Világ, 1924. január (15. évfolyam, 2-26. szám)
1924-01-03 / 2. szám
Csütörtök! ......... Befejeztése a csongrádi nyomozás! (A Világ tudósítójától.) Szeged! jelentések szerint a csongrádi bombamerénylet ügyében a szegedi rendőrkapitányság befejezte a nyomozást és a bombamerénylet minden részletét felderítette. Az utolsó kihallgatásokat tegnap fejezte be Borbola Jenő rendőrtanácsos és az eddig felmerült ellentmondásokat sikerült tisztáznia. A tettesek a tegnapi kihallgatás alkalmával töredelmes vallomást tettek és Sinkó László, a bombavető, részletesen elmondotta, hogyan készítették elő és hogyan hajtották végre a gaztettet. Sinkó csak azzal próbálta enyhíteni bűnét, hogy nem volt tudomása arról, hogy a bomba gyilkoló anyagokat tartalmaz, mert neki azt mondták, hogy bűzbomba elhajításáról van, szó." Elmondotta továbbá, hogy a kézigránátot' Bölönyi Miklós adta át és ő gyújtotta meg a gyújtózsinórt. Bölönyi ezzel szemben tagadó vallomást tett, mert szerinte Fülöp Andor volt hadnagy adta át a kávéházban Sinkónak a bombát. Fülöp és Sági Rókus Bölönyinek ezt az állítását a leghatározottabban megcáfolták. Rendkívül érdekes adatoknak jutott birtokába a rendőrség Fülöp Andor kihallgatásával kapcsolatban. Fülöp ugyanis leleplezte azt a titkos szervezetet, amelynek központja Kecske- méten van, titkos főparancsnoksága pedig Bu- dapesten működik. A főparancsnokság és a csongrádi szervezet között Piroska János főhadnagy tartotta fenn az összeköttetést és a gránátokat, ekrazilpatronokat, amelyeket Csongrádon a rendőrség meg is talált, ugyancsak Piroska főhadnagy szállította le Csongrádra és szerelte fel. Fülöp elmondotta továbbá, hogy Csongrádon kívül másutt is vannak elrejtve bombák és több helyen működnek titkos szervezetek, amelyeknek a leleplezésén most fáradozik a szegedi rendőrség. A tetteseket, Piroska János főhadnagy kivételével, erős detektívfedezet mellett átkísérték a szegedi ügyészség fogházába. A merénylőket egyenként vitték az ügyészségre, a feltűnés elkerülése végett. A nyolc merénylőt ma este átvitték a Csillag-börtönbe, ahol külön-ksen magánzárkában helyezték el őket. A nyomozásról szóló, ötven ív terjedelmű jegyzőkönyvet a rendőrség átküldötte az ügyészségre és azzal egyidejűen küldötte át a vizsgálat alkalmával lefoglalt bűnjeleket is. Ezzel a szegedi rendőrség a maga hatáskörében teljesen befejezte a csongrádi merénylet nyomozását. Piroska János főhadnagyot az illetékes katonai hatóságok intézkedésére Budapestre szállították és a Margit körúti fogházban helyezték el. A merénylet tettesei Piroska ellen rendkívül terhelő vallomásokat tettek és őt helyezték a merénylet központjába. Amikor a főhadnagyot kihallgatták, energikus és kihívó módon tagadta meg a vallomástételt, úgy, hogy az őt kihallgató rendőrkapitány kénytelen volt nyugalomra inteni. A merénylők közül rajta kívül Bölönyi Miklós és Zubek Mihály tanúsítottak a rendőrséggel szemben kihívó magatartást, sőt Zubek kijelentette, hogy ha nem adnak neki szalmazsákot és pokrócot, éhségsztrájkot kezd. Holnap vagy holnapután lesz ügyészi indítvány Botka Sándor dr. rendőrfőtanácsos, az államrendőrség szegedi kapitányságának vezetője ma déli 12 órakor tette át a csongrádi bombamerénylet nyomozati iratait a szegedi királyi ügyészség elnökéhez, Zombory Jenő dr.-hoz. Ugyanekkor kísérték át a törvényszék fogházába a merénylet nyolc gyanúsítottját is. Az ügyészség elnöke Balázs Sándor dr. királyi ügyészt bízta meg a vizsgálóbíróhoz beterjesztendő s a gyanúsítottak előzetes letartóztatásának fentartására vonatkozó ügyészi indítvány elkészítésével, aminek megtörténte, tekintettel a nyomozati anyag óriási terjedelmére, csak holnapra vagy holnaputánra várható. Piroska János nem tényleges Őszi A csongrádi merénylet értelmi szerzője — mint ismeretes — Piroska János tényleges főhadnagy volt, akit a szegedi dandárparancsnokság engedélyével a merénylet után a katonai hatóságok őrizetbe is vettek. Piroska Jánosnál ekkor olyan igazolványt találtak, amely szerint a Bocskay katonai főreáliskola őt 1924 január tizenharmadikáig szabadságolja. Ezen igazolvány szerint Piroska János tényleges főhadnagy a Bocskay katonai főreáliskolánál teljesített tényleges katonai szolgálatot és Csongrádon január tizenharmadikáig tartó karácsonyi szabadságát töltötte. Mikor a rendőri nyomozás véget ért és a polgári gyanúsítottakat a szegedi ügyészség fogházába szállították át, Piroskát mint tényleges tisztet elkülönítették a többiektől és egy tiszti járőr Budapestre szállította a katonai ügyészség Margit körúti fogházába. Tegnapelőtt — amint azt akkor részletesen megírtuk — a Bocskay katonai főreáliskola igazgatója kijelentette a Világ munkatársa előtt, hogy Piroska János nem tanára a főreáliskolának és tagadta azt is, hogy bármikor is előadott volna az intézetben Kijelentette azt is, hogy Piroska nem aktív, hanem nyugállományú katonatiszt, aki a szabadságolási igazolványt valószínűleg azért kapta az intézettől, mert a Bocskay főreáliskolától húzza a nyugdíját A katonai hatóságok mára megerősítették ezt az állítást és hivatalosan közölték a Margit-körüli fogház parancsnokságával, hogy Piroska János, akit mindvégig mint tényleges főhadnagyot kezeltek, nem tényleges, hanem nyugdíjazott tiszt és mint ilyennek ügye a polgári hatóságok hatáskörébe tartozik, ezért haladéktalanul átadandó a polgári hatóságoknak. A katonai hatóságok megállapítása szerint Piroska Jánost két hónappal ezelőtt egy becsületügyből kifolyólag a becsületügyi választmány javaslatára nyugdíjazták és azóta nem tagja a hadseregnek és jogtalanul viselte a katonai egyenruhát. Piroska Jánost holnap délelőtt visszaszállítják Szegedre, ahol az ügyészség fogházaiban a többi gyanúsított mellé helyezik el Adorján Gézát internálták . A Fővárosi Értesítő jelenti: Ma este 6 órakor detektívek jelentek meg Adorján Géza lakásán, ahonnan Adorjánt a toloncházba vitték. Mint köztudomású, Adorján Géza ellen a bombaügyből kifolyólag indítottak eljárást, többször kihallgatták, de a vizsgálat semmi bizonyítékot sem szolgáltatott arra nézve, hogy valami köze is lett volna a bombamerényletekhez. Kihallgatása alatt mindenáron azt akarták megtudni tőle, hogy Héjjas Iván és Prónay Pál benne voltak-e a bombamerényletekben vagy sem, de Adorján erre vonatkozólag semmit sem tudott mondani. És mivel semmi bizonyíték sem volt ellene, szabadlábra helyezték, de azonnal megindították ellene az internálási eljárást, mert intezőlisztje volt az ÉME azóta már feloszlatott nemzetvédelmi osztályának. Ma este azután a detektívek a toloncházba vitték, ahonnan ma este tíz órakor a zalaegerszegi internálástáborba szállították. Munkatársunk az éjszaka érdeklődött a rendőrségen Adorján internálása ügyében, de ott a dologról semmi felvilágosítást nem tudtak adni. VILÁG *324 január 8. ) A liberális ellenzéki pártok deklarációja (A Világ tudósítójától.) A Világ már megírta, hogy a liberális ellenzék a csongrádi bombamerénylet következtében elységes támadásra készül a kormány ellen. Ennek a hangulatnak előfutárja volt az a vacsora, amelyet szombaton este a Központi Demokrata Pártban tartottak, s amelyen, mint azt a Világ is írta, súlyos beszédek hangzottak el a jelenlegi rendszer ellen. Mivel azonban ezen a vacsorán az összes liberális képviselők nem jelenhettek meg, lévén közülük többen vidéken, Vázsonyi Vilmos megbeszélést folytatott Rassay Károllyal, amelynek eredményéül ma este hét órára a Rassay-párt helyiségébe Rassay Károly öszszehívta a liberális ellenzéki pártokat, s azonkívül néhány pártonkívüli képviselőt is. Az értekezleten megjelentek: Irakovszky István, Rassay Károly, Rupert Rezső, Vázsonfi Vilmos, Fábián Béla, Drozdy Győző, Pakots József, továbbá a szocialisták közül Farkas István, Peyer Károly, Propper Sándor és Pikler Emil. Ugron Gábor kimentette magát, Sándor Pál pedig azt válaszolta a meghívásra, hogy ő előre is hozzájárul az értekezlet határozatához. Bárczzi István, akit szintén meghívtak, nem jelellhetett meg, mert külföldön tartózkodik. Szilágyi Lajost nem hívták meg. Az értekezletei: - jelen voltak megvitatták a súlyos politikai helyzetet, amely elé az illerzé ,-t a nógrádi merénylet és az ezzel összefüggő egyéb viszonyok állh'to'ták Ismételten megállapítitták hogy Bethlen István gróf mini'zterelnök azt az ígéretét, hogy az Ébtrő Magyarok Egyesülete' föloszlatja, amire annak idején szünetet kért a Ház számára az ellenzék részéről, mi'',iáip nem ‘a’-totta meg. Ezek után elhatározták ,hogy holnap, a nemzetgyűlés megnyitása napján, a, j/.vő ellenzéki szónok, és pedig Rupert Rezső, deklarációt fog felolvasni, amely deklarációban az ellenzék leszögezi a kormánnyal szembeni álláspontját és egyúttal követeléseket fog felállítani. Azért kellett ezt a módját választani a taktikának, mert a nyolcórás ülések, illetőleg az indemnsitási vitának sürgőssége a házszabályok szerint nem ad módot arra, hogy napirend előtti felszólalás vagy sürgős interpelláció formájában mindjárt az ülés elején szóvátehessék kívánságaikat. A deklaráció lényegében azt tartalmazza, hogy a csongrádi merénylet, amely mindenesetre nagyon szomorú és tragikus tény, tulajdonképpen másodrendű kérdés, mert csak következménye azoknak a tényeknek, hogy Magyarországon Alföldi Brigád címen egy szervezet áll fenn, amely saját levélpapírjával levelez, kinevezéseket osztogat, fegyver és ekrazil felett rendelkezik. Az ellenzék követeli, hogy úgy ezt a szervezetet, mint az Ébredő Magyarok Egyesületét, továbbá a hasonló szervezeteket a kormány haladéktalanul oszlassa fel, cr a statáriumot nyomban hirdesse ki, továbbá a sajtóizgatások ellen, mivel itt elvitázhatatlan az izgató szándék, a törvényes lépéseket tegye meg. Az ellenzék csak abban az esetben hajlandó a kormánnyal szemben a legélesebb harcot mérsékelni, ha Bethlen István gróf miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete, az Alföldi Brigád és ehhez hasonló intézmények feloszlatását elrendelte, az Ébredő Magyarok Egyesületének likvidálására kormánybiztost kinevezett, Héjjas Ivánt elfogatta, Nádassy Imre országos főkapitányt, tekintettel arra, hogy az eddigi összes sikertelen nyomozások személyéhez fűződnek, nyugodalmasabb pozícióba helyezte. Amennyiben a kormány nem tesz ilyen szellemben nyilatkozatot, úgy az ellenzék a kérdést napirendről levenni nem engedi, s a legkíméletlenebb, legélesebb harcot veszi fel Bethlen István gróf miniszterelnökkel és kormányaszemben. Ebben a harcban nem lesznek tekintettel semmire, olyan kérdésekre sem, amelyeket eddig, bízva Bethlen István gróf miniszterelnök ígéretében, nem tettek szóvá. Az értekezlet célja ugyanis az volt, hogy a kormányt tettekre szorítsák. Egyes lapok a mai értekezlettel kapcsolatban azt a hírt hozták, hogy tulajdonképpen szoros ellenzéki blokk alakult, a tény azonban az, hogy a mai értekezletnek tárgya kizáróan a parlamenti harc megbeszélése volt. Egyesült ellenzéki blokk ez időszerint még nem létesült. Információnk szerint Bethlen István gróf miniszterelnök a holnapi nap folyamán minden valószínűség szerint, tehát még az ellenzéki szónok előtt, fel fog szólalni. Beavatott helyről szerzett információnk alapján a miniszterelnök rá fog mutatni arra, hogy a csongrádi merénylet ügye a tettesek elfogyásával még nincs lezárva, a szála végig kívánják vezetni és a megtorló lépését meg akarja tenni. Konzervatív-liberális angol koalíció lene Londonból jelenti a Világ tudósítója. A politikai köröket erősen foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetne az utolsó pillanatban a munkáskormány megalakulását megakadályozni. Az érdeklődés középpontjában azok a tárgyalások vannak, amelyek a liberális és a konzervatív párt között indultak meg. Ezeknek a tárgyalásoknak a kiindulási pontja a londoni City kereskedőinek egy felhívása a miniszterelnökhöz, amelyben arra kérik őt, hogy kezdjen tárgyalásokat a liberális pártokkal egy esetleges konzervatív-liberális koalíció megalakítására. A Daily Express jelentése szerint a konzervatív pártnak a liberális párttal való koalíciója, vagy egyesülése ellen mind a pártban erős ellenállás mutatkozik. Az Evening Standard hivatalos felhallmazás alapján kijelenti, hogy Baldwin mniszterelnök mindezideig nem lépett érinkezésbe a liberális párttal abból a célból, hogy politikai egyetértést érjen el. A Reuter-iroda jelentése szerint a konzervatívok bizottsága közleményt tett közzé, amelyben kijelentik, hogy munkáskormány alakítása ellentmondana a nép akaratának. Oly konzervatív kormány mellett szállnak síkra, amelyet a liberálisok támogatnak, vagy pedig oly liberális kormány mellett, amelyet a konzervatívok támogatásukban részesítenek. 0T Régi magyar Könyvek Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös Mint ahogy a finom sötétzöld bársonykelméből, a skófiumból, a surtásból, a paszamántból, a bélésre való medvebőrből a céhszabó a legremekebb öltönyt készíti, úgy alkotja meg Mikszáth egy régi krónika adalékából, a török hódoltság Kecskemétének rajzából és néhány szinte ismert krónikás anekdotából kis regényét, A beszélő köntös- 1889-ben készült el ez a finom öltésű kis mű egy művész ihletével és szenvedélyével, a teremtő elmék lázas mohóságával. Az egész cselekmény gyorsan és elevenen gördül; ez a munka már nem a novellista tökéletes és aprólékosságaiban pontos vázlatrajza, — ez már a regényíró gyorsröppenésű és merész repülési kísérlete. A történeti anyagot — mert hogy a csodatevő kaftán esete nem írói fantázia szüleménye (Káldy György egyházi beszédében és Kecskemét város jegyzőkönyvében nyoma van. Kubinyi Ferenc, Magyarország és Erdély, I. k. Hornyik János, Kecskemét története, 86. 1.) — egy keményfejű szerencsefi és egy csudaszép cigányleány alakjaival színes és tarka jelenetekben pörgeti le. A beszélő köntöst Mohamed szultán ajándékozta volt Kecskemét városnak, amikor a kecskeméti bírák, nagy ajándékokkal elébe menvén, egy csauszt kértek róla, hogy az védje meg őket a labancok és a kurucok, a török bégek és a tatár hordák dúlásaitól. A kecskeméti bírák nagy ajándékokkal, remekművű arany karikással és aranynyelű, ezüstbaltájú fokossal, száz lombosszarvú fehér ökörrel és ötven szilaj csikóval, meg négy világszép barailonnal járulnak a szultán elébe. Az hajlamos is a kecskemétiek két kérésének teljesítésére: az egyik a csausz, a másik meg, hogy a szultán ne teljesítse a szintén künn várakozó nagyk£r5 igény kívánságát. Be mert hogy a nagykőrösi küldöttség terhesnek és elviselhetetlennek találván maga számára ügyes-bajos dolgaikban és szolgálmányaik teljesítésében úgy a budai, mint a szolnoki basaságok távolságát, a szomszédos Kecskemétet kívánta egy felállítandó török hatóság székhelyének, — a szultán beváltotta a kecskemétieknek tett ígéretét: nem teljesítette a körösiek kívánságát, — s csausz helyett a köntöst adja meg nekik. A köntös aztán megvédi őket minden igazhívű csapat dúlása ellen, mert rajta vagyon a sejk-ül-izlám jegye. De egyszer mégis eltűnik a híres kaftán Kecskemétről; egy másik város éppen olyan kaftánt rendel a Szerencset! kecskeméti főbíró apjánál, az öreg Lestyák szabónál; a másolat nagyszerűen sikerül; s az öregnek nincs szíve odaadni a maga művészi alkotását az idegeneknek, inkább vigyék el a régit! S hogy lássa, hogy a török miként borul le a szegélyét összecsókolni, s miként borul le az ő művészete előtt, az öreg Lestyák maga megy ki az új köntösben a város felé jövő Oleg bég, a krimiai vice-kán, a kalgai szultán csapatai elé. És este a Rákó sziláján, megvadulva nyargalt vissza a határról a városháza felé, s rajta ült odakötözve az öreg Lestyák a kaftánban — a fő nélkül. A csonka, kísérteties törzsből a vér csöpögött, s a paripa, a kaftán, befecskendezve piroslott messziről. Ez a beszélő köntös története s ebbe olvad az erőskoponyájú Lestyák Miskának, a kicsapott nagyváradi diáknak csodálatos története, amint főbíró lesz belőle, amint kieszeli a szultán megkörnyékezésének módját, s amint eltűnik, hogy vasderes paripán, aranykantárosan, leeresztett sisakrostéllyal a kurucok élén megjelenjék a vesztőhelyen, hogy megszabadítsa a hóhér bárdjának csapásától hű szerelmesét, Czinnát, a kis cigányleányt, — aki egyike a szultán számára ajándékozott négy szüzeknek, de aki megszökik a ragyogó világból, mert a főbírót szereti, aki elsőnek mer a köntösben, — amikor még nem tudják annak a titkát és az ajándékot a szultán gúnyjának hiszik, — a tatár hadak elé menni, s aki szerelmes hűséggel tűr el mindent a férfi kedvéért. A köntös után eltűnnek ők is a villogó, dióbarna szemű, gyors mozdulatú, deli termetű Lestyák Mihály s a remegő, pehelytestű Czinna. S majd egyszer, majd egyszer, ha valami nagy veszély fenyegeti Kecskemétet, hazajön, beül a főbírói székébe, és szétcsap, mint a villám, az ellenségeink között ... Ha A két koldusdiákban több a szabadosság, itt Mikszáth, mint maga hiszi, kissé túlságosan ragaszkodott ahhoz a pár sornyi krónikához, amely rendelkezésére állott. Énélkül, úgy hiszi, valóban kerekebb, egyöntetűbb és — hogy úgy mondja, — esztétikaibb lehetne a mese. És valóban, nem a mese, hanem a régi városi élet rajza az író célja, s ez szinte tökéletes hűséggel sikerül Mikszáthnak. Nem kutat át okmánytárakat, nem halmoz adatokat, nem idéz jegyzőkönyveket, nem igyekszik beállítani az eseményt a történelem távlatába; egységes, összekapcsolódó és egymásba folyó képek gyanánt pörögnek le az események, megelevenedik előttünk a régi Kecskemét világa, s nem a sírjaikból föltámasztott történeti egyéniségek, hanem élő emberek mozognak itt előttünk. Itt nyüzsög előttünk a híres kecskeméti vásár tarka emberserege; halljuk a száguldó csapatok dübörgését, most „felhő kerekedik előttünk a homokos úton, jön a kuruc, vagy a török, vagy egy labanc csapat, lecsap, mint a villám s megrakodva a legértékesebb holmival, köd előtte, köd utána, kámforrá válik"; most künn járunk a Szikrán, a Kecskemét Szaharáján, köröskörül végtelen darabon sem víz, sem növény ; a nap liliomszínekben szórja verőfényét a milliárd apró homokszemre, melyek mozognak, hömpölyögnek szemkápráztató gyorsaságban, mintha ezer meg ezer láthatatlan seprő dolgozna szüntelen; most hajlékony derekú leányok öltözködnek elöttünk, s két száj fonja a hajukba a pompás szalagokat, derekaikat befűzik karcsúra, arra adják föl a gyönyörűséges ingvallt, a plusztikot, a meggyszínű selyemszoknyát hímzett ezüst félholdakkal, a piros karmazsin csizmát a lábaikra, a násfát, a szemvakító kincseket; előttünk tanácskoznak molnárkék ezüstcsattos köpenyeikben, csörömpölő karddal szenátor uralmék ; száz ökör kolompja kong-kong, ötven csikó csengője csilingel, amint a kecskeméti küldöttség, beállít Budára ; eltévedünk az Alföld mocsaraiban, abban a bolond világban, amely „nappal a délibábjával a szárazföldet mutogatja víznek, éjjel a vizet mutogatja a szárazföldnek ; itt támad föl elöttünk a vén Marci gulyás, aki otthon van az ég planétái között s azoknak állásából tájékozódik sötét éjszakában; a kecskeméti piactéren vagyunk, s kövér, izgága páterek, templomozó vériasszonyok között szilárd és erőteljes férfiak lépdelnek a tanácsház felé és a tömeg idegizgató álmélkodásban ott hullámzik a Szent Miklós-templom alján. Mindez csupa elevenség, mozgás, nyüzsgő, lihegő, tülekedő és zajongó emberi élek Mikszáthban már teljesen kialakul az a fölfogás, amelyet ő vall a történeti regényről, s amely fölfogás érvényesül majdan a Beszterce ostroma, a Kisértet, Lublón, az Akis Miklós, A szelistyei asszonyok és végül A különös házasság mozgalmas és színes jeleneteiben. Mikszáth történeti regényei nem tragédiák, mint Meyer Ferdinánd Konrád regényei, nem komor és mély alaposságú rekonstrukciói a múlt időknek, mint Kemény alkotásai, nem igazolások politikai és filozófiai tanulmányok valósága mellett, mint Eötvös történeti tanulmányai és nem is nagystílű helyreállításai a múltnak, mint Mereskovszki regényei. Mikszáth még Scendhalhoz áll legközelebb, de még a Chartreuse de Parente jós és elragadóan kedves jeleneteivel sem ható Mikszáth lys regényeinek nagyszerű dulatosságához. Nem keresi a hosszadat