Világ, 1925. május (16. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

2 1925" május T. VILÁG m­etország, kétségkívül igen veszélyes, mert például­ még nem dőlt el, várjon Painlevé és Caillaux kormánya elbír-e egy olyan te­­herpróbá­t, amilyent Hindenburg választási győzelme jelent, addig, míg a tábornagy­elnök nem demonstrálhatja, hogy a jobbol­dal csak a választók mozgósítására hasz­nálja lármás jelszavait a külpolitikai kér­désekben, és szegre akasztja a lármás jel­szavakat, amint segítségükkel elfoglalta a hatalmi pozíciókat. Hiszen a jobboldali pártok Németországban sem veszik komo­lyan a nacionalista célkitűzéseket, amelyek csak eszközök, a gazdasági érdekek alátá­masztására és érvényesítésére. Egy elvesztett háború hadvezére számára nagy elégtétel az, ha olyan pozícióhoz jut, amilyent nem egészen három évvel Szudán után kapott Franciaországban Mac Mahon herceg, és amilyent most Hindenburg tábor­nagy számára vívtak ki a jobboldali pártok, nem minden mellékgondolat nélkül. Csak éppen az elvesztett háborúk hadvezérei nem sokáig szokták győzni azt a szerepet, ame­lyet játszaniuk kellene a jobboldai pártok hatalmi és gazdasági érdekeinek biztosítá­sára. Hindenburg tábornagy előtt is alig­hanem ott áll az az önkéntes, és mégis ki­kerülhetetlen lemondás, amely elől nem térhetett ki a szedáni ütközet, és a szedáni fegyverletétel hadvezére, Mac Mahon tábor­nagy, a magentai herceg. Ripka és Volnék korai ánybeavatkozással akarnak javítani választási esélyeiken . (A Világ tudósítójától.) A demokratikus ellenzéki blokkal szemben álló pártok most már mind nagyobb kétségbeeséssel látják a rájuk nézve vészes ajánlási határidő köze­ledését, mert úgy a WolfF-párt, mint a Ripka-párt eddig csak a kerületek kisebbik részében tudta megszerezni az ajánláshoz szükséges aláírásokat. Ez különösen a Ripka-pártra áll, amely eddig csak hat vá­lasztókerületben tudta a maga részéről biz­tosítani azt, hogy a választási küzdelemben ténylegesen is részt vehessen. A WolfF-párt is nagy nehézségekkel küzd és a Terézvá­rosban, a Józsefvárosban és a Ferencváros­ban ezidőszerint teljesen reménytelen a hely­zete. Utolsó mentődeszkaként a választá­sok elhalasztásának lehetőségébe kapasz­kodnak és amiként azt a Világ már jelen­tette, eljártak a belügyminiszternél a vá­lasztási határidő kitolása érdekében. A WolfF-pártnak és a Ripka-pártnak kö­zös akciója úgy látszik eredménnyel járt, és mindkét párt óhajtása Rakovszky Iván belügyminiszternél megértésre talált. A bel­ügyminiszter ugyanis az egységes párt ma esti értekezletén kijelentette, hogy amennyi­ben május 6-ig az összes szavazóigazolvá­nyokat kiigazítani és az illetékeseknek ki­­kézbesíteni nem sikerülne, úgy megfontolás tárgyává teszi a választás határidejének tíz nappal való elhalasztását. Tekintettel arra, hogy a választások el­halasztása a Ripka-pártnak és a WolfF- pártnak áll érdekében, a szavazó­ igazolvá­nyok kiigazítása és kézbesítése pedig azok­nak a választási bizottságoknak kezébe ke­rült, amelyekben e két párt van többségben, komolyan számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a választások elhalasztása érdekében­­a választási bizottságok nem fogják­ feltét­lenül szükségesnek tartani azt, hogy a sza­vazó­igazolványok kézbesítése néven ismert botrány május 6-ig elsimulhasson. Ez a manőver sem végződhet másképpen, mint ahogy eddig a WolfF-pártnak és a Ripka-pártnak minden különálló és közös manővere végződött. A főváros demokra­tikus polgárságának és munkásságának ed­digi állásfoglalása máris eldöntötte a válasz­tások sorsát. Tekintetbe véve azt, hogy a szavazó­igazolványok ki nem kézbesítése és úgynevezett elírások révén éppen azokat a polgárokat és munkásokat érte jogsérelem, akik köztudomás szerint nem hajlamosak arra, hogy a Wolf­-, vagy Ripka-féle kor­mánytámogató politikát szolgálják, a demo­kratikus ellenzéki blokk győzelmi kilátá­saira nem lehet hátrányos a választás ha­táridejének elhalasztása. Mégis tiltakozni kell e kísérlet ellen, amely a fővárosi törvény rendelkezéseibe ütközik, mert ez veszedelmes precedens arra, hogy mesterségesen előidézett hibákkal miképpen tehet kormányhatalmi beavatko­zásokat kiprovokálni. Tiltakozni kell a vá­lasztások határidejének elhalasztása ellen, mert amiként ezzel keresztültörik a tör­vény korlátait, ugyanúgy keresztül­törheti a korlátokat a kormány olyan vonatkozá­sokban is, amelyek már a választás ered­ményét is befolyásolhatják. Vázsonyi a választás elhalasztásáról Rakovszky Iván belügyminiszternek az egy­séges párt értekezletén tett nyilatkozatáról és a fővárosi választás elhalasztásának tervéről Vá­zsonyi Vilmos a következőket mondotta a Világ tudósítójának: — A Ripka-párt számos kerületben nem tudja összegyűjteni kellő időre a szükséges aláírásokat. Mi vagyunk az ellenzék. Mi bir­tokon kívül vagyunk és mi nem panaszko­dunk. Igenis, akarjuk a választások meg­tartását május 1­1-én és 15-én. Akarjuk, mert mi készen vagyunk. Mi minden akadály el­lenére összeszedtük a kellő számú aláírá­sokat. Ripkáék nem tudták összeszedni és ennek következtében kieszelték maguknak azt a trükköt, hogy addig nem szabad vá­lasztani, míg Ripka nem gyűjti össze az aláírásokat. Ez a művelet nagyon hosszú ideig tartana. Ez ellen a trükk ellen a leg­határozottabban tiltakozunk. Tiltakozunk az ellen, hogy tovább nyugtalanítsák a pol­gárságot. Javítsák ki az igazolványokat a választásokig. A szavazóigazolványokon ej­tett hibák minket sújtottak a legjobban és mi mégis azt követeljük, hogy tessék meg­tartani a választásokat a kitűzött időpont­ban. Tiltakozunk az ellen, hogy az annyi­szor elhalasztott választásokat megint egy ilyen haszontalan ürüggyel el akarják ha­lasztani. Ez a legnagyobb fokig frivolitás és a hatalommal való durva visszaélés volna. Poldi Gyula a fővárosi választásról Az egyesült ellenzéki demokratikus pártok hétfőn este hét órakor a Vili., Népszínház népa 16. szám alatt lévő asztalos szakosztály helyiségeiben gyűlést tartanak, amelyen többek között a betegségéből felépült Peidl Gyula, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának vezetője is fel fog szólalni. Peidl Gyulának ez lesz a fővárosi választási kampány folyamán első felszólalása. Plakátharc Wolffék és a keresztényszocialisták között A plakáttilalom dacára elkeseredett pla­kátharc folyik a Ferencvárosban a Wolff- párt és a külön listával induló keresztény, szocialisták között. A keresztényszocialis­ták Törökné Kovács Hermin vezetésével, a Lónyay utcában állították fel pártirodáju­kat, míg Buday Dezső pártja a ferencvárosi ÉME helyiségében, Márffy és társai vér­­bírósági termében ütötte fel tanyáját. A Wolf­—Buday-párt az elmúlt éjszaka a ke­resztényszocialisták plakátjaira a követ­kező szalagalakú plakátot ragasztotta: „Keresztények egységes táborba !“ — és tá­borozó helyül a vérbírósági termet jelölik meg. A keresztényszocialisták sem marad­tak adósak a válasszal és ugyanolyan sza­lagplakátot ragasztottak Budayék plakátja fölé, megállapítva ebben, hogy nem ők, ha­nem a Wolf­—Buday-párt a keresztény jel­szó bitorlója a Ferencvárosban.­­Ezeken a szalagplakátokon kívül a röpcédulák ezreit nyomatja ki mindkét párt a Ferencváros demokratikus polgárságának mulattatására.­­De “bármennyire mulattató is ez a­­ béka— egér-harc, mégis fel kell tenni is kérdést hogy mi a magyarázata annak, h­ogy ami­kor a demokratikus blokknak azokat a plakátjait is eltávolítják túlbuzgó rendőrök, amelyek nem ütköznek a tilalomba, ugyan­­akkor két kurzuspárt zavartalanul folytat­hat plakátharcot a tilalmi időben. A Belváros kereskedői és iparosai a blokk mellett A Belvárosi Nemzeti Demokrata Párt ma este társas­ vacsorát rendezett, amelyen nagy szám­mal vettek részt a kerület polgárai. Posta Sándor dr. elnök üdvözölte a megjelenteket, majd Huska Vilmos nemzetgyűlési képviselő szólalt fel és Miskolc város demokratikus pol­gárságának üdvözletét tolmácsolta. Mint az ipa­ros- és kereskedőosztály képviselője, jól látja a budapesti választás fontosságát, melyet fonto­sabbnak tart a vidéki képviselőválasztásoknál. Az iparos- és kereskedőosztály volt a városok megteremtője, joga van szót kérni a városok irányításában is. Az ő impressziója már a mis­kolci választásoknál az volt, hogy a kormány agyon akarja ütni a kereskedő osztályt, tehát itt most önvédelemről van szó. Ezután Vértes Emil szólalt fel, aki rámutatott az elhibázott adópolitika ellen folytatott har­cokra, melyeket a kereskedő- és iparososztály­­nak az uralmon volt fővárosi hatalmasságom ádáz gyűlöletével szemben kellett megvívnia. Nem lehet kétséges, hogy hol van helye a dol­gozó osztályoknak. Utal Vázsonyi és Bárczy ér­demeire, kik egész életüket a főváros szolgála­tában, polgártársaik érdeknélküli képviseletében töltötték el. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után még Horváth IV. Károly és Deutsch Mór szólaltak fel. kérésekhez képest az ajánlatokon legyen fel­tüntetve, hogy az ajánlók a választási bizottsá­gok elnökével való érintkezésre maguk közül kiket jelölnek ki. Ezt a két vagy három választó nevét tartalmazó, őket az érintkezésre kijelölő szöveggel az ajánlóív első oldalán a kerületi elöljáró hivatalos pecsétje mellett az üresen lévő helyen kell feljegyezni. Eme kijelölésnek az ajánlóív első oldalán való egyszerű feljegy­zése is elegendő, tehát nem szükséges az aján­lat többi ívén is feltüntetni. A blokk listája a II. kerületben is vezet A demokratikus blokk második választó­kerületének jelöltjei tegnap megjelentek a Lenke utca 102. száza alatti vendéglőben és elmondották programbeszédüket. Reitzer Emil a fővárost terhelő külföldi kölcsönök visszás­ságaival foglalkozott. Fényes László kimutatta, hogy a szociáldemokrata pártban történt ki­válás teljesen jelentéktelen és erre hiába szá­mít a jobboldal. Azt fejtegette, hogy az épít­kezéseket feltétlenül meg kell indítani. Végül Fóthy Vilmos a felekezeti béke fontosságát hangsúlyozta. A kerület választói napról napra nagyobb számban csatlakoznak a blokkhoz, amely ebben a kerületben is biztosította már az ajánláshoz szükséges aláírásokat. A párt ebben a kerület­* ben is bizton számít arra, hogy a többi pár­tokkal szemben a legtöbb ajánlást fogja meg*­szerezni. A demokrata párt kerületközi női intéző* bizottságának értekezlete A nemzeti demokrata párt kerületközi női intézőbizottsága csütörtökön este Dr. Szentirmay Imréné elnöklejével ülést tartott, amelyen az elnöki megnyitó után Pakots József tartotta meg előadását a nők nagy szerepéről is jelen­tőségéről a politikai életben. Rámutatott arra, hogy a nő ma sokkal komolyabb helyet foglal el a társadalomban, mint a háború előtt. A női munka hasznossága és jelentősége olyan szere­pet tölt be a társadalmi életben, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor, mikor a nőknek a politikában való jogairól, elhelyezke­déséről beszélünk. A demokrácia és a szeretet gondolata kell, hogy uralkodjék a nőmozga­lomban, amelynek igen jelentős szerepe lesz a fővárosi választási harcban. Ezután Baracs Marcelné, Gál Jenőné, Kanizsai Ernőné és Vető Miklósné szólalt fel. Újabb intézkedés a szavazójegyek kézbesítéséről Sipőcz Jenő polgármester az elírt és kijaví­tott szavazójegyek kézbesítésének meggyorsí­tása iránt legutóbb akként intézkedett, hogy a kerületi elöljáróságoktól hivatalnokokat ren­delt ki a választási bizottságokhoz, hogy ezek a választási bizottságokat a szavazójegyek he­lyesbítése körüli munkájukban segítsék. To­vábbá aziránt is intézkedett a polgármester, hogy mindegyik választási bizottságtól az oda kirendelt elöljárósági tisztviselő a kézbesítő közeg útján azonnal közvetlenül az érdekelt választó lakására küldjék a helyesbített sza­­vazójegyeket, vagy esetleg a személyesen je­lentkezőknek is közvetlenül kiadják. Polgármesteri rendelet a bizalmi férfiak kijelöléséről A főváros közjogi osztálya ma a következő hivatalos kommünikét adta ki : A polgármes­ter a mai napon intézkedett az iránt, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának új­jászervezéséről szóló 11­24.XXVI. törvény­cikk végrehajtási utasításában foglalt rendet­(A Világ tudósítójától.) Formális ülést tartott ma a nemzetgyűlés és napirendjére csak a további teendőkről való határozat­­hozatal volt kitűzve, mégis úgynevezett „zsúfolt padsorok** előtt nyitotta meg az elnök az ülést. A folyosó is már igen korán benépesedett és különösen a jobboldal már a kora délelőtti órákban feketéllett a kép­viselők tömegétől. Az aktív ellenzék is tel­jes számban vonult fel és csak a passzív ellenzék hiányzott. A parlament szorgalmas látogatói, akik már hozzászoktak ahhoz, hogy a legfontosabb törvényjavaslatokat is öt-hat képviselő jelenlétében tárgyalják le, csodálkozva találgatták, hogy mi lehet az oka ennek a nagy felvonulásnak. — Talán megbukott a kormány? Új kor­mány mutatkozik be? — találgatták a biza­kodók, de voltak vérmesebbek is. — Nagyon sok egységespárti szabad­­királyválasztót látok. — mondotta egy legi­timista, — ez gyanús! — Királyválasztás április 30-án! — in­tette le az aggodalmaskodókat Meskó Zol­tán. — Ennek már elmúlt a szezonja. Nincs jég a Dunán! — Se kormányválság, se királyválasztás, hát akkor mi lehet az oka ennek a nagy szorongásnak? — kérdezték a kétkedők, mert azzal mindenki tisztában volt, hogy Hoyos M Miksa grófnak és a fajvédőknak vár­ható összecsapása „normális" körülmények között öt képviselőt sem csalogatott volna a parlamentbe. Az újságírók megkísérelték egyenként ki­vallatni a mély titkolódzásba burkolódzó egységespártiakat, de sem a róka ravasz­sága, sem pedig Torquemada mester inkvi­­zíciós kézikönyvéből vett módszerek alkal­mazása sikerre nem vezetett. Az újságírók körében percről percre nőtt az izgalom és a legelkeseredettebb konkurensek is szövet­ségre léptek a nagy titoknak egyesített erő­vel való kinyomozására. Az izgalom a tető­fokra hágott akkor, amidőn egy titokzatos idegen maga köré gyűjtötte a fajvédőket. Széles fekete keretben feketeüvegű pápa­szem takarta el az idegen arcát. A fekete üveg fölött kopasz homlok emelkedett, alatta pedig borotvált ajak és áll húzódott meg. A titokzatos idegent senki sem tudta meg­közelíteni, mert a fajvédők szoros gyűrűje kísérte őt. Most már nemcsak az újságírók, hanem az egységespárti kémek is szimatolni kezdettek. — Ki ő és mit keres itt? — hangzott a kérdés és néhány egységespárti képviselő emlékezetében feltámadt a Döhmel-eset, Csocsó bácsi pincéje és a Három Kapás kocsmája. Ezek a képviselők már a ház­nagyot keresték, hogy ennek közbelépését kérjék a fekete üvegálarcos idegen leleple­zésére. Közben sikerült elfogni egy fajvédőt és kiderült a nagy titok:­­ a fekete szem­üveges, borotvált képű idegen nem más, mint Haller István. Most már senki sem kételkedett abban, hogy valami nagy dolog készül, mert kü­lönben érthetetlennek látszott volna, hogy Haller István — mielőtt csak kísérletet is tett volna az ellene emelt vádak megcáfolá­sára, — megjelenjen a törvényhozás épüle­tében. Hallert kellemetlenül érintette, hogy fölismerték és­­ az ülésterembe menekült. A balközép első padsoraiba ült — egyedül, mert itt a teljes nyilvánosság előtt még a fajvédők is tőle tisztes távolságban helyez­kedtek el. Ennek a kínos szituációnak végre Ugron Gábor vetett véget, aki leült — Hal­ler mellé. A titok azonban még mindig nem volt megoldva: miért e nagy felvonulás? Az is föltűnő volt, hogy az egységespártiak cso­portonként a lépcsőház felé vonulnak, majd a csoportok egymást fölváltják. Ezen a nyo­mon sikerült megoldani a nagy titkot. A néma csoportok ugyanis a nemzetgyűlés pénztára felé vonultak, ahonnan duzzadt zsebekkel tértek vissza, hogy helyet adjanak az újabb csoportoknak. Az egységes párt, amelyet a legfontosabb törvényjavaslatokkal sem lehetett a Házba becsalogatni, ma teljes számban vonult föl a májusi negyedre eső képviselői fizetés föl­vételére. Bogos Miksa gróf és a fajvédők harca­­ a trianoni incidens körül Több heti szünet után ma újból ülést tartott a nemzetgyűlés. Scitovszky Béla elnök tizenkét óra után nyitotta meg az ülést, és elnöki meg­nyitójában megemlékezett a szófiai merénylet­ről és Apponyi Sándor gróf haláláról. Puky Endre és Illés József előadók beterjesztették a választójogi javaslatról, illetőleg a felsőházi ja­­vaslatról szóló bizottsági jelentést, majd az el­nök jelentette, hogy Hoyos Miksa gróf napi­­rend előtti felszólalásra kapott engedélyt. A fajvédők éktelen lármája közepette állott fel Hoyos Miksa gróf, hogy megkezdje beszé­dét. Percekig nem jutott szóhoz a nagy zajban, a­­ fajvédők oldaláról Lénával István, Zsirkay János és Kiss Menyhért állandóan kiáltoztak feléje: — Hazaáruló, üljön fel . Az egységes pártról visszakiáltoztak: H­a Joga van beszélni! Meg kell hallgatni!­­ Az elnöknek végre sikerült csendet teremte­nie és Hoyos Miksa gróf megkezdte beszédét. A fajvédők azonban újból zajongani­­vdtek mire Hoyos átkiáltott: — Engem nem lehet terrorizálni! Ezután elmondotta Hoyos, hogy való formációk és föltevések alapján intézte támadást. Nem akar a rosszindulatú­sokkal foglalkozni, csupán a tényállást teti. Az interparlamentáris nemzetközi védelmi konferenciának egyik plenir előtt Baross János közölte, hogy a dl kérdéshez hozzá akar szólni és a triano­ződésről is akar beszélni. Erre felkérte , hogy a kérdést úgy tárgyalja, hogy ebbe dátum ne legyen. A fajvédők ismét a viharos közbes egész özönét zúdítják Hoyos felé, mire kijelenti, hogy a trianoni szerződésről is megvan a véleménye, de skandalummal jönni egy nemzetközi fórum elé nem lehet. Lendvai István közbeszólására pedig Hoyos Miksa gróf átkiabált: — Maga csak maradjon csendben, én ott voltam a lövés­zárokban, ön pedig nem­ Hoyos Miksa gróf. Baross János mindjárt a negyedik szónál olyan módon jött elő a tria­noni szerződéssel, amely a jugoszláv és román delegátusoknál nagy visszatetszést szült. Baross olyan formában beszélt a trianoni szerződés­ről, amely szerintem nem volt helyes, az volt az érzésem, hogy az országnak ebből semmi haszna nem lehet, csak kára. Éppen ezért fel­mentem az előadói emelvényre és kijelentet­­tem, hogy Baross csak a saját egyéni, vélemé­­nyét fejezte ki és abban a formában, ahogy a dolgokat elmondotta, az előadottakkal nem értek egyet. Maga Baross helyeslésének adott kifejezést velem szemben. Ha tízezerszer olyan helyzetbe kerülnék, tízezerszer ugyanígy jár­nék el. Lendvai István: Gyalázat! Zsirkay János (Hoyos Miksa felé): Második Károlyi Mihály! Hoyos Miksa gróf végül kijelentette, hogy azokkal a lapokkal szemben, amelyek megtá­madták, módot fog találni az elégtételkapásra. Drnkh Ödön személyes kérdésben szólalt fel, mert Kiss Menyhért azt mondotta róla, hogy hamis tanú. Felszólította Kiss Menyhértet, hogy ismételje meg szavait a parlamenten kí­vül, hogy törvény elé állíthassa. Kiss Menyhért ugyancsak személyes kérdés­ben kért szót és nagy zajban kezdte szavait magyarázni. Nem mondotta Dinich Ödönre, hogy hamis tanú. Dintch Ödön: Hazudik! Erre a kijelentésre ismét kitört a vihar, az elnök csak nagy nehezen tudta a rendet helyre­állítani. Kss Menyhért: Defetista tény nyilvánult meg Rómában. Hoyos Miksa: Ez mégis csak szemtelenség. Kiss Menyhért ezután nagy lármában fejezte be szavait. Az elnök indítványára ezután kimondotta a Ház, hogy legközelebbi ülését május 5-én, ked­den délelőtt 10 órakor tartja, a napirenden a zárszámadást vizsgáló bizottság jelentése és a mentelmi bizottság jelentései szerepelnek. Petrovics György jegyző felolvasta Rakovszky Iván belügyminiszternek, Beck Lajosnak a kertvárosról szóló interpellációjára adott írás­beli válaszát, amit a Ház tudomásul vett. Az ülés egy órakor ért véget. Az egységes párt testü­lelileg vonul f­­el a nemzetgyűlés mai ülésére Péntek

Next