Világ, 1924. október (15. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

VILÁG 2­­924 október T. r . ?IWL»JL LM A szélsőséges­ pártok ellensúlya a katholi­­kus Felső-Sziléziában a centrum.­­Akkor, amikor a kommunisták és a német nemze­tiek ilyen érzékeny veszteségeket szenved­tek, a centrum számbavehetően megszaporí­­totta szavazatainak számát, amely alig több, mint ezer híjján eléri a kétszázezret, tehát a centrum szerezte­­ meg az összes leadott szavazatok jó negyven százalékát... Még­pedig a centrum balszárnya, a centrumnak az a csoportja, amely Erzberger útmutatása szerint a baloldallal akart együtt dolgozni, a demokrácia programját vallja, nem üres jelszó gyanánt hirdeti magát keresztény­szocialistának és nyíltan vallja azt, hogy a centrum természetes szövetségese a szocia­lista párt, nem pedig a német nemzetiek merev konzervativizmusa. A centrum is erősen dolgozott Felső-Sziléziában és igen érdekes az, hogy a választási küzdelem or­­ganizálását Wirth volt kancellár vette át. Ez egyrészt azt mutatja, hogy X Wirth hosz­­szú betegeskedés után teljesen visszanyerte egészségét, hiszen egy választási küzdelem vezetése sokkal nagyobb teherpróbát je­lent, mint a politikai harcok irányítása a berlini birodalmi gyűlésen. Másrészt Wirth kiküldetése Felső-Sziléziába, dokumentálja azt, hogy­­a centrum pártjában végleg felül­kerekedett a bal­szárny, és így bizonyos óva­tossági szabályok figyelemmel tartása mel­lett a balszárnyhoz fog közeledni Marx kan­cellár is. Felső-Sziléziában, amely májusban még a két szélsőséges pártnak, a német nemzetieknek és a kommunistáknak volt az erős vára, most a centrum kapott harmad­­félannyi szavazatot, mint a német nemzetiek és közel háromszorannyi szavazatot, mint a kommunisták. Ezek után alig lehet kétsé­ges, milyen eredménnyel járnának az új vá­lasztások Németországban. A felsősziléziai választás egy érdekes ta­nulságot hozott a német néppártnak is. A német néppárt tudvalevőleg sokáig igen éle­sen hangsúlyozta azt a demarkációs vona­lat, amely elválasztja őt a német nemzetiek­től , és az évek során át a szocialisták ol­dalán tagja volt a demokratikus nagy­koa­líciónak. Egy év előtt azután a német nép­párt jobbszárnya igen erősen közeledett a német nemzetiekhez. Stresemann, a párt szellemi vezére mindig a pártegység meg­óvására törekedett és így erős engedménye­ket tett a jobboldalnak, ahelyett, hogy a párt által követett régi politika irányát pró­bálta volna megvédeni. Ez a felemás poli­tika Felső-Sziléziában arra az eredményre vezetett, hogy a német néppárt lajstroma most mindössze a leadott szavazatok­­ két százalékát kapta meg. Stresemann politikája azt a látszatot keltette fel, mintha a német néppárt csak a német nemzetiek bátortalan és óvatos segédcsapata vált rá. A jobboldali szavazatok a német nemzetiekre estek, azok pedig, akik nem jobboldaliak, nem tudták , miért szavazzanak a német néppárt jelölt­jeire. Így azután Stresemann pártja heted­­annyi szavazatot kapott Felső-Sziléziában, mint a német nemzetiek, és a centrum sza­vazatainak száma tizennyelc szorosan ha­ladja meg a német néppártét, pedig a német köztársaság első birodalmi gyűlése meg­választásánál a német néppárt mandátu­mainak száma alig néhánnyal maradt el a centrum által szerzett mandátumok száma mögött. A lecke egész frappáns: a német néppárt előtt csak két út áll nyitva, vagy a visszatérés a régi politikához, vagy a beol­vadás a német nemzetiek táborába, és a megszűnés. Stresemann okos ember, józan ember, és így tanulna egy kevésbé frappáns leckéből is. A felsősziléziai választás alighanem több konzekvenciával fog járni. Mindenekelőtt a baloldal pártjai és a középpártok még na­gyobb energiával fogják sürgetni az új vá­lasztásokat, mint idáig tették. Azután a centrumban teljesen felülkerekedik majd az a Wirth volt kancellár által vallott tétel, hogy­ a centrum jövője felé a demokrácia útja vezet, hiszen a felsősziléziai választási eredmények után­ Wirth úgy tért vissza Berlinbe, mint a párt igazi vezére. Végül pe­dig igen valószínű az, hogy a német néppárt leszámol a hálátlan inga­politikával, tehát nem fogja tovább játszani a közvetítés sze­repét a német nemzetiek és a többi polgári párt között, hanem visszatér oda, ahol Fehrenbach és Wirth kancellársága alatt ál­lott. A német, politikában megindult, és egyre markánsabban bontakozik ki egy fej­lődési folyamat, amely visszavezet oda, ahol 1923 nyaráig állott Németország, a demok­ratikus polgári pártok és a szocialisták erős, nyílt koalíciójához. Felső-Szilézia igen ked­vezőtlen kísérleti terület volt a baloldali pártok számára, de még ezen a kedvezőtlen kísérleti területen is a legkedvezőbb ered­ménnyel záródott az experimentum, igazat adva azoknak, akik a régi, demokratikus nagy­koalíció feltámasztásán fáradoznak. — Bratianu Bécsbe készül. (A Világ bécsi tudósítójától.) Mint félhivatalosan jelentik, Bratianu román miniszterelnök hétfőn, ok­tóber hatodikén két napi tartózkodásra Bécsbe utazik. A román miniszterelnöknek ez a bécsi tartózkodása viszonzása lesz Seipel kancellár és G­ünberger külügymi­niszter bukaresti látogatásának. Bratianu ez idő szerint Karlsbadban tartózkodik, ahol egészségének helyreállítására tart kárát. 185.000 elintézetlen állampolgársági ügy a belügyminisztériumban az italmérési engedélyek revíziója miatt (A Világ tudósítójától.) Köztudomású tény, hogy Csonka-Magyarország költségvetésének egyensúlyát azért olyan nehéz helyreállítani, mert a túltengő bürokrácia költségei arány­talanul nagyok az állami bevételekkel szemben. Egyszerűsített, sima menetű közigazgatási szer­vezet mellett a közhivatalnokok száma csök­­kenthető volna, míg a helytelen törvényhozási intézkedések, a túlságba vitt aktatenyésztés az egyes hivatalok munkaképességét a mai fel­emelt létszám mellett is majdnem teljesen megbénították. Ilyen intézkedése volt az első nemzetgyűlésnek az italmérési engedélyek revíziójáról szóló törvény, amelynek lehetetlen rendelkezései azt eredményezték, hogy az enge­délyek felülvizsgálata még ma sincs befejezve, viszont az állampolgársági minőség igazolása évek óta túlterheli munkával a belügyminisz­tériumot, ahol ezidőszerint csak az elintézetlen állampolgársági ügyek száma 185.000 körül van. . Roller József ötlete Haller József ügyvéd, nemzetgyűlési képvi­selő, 1920-ban interpellált az italmérések ügyé­ben és Korányi pénzügyminiszter e felszólalás hatása alatt dolgozta ki az italmérési engedé­lyek revíziójára vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat tervezete súlyosan érinti a magántulajdon elvét, mert kimondotta, hogy akiktől az italmérési engedélyt elveszik, mind­azoktól az üzleti berendezést és magát az üz­lethelyiséget is elkobozzák. Hegedűs Lóránt és a revízió A törvényjavaslat ellen különösen Ugron Gábor volt belügyminiszter és Sebeők Dezső dr. ügyész vezetésével az italmérők egyesülete vette fel a harcot a legnagyobb szívóssággal. Korányi pénzügyminisztersége alatt nem is nyújtotta be a törvényjavaslatot, azonban He­gedűs Lóránt már minisztersége kezdetén, mint elődje politikai hagyatékát, a nemzetgyűlés elé terjesztette a javaslatot. Ezekben a napokban egyszer kora reggel felkereste Sebeők dr. He­gedűs minisztert, aki akkor kijelentette előtte, hogy képtelen elzárkózni a javaslat letárgya­­lása elől, változtatni sem képes rajta, hanem azt megígéri, hogy a végrehajtási utasításon megfelelő változtatásokat fog eszközölni. Leszavazzák a minisztert Ezen miniszteri információ meghallgatása után Sebeők dr. nem tehetett egyebet, mint hogy rögtön hírlapi agitációt indított meg a javaslat ellen. A sajtótámadások le is szorítot­ták a javaslatot a napirendről egész az 1921. évi nyomdászsztrájkig, ennek tartama alatt azonban mégis bevitték a javaslatot a nemzet­gyűlésbe és le is tárgyalták. A javaslat nemzetgyűlési tárgyalása alatt egy ízben a parlament pénzügyminiszteri szobá­jában nagy összeütközése volt a miniszternek a javaslat ellenzőivel, akik figyelmeztették He­gedűst, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emel­kedik, annak óriási visszahatása lesz a külföl­dön. Hegedűs ekkor korrigált is egyet-mást a javaslaton és ehhez az esethez fűződik a javas­lat elleni Imre emlékezetes pikantériája — ami­ről a nagyközönség eddig nem is tudott , hogy a nemzetgyűlés ezen változtatások fölötti fel­háborodásában szavazta le kétszer egymásután Hegedűs Lórántot és csak­ Rakovszky István akkori nemzetgyűlési elnök ügyességének volt köszönhető, hogy emiatt Hegedűs le nem mon­dott. Mikor a javaslatot törvénybe iktatták, a vég­rehajtási utasítás szerint ki lett mondva, hogy a revíziót 1921 december 31-ig be kell fejezni. Azt azonban már akkor tudta mindenki, hogy ez az utasítás abszurdum, mert a jelenlegi pénzügyi szervezet segítségével fizikai képtelen­ség a revíziónak határidőre való végrehajtása. Megindul az aktagyártás A revízió végrehajtásának egyéb nehézségei mellett a legsúlyosabb akadály az állampolgár­ság igazolásának a kérdése. Az állampolgárság kérdése tudniillik annyiban komplikálta az italmérési revíziót, hogy minden engedélyest arra kötelezték,­ hogy a revideált engedély kéz­hezvételétől számított hat hónapon belül mu­tassa be állampolgársági bizonyítványát. Az 1879. évi L. 1-c. 19. §-a szerint mindaddig, míg idegen honosságuk be nem bizonyittatik­, ma­gyar állampolgároknak tekintendők, akik a magyar korona országai területén születtek. A belügyminiszter ezzel szemben arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a magyar állampol­gárságról szóló bizonyítványt csak azok részére szolgáltatja ki, akik bemutatják 1. születési, anyakönyvi kivonatukat, továbbá 2. atyáknak születési és házassági anya­könyvi kivonatát, 3. annak igazolását, hogy 1875 és 1880 között 0. vagy valamely ősük Csonkamagyarországon adózott és 4. egy Csonkamagyarországról szóló illető­ségi bizonyítványt. Hogy ez az illeték­es fejeknek m­ilyen súlyos megterhelést és komplikációt jelent; utalnunk kell arra, hogy nagyon kevesen vannak olya­nok, akiknek apjuk vagy nagyapjuk ugyanazon a helyen született. Vannak olyanok, akik el­szakított területről származnak, ahonnan csak nagyon nehezen lehet az okmányokat besze­rezni. De azonnal meglátjuk, kik ellen szolgál ez a rendelet, ha tudjuk azt, hogy az izraelita vallásfelekezet csak 1851 óta vezet Magyaror­szágon rendesen anyakönyvet. A legnagyobb nehézségeket különösen az izraelitáknál okozza tehát annak igazolása, hogy a folyamodó atyja hol született. Fentebb idéztük az állampolgárságról szóló törvényt. Tehát a laikus előtt is világos, hogy a magyar korona országainak területén való születés ténye már magyar állampolgárrá vá­lást jelent, kivéve, ha az ellenkezőjét bizonyít­ják. Tehát a hatóságoknak a feladata bizo­nyítani azt, hogy valaki idegen állampolgár. Nem lehet befejezni a revíziót Hogy ez a gyakorlatban hogy nyilvánul, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az italmé­rési revíziót 1921 december 31-ig kellett volna befejezni, azonban még máig sincs befejezve. Nem is fejeződhetik be, mert az állampolgár­ság kérdése ott lebeg az egyes italmérők feje fölött, mint Damoklész kardja. A belügyminisztériumban körülbelül 185.000 elintézetlen állampolgársági ügy van és a felek igyekeznek okmányaikat beszerezni. Van olyan eset is, hogy ez teljesen lehetetlen. Például Torbágy anyakönyvi hivatala teljesen leégett. Felsőmagyarországon az oroszok egész falva­kat égettek el, így például Homonnát, Sztrop­­kát. Itt nemcsak az anyakönyv első példánya, hanem Máramarossziget, Bártfa feldúlása foly­tán a törvényhatósági jegyzőkönyvek első pél­dánya is teljesen tönkrement. Ugyanez vonatkozik Csonkamagyarország te­rületén belül Szegedre is, ahol az árvíz nem­csak a felekezeti, hanem az állami anyakönyvi hivatalokat is teljesen tönkretette. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy most, amikor már el akarnak tekinteni attól, hogy embereket felekezeti kérdések miatt vegzálja­­nak, végre térjünk vissza a törvény álláspont­jára, amelynek értelmében mindazok, akiknek az 1879. évi L. tc. 19. §-a a magyar állampolgár­­ságukat biztosítja, az erre vonatkozó bizonyít­ványt meg is kapják. V. J. Szerda Baaaas Mrmmm Hatmilliárd frank a francia költségvetés deficitje Párizsból jelenti a Világ tudósítója. A kamara pénzügyi bizottsága ma kezdte meg a jövő évi költségvetés tárgyalását. A pénzügyminisztérium ez alkalommal elő­ször fogja kifejteni az államháztartás alap­elveit. Politikai és különösen parlamenti körökben rendkívül nagy érdeklődéssel néznek a bizottság tárgyalásainak eredmé­nyei elé. A költségvetés ismertetésében fog­nak tulajdonképpen először kibontakozni azok az irányelvek, amelyeket­ Herriot kor­mánya követni akar. A költségvetésből hi­vatalos adatok még nem kerültek nyilvá­nosságra, ennek ellenére azonban bizonyos részleteit ismerik, így például tudják, hogy a kiadások összege 32,5 milliárd frankot tesz ki, ami rekordot jelent a költségvetés terén. Figyelembe kell azonban venni a ki­adási tételnél, hogy ebbe beleszámították azt az egymilliárd frankot is, amelyet az 1925. évben külföldi kölcsön szerzésére irányuló propaganda céljaira vesz igénybe a kormány. Nagy nehézségeket fog okozni a pénzügyminiszternek a mintegy hatmil­liárdos deficit eltüntetése. Ennek a deficit­nek eltüntetésére ugyanis eddig még nem irányoztak elő megfelelő bevételi tételeket. Úgy hiszik, hogy a deficitből kétmilliárd frankot adóbevételekből akarnak fedezni, kétmilliárd frankot eddig még meg nem határozott új adók útján akarnak előterem­teni, további kétmilliárdot pedig külön­böző összegek megtakarítása révén akar­nak fedezni. Ebbe a költségvetésbe elő­ször vették fel a jóvátételi fizetések össze­gét, még­pedig 1800 millió frankban. Eddig a jóvátételi fizetések külön költségvetésben szerepeltek. Keresik a csongrádi álmerénylő felbujtóit (A Világ tudósítójától.) Mindenütt nagy fel­tűnést keltett a Világ ma reggeli híradása, hogy a főkapitányságra előállítottak egy fiatal­embert, akit a csongrádi bombamerénylet el­követésével gyanúsítanak. A fiatalembert, aki a bal lábára kissé sántít, a főkapitányság egyik külön cellájában helyezték el és az ügyet a rendőrség nagy­ titokzatossággal vette körül. A központi ügyeiben " az inspekciót rendőr­­főtanácsos és rendőrkapitány zárt ajtók mö­gött többízben kihallgatták és ezeknél a kihall­gatásoknál még a szolgálatot teljesítő detektí­vek sem lehettek jelen. A nagy elővigyázatos­ságra való tekintettel semmi hír nem szivár­gott ki a nyilvánosságra, hogy a titokzatos fiatalembert milyen bűnténnyel gyanúsítva ál­lították elő a rendőrségre. Annyi tény, hogy a titokzatos fiatalember kihallgatása után izga­lom támadt a főkapitányságon és a késő éj­szakai órákban Marinovics főkapitány, továbbá a bűnügyi osztály vezetője és a politikai osz­tály főnöke is megjelentek a főkapitányságon, akiknek az előállítás körülményeit elreferál­ták. A késő éjszakai órákban többízben kihall­gatták a sánta fiatalembert Halasi Barna szo­bájában és az órákig tartó négyszemközti ki­hallgatásról csak egy-egy mondatfoszlány ju­tott el a folyosóra : — Mit csinált, a kézigránátokkal ? ... — Kitől kapta a bombák­at !... Végre sikerült megállapítani, hogy a fiatal­ember előállítása a csongrádi merénylettel van összefüggésben, hogy az illetőnél két kézi­gránátot találtak és hogy az előállított gyanú­sítottat Popovics Istvánnak hívják, volt alhad­­nagy, majd később magánhivatalnok és jelen­leg foglalkozás nélkül l egyén. Ma délelőtt Popovicsot a politikai osztályon részletesen kihallgatták és elmondotta, hogy lelkiismeretére hallgatva került a rendőrségre, mert tudomása van arról, hogy kik követték el a csongrádi merényletet és hogy őneki is része volt a merénylet elkövetésében. Elmondotta továbbá, hogy Miskolcon megismerkedett egy Lukács és egy Kiss János nevű emberrel, akik­kel elhatározta, hogy a zsidók ellen komoly tettet kell végrehajtatok. Ezért leutaztak Csongrádra és ott rendszeresen előkészítették a bombamerényletet. Popovics hozta a bombá­kat és a merényletet a társai hajtották végre. A merénylet után az egyik társa Cherbourgba utazott, a másik Németországba szökött , pedig a lelkiismeretére hallgatva, önként je­lentkezett vallomástételre a főkapitányságon. Popovics a csongrádi merénylet részleteit olyan valószínűen hangzó módon mondotta el, hogy eleinte a rendőrség hitelt adott a vallo­másának és éppen ezért az éjszaka nagy appa­rátussal fogtak hozzá a nyomozáshoz és a de­tektívek végigjárták azokat a helyeket, ahol Popovics Lukáccsal és Kiss Jánossal a cson­grádi merénylet előtt megfordult. A detektívek vaa délelőtt jelentették a nyomozást vezető rendőrtanácsosnak, hogy a Popovics által adott személyleírások és Popovics adatai nem felel­nek meg a valóságnak. Amikor erre vonatko­zóan Popovicsot kihallgatták, ellentmondásokba keveredett és a rendőrségen csakhamar látták, hogy Popovics hazudik, a rendőrséget félre akarja vezetni. Amikor a rendőrtanácsos Popovicsot kereszt­­kérdések közé vette, csakhamar bevallotta, hogy felbérelt ember, akit rávettek arra, hogy vallo­mást tegyen, mintha ő volna a csongrádi bombamerénylet fittese és ezáltal félrevezesse a rendőrséget. Azt ígérték neki, hogy majd ki­szabadítják a fogságból és nem lesz semmi bántódása. Popovicsot, aki le volt rongyolva és ki­ volt éhezve, az a két ismerőse, akik fel­biztatták, hogy vállalja a csongrádi merénylet elkövetését, ruhával és élelemmel látták el és két hétig eltartották őt, végül rávették arra, hogy vállalja a merénylő szerepét és teg­nap délután két kézigránátot adtak neki, hogy azzal jelenjen meg a főkapitányságon és te­gyen följelentést önmaga ellen. Felbujtói a Zrínyi utcából a főkapitányság saroképületéig kísérték el tegnap este s miután meggyőződtek arról, hogy Popovics tényleg be­ment a rendőrségre, hirtelen eltávoztak. Popo­vics felbujtóiról pontos személyleírást adott, meg is nevezte őket, két olyan fiatalember sze­mélyében, akiknek bizonyos ügyekben szerepük volt már Budapesten és azokkal kapcsolatban le is voltak tartóztatva. A detektívek ma dél­után Popovics felbujtóinak a kézrekerítésére in­dultak,­ akik Popovicsot még a csongrádi tár■­gyalás ideje alatt bérelték fel arra, hogy vállalja a merénylő szerepét. A detektívek végigjárták azokat a helyeket, ahol a Popovics által bemondott fiatalemberek szoktak megfordulni, azonban a késő esti órákig nem találták meg ezeket a fiatalembereket. Így a felbujtókat nem lehetett előállítani. Az üggyel a főkapitányság politikai ügyosztálya foglalkozik és Schiveinitzer dr. rendőrkapitány több tanút hallgatott ki, akik Popovicsot régebben ismerték. Az elhangzott tanúvallomásokról azonban nem tájékoztatják a nyilvánosságot, s az ügyet to­vábbra is az eddigi titokzatossággal kezelik. A rendőrségnek az a véleménye, hogy Popovicsot a rendőrség félrevezetésére bujtották fel, hogy vállalja a merénylő szerepét. A rendőrség épp ezért annak megállapításán fáradozik, hogy kinek állt érdekében a nyomozó hatóságok félre­vezetése és milyen okok játszanak szerepet abban, hogy egy állásnélküli, éhező fiatalember pénzért magára váltatja a gyilkosságot. A fő­­kapitányságon egész éjjel folytatják­ a tanúkihall­gatásokat és valószínű, hogy a kihallgatások hol­napra valami eredményt produkálnak. A Világ a meggyőződéses, tisztességes és becsületes emberek újságja

Next