Világ, 1925. május (16. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
Péntek" VILÁG 1925 május T. 3 a.- sfjv.nr.T..vr?rs3eRm A községi választások döntik el a francia politika Irányát Longuet nyilatkozata Herriot bukásáról és Painlevé kormányáról (A Világ párizsi tudósítójától.) Hogy autentikus forrásból tájékoztathassam a Világ olvasóit a francia krízisről, Jean Longuet-hoz fordultam és a szocialistáknak ez a vezére részletesen kifejtette előttem pártja álláspontját. — A szenátus szavazata, mely az Herriotkormányt megbuktatta, voltaképpen nekünk szocialistáknak szólt. A szenátus kapitalista érdekeltség. Legalább a mai összetételében az. S mint ilyen természetesen ellene szegült a mi politikai felfogásunknak, melynek a jelen pénzügyi krízisben első követelménye a vagyonadó. ----Úgy Herriot, mint Herriot bukása után Briand és legutóbb Painlevé szívesen vette volna, ha koalíciós kormányt alakítunk a polgári radikális pártokkal. Mi ezt minden egyes esetben visszautasítottuk. Szavazatunkkal támogatjuk a radikális kormányzatot, mert az a lehető polgári kormányok között a francia proletariátusra a legkedvezőbb. De nem a mi kormányunk, mert polgári, tehát kapitalista kormány, ezért abban tárcát nem vállalunk, megtartjuk függetlenségünket és csak addig szavazunk a kormányra, míg szocialista elveinkkel ellenkezésbe nem jut. Ezt a feltételes támogatást nevezhette Briand „kötélnek" és ezért nem vállalta a kormányalakítást. Természetes, hogy éppen e magatartásunknál fogva mi szocialisták erős hatást tudunk gyakorolni a kormányra. Semminemű gyávaság abban nincs, hogy tárcát nem vállalunk, eszünkbe sem jut kibújni valaminő felelősség alól. A felelősséget vállaljuk mi választóinkkal szemben a kormány tetteiért valahányszor a kormánynak bizalmat szavazunk. Hogy a helyes utat választottuk, annak bizonysága, hogy nemcsak pártunk van határozottan növekedőben a május 11-iki választás óta (tagjaink száma 78.000), hanem az egész országban a párt népszerűsége növekedik és ezt a kommunista agitáció nem tudta meggátolni. Eddigi felfogásunkhoz ragaszkodunk továbbra is. Herriot a vagyonadón bukott meg! — Tévedés volna azt hinni, hogy a klerikális agitáció vagy a vatikáni követség megszüntetése okozta az Herriot-kormány bukását. Herriot a vagyonadón bukott meg, melyet a szenátus nem fogadott el. A Ház megifjult május 11-én, de a szenátus, melyet öt éve választottak, az öt év előtti hangulat kifejezője. Alkotmányunknak egy elavult pontja szerint (melyen azonban a szenátus hozzájárulása nélkül változtatni nem lehet), csak a parlamentet lehet feloszlatni, a szenátus fel nem oszlatható testület, így azután a krízisnek sem Herriot bukása, sem Painlevé kineveztetése nem vetett véget, mert itt a circulus vitiosus egy esete forog fenn. Mi szocialisták csak olyan kormányt vagyunk hajlandók támogatni, mely a mi pénzügyi politikánkat követi); a szenátus pedig nem hajlandó olyan kormányt támogatni, mely ebben a szellemben törvényjavaslatot terjeszt eléje. Jobboldali kormány nem kaphat bizalmi szavazatot a parlamenttől, melynek baloldali többsége van; a radikális kormány nem maradhat uralmon szocialista támogatás nélkül; tiszta szocialista kormány nem elég erős arra, hogy maga uralkodjék, tehát az egyetlen lehetőség polgári radikális kormány szocialista támogatással, ennek a pénzügyi politikáját pedig a szenátus nem fogadja el. A felsőház kősúly a közélet nyakán se ha ily lehetetlen a helyzet, kérdeztem, akkor nem értem, hogy Painlevé hogyan vállalhatta a kormányalakítást? Mint Ön mondja: ha lemond a vagyonadóról és más úton (infláció, a fogyasztási adók emelése) próbálja szanálni a pénzügyi helyzetet, önök ellene fordulnak és nem lesz többsége a Házban, ha pedig ragaszkodik a vagyonadóhoz, akkor a szenátusban nem lesz többsége? — A helyzet tényleg kritikus. Én a magam részéről sokat várok a május 5-ikén következő községi választásoktól és talán az új kormány is azokra számít. Tény az, hogy a baloldali kartelnek a közvéleményben erős támasza van. Reméljük, hogy a községek radikális és szocialista elöljárókat fognak választani. Ez azért fontos, mert a francia szenátust viszont a községi elöljárók választják. Feltehető, hogy a szenátus az ország hangulatának nyomása alatt engedni fog rideg vétójából. És ha nem? És ha az új kormány sem boldogul? Házfeloszlatás következik? És annak ki tudja, milyen következménye lehet? — Nem szeretek jósolni. Ha azonban a Háza feloszlatnák nekünk nincs okunk az új választásoktól visszariadni. Én azt hiszem, hogy a szocialista frakció egy új választás után megnövekedett számban térne vissza a Palais Bourbonba. Ma 105-en vagyunk, akkor talán 130-an lennénk. De én remélem még, hogy a szenátus engedni fog: a pénzügyi helyzet oly súlyos, hogy avagyonadót elkerülni mn lehet. Mindenkinek be kell látnia, hogy nincsen más mód az ország pénzügyein segíteni. Pacifista külpolitika Végül megkérdeztem Jean Longuel-t, hogy az Herriot-kormány bukásának nem részben az Herriot-féle békepolitika sikertelensége volt-e az oka. Herriot a német demokrácia feléledésére számított, ezzel szemben Németországban a reakció kapott erőre... — Egyáltalán nem tartom Herriot külpolitikáját sikertelennek — felelte Longuet. — Ha nem érte is el azt az eredményt, melyet remélt, hasonlíthatatlanul emberibb, becsületesebb és mindenekfölött eredményesebb külpolitika volt, mint Millerand és Poincaré vészes és katasztrofális eljárása Németországgal szemben. Herriot külpolitikája visszatért a francia világpolitika tradicionális liberalizmusához és ha hatása nem lehetett teljes és azonnali, ennek oka, hogy későn érkezett. A bloc national a gyűlöletnek oly sűrű magvait vetette el, hogy mi is kell, hogy érezzük e magvak termését. De rendületlen meggyőződésem, hogy ez a külpolitikai irány a helyes és ezt kell követni a legyőzött országokkal szemben a jövőben is. .. Pavilové-kormány e téren is folytatni fogja Herriot politikáját, mely mindenesetre tisztábbá tette a helyzetet és hozzájárult Európa nyugalmának és békéjének lassú megszilárdításához. Caillaux és a szocialisták így Jean Longuet a szocialista, Marx unokája, ki az államélet minden problémáját akarva-akaratlanul marxista szemszögből nézi. Ő valójában, mint láttuk, fel sem veti a lehetőségét annak, hogy az új kormány kompromisszumot fog keresni és találni a vagyonadótervezet kijátszására, mint ahogy arra sem gondol, hogy a vagyonadónak a a mai társadalmi rendben oly hátrányos következései is lehetnek, mik alaposan ellensúlyozzák annak nem kicsinylendő előnyeit. Painlevé, a mindenképpen nyugodt, mérsékelt és sokoldalú politikus szemmel láthatólag más nyomokon járt, mikor pénzügyminiszterévé az új kabinetben Caillaux-t nevezte ki. Caillaux minden radikális mivolta mellett megmaradt mindenekelőtt fináncembernek, ki gondolkozásának alapelveit apjától, a nagynevű bankártól örökölte. Innen ered antagonizmusa a szocialistákkal szemben és emlékezetes, hogy csak legutóbb is határozottan a vagyonadó ellenségének mondta magát. Kudarca az „Oeuvre“ megvásárlása körül ennek a szocialistákkal való antagonizmusának következése volt. Pénzügyminiszterré való kinevezése napján ugyan sikerült Caillaux-nak kiegyenlítő formulát találnia, és így megegyeznie a szocialistákkal a vagyonadó kérdésében, de ismerve Caillaux diktatórikus hajlamait és a szocialista párt hagyományos bizalmatlanságát vele szemben, kétes, hogy tartós lesz-e a megegyezés. És kérdéses, hogy Caillaux-nak még a vagyonadótörvény megkerülésével is fog-e sikerülnie a szenátust megszelídíteni? Hiszen e rettegett szenátorok személy szerint ugyanazok az emberek, kik Caillaux-t hazaárulóvá bélyegezték rövid idő előtt és ugyan a szenátusnak csaknem fele alig néhány hónapja a Caillaux-nak adandó amnesztia ellen szavazott. Biztosnak látszik, hogy a Painlevé— Briand—Caillaux-kabinet a francia politikai krízisben csak egy újabb stációt, de nem végleges kibontakozást jelent. Longuet-nek a Világ számára adott nyilatkozatai megvilágítják a helyzet nehézségeit és az egyre súlyosbodó világnézeti ellentéteket az egyes pártok között. Leszögezhetjük mint Longuet fejtegetéseinek magvát, a tényt, hogy a francia közvélemény, dacára a nacionalista sajtó minden erőlködéseinek és a parlamenti itrikók minden szövevényének, meglelte hagyományos ösztönét és ellenállhatatlan céltudatos irammal fordul egyre erősebben a liberális, demokratikus és szocialista pártok felé. Bárczy István megmagyarázza a demokratikus blokkhoz való csatlakozását (A Világ tudósítójától.) A Központi Demokrata Körben ma este a XI. választókerület választói részére rendezett a demokratikus blokk vacsorát, amelyen elsőnek Bródy Ernő szólalt föl. Meleg szavakkal üdvözölte a kör vendégeit, Bárczy Istvánt, Harrer Ferencet, Wildner Ödönt, Felek Gézát és Halasi Fischer Ödönt, akiket a zsúfolt terem közönsége viharos tapssal köszöntött. Azután rámutatott arra, hogy legjobb volna, ha az adóhivatalt bíznák meg választójogi igazolványok kiadásával, akkor mindenki megkapná az igazolványt. Végül méltatta Bárczy István érdemeit, mire az egész közönség helyéről fölemelkedve percekig ünnepelte Bárczy Istvánt. Bárczy beszéde Bárczy István válaszában kijelentette, hogy a sikerről már eleve meg van győződve. Nem vett részt a legutolsó hetek választási küzdelmében, egyrészt mert a szabadelvű pártból való távozása után kíméleti időt akart tartani, másrészt mert nem tud elég gyűlöletet érezni még azokkal szemben sem, akik más táborban vannak. De meg akarja indokolni úgynevezett pálfordulását. Pálfordulásról azért nem lehet beszélni, s mert álláspontja kezdettől fogva csak taktikai mérlegelések tekintetében tért el a demokratikus ellenzék pártjainak politikájától, míg a cél mindig azonos volt. Amikor részt vett a szabadelvű polgári párt megalakulásában, soha nem gondolt másra, mint arra, hogy ez a párt a választási küzdelem után együtt fog dolgozni a demokratikus ellenzékkel a városházán, és ezt a felfogását mindig teljes nyíltsággal szögezte le. Kiindulási pontja mindig az volt, hogy a baloldal, a liberalizmus és a demokrácia számára több szavazatot lehet szerezni akkor, ha a választási küzdelemben külön halad a szabadelvű polgári párt, és így megszerzi az ügynek azokat a szavazatokat, amelyek másként egy vagy más okból elvesznének a demokrácia számára. Ez olyan elméleti tétel, amely igen plauzibilisnak látszott, de a gyakorlat mégsem igazolta az elméleti megfontolásokat, mert kiderült az, hogy fölöslegesek az árnyalati megkülönböztetések, és nincsen szükség külön konstrukciókra, mert a szabadelvű, demokratikus polgárság nem törődik a nüanszokkal akkor, amikor világosan, tisztán áll előtte a cél, és hajlandó fentartások nélkül együtt haladni mindenkivel, aki szintén a reakció megdöntését kívánja. Nem volt értelme tehát annak, hogy elváljon azoktól a polgároktól, akiknek bizalmából a városháza élére került, egy olyan elméleti tételért, amelyet megcáfoltak a tapasztalati tények. A taktikai szempontokat természetesen a cél alá kell rendelni, és nem a cél fölé helyezni, kénytelen volt tehát revideálni eredeti mérlegeléseit és taktikailag is csatlakozni azokhoz, akikkel kezdettől fogva együtt akart győzni, és együtt akart dolgozni a győzelem után. Az ügy és a cél ellen vétett volna akkor, ha nem teszi meg azt a lépést, amelyet köteles volt megtenni, kezdettől fogva nyíltan vallott felfogásának és meggyőződésének becsületes konzekvenciája gyanánt. Távollétében megtámadták azért, hogy el vállalta a XIII. kerület listavezetését Ugrón Gáborral szemben, akivel azelőtt együtt volt. Erre csak annyit akar válaszolni, hogy ő azelőtt a XIII. kerület képviselője volt, ugyanakkor, amikor Ugrón nem egészen az ő támogatása nélkül a XIV. választókerületet képviselte. És már akkor, amikor velük volt arról volt szó, hogy a XIII. kerületben Bárczy István lesz a listavezető. Ezek a támadások különben időlegesek, múlok, és csak a célt kell nézni. A cél: a reakció megbuktatása, az igazságos, becsületes közigazgatás megteremtése, a cél, hogy minden városi üzemből ki kell irtani a gyűlölködés pártpolitikáját és a főváros minden alkalmazottjának tudnia kell, hogy egyformán kell képviselnie minden budapesti polgár érdekét. Túlzott érdemeket tulajdonítanak neki, az ő dicsérete ma zászló, vágy, amely visszakívánja a régi Budapestet, azt a pezsgő, haladó életet, amely nemcsak a városházát, de az egész várost áthatotta. És ebben nagy része volt a főváros egész lakosságának, az ő szűkebb munkatársainak és Budapest egész népének, mert a főváros lakosságának támogatásából merítettek ők erőt és lelkesedést. És Budapest népének mostani lelkesedése vissza fogja varázsolni azt a múltat, azt a Budapestet, amelyben mindnyájunknak gyönyörűsége mellett Kakulyay Károly után Harrer Ferenc szólalt fel, és kijelentette, hogy fölösleges programot adni ott, ahol jelen van az a két vezér, aki programot nemcsak adni, de megvalósítani is tud. Ők nem visszatérni vágyó tisztviselők, ők a polgárság munkásai. Budapest barátai és Budapest ellenségei Feleky Géza dr. rosszhiszeműnek tartja azt a beállítást, mintha a fővárosi választásoknál a konzervatív és a forradalmi erők ütköznének össze. Egy félévvel egy kivételes választási győzelem után az angol konzervatív párt szélsőén jobboldali konzervatív pénzügyminisztere bejelentette az adómentes létminimum megkétszerezését, a havi 47 millió koronás kereset határáig, mivel az állami terheket elsősorban a tőke jövedelme tartozik viselni, és nem a munka keresete , továbbá bejelentette az özvegyi nyugdíjak rendszerének kiépítését, egészen eddig, amíg az angol özvegyek legfiatalabb gyermeke is munkaképessé lesz. A választások előtt mást és többet szoktak ígérni a pártok, mint amit megtartanak a választások után, tehát érdemes megnézni , milyen cselekedetekkel próbálják eloszlatni a városháza jelenlegi ,,konzervatív" urai a választási küzdelem legkritikusabb szakaszában azt az ellenszenvet, amely az elmúlt évek folyamán végzett munkájuk következtében veszi körül őket. Most, amikor életérdek volna a városháza urai számára bebizonyítani, hogy nekik is van fogékonyságuk a magyar főváros lakosságának gondjai és bajai iránt, egyetlen nagy cselekedetre szánta el magát a budapesti tanács, amely Wolffék bizalmából ül helyén: felére szállította le a lóverseny vigalmi adóját. Az emberek fajvédelme helyett tehát csak a lovak fajvédelmét szolgálja az a politika, amely a fajvédelmi jelszavakkal játszik, és a lóversenyek vigalmi adójának leszállításával Wolffék bizonyára megszerezték az összes versenylovak szavazatait, de más kérdés, mi lesz az álláspontja Budapest polgárságának, mikor látja, hogy a fővárosi tanács a nagy gazdasági krízis közepette csak a lóverseny adóterheinek leszállítását intézte el sürgősen, ellenben a budapesti polgárok terheit egyre fokozza. Charpentier művei közül a legtöbbet játszott francia operák közé tartozik a Lujza, amelynek nagy szerelmi duója a Montmartre-on játszódik le. Innen kilátás nyílik az alkonyi homályba borult Párizsra, és a szerelmi duó végén kigyulladnak a lámpák: felragyog Párizs nagy fénykoszorúja a Szajna egyik és másik partján. Amikor a két szerelmes előtt ott tündöklik Párizs, megfeledkeznek szerelmükről, és letérdepelnek Párizs előtt, rajongással és imádattal. Ennek a jelenetnek mindig frenetikus hatása van, mert Franciaország olyan rajongással és imádattal néz Párizsra, mint Charpentier két szerelmese. Budapestet azonban azok kormányozták most, akik gyűlölik Budapestet, és nem szeretettel néznek a magyar fővárosra. Budapest fölött most éveken át urak voltak azok, akik térdre akarták kényszeríteni a magyar fővárost, míg Charpenter operája letérdel Párizs előtt. Bárczy, Harrer és Wildner a háború előtt megszervezték Budapest barátainak egyesületét, amelynek az volt a célja, hogy felkutassa, konzerválja és ápolja Budapest múltjának emlékeit. Most más feladatuk van Budapest barátainak : a múlt védelme helyett a jövő védelme, a múlt emlékeinek konzerválása helyett az élet és a munka feltételeinek biztosítása. Május tizenhatodikén kell elkövetkeznie annak a napnak, amely kiragadja a hatalmat Budapest ellenségeinek kezéből, és Budapest barátaira bízza a magyar főváros sorsának irányítását, jövőjének biztosítását, életének megjavítását. Havonként is előfizethet május elsejétől a Világra és július elsején díjmentesen életbe lép 100 millió koronás tűzkár biztosítása. A választás után is Feleky Géza dr. után Peyer Károly beszélt: Budapest miunkássága — úgymond — nagy örömmel vette tudomásul, hogy Bárczy István a blokkhoz csatlakozott. Nincs most szó az egyes pártok programjának megvalósításáról, hiszen hiányzik a polgári szabadság legelemibb kelléke. A reakció megértette, hogy egyetlen kilátás a valamelyes sikerre csak úgy lehet, ha egyesül. Ezt meg kell értenie azoknak is, akik a liberalizmusért és demokráciáért küzdenek. Csak ha majd ledöntötték a reakciót, ha biztosítják a polgári szabadságjogokat, akkor lehet az egyes pártok programjának megvalósításáról beszélni. Bejelentette, hogy a választások után is együtt akarnak dolgozni a demokratikus polgársággal és hiszi, hogy a különválásra egy emberöltőn belül nem is kerül sor. Ezután Fábián Béla dr., Baracs Marcel dr. és mások mondtak beszédet. ■■ mural —a—■ Kormányválság fenyeget Ausztriában (A Világ bécsi tudósítójától.) A kormány és a keresztényszociális tartományi képviselők tárgyalásai a pénzügyi és alkotmányjogi kérdésekben még mindig nem vezettek eredményre. Ha ezek a tárgyalások még a jövő hét folyamán sem jutnának tető alá, úgy a mostani kormány helyzete rendkívül kritikussá válik. Ez esetben a kormánypártok veszélyeztetve látják, ha ismét Seipel dr. venné át a kormányügyek vezetését, annál is inkább, mert a kormánypárt köreiben hivatkoznak arra, hogy Seipel drvolt az, aki Genfben kötelezettséget vállalt a pénzügyi és közigazgatási alkotmányreform keresztülvitelére. Jól tudjuk, hogy a nyomorúságnak mik a hatásai. Tudjuk, hogy még a bölcs embereket is ingerültekké, meggondolatlanokká, hiszékenyekké teszi s azonnali csillapításra sóvárgókká, tekintet nélkül a távolabbi következményekre. MACAULAY, j