Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-02 / 181. szám

Kedd Boris Szavinkov r­eve merült föl most újból a sokesztendős feledésből. A moszkvai forradalmi törvény­szék halálra ítélte Szavinkovot, mint ellen­­forradalmárt, de egyben kegyelemre aján­lotta őt, és a népbiztosok tanácsa nyomban leszállította a halálos ítéltet tízesztendős börtönre... Boris Szavinkov az orosz forradami évek legérdekesebb, és legkalandosabb alak­jai közé tartozik. Politikai pályáját az anarchisták sorában kezdte Szavinkov a merényletekkel, és ezért kénytelen volt há­tat fordítani az orosz határnak, de a há­ború kitörése után jelentkezett hadiönkén­tesnek, és így tért haza. A márciusi orosz forradalom után Kerenszkij bizalmi embere gyanánt jutott egyre nagyobb szerephez Szavinkov. Mint emlékezetes, Kerenszkij a legszélsőbb baloldali irányt képviselte a Lvov herceg elnöklete alatt megalakult kormányban, mint igazságügyminiszter, de két-három hónap múlva már Kerenszkij volt a miniszterelnök, és Kerenszkij vívta a nehéz harcot a kormány balszárnya ellen. Kerenszkij végül abban a reményben, hogy így kezében koncentrálhatja az egész hatal­mat, maga vette át a hadügyi és a tengeré­szeti tárcát, de mind a két minisztériumban Szavinkovot tette meg helyettesévé és így a valóságban Szavinkov vezette ezt a két mi­nisztériumot. Kerenszkij inkább a szavak embere volt, mint a cselekedeteké, és ezért bízott Szavin­kov erélyében. Szavinkov viszont felismerte a miniszterelnök erélytelenségét és csak egy menedéket látott a bolsevisták hatalomra­­jutásával szemben: a katonai diktatúrát. Ezért azután Szavinkov beszélte meg Kor­­nilov tábornokkal az előretörést Pétervár felé, és Kornilov abban a hiszemben indult útnak, hogy Kerenszkij részéről ellenállás nélkül veheti át a hatalmat. Most követke­zett egy olyan fordulat, amelyet Szavinkov nem tudott megmagyarázni, noha többször írt már memoárokat az érdekes napokról. Kornilov tábornok Szavinkov biztatására indult el az orosz főváros felé, és azután találkozott a­­ Szavinkov által megszerve­zett ellenállással. A bolsevizmus uralomrajutása után Sza­­vinkov egy ideig Párizsban élt, és ott ösz­­szeköttetésbe lépett azokkal az ellenforra­dalmi körökkel, amelyektől igen távol állott a bolsevizmus hatalomrajutása előtt. Párizs­ból azután Varsóba tette át működésének színhelyét Szavinkov, hogy közelebb legyen az orosz határhoz, és úgy látszik, hogy Var­sóból elég hatásosan tudott dolgozni a szov­jet kormány ellen, mert Moszkvában igen erélyesen követelték Szavinkov kiutasítását, sőt kiadatását is. A lengyel kormány egy ideig védelmébe fogadta Kerenszkij helyet­­tesét, de azután meghajolt az egyre élesebb hangú moszkvai követelések előtt, és Sza­vinkov kénytelen volt távozni a lengyel fő­városból. Most hosszú hónapokig nem tudták, hol és merre jár Szavinkov, míg azután egy na­pon­­ Moszkvában merült fel Szavinkov. Kiderült róla az a mindenesetre bátor csele­kedet, hogy hamis útlevéllel átlépte az orosz határt, és odahaza próbálta megszervezni azokat az ellenforradalmi erőket, amelyek már igen hosszú ideje nem mozognak a szovjet­ kormánnyal szemben. Hónapokon át tudta folytatni Szavinkov ezt a földalatti tevékenységet, míg végül a szovjet hatóságai megtalálták és a forradalmi törvényszék elé állították Szavinkovot. A szovjet­ kormány szempontjából nézve Szavinkov a legrégibb ellenforradalmáról­ közé tartozik, hiszen útnak indította a kozá­kokat a bolsevisták ellen már akkor, amikor a bolsevisták még nem voltak hatalmon. Egyelőre ismeretlenek azok az okok, ame­lyeknél fogva a szovjet­ kormány aránylag enyhén bánt ezzel a reánézve kétségkívül ve­szélyes ellenforradalmi vezérrel, hiszen hó­napokig tartott, amíg az angol és a francia szocialisták ismételt erős nyomására a mosz­kvai kormány megkegyelmezett az orosz szocialista vezérek halálra ítélt részének, míg Szavinkov alig néhány óra alatt kapta meg a kegyelmet, amennyiben kegyelemnek lehet ne­vezni azt, hogy a halálos ítélet átváltozott tízesztendei börtönné. Talán azt vették számba­­ Moszkvában, hogy hosszú külföldi tartózkodása alatt Szavinkov igen sokfelé szerzett ismerősöket, barátokat, nagyon is­mert nevet visel, és szépirodalmi munkáival is figyelmet keltett. Ezért kivégezni igen ba­jos lett volna Szavinkovot, és Moszkvában ezúttal alighanem helyesebbnek tartották a haladéktalan megkegyelmezést, mint azt, hogy újból több hónapon át essék szó a ha­lálos ítéletről, és végül mégis kénytelen le­gyen kegyelmet adni a szovjet­ kormány, a külföld nyomása alatt. VILÁG 1924 szeptember 2- Gazdasági okok­ból ratifikálta Berlin a londoni egyezményt (A Világ berlini tudósítójától.) Érdekes részletek válnak most ismertté azokról a gazdasági okokról, amelyek a német nem­zetieket a londoni egyezmény megszavazá­sára kényyszerítették. Németország egyik gazdasági vezetője erre vonatkozóan a kö­vetkezőket mondotta : " A közvélemény nem tudja, hogy a Dawes-féle törvény első felmerülése óta a német ipar és a nagykereskedelem nagy kül­földi hitelüzleteket kötött, amelyeket azonban a hitelezők csak azzal a feltétellel folyósí­tottak, hogy a londoni egyezmény el nem fogadása esetén a kölcsönadott összegeket a német cégeknek azonnal vissza kell fizet­niük. Nagy gyárak vettek fel ilyen külföldi hiteleket Angliából és Hollandiából. Ez a körülmény okozta, hogy a német nagyipar rendkívüli nyomást gyakorolt a német nem­zetiekre. Éppen ilyen ismeretlen a nyilvá­nosság előtt, hogy mértékadó pénzügyi kö­rök a londoni egyezmény elfogadása esetén hajlandónak nyilatkoztak arra, hogy a né­met mezőgazdaságnak is nagy hiteleket nyúj­tanak. Ezenkívül várható volt, hogy bizo­nyos külföldi pénzügyi csoportok a londoni egyezmény elfogadása után nagymértékben részt vesznek a német gazdasági életben, ami elsősorban a részvények nagyarányú vásár­lásában fog megnyilvánulni. Természetes, hogy ilyen körülmények közt a gazdasági körök mindent elkövettek, hogy a londoni egyezmény létrejöhessen. Ma már a tőzsdén is érezhető volt a lon­doni egyezmény elfogadásának hatása. Nagyarányú részvényvásárlások mutatkoz­tak és igen sok rejtett deviza került a piacra. Az első jóvátételi ellenőr (A Világ berlini tudósítójától.) Ma érke­zett ide az első nemzetközi ellenőr, aki a londoni egyezmény végrehajtását fogja el­lenőrizni. Ez az ellenőr Fraser angol jo­gász, aki ma látogatást tett Luther dr. pénz­ügyminiszternél. Látogatása alkalmával be­jelentette, hogy a jóvátételi kifizetések el­lenőre, Young, csütörtökön érkezik Ber­linbe. A birodalmi kormány a külföldi meg­bízottak fogadásán nem jelenhet meg teljes számban, mert Marx kancellár és Strese­­mann külügyminiszter rövid szabadságra utaztak. A főbiztos megkezdte működését Párizsból hivatalosan jelentik . A jóvá­tételi bizottság a londoni konferencia záró­jegyzőkönyvében foglalt határozatoknak megfelelően megállapította, hogy a Dawes­­jelentés végrehajtására szükséges német törvényeket a jóvátételi bizottság által el­fogadott szövegben kihirdették. Megállapí­totta továbbá, hogy a jóvátételi fizetések fő­biztosa átvette funkcióit. Telekor — házi szikratávíró — gázturbina Beszélgetés Mihály Dénessel, a feltalálóval (A Világ tudósítójától.) Mária ucca 29., II. emelet, balra első ajtó. Itt lakik az univerzális­hírű feltaláló, Mihály Dénes. Még egészen fiatalember, neve azonban sűrűn szerepel az amerikai, angol, francia, dán, japán s természet­szerűleg a magyar sajtó hasábjain, szakfolyó­iratokban és a tudományos művek egész légiója foglalkozik experimentumaival s számol be azok eredményeiről. A távolbalátás problémája Nem hiú ember. Csak száraz adatokat kínál elém életéből: 1991 július 7-i­kén születtem Gödöllőn. Ko­rán éreztem hivatottságot a pályám iránt. Ini­­ciatív, képzetápperceptió-képességem számos megnyilatkozása késztetett arra, hogy komolyan fogjak tanulmányaimhoz. Hamarosan tisztába jöttem azzal, hogyha fantasztikusnk látszó ötle­teimet funkcióképes mechanikus formában aka­rom megkonstruálni, úgy a technikának nem egy, hanem számos ágában kell magamat specia­lizálnom. Ez a felfogásom akkor bizonyult he­lyesnek, amikor 1911-ben a távolbalátás problé­májával kezdtem foglalkozni. Ennek a kérdésnek technikus megfejtésébe nem jelentéktelenebb tudósoknak mint Bell, Carey, De Paiva, Ayrton, Parry de Blanc, Szcsepanik, Majorana, Pontois, Nipkord­, Sutton, Weiller, Sziesegang, Brillouin, Coblyn, Nisco, Re, Jávorsky, Frankenstein, Lux, Rignouse, Fournier, Rosk­agnak törött bele a bicskájuk, sőt Korn dr. is sokáig agy­rémnek minősítette az egészet. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a telekoz feltalálása olyan technikust igényelt, aki nemcsak az optika tech­nikájának, hanem az elektro-, rádió-, kinő-, pre­cíziós mechanika-, gyengeáramú stb. technikák­nak is speciális ismerője s amellett erősen kom­­binatív­ agyú ember. Mindezek szem előtt­ tartásá­­val végeztem tanulmányaimat a párizsi Hant Ficole Politec­nique-n, majd a Technisches Hochschule-n és rengeteg laboratóriumban Ber­linben, a bécsi Technisches Militár Komitéé-nál s végül a Telefongyár kötelékében Budapesten. A telehor A Telefongyár igazgatóságától kapott utasítá­sára hivatkozva, kereken megtagad minden fel­világosítást a nyilvánosság számára. Privatív azonban szívesen beszélget velem a távolbalátás elméleti és gyakorlati problémáiról, az ezzel kapcsolatos témakör demarkációin belül. Kije­lenti, hogy minden olyan cikk, mely a telehor­­ral foglalkozik, maga után vonja a világsajtó fel­szólalását, mert úgy a Figaro, mint a Daily News avagy New­ York Herald nacionalista ér­deknek tekinti, ha saját nemzetének tudná vin­­diktutatni a feltalálás jogát. Ez a vak soviniz­mus eddig is egy sereg szabadalmi port eredmé­nyezett. Természetesen hiábavalónak bizonyul minden támadás, miután a konkurens francia Belin, avagy angol Rankin csupán a képtávírót találták fel, ami azt jelenti, hogy egy fotográfiát 6 perc alatt áttáviratozhatunk a világ egyik vé­géről a másikra. De ez nem a Telehor! Mint ahogy ez Mihálynak „Das elek­trische Fernsehen und das Telehor“ című munkájában is kimerítően tárgyaltatott. A telek­omak, akár mint a rádiónak, vagy a telefonnak van egy „adó", és egy „vevő" készüléke. A kép, ami az előbbi objektívje előtt megjelenik, 1/ m mp. múlva minden fotográfiai eljárás nélkül lát­ható, lesz a „vevő" vetítőernyőjén. A két készü­lék egymástól való távolsága korlátlan lehet. A telehoz alapelve ugyanaz, mint a Kom, vagy Belin-féle képtávíróké. A képet elemeire, azaz parányi fénypontokra bontják fel (képele­mek), ezeket egy fényérzékeny elektromos szénre, a szellén-cellára vetítik. A széllén, s így a vele preparált cellának is az a tulajdonsága, hogy elektromos ellenállását a fény erőssége (in­tenzitása) szerint változtatja. Minél erősebb fény éri, ellenállása annál jobban csökken, azaz, annál erősebb áramot enged a vezetékekbe. Ily­­módon a kép sötétebb-világosabb pontjait áttele­­grafálja mint gyengébb-erősebb áramimpulzuso­kat a vevőállomásnak (reprodukálónak), ahol változó erősségű áramlökések egy erős fényfor­rást zárva tartó „relais"-ra hatva, azt kisebb­­nagyobb mértékben nyitva meg, reprodukálják a képelemeket (fénypontokat). Az így vissza­nyert képelemek most egy megfelelő szerkezet által úgy sorakoztatnak egymás mellé, amely sorrendben a másik készüléknél felbontották. Ilyenkor az adó- és vevő-készülékek együttmű­ködnek (synchronizmus). A távolbalátógép azon a fiziológiai tényen alapszik, hogy optikailag 1/1 másodpercen belül lefolyt jelenségek egy képbe folynak előttünk. Itt 1/16 másodpercre gyorsítot­ták a képtávíró SCO másodperces átvetítési se­bességét. Ami azt jelenti, hogy egy normális fo­tográfiát 10X10-es felületen pl. 100.000 kép­­elemre bonthatunk, azaz a szelén­ cella, a fény­­relais, analizáló és szintetizáló készülék mp­­­ként 100.000 változást közvetít és a bontó- és összeállítókészülékek 109.000-re a részre menő synchronitásba kell hogy maradjanak, akár ezer kilométeres távolságokban is. A telehor gyakorlati jelentősége Mihály gépének alkalmazási előnyeiről így nyilatkozik: — Szédületes perspektívákat nyit meg a XX-ik század emberének a telekor gyakorlatbavitele. A mérnöki tudomány különösen sokat köszönhet majd műszeremnek. Hiszen méréseik, melyek a háromszögtan segélyével hajtottak végre, most lehetségessé teszik majd a mérnöknek, hogy annak eszközlését akár kilométeres alapon csi­nálják meg, azaz egyik szemükhöz illesztik a helybeli képet mutató távcsövet, a másikhoz pe­dig azt, amelyik egy nagy távolságban elhelye­zett távcső szemléletét telehoz segítségével hozza közel. Miután a készülék terjedelme igen kicsiny és tömör, könnyen alkalmazható olyan helyek fel­derítésénél, ahová emberi szem nem nyerhet be­pillantást. Tudvalevő dolog, pl., hogy a tenger bizonyos mélységében a víz színe alatt akkora a nyomás, hogy az egy légmentesített búvárhajó páncélfalát is összeroppantaná, tehát búvárok alámerülése is esztelen kísérlet lenne a tengertit­­kok felkutatására s ezért a telehor válna az emberi test kiegészítő szervévé, amikor az egy fényszóróval ellátva vissza tudná vetíteni a mély­tengerek eleddig rejtett világát. A telefónnal összekapcsolva gépem, az üzletkö­téseket villámgyorsan bonyolítaná le. Tegyük fel, hogy New­ Yorkban ülne az egyik üzletember, Calcuttában a másik. Mialatt telefonon beszélné­nek egymással, a telehozban is látnák egymást, de esetleg a felszívolt közjegyzőt is, aki ott előt­tük csinálná meg a hivatalos írást. Az aláírást a gyorstávíró közvetítené, amely mp.-ként 10 táv­ iratot is képes lesz leadni eredeti írással, aláírás­sal és ujjlenyomatokkal. Úton levő gyárosok, ha előveszik leleltorjaikat, állandóan figyelemmel kísérhetik üzemük mun­káját. Mint hírszerző, elsőrendűnek fog bizonyulni a képeslapok számára. A világ eseményeit folyto­nos megfigyeléssel kísérhetik s fényképező lencséjük számára a telehoz vetített mozgóképei­ből azt a jelenetet ragadhatják ki a maguk ré­szére, amelyik a legtetszetősebb. Perfektuálni fogja a mozi műsorát is, ameny­­nyiben ha gyorstáviróval híre érkeznék pl. egy japáni földrengésnek, úgy a mozgóképszínház­ban hirtelen félbeszakítanák az előadást s a mozivetítőgép mellé felállított telehor már re­produkálná is a vászonra a borzalmas szeren­csétlenség élethű mozzanatait. Kereskedő­ emberek busás hasznot remélhetnek a telehorból, ha ez a mélytengerek vizében meg fogja mutatni a gyöngyök lelőhelyen, mázsányi arannyal elsülyedt hajókat, elveszett kábeleket, kráterek kincseit, stb. A rendőrségnek gyerekjáték lesz a bűnös ki­nyomozása, hiszen a gonosztevő fényképének széttáviratozását a világ minden helyére, egy pil­lanat alatt lehet majd véghez vinni. A távolban élő rokonok, ha kedvük kerekedik egy rádió-készülék s egy telehoz mellett letele­pedni, úgy egy uzsonna keretében olyan illúzió­­teljes diskurzust folytathatnak le, mintha csak­ugyan egy­ asztalnál ülnének. Ezeket mondta a zseniális ifjú tudós, s egy kis fantáziával egész láncát alkothatjuk a telehor nyomán előidézett fantasztikusabbnál-fantasz­­tikusabb elképzeléseknek. Gondoljuk el, mit je­lent majd pedagógiai szempontból a telehornak az iskolákban való felállítása, várjon fognak-e a jövőben is annyit utazni az emberek s nem elégszenek-e meg, majd h­a álmukból ébredve, a távolbalátógép vetítőernyőjére látják felrajzo­lódni a misztikus Kelet, avagy északi sarkvidék, netán búja India flóráját, faunáját, stb. Tökéletes-e a telehor ? — Még nem — válaszolja kérdésemre Mihály — de ez csak pénzkérdés. A telehor képei ma még gyengék, de prosperálnak. Félév alatt elő tudnám állítani a tökéletes telehort, azonban eh­hez a munkához egy millió aranykorona kell­­ene. Egy év alatt fél millióból is elkészülne. Saj­nos, a magyar tőke aligha lesz támogatója a tö­kéletesítés tervének. A Telefongyár R.-T., mely eddig Neuhold Kor­nél és Székely Imre igazgatók megértő áldozat­készsége mellett munkáim mecénása volt, végre is telefongyár s nem rendezheti be azt az üzemet, ami a telehor előállításához elkerülhetetlenül szükséges. Hiszen a távolbalátógép megszüléséhez kívánt gyengeáramú-, rádió-, optika-, precíziós­­mechanika-technikai gyáraknak egy központba egyesítése Európában sem található meg, nem­csak Magyarországon, amelynek sajnos, még op­tikai gyára sincs. A külföldi pénzkörök bevoná­sára most tettünk lépéseket. A napokban kezdtem dolgozni a telehoz egy új modelljén, mely jóval tisztább képeket fog re­produkálni, mint az eddigiek. Mihály újabb találmányai Mihály, akinek nevéhez fűződik egyébként a beszélőpiozi egy tökéletesebb modelljének alko­tása is, érdemes ismertetéssel szolgál két leg­újabb találmányára vonatkozólag: — Óriás jelentőséget tulajdonítok a kereske­delmi életben majd annak a­ dróttalan távírónak, mely immár publikusan lesz kezelhető, azaz, akár a telefon, úgy állhat majd bárki szolgálatában és nyomtatott betűket, sőt sifkkrozást fog adni. Ennek az újfajta dróttalan távírónak néhány nappal ezelőtt folytak le a kísérletei és kitűnően sikerültek. Másik alkotásom a gázturbina, melynek jelen­tősége abban áll, hogy lényegesen nagyobb erő­kifejtésre képes, ugyanolyan súlyviszonyok mel­lett, mint a mai motorok. A gázturbina előreláthatólag óriási szerepet fog játszani a repülőgépeknél, amelyeknek bizto­sítani fogja stabilitását, miután megteremtette a felület és a motorerő között a megfelelő vi­szonyt. Az intetvadászok Mihály Dénes, aki vagy 60 találmány tulajdo­nosa, panaszkodik a magyar szabadalmak ál­datlan helyzete miatt: — Áthághatatlan akadályok állják útját annak a magyar feltalálónak, aki szegény és sok-sok év fáradalmainak jutalmát abban nyeri el, hogy el­lopják találmányát. Mindennapi eset ez és csak a kivétel számít „exolának". A tolvajok, feltalálói nyelven ötletvadászok, rendszerint amerikaiak, akik különösen napjainkban sáskarajszerűen lepték el országunkat s másolják a zsenialitásun­kat. Nyugodtan teszik, mert megtámad hálátla­nok. A perhez ugyanis a feltalálónak amerikai ügyvédet kell választania s a per költsége dollár.­tokban olyan horribilis összeget tesz ki, amely­nek viselésére csak dúsgazdag emberek képesek, miután a per úgyis évekig húzódik, hiszen hó­napokat jelent egy levélváltás. A blöff-találmány A blöff-találmány ma a legnépszerűbb áru­cikke a jóvalutájú országoknak. Ezek ugyanis drága áraik miatt piacot vesztettek a rossz va­lutájú országokkal szemben s így abból próbál­nak kényszerű hasznot szakasztani, ami lényegi­leg merő humbugon alapszik. Számos nagyhangú külföldi találmánynak minden por­cikája hamist

Next