Világ, 1925. február (16. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

2­092. február T. VILÁG bán, vagy a szocialista párt balszárnyának állásfoglalása a francia kamarában ne ma­radjon visszhang és alátámasztás nélkül a német birodalmi gyűlésen. A nagy nyugati országok szocialista pártjait váratlanul érte a háború kitörése, és ezért nem találtak módot a közös fellépésre a háború ellen, de Bernstein igen korán ismerte fel, milyen szükséges és milyen fontos volna az, ha az egyik és a másik oldalon a szocialista pár­tok közös akciót indítanának a béke elő­készítésére, vagy talán a béke kierőszakolá­sára. Akkor, amikor Angliában a munkás­párt vezére foglalt el olyan energikus állás­pontot a háború kérdésében, mint tette MacDonald, aki ugyan állásfoglalása követ­keztében elvesztette a munkáspárt rendőr­­ségét, de mégis­­ Ramsay MacDonald ma­radt . Bernstein hibának tartotta azt, hogy­­a szocialista párt állásfoglalása a hosszú háború ellen és a sürgős békekötés mellett ne kapjon erős akcentust Németországban. Abból a felelősségből, amelyet a német népre hárítottak az összeomlás után, és a béketárgyalások idején, egyrészt a háború felidézéséért, másrészt a háború hosszúra nyúlásáért, sokat vett volna el az, ha a né­met szocialista párt egységesen Bernstein felfogása mögé áll. A német jobboldal így is, úgy is haza­­árulókká bélyegezte a szocialistákat, de ha a többségi szocialisták nem tesznek olyan nagy engedményeket a háborús politikának, amilyeneket tettek, és ha energikusabb fel­lépéssel igyekeznek megakadályozni leg­alább a korlátlan búvárhajó-harcot és a bé­kés városok bombázását a német repülő­gépek által, akkor aligha alakul ki Német­országgal szemben az az éles, elkeseredett hangulat, amelynek így igen nagy árát fizette meg az egész német nép. Bernstein kénytelen volt viselni azt a vádat, hogy a szakadás veszélyét idézi fel a német szocialista mozgalomban, amikor ki­tartott revizionista fölfogása mellett. A há­ború másnapján Bernsteinnek valóban volt­­ része a német szocialista párt kettészakadá­sában, de ma már bizonyos az, hogy a sza­kadás napjaiban Bernstein járt a jó úton, nem a többségiek. Bernstein csatlakozása a független szocialistákhoz utóbb egy igen hasznos következménnyel járt, azzal, hogy Bernstein befolyása terelte vissza nem egy­szer a német forradalom válságos napjaiban a független szocialistákat a realitások ösvé­nyére, és végül Bernstein befolyása igen nagy szerepet játszott akkor, amikor a többségi és a független szocialisták k­iból egyesültek, még­pedig olyan politika alapján, amely teljes mértékben Bernstein revizionista felfogásá­nak érvényesülését, jelenles­e­ A kancellárok és a miniszterek igen hosszú sora került ki az elmúlt években a német szocialista párt vezérkarából. Bern­­stein nem lett miniszterré és így ez az al­kalom nem nyílt meg gyakorlati érzékének bebizonyítására. De Bernstein teóriái olyan széles vonalon, és olyan nagy mértékben váltak realitásokká az elmúlt évek alatt, hogy többé senki nem mondhatja az elmé­let elvont emberének a német szocialista mozgalom nagy teoretikusát. Bernstein ép­pen csak előrelátta és bizonyos fokig előre oldotta meg a nagy gyakorlati problémákat. Bernstein tudományos munkássága na­gyon sokoldalú, és igen széles területekre ágazik el. Bernstein a német szocialista moz­galom nagy historikusa, és csak nemrég adott ki egy könyvet Lassale-ról, amely ta­lán a legélesebb elemzése a német munkás­mozgalom eruptív erejű, nagy előőrsének. Bernstein alaposan tanulmányozta és ele­mezte Marx hatalmas teoretikus építményé­nek minden filozófiai és minden közgazda­­sági előfeltételét, alaposan ismeri azokat a gazdasági viszonyokat, amelyekből Marx in­dult ki levezetéseinél, és azokat a gazdasági eltolódásokat, amelyek a Kapital köteteinek megjelenése óta bontakoztak ki, jól ismeri az angol közgazdaságtan klasszikusait, és elsa­játította az új amerikai-angol közgazdaság­tani iskola matematikai módszereit. A há­ború anteaktáina­k rendszeres feldolgozása körül szintén nagy mtm­kát végzett Bern­stein, nem szólva azokról a könyveiről és tanulmányairól, amelyekben a revizionista mozgalom fegyvertárát állította össze annak idején. De Bernstein legszebb könyve talán az, amely londoni emigrációjának idején ké­szült, a British Múzeum röpirat-gyűj­temé­­nyének rendkívül gazdag anyaga alapján, az 1640 és 1648 között lejátszódott nagy an­gol forradalom történetéről. Bernstein itt a nagy angol forradalom szociális alapjait de­rítette fel, és ezzel voltaképpen először írta meg a nagy angol forradalom igazi történe­tét. Bernstein tárta fel a legfőbb rugóját Cromwell balfelé fordulásának, amint Bern­stein rajzolta meg a legélesebb proflilját ennek a különös forradalomnak, amely alatt­­ semleges maradt az angol nép 90, vagy 95 százaléka. A parlament nagy harca a király ellen voltaképpen nem volt más, mint a nagy­ burzsoáziának és a gentry egy részének harca az arisztokrácia és a gentry másik része ellen, a nép túlnyomóan nagy részének teljes közömbössége mellett. A harc kimenetelét alighanem arra a gazdaságtörténeti tényre kell visszavezetni, hogy a forradalom kitörésének idején az alsóház tagjainak vagyonát három-annyira becsülték, mint azt a vagyont, amelyet a lordok házának tagjai reprezentáltak össze­­­véve. Amikor a „forradalom" alatt megmoz­dultak a valódi forradalmi erők, akármilyen bizonytalan volt a megmozdulásuk . Crom­well sietve próbált összefogni I. Károly ki­rállyal a közös veszély ellen, és így indul­tak meg a titkos tárgyalások a király és a­­ forradalom állítólagos balszárnyának vezére­i között, de a tárgyalásoknak eredménytele­­nül kellett végző­dniök I. Károly szinte pa­­tológikus megbízhatatlansága miatt. I. Ká­­roly előtt a vereség után mégegyszer meg­­y­nyílt az út a­­trón felé és csak rajta múlt az, hogy a trón újabb elfoglalása helyett a­z vesztőhelyre jutott. John Lilburne alakja talán a legrokon­szenvesebb az igazi angol forradalom képvi­selői közül és noha Cromwell erősen tar­totta a fegyelmet, John Lilburne, a letartóz­tatott altiszt mégis olyan hatalommá lett, hogy Cromwell hosszú titkos tárgyalásokat folytatott vele cellájában, csak úgy, mint I. Károly angol királlyal... John Lilburne még csak szónok sem volt, mindössze röp­­iratokat adott ki, de ezeknek a röpiratok­­nak nagy súlyt adott az a körülmény, hogy fegyveres katonák kezébe jutottak el és fegyveres katonákat világosítottak fel ar­ról , mi volna és mi lehetne a küzdelem igazi célja. Az angol történetírás eleinte nem akarta tudomásul venni Bernstein szempontjait a nagy forradalommal szemben, de ma m­ár a hivatalos angol történetírás is revideálta a nagy forradalom odáig elfogadott beállí­tását a német szocialista mozgalom revi­zionista vezérének szempontjai szerint. Bernstein munkája nyomot hagyott az an­gol történetírásban, a német szocialista mozgalomban, és talán a német nép törté­netében. Békéscsaba impozáns tüntetése az ellenzéki blokk mellett (A Világ kiküldött tudósítójától.) A két­száz esztendős alföldi mezőváros ma este meleg sze­retettel ünnepelte a szövetségbe tömörült ellen­zéknek Bélkéscsa­bára leutazott képviselő tag­jait. Nem megülepő a melegségnek­­és az együtt­érzésnek a me­gnyilvánultá­sa annak a városnak a részéről, amely a nemrég megtartott képvi­selőtestületi választás alkalmával egyetlen éb­redőt sem engedett be a képviselőtestületbe, sőt megtörtént az, hogy a helyi é­bredőszervez­et vé­­sére mindössze két szavazatot kapott az ötven­ezer lakosú mezővárosban. Este ny­ cdic órakor érkezett meg Békéscsabára az ellenzéki blokk képviseleteiben hét képviselő: Szilágyi Lajos, Nagy Vince, Szeder Ferenc, Réthe­y Anna, Esztergályos János, Baross János és Szabó Imre, akiket a pályaudvaron a város polgáraiból és minitásaiból alakult küldöttség fogadott. Amint megpillant öltik a vasúti ko­csik lépcsőjén az ellenzéki képviselőket, fel­hangzott a kiáltás: — Éljenek a demokratikus képviselők! A rendőrség betiltotta a vasárnapi gyűlést A képviselők egy részét a város polgármestere által rendelkezésre bocsátott fogatokon vitték be a Nádor szállodáig, ahol a szálló hatalmas termében mintegy nyolcszáz emberből álló kö­zönség fogadta őket, hogy pártvacsora kereté­ben ünnepeljék az ellenzéki képviselőket. A holnap délelőttre tervezett gyűlést a rendőrség nem engedélyezte. Vasárnap délelőtt ugyanis népgyűlést szándékoztak tartani a Nádor-szálló­­ télikertjében, amelyen a Békéscsabáb­a érkezett hét képviselő szólalt volna fel és beszédeikben az aktuális gazdasági és politikai helyzetet tár­gyalták volna. A népgyűlés 1.sz. előírt szabályok­nak megfelelően bejelentették a rendőrkapi­tányságon, a bejelentésre azonban a rendőrség végh­atározatot hozott, amely a gyűlés megtar­tását a 20.000/1922. számú belügyminiszteri rendeletre hivatkozással nem engedélyezte. A gyűlésbetiltó véghatározat indokolása a következő: „A fenti kérdésnek a tizenegy nemzetgyűlési képviselő által népgyűlésen történő tárgyalása messze túlhaladja egy nyilvános népgyűlés ke­reteit. A kért népgyűlésen a nemzetgyűlési munkával szemben a passzivitás álláspontjára helyezkedő képviselőknek ily nagyszámú részt­­vétele mellett tartandó népgyűlésnek egy, a nemzetgyűlési rendszabályoktól és kritikától mentes mellék-nemzetgyűlés színezete van, amely a nemzetgyűlés tekintélye és komolysága ellen izgató ténykedésre kiválóan alkalmas. Ez okból a más politikai hitvalláshoz tartozó pol­gárság körében oly erős izgalmat és nyugtalan­ságot okoz, hogy a népgyűlésnek rendzavarás nélkül való lefolyására a rendőrség elfogad­ható garanciát nem lát. A felhozottak a kért népgyűlés engedélyezését kizárják." A véghatározat indokolásában azért szerepel tizenegy képviselő, mert az eredeti terv szerint úgy volt, hogy tizenegy képviselő jelenik meg Békéscsabán. A város közönsége a népgyűlés letiltására való tekintettel tömegesen lepte el a Nádor­szálló nagytermét. Mintegy nyolcszáz ember gyűlt össze a teremben és akik az asztalnál nem tudtak helyet kapni, a fal mellett álltak körül a teremben és úgy hallgatták a felszó­laló képviselőket. Az összegyűltek között egy­aránt látni lehetett a polgárság képviselőit, va­lamint megjelentek mandlis gazdák, kopott ru­hájú napszámosok, fejkendős asszonyok, de jelen voltak számosan a város képviselőtestü­letének tagjai közül és a város vezetősége közül is sokan. A megjelentek között ott lehetett látni az Achim-család tagjait is, Achim András özvegyét, fiait és leányait. A virágokkal feldí­szített teremben a hangulat mindvégig lelkes volt. A polgárok és munkások a képviselők felszólalásai közben közbeszólások formájában többször nyilvánították véleményüket és adták tudomásukra a képviselőknek, hogy magatar­tásukkal a passzivitást illetően egyetértenek. Ezt az együttérzést igazolta a beszédek közben felújuló éljenzés és taps. „Az egységes párt liberalizmusa porhintés" A demokratikus ellenzéki blokk tagjai a pol­gárság nevében Ladi Ernő dr., a munkásság ne­vében pedig Ilankó Mihály köszöntötte, mire Szilágyi Lajos emelkedett szólásra, aki többek között a következőket mondotta: — Békéscsaba munkássága és polgársága jól tudja, hogy mi tiszta választás útján lettünk nemzetgyűlési képviselők. (Közbekiáltások: Nem pedig tehenekkel!) Szolgabírák és csendőrszu­ronyok ellenére utunk tagjai ennek a nemzet-­­­gyűlésnek és mi csak kényszerűségből vagyunk ott, mert hiszen azt látjuk, hogy az utóbbi két és fél év alatt minden törekvésünk kárba veszett és javaslatainkat, indítványainkat nem fogadták el. Ilyen meddő küzdelem és az ismeretes parla­menti incidens után határoztuk el magunkat új eszköz alkalmazására, a passzivitásra, ami any­­nyit jelent, hogy a parlament üléstermétől és azoktól távol tartjuk magunkat, akik diktatúrát akarnak és ezzel a felelősségünket megkétszerez­tük az egyedül hivatott bíró, a nemzet előtt. — Rosszul esik látnunk, hogy milyen eset A város közönsége a népgyűlés betiltására nélkül peregnek le ott az órák. Mutassák meg, mit alkottak távollétünkben? Alkottak h­ázsza­­bályokat, amelyek ránk, a pénzbüntetéstől kezdve a börtönig minden fenyegető eszközt igénybe vesznek, ahol óramutató járása szerint kell beszélni és a nemzeti akarat helyett a nemzeti akarat meghamisítását csinálják. Előre megrendelt szónokokkal, álellenzéki be­szédeket mondatnak, akik szajkók módjára megismétlik mindazt, amit mi mondottunk, ki­ollózzák beszédeinket, amivel azt a célt kíván­ják szolgálni, hogy port hintsenek az ország lakosságának szemébe. Mi visszamegyünk, vissza akarunk menni, de nem tartjuk érdemes­nek mindaddig, amíg meg nem győződünk arról, hogy ez a visszatérés hasznot jelent a nemzetre nézve. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Meg­kötött karral nem mehetünk vissza, mert ezek­ben a vészterhes időkben, amikor a sötét reakció uralkodik, gonosz indulat lobog és buta embereket látunk, akik nem tanultak az utolsó tíz év ta­pasztala­taiból. Mi, polgárok, mo­st kezet fogtunk a munkásság képviselőivel és erre egy csomó embernek fa teste reszketni kezdett. Ez az ijedtség a rossz lelkiismeret bizonyítéka. Passzivitásunk következménye volt, hogy kény­telenek voltak egyesek a parlamentben az ál­arcot levetni és ezáltal nyilvánvalóvá tették ál­ellenzéki mivoltukat (Közbekiáltások: Látjuk a kis Ugronokat.) Békéscsaba városa meg­mutatta, hogy a polgárságnak és munkásság­nak össze kell fognia. Szívből kívánom és aka­rom, hogy ez a kézfogás tartós maradjon. Bethlen és a Biblia Ezután Kéthly Anna szólalt fel, aki rámuta­tott arra, hogy az üldözött szó a kormány erő­szakossága folytán már csak fehér asztalnál hallható. Sem a gyermekvédelem, sem az isko­lázás, sem az egészségügy terén a kormány nem mutatott eredményeket. Egyedül az adó­rendszerben mutatta meg, hogy mit tud, amikor a szegény osztálynál a forgalma és más fogyasz­tási adók tekintetében betartották a keresztény evangélium szavát, mert Bethlen gróf is azt mondja, hogy kedvesebbek a szegényebbek fil­lérei, mint a gazdag ember forintjai. A fajvédők internacionáléja Nagy Vince szólalt fel ezután, aki a tőke sze­repléséről szólva rámutat arra, hogy a tőkének is ismernie kell hazafias kötelességét. Ezt nem látja sehol sem és a kormány is beavatkozás nétkül tűri ezt. A kisiparosok és kiskereskedők azt hiszik, hogy ők független iparosok és ke­reskedők, ele ne felejtsék el, hogy az ő függet­lenségüket elvette a kormány abban a pillanat­ban, amikor túlságosan nagy adóterhekkel rótta meg őket. Szemünkre vetették sokan azt, hogy nemzetközi kapcsolatot keresünk. Akkor teszik ezeket a szemrehányásokat, amikor azt látjuk­, hogy a kapitalizmus megteremtette nemzetközi összeköttetéseit, amikor a bankárok interna­­cionáléja már régen megvan, amikor Mayer János elment a zöld internacionálé üléseire, amikor azt látjuk, hogy a katolicizmusnak is megvannak a maga nemzetközi szervezetei, amikor a nacionalista fajvédők is nemzetközi kapcsolatokat keresnek, akkor követ dobtak ránk azért, mert összeköttetésbe léptünk olyan szervezettel, amely a trianoni szerződés reví­­­zióját kívánja. A következő felszólaló Esztergályos János volt, aki elmondotta hogy a magyar szocialisták már ezer év­e­ a passzivitásban vannak ebben az országban, mert a dolgozóknak nem engedt­­ék meg, hogy akaratukat nyilváníthassák. —■ A szociáldemokrata párt becsületbeli köte­lességének tartotta, hogy a demokratikus pol­gársággal összefogjon és ez összefogás mellett be­csületesen ki is fog tartani minden fenyegetés ellenére. Ha Bethlen azt akarja, hogy a passzi­­vitásunk szűnjék meg, adja meg az általános, egyenlő, titkos választójogait, biztosítsa az egye­sülési, gyülekezési és sajtószabadságot. Baross János beszédében a hitbizományok kérdéséről beszélt, kifejti, hogy a Dunántúl után mindjárt Békéscsaba következik azok kö­zött, hójatatifundi úrnőik fieginkább dominálnak. Ilyen körülmények között nem mondhat mást a földreformról, mint hogy frivol játék az, amely nem tudja, de nem is akarja megoldani Magyarország egyik régi sebét, a földkérdést. Mi hisszük és bízunk abban, hogy a mi szövet­­kezésünk meghozza az eredményeket, nem a magunk számára, nekünk nem kellenek ered­mények, hanem a közösség érdekében. Szeder Ferenc a bécsi tárgyalásokról Szabó Imre beszédében kiemelte azt, hogy a kisexisztenciakrafc, kisembereknek össze kell fognicrő, mert csakk az összefogás alka­lmas arra, hogy a reakciót megtbuktassák. Ezután Szeder Ferenc, Békéscsaba város nemzetgyűlési képviselője szólalt fel: — A bécsi tárgyalások­at különf­éleképpen kommentáritták. Elsősorban m­a­ga a miniszterel­­n­ölk, aki a tényeknek meg nem felelően világí­totta meg ezeket a tárgyalásokat. Az igazságnak az sem me­g, hogy mi, szociiddemo­kra­ták tagjai vagyunk az illern retor­áléinak, azonban ennek a nemzeti kapcsolatnak a keretén belül teljes­­autonómiánk van, ami annyit jelent, hogy bel­­ügyeinket függetlenül és önállóan intézhetjük. Pámlumik mimetan egyes tagja bilsalkozozttt volna az ellen,, hogy Hajítunk keresztül az omszáig hez, ügyeibe tik untaik volna avatkozni. De ez merni lem tör­tént meg. Az inte­rnacioniá­lé végrehajtó bízott,­ságária­k az eüinülke e­lőzőleg kijelentette, hogy csak barátságos jó szolgálataikat akarják fel­ajánlani, és ez a gondolat kisérte végig az egén tárgyalást.­­ A szociáldemokrata párt megy a maga alján előre, hogy a börtönökből kiszabadítsa mindazokat, akik öt év óta ártatlanul szenved­nek, hogy a munkanélküliek számára munkát és becsületes megélhetést biztosítson és ama törekszik, hogy az adórendszert megváltoztassa olyan mértékben, hogy a nagyobb vagyonra helyeztessék a nagyobb súly, ne pedig a kis­­emberekkel fizettessen meg mindent a kor­­m­ány. A képviselők felszólalásai után több helyi polgár beszélt, akik felszólalásaikban biztosí­­tották az ellenzék tagjait arról, hogy minden cselekedetükkel azonosítják magukat, velük együtt éreznek és kérték őket, hogy továbbra is haladjanak a megkezdett helyes úton mind,­addig, amíg a nemzet érdeke azt megkívánja. Békéscsaba polgárságának és munkásságának gyűlése mindvégig rendkívül közvetlen, őszinte megnyilvánulásokban gazdag lefolyású volt. A felszólalások befejezése után a képviselőket nagy csoportokban vették körül és megkapóan közvetlen és kedves magánbeszélgetéseket foly­tattak a képviselőkkel a kopott ruhájú nap,­számostól kezdve az intelligencia képviselőiig valamennyien. — Higgye el, kérem, itt van Békéscsaba színe-java — mondotta az egyik képviselőtes­tületi tag, aki büszkén hangoztatta, hogy Bé­késcsaba mindig az a város volt, amely a maga lábán haladt és sohasem befolyásoltatta ma­gát divatos jelszavaktól, mindig megmaradt a józan és egyenes igazság tiszta útján. Diószeghy Miklós. Vasárnap. 14.800 papírkorona a vámfizetésnél egy aranykorona A pénzügyminiszter az aranypénz hivata­los középárfolymána­k megfelelően elren­delte, hogy február elsejétől 14-éig a vámok és mérlegpénzek fizetése alkalmával — amennyiben a fizetés nem alanyiban, hanem más törvényes fizetési eszközökben törté­nik — egy aranykoronát 14.800 papírkoro­nával kell számítani. 1 Asquith átadja helyét Lloyd George-nak Londonból jelenti a Világ tudósítója. Asquithnek a liberális párt kongresszusán tartott beszédének egyik passzusából arra következtetnek, hogy hajlandó távozni a párt elnöki állásából és helyét Lloyd George-nak átadni. A beszéd e mondata így hangzik: — Normális körülmények közt a liberális párt vezérének az alsóházban van a helye. Rómában a hadsereg létszámának leszállítását tárgyalják Rómából jelenti a Világ tudósítója . A szenátus hadügyi választmánya ma tárgyalta a hadügyminiszternek a hadsereg létszám­­csökkentésére vonatkozó javaslatát. A had­ügyminiszter a tényleges állományt 110.000 emberre akarta leszállítani, ami mellett egy Svájc mintájára szervezett milíciát akar­ fölállítani. A választmány tíz szavazattal kettő ellenében elvetette a javaslatot, azai­­nek következtében a hadügyminiszter való­színűleg lemond. A kormányra nézve ennek a szavazásnak semmiféle további következ­ménye nem lesz, mert ebben az ügyben nem vetették föl a bizalmi kérdést.­­■

Next