Világ, 1923. szeptember (14. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
Számba? Írországban győzött a mérséklet pártja 'Az ír szabad állam 153 mandátumából'at, első nyolcvannégy közül mindössze húsz jutott a köztársaságiaknak, harmincöt a kormány híveinek, nyolc a munkáspártnak, nyolc a mezőgazdáknak és tizenkettő a függetleneknek. A kormánynak tehát nincsen és valószínűleg nem is lesz abszolút többsége, de Cosgrave elnök amúgy is számolt azzal, hogy koalíciós kormányzással lesz kénytelen Írország ügyeit vezetni. A választási eredmények azért kielégítőek a kormány szempontjából, mert a munkáspárt és az egyéb kisebb pártok mind a mai ír alkotmány alapján állanak, tehát az idáig megválasztott képviselőknek több, mint háromnegyede éri be Írország jelenleg kivívott közjogi helyzetével, és a nyolcvannégy képviselő között csak húszan vannak, akik azAngliától minden irányban teljesen független köztársaságot hirdetik programjuk gyanánt. A letartóztatott jelöltek ■ A köztársaságiak így is megerősödtek a tavalyi választásokkal szemben, hiszen a múlt évben a fegyverszüneti feltételek között szerepelt az, hogy a köztársasági párt vezéreinek nem állíthat ellenjelöltet a kormány és csak így tudták a köztársaságiak a mandátumoknak egy olyan hányadát megszerezni, mint amilyenre most minden ilyenkikötés nélkül tettek szert. Viszont igaz az, hogy ha tavaly nem volt szabad a kormánynak ellenjelölteket állítania a kerületek egy sorában, most a letartóztatásban voltak a köztársasági párt jelöltjei közül a legtöbben, és a letartóztatás nagyon jó ajánlólevél egy jelölt számára. Az bizonyos, hogy Írország békét, rendet és nyugalmat akart, megelégelte a küzdelmeket, és nem tartja lényegeseknek azokat az engedményeket, melyeket a szabad állam kormánya és a Cail Fireann túlnyomóan nagy többsége tett az angol-ír kooperáció érdekében, viszont a köztársasági párt letartóztatott jelöltjei között voltak a hétesztendős ír szabadságharcnak sokáig legnépszerűbb vezérei, akik a békekötés után kitört felkelés szervezésével sok bajt szereztek Írországnak, de azért most, amikor fogságban vannak, a szentimentalizmus erősérveivel tudtak a választókra hatni. De Valero az egyik kerületben, ahol programbeszédének negyedik mondata után letartóztatták, megbukott, viszont egy másik lajstromos kerületben mandátumra tett szert, és ezt bajos is volt másként elképzelni... De Velera nevéhez fűződik 1310 tavaszán a véres dublini húsvéthétfő legfényesebb fegyveres cselekedete, De Valera lappangása és titokzatos eltűnései, titokzatos felbukkanásai, foglalkoztatták évekig az ír fantáziákat, De Valra amerikai propaganda-sítja döntötte el anyagi és erkölcsi eredményével az ír szabadságharc küzdelmét, azután következett az ír köztársaság elnökének és New York város díszpolgárának kalandos hazatérése egy hajó fűtőkamrájában, és De Valera hazaérkezésének napja adta meg az ír küzdelemnek azt az újabb lendületet, amely még szükséges volt a siker kivívásához. Ez a spanyol vérű és toledói inkvizitor-fejű matematika-tanár a siker órájában gyenge embernek bizonyult, mert életét ugyan százszor is kockára vetette Írország felszabadításáért, de nem tudta vállalni a hazaárulás vádját, amelyet a sinn-fein párt szélső csoportjai vetettek azok felé, akik józanul és becsületesen megegyeztek Angliával. De Valero tehát jobb meggyőződése ellenére a felkelők táborához csatlakozott, miután a megegyezés pártja jutott többségre a Dail 'Eireann-ban, és azután még egyszer a tavalyi választásokon élés egyik csapatának vezetését, és azután az ír szabadállam statáriáus bíróságának ítélete alapján végeztek ki. ez ír szabadságharc egyik legjobb katonáját". . . A két fiú tehát jó kortes volt, és valóbanmegszerezte De Valera számára a képviselői mandátumot. Öt képviselőnő A republikánus párt húsz képviselője közül öt a nő. A magyarázat az, hogy a republikánus párt Mar Mente lengyel grófnőn kívül, aki az 1916-iki húsvéti felkeléstől fogva mindig az ír forradalmi csapatok élén harcolt, a legnagyobb vakmerőséggel jelölte meg a szabadságharc mártírjainak hozzátartozóit is, így például Miss Mary Mac Swiney-t, a corki lordmajor nővérét, aki az éhségsztrájk százegynéhány napja alatt emelt fejjel hirdette azt, hogy bátyja tartozik az ír szabadság ügyének a vértanúhalállal, és most már hónapok óta fogságban van, húgával együtt, mert a két Mac Swiney-nővér csatlakozott a felkelők csapataihoz, mialatt Mac Swiney özvegye kisgyerekével New Yorkba ment, agitálni a szabad állam kormánya ellen és a felkelők ütve mellett. A Mac Swiney-nővérek letartóztatása talán nem volt szerencsés cselekedet az ír szabadállam kormánya részéről, viszont az bizonyos, hogy a két nővér glóriás nevével és fanatikus elszántságával súlyos veszélyt jelentett Írország törvényes kormányára nézve. A köztársasági párt női képviselőjelöltjeinek ellensúlyozására a kormány pártja is jelölt egy nőt, mégpedig Dublinban : a feltámadt Írország harmadik elnökének, Michael Collins-nak nővérét. De Valera lemondása után tudvalevőleg Arthur Griffith lépett az ír kormány élére, aki odáig az alelnök szerepét töltötte be. De Vakra távolléte alatt vezette a szabaságharc ügyeit, Londonban eredményesen fejezte be a béketárgyalásokat, és mint a sinn-fein párt megalapítója, keresztapja is teljes joggal foglalta el helyét. Griffith azonban alig néhány hónappal megválasztása után szívszélhűdésben váratlanul meghalt, és így a többségre jutott békepártnak új elnököt kellett keresnie. A választás akkor a harminckét éves Michael Collins tábornokra esett, a sinnfein hadsereg volt főparancsnokára, aki néhány hónapon át csakugyan józanul, energikusan töltötte be tisztjét, és nagyjából befejezte az ír szabadállam háborúját a felkelők ellen. Az utolsó harcok egyikében azután elesett a harminckét éves államfő, és így negyedszer kellett elnököt választania a Dail Erreann-nak, így lett azután elnökké Cosgrave tábornok, aki szintén aránylag fiatal ember és néhány esztendőn át egy londoni tőzsdeügynöknek volt hivatalnoka, hogy azután átvegye a sinn-fein párt pénzügyeinek vezetését. Az ír szabadságharcnak sok mártírja van, de a fiatal Collins tábornok az ír békéért esett el, és így nővérének jó jogcíme volt a dublini mandátumhoz. Cimarn na n’Gaedhcal: ezt a szép kelta nevet viseli az ír kormánypárt, , amely, az idáig kialakult eredmények szerint nem fogja abszolút többségét tenni a parlamentnek, így majd a Cizmann na n'Gaedheal megindítja a tárgyalásokat a pártonkívüli képviselőkkel, és a mezőgazdákkal, de valószínűleg nem fog szövetséget kötni a munkáspárttal, mert a békeszerződés tekintetében megvan az egyetértés a Cumann na n’Gaedheal és a munkáspárt között, de egyéb kérdésekben elég éles az ellentét, mert az ír kormánypárt kimondottan konzervatív. Az idáig érkezett jelentések szerint az ír választások csaknem teljes rendben folytak le, és ez nagy eredmény, hiszen Írország egy kettős forradalom másnapján választotta meg új képviselőit. í Két kis Bú . A felkelés során ismételten terjedt el az a hír, hogy De Valera életét vesztette a harcokban, azután hónapokig bujdosnia kellett DeValerának, most az ír kormány elöl, úgy, mint előbb évekig az angol katonai hatóságok elől, és váratlan felbukkanásánál az új kormány kénytelen volt letartóztatni De Valérét, mert nem tehette meg azt, hogy elnézést gyakorol a vezér fölött, amikor fogságban vannak az altisztek százai. Ilyen körülmények között összeegyeztethetetlen lett volna az ír gondolkodással, és talán Szépséghibája lett volna az ír nemzetgyűlésnek, ha kimarad tagjai közül az az ember, aki ma is elnöke lehetne az ír szabad államnak, ha nem választja a dublini elnöki palota helyett az újabb rejtőzést az erdők mélyén. Hiszen akkor, amikor a Dail Eireann leszavazta a De Vakra által képviselt visszautasítás álláspontját, az ír képviselők békepártja újból felszólította De Valerát az elnöki méltóság átvételére, és De Valera akkor nem fogadta el a felajánlott aranyhidat. De Valera érdekében egyébként két kisfiú agitált: a volt köztársasági elnöknek, az újból letartóztatott forradalmi vezérnek kisfia és barátja, Erskine Childers árvája. Erskine Childers tudvalevőleg angol ember létére csatlakozott az ír szabadságharc ügyéhez ,és pedig olyan teljes lélekkel, hogy a kiegyezés után átvette a felket A Világ tudósítójától.) Tegnap este nyolc órakor a Molnár utca 5. számú ház pincéjében levő kis kocsmából tíz fiatalembert vittek el a rendőrség emberei, akik két héten keresztül állandóan vendégei voltak a kocsmának, ahol titkos megbeszéléseket folytattak. A kocsmai rajtaütésből mára országos szenzáció lett, amelyet a nemzetgyűlésen is szóvá tettek, úgy, amint az minden ehhez hasonló esetben történt , nyilatkozott a belügyminiszter és nyilatkozott a főkapitány is. Tíz fiatalembert állítottak elő a főkapitányságra, akiket azzal gyanúsítanak, hogy hetek óta jogtalan toborzást folytattak és katonai szervezeteket akartak létesíteni az állami és társadalmi rend veszélyeztetésére. A toborzással kapcsolatban fegyvereket gyűjtöttek és az ellenük összegyűjtött adatok alapján a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény, paragrafusaiba ütköző cselekedetekre készültek. Új nevek a mozgalom élén Az előállított fiatalembereket ma délután hallgatták ki részletesen a főkapitányságon és ezekből kiderült, hogy rohamcsapatokat akartak alakítani, hogy a megszállott területek felszabadulása után elsőnek vigyék kezükbe a hivatalos hatóságok megérkezése előtt a területek közigazgatását. Azok, akik a toborzás érdekei szerzői voltak, persze olyan fiatalembereket nyertek meg céljaiknak, akik — bár valamennyien tagjai az Ébredő Magyarok Egyesületének — de mindeddig komolyabb akciókban nem vettek részt. Csupa szürkét a rendőrség előtt eddig még ismeretlen név szerepel az előállítottak listáján, mert a mozgalom rendezői tudták azt, hogy bizonyos események alkalmával a rendőrség a különböző atrocitásaikról ismert egyéneket fogdossa össze, tehát érdekükben állott, hogy ezúttal olyan fiatalemberekkel próbálkozzanak, akiket a rendőrség mindeddig nem ismert és a kinyomozásuk hosszabb időt venne igénybe. Az előállított fiatalemberek közül csak egyet tartott nyilván a rendőrség politikai osztálya, aki a nyugat-magyarországi felkelés alkalmával jelentékeny szerepet játszott és parancsőrtisztje volt az egyik fölkelő vezérnek. Ez a fiatalember volt az egyik vezetője a toborzásnak, amelyet pontos szervezettséggel végeztek. A tegnap éjszaka és ma délután tartott házkutatások alkalmával a rendőrség érdekes bizonyítékoknak jutott a birtokába. Rengeteg toborzóívet foglaltak le, amelyeken a toborzó neve szerepel, alatta pedig sorjában a besorozott fiatalemberek neve, életkora és foglalkozása. Eddig kétszáznál több egyént toboroztak össze a rohamcsapatok számára és a vallomások szerint háromezer fiatalemberre volt szükség. Tizenöt előállítás Akik a toborzásban aktív részt vettek, azok közül ma estig tizenöt embert állítottak elő a főkapitányságra. Valamennyien tiltakoztak az ellen, hogy államellenes cselekedetre készültek volna és azt mondották, hogy hazafias szempontok vezérelték őket. A többnyire foglalkozásnélküli fiatalemberek napidíjat kaptak volna és katonás fegyelemben hajtották volna végre a rájuk bízott parancsokat. A kihallgatásokegész délután és este tartottak, azután pedig tizenhárom fiatalembert továbbra is őrizetben tartottak. Kettőt pedig átadtak az illetékes hatóságoknak. A rendőrség a nyomozást a legnagyobb titokban folytatja és azért a nyilvánosságot nem hajlandó tájékoztatni. Markovich Jenő főkapitány szobájában állandó megbeszélések voltai, a nyomozást vezető főkapitányhelyettes és a rendőrfőtanácsosok egymásnak adják a kilincset. Közben telefonon és személyesen a vizsgálat eredményéről jelentéseket adnak le a belügyminisztériumban. A főkapitányság épületének gyérel világított folyosóján alig lehet észrevenni, amint egy-egy főtisztviselő fehér ívvel a kezében a főkapitány szobája felé igyekszik. Azokon az íveken szerepel mindazoknak a listája, akiket a legújabb mozgalommal kapcsolatban a rendőrségre elő fognak állítani. A nyomozás fejleményeit azonban elhalt A rendőrség házkutatást tartott az Ébredő Magyarok Egyesületében VILAG 1923 szeptember 1.3 gatják az újságírók elöl és a kérdésekre a vizsgálat vezetői pozitív választ nem adnak. .A nyomozást így csaknem a nyilvánosság teljes kizárásával folytatják. Az Ébredők lefoglalt Iratai a rendőrségen Este nyolc órakor egy rendőrautó fordul be a főkapitányság Zrinyi utcai kapuján. A gépkocsiból egy rendőrkapitány lép ki és így szól a körülötte álló rendőröknek: — Azonnal le kell zárni az udvarban a kapukat és senkit nem szabad beengedni. A gépkocsiból azután súlyos aktacsomagot emelnek ki. Könyveket, röpkracokat, följegyzéseket és sűrűn teleírott íveket. Ezeket az Ébredő Magyarok Egyesületéből hozta el a házkutatás vezetésével megbízott rendőrkapitány. A lefoglalt iratcsomagokat detektívek és rendőrök vitték föl a második emeleti szobákba, ahol könnyebb áttekintés céljából szortírozták és a nyomozásnál fogják felhasználni őket. Az iratok állítólag súlyosan kompromittáló adatokat tartalmaznak a leleplezett mozgalomnak még háttérben levő ismertebb politikai személyei elleni. Minthogy a nyomozás produktumai ismét terhelő bizonyítékokat szolgáltatnak az Ébredők működése ellen, az illetékes hatóságok állítólag erélyes lépésre határozták el maga,kát, amely hamarosan meg fog történni. Az újabban leleplezett mozgalommal kapcsolatban — minthogy a rendőrség a vizsgálat részleteiről a nyilvánosságot nem informálta mindeddig — különböző hírek terjedtek el, így többek között állítólagos összeesküvésről beszéltak, amely a kormány tagjai ellen irányult volna, és amelyet más országbeli kritársszövetségek tagjaival követtek volna el, így beavatott helyen meg úgy tudják, hogy a mozgalmat a folyamőrség keretei között akarták megszervezni. Ez a kormánynak tudomására jutott és detektívek segélyével kinyomozta a szervezőket. A puccsot szeptember közepére, illetőleg pontosabban tizenhetedikére tervezték,mármikor is a bécsi és bajor horogkeresztesekkel, amely szervezetekkel élénk összeköttetést tartottak fenn, együttesen akarták a kormány elfogatását keresztülvinni. Ezek a verziók azonban pozitív formában nem nyertek megerősítést és így csakis mint puszta kombinációk kapcsolódnak bele a tulajdonképpeni eseményekbe. A főkapitányság épületét egyébként erős rendőri készültség tartotta megszállva egész nap. A rendőrség emberein kívül nem engedtek be senkit és még a nyomozást végző detektíveket is csak kellő igazoltatás után engedték be a kapun a posztóló rendőrőrszemek. A kerületi rendőrkapitányságokon is állandó permanenciát rendeltek el és az éjszakára csaknem az összes tisztviselőket és detektíveket berendelték. A nyomozással a főkapitányság politikai osztályán kívül még négy detektívcsoport és számos rendőrfőtisztviselő van megbízva. A kiszivárgott hírek szerint rövidesen a nyomozással kapcsolatban szenzációs fordulatok várhatók. Itegy folyt le a hüzmutatás az Ébredők házában Ma délelőtt és a kora délutáni órákban csendes és nyugodt hangulat uralkodott a Sörház utcában és környékén. Az emberek már elfelejtették a tegnap éjszakai izgalmakat, a robogó rendőrautókat, a revolveres detektíveket, a kocsmából elhurcolt asztaltársaságot. Délután öt óra tájban azonban egyszerre megváltozik a kép és egy félóra múlva feszült, izzó hangulat fekszik rá a csöndes kis belvárosi uccákra. Egy szakasz gyalogosrendőr állmeg a belvárosi kapitányság szerbuccai épülete előtt, pattogó vezényszavak, majd az egész szakasz eltűnik az épületben. Pár perc múlva vágtató lovasrendőr-osztag érkezik a szerbuccai kapitányság elé, a rendőrök leszállnak lovaikról és állva maradnak, kezükben a kantárszárral. Parancsnokuk bejelentkezik : — Alázatosan jelentem, a készültség megérkezett. Nemsokára 3—5 főnyi osztagok indulnak el a kapitányságról, mindegyik az előre meghatározott helyére és nem telik bele tíz perc, a Molnár ucca és a Dunapart között minden kétszáz lépésre rendőrőrszem áll és rendőrök szállják meg az Ébredő Magyarok Egyesülete sörházuccai székházának kapuját is. Nagy fekete rendőrségi autó áll meg a sörházuccai kapu előtt. Aranygalléros rendőrtisztek tűnnek el a kapu alatt. Az üres autó elrobog. — Feloszlatják a Ébredőket — mondják az emberek. Ébredő magyarok érkeznek a ház elé, villamos kalauzok, gimnazisták, selyemruhába, csipkéskalapba öltözött iparoslányok, az EME klubhelyiségének rendes délutáni vendégei. A rendőr útjukat állja : — Nem lehet bemenni! — De én Ébredő-tag vagyok. Itt az igazolványom. — Nem lehet, kérem, még tagoknak sem. Zúgolódva teszik zsebre a kis keménykötésű igazolványokat és kisebb csoportokba verődve, sétálnak fel-alá a Molnár utcában. — Ilyenek a rendőrök. Zsidóbérencek mind — állapítja meg egy nagybajuszú villamoskalauz —. No, de lesz ez még másképpen is... — Nem kell szidni a rendőröket, kérem — szól közbe egy sápadtarcú fiatalember —, ő nem tehet róla, csak a parancsot teljesíti. Olyan, mintha magát szidnák, mert drága a villamosjegy. Pedig hát nem tehet róla. — De van ott rendőrtiszt is, én láttam. — Az már más. Az már bűnös — állapítja meg az ifjú. Odabenn azalatt folyik a házkutatás. Csöndben, titokzatosan, zárt ajtók és ablakok mögött. Besötétedik, csak a bérház ablakai világítanak bele a sötétségbe. Néha-néha jelenik meg valamelyik ablakban egy fekete árnyék, de csak egy pillanatra, azután az is eltűnik. Az EME igazgatóságának tagjai már dél ót, az épületben tartózkodnak és várják a vizsgálatot. Csak Kiss Menyhért képviselő érkezik megkésve. A rendőr őt sem akarja beengedni. Hosszas szóváltás után egy rendőrtiszt kerül elő, átveszi tőle a nemzetgyűlés háznagyi hivatala által kiállított igazolványt, tiszteleg és Kiss Menyhért mosolyogva besétál az EME- házba. Fél hét óra tájban egy rendőrőrmester jelenik meg a kapuban : — Szabad a bemenet. Tessék besétálni. Sokan azonban már elunták a Tárást és tíztizenöt ember siet csak be a megnyitott kapukon. Félóra múlva azonban újabb rendőrosztag érkezik, a Sörház uccát ismét kiürítik, a fekete autó, amelyik a bizottságot hozta, ismét visszatér és a kapu elé hajt. A Molnár ucca és a Dunapart felől kíváncsi csoportok leskelődnek. Elsőnek Prónay Pál távozik. Megbámulják hatalmas termetét, marcona arcát. Utána a rendőri bizottság lép ki a kapun és száll be az autóba. Két rendőr egy nagy zsákot gyömöszöl az egyik ülésre. A sofőr begyújt, az autó megindul. Ebben a pillanatban felpattan az épület kapu fölötti ablaka és hatalmas nemzeti színű lobogó szökken föl a zászlórúdra. A rendőrkordon felbomlik, az őrszemek bevonulnak, az ÉME vezető tagjai csoportosan eltávoznak. A csillárokat kioltják és csönd és jótékony sötétség borul a Sorház utcára. A házkutatás megtörtént. Kiss Menyhért nyilatkozik A Világ munkatársa beszélgetést folytatott az épületből való távozása közben Kiss Menyhért nemzetgyűlési képviselővel, aki ma délelőtt a nemzetgyűlésen kelt védelmére a letartóztatott ÉME-tagoknak. — A házkutatásról nem mondhatok semmit, mert nem tudom, hogy az egyesület érdekében mit lehet és mit nem a közönség tudomására hozni. Azt azonban a magam személyére hivatalosan mondhatom, hogy az egész hajsza nem más, mint Bethlen István kedveskedése Benes részére. Tény az, hogy egy bűntényben aktív szerepet játszott az ÉME egy tagja, de ez nem jelenti azt, hogy az egyesületnek valami köze is volna a bűntényhez. Az Ébredő Magyarok Egyesületének félmillió tagja van és nem tehet minden tag személyes bűntettéért az egyesületet felelősségre vonni. Látogatás Csecsei bácsi kocsmájában A világ- és az irodalomtörténetben többször megemlékeznek kávéházakról, vendéglőkről és kisebb kocsmákról, ahol nagy férfiak tartották összejöveteleiket. Forradalmárok, írók, művészek és politikusok jöttek össze naponként, terveket kovácsoltak, amelyeket később valóra is váltottak. Nagy idők nagy emberei voltak ezek, akikről hálásan emlékeznek meg a történelem lapjai. Azóta változott a világ, változtak az emberek, a régiek helyett újabb kávéházak, vendéglők és kisebb kocsmák jöttek, ahol a változott idők újabb emberei jönnek össze bizalmas megbeszélésekre. Ők is nagy terveket kovácsolnak, amelyekről azonban a nyilvánosság többnyire már csak a rendőrkrónikában vesz tudomást. Most már a harmadik esetben egy pesti kis-