Világ, 1924. január (15. évfolyam, 2-26. szám)

1924-01-03 / 2. szám

Csütörtök! ......... Befejeztése a csongrádi nyomozás! (A Világ tudósítójától.) Szeged! jelentések szerint a csongrádi bombamerénylet ügyében a szegedi rendőrkapitányság befejezte a nyo­mozást és a bombamerénylet minden részletét felderítette. Az utolsó kihallgatásokat tegnap fejezte be Borbola Jenő rendőrtanácsos és az eddig felmerült ellentmondásokat sikerült tisz­táznia. A tettesek a tegnapi kihallgatás alkal­mával töredelmes vallomást tettek és Sinkó László, a bombavető, részletesen elmondotta, hogyan készítették elő és hogyan hajtották végre a gaztettet. Sinkó csak azzal próbálta enyhíteni bűnét, hogy nem volt tudomása arról, hogy a bomba gyilkoló anyagokat tartalmaz, mert neki azt mondták, hogy bűzbomba elhajításáról van, szó." Elmondotta továbbá, hogy a kézigránátot' Bölönyi Miklós adta át és ő gyújtotta meg a­­ gyújtózsinórt. Bölönyi ezzel szemben tagadó vallomást tett, mert szerinte Fülöp Andor volt hadnagy adta át a kávéházban Sinkónak a­ bombát. Fülöp és Sági Rókus Bölönyinek ezt az állítását a leghatározottabban megcáfolták. Rendkívül érdekes adatoknak jutott birto­kába a rendőrség Fülöp Andor kihallgatásával kapcsolatban. Fülöp ugyanis leleplezte azt a titkos szervezetet, amelynek központja Kecske-­­ méten van, titkos főparancsnoksága pedig Bu-­­ dapesten működik. A főparancsnokság és a csongrádi szervezet között Piroska János fő­hadnagy tartotta fenn az összeköttetést és a gránátokat, ekrazilpatronokat, amelyeket Cson­grádon a rendőrség meg is talált, ugyancsak Piroska főhadnagy szállította le Csongrádra és szerelte fel. Fülöp elmondotta továbbá, hogy Csongrádon kívül másutt is vannak elrejtve bombák és több helyen működnek titkos szer­vezetek, amelyeknek a leleplezésén most fára­dozik a szegedi rendőrség. A tetteseket, Piroska János főhadnagy kivé­telével, erős detektívfedezet mellett átkísérték a szegedi ügyészség fogházába. A merénylőket egyenként vitték az ügyészségre, a feltűnés el­kerülése végett. A nyolc merénylőt ma este át­vitték a Csillag-börtönbe, ahol külön-ksen ma­­gánzárkában helyezték el őket. A nyomozásról szóló, ötven ív terjedelmű jegyzőkönyvet a rendőrség átküldötte az ügyészségre és azzal egyidejűen küldötte át a vizsgálat alkalmával lefoglalt bűnjeleket is. Ezzel a szegedi rendőr­ség a maga hatáskörében teljesen befejezte a csongrádi merénylet nyomozását. Piroska János főhadnagyot az illetékes ka­tonai hatóságok intézkedésére Budapestre szál­lították és a Margit körúti fogházban helyezték el. A merénylet tettesei Piroska ellen rendkívül terhelő vallomásokat tettek és őt helyezték a merénylet központjába. Amikor a főhadnagyot kihallgatták, energikus és kihívó módon ta­gadta meg a vallomástételt, úgy, hogy az őt kihallgató rendőrkapitány kénytelen volt nyu­galomra inteni. A merénylők közül rajta kívül Bölönyi Miklós és Zubek Mihály tanúsítottak a rendőrséggel szemben kihívó magatartást, sőt Zubek kijelentette, hogy ha nem adnak neki szalmazsákot és pokrócot, éhségsztrájkot kezd. Holnap vagy holnapután lesz ügyészi indítvány Botka Sándor dr. rendőrfőtanácsos, az állam­­rendőrség szegedi kapitányságának vezetője ma déli 12 órakor tette át a csongrádi bomba­merénylet nyomozati iratait a szegedi királyi ügyészség elnökéhez, Zombory Jenő dr.-hoz. Ugyanekkor kísérték át a törvényszék foghá­zába a merénylet nyolc gyanúsítottját is. Az ügyészség elnöke Balázs Sándor dr. királyi ügyészt bízta meg a vizsgálóbíróhoz beterjesz­tendő s a gyanúsítottak előzetes letartóztatásá­nak fentartására vonatkozó ügyészi indítvány elkészítésével, aminek megtörténte, tekintettel a nyomozati anyag óriási terjedelmére, csak holnapra vagy holnaputánra várható. Piroska János nem tényleges Őszi A csongrádi merénylet értelmi szerzője — mint ismeretes — Piroska János tényleges fő­hadnagy volt, akit a szegedi dandárparancs­nokság engedélyével a merénylet után a katonai hatóságok őrizetbe is vettek. Piroska Jánosnál ekkor olyan igazolványt találtak, amely szerint a Bocskay katonai főreáliskola őt 1924 január tizenharmadikáig szabadságolja. Ezen igazol­vány szerint Piroska János tényleges főhad­nagy a Bocskay katonai főreáliskolánál teljesí­tett tényleges katonai szolgálatot és Csongrádon január tizenharmad­ikáig tartó karácsonyi sza­badságát töltötte. Mikor a rendőri nyomozás véget ért és a polgári gyanúsítottakat a­ szegedi ügyészség fogházába szállították át, Piroskát mint tényleges tisztet elkülönítették a többiek­től és egy tiszti járőr Budapestre szállította a katonai ügyészség Margit körúti fogházába. Tegnapelőtt — amint azt akkor részletesen megírtuk — a Bocskay katonai főreáliskola igazgatója kijelentette a Világ munkatársa előtt, hogy Piroska János nem tanára a főreáliskolá­­nak és tagadta azt is, hogy bármikor is elő­adott volna az intézetben Kijelentette azt is, hogy Piroska nem aktív, hanem nyugállományú katonatiszt, aki a szabadságolási igazolványt valószínűleg azért kapta az intézettől, mert a Bocskay főreáliskolától húzza a nyugdíját A katonai hatóságok mára megerősítették ezt az állítást és hivatalosan közölték a Margit­­-körüli fogház parancsnokságával, hogy Piroska János, akit mindvégig mint tényleges főhadnagyot kezeltek, nem tényleges, hanem nyugdíjazott tiszt és mint ilyennek ügye a pol­gári hatóságok hatáskörébe tartozik, ezért ha­ladéktalanul átadandó a polgári hatóságoknak. A katonai hatóságok megállapítása szerint Piroska Jánost két hónappal ezelőtt egy be­csületügyből kifolyólag a becsületügyi választ­mány javaslatára nyugdíjazták és azóta nem tagja a hadseregnek és jogtalanul viselte a ka­tonai egyenruhát. Piroska Jánost holnap dél­előtt visszaszállítják Szegedre, ahol az ügyész­ség fogházaiban a többi gyanúsított mellé he­lyezik el Adorján Gézát internálták . A Fővárosi Értesítő jelenti: Ma este 6 óra­kor detektívek jelentek meg Adorján Géza la­kásán, ahonnan Adorjánt a tolonch­ázba vitték. Mint köztudomású, Adorján Géza ellen a bombaügyből kifolyólag indítottak eljárást, többször kihallgatták, de a vizsgálat semmi bizonyítékot sem szolgáltatott arra nézve, hogy valami köze is lett volna a bombamerényletek­hez. Kihallgatása alatt mindenáron azt akar­ták megtudni tőle, hogy Héjjas Iván és Prónay Pál benne voltak-e a bombamerényletekben vagy sem, de Adorján erre vonatkozólag sem­mit sem tudott mondani. És mivel semmi bi­zonyíték sem volt ellene, szabadlábra helyez­ték, de azonnal megindították ellene az inter­nálási eljárást, mert intezőlisztje volt az ÉME azóta már feloszlatott nemzetvédelmi osztályá­nak. Ma este azután a detektívek a toloncházba vitték, ahonnan ma este tíz órakor a zala­egerszegi internálás­­táborba szállították. Munkatársunk az éjszaka érdeklődött a rend­őrségen Adorján internálása ügyében, de ott a dologról semmi felvilágosítást nem tudtak adni. VILÁG *324 január 8. ) A liberális ellenzéki pártok deklarációja (A Világ tudósítójától.) A Világ már meg­írta, hogy a liberális ellenzék a csongrádi bombamerénylet következtében e­lységes támadásra készül a kormány ellen. Ennek a hangulatnak előfutárja volt az a vacsora, amelyet szombaton este a Központi Demo­krata Pártban tartottak, s amelyen, mint azt a Világ is írta, súlyos beszédek hang­zottak el a jelenlegi rendszer ellen. Mivel azonban ezen a vacsorán az összes liberális képviselők nem jelenhettek meg, lévén kö­zülük többen vidéken, Vázsonyi Vilmos megbeszélést folytatott Rassay Károllyal, amelynek eredményéül ma este hét órára a Rassay-párt helyiségébe Rassay Károly ösz­­szehívta a liberális ellenzéki pártokat, s azonkívül néhány pártonkívüli képviselőt is. Az értekezleten megjelentek: Irakovszky István, Rassay Károly, Rupert Rezső, Vá­­zson­fi Vilmos, Fábián Béla, Drozdy Győző, Pakots József, továbbá a szocialisták közül Farkas István, Peyer Károly, Propper Sán­dor és Pikler Emil. Ugron Gábor kimentette magát, Sándor Pál pedig azt válaszolta a meghívásra, hogy ő előre is hozzájárul az értekezlet határozatához. Bárczzi István, akit szintén meghívtak, nem jelellhetett meg, mert külföldön tartózkodik. Szilágyi Lajost nem hívták meg. Az értekezletei: -­ jelen voltak megvitatták a súlyos politikai helyzetet, amely elé az iller­zé­ ,-t a n­ó­grádi merénylet és az ezzel összefüggő egyéb viszonyok állh'to'ták Ismételten meg­­állapítitták hogy Bethlen István gróf mi­­ni'zterelnök azt az ígéretét, hogy az Ébt­rő Magyarok Egyesülete' föloszlatja, amire annak idején szünetet kért a Ház számára az ellenzék részéről, mi''­,iáip nem ‘a’-totta meg. Ezek után elhatározták ,hogy holnap, a nemzetgyűlés megnyitása napján, a­, j/.vő ellenzéki szónok, és pedig Rupert Rezső, deklarációt fog felolvasni, amely deklará­cióban az ellenzék leszögezi a kormánnyal szembeni álláspontját és egyúttal követelé­seket fog felállítani. Azért kellett ezt a módját választani a taktikának, mert a nyolcórás ülések, illetőleg az indemnsitási vitának sürgőssége a házszabályok szerint nem ad módot arra, hogy napirend előtti felszólalás vagy sürgős interpelláció for­májában mindjárt az ülés elején szóvátehes­­sék kívánságaikat. A deklaráció lényegében azt tartalmazza, hogy a csongrádi merénylet, amely mindenesetre nagyon szomorú és tra­gikus tény, tulajdonképpen másodrendű kérdés, mert csak következménye azoknak a tényeknek, hogy Magyarországon Alföldi Brigád címen egy szervezet áll fenn, amely saját levélpapírjával levelez, kinevezéseket osztogat, fegyver és ekrazil felett rendelke­zik. Az ellenzék követeli, hogy úgy ezt a szervezetet, mint az Ébredő Magyarok Egye­sületét, továbbá a hasonló szervezeteket a kormány haladéktalanul oszlassa fel, cr a sta­tár­iumot nyomban hirdesse ki, továbbá a sajtó­izgatások ellen, mivel itt elvitázhatat­­lan az izgató szándék, a törvényes lépéseket tegye meg. Az ellenzék csak abban az esetben haj­landó a kormánnyal szemben a legélesebb harcot mérsékelni, ha Bethlen István gróf miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete, az Alföldi Brigád és ehhez hasonló intézmények feloszlatását elrendelte, az Ébredő Magya­rok Egyesületének likvidálására kormány­­biztost kinevezett, Héjjas Ivánt elfogatta, Nádassy Imre országos főkapitányt, tekin­tettel arra, hogy az eddigi összes sikertelen nyomozások személyéhez fűződnek, nyugo­­dalmasabb pozícióba helyezte. Amennyiben a kormány nem tesz ilyen szellemben nyi­latkozatot, úgy az ellenzék a kérdést napi­­rendről levenni nem engedi, s a legkímélet­lenebb, legélesebb harcot veszi fel Bethlen István gróf miniszterelnökkel és kormánya­­szemben. Ebben a harcban nem lesznek tekintettel semmire, olyan kérdésekre sem, amelyeket eddig, bízva Bethlen István gróf miniszterelnök ígéretében, nem tettek szóvá. Az értekezlet célja ugyanis az volt, hogy a kormányt tettekre szorítsák. Egyes lapok a mai értekezlettel kapcso­latban azt a hírt hozták, hogy tulajdonkép­pen szoros ellenzéki blokk alakult, a tény azonban az, hogy a mai értekezletnek tárgya kizáróan a parlamenti harc megbeszélése volt. Egyesült ellenzéki blokk ez időszerint még nem létesült. Információnk szerint Bethlen István gróf miniszterelnök a holnapi nap folyamán minden valószínűség szerint, tehát még az ellenzéki szónok előtt, fel fog szólalni. Be­avatott helyről szerzett információnk alap­ján a miniszterelnök rá fog mutatni arra, hogy a csongrádi merénylet ü­gye a tettesek elfogyásával még nincs lezárva, a szála végig kívánják vezetni és a megtorló lépé­sét meg akarja tenni. Konzervatív-liberális angol koalíció lene Londonból jelenti a Világ tudósítója. A politikai köröket erősen foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetne az utolsó pillanat­ban a munkáskormány megalakulását meg­akadályozni. Az érdeklődés középpontjában azok a tárgyalások vannak, amelyek a li­berális és a konzervatív párt között indul­tak meg. Ezeknek a tárgyalásoknak a ki­indulási pontja a londoni City kereskedői­nek egy felhívása a miniszterelnökhöz, amelyben arra kérik őt, hogy kezdjen tár­gyalásokat a liberális pártokkal egy eset­leges konzervatív-liberális koalíció megala­kítására. A Daily Express jelentése szerint a kon­zervatív pártnak a liberális párttal való koalíciója, vagy egyesülése ellen mind a­­ pártban erős ellenállás mutatkozik. Az Evening Standard hivatalos felhall­mazás alapján kijelenti, hogy Baldwin m­niszterelnök mindezideig nem lépett érin­kezésbe a liberális párttal abból a célból, hogy politikai egyetértést érjen el. A Reuter-iroda jelentése szerint a kon­zervatívok bizottsága közleményt tett közzé, amelyben kijelentik, hogy munkáskormány alakítása ellentmondana a nép akaratának. Oly konzervatív kormány mellett szállnak síkra, amelyet a liberálisok támogatnak, vagy pedig oly liberális kormány mellett, amelyet a konzervatívok támogatásukban részesítenek. 0T Régi magyar Könyvek Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös Mint ahogy a finom sötétzöld bársonykelmé­­ből, a skófiumból, a surtásból, a paszamántból, a bélésre való medvebőrből a céhszabó a leg­­remekebb öltönyt készíti, úgy alkotja meg Mikszáth egy régi krónika adalékából, a török hódoltság Kecskemétének rajzából és néhány szinte ismert krónikás anekdotából kis regé­nyét, A beszélő köntös-­ 1889-ben készült el ez a finom öltésű kis mű egy művész ihletével és szenvedélyével, a teremtő elmék lázas mohó­ságával. Az egész cselekmény gyorsan és eleve­nen gördül; ez a munka már nem a novellista tökéletes és aprólékosságaiban pontos vázlat­rajza, — ez már a regényíró gyorsröppenésű és merész repülési kísérlete. A történeti anya­got — mert hogy a csodatevő kaftán esete nem írói fantázia szüleménye (Káldy György egyházi beszédében és Kecskemét város jegyző­könyvében nyoma van. Kubinyi Ferenc, Ma­gyarország és Erdély, I. k. Hornyik János, Kecskemét története, 86. 1.) — egy kemény­­fejű szerencsefi és egy csudaszép cigányleány alakjaival színes és tarka jelenetekben pör­geti le. A beszélő köntöst Mohamed szultán aján­dékozta volt Kecskemét városnak, amikor a kecskeméti bírák, nagy ajándékokkal elébe menvén, egy csauszt kértek róla, hogy az védje meg őket a labancok és a kurucok, a török bégek és a tatár hordák dúlásaitól. A kecske­méti bírák nagy ajándékokkal, remekművű arany karikással és aranynyelű, ezüstbaltájú fokossal, száz lombosszarvú fehér ökörrel és ötven szilaj csikóval, meg négy világszép bara­­ilonnal járulnak a szultán elébe. Az hajlamos is a kecskemétiek két kérésének teljesítésére: az­ egyik a csausz, a másik meg, hogy a szul­tán ne teljesítse a szintén künn várakozó nagy­­k£r5 igény kívánságát. Be mert hogy a nagy­kőrösi küldöttség terhesnek és elviselhetetlen­nek találván maga számára ügyes-bajos dol­gaikban és szolgálmányaik teljesítésében úgy a budai, mint a szolnoki basaságok távolságát, a szomszédos Kecskemétet kívánta egy felállí­tandó török hatóság székhelyének, — a szultán beváltotta a kecskemétieknek tett ígéretét: nem teljesítette a körösiek kívánságát, — s csausz helyett a köntöst adja meg nekik. A köntös aztán megvédi őket minden igazhívű csapat dúlása ellen, mert rajta vagyon a sejk-ül-izlám jegye. De egyszer mégis eltűnik a híres kaftán Kecskemétről; egy másik város éppen olyan kaftánt rendel a Szerencset! kecskeméti főbíró apjánál, az öreg Lestyák szabónál; a másolat nagyszerűen sikerül; s az öregnek nincs szíve odaadni a maga művészi alkotását az idegenek­nek, inkább vigyék el a régit! S hogy lássa, hogy a török miként borul le a szegélyét összecsókolni, s miként borul le az ő művé­szete előtt, az öreg Lestyák maga megy ki az új köntösben a város felé jövő Oleg bég, a krimiai vice-kán, a kalgai szultán csapatai elé. És este a Rákó sziláján, megvadulva nyargalt vissza a határról a városháza felé, s rajta ült odakötözve az öreg Lestyák a kaftánban — a fő nélkül. A csonka, kísérteties törzsből a vér csöpögött, s a paripa, a kaftán, befecskendezve piroslott messziről. Ez a beszélő köntös története s ebbe olvad az erőskoponyájú Lestyák Miskának, a kicsa­pott nagyváradi diáknak csodálatos története, amint főbíró lesz belőle, amint kieszeli a szul­tán megkörnyékezésének módját, s amint el­tűnik, hogy vasderes paripán, aranykantárosan, leeresztett sisakrostéllyal a kurucok élén meg­jelenjék a vesztőhelyen, hogy megszabadítsa a hóhér bárdjának csapásától hű szerelmesét, Czinnát, a kis cigányleányt, — aki egyike a szultán számára ajándékozott négy szüzeknek, de aki megszökik a ragyogó világból, mert a fő­bírót szereti, aki elsőnek mer a köntösben, — amikor még nem tudják annak a titkát és az ajándékot a szultán gúnyjának hiszik, — a tatár hadak elé menni, s aki szerelmes hűséggel tűr el mindent a férfi kedvéért. A köntös után eltűnnek ők is a villogó, dióbarna szemű, gyors mozdulatú, deli termetű Lestyák Mihály s a remegő, pehelytestű Czinna. S majd egyszer, majd egyszer, ha valami nagy veszély fenyegeti Kecskemétet, hazajön, beül a főbírói székébe, és szétcsap, mint a villám, az ellenségeink kö­zött ... Ha A két koldusdiák­ban több a szabadosság, itt Mikszáth, mint maga hiszi, kissé túlságosan ragaszkodott ahhoz a pár sornyi krónikához, amely rendelkezésére állott. Énélkül, úgy hiszi, valóban kerekebb, egyöntetűbb és — hogy úgy mondja, — esztétikaibb lehetne a mese. És valóban, nem a mese, hanem a régi városi élet rajza az író célja, s ez szinte tökéletes hű­séggel sikerül Mikszáthnak. Nem kutat át ok­mánytárakat, nem halmoz adatokat, nem idéz jegyzőkönyveket, nem igyekszik beállítani az eseményt a történelem távlatába; egységes, összekapcsolódó és egymásba folyó képek gya­nánt pörögnek le az események, megelevenedik előttünk a régi Kecskemét világa, s nem a sír­jaikból föltámasztott történeti egyéniségek, hanem élő emberek mozognak itt előttünk. Itt nyüzsög előttünk a híres kecskeméti vásár tarka emberserege; halljuk a száguldó csapatok dübörgését, most „felhő kerekedik előttünk a homokos úton, jön a kuruc, vagy a török, vagy egy labanc csapat, lecsap, mint a villám s megrakodva a legértékesebb holmi­val, köd előtte, köd utána, kámforrá válik"; m­ost künn járunk a Szikrán, a Kecskemét Szaharáján, köröskörül végtelen darabon sem víz, sem növény ; a nap liliomszínekben szórja verőfényét a milliárd apró homokszemre, melyek mozognak, hömpölyögnek szemkápráz­tató gyorsaságban, mintha ezer meg ezer látha­tatlan seprő dolgozna szüntelen; most hajlé­kony derekú leányok öltözködnek elöttünk, s két száj fonja a hajukba a pompás szalago­kat, derekaikat befűzik karcsúra, arra adják föl a gyönyörűséges ingvallt, a plusztikot, a meggyszínű selyemszoknyát hímzett ezüst félholdakkal, a piros karmazsin csizmát a lá­baikra, a násfát, a szemvakító kincseket; előt­tünk tanácskoznak molnárkék ezüstcsattos kö­penyeikben, csörömpölő karddal szenátor ural­­mék ; száz ökör kolompja kong-kong, ötven csikó csengője csilingel, amint a kecskeméti küldöttség, beállít Budára ; eltévedünk az Al­föld mocsaraiban, abban a bolond világban, amely „nappal a délibábjával a szárazföldet mutogatja víznek, éjjel a vizet mutogatja a szárazföldnek ; itt támad föl elöttünk a vén Marci gulyás, aki otthon van az ég planétái között s azoknak állásából tájékozódik sötét éjszakában; a kecskeméti piactéren vagyunk, s kövér, izgága páterek, templomozó véri­asszonyok között szilárd és erőteljes férfiak lépdelnek a tanácsház felé és a tömeg ideg­­izgató álmélkodásban ott hullámzik a Szent Miklós-templom alján. Mindez csupa eleven­ség, mozgás, nyüzsgő, lihegő, tülekedő és za­­jongó emberi élek Mikszáthban már teljesen kialakul az a fölfogás, amelyet ő vall a tör­téneti regényről, s amely fölfogás érvényesül majdan a Beszterce ostroma, a Kisértet, Lublón, az Akis Miklós, A szelistyei asszonyok és végül A különös házasság mozgalmas és szí­nes jeleneteiben. Mikszáth történeti regényei nem tragédiák, mint Meyer Ferdinánd Kon­­rád regényei, nem komor és mély alaposságú rekonstrukciói a múlt időknek, mint Kemény alkotásai, nem igazolások politikai és filozófiai tanulmányok valósága mellett, mint Eötvös történeti tanulmányai és nem is nagystílű helyreállításai a múltnak, mint Mereskovszki regényei. Mikszáth még S­cendhalhoz áll leg­közelebb, de még a Chartreuse de Parent­e jós és elragadóan kedves jeleneteivel sem­­ ható Mikszáth lys regényeinek nagyszerű dulatosságához. Nem keresi a hosszadat

Next