Világ, 1925. február (16. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
2092. február T. VILÁG bán, vagy a szocialista párt balszárnyának állásfoglalása a francia kamarában ne maradjon visszhang és alátámasztás nélkül a német birodalmi gyűlésen. A nagy nyugati országok szocialista pártjait váratlanul érte a háború kitörése, és ezért nem találtak módot a közös fellépésre a háború ellen, de Bernstein igen korán ismerte fel, milyen szükséges és milyen fontos volna az, ha az egyik és a másik oldalon a szocialista pártok közös akciót indítanának a béke előkészítésére, vagy talán a béke kierőszakolására. Akkor, amikor Angliában a munkáspárt vezére foglalt el olyan energikus álláspontot a háború kérdésében, mint tette MacDonald, aki ugyan állásfoglalása következtében elvesztette a munkáspárt rendőrségét, de mégis Ramsay MacDonald maradt . Bernstein hibának tartotta azt, hogya szocialista párt állásfoglalása a hosszú háború ellen és a sürgős békekötés mellett ne kapjon erős akcentust Németországban. Abból a felelősségből, amelyet a német népre hárítottak az összeomlás után, és a béketárgyalások idején, egyrészt a háború felidézéséért, másrészt a háború hosszúra nyúlásáért, sokat vett volna el az, ha a német szocialista párt egységesen Bernstein felfogása mögé áll. A német jobboldal így is, úgy is hazaárulókká bélyegezte a szocialistákat, de ha a többségi szocialisták nem tesznek olyan nagy engedményeket a háborús politikának, amilyeneket tettek, és ha energikusabb fellépéssel igyekeznek megakadályozni legalább a korlátlan búvárhajó-harcot és a békés városok bombázását a német repülőgépek által, akkor aligha alakul ki Németországgal szemben az az éles, elkeseredett hangulat, amelynek így igen nagy árát fizette meg az egész német nép. Bernstein kénytelen volt viselni azt a vádat, hogy a szakadás veszélyét idézi fel a német szocialista mozgalomban, amikor kitartott revizionista fölfogása mellett. A háború másnapján Bernsteinnek valóban volt része a német szocialista párt kettészakadásában, de ma már bizonyos az, hogy a szakadás napjaiban Bernstein járt a jó úton, nem a többségiek. Bernstein csatlakozása a független szocialistákhoz utóbb egy igen hasznos következménnyel járt, azzal, hogy Bernstein befolyása terelte vissza nem egyszer a német forradalom válságos napjaiban a független szocialistákat a realitások ösvényére, és végül Bernstein befolyása igen nagy szerepet játszott akkor, amikor a többségi és a független szocialisták kiból egyesültek, mégpedig olyan politika alapján, amely teljes mértékben Bernstein revizionista felfogásának érvényesülését, jelenlese A kancellárok és a miniszterek igen hosszú sora került ki az elmúlt években a német szocialista párt vezérkarából. Bernstein nem lett miniszterré és így ez az alkalom nem nyílt meg gyakorlati érzékének bebizonyítására. De Bernstein teóriái olyan széles vonalon, és olyan nagy mértékben váltak realitásokká az elmúlt évek alatt, hogy többé senki nem mondhatja az elmélet elvont emberének a német szocialista mozgalom nagy teoretikusát. Bernstein éppen csak előrelátta és bizonyos fokig előre oldotta meg a nagy gyakorlati problémákat. Bernstein tudományos munkássága nagyon sokoldalú, és igen széles területekre ágazik el. Bernstein a német szocialista mozgalom nagy historikusa, és csak nemrég adott ki egy könyvet Lassale-ról, amely talán a legélesebb elemzése a német munkásmozgalom eruptív erejű, nagy előőrsének. Bernstein alaposan tanulmányozta és elemezte Marx hatalmas teoretikus építményének minden filozófiai és minden közgazdasági előfeltételét, alaposan ismeri azokat a gazdasági viszonyokat, amelyekből Marx indult ki levezetéseinél, és azokat a gazdasági eltolódásokat, amelyek a Kapital köteteinek megjelenése óta bontakoztak ki, jól ismeri az angol közgazdaságtan klasszikusait, és elsajátította az új amerikai-angol közgazdaságtani iskola matematikai módszereit. A háború anteaktáinak rendszeres feldolgozása körül szintén nagy mtmkát végzett Bernstein, nem szólva azokról a könyveiről és tanulmányairól, amelyekben a revizionista mozgalom fegyvertárát állította össze annak idején. De Bernstein legszebb könyve talán az, amely londoni emigrációjának idején készült, a British Múzeum röpirat-gyűjteményének rendkívül gazdag anyaga alapján, az 1640 és 1648 között lejátszódott nagy angol forradalom történetéről. Bernstein itt a nagy angol forradalom szociális alapjait derítette fel, és ezzel voltaképpen először írta meg a nagy angol forradalom igazi történetét. Bernstein tárta fel a legfőbb rugóját Cromwell balfelé fordulásának, amint Bernstein rajzolta meg a legélesebb proflilját ennek a különös forradalomnak, amely alatt semleges maradt az angol nép 90, vagy 95 százaléka. A parlament nagy harca a király ellen voltaképpen nem volt más, mint a nagy burzsoáziának és a gentry egy részének harca az arisztokrácia és a gentry másik része ellen, a nép túlnyomóan nagy részének teljes közömbössége mellett. A harc kimenetelét alighanem arra a gazdaságtörténeti tényre kell visszavezetni, hogy a forradalom kitörésének idején az alsóház tagjainak vagyonát három-annyira becsülték, mint azt a vagyont, amelyet a lordok házának tagjai reprezentáltak összevéve. Amikor a „forradalom" alatt megmozdultak a valódi forradalmi erők, akármilyen bizonytalan volt a megmozdulásuk . Cromwell sietve próbált összefogni I. Károly királlyal a közös veszély ellen, és így indultak meg a titkos tárgyalások a király és a forradalom állítólagos balszárnyának vezérei között, de a tárgyalásoknak eredménytelenül kellett végződniök I. Károly szinte patológikus megbízhatatlansága miatt. I. Károly előtt a vereség után mégegyszer megynyílt az út atrón felé és csak rajta múlt az, hogy a trón újabb elfoglalása helyett az vesztőhelyre jutott. John Lilburne alakja talán a legrokonszenvesebb az igazi angol forradalom képviselői közül és noha Cromwell erősen tartotta a fegyelmet, John Lilburne, a letartóztatott altiszt mégis olyan hatalommá lett, hogy Cromwell hosszú titkos tárgyalásokat folytatott vele cellájában, csak úgy, mint I. Károly angol királlyal... John Lilburne még csak szónok sem volt, mindössze röpiratokat adott ki, de ezeknek a röpiratoknak nagy súlyt adott az a körülmény, hogy fegyveres katonák kezébe jutottak el és fegyveres katonákat világosítottak fel arról , mi volna és mi lehetne a küzdelem igazi célja. Az angol történetírás eleinte nem akarta tudomásul venni Bernstein szempontjait a nagy forradalommal szemben, de ma már a hivatalos angol történetírás is revideálta a nagy forradalom odáig elfogadott beállítását a német szocialista mozgalom revizionista vezérének szempontjai szerint. Bernstein munkája nyomot hagyott az angol történetírásban, a német szocialista mozgalomban, és talán a német nép történetében. Békéscsaba impozáns tüntetése az ellenzéki blokk mellett (A Világ kiküldött tudósítójától.) A kétszáz esztendős alföldi mezőváros ma este meleg szeretettel ünnepelte a szövetségbe tömörült ellenzéknek Bélkéscsabára leutazott képviselő tagjait. Nem megülepő a melegségnekés az együttérzésnek a megnyilvánultása annak a városnak a részéről, amely a nemrég megtartott képviselőtestületi választás alkalmával egyetlen ébredőt sem engedett be a képviselőtestületbe, sőt megtörtént az, hogy a helyi ébredőszervezet vésére mindössze két szavazatot kapott az ötvenezer lakosú mezővárosban. Este ny cdic órakor érkezett meg Békéscsabára az ellenzéki blokk képviseleteiben hét képviselő: Szilágyi Lajos, Nagy Vince, Szeder Ferenc, Réthey Anna, Esztergályos János, Baross János és Szabó Imre, akiket a pályaudvaron a város polgáraiból és minitásaiból alakult küldöttség fogadott. Amint megpillant öltik a vasúti kocsik lépcsőjén az ellenzéki képviselőket, felhangzott a kiáltás: — Éljenek a demokratikus képviselők! A rendőrség betiltotta a vasárnapi gyűlést A képviselők egy részét a város polgármestere által rendelkezésre bocsátott fogatokon vitték be a Nádor szállodáig, ahol a szálló hatalmas termében mintegy nyolcszáz emberből álló közönség fogadta őket, hogy pártvacsora keretében ünnepeljék az ellenzéki képviselőket. A holnap délelőttre tervezett gyűlést a rendőrség nem engedélyezte. Vasárnap délelőtt ugyanis népgyűlést szándékoztak tartani a Nádor-szálló télikertjében, amelyen a Békéscsabába érkezett hét képviselő szólalt volna fel és beszédeikben az aktuális gazdasági és politikai helyzetet tárgyalták volna. A népgyűlés 1.sz. előírt szabályoknak megfelelően bejelentették a rendőrkapitányságon, a bejelentésre azonban a rendőrség véghatározatot hozott, amely a gyűlés megtartását a 20.000/1922. számú belügyminiszteri rendeletre hivatkozással nem engedélyezte. A gyűlésbetiltó véghatározat indokolása a következő: „A fenti kérdésnek a tizenegy nemzetgyűlési képviselő által népgyűlésen történő tárgyalása messze túlhaladja egy nyilvános népgyűlés kereteit. A kért népgyűlésen a nemzetgyűlési munkával szemben a passzivitás álláspontjára helyezkedő képviselőknek ily nagyszámú résztvétele mellett tartandó népgyűlésnek egy, a nemzetgyűlési rendszabályoktól és kritikától mentes mellék-nemzetgyűlés színezete van, amely a nemzetgyűlés tekintélye és komolysága ellen izgató ténykedésre kiválóan alkalmas. Ez okból a más politikai hitvalláshoz tartozó polgárság körében oly erős izgalmat és nyugtalanságot okoz, hogy a népgyűlésnek rendzavarás nélkül való lefolyására a rendőrség elfogadható garanciát nem lát. A felhozottak a kért népgyűlés engedélyezését kizárják." A véghatározat indokolásában azért szerepel tizenegy képviselő, mert az eredeti terv szerint úgy volt, hogy tizenegy képviselő jelenik meg Békéscsabán. A város közönsége a népgyűlés letiltására való tekintettel tömegesen lepte el a Nádorszálló nagytermét. Mintegy nyolcszáz ember gyűlt össze a teremben és akik az asztalnál nem tudtak helyet kapni, a fal mellett álltak körül a teremben és úgy hallgatták a felszólaló képviselőket. Az összegyűltek között egyaránt látni lehetett a polgárság képviselőit, valamint megjelentek mandlis gazdák, kopott ruhájú napszámosok, fejkendős asszonyok, de jelen voltak számosan a város képviselőtestületének tagjai közül és a város vezetősége közül is sokan. A megjelentek között ott lehetett látni az Achim-család tagjait is, Achim András özvegyét, fiait és leányait. A virágokkal feldíszített teremben a hangulat mindvégig lelkes volt. A polgárok és munkások a képviselők felszólalásai közben közbeszólások formájában többször nyilvánították véleményüket és adták tudomásukra a képviselőknek, hogy magatartásukkal a passzivitást illetően egyetértenek. Ezt az együttérzést igazolta a beszédek közben felújuló éljenzés és taps. „Az egységes párt liberalizmusa porhintés" A demokratikus ellenzéki blokk tagjai a polgárság nevében Ladi Ernő dr., a munkásság nevében pedig Ilankó Mihály köszöntötte, mire Szilágyi Lajos emelkedett szólásra, aki többek között a következőket mondotta: — Békéscsaba munkássága és polgársága jól tudja, hogy mi tiszta választás útján lettünk nemzetgyűlési képviselők. (Közbekiáltások: Nem pedig tehenekkel!) Szolgabírák és csendőrszuronyok ellenére utunk tagjai ennek a nemzet-gyűlésnek és mi csak kényszerűségből vagyunk ott, mert hiszen azt látjuk, hogy az utóbbi két és fél év alatt minden törekvésünk kárba veszett és javaslatainkat, indítványainkat nem fogadták el. Ilyen meddő küzdelem és az ismeretes parlamenti incidens után határoztuk el magunkat új eszköz alkalmazására, a passzivitásra, ami anynyit jelent, hogy a parlament üléstermétől és azoktól távol tartjuk magunkat, akik diktatúrát akarnak és ezzel a felelősségünket megkétszereztük az egyedül hivatott bíró, a nemzet előtt. — Rosszul esik látnunk, hogy milyen eset A város közönsége a népgyűlés betiltására nélkül peregnek le ott az órák. Mutassák meg, mit alkottak távollétünkben? Alkottak házszabályokat, amelyek ránk, a pénzbüntetéstől kezdve a börtönig minden fenyegető eszközt igénybe vesznek, ahol óramutató járása szerint kell beszélni és a nemzeti akarat helyett a nemzeti akarat meghamisítását csinálják. Előre megrendelt szónokokkal, álellenzéki beszédeket mondatnak, akik szajkók módjára megismétlik mindazt, amit mi mondottunk, kiollózzák beszédeinket, amivel azt a célt kívánják szolgálni, hogy port hintsenek az ország lakosságának szemébe. Mi visszamegyünk, vissza akarunk menni, de nem tartjuk érdemesnek mindaddig, amíg meg nem győződünk arról, hogy ez a visszatérés hasznot jelent a nemzetre nézve. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Megkötött karral nem mehetünk vissza, mert ezekben a vészterhes időkben, amikor a sötét reakció uralkodik, gonosz indulat lobog és buta embereket látunk, akik nem tanultak az utolsó tíz év tapasztalataiból. Mi, polgárok, most kezet fogtunk a munkásság képviselőivel és erre egy csomó embernek fa teste reszketni kezdett. Ez az ijedtség a rossz lelkiismeret bizonyítéka. Passzivitásunk következménye volt, hogy kénytelenek voltak egyesek a parlamentben az álarcot levetni és ezáltal nyilvánvalóvá tették álellenzéki mivoltukat (Közbekiáltások: Látjuk a kis Ugronokat.) Békéscsaba városa megmutatta, hogy a polgárságnak és munkásságnak össze kell fognia. Szívből kívánom és akarom, hogy ez a kézfogás tartós maradjon. Bethlen és a Biblia Ezután Kéthly Anna szólalt fel, aki rámutatott arra, hogy az üldözött szó a kormány erőszakossága folytán már csak fehér asztalnál hallható. Sem a gyermekvédelem, sem az iskolázás, sem az egészségügy terén a kormány nem mutatott eredményeket. Egyedül az adórendszerben mutatta meg, hogy mit tud, amikor a szegény osztálynál a forgalma és más fogyasztási adók tekintetében betartották a keresztény evangélium szavát, mert Bethlen gróf is azt mondja, hogy kedvesebbek a szegényebbek fillérei, mint a gazdag ember forintjai. A fajvédők internacionáléja Nagy Vince szólalt fel ezután, aki a tőke szerepléséről szólva rámutat arra, hogy a tőkének is ismernie kell hazafias kötelességét. Ezt nem látja sehol sem és a kormány is beavatkozás nétkül tűri ezt. A kisiparosok és kiskereskedők azt hiszik, hogy ők független iparosok és kereskedők, ele ne felejtsék el, hogy az ő függetlenségüket elvette a kormány abban a pillanatban, amikor túlságosan nagy adóterhekkel rótta meg őket. Szemünkre vetették sokan azt, hogy nemzetközi kapcsolatot keresünk. Akkor teszik ezeket a szemrehányásokat, amikor azt látjuk, hogy a kapitalizmus megteremtette nemzetközi összeköttetéseit, amikor a bankárok internacionáléja már régen megvan, amikor Mayer János elment a zöld internacionálé üléseire, amikor azt látjuk, hogy a katolicizmusnak is megvannak a maga nemzetközi szervezetei, amikor a nacionalista fajvédők is nemzetközi kapcsolatokat keresnek, akkor követ dobtak ránk azért, mert összeköttetésbe léptünk olyan szervezettel, amely a trianoni szerződés revízióját kívánja. A következő felszólaló Esztergályos János volt, aki elmondotta hogy a magyar szocialisták már ezer éve a passzivitásban vannak ebben az országban, mert a dolgozóknak nem engedték meg, hogy akaratukat nyilváníthassák. —■ A szociáldemokrata párt becsületbeli kötelességének tartotta, hogy a demokratikus polgársággal összefogjon és ez összefogás mellett becsületesen ki is fog tartani minden fenyegetés ellenére. Ha Bethlen azt akarja, hogy a passzivitásunk szűnjék meg, adja meg az általános, egyenlő, titkos választójogait, biztosítsa az egyesülési, gyülekezési és sajtószabadságot. Baross János beszédében a hitbizományok kérdéséről beszélt, kifejti, hogy a Dunántúl után mindjárt Békéscsaba következik azok között, hójatatifundi úrnőik fieginkább dominálnak. Ilyen körülmények között nem mondhat mást a földreformról, mint hogy frivol játék az, amely nem tudja, de nem is akarja megoldani Magyarország egyik régi sebét, a földkérdést. Mi hisszük és bízunk abban, hogy a mi szövetkezésünk meghozza az eredményeket, nem a magunk számára, nekünk nem kellenek eredmények, hanem a közösség érdekében. Szeder Ferenc a bécsi tárgyalásokról Szabó Imre beszédében kiemelte azt, hogy a kisexisztenciakrafc, kisembereknek össze kell fognicrő, mert csakk az összefogás alkalmas arra, hogy a reakciót megtbuktassák. Ezután Szeder Ferenc, Békéscsaba város nemzetgyűlési képviselője szólalt fel: — A bécsi tárgyalásokat különféleképpen kommentáritták. Elsősorban maga a miniszterelnölk, aki a tényeknek meg nem felelően világította meg ezeket a tárgyalásokat. Az igazságnak az sem meg, hogy mi, szociiddemokraták tagjai vagyunk az illern retoráléinak, azonban ennek a nemzeti kapcsolatnak a keretén belül teljesautonómiánk van, ami annyit jelent, hogy belügyeinket függetlenül és önállóan intézhetjük. Pámlumik mimetan egyes tagja bilsalkozozttt volna az ellen,, hogy Hajítunk keresztül az omszáig hez, ügyeibe tik untaik volna avatkozni. De ez merni lem történt meg. Az internacioniálé végrehajtó bízott,ságáriak az eüinülke előzőleg kijelentette, hogy csak barátságos jó szolgálataikat akarják felajánlani, és ez a gondolat kisérte végig az egén tárgyalást. A szociáldemokrata párt megy a maga alján előre, hogy a börtönökből kiszabadítsa mindazokat, akik öt év óta ártatlanul szenvednek, hogy a munkanélküliek számára munkát és becsületes megélhetést biztosítson és ama törekszik, hogy az adórendszert megváltoztassa olyan mértékben, hogy a nagyobb vagyonra helyeztessék a nagyobb súly, ne pedig a kisemberekkel fizettessen meg mindent a kormány. A képviselők felszólalásai után több helyi polgár beszélt, akik felszólalásaikban biztosították az ellenzék tagjait arról, hogy minden cselekedetükkel azonosítják magukat, velük együtt éreznek és kérték őket, hogy továbbra is haladjanak a megkezdett helyes úton mind,addig, amíg a nemzet érdeke azt megkívánja. Békéscsaba polgárságának és munkásságának gyűlése mindvégig rendkívül közvetlen, őszinte megnyilvánulásokban gazdag lefolyású volt. A felszólalások befejezése után a képviselőket nagy csoportokban vették körül és megkapóan közvetlen és kedves magánbeszélgetéseket folytattak a képviselőkkel a kopott ruhájú nap,számostól kezdve az intelligencia képviselőiig valamennyien. — Higgye el, kérem, itt van Békéscsaba színe-java — mondotta az egyik képviselőtestületi tag, aki büszkén hangoztatta, hogy Békéscsaba mindig az a város volt, amely a maga lábán haladt és sohasem befolyásoltatta magát divatos jelszavaktól, mindig megmaradt a józan és egyenes igazság tiszta útján. Diószeghy Miklós. Vasárnap. 14.800 papírkorona a vámfizetésnél egy aranykorona A pénzügyminiszter az aranypénz hivatalos középárfolymának megfelelően elrendelte, hogy február elsejétől 14-éig a vámok és mérlegpénzek fizetése alkalmával — amennyiben a fizetés nem alanyiban, hanem más törvényes fizetési eszközökben történik — egy aranykoronát 14.800 papírkoronával kell számítani. 1 Asquith átadja helyét Lloyd George-nak Londonból jelenti a Világ tudósítója. Asquithnek a liberális párt kongresszusán tartott beszédének egyik passzusából arra következtetnek, hogy hajlandó távozni a párt elnöki állásából és helyét Lloyd George-nak átadni. A beszéd e mondata így hangzik: — Normális körülmények közt a liberális párt vezérének az alsóházban van a helye. Rómában a hadsereg létszámának leszállítását tárgyalják Rómából jelenti a Világ tudósítója . A szenátus hadügyi választmánya ma tárgyalta a hadügyminiszternek a hadsereg létszámcsökkentésére vonatkozó javaslatát. A hadügyminiszter a tényleges állományt 110.000 emberre akarta leszállítani, ami mellett egy Svájc mintájára szervezett milíciát akar fölállítani. A választmány tíz szavazattal kettő ellenében elvetette a javaslatot, azainek következtében a hadügyminiszter valószínűleg lemond. A kormányra nézve ennek a szavazásnak semmiféle további következménye nem lesz, mert ebben az ügyben nem vetették föl a bizalmi kérdést.■