, és mint a sinn-fein­ párt meg­alapítója, keresztapja is teljes joggal fog­lalta el helyét. Griffith azonban alig néhány hónappal megválasztása után szívszélhűdés­­ben váratlanul meghalt, és így a többségre jutott békepártnak új elnököt kellett ke­resnie. A választás akkor a harminckét éves Michael Collins tábornokra esett, a sinn­­fein hadsereg volt főparancsnokára, aki né­hány hónapon át csakugyan józanul, ener­gikusan töltötte be tisztjét, és nagyjából be­fejezte az ír szabad­állam háborúját a fel­kelők ellen. Az utolsó harcok egyikében az­után elesett a harminckét éves államfő, és így negyedszer kellett elnököt választania a Dail Erreann-nak, így lett azután elnökké Cosgrave tábornok, aki szintén aránylag fiatal ember és néhány esztendőn át egy londoni tőzsdeügynöknek volt hivatalnoka, hogy azután átvegye a sinn-fein párt pénz­ügyeinek vezetését. Az ír szabadságharcnak sok mártírja van, de a fiatal Collins tábor­nok az ír békéért esett el, és így nővérének jó jogcíme volt a dublini mandátumhoz. Cimar­n na n’Gaedhcal: ezt a szép kelta nevet viseli az ír kormánypárt, , amely, az idáig kialakult eredmények szerint nem fogja abszolút többségét tenni a parlament­nek, így majd a Cizmann na n'Gaedheal megindítja a tárgyalásokat a pártonkívüli képviselőkkel, és a mezőgazdákkal, de való­színűleg nem fog szövetséget kötni a mun­káspárttal, mert a békeszerződés tekinteté­ben megvan az egyetértés a Cumann na n’Gaedheal és a munkáspárt között, de egyéb kérdésekben elég éles az ellentét, mert az ír kormánypárt kimondottan kon­zervatív. Az­ idáig érkezett jelentések szerint az ír választások csaknem teljes rendben folytak le, és ez nagy eredmény, hiszen Írország egy kettős forradalom másnapján válasz­totta meg új képviselőit. í Két kis Bú . A felkelés során ismételten terjedt el az a hír, hogy De Valera életét vesztette a har­cokban, azután hónapokig bujdosnia kellett De­­Valerá­nak, most az ír kormány elöl, úgy, mint előbb évekig az angol katonai ha­tóságok elől, és váratlan felbukkanásánál az új kormány kénytelen volt letartóztatni De Valérét, mert nem tehette meg azt, hogy elnézést gyakorol a vezér fölött, amikor fogságban vannak az altisztek százai. Ilyen körülmények között összeegyeztethetetlen lett volna az ír gondolkodással, és talán Szépséghibája lett volna az ír nemzetgyű­lésnek, ha kimarad tagjai közül az az em­ber, aki ma is elnöke lehetne az ír szabad államnak, ha nem választja a dublini el­nöki palota helyett az újabb rejtőzést az erdők mélyén. Hiszen akkor, amikor a Dail Eireann leszavazta a De Vakra által képvi­selt visszautasítás álláspontját, az ír képvi­selők békepártja újból felszólította De Va­­lerát az elnöki méltóság átvételére, és De Valera akkor nem fogadta el a felajánlott aranyhidat. De Valera érdekében egyéb­ként két kis­fiú agitált: a volt köztársasági elnöknek, az újból letartóztatott forradalmi vezérnek kisfia és barátja, Erskine Childers árvája. Erskine Childers tudvalevőleg angol ember létére csatlakozott az ír szabadság­­harc ügyéhez ,és pedig olyan teljes lélek­kel, hogy a kiegyezés után átvette a felke­t A Világ tudósítójától.) Tegnap este nyolc órakor a Molnár utca 5. számú ház pincéjében levő kis kocsmából tíz fiatalembert vittek el a rendőrség emberei, akik két héten keresztül ál­landóan vendégei voltak a kocsmának, ahol titkos megbeszéléseket folytattak. A kocsmai rajtaütésből mára országos szenzáció lett, amelyet a nemzetgyűlésen is szóvá tettek, úgy, amint az minden ehhez hasonló esetben történt , nyilatkozott a belügyminiszter és nyi­latkozott a főkapitány is. Tíz fiatalembert állí­tottak elő a főkapitányságra, akiket azzal gya­núsítanak, hogy hetek óta jogtalan toborzást folytattak és katonai szervezeteket akartak lé­tesíteni az állami és társadalmi rend veszé­lyeztetésére. A toborzással kapcsolatban fegy­vereket gyűjtöttek és az ellenük összegyűjtött adatok alapján a társadalmi rend hatályo­sabb védelméről szóló törvény, paragrafusaiba ütköző cselekedetekre készültek. Ú­j nevek a mozgalom élén Az előállított fiatalembereket ma délután hallgatták ki részletesen a főkapitányságon és ezekből kiderült, hogy rohamcsapatokat akar­tak alakítani, hogy a megszállott területek fel­­szabadulása után elsőnek vi­gyék kezükbe a hi­vatalos hatóságok megérkezése előtt a terüle­tek közigazgatását. Azok, akik a toborzás ér­dekei szerzői voltak, persze olyan fiatalembere­ket nyertek meg céljaiknak, akik — bár vala­mennyien tagjai az Ébredő Magyarok Egyesü­letének — de mindeddig komolyabb akciókban nem vettek részt. Csupa szürkét a rendőrség előtt eddig még ismeretlen név szerepel az elő­állítottak listáján, mert a mozgalom rendezői tudták azt, hogy bizonyos események alkalmá­val a rendőrség a különböző atrocitásaikról is­mert egyéneket fogdossa össze, tehát érdekük­ben állott, hogy ezúttal olyan fiatalemberekkel próbálkozzanak, akiket a rendőrség mindeddig nem ismert és a kinyomozásuk hosszabb időt venne igénybe. Az előállított fiatalemberek közül csak egyet tartott nyilván a rendőrség politikai osztálya, aki a nyugat-magyarországi felkelés alkalmával jelentékeny szerepet játszott és parancsőrtisztje volt az egyik fölkelő vezérnek. Ez a fiatal­ember volt az egyik vezetője a toborzásnak, amelyet pontos szervezettséggel végeztek. A tegnap éjszaka és ma délután tartott házkuta­tások alkalmával a rendőrség érdekes bizonyí­tékoknak jutott a birtokába. Rengeteg toborzó­­ívet foglaltak le, amelyeken a toborzó neve sze­repel, alatta pedig sorjában a besorozott fiatal­emberek neve, életkora és foglalkozása. Eddig kétszáznál több egyént toboroztak össze a rohamcsapatok számára és a vallomások sze­rint háromezer fiatalemberre volt szükség. Tizenöt előállítás Akik a toborzásban aktív részt vettek, azok közül ma estig tizenöt embert állítottak elő a főkapitányságra. Valamennyien tiltakoztak az ellen, hogy államellenes cselekedetre készültek volna és azt mondották, hogy hazafias szem­pontok vezérelték őket. A többnyire foglalko­zásnélküli fiatalemberek napidíjat kaptak volna és katonás fegyelemben hajtották volna végre a rájuk bízott parancsokat. A kihallgatások­­egész délután és este tartottak, azután pedig tizenhárom fiatalembert továbbra is őrizetben tartottak. Kettőt pedig átadtak az illetékes ha­tóságoknak. A rendőrség a nyomozást a legnagyobb ti­tokban folytatja és azért a nyilvánosságot nem hajlandó tájékoztatni. Mark­­ovich Jenő főkapitány szobájában állandó megbeszélések voltai­, a nyomozást vezető főkapitányhelyet­­tes és a rendőrfőtanácsosok egymásnak adják a kilincset. Közben telefonon és személyesen a vizsgálat eredményéről jelentéseket adnak le a belügyminisztériumban. A főkapitányság épü­letének gyérel­ világított folyosóján alig le­het észrevenni, amint egy-egy főtisztviselő fehér ívvel a kezében a főkapitány szobája felé igyekszik. Azokon az íveken szerepel mindazoknak a listája, akiket a legújabb moz­galommal kapcsolatban a rendőrségre elő fog­nak állítani. A nyomozás fejleményeit azonban elhalt­ A rendőrség házkutatást tartott az Ébredő­ Magyarok Egyesületében VILAG 1923 szeptember 1.­3 gatják az újságírók elöl és a kérdésekre a vizsgálat vezetői pozitív választ nem adnak. .A nyomozást így csaknem a nyilvánosság tel­jes kizárásával folytatják. Az Ébredők lefoglalt Iratai a rendőrségen Este nyolc órakor egy rendőr­autó fordul be a főkapitányság Zrinyi utcai kapuján. A gépkocsiból egy rendőrkapitány lép ki és így szól a körülötte álló rendőröknek: — Azonnal le kell zárni az udvarban a ka­pukat és senkit nem szabad beengedni. A gépkocsiból azután súlyos aktacsomagot emelnek ki. Könyveket, röpkracokat, följegyzé­seket és sűrűn teleírott íveket. Ezeket az Ébredő Magyarok Egyesületéből hozta el a házkutatás vezetésével megbízott rendőrkapi­tány. A lefoglalt iratcsomagokat detektívek és rendőrök vitték föl a második emeleti szo­bákba, ahol könnyebb áttekintés céljából szor­tírozták és a nyomozásnál fogják­ fel­használni őket. Az iratok állítólag súlyosan kompromittáló adatokat tartalmaznak a lelep­lezett mozgalomnak még háttérben levő ismer­tebb politikai személyei elleni. Minthogy a nyomozás produktumai ismét terhelő bizonyítékokat szolgáltatnak az Ébre­dők működése ellen, az illetékes hatóságok állítólag erélyes lépésre határozták el maga­,­kát, amely hamarosan meg fog történni. Az újabban leleplezett mozgalommal kapcsolatban — minthogy a rendőrség a vizsgálat részletei­ről a nyilvánosságot nem informálta mind­eddig — különböző hírek terjedtek el, így többek között állítólagos összeesküvésről be­széltak, amely a kormány tagjai ellen irányult volna, és amelyet más országbeli kritárs­­szövetségek tagjaival követtek volna el, így beavatott helyen meg úgy tudják, hogy a mozgalmat a folyamőrség keretei között akar­ták megszervezni. Ez a kormánynak tudomá­sára jutott és detektívek segélyével kinyomozta a szervezőket. A puccsot szeptember közepére, illetőleg pontosabban tizenhetedikére tervezték,m­ármikor is a bécsi és bajor horogke­reszte­sekkel, amely szervezetekkel élénk összeköttetést tar­tottak fenn, együttesen akarták a kormány elfogatását keresztülvinni. Ezek a verziók azonban pozitív formában nem nyertek megerősítést és így csakis mint puszta kombinációk kapcsolódnak bele a tulaj­donképpeni eseményekbe. A főkapitányság épületét egyébként erős rendőri készültség tartotta megszállva egész nap. A rendőrség emberein kívül nem enged­tek be senkit és még a nyomozást végző de­­tektíveket is csak kellő igazoltatás után en­gedték be a­ kapun a posztóló rendőrőrszemek. A kerületi rendőrkapitányságokon is állandó permanenciát rendeltek el és az éjszakára csaknem az összes tisztviselőket és detektíve­­ket berendelték. A nyomozással a főkapitány­­ság politikai osztályán kívül még négy detek­­tívcsoport és számos rendőrfőtisztvi­selő van megbízva. A kiszivárgott hírek szerint rövide­sen a nyomozással kapcsolatban szenzációs fordulatok várhatók. Itegy folyt le a hüzmutatás az Ébredők házában Ma délelőtt és a kora délutáni órákban csendes és nyugodt hangulat uralkodott a Sörház utcában és környékén. Az emberek már elfelejtették a tegnap éjszakai izgalma­kat, a robogó rendőrautókat, a revolveres de­­tektívek­et, a kocsmából elhurcolt asztaltársa­ságot. Délután öt óra tájban azonban egy­szerre megváltozik a kép és egy félóra múlva feszült, izzó hangulat fekszik rá a csöndes kis belvárosi uccákra. Egy szakasz gyalogos­rendőr áll­­meg a belvárosi kapitányság szerb­­uccai épülete előtt, pattogó vezényszavak, majd az egész szakasz eltűnik az épületben. Pár perc múlva vágtató lovasrendőr-osztag ér­kezik a szerbuccai kapitányság elé, a rend­őrök leszállnak­ lovaikról és állva maradnak, kezükben a kantárszárral. Parancsnokuk be­­jelentkezik : — Alázatosan jelentem, a készültség meg­érkezett. Nemsokára 3—5 főnyi osztagok indulnak el a kapitányságról, mindegyik az előre meg­határozott helyére és nem telik bele tíz perc, a Molnár ucca és a Dunapart között minden kétszáz lépésre rendőrőrszem áll és rendőrök szállják meg az Ébredő Magyarok Egyesülete sörházuccai székházának kapuját is. Nagy fekete rendőrségi autó áll meg a sör­­házuccai kapu előtt. Aranygalléros rendőrtisz­tek tűnnek el a kapu alatt. Az üres autó el­robog. — Feloszlatják a­ Ébredőket — mondják az emberek. Ébredő magyarok érkeznek a ház elé, villa­mos kalauzok, gimnazisták, selyemruhába, csipkéskalapba öltözött iparoslányok, az EME klubhelyiségének rendes délutáni vendégei. A re­ndőr útjukat állja : — Nem lehet bemenni! — De én Ébredő-tag vagyok. Itt az igazol­ványom. — Nem lehet, kérem, még tagoknak sem. Zúgolódva teszik zsebre a kis keménykötésű igazolványokat és kisebb csoportokba verődve, sétálnak fel-alá a Molnár utcában. — Ilyenek a rendőrök. Zsidóbérencek mind — állapítja meg egy nagybajuszú villamos­­kalauz —. No, de lesz ez még másképpen is... — Nem kell szidni a rendőröket, kérem — szól közbe egy sápadtarcú fiatalember —, ő nem tehet róla, csak a parancsot teljesíti. Olyan, mintha magát szidnák, mert drága a villamosjegy. Pedig hát nem tehet róla. — De van ott rendőrtiszt is, én láttam. — Az már más. Az már bűnös — állapítja meg az ifjú. Odabenn azalatt folyik a házkutatás. Csönd­ben, titokzatosan, zárt ajtók és ablakok mö­gött. Besötétedik, csak a bérház ablakai világí­tanak bele a sötétségbe. Néha-néha jelenik meg valamelyik ablakban egy fekete árnyék, de csak egy pillanatra, azután az is eltűnik. Az EME igazgatóságának tagjai már dél ót, az épületben tartózkodnak és várják a vizsgá­latot. Csak Kiss Menyhért képviselő érkezik megkésve. A rendőr őt sem akarja beengedni. Hosszas szóváltás után egy rendőrtiszt kerül elő, átveszi tőle a nemzetgyűlés háznagyi hiva­tala által kiállított igazolványt, tiszteleg és Kiss Menyhért mosolyogva besétál az EME- házba. Fél hét óra tájban egy rendőrőrmester jele­nik meg a kapuban : — Szabad a bemenet. Tessék besétálni. Sokan azonban már elunták a Tárást és tíz­tizenöt ember siet csak be a megnyitott ka­pukon. Félóra múlva azonban újabb rendőrosztag érkezik, a Sörház uccát ismét kiürítik, a fekete autó, amelyik a bizottságot hozta, ismét vissza­tér és a kapu elé hajt. A Molnár ucca és a Dunapart felől kíváncsi csoportok leskelődnek. Elsőnek Prónay Pál távozik. Megbámulják hatalmas termetét, marcona arcát. Utána a rendőri bizottság lép ki a kapun és száll be az autóba. Két rendőr egy nagy zsákot gyömöszöl az egyik ülésre. A sof­őr begyújt, az autó megindul. Ebben a pillanatban felpat­tan az épület kapu fölötti ablaka és hatalmas nemzeti színű lobogó szökken föl a zászlórúdra. A rendőrkordon felbomlik, az őrszemek be­vonulnak, az ÉME vezető tagjai csoportosan el­távoznak. A csillárokat kioltják és csönd és jótékony sötétség borul a Sorház utcára. A házkutatás megtörtént. Kiss Menyhért nyilatkozik A Világ munkatársa beszélgetést folytatott az épületből való távozása közben Kiss Meny­hért nemzetgyűlési képviselővel, aki ma dél­előtt a nemzetgyűlésen kelt védelmére a letar­tóztatott ÉME-tagoknak. — A házkutatásról nem­ mondhatok semmit, mert nem tudom, hogy az egyesület érdekében mit lehet és mit nem a közönség tudomására hozni. Azt azonban a magam személyére hiva­talosan mondhatom, hogy az egész hajsza nem más, mint Bethlen István kedveskedése Benes részére. Tény az, hogy egy bűntényben aktív szerepet játszott az ÉME egy tagja, de ez nem jelenti azt, hogy az egyesületnek valami köze is volna a bűntényhez. Az Ébredő Magyarok Egyesületének félmillió tagja van és nem teh­et minden tag személyes bűntettéért az egyesüle­tet felelősségre vonni. Látogatás Csecsei bácsi kocsmájában A világ- és az irodalomtörténetben több­ször megemlékeznek kávéházakról, vendéglők­ről és kisebb kocsmákról, ahol nagy férfiak tartották összejöveteleiket. Forradalmárok, írók, művészek és politikusok jöttek össze na­ponként, terveket kovácsoltak, amelyeket ké­sőbb valóra is váltottak. Nagy idők nagy em­berei voltak ezek, akikről hálásan emlékeznek meg a történelem lapjai. Azóta változott a vi­lág, változtak az emberek, a régiek helyett újabb kávéházak, vendéglők és kisebb kocs­mák jöttek, ahol a változott idők újabb em­berei jönnek össze bizalmas megbeszélésekre. Ők is nagy terveket kovácso­lnak, amelyekről azonban a nyilvánosság többnyire már csak a rendőrkrónikában vesz tudomást. Most már a harmadik esetben egy pesti kis-

Next