Világ, 1924. december (15. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

2­­924 december 5. VILÁG a kormányzati rendszer egy kissé körül­nézne Európában, mégis észrevenné, milyen menthetetlen naivitással és milyen kezdetle­ges logikával vont le következtetéseket az angol választások eredményébről. Baldwin ünnepélyes fogadalmat tett MacDonald kül­politikájának követésére. Egy egész hónap­pal az angol konzervatív párt választási győ­­zelme után került Herriot olyan nehéz hely­zetbe, amilyenben nem volt még soha, és fényes győzelmet aratott. Chamberlain nyomban a külügyi hivatal vezetésének át­vétele után érdeklődött, mikor találkozhatna a francia miniszterelnökkel, és az idáig tör­tént megállapodások szerint december ötö­dikén fogja meglátogatni Chamberlain a francia kormány elnökét. Október huszon­­kilencedikén voltak az angol választások, december hetedikén lesznek a német válasz­tások, de azért a német választásokon Marx kancellár, a konzervatív és felekezeti politi­kus, a régi német bürokrata először, másod­szor és harmadszor a szocialistákkal fog együtt masírozni, azokkal a szocialistákkal, akiknek képviselőjük közül minden másodi­kat tiltott ki a nemzetgyűlés huszonkét, vagy huszonöt üléséről az a magyar –— konzerva­tív politika, am­ely nyilván a Hold közéleti eseményeiből szűri le az irányelveket mód­szereinek és eszközeinek kiépítésénél, nem pedig Európa politikai eseményeiből. Amikor még nem tudta és nem gondol­hatta a világ, milyen ostrakismus fogja érni a mentelmi bizottság részéről a bal­oldali ellenzéket, már közölt egy athéni tudósítást, amely szerint Mihalokopu­los görög miniszterelnök, a venizelista párt legkonzervatívabb alvezére, hetek óta foly­tat szinte kétségbeesett tárgyalásokat azért, hogy az ellenzéki pártokat újból megnyerje a politikai aktivitá­snak, kilátásba helyzve az új választások haladéktalan kiírását, a választói lajstromok revízióját pártközi bi­zottságok által, az erős garanciákat a vá­lasztás szabadságának biztosítására. Mégis fájdalmas az, hogy Mihalokopulos, aki a görög venizeisták legszélsőbb jobbszár­­nyán áll és nem ta­rtozhatik a nagy politi­kai lumenek közé, mert neve idáig nem verődött el Európa füléig, mint jó egyné­hány más görög politikusé, tisztán, világo­san tudja azt, amiről a látszat szerint hal­vány sejtelme sincsen a magyar — konzer­vatív politikának és a magyar konzervatív politika egyesek szerint probidenciális ve­zérének, aki most emelt fejjel indult el az öngyilkosság útjára ... Saját sorsa fölött mindenkinek joga van határozni, és ma­gánügyekben nem illik szót emelni a saj­tónak, de mi nagyon fájlaljuk és rendkívül károsnak tartjuk azokat a katasztrófál­­s lépéseket, amelyekkel napok óta dolgozik Bethlen István gróf fűrésze a magyar kon­zervatív politika gyökereink elmetszésén, mert a konzervatív politikára nagy szük­sége van minden olyan országnak, amely súlyos megrázkódtatásokon esett át az évek során keresztül. Amit most elmondunk, azzal nem a baloldal mellé akarunk ki­állni, amit most elmondunk, azzal védeni akarjuk a konzervatív politikát, amelyet Bethlen István gróf magával akar sodorni most, amikor­­ öngyilkosságra készül. Pe­dig a magyar konzervatív politika alapjai­nak meglazítására nincsen joga még Beth­len István grófnak sem. Igazán az a kínos érzésünk van, mintha vakokkal kellene vitatkozni arról, ami künn a világban történik, mert egészséges szem­mel nem lehet nem látni az események vi­lágos tanítását. Mussolini az új nap virra­­dását hirdeti, mialatt aggódva néz a Monte Aventino felé, ahol hónapok óta tartja a­­ passzivitást az olasz ellenzék. Az új nap virradásáról beszél­ az olasz fascista vezér, és fogadalmat tesz arról, milyen teljes ener­giával fog elindulni az új nap elé. A foga­dalom őszinteségét pedig nem lehet két­ségbevonni, ha bizonyos is az, hogy Musso­lini csak a viszonyok kényszerűsége alatt teszi és valósítja meg ezt a fogadalmat, amint a viszonyok kényszerűsége alatt utalt ki lakást a Regina Caeli börtön­celláiban legjobb alvezéreinek, azoknak a fascisták­­nak, akik oldalán és a vezérkar legexpo-­ náltabb helyein verekedték ki a fascista-­ párt győzelmét. A viszonyok nyomása alatt­­ küldte el Mussolini nemrég a fascista milic r­cia parancsnokát, De Beno tábornokot, új viszonyok nyomása alatt küldte el most­­ Balbo tábornokot, aki utóda lett De B0110-­­ nak a fascista milícia élén, és most egy energiájáról ismert régi tábornokot állított a fascista milícia élére, azzal a felhatalma­zással, hogy Gandolfo tábornok fokozza le a fascista milíciának mindazokat a tisztjeit, akik soronkívüli előléptetéssel jutottak ma­gasabb rangf­okozatokhoz . .. Ezzel félig­­ megszűnt a feketeinges milícia, ahol­ ezelőtt volt hadnagyok töltöttek be tábornoki és ezredesi rangot politikai érdemeik alapján.­ A volt hadnagyok levetik most a tábornok­­­kok vörös lampaszát, vagy az ezredesek arany gallérját, és újból — hadnagyokká lesznek, akik vagy teljes szubordinációval­ teljesítik a régi ezredesek­, a régi tábornokok­­ parancsait, vagy — elvesztik hadnagyi rangjukat is. Az Olasz elem­zéki pártok passzivitásban vannak a Monte Avenlino Rom­án és Musso­lini, aki látja virradni az új napot, most meghozta az európai politikának, és az el­lenzék passzivitásának kettős nyomása alatt a legsúlyosabb áldozatot­­ kezdi megbontani és kezdi a reguláris hadseregbe beolvasztani azt a milíciát, amely támasza és talpköve volt idáig gyakorolt hatalmának. Az európai politika nyomása adva van akkor is, ha Budapestről nem látják azt, amit Athénből igen világosan látnak. Ezt a nyomást most a magyar konzervatív poli­tika sokak által providenciálisnak hirdetett vezére kiegészítette a mai napon a másik nyomással: a baloldali ellenzék passzivi­tásra kényszerítésével. Mi nem szoktuk fö­lösleges módon dicsérni azokat, akik velünk ellentétes­ világnézetekért harcolnak, és meg­győződésünk szerint káros eszközöket alkal­maznak, de azért bevalljuk azt, hogy Musso­lini kivételes politikai tehetségét és nagy politikai energiáját nem tudjuk kétségbe­vonni. Ezért csodáljuk, hogy amikor itt a világos példa és Mussolini az ellenzék passzivitásba vonulása következtében erélyes fejszecsapásokkal rombolja le gyors tempó­ban saját rendszerét, a magyar konzervatív vezér nem tud tanulni Mussolini példájából, és megismétli a Mussolini által elkövetett hi­bát akkor, amikor Mussolini kénytelen fizetni, fizetni és mindig újból fizetni az el­lenzék passzivitásának súlyos számláját. Mindenki csak a saját kárából okul, mondja a magyar példabeszéd, de azért idáig azok számítottak államférfiaknak, akik okulni tudtak a mások hibájából is. Musso­lini hibájának következményei pedig annál tanulságosabbak lehetnének Bethlen Ist­vánra nézve, mert ott, ahol a törvényhozás­ban erős többsége van egy olyan pártnak, amely a titkos választások ötven kerülete közül mindössze nyolcat tudott megszerezni, a választási rendszer talán nem áll túlságo­san távol az olasz választási rendszertől. Egy különbséggel : Mussolini a legnagyobb erő­feszítések árán keresztülvitte választójogi rendszerének törvénybe iktatását a legálisan megválasztott régi kamara által, míg Beth­len István gróf lemondott erről a fölösleges formaságról, és egy minisztertanácsi rende­lettel intézte el azt, amire a parlament két háza által elfogadott és a király által szente­sített törvény kikerülhetetlen szükségesség­nek tűnt föl Mussolini előtt. Azonkívül pe­dig­­ Mussolini fascista többsége nem zárt ki egyetlen ellenzéki képviselőt sem a ka­mara üléseiről, noha az olasz házszabályok jogot adnak erre, és noha az olasz ellenzéki képviselők egy része még egész másként lé­pett fel Mussolini kormánya ellen, mint a magyar baloldal „turbulens elemei". De Mussolini nem akar vermet ásni saját maga alatt. 1 Erkölcsi válság, vagy egyszerű véletlen Bukarestből jelentik. A kamara pénteki ülésén szavaztak a romának választás ellen beadott kifogások fölött. Az elnök a szavazás eredményeként kijelentette, hogy a kamara a kifogásoknak nem adott helyet, a választást érvényesnek és Voiculescut megválasztott kép­viselőnek jelenti ki. Conciatu erdélyi liberális képviselő az agrár­­reformról szólva, kijelentette, hogy ennek az ókirályságban szociális, a csatolt területeken nemzeti jellege van. Ezután Pan Halippa szólal föl.­­E pillanatban megjelent az elnöki páholyban a Bukarestben tartózkodó Albert Thomas, a nemzetközi munkaügyei hivatal elnöke, Chirculescu munkaügyi miniszter, Simionescu alel­­ök és a háznagy kíséretében. A képviselők helyükről felállva, percekig­­e1­ jenzik Franciaországot és Thomast. Orleanu elnök az ülést felfüggeszti és felhívja a képvi­selőket, hogy vegyenek részt az egyik bizott­sági teremben Thomas tiszteletére adott teán. Itt Thomast a kamara nevében Orleanu elnök, a parasztpárt nevében pedig Lupu dr. üdvö­zölte. Thomas meleg szavakban mondott kö­szönetet és a francia nemzet üdvözletét tolmá­csolta a román kamarának. Az ülés újból való megnyitása után, Isalippa kijelenti, hogy a lopott urnák kamarájának atmoszféráját kívánja ismertetni. Foglalkozik az egyes pártokkal. Beszéde során Mihalache és Jorga képviselők között élénk vitatkozás támad. Ezután Vajda Sándor ismerteti azokat az okokat, hogy miért nem sikerült a román nemzeti párt fúziója a parasztpárttal Bizonyítékok vannak a zsebemben A kamara szombati ülésén Zamandi Viktor liberális képviselő szemére vetette Antonescu román nemzeti párti képviselőnek, hogy három évvel ezelőtt még mint kormánypárti szónok bírálta az ellenzéket. Lehet igen jó tanár, de nem szolgálhat mintaképpen az ifjúságnak a politikai következetesség tekintetében. Antonescu kijelenti, hogy visszaéltek a jó­hiszeműségével. Vaitoianu tábornok annak ide­jén mint belügyminiszter biztosította őt arról, hogy az erdélyi választások tiszták voltak, amikor azonban megtudta, hogy a népakaratot meghamisították, kilépett a kormánypártból. Samandi azt mondja, hogy Antonescunak mandátumáról is le keltett­ volna mondania, amire Antonescu azzal válaszolt, hogy mandá­tumát a választóktól és nem a párttól kapta. Iamandi ezután így folytatta: Erkölcsi vál­ságról beszéltek az ellenzéken, azonban, ha ko­molyan szemügyre vesszük az utóbbi időben történteket, nem láthatunk bennük mást, mint egyszerű véletlenséget. Moldován Viktor képviselő valamit mond, a többség azonban lehurrogja: Le vele, le velet kiállják kórusban. Moldován túlharsogja a zaj­ és ezt kérdi: Egyszerű véletlenség, Zamandi úri Egyszerű véletlen eset az, hogy a miniszteri pa­dokban útlevélkereskedők ülnek? A többség viharosan követeli Moldován rendreutasítását. Vajda Sándor: A miniszteri padban ügynö­kök ülnek. Bizonyítékok vannak a zsebemben. Orb­anu elnök megfenyegeti Vajdát és Mol­­dovánt, hogy a fegyelmi bizottság elé utasítja őket. Lupu dr.: Amikor ilyen súlyos vádak hang­zanak el a miniszterek ellen, akkor az elnök­nek kötelessége elrendelni a bizonyítékok fel­olvasását! Zamandi folytatja az ellenzéki pártok bírála­tát, de beszédét állandóan félbeszakítják az ellenzéki képviselők közbeszólásai. A román nemzeti pártot azzal vádolja,, hogy ellensége minden nemzeti megnyilatkozásnak, amit azzal is bizonyított, hogy nem jelent meg a király koronázásán. Lepede­tu képviselő tiltakozik Iamandi gya­núsítása ellen, aki kijelenti, hogy szavai nem vonatkoztak általánosságban az erdélyiekre, mert Erdélyt nem téveszti össze a román nem­zeti párttal. E szavakra ismét, nagy tumultus támad. A többségben helyet foglaló erdélyi képviselők helyeslik Iam­andi szavait, mire Lepedatu oda­kiált: Szégyeljék magukat! Iamandi beszéde során többször megismét­lődnek a viharos jelenetek, különösen akkor, amikor a parasztpárt politikáját bírálja. A miniszter megzsarolt özvegye Vajda Sándor szólal fel ezután, akinek a többség részéről azt kiáltják, hogy személyes kérdésben szólal fel. Vajda kijelenti, hogy nem lehet személyes kérdésről szó, amikor a miniszteri pad becsületéről beszélt Iamandinak, aki a liberális pártot dicsérte, azt válaszolja, hogy akkor, amikor a miniszterek befolyásu­kat áruba bocsátják, nem látja azt az erkölcsi alapot, amelyre Iamandi bírálatát építette. Milyen erkölcsi alapra hivatkoznak­ akkor, amikor az útlevélügyben letartóztatott Stoi­­cescu sziguranca-főtisztviselő a letartóztatási végzés ellen épúgy fellebbezett, mint Vaitoianu Sándor, a közlekedésügyi miniszter fivére, a bíróság azonban kétféle határozatot hozott: Stoicescu fogvatartását fentartotta, Vaitoianut pedig szabadon bocsátotta. Ezután Moldován emelkedik a szólásra. A többség zajosan követeli, hogy vádjait okmá­nyokkal igazolja. Moldován azt mondja, hogy erkölcsi válságról beszéltek, holott nyilván erkölcsi betegségről van szó. Felhozza Aman volt miniszter özvegyének esetét. Aman vagyo­nát az országra hagyta, özvegye pedig most nagy nyomorban él. Hogy nyomorán enyhít­sen, férje emléktárgyaiból néhányat el akart adni. Ennek hírére felkereste Vaitoianu tábor­nok, aki akkor belügyminiszter volt, és azt ajánlotta, hogy az emléktárgyakat adja el az államnak, azonban valami ajándékot kért. Az özvegy ehhez szívesen hozzájárult és a minisz­ternek egy festményt és egy albumot adott át. Vaitoianu miniszter azonban semmit sem tett. Amanné évekig várt hiába, többször járt a bel­ügyminisztériumban, de Vaitoianu néni is fo­gadta. Elkeseredve a sajtóhoz és­,a képviselők­höz fordult. , Moldován felolvassa ezután Amanné leve­­­lét, amely fedi a Moldován által előadottakat. A levél felolvasása az egész kamarában nagy feltűnést kelt. Moldován folytatni akarja beszédeit, de a li­berális párti képviselők nagy zajt csapnak. Bratianu Divnu képviselő ezt kiáltja: Nem lehet valamennyi minisztert megvádolni. Moldován: Elhiszem, hogy a dolog vissza­tetszést kelt, de ha tényleg visszatetsző, távol látsák el a miniszteri pádból Vaitoianut és ad­­ják át a bíróságnak. Maizescu igaz­ságügyminiiszte­r kijelenti, hogy, a kérdésnek két oldala van. Az egyik az állam kötelezettsége az özveggyel szemben. Kijelenti, hogy már történt intézkedés abban az irány­­ban, hogy az özvegy ellátásban részesüljön ad­­dig is, amíg a kérdést törvényhozási úton ren­dezik. A kérdés másik oldala a közlekedésügyi minisztert illeti. Meg van róla győződve, hogy a kérdést tisztázni fogják. Az általános poli­tika tekintetében a kormány tagjai között köb­­elet­ív felelősség áll fenn, az egyes reszortok­ban előforduló dolgokért az illető miniszter személye felelős és még inkább áll ez a mi­nisztereik magánügyeire. Az éjszakai ülésen megjelent a megvádolt Vaitoianu miniszter. Felolvasott egy levelet, amelyben igazolják, hogy Amannétól húszezer lejért vásárolt meg bizonyos tárgyakat és na­gyobb árakat adott, mint amennyit értek. El­mondja, hogy amikor megtudta, hogy Amanné megbánta a vásárt, visszaszolgáltatta neki eze­ket a tárgyakat. Manolescu-Strunga képviselő az ellenzék felé ezt kiáltja ! Csőcselék ! Az ellenzéki képviselők­ viharosan tiltakoz-­ nak és az elnöktől Manolescu rendreutasítását kérik. Moldován, Manolescu, Filipescu és Popo­­vici Mihály képviselők a sértő szavak özönét zúdítják egymásra, majd kimennek a folyosóra, ahol tovább folyik köztük a civakodás, amely azzal végződött, hogy Manolescu provokáltatta Popovicit. Az ülésteremben az alelnök rendreutasította Strungát, aki azonban nem akarja visszavonni az ellenzék­ tett megjegyzését. Vaitoianu tábornok végül kijelenti, hogy tu­domása szerint hasonló támadás több is készül ellene. Moldován képviselő a miniszter szavaira reflektálva kijelenti, hogy Vaitoianu csak akkor­­ adta vissza a szóbanforgó albumot, amikor meg­tudta, hogy ő, Moldován, meglátogatta Amannét. Ezután folytatták a felirati vitát. |­­ Az esküdtszék elejtése és a választójogi reakció Szepsiszentgyörgyről jelentik: Sándor Jó­zsef, a magyarság kamarai képviselője, vasár­nap tartotta itt beszámolóját többezer főnyi közönség előtt. Visszapillantást vetett az orszá­gos választási harcra, s elmondotta, mikép gáncsolták el a magyarság jelöltjeit. A javas­latok ellen a kamarában tizenkét beszédet tar­tott. Bírálta ezután a közigazgatási reformot, amely a decentralizáció jelszavával burkoltan a legmerevebb centralizmust akarja megvalósí­tani. A készülőben levő választójogi törvény­javaslat az ókirályságbeli lajstromos rendszer látszólagos megtartásával a szavazatbeli ki­­­sebbségi rendszert el fogja ejteni és így nem­csak a magyarság mandátumai számát fogja tetemesen leszállítani, hanem a választójogi reform terén is. A progresszió helyett reakciót és visszaesést jelent. Az esküdtszéki intézmény elejtése mellett ez lesz a második ütés, amelyet a közszellem és a közvélemény megnyilatkozása ellen a polgárság és különösen a kisebbségek fejére mérnek. A magyar párt ügyeire áttérve, sür­gette a nemzeti kataszternek finn és svéd min­tára való elkészítését, amely nemcsak azért szükséges, hogy minden romániai magyart !,zám­ont ar­t sarcak, hanem azért is, hogy a vá­lasztói jegyzékek kiigazítása esetére a névsor minden meglepetés elkerülésével készen álljon. Kedd Három és fél évi súlyos reorténre ítélték Seipel merénylőjét (A Világ tudósítójától.) Ma délelőtt kezdte meg a bécsi országos törvényszék Jawurek Károly szövőmunkás bűnperének tárgyalását, aki az idén június elsején merényletet követett el Seipel volt osztrák szövetségi kancellár ellen. Az elnöki székben Altmann dr. udvari taná­csos, az országos törvényszék elnöke ült, a vádat Immendörfer dr. udvari tanácsos, állam­ügyész képviselte, a védelmet Hochsinger Ká­­­­roly ügyvéd látta el. Tíz óra után néhány perce­s cél kezdődik a tárgyalás, amelyen a vádlott személyi adatainak megállapítása után felol­vasták a vádiratot. A vádirat ismerteti a me­rényletet, amelyet Jawurek a bécsi déli vas­úti pályaudvaron követett el, ahol két revol­verlövést adott le a szövetségi kancellárra. Az egyik lövés nem talált, míg a másiknak golyója a kancellár jobb mellébe fúródott és hónapokig tartó sérülést okozott. Jawurek önmagára is rálőtt, azonban csak jelentéktelen sérüléseket szenvedett. Kihallgatásakor azt vallotta, hogy meg akarta ölni a kancellárt. A vádirat a me­rénylet leírása után Jawurek előéletét és ké­sőbbi vallomásait ismerteti, amelyekben Jawu­rek a gazdasági nyomort is tettének egyik okául jelöli meg. Tanuk vallomása szerint kör­nyezetében nem nagyon szerették, az orvosok szellemileg alacsonyabb fokon álló embernek minősítik. A vádirat felolvasása után Hochsinger védő javasolja a pernek esküdtszék elé utalását, mert politikai bűntettről van szó. Immendör­fer ügyész k­éri a javaslat elutasítását, mert a gyilkosság kísérlete a törvényszék elé tartozik. A bíróság a védelem javaslatát elutasította és megkezdte a vádlott kihallgatását. Jawurek ki­jelenti, hogy bűnösnek érzi magát, de a szövet­ségi kancellárt nem akarta megölni, ő folyton azt hallotta, hogy Seipel az oka annak, hogy rosszul megy a sora és azt gondolta az a fő­dolog, hogy ő maga meghaljon. A vádlott ez­után családi életéről és anyagi viszonyairól tett vallomást. Politikai működ­ést — úgymond — nem fejtett ki, csak tagja volt a szövőmunká­sok szakszervezetének. Nem azzal a szándék­kal ment a vasútállomáshoz, hogy a kancel­lárt minden körülmények között megöli, csak akkor, ha erre alkalom kínálkozik. Az elnök kérdésére kijelenti még, hogy már a tett előtti napokon az volt a szándéka, hogy öngyilkos lesz, de erre vonatkozólag minden percben más és más gondolata volt. A délutáni tárgyalás során Seipel volt kancellárt hallgatták ki, aki ismertette a merénylet napján történteket. Elmondotta, hogy ő tulajdonképpen nem is tudta az első pillanatban, hogy mi történt és azt hitte, hogy a mozdonynál robbant fel valami. Csak akkor vette észre, hogy megsebesült, amikor merénylőjét megtámadták. Seipel kihallgatása során rendkívül érdekes volt az a jelenet, amikor a védő azt kérdezte a volt kancellártól, hogy mondja meg, várjon mai szemmel hogy látja a merényletet és a kiengesztelődés szellemében gondol-e a tör­téntekre. A bíró nem engedte meg Seipel-­ nek, hogy erre a kérdésre válaszoljon, mi­vel ez nem lényegbeli kérdés. A volt kancel­lár erre maga kérte, hogy válaszolhasson és azt mondotta, hogy tényleg a békülé­­kenység jegyében gondol most már a me­rényletre. A kancellár kihallgatása után az elnök felolvasta a merénylő egy levelét, amelyet október másodikén fogságából írt a kancel­lárhoz és amelyben arra kéri Seipelt, hogy bocsássa meg tettét. A védő- és vádbeszéd elhangzása után a bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette az ítéletet, mely szerint figye­lembe véve az enyhítő körülményeket és a vádlott beismerését, Jawureket három és fél évi súlyos börtönre­ ítélte. A börtönbün­tetésbe a vizsgálati fogságban eltöltött időt beszámították. Jawurek gondolkodási időt kért, hogy fellebbezzen-e, vagy sem. A VILÁG nemcsak a magyar élet eseményeit kíséri figyelemmel, de igyekszik a külföld és a nagyvilág minden politikai, gazdasági és kulturális jelenségéről alaposan és rend­szeresen tájékoztatni az olvasókat. Keres­sük a nagy kapcsolatokat és a nagy ösz­­szes illéseket a dolgokban és igyekezünk meg is világítani azokat. "

Next