Világ, 1924. december (15. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
2924 december 5. VILÁG a kormányzati rendszer egy kissé körülnézne Európában, mégis észrevenné, milyen menthetetlen naivitással és milyen kezdetleges logikával vont le következtetéseket az angol választások eredményébről. Baldwin ünnepélyes fogadalmat tett MacDonald külpolitikájának követésére. Egy egész hónappal az angol konzervatív párt választási győzelme után került Herriot olyan nehéz helyzetbe, amilyenben nem volt még soha, és fényes győzelmet aratott. Chamberlain nyomban a külügyi hivatal vezetésének átvétele után érdeklődött, mikor találkozhatna a francia miniszterelnökkel, és az idáig történt megállapodások szerint december ötödikén fogja meglátogatni Chamberlain a francia kormány elnökét. Október huszonkilencedikén voltak az angol választások, december hetedikén lesznek a német választások, de azért a német választásokon Marx kancellár, a konzervatív és felekezeti politikus, a régi német bürokrata először, másodszor és harmadszor a szocialistákkal fog együtt masírozni, azokkal a szocialistákkal, akiknek képviselőjük közül minden másodikat tiltott ki a nemzetgyűlés huszonkét, vagy huszonöt üléséről az a magyar –— konzervatív politika, amely nyilván a Hold közéleti eseményeiből szűri le az irányelveket módszereinek és eszközeinek kiépítésénél, nem pedig Európa politikai eseményeiből. Amikor még nem tudta és nem gondolhatta a világ, milyen ostrakismus fogja érni a mentelmi bizottság részéről a baloldali ellenzéket, már közölt egy athéni tudósítást, amely szerint Mihalokopulos görög miniszterelnök, a venizelista párt legkonzervatívabb alvezére, hetek óta folytat szinte kétségbeesett tárgyalásokat azért, hogy az ellenzéki pártokat újból megnyerje a politikai aktivitásnak, kilátásba helyzve az új választások haladéktalan kiírását, a választói lajstromok revízióját pártközi bizottságok által, az erős garanciákat a választás szabadságának biztosítására. Mégis fájdalmas az, hogy Mihalokopulos, aki a görög venizeisták legszélsőbb jobbszárnyán áll és nem tartozhatik a nagy politikai lumenek közé, mert neve idáig nem verődött el Európa füléig, mint jó egynéhány más görög politikusé, tisztán, világosan tudja azt, amiről a látszat szerint halvány sejtelme sincsen a magyar — konzervatív politikának és a magyar konzervatív politika egyesek szerint probidenciális vezérének, aki most emelt fejjel indult el az öngyilkosság útjára ... Saját sorsa fölött mindenkinek joga van határozni, és magánügyekben nem illik szót emelni a sajtónak, de mi nagyon fájlaljuk és rendkívül károsnak tartjuk azokat a katasztrófáls lépéseket, amelyekkel napok óta dolgozik Bethlen István gróf fűrésze a magyar konzervatív politika gyökereink elmetszésén, mert a konzervatív politikára nagy szüksége van minden olyan országnak, amely súlyos megrázkódtatásokon esett át az évek során keresztül. Amit most elmondunk, azzal nem a baloldal mellé akarunk kiállni, amit most elmondunk, azzal védeni akarjuk a konzervatív politikát, amelyet Bethlen István gróf magával akar sodorni most, amikor öngyilkosságra készül. Pedig a magyar konzervatív politika alapjainak meglazítására nincsen joga még Bethlen István grófnak sem. Igazán az a kínos érzésünk van, mintha vakokkal kellene vitatkozni arról, ami künn a világban történik, mert egészséges szemmel nem lehet nem látni az események világos tanítását. Mussolini az új nap virradását hirdeti, mialatt aggódva néz a Monte Aventino felé, ahol hónapok óta tartja a passzivitást az olasz ellenzék. Az új nap virradásáról beszél az olasz fascista vezér, és fogadalmat tesz arról, milyen teljes energiával fog elindulni az új nap elé. A fogadalom őszinteségét pedig nem lehet kétségbevonni, ha bizonyos is az, hogy Mussolini csak a viszonyok kényszerűsége alatt teszi és valósítja meg ezt a fogadalmat, amint a viszonyok kényszerűsége alatt utalt ki lakást a Regina Caeli börtöncelláiban legjobb alvezéreinek, azoknak a fascistáknak, akik oldalán és a vezérkar legexpo- náltabb helyein verekedték ki a fascista- párt győzelmét. A viszonyok nyomása alatt küldte el Mussolini nemrég a fascista milic rcia parancsnokát, De Beno tábornokot, új viszonyok nyomása alatt küldte el most Balbo tábornokot, aki utóda lett De B0110- nak a fascista milícia élén, és most egy energiájáról ismert régi tábornokot állított a fascista milícia élére, azzal a felhatalmazással, hogy Gandolfo tábornok fokozza le a fascista milíciának mindazokat a tisztjeit, akik soronkívüli előléptetéssel jutottak magasabb rangfokozatokhoz . .. Ezzel félig megszűnt a feketeinges milícia, ahol ezelőtt volt hadnagyok töltöttek be tábornoki és ezredesi rangot politikai érdemeik alapján. A volt hadnagyok levetik most a tábornokkok vörös lampaszát, vagy az ezredesek arany gallérját, és újból — hadnagyokká lesznek, akik vagy teljes szubordinációval teljesítik a régi ezredesek, a régi tábornokok parancsait, vagy — elvesztik hadnagyi rangjukat is. Az Olasz elemzéki pártok passzivitásban vannak a Monte Avenlino Román és Mussolini, aki látja virradni az új napot, most meghozta az európai politikának, és az ellenzék passzivitásának kettős nyomása alatt a legsúlyosabb áldozatot kezdi megbontani és kezdi a reguláris hadseregbe beolvasztani azt a milíciát, amely támasza és talpköve volt idáig gyakorolt hatalmának. Az európai politika nyomása adva van akkor is, ha Budapestről nem látják azt, amit Athénből igen világosan látnak. Ezt a nyomást most a magyar konzervatív politika sokak által providenciálisnak hirdetett vezére kiegészítette a mai napon a másik nyomással: a baloldali ellenzék passzivitásra kényszerítésével. Mi nem szoktuk fölösleges módon dicsérni azokat, akik velünk ellentétes világnézetekért harcolnak, és meggyőződésünk szerint káros eszközöket alkalmaznak, de azért bevalljuk azt, hogy Mussolini kivételes politikai tehetségét és nagy politikai energiáját nem tudjuk kétségbevonni. Ezért csodáljuk, hogy amikor itt a világos példa és Mussolini az ellenzék passzivitásba vonulása következtében erélyes fejszecsapásokkal rombolja le gyors tempóban saját rendszerét, a magyar konzervatív vezér nem tud tanulni Mussolini példájából, és megismétli a Mussolini által elkövetett hibát akkor, amikor Mussolini kénytelen fizetni, fizetni és mindig újból fizetni az ellenzék passzivitásának súlyos számláját. Mindenki csak a saját kárából okul, mondja a magyar példabeszéd, de azért idáig azok számítottak államférfiaknak, akik okulni tudtak a mások hibájából is. Mussolini hibájának következményei pedig annál tanulságosabbak lehetnének Bethlen Istvánra nézve, mert ott, ahol a törvényhozásban erős többsége van egy olyan pártnak, amely a titkos választások ötven kerülete közül mindössze nyolcat tudott megszerezni, a választási rendszer talán nem áll túlságosan távol az olasz választási rendszertől. Egy különbséggel : Mussolini a legnagyobb erőfeszítések árán keresztülvitte választójogi rendszerének törvénybe iktatását a legálisan megválasztott régi kamara által, míg Bethlen István gróf lemondott erről a fölösleges formaságról, és egy minisztertanácsi rendelettel intézte el azt, amire a parlament két háza által elfogadott és a király által szentesített törvény kikerülhetetlen szükségességnek tűnt föl Mussolini előtt. Azonkívül pedig Mussolini fascista többsége nem zárt ki egyetlen ellenzéki képviselőt sem a kamara üléseiről, noha az olasz házszabályok jogot adnak erre, és noha az olasz ellenzéki képviselők egy része még egész másként lépett fel Mussolini kormánya ellen, mint a magyar baloldal „turbulens elemei". De Mussolini nem akar vermet ásni saját maga alatt. 1 Erkölcsi válság, vagy egyszerű véletlen Bukarestből jelentik. A kamara pénteki ülésén szavaztak a romának választás ellen beadott kifogások fölött. Az elnök a szavazás eredményeként kijelentette, hogy a kamara a kifogásoknak nem adott helyet, a választást érvényesnek és Voiculescut megválasztott képviselőnek jelenti ki. Conciatu erdélyi liberális képviselő az agrárreformról szólva, kijelentette, hogy ennek az ókirályságban szociális, a csatolt területeken nemzeti jellege van. Ezután Pan Halippa szólal föl.E pillanatban megjelent az elnöki páholyban a Bukarestben tartózkodó Albert Thomas, a nemzetközi munkaügyei hivatal elnöke, Chirculescu munkaügyi miniszter, Simionescu alelök és a háznagy kíséretében. A képviselők helyükről felállva, percekige1 jenzik Franciaországot és Thomast. Orleanu elnök az ülést felfüggeszti és felhívja a képviselőket, hogy vegyenek részt az egyik bizottsági teremben Thomas tiszteletére adott teán. Itt Thomast a kamara nevében Orleanu elnök, a parasztpárt nevében pedig Lupu dr. üdvözölte. Thomas meleg szavakban mondott köszönetet és a francia nemzet üdvözletét tolmácsolta a román kamarának. Az ülés újból való megnyitása után, Isalippa kijelenti, hogy a lopott urnák kamarájának atmoszféráját kívánja ismertetni. Foglalkozik az egyes pártokkal. Beszéde során Mihalache és Jorga képviselők között élénk vitatkozás támad. Ezután Vajda Sándor ismerteti azokat az okokat, hogy miért nem sikerült a román nemzeti párt fúziója a parasztpárttal Bizonyítékok vannak a zsebemben A kamara szombati ülésén Zamandi Viktor liberális képviselő szemére vetette Antonescu román nemzeti párti képviselőnek, hogy három évvel ezelőtt még mint kormánypárti szónok bírálta az ellenzéket. Lehet igen jó tanár, de nem szolgálhat mintaképpen az ifjúságnak a politikai következetesség tekintetében. Antonescu kijelenti, hogy visszaéltek a jóhiszeműségével. Vaitoianu tábornok annak idején mint belügyminiszter biztosította őt arról, hogy az erdélyi választások tiszták voltak, amikor azonban megtudta, hogy a népakaratot meghamisították, kilépett a kormánypártból. Samandi azt mondja, hogy Antonescunak mandátumáról is le keltett volna mondania, amire Antonescu azzal válaszolt, hogy mandátumát a választóktól és nem a párttól kapta. Iamandi ezután így folytatta: Erkölcsi válságról beszéltek az ellenzéken, azonban, ha komolyan szemügyre vesszük az utóbbi időben történteket, nem láthatunk bennük mást, mint egyszerű véletlenséget. Moldován Viktor képviselő valamit mond, a többség azonban lehurrogja: Le vele, le velet kiállják kórusban. Moldován túlharsogja a zaj és ezt kérdi: Egyszerű véletlenség, Zamandi úri Egyszerű véletlen eset az, hogy a miniszteri padokban útlevélkereskedők ülnek? A többség viharosan követeli Moldován rendreutasítását. Vajda Sándor: A miniszteri padban ügynökök ülnek. Bizonyítékok vannak a zsebemben. Orbanu elnök megfenyegeti Vajdát és Moldovánt, hogy a fegyelmi bizottság elé utasítja őket. Lupu dr.: Amikor ilyen súlyos vádak hangzanak el a miniszterek ellen, akkor az elnöknek kötelessége elrendelni a bizonyítékok felolvasását! Zamandi folytatja az ellenzéki pártok bírálatát, de beszédét állandóan félbeszakítják az ellenzéki képviselők közbeszólásai. A román nemzeti pártot azzal vádolja,, hogy ellensége minden nemzeti megnyilatkozásnak, amit azzal is bizonyított, hogy nem jelent meg a király koronázásán. Lepedetu képviselő tiltakozik Iamandi gyanúsítása ellen, aki kijelenti, hogy szavai nem vonatkoztak általánosságban az erdélyiekre, mert Erdélyt nem téveszti össze a román nemzeti párttal. E szavakra ismét, nagy tumultus támad. A többségben helyet foglaló erdélyi képviselők helyeslik Iamandi szavait, mire Lepedatu odakiált: Szégyeljék magukat! Iamandi beszéde során többször megismétlődnek a viharos jelenetek, különösen akkor, amikor a parasztpárt politikáját bírálja. A miniszter megzsarolt özvegye Vajda Sándor szólal fel ezután, akinek a többség részéről azt kiáltják, hogy személyes kérdésben szólal fel. Vajda kijelenti, hogy nem lehet személyes kérdésről szó, amikor a miniszteri pad becsületéről beszélt Iamandinak, aki a liberális pártot dicsérte, azt válaszolja, hogy akkor, amikor a miniszterek befolyásukat áruba bocsátják, nem látja azt az erkölcsi alapot, amelyre Iamandi bírálatát építette. Milyen erkölcsi alapra hivatkoznak akkor, amikor az útlevélügyben letartóztatott Stoicescu sziguranca-főtisztviselő a letartóztatási végzés ellen épúgy fellebbezett, mint Vaitoianu Sándor, a közlekedésügyi miniszter fivére, a bíróság azonban kétféle határozatot hozott: Stoicescu fogvatartását fentartotta, Vaitoianut pedig szabadon bocsátotta. Ezután Moldován emelkedik a szólásra. A többség zajosan követeli, hogy vádjait okmányokkal igazolja. Moldován azt mondja, hogy erkölcsi válságról beszéltek, holott nyilván erkölcsi betegségről van szó. Felhozza Aman volt miniszter özvegyének esetét. Aman vagyonát az országra hagyta, özvegye pedig most nagy nyomorban él. Hogy nyomorán enyhítsen, férje emléktárgyaiból néhányat el akart adni. Ennek hírére felkereste Vaitoianu tábornok, aki akkor belügyminiszter volt, és azt ajánlotta, hogy az emléktárgyakat adja el az államnak, azonban valami ajándékot kért. Az özvegy ehhez szívesen hozzájárult és a miniszternek egy festményt és egy albumot adott át. Vaitoianu miniszter azonban semmit sem tett. Amanné évekig várt hiába, többször járt a belügyminisztériumban, de Vaitoianu néni is fogadta. Elkeseredve a sajtóhoz és,a képviselőkhöz fordult. , Moldován felolvassa ezután Amanné levelét, amely fedi a Moldován által előadottakat. A levél felolvasása az egész kamarában nagy feltűnést kelt. Moldován folytatni akarja beszédeit, de a liberális párti képviselők nagy zajt csapnak. Bratianu Divnu képviselő ezt kiáltja: Nem lehet valamennyi minisztert megvádolni. Moldován: Elhiszem, hogy a dolog visszatetszést kelt, de ha tényleg visszatetsző, távol látsák el a miniszteri pádból Vaitoianut és adják át a bíróságnak. Maizescu igazságügyminiiszter kijelenti, hogy, a kérdésnek két oldala van. Az egyik az állam kötelezettsége az özveggyel szemben. Kijelenti, hogy már történt intézkedés abban az irányban, hogy az özvegy ellátásban részesüljön addig is, amíg a kérdést törvényhozási úton rendezik. A kérdés másik oldala a közlekedésügyi minisztert illeti. Meg van róla győződve, hogy a kérdést tisztázni fogják. Az általános politika tekintetében a kormány tagjai között köbeletív felelősség áll fenn, az egyes reszortokban előforduló dolgokért az illető miniszter személye felelős és még inkább áll ez a minisztereik magánügyeire. Az éjszakai ülésen megjelent a megvádolt Vaitoianu miniszter. Felolvasott egy levelet, amelyben igazolják, hogy Amannétól húszezer lejért vásárolt meg bizonyos tárgyakat és nagyobb árakat adott, mint amennyit értek. Elmondja, hogy amikor megtudta, hogy Amanné megbánta a vásárt, visszaszolgáltatta neki ezeket a tárgyakat. Manolescu-Strunga képviselő az ellenzék felé ezt kiáltja ! Csőcselék ! Az ellenzéki képviselők viharosan tiltakoz- nak és az elnöktől Manolescu rendreutasítását kérik. Moldován, Manolescu, Filipescu és Popovici Mihály képviselők a sértő szavak özönét zúdítják egymásra, majd kimennek a folyosóra, ahol tovább folyik köztük a civakodás, amely azzal végződött, hogy Manolescu provokáltatta Popovicit. Az ülésteremben az alelnök rendreutasította Strungát, aki azonban nem akarja visszavonni az ellenzék tett megjegyzését. Vaitoianu tábornok végül kijelenti, hogy tudomása szerint hasonló támadás több is készül ellene. Moldován képviselő a miniszter szavaira reflektálva kijelenti, hogy Vaitoianu csak akkor adta vissza a szóbanforgó albumot, amikor megtudta, hogy ő, Moldován, meglátogatta Amannét. Ezután folytatták a felirati vitát. | Az esküdtszék elejtése és a választójogi reakció Szepsiszentgyörgyről jelentik: Sándor József, a magyarság kamarai képviselője, vasárnap tartotta itt beszámolóját többezer főnyi közönség előtt. Visszapillantást vetett az országos választási harcra, s elmondotta, mikép gáncsolták el a magyarság jelöltjeit. A javaslatok ellen a kamarában tizenkét beszédet tartott. Bírálta ezután a közigazgatási reformot, amely a decentralizáció jelszavával burkoltan a legmerevebb centralizmust akarja megvalósítani. A készülőben levő választójogi törvényjavaslat az ókirályságbeli lajstromos rendszer látszólagos megtartásával a szavazatbeli kisebbségi rendszert el fogja ejteni és így nemcsak a magyarság mandátumai számát fogja tetemesen leszállítani, hanem a választójogi reform terén is. A progresszió helyett reakciót és visszaesést jelent. Az esküdtszéki intézmény elejtése mellett ez lesz a második ütés, amelyet a közszellem és a közvélemény megnyilatkozása ellen a polgárság és különösen a kisebbségek fejére mérnek. A magyar párt ügyeire áttérve, sürgette a nemzeti kataszternek finn és svéd mintára való elkészítését, amely nemcsak azért szükséges, hogy minden romániai magyart !,zámont art sarcak, hanem azért is, hogy a választói jegyzékek kiigazítása esetére a névsor minden meglepetés elkerülésével készen álljon. Kedd Három és fél évi súlyos reorténre ítélték Seipel merénylőjét (A Világ tudósítójától.) Ma délelőtt kezdte meg a bécsi országos törvényszék Jawurek Károly szövőmunkás bűnperének tárgyalását, aki az idén június elsején merényletet követett el Seipel volt osztrák szövetségi kancellár ellen. Az elnöki székben Altmann dr. udvari tanácsos, az országos törvényszék elnöke ült, a vádat Immendörfer dr. udvari tanácsos, államügyész képviselte, a védelmet Hochsinger Károly ügyvéd látta el. Tíz óra után néhány perces cél kezdődik a tárgyalás, amelyen a vádlott személyi adatainak megállapítása után felolvasták a vádiratot. A vádirat ismerteti a merényletet, amelyet Jawurek a bécsi déli vasúti pályaudvaron követett el, ahol két revolverlövést adott le a szövetségi kancellárra. Az egyik lövés nem talált, míg a másiknak golyója a kancellár jobb mellébe fúródott és hónapokig tartó sérülést okozott. Jawurek önmagára is rálőtt, azonban csak jelentéktelen sérüléseket szenvedett. Kihallgatásakor azt vallotta, hogy meg akarta ölni a kancellárt. A vádirat a merénylet leírása után Jawurek előéletét és későbbi vallomásait ismerteti, amelyekben Jawurek a gazdasági nyomort is tettének egyik okául jelöli meg. Tanuk vallomása szerint környezetében nem nagyon szerették, az orvosok szellemileg alacsonyabb fokon álló embernek minősítik. A vádirat felolvasása után Hochsinger védő javasolja a pernek esküdtszék elé utalását, mert politikai bűntettről van szó. Immendörfer ügyész kéri a javaslat elutasítását, mert a gyilkosság kísérlete a törvényszék elé tartozik. A bíróság a védelem javaslatát elutasította és megkezdte a vádlott kihallgatását. Jawurek kijelenti, hogy bűnösnek érzi magát, de a szövetségi kancellárt nem akarta megölni, ő folyton azt hallotta, hogy Seipel az oka annak, hogy rosszul megy a sora és azt gondolta az a fődolog, hogy ő maga meghaljon. A vádlott ezután családi életéről és anyagi viszonyairól tett vallomást. Politikai működést — úgymond — nem fejtett ki, csak tagja volt a szövőmunkások szakszervezetének. Nem azzal a szándékkal ment a vasútállomáshoz, hogy a kancellárt minden körülmények között megöli, csak akkor, ha erre alkalom kínálkozik. Az elnök kérdésére kijelenti még, hogy már a tett előtti napokon az volt a szándéka, hogy öngyilkos lesz, de erre vonatkozólag minden percben más és más gondolata volt. A délutáni tárgyalás során Seipel volt kancellárt hallgatták ki, aki ismertette a merénylet napján történteket. Elmondotta, hogy ő tulajdonképpen nem is tudta az első pillanatban, hogy mi történt és azt hitte, hogy a mozdonynál robbant fel valami. Csak akkor vette észre, hogy megsebesült, amikor merénylőjét megtámadták. Seipel kihallgatása során rendkívül érdekes volt az a jelenet, amikor a védő azt kérdezte a volt kancellártól, hogy mondja meg, várjon mai szemmel hogy látja a merényletet és a kiengesztelődés szellemében gondol-e a történtekre. A bíró nem engedte meg Seipel- nek, hogy erre a kérdésre válaszoljon, mivel ez nem lényegbeli kérdés. A volt kancellár erre maga kérte, hogy válaszolhasson és azt mondotta, hogy tényleg a békülékenység jegyében gondol most már a merényletre. A kancellár kihallgatása után az elnök felolvasta a merénylő egy levelét, amelyet október másodikén fogságából írt a kancellárhoz és amelyben arra kéri Seipelt, hogy bocsássa meg tettét. A védő- és vádbeszéd elhangzása után a bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette az ítéletet, mely szerint figyelembe véve az enyhítő körülményeket és a vádlott beismerését, Jawureket három és fél évi súlyos börtönre ítélte. A börtönbüntetésbe a vizsgálati fogságban eltöltött időt beszámították. Jawurek gondolkodási időt kért, hogy fellebbezzen-e, vagy sem. A VILÁG nemcsak a magyar élet eseményeit kíséri figyelemmel, de igyekszik a külföld és a nagyvilág minden politikai, gazdasági és kulturális jelenségéről alaposan és rendszeresen tájékoztatni az olvasókat. Keressük a nagy kapcsolatokat és a nagy öszszes illéseket a dolgokban és igyekezünk meg is világítani azokat. "