Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-02 / 181. szám

2 1924 szeptember 1. VILÁG veszi komolyan a Dawes-tervezet által reá hárított kötelezettségeket. Ez a benyomás több oknál fogva járhatna kellemetlen következményekkel. Mindenek­előtt azért, mert most került sor egy igen kényes, és nehéz műveletre: a jóvátételi kölcsön kibocsájtására. A másik ok pedig az, hogy a francia jobboldal legalább­­egy­előre igen éles kifogásokat emelne akkor, ha Herriot az egyéves határidő letelte előtt ürítené ki a Ruhr-vidéket, mert a jobboldali politikai körök szerint Németország legalább addig fog fizetni, amíg a Ruhr-vidéken fran­cia csapatok állanak, és így a Ruhr-vidék­­nek január elejére remélt­ kiürítését szintén komplikálná, sőt igen nagy mértékben komplikálná az, ha a német kormány ki­egészítené magát a német nemzetiek néhány vezérével. Rendkívül nehéz volna megoldani a sze­mélyi kérdéseket is akkor, ha arra kerülne a sor, hogy a német kormány egészítse ki magát jobbfelé. A helyzet ugyanis az, hogy a német nemzeti párt újdonsült politikusai, akik csak az összeomlás hullámverésével kerültek felszínre, természetesen igen fe­gyelmezetlenek , és így a legmesszebb men­tek el a londoni egyezmény elítélésénél. Ezért az ilyen politikusok csak kevéssé jö­hetnek számba a kormány kiegészítésénél. Vannak azután a német nemzetiek sorában régi, iskolázott politikusok, akik sokkal job­ban ügyeltek szavaikra, mindig óvatosan szövegezték meg mondanivalóikat, csak fentartásokkal utasították vissza a londoni egyezményt, és ebből a szempontból posszi­­bilisak volnának. Csak éppen ezek a régi iskolázott poli­tikusok mind igen exponált szerepet ját­szottak a háború előtt és a háború alatt, természetesen a német politikának azon az oldalán, amely szívesen fogadta a háborút, és nem tartotta sürgősnek a háború lezárá­sát. Az ilyen múlttal terhelt politikusok be­vonulása a német kormányba egyenesen katasztrófális következményekkel járhatna a francia politikai helyzet alakulására, de nem maradna konzekvenciák nélkül An­gliában sem. Hiszen nem szabad elfelejteni azt, hogy a német nemzetiek vezérkarának soraiban Tirpitz nagyadmirális volt a legóva­tosabb a londoni egyezmény ellen intézett of­­fenzívánál, de azért Tirpitz nagyadmirális mi­niszterségét a legnehezebb elképzelni a most adott külpolitikai viszonyok közt. Legfel­jebb arról lehetne szó, hogy a német nem­zeti párt két egész színtelen tagja legyen néhány hét múlva miniszterré. De ez nem olyan megoldás, amiért lelkesedni tudnának a német nemzeti párt igazi vezérei. Így az­után — legalább egyelőre­­ sokkal való­színűbb a birodalmi gyűlés feloszlatása, és az új választások kiírása, mint a kormány átszervezése. A politikai helyzet A miniszterelnök Genfben Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap délelőtt Genfbe utazott Daruváry Géza külügy­miniszter kíséretében. Elutazása előtt kijelen­tette, útjának az a célja, hogy érintkezést ke­ressen a külföldi államférfiakkal, köztük az új kormányelnökökkel. Pénteken összeül a nemzetgyűlés­­ A nemzetgyűlés összehívását kérő ívet ma délelőtt 10 órakor nyújtották át az országház­ban Zsitvay Tibor alelnöknek, aki pénteken délelőtt tíz órára össze is hívta a nemzet­gyűlést­. Az ívet 32 képviselő írta alá, még­pedig 24 szociáldemokrata és 8 polgári ellenzéki. Az összehívást Peyer Károly fogja megindokolni, aki beszédében ki fog terjeszkedni a munka­­nélküliség problémájára, továbbá a vagyon­­váltság-földek kérdésére. A kormány részéről Vass József miniszterelnök-helyettes fog vála­szolni Peyer beszédére. Felszólal még Bod János miniszter is. Továbbá Drozdy Győző, Sándor Pál,­­akik a napirendi vitában a föld­reform ügyét és a forgalmi előlegek kérdését teszik szóvá. Korányi beszéde a népszövetségi tanácsban Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a nemzetek szövetségének tanácsa előtt nagyobb beszédet mondott. A többi között ez mondotta: " Örömmel jelenthetem ki itt önök előtt, hogy a nemzetek szövetségének cselekedete meg­győzte a magyar nemzetet, hogy ez a szövetség nem egyes boldogabb, hatalmas nemzetek be­folyását érvényesíti azok saját érdekében, ha­nem magas eszményt szolgál. Ez az eszmény mindnyájunk lelkében derengett, akik az igaz­sághoz, a szabadsághoz s az emberi méltóság­hoz való jogát elismerjük minden embernek, bármely nemzet vagy faj fia legyen is, de a nemzetek szövetsége az, amely ennek az esz­mének gyakorlati érvényesítését kezdi meg­hozni a fáradt, konvulzióktól gyötört világ szá­mára. A magyar nemzet ma már osztja ezt a hitet, ezt a reményt és amit érte a nemzetek szövetsége tett, azt azzall kívánja meghálálni, hogy a szövetség eszményét egyesíti saját nem­zete eszményeivel. A nemzetek szövetségének­ műve rövid pár hónap alatt nagy, üdvös változást idézett elő. A magyar pénz stabilitása biztosítva van. Ki­tűnően működő új jegybankja garantálja a valutapolitika helyes és biztos vezetését. A rot­hadással járó élősdiség, a pénz rosszabbodására alapított, demoralizáló spekuláció megszűnt. A viszonyok biztos megítélését akadályozó ködös bizonytalanság, amely minden reális számítást és tervet lehetetlenné tett az állam, a magán­gazdálkodás számára, eloszlott. Három politikai beszámoló Debrecenben Vasárnap Debrecen városában három politikai beszámoló hangzott el. A város nemzetgyűlési képviselői keresték fel választóikat és egy közös nagygyűlésen ismertették a politikai helyzetet. A rendőrség nyilvános téren a nagygyűlést nem engedélyezte és így a hatvan uccai Pásztor-féle ház udvarán kellett a beszámolókat megtartani. Fél négy órakor, mikor a gyűlés megkezdődött, mintegy tízezer főnyi tömeg töltötte meg az ud­vart. Mindegyik képviselőt lelkesen ünnepelték, a beszédeket minduntalan megszakította a hall­gatóság tetszésnyilvánítása és egyhangúlag foga­dalmat tettek arra nézve, hogy a polgári ellenzé­ket és a szociáldemokrata pártot a végsőkig tá­mogatják a­­Bethlen-kormány ellen vívott harcá­ban. A gyűlést Kertész János nyitotta meg. Az első felszólaló Hegymegi Kiss Pál nemzetgyűlési képviselő volt, aki a két év óta kifejtett parla­menti működését ismertette. Az ellenzéknek ez­­ideig sikerült levétetni a napirendről a rend­ja­vaslatot, amellyel a kormány az országot rend­őrállammá akarja átalakítani. Kijelentette, hogy minden besületes polgári ellenzéki képviselőnek egyet kell érteni azzal az elvi deklarációval, amelyet Peidl Gyula a szociáldemokrata párt nevében a nemzetgyűlés megnyitásakor­­előter­jesztett. Csakis ezen az alapon lehet az országot talpraállítani. Hangoztatta a munkásság és pol­gárságnak a demokrácia jegyében való együtt­működésének szükségességét. Nem polgári frontra van szükség, amint ezt Bethlenek han­goztatják, hanem a demokrácia frontjára. Bele kell kapcsolódnunk a művelt nemzetek kultúr­­közösségébe. A miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt még azt hangoztatta, hogy a demokráciára nincs szükség, mert mindenütt a konzervatív politika érvényesül. Azóta nagy változás követ­kezett be úgy az angol, mint a francia politiká­ban és most már Bethlen is kénytelen lesz eddigi álláspontján változtatni, csakhogy senki sem hisz az ő őszinteségében, mert hiába ajánlja az ő különleges demokráciáját, cselekede­tei reakciósak. Végül a demokrácia és a megér­tés szükségességéről beszélt, amit a hallgatóság élénk helyesléssel fogadott. Ezután Györki Imre szociáldemokrata képvi­selő szólalt föl. Ismertette a pártnak és a pol­gári ellenzék harcát a szanálási törvényjavas­latok ellen. Összehasonlítást tett az osztrák és a magyar külföldi kölcsönök között és kimu­tatta, hogy Ausztria mennyivel előnyösebb feltételek mellett jutott külföldi kölcsönhöz. Foglalkozott a munkanélküliség súlyos követ­kezményeivel, amely sehol sem halott olyan pusztítóan, mint nálunk, mert annak lefolyá­sát más országokban közmunkák elrendelésé­re és munkanélküli-segéllyel enyhítették. Be­szélt a lakáshiányról, amely Debrecenben is épúgy fönnáll, mint a fővárosban, vagy máshol. A kormány nem oldotta meg a legsúlyosabb problémákat, nem gyógyította a háború­ okozta sebeket. Ehelyett tűrte, sőt elősegítette még a háború előtt alkotott szociálpolitikai alkotások tönkretételét is. A közteherviselés sohasem volt olyan egyenlőtlen és igazságtalan, mint ma. A kormány nem számol a munkások és kisemberek teherviselő képességével. A munka­erő kizsákmányolását semmi sem gátolja. A dolgozó munkás sem bírja megkeresni azt, ami szükséges a létfentartáshoz. Ezután rámu­tatott az Eskütt-ügyre, amely már a tizedik védőt és a harmadik vizsgálóbírót emészti föl. Ez tulajdonképpen nem Eskütt-ügy, hanem a kormány ügye. Bizonyítja ezt az is, hogy a mi­niszterelnök sietett nyilatkozni. Végül erős szavakkal ostorozta azokat, akik az utóbbi években a nemzeti jelszavakat a saját önző céljaikra használták és lehazaárulóztak min­denkit, aki nem tartott velük. A demokrácia nem ellentéte, hanem éltető kovásza az igazi nemzeti érdeknek. Az utolsó szónok Nagy Vince Kossuth-párti képviselő volt, aki rámutatott a földreform végrehajtása körül végbemenő eljárásra. A va­­gyonváltságföldek nagy részét eddig a nagybir­tokosok használták és az államnak csekély haszonbért fizettek érte. Most, amikor látják, hogy ezt a hiányos földreformot mégis csak végre kell hajtani, a földreform céljaira alig van egyéb terület, mint a vagyonváltságföld, holott ez eredetileg nem a földreform céljaira volt szánva, hanem az államháztartás egyen­súlyának helyreállítására. Ha ezt erre hasz­nálják föl, akkor nem lett volna szükség kül­földi kölcsönre. Az új vámtarifáról kimutatta, hogy a magas vámok mennyire sújtják az or­szág legszélesebb néprétegét s drágítják a szük­ségleti cikkek árát. A külpolitikáról szólva, jól­eső örömmel állapítja meg, hogy a háborús pár­tok most már a győző államokban is megbuk­tak. A béke és a demokrácia hívei veszik át Európa kormányzását. Már­pedig, ha a győző államok a demokrácia és a nemzetközi béke alapjára állanak, akkor nekünk, legyőzöttek­nek kétszeresen kötelességünk odaállani. Beszéde végén kifejtette, hogy a jelenlegi nemzetgyűlés nem fejezi ki a nemzet akaratát. Ezért arra kell törekedni az ellenzéknek, hogy kiharcolja az általános, egyenlő, titkos választójog tör­vénybe iktatását, amelynek alapján egy új nem­zetgyűlést kell összehívni. Beszédét az eljövendő demokratikus, boldog Magyarország éltetésével fejezte be. Ezután Kovács József beterjesztette a hatá­­rozati javaslatot, amely szerint a gyűlés a leg­teljesebb bizalmáról biztosítja Debrecen mind a három kerületének képviselőit, követeli a szabadságjogok helyreállítását, a sajtószabad­ságot, az esküdtszék visszaállítását, az inter­nálótábor föloszlatását, általános amnesztiát, az általános, titkos választójog törvénybe iktatá­sát és a közigazgatás demokratizálását, végül üdvözli Herriot francia és MacDonald angol miniszterelnököket a londoni konferencia sike­res befejezése alkalmából. A határozati javas­latot a gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el. Nagyatádi Szabó „árulóiról és gyalázóiról. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi mi­niszter választókerületének székhelyén, Nagy­atádon részt vett a hősök emlékművének le­leplezési ünnepélyén, több egységespárti kép­viselő kíséretében. Délben kétszáz terítékes bankett volt tiszte­letére a Korona-szállóban, ahol pohárköszön­tőt mondott. Kijelentette, hogy politikai működése a leg­­ellentétesebb érzelmeket váltotta ki, elismerés és dicséret mellett a legsúlyosabb támadásokat és gyalázkodásokat is el kellett viselni. Az lett árulója és gyalázkodója, aki vele egy tálból mártott. E gyalázat elviselésére csak azért ta­lált erőt, mert látta, hogy sem a vezető körök, sem pedig a nép el nem adták őt tudáspénzért. Ezután a kisgazdapárt politikájáról beszélt. Kifejtette, hogy a kisgazdapárt nem­ kormá­nyoz Magyarországon, csupán részt vesz a kor­mányzásban, összefogott mindenkivel, aki az ország boldogulásáért valamit tehet. Becsülete­sen és őszintén kereste a megértést a magyar intelligenciával. Ilyen körülmények között figyelmezteti a magyar közvéleményt, hogy vi­gyázzanak, akik ezt a helyzetet meg akarják dönteni, mert minden európai ország példája azt mutatja az utolsó években, hogy erősebb megrázkódtatások után az eltolódás nem jobbra, hanem balra következik be. Ha a kisgazdapárt azt fogja látni, hogy hiába hozta meg az eddigi áldozatokat és ezen az úton nem tudja tovább szolgálni az orszá­got, megvan az eszköze arra, hogy ezentúl ön­állóan járjon tovább útjain. A földreform-törvény mérsékelt és becsüle­tes, a legostobább politikát folytatják azok, akik ennek ellenállnak, csupán azért, mert nem bírnak elviselni egy kisgazdaminisztert. Ezek azonban megérhetik esetleg azt, hogy talán nemsokára csupa munkásminisztere lesz az országnak. A földreformot többé megsemmi­síteni nem lehet. Beszédét azzal végezte, hogy becsületes úton haladt, pályáját szegényen kezdte és szegényen fogja végezni. Ezután Hoyos Miksa, Bszky Gyula, Schandl Károly és mások mondottak még pohárköszöne­teket. A miniszter este egynapos látogatásra átment családjához, Erdőcsokonyára, kísérői pedig visszautaztak Budapestre, szenvedéshez, hogy enyhíthesse. Szerencsés kezű, úgynevezett nagykereső, közben jóté­kony, szociális érzékű, alkalmazottainak ba­rátja. Valamikor Budapest éjszakai életének jellegzetes alakja volt, fiatal írók és művészek társaságának tagja és élete végéig hű maradt a régi miliőhöz, amely közben szintén felnőtt, előkelővé vált az emberek révén, akik bele­tartoztak. Komlós Jenő halálával kevesebb lett azoknak a száma, akik az intelligens pol­gár tiszteletreméltó áhítatával állnak szem­ben a művészetekkel és akik az ügyességük és munkájuk szerezte vagyont és tekintélyt örömmel állítják a szép és nemes Célok szol­gálatába. Komlós Jenő úr. A Schwartzer- szanatórium vezérigazgatója, Komlós Jenő dr., hétfőn hajnalban váratlanul meghalt. Egy hét előtt Balatonal­yán hirtelenül megbetegedett, mire Budapestre szállították és a Siesta-szanatóriumban vették ápolás alá, azonban betegsége, a fehérvérűség, néhány nap alatt sírba vitte a negyvenkilenc éves embert. Komlós Jenő dr. egyike volt a legérdekesebb budapesti karriereknek. Banktisztviselőként k­ldte, néhány évig tőzsdei diszponense volt egy kisebb banknak, majd a Schwartzer-szana­­tórium igazgatója lett és rövidesen az egész intézményt az ő agilitása és szervező tehetsége irányította. A Schwartzer szomorú sárga háza az ő keze alatt alakult át modern pszichiátriai szanatóriummá, az ő szívós munkával elsajátí­tott szakértelme teremtette meg az öreg Ba­­barczy-Schwartzer romantikus jószándékából Európa egyik legjelentősebb „zárt intézet“-é­. Éveken keresztül utazott és tanulmányozta a külföldi elmegyógyintézetek szervezetét és mi­közben adminisztratív területen alkalmazta ta­pasztalatait, negyvenegy éves korában letette a gimnáziumi érettségit, beiratkozott a budapesti tudományegyetem orvosi fakultására és öt­ év múlva megszerezte az orvosi diplomát. Az volt a véleménye, hogy a betegek jóvoltáról fokozott mértékben gondoskodhatik, ha az orvosi gon­dolkodást és szakértelmet az egész vonalon érvényre juttatja a szanatórium ügyeinek inté­zésében. Néhány év előtt a Schwartzer szom­szédságában, a Ráth György utcában,­­ fölépít­tette a Siesta-szanatóriumot, amely rövid idő alatt egyike lett a főváros legjobb nevű gyógy­intézeteinek. Komlós Jenő dr. tipikus amerikán­us volt. Szívósság, aktivitás és ötletesség jellemezte. Tele volt vállalkozó kedvvel, merészen és sok­­szor­ vakmerően tört a cél felé, amelyet kitű­zött magának. Munkabírására a legjellem­zőbb, hogy ugyanakkor, amikor a Schwartzer és a Siesta adminisztratív igazgatói teendőit látta el, állandó alakja volt a budapesti tőzs­dének és éjszakákon át készült az orvosi vizs­gára. Fehér volt, szerette a spekulációt, az ügyességet, egyéni invenciót megkövetelő kom­plikált üzleteket, közben jó ember, aki orvos lett, mert közelebb akart férkőzni az emberi­­ A nyári Madrid Madrid, 1924 augusztus. (A Világ tudósítójától.) Száztíz nap óta csak kétszer vagy háromszor esett egy pár esőcsöpp. A kasztíliai fete­ket valósággal kiégette a nap, az aratá­s kedvezőtlen (a lisztárak már emel­kedtek), Madridban negyvenöt fokig fölment a hőmérő. De azért a nyári Madridnak is meg­vannak a maga szerelmesei, a maga Podma­­niczky Frigyesei, akik nem követik az udvar, az arisztokrácia és a diplomáciai kar példáját, hanem itt töltik a kánikula heteit. Pedig ez valóságos hőstett, mert Madrid nyáron egészen elnéptelenedik. Bizonyos fokig így van ez más nagyvárosokkal is, de míg azokban az élet sohasem szűnik meg teljesen, Madrid a nyáron elveszti fővárosi jellegét, és minthogy e jellegén kívül más létjogosultsága nincsen, tízhetes letargiába esik. Madridnak nincs ipara és ke­reskedelme csak azért van, mert főváros, amelyben arisztokraták, diplomaták, katonák­ és hivatalnokok élnek. Párizs valóiszír­űleg Pá­rizs maradna, ha Orleans lenne is Francia­­ország hivatalos fővárosa, úgy ahogy New­ York sem veszít azzal, hogy a parlament Washing­tonban székel. Madrid inkább Rómához és Petrográdhoz hasonlítható, amelyek mindenü­ket fővárosi voltuknak köszönhetik, azaz kö­szönhették. Szóval, július elején a kirá­lyi család San­­tander­be, majd San Sebastian­ba költözik, és ott marad legalább szeptember végéig. Vele megy a külügyminisztérium, és természetesen a diplomáciai kar is. Az arisztokrácia vagy megelőzi, vagy nyomon követi az uralkodót, és a jómódú polgároktól sem lehet rossz néven venni, hogy nem teszik ki magukat a tropikus hőségnek. Sőt a nem jómódú polgárság is el­megy Madridból, részint a Sierra de Gua­­darrama-ba, részint a Baszk-öböl fürdőibe. Ha másként nem teheti, elad néhány bútordarabot. Mondom,, Madrid elnéptelenedik, az elegánsabb vendéglők zárnak, valamint a színhívők is. Nem marad más Madridban, mint a szegény ember és a néhány Madrid-imádó, aki ujjong, hogy szeretett városa a téli és tavaszi Madrid kozmopolita városából Goya tipikusan spanyol városává alakul át. Amilyen nagy ugyanis az idegenforgalom márciustól májusig, olyan mi­nimális a nyári hónapokban, amikor nem látni angolt a Baedekerével, és amikor nincs más nő Madridban, mint a madrilena castiza, a „tőről metszett madridi nő“. Éppen ez marasztalja a nyári Madridban a város igazi szerelmeseit, a La Pradera de San Isidro, a „Szent Izidor mezője" Goya-jának e halk utózengése. Ilyenkor majdnem eltűnik a Franciaországból importált modern divat, a női kalap, a madrilena kicsi, vékony fátyolt hord koromfekete, vagy aki nem ritkán sző­kére festett haján, vagy még azt sem. Dél­előtt még van egy kis élet az uccákon, de ebéd után mindenki alszik, az üzletek zárnak és csak a hosszú fiesta után, úgy hat óra felé látni megint embereket, többnyire a kávéhá­zak előtt, ahol sört isznak, vagy a stílusnak megfelelőbben hord­ata-l szürkölnek. Amíg egészen be nem sötétedik, álmos sz­emmel ül­nek, vagy járkálnak, és csak vacsora­időben, v úgy féliíz-tíz felé kezdenek ismét megeleve­nedni. Azután mennek ki a Retiro-ba, varieté­­előadást megnézni, a Bombilla-ba, táncolni, vagy a Rosales sétatérre katonazenét hallgatni és persze mind a három helyre egyszersmind flörtölni is. Az előkelőbb közönség számára ott van a Parisiana, és a még előkelőbbek szá­mára (ha ugyan vannak ilyenek a nyári Mad­ridban), a Stádium. Aki a napot át tudja aludni, az egész kelle­mesen töltheti el a nyarat a spanyol főváros­ban. Elmehet a Verbona de la Paloma-ra és más búcsúra, a kis madrilenákkal chotts-t tán­colni. A Cisne-színházban két pesetáért a föld­szint első sorából megnézheti a spanyol nép­színmű — a zarzuela-irodalom klasszikus pél­dányait. Elmehet harmadrangú bikaviadalokra is, csak harmadrangúakra, mert a nagy tore­­rók és a jó bikák ilyenkor csak az előkelő fürdőhelyeken szerepelnek. Elmehet végül a mozikba és flörtöt kezdhet egy helyes kis spa­nyol lánnyal. A nyári Madrid szerelmesei nem is olyan ostobák. Révész Andor dr. ----- Imiim.— Kedd A „Világ”” azért küzd fennállása óta, hogy Magyarország ne legyen sziget Európa kultúrájának tengerében. Szerkesztőségi telefon: . 58—00 Kiadóhivatal: .... 81—80

Next