Világ, 1924. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

9 1924 március T. 924 március T.­ mert ezáltal csak a Jardien-csoportot erő­sítené. És noha meglehet, hogy a baloldali blokk nem tenne többet a választások nap­ján, mint amennyit megtenne az új kama­rában Poincaré, ha túléli a választásokat : a mérséklet politikájának hirdetése a vá­lasztási küzdelem során a baloldal jelszava lesz. A baloldali pártok választási esélyei két faktortól függenek. Az egyik faktor az, hogy niilyen­­irányszám szerint osztanál­ meg a­ francia választók a mérséklet és a kíméletlenség álláspontja között. Erre az arányszámra most még bajos következtetni, és ha valószínű is, hogy a választások csak a balo­ldal számára hozhatn­ak térhódítást , a térhódítás határairól ma még nem lehet jóslatot felállítani. A másik faktor a vá­lasztási esélyek mérlegelésénél az, hogy a jobboldal frontja lesz-e egységesebb a vá­lasztásokon, vagy a baloldal frontja. A ljstromos választás rendszerénél fogva a nagy pártok vannak előnyben Franciaor­szágban, és a nemzeti blokk erős többségét a kamarában inkább az egységes felvonu­lásnak köszönhette, a baloldali szavazatok szétforgácsolódásával szemben, mint a le­adott szavazatok arányszámának. Az egyik oldalo­n Herriot és Forgeot, a másik oldalon Blam és Longuet most azon fáradoznak, hogy áiépítsék a baloldal egységes felvonu­lásának lehetőségét a Poincaré-rendszerrel szembe­n. De még mindig kétséges, sikerül-e majd ezt az eredményt elérni. A radikális szocialista párt, amely dominálja a baloldali polgári ellenzéket, jórészt a francia kis­­burzso­áziára támaszkodik, tehát számolnia kell a kis­burzsoázia hangulatával és gon­dolkodásával. Már­pedig a francia kis­­burzso­ázia nem értené meg azt, ha Herriot együtt haladna a­­ kommunistákkal. Azok, akik a szocialista párt részéről fáradoznak az egységes baloldali front kiépítésén, egyé­nileg valószínűleg szintén nem lelkesednek azért, hogy a választási szövetséget kiterjesz­­szék a kommunistákra, viszont a szocialista párt egy része csak akkor akar a választási blokkiján megállapodni a polgári baloldal­lal, ha a blokkban helyet kapnak a kommu­nisták is. Még csak azt sem lehetne mon­dani,­­hogy főleg a szocialista párt bal­­szárnya ragaszkodik a­ kommunistákhoz, ha­nem imkább taktikai megfontolásokról van szó. A szocialista párt amúgy is kénytelen szá­molni a kommunisták erős­­ konkuren­ciájával, és ez a „konkurencia" kiéleződ­nék azáltal, ha a szocialista és a polgári radikális jelöltek egy lajstromon foglalná­nak helyet, mert akkor a kommunisták ki­használnák ezt bizonyítékul ara, hogy a szocialista párt uszályhordozója a polgári osztálynak, és csak a kommunisták képvi­selik a munkásosztály érdekeit. Azonfelül Párizsban és a Szajna-département-ban a kommunisták már amúgy is háttérbe szorí­tották a szocialistákat, tehát ezek úgy gon­dolkodnak, hogy újabb hátrányokat nem szabad magukra venniük a kommunista előretöréssel szemben. Már most a helyzet az, hogy az egységes baloldali lajstrom Pá­rizsban a legjobb helyek egyikét volna kény­telen adni például a hazaárulásért tíz évre elítélt Marty-nak, akit a kommunisták tudvalevőleg több ízben egymásután segítet­tek mandátumhoz, és ismételten választották meg községtanácsossá is. Már most Herriot pártja némi habozás után csatlakozott a szocialisták és kommunisták követeléséhez, Starty megkegyelmezésére nézve, de az am­nesztia-kérés mégis más, mint egy olyan jelölt-lajstrom összeállítása, ahol Mardyra kellene szavazni a párizsi kis­ burzsoá­­ziának­. Marty ugyan idealista alapon akarta fel­lazítani a francia haditengerészeket, és talán a lázításban nem ment el odáig, amint azt a kiélezett atmoszférában látta a francia hadbíróság, de azért kétségtelen, hogy a kis­polgári szavazatok ezreit vagy tízezreit riasz­taná el az egységes baloldali lajstromtól Marty neve. Másfelől Marty a választások sorának bizonyítéka szerint rendkívül nép­szerű a párizsi munkásosztályban, és így a szocialisták nem igen nyugodhatnának meg abban, hogy Marty neve — ellenük fordul­jon az egyik párizsi lajstromon. Így azután a polgári baloldal és a szocialisták kooperá­ciójára inkább csak akkor kerülhet sor, ha a kommunisták minden körülmények közt megtagadják a fegyverbarátság vállalását a szocialistákkal. De könnyen megtörténhetik az is, hogy a polgári baloldal, a szocialisták és a kommunisták végül kü­lön-külön, három lajstromon fogják felvenni a választási har­cot, és ez azután a baloldal szavazatainak végzetes szétforgácsolódására vezetne. Hi­szen kár volna megfeledkezni arról, hogy a kommunizmus Franciaországban­­ nin­csen kipróbálva, és a francia közvélemény széles rétegeire gyakorolt befolyást a kom­munista párt politikai bátorsága olyan kér­désekben, ahol egy ideig bizonytalan maga­tartást tanúsított a szocialista párt is. Így például akkor, amikor a Ruhr-vidék meg­szállására került a sor, csak a kommunisták fejtettek ki aktív ellenállást Poincaré politi­kájával szemben, olyan mértékben, hogy a kommunista párt egyik vezére, Cachin, több képviselőtársával együtt fogságba is került. Sframpfo­nilikus jelentősége van annak is, hogy a nagy francia írók egész sora, Anatole Francétól Romain Rollandig és Henry Barbusseig a kommunista párt soraiba vé­tette föl magát, sőt a kommunista párt tagja gyanánt távozott az élők sorából egy olyan divatos és felszínes drámaíró is, amilyen Henry Bataille volt. A francia kommunista pártnak ez a díszes intellektuális vezérkara természetesen azonnal hátat fordítana a pártnak, amint a moszkvai módszerek gya­korlati alkalmazására kerülne a sor, de mivel erről igazán nem lehet szó, igen való­színű, hogy május tizenegyedikén a francia idealisták és a francia elégületlenek igen je­lentékeny csoportjai fognak a kommunista jelöltekre szavazni, legalább is ott, ahol a kommunista párt fényes nevekkel tarkítja lajstromait. 1919 novemberében választott utoljára Franciaország, és az azóta eltelt évek alatt a francia közvélemény nagy rétegei fordul­tak el a nemzeti blokktól. Az sem való­színű, hogy a francia frank súlyos érték­­csökkenése, vagy a nemzeti blokk által meg­szavazott adóemelések és financiális terhek fokozták volna a nemzeti blokk erősen ki­fakult presztízsét. De ha a nemzeti blokk egységesen tud fellépni és ha a baloldal szavazatai háromfelé oszlanak meg, akkor megtörténhetik, hogy a nemzeti blokk nem veszít csatát. De még ebben az esetben is tarthatatlan lesz Poincaré helyzete az új kamarában, a megerősödött baloldallal, és a megerősödött Tardieu-csoporttal szemben. A megoldást akkor, ha a nemzeti blokk még többséggel térne vissza, valószínűleg a blokk balszár­nyának és a baloldali polgári ellenzéknek összefogása hozná meg. De az is lehet, hogy hosszú időre labilissá változik majd a francia politikai helyzet egyensúlya. Ha a szocialisták csak a kommunistákkal állíta­nak fel majd közös lajstromokat, akkor esetleg erős számban kerülnek a kamarába és ez a két baloldali csoport természetesen ellenzékben maradna. Úgy, amint ellenzék volna a megerősödött Tardieu-csoport is, hiszen azzal számolni kell, hogy a Tardieu­­lajstromok a békeszerződés kíméletlen végrehajtásának hangoztatásával egyes vi­dékeken még nagy vonzóerővel fognak hatni, így kialakulhatna egy olyan szituáció is, hogy a nemzeti blokk nagy részének kel­lene a polgári baloldallal szövetségre lépni egy erős kormánytöbbség alakítására nézve , ez pedig nem egykönnyen következhetnék be. Nem csodálatos tehát, ha a francia köz­vélemény feszült várakozással néz a válasz­tások elé , és esetleg igen frappáns eltoló­dásokat hozhat az a május tizenegyedikei nap, amelynek nagy jelentősége lesz Európa történetében. VILÁG Napirendi vita a drágaság Kérdi Pesthy Pál elnök tizenegy órakor nyitja meg az ülést. Bejelenti, hogy Nagy Vince mandá­tuma ellen petíciót adtak be, melyet áttettek az állandó igazolási bizottsághoz. Ezután harmad­szori olvasásban fogadják el a kisebbségi tör­vényjavaslatot. A cserkészek vallása Kéthly Anna szól elsőnek a napirenden sze­replő Országos Testnevelési Alapról szóló tör­vényjavaslathoz. Rámutat arra, hogy a törvény­­javaslat a munkásság életének minden ismerete nélkül készült. Olyan leromlottságban él a mun­kásság, hogy először szociális és egészségügyi védelemre lenne szükség, de egyébként is tör­vénnyel senkire sem lehet rákényszeríteni a sportot. Lehetetlen helyzet az, hogy a cserkész­­csapatokat csupán vallás szerint szabad össze­állítani és a zsidó gyerekek nem lehetnek a keresztény gyermekekkel egy csapatban. A ja­vaslatot nem fogadja el. Petrovácz Gyula: Csodálkozik afölött, hogy Kéthly Anna, megfeledkezve női méltóságáról, szocialista felfogása következtében vallásellenes kijelentéseket tesz. (Viharos ellentmondások a baloldalon.) A sportot valóban demokratizálni kell, azonban a keresztény társadalom... Rothenstein Mór: Hát kétféle demokrácia van? , Petrovácz Gyula: A kereszténdemokrácia más, mint a zsidó demokráciát •­­ Rothenstein Mór: Különösen a városházi de­mokráciát Petrovácz Gyula: Elfogadja a törvényjavas­latok „Majd lesznek!.. “ Rothenstein Mór: Petrovácz Gyula azt állí­totta Kéthly Annáról, hogy megfeledkezett női méltóságáról. L­endvai István (Rothenstein felé) : Zsidó cserkész! Várnai Dániel (Lendvai felé): Keresztény terrorista! Lendvai István: Azok nincsenek, de majd lesznek! Rothenstein Mór: Petrovácz állítása... Petrovácz Gyula : Nem így mondtam ! Bárczy István és Ugron Gábori Igenis így mondta! Sütő József: És ezt az elnök nem veszi észre, ilyenkor nincsen rendreutasítás! Petrovácz Gyula: Azt mondtam, hogy a ma­gyar nő vallásos! Hothenstein Mór. Kéthly Annát bizonyára figyelmeztette volna az elnök, ha valami a nemzet méltóságát sértőt mond. Hibáztatja, hogy az összeírásnál van egy külön rovat az íveken, amelybe a vallást kell beírni. A tör­vény a munkás-sportegyesületek támogatási­ról nem intézkedik és a szervezetekben, mint például az Országos Testnevelési Tanácsban a munkás-sportegyesületek nincsenek képviselve. A törvényjavaslat alkalmas arra, hogy a mun­kásság szabadságát korlátozza. Erkölcstelennek tartja, hogy ennek az alapnak fő jövedelmi for­rása a bookmackerek adózása legyen, mert ez arra mutat, hogy Magyarországon a lóverseny fő célja nem a lótenyésztés, hanem a nyerész­kedés. Gömbös Gyula: A kormányt ugyan nem tartja alkalmasnak az ország ügyeinek intézé­sére és bizalmatlan a kormánnyal szemben, ezt a javaslatot azonban mégis örömmel fogadja. A magyar testnevelés úgyszólván kizárólag csak Budapestre szorítkozik és a vidéken nem tesz­nek semmit, pedig fontos lenne, hogy Magyar­­országon milliók juthassanak sporthoz, játék­hoz és fürdőkhöz. Az idei olimpiászra csak azokat szabad kiengedni, akik valóban nem­zetközi viszonylatokban is elsőrangúak, külön­ben csak nevetségben lesz részük a magyarok­nak. Sokkal helyesebb lenne, hogy ha a sok kevésbé tehetséges atléta milliókba kerülő Pá­rizsba utaztatása helyett sportpályákat létesíte­nének. Nem helyes, ha csupán Levente egyesü­leteket alapítanak, mert sok olyan egyesüle­tünk van, amelyeknek nagy érdemeik vannak. Mint katona jelenti ki, hogy uniformisban sportolni nem lehet. Nagyszabású stadion fel­­állítását sürgeti, de különben a javaslatot el­fogadja. A tüdővész pusztítása Várnai Dániel készséggel elismeri, hogy az államnak nem csupán érdeke, de egyenesen kötelessége is a sportörekvéseket támogatni. Csupán az a baj, hogy a minisztérium egyik kezével jót csinál, de ugyanazt a másik kezével M­a­­rreoi­v­­ho­ff a totalizatőr adója olyan alacsony és legalább ötven percenkig nem emelik föl ezt az adót. Lényegileg ugyan egyetért a törvényjavaslattal, mindazonáltal ő azt tartja, hogy először a szü­lők védelme, szociális és egészségügyi intézmé­nyek fölállítása következik és csak azután a sport. Statisztikát olvas föl a tüdővész pusztítá­sáról, mely szerint 1923-ban 24.265-en pusztul­tak el tüdővészben és ezeken felül még 140.000 tuberkulotikus beteg van az országban, akik nem gyógyulhatnak meg, mert nincsenek meg­felelő tüdőbeteg-szanatóriumaink Természete­sen ezek a betegek tovább fertőzik egészséges társaikat is. A most fölállítandó Levente-egyesü­letek tagjai tehát ezeknél az okoknál fogva vagy meg sem születnek, vagy idő előtt elhal­nak. A munkástestedző-egyesületeket legmesz­­szebbmenő támogatásban kell részesíteni, mert ezek igen nagy hazafias tevékenységet fejtenek ki. A javaslatot a végrehajtási utasítás miatt nem fogadja el és határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a nemzetgyűlés utasítja a kul­tuszminisztert a már kiadott testnevelési rende­let hatályon kívül helyezésére és a törvényja­vaslat végrehajtási utasításának megváltoztatá­sára. Karatvály Jenő: Tagadja, hogy a munkás­­testedző-egyesületekkel szemben nem nyilvánul meg előzékenység. A javaslatot különben el­fogadja. Dinleh Ödön elmondja, hogy­­ egy football­­mérkőzésen negyvenezer ember is összegyűl és nézi a huszonkét ember küzdelmét. Sokkal he­lyesebbnek tartaná, ha negyvenezer ember spor­tolna és huszonketten néznék. Hálás köszöne­tet mond Bárczy Istvánnak, aki polgármester­sége alatt annyi sportpálya építésébe adott al­kalmat, amennyire Budapestnek éppen szük­sége van. Egyedül Bárczy­ István érdeme, hogy a sport fejlesztésére Budapesten a megfelelő esz­közök rendelkezésre állanak. Tagadja, hogy Bu­dapesten a football túltengene, mert ő maga bizonyíthatja, hogy az idén nyáron több, mint százezer ember tanult meg közköltségen úszni. Nagy Ernő : Én is azt mondom, hogy sok szabadúszó van. (Derültség a Ház minden ol­dalán.) Dinich Ödön­­ Helyesli a szocialisták kíván­ságát, hogy a Testnevelési Tanácsban sportegye­sületek is képviselve legyenek. A javaslatot egyébként elfogadja. Pesthy Pál elnök miután több szónok a vi­tához nem iratkozott föl, azt berekeszti. Általánosságban elfogadják a javaslatot Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter reflektál a vita folyamán el­hangzott felszólalásokra. Kijelenti, hogy a végrehajtási utasítást átdolgozta és abban mó­dot nyújt arra, hogy a régi érdemes sportegye­­sületek saját kebelükön belül alakítsák meg a levente egyesületeket A stadion fölépítését sür­gősnek és szükségesnek tartja. A sport de­mokratizálását úgy értelmezi, hogy a falu né­pére is gondolni kell és mindenütt meg kell alakítani a levente egyesületet. Polemizál Vár­nai Dániel jelentéseivel és azt állítja, hogy jobb a bajok megelőzése, mint a gyógyítása, már pedig a sporttal meg lehet a betegségeket előzni. Beszéde végén Gerenday Györgyről, a magyar testnevelés elhúnyt apostoláról emlékezik meg kegyeletes szavakkal, majd kéri, hogy a tör­vényjavaslatot fogadják el. Pesthy Pál alelnök ezután szavazásra teszi fe a kérdést és a Ház Várnai Dániel határozati java­slatát elveti és általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz, mely szerint a Ház legközelebbi ülését szerdán dé­ldőtt tizenegy órakor tartsa meg és azon a testnevelési alapról szóló tör­vényjavaslat folytatólagos tárgyalását, továbbá a korona értékcsökkenésének meggátlásáról szóló törvényjavaslatokat tűzzék ki. Farkas István az e­lnök napirendi javaslatá­val szemben kéri, hogy a Ház holnap is tartson ülést és azon a drágaság kérdésével foglalkoz­zék. A legutóbbi időkben szociális és gazda­sági helyzetünk igen nagy átalakuláson ment át és a munkabérek egyáltalán nem állnak arányban szükségleteinkkel. A kormányt hiába kérték arra több ízben, hogy segítsen ezeken a lehetetlen állapotokon, de semmit sem tettek. A valorizációval gondoskodtak arról, hogy a tőke a maga emelését megkapta, de eddig semmiféle gondoskodás nem történt, hogy a munkabérek arányban álljanak a drágasággal. A VermAny az offész vonaljon mindenütt hozzá­a küldöttség a kereskedelmi miniszternél. A kereskedelmi érdekképviseletek vasárnapi nagygyűlésének határozatait ma adta át egy küldöttség Walkó Lajos kereskedelmi miniszter­nek. A küldöttséget Bittner János, a kereske­delmi kamara alelnöke vezette, aki alapos be­szédben mutatott rá a magyar kereskedelem sú­lyos helyzetére. A küldöttségben részt vettek az­ OMKE részéről Strasser Alfréd alelnök és Bal­­kányi Kálmán dr. igazgató, az Országos Ipar­egyesület részéről Barczen Gábor, a Kereske­delmi Csarnok részéről Eppinger Károly és Bará­tos Ármin alelnökök, az OKISz részéről Leder­­malm Mór elnök és Kiss József főtitkár, az IPOSz részéről Sradócz László. A kereskedelmi érdekképviseletek kiküldöttei rámutattak arra a súlyos gazdasági helyzetre, amely a kormány gazdasági politikája folytán előállott és kérték a helyettes pénzügyminisztert, hogy a Devizaközpont, az árkalkuláció felszaba­dítása és a behozatali tilalmak megszüntetése ügyében sürgősen intézkedjék. Rámutattak a bankok kérlelhetetlen kamatpolitikájának hatá­sára, mely máris mutatkozik. Merőben képtelen állapot a kereskedők felfogása szerint az, hogy a hitel valorizálása után, amikor már átszáll az adósra a korona esetleges romlásának teljes ri­zikója, még most is 36—40 százalékos kama­tokkal operáljanak. Ez a rendes üzleti élet visszatérését már eleve kizárja. A miniszternek sürgős intervencióját kérte az érdekeltség. Walkó kereskedelmi miniszter pontonként megtárgyalta a memorandumot a küldöttséggel. A Devizaközpont azonnali lefaragására nézve nem tett semmi ígéretet, az árkalkuláció tekinte­tében azonban tárgyalásokat indít meg, melyekre az érdekeltség kiküldöttein kívül az OKÁB el­nökét is bevonja. A kereskedők valorizált hite­lének megdrágítása ügyében keresni fogja a mi­niszter az orvoslást Végül előterjesztették a kereskedők panaszai­kat a kényszerkölcsön tárgyában s annak ará­nyosabb megállapítását, a lombardírozás lehe­tővé tételét és a március 10-iki határidő elhalasz­tását kérték. — A nemzetgyűlés elnökének fogadóestélye. A nemzetgyűlés elnökének fogadóestélyére a mai nap folyamán is tömegesen érkeztek be a jótékony célt szolgáló adományok a társadalom minden rétegéből. Az estély az előkészületek­ből ítélve, olyan káprázatosan szép látványnak ígérkezik, aminő hosszú évek óta nem volt Budapesten. Az estély programjáról holnap fog a szervezőbizottság részletes tájékoztatót ki­adni a közönségnek. Ezúttal arra kéri a meg­hívottakat, hogy a belépésre jogosító igazol­ványaikat még az estély előtt váltsák ki, mert közvetlenül az estélyen való megváltásuk nagy kényelmetlenséggel és torlódással járna. Újból hangsúlyozza a bizottság, hogy az estély büfféje teljesen díjmentesen áll a meghívott közönség rendelkezésére. A rendkívül finom ízléssel összeállított büffé enni- és innivalóit a különböző ipartestületek ajánlották fel önkén­tes adományként Kérik a közönséget, hogy az estélyen legkésőbb 9 órakor jelenjék meg, mert később, a kormányzó és a főhercegi csa­ládok tagjainak fogadási ideje alatt, a közön­ség felvonulása szünetelni fog. A szervező­­bizottság (Országház, VII. kapu, 3. számú bi­zottsági terem) délelőtt 10—2 és délután 4—8 óráig a közönség rendelkezésére 411. Szombat nyúl a gazdasági élethez, csupán arról nem gondoskodik, hogy a fix fizetésűek és a munka­bérből élők helyzete, akik napról-napra élnek, valamennyire javuljon. Januárban a közszük­ségleti cikkek ára negyvennyolc százalékkal emelkedett, februárban pedig hatvan százalék­kal, összesen tehát jóval többel, mint száz szá­zalékkal. Ezzel szemben azt kell látnunk, hogy a legnagyobb munkabéremelés sem volt több ötven százaléknál. Olyan szörnyű állapotok vannak, hogy félő, valami kirobbanás lesz. A külföldön az indexrendszer mindenütt beváni, így legalább is érdemes arra, hogy minálunk is foglalkozzanak vele. A miniszterelnök az index­ellen Bethlen István gróf miniszterelnök kéri, hogy a Ház az elnöki napirendi indítványt fogadja el, mert a valorizációs törvényjavaslattal kap­csolatban szerdán az ellenzék amúgy is foglal­kozhatni a drágaság kérdésével. Farkas István állításaival szemben kijelenti, hogy egyetlen kormánynak sem lehet hivatása a munkabérek maximális vagy minimális mértékének meg­állapítása. Ezt csupán ott teheti, ahol ő a munkaadó és így statuálhat követendő példát. Ezt a kormány meg is tette, mert a közalkal­mazottak márciusi fizetését fel is emelte. Érte­sülései szerint a munkaadók e tekintetben kö­vetni fogják az államot. Megengedi, hogy az Indexrendszer néhány államban Walu­ban bevált, de ugyanakkor figyelmeztetnie kell arra is az ellenzéket, hogy amikor Németországban az indexrendszerre tértek át, kimondották, hogy többet kell dolgozni. Különben az index tekin­tetében már többízben kifejtette álláspontját, így fölöslegesnek tartja a további teoretikus vitát. Bartos Andor az elnök napirendi javaslatát ajánlja elfogadásra. Pak­ots József elismeri, hogy a kormány va­lóban foglalkozott a drágaság kérdésével, de ez a vasúti tarifa emelésében, a posta, telefon, távirda díjemelésében, a trafik és a cukor meg­drágításában, szóval az állami ádrágításban nyilvánult meg. Nem igaz, hogy a drágaságot illetően nincsenek fix javaslatok. Figyelmeztet mindenkit arra, hogy a mai helyzet a nagy nyugtalanságoknak a forrása. Kéri a kormányt, hogy ne zárkózzék el mereven az ellenzék ké­­rései elől és törődjék a dolgozó emberek hét­köznapi dolgaival. Farkas István napirendi ja­vaslatát ajánlja elfogadásra. Perlaky György nem érti, ha olyan sürgős dolognak tartja az ellenzék a gazdasági törvén­yeket, miért húzzák akkor az időt. Az elnök a napirendi javaslatot ajánlja elfogadásra. Mi­után a Ház ehhez hozzá is járult, az ülés féli három órakor véget ért.

Next