Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

Szerda Pangalosz tábornok parlamentáris alapra helyezkedik és beéri a három hónapos kormányzással az Athéni jelentések szerint Pangalosz tábor­­nok kormányánál a megalakulása után is foly­tatta a tárgyalásokat Papanasztáziával, mint a radikális köztársasági párt vezérével, ra­gaszkodva ahhoz, hogy Papanasztáziu pártja­­vállaljon részvételt kormányában. Ez ugyan nem biztosíthatna még többséget Pangalosz­­­tábornoknak, de megszerezné számára a ka­mara aránylag legnagyobb pártjának támoga­tását Papanasztáziu a tárgyalások folyamán két szigorú feltételt szabott Pangalosz tábornok elé. Az egyik feltétel az volt, hogy Panga­losz két héten belül köteles beterjeszteni a törvényjavaslatot a lajstromos választási rendszer bevezetéséről, a másik pedig az, hogy az új kormány bemutatkozásánál ne siesse fel nyílt formában a bizalm­i kérdést, viszont tartozzék­­felvetni a bizalmi kérdést 11 kamara előtt a hatalom átvételétől számí­tott harmadik hónap leteltével. Papanasz­­tisziu egyben kategorikus ígéretet kívánt Pangalosz tábornoktól arra nézve, hogy az alkotmányosság elveihez híven fogja levonni e konzekvenciákat akkor, ha a három hó­nap elteltével a kamara bizalmatlanságát tornázná neki. Papanasztáziu eszerint három hónapra akarja csak engedélyezni a kormányzást IP.angalosz tábornok számára, és a három tíz nap elteltével már a görög kamara dön­tene arról, helyén maradhat-e a legújabb­­katonai forradalom vezére, vagy sem. Az általa felállított kívánságok teljesítésének esetére Papanasztáziu hajlandónak mutat­kozott arra, hogy pártjának három tagját delegálja Pangalosz tábornok kormányába. Csak az a kérdés, váljon a három miniszter szélesebb alapot épít-e a Pangalosz-kormány­­lá, vagy pedig a Papanasztázia által állított feltételek ellenére gyanánt lép a kormányba. Pangalosz tábornok eleinte igen súlyo­soknak érezte a feltételeket, és hajlandónak mutatkozott ugyan a lajstromos választá­sokra nézve törvényjavaslatot beterjeszteni, valamint nem emelt kifogást az ellen sem, hogy Papanasztázia kívánságához képest­­törvényjavaslat kerüljön a kamara elé a szenátus létesítéséről, de igen kényelmetlen­nek érezte azt a kikötést, amely három hó­napra akarja korlátozni kormányzását. En­nek ellenére nem szakadtak meg a tárgya­lások Papanasztáziu és Pangalosz tábornok között, pedig Papanasztáziu ismételten ki­je­lentette, hogy nem helyez nagy súlyt arra , képviselve van-e pártja a Pangalosz-kor­­m­ányban vagy sem. Noha Pangalosz tá­­­­bornok a kormány átvétele után fennen hangoztatta, hogy a görög kamarára i hárít minden felelősséget akkor,­­ ha a ka­mara tagjai nem akarnák elismerni a be­fejezett tényeket, sőt bejelentette Hadzsi­­kiriakosz tengernagynak, az új kormány külügyminiszterének és tengerészeti minisz­terének személyében jelöltjét a köztársasági elnök tisztségére, akkor, ha a köztársaság jelenlegi elnöke, Konduriotisz tengernagy n­em akarná követni új miniszterelnökét Görögország kormányzatának módszerére nézve: tegnap és ma mégis Pangalosz tábor­nok volt az, aki nem akarta megszakítani a tárgyalásokat Papanasztázia pártjával, és Bentisz volt külügyminiszter közvetítésével folytatta a megbeszéléseket egészen addig, amíg ma este létrejött a megegyezés. A megegyezés részletes feltételei egyelőre nem ismeretesek, de arról nem tudnak, hogy Papanasztáziu kiszélesítette volna a Panga­losz-kormány számára engedélyezett három hónapos határidőt, és így Pangalosz aligha­nem alávette magát ennek a feltételnek. A Pangalosz tábornok által tett ígéretek alap­ján a köztársasági radikális párt most csak­ugyan átveszi a külügyminisztérium, a nép­jóléti minisztérium, és az igazságügyminiszté­­rium vezetését. Igen valószínű, hogy a most történt meg­egyezés alapján Pangalosz tábornoknak egyelőre nem lesznek nehézségei a kama­rában, mert Papanasztázia mögött ugyan csak 143 képviselő áll a 39­ közül, de a Pangalosz tábornok által helyéről kimozdí­tott Michalokopulosz volt miniszterelnök már tegnap kijelentette, hogy pártja ké­sőbb fog dönteni arról: váljon Pangalosz tábornok ellen szavazzon-e, vagy beérje a passzivitással. Miután Pangalosz most leg­alább jórészt alávetette magát a parla­mentáris kormányzat követeléseinek, Micha­lokopulosz és hívei valószínűleg beérik majd azzal, hogy tartózkodjanak a szava­zástól. Michalokopulosz példáját követni fogja egy csoportja az olyan képviselők­­­nek, akik nem tartoznak Michalokopulosz tervei közé. Széles politikai körökben ugyanis kialakult az a nézet, hogy a konfliktust a­­­katonai kormánnyal fölösleges volna fel­idézni addig, amíg Pangalosz tábornok és alvezérei nem járják le magukat. Már Michalokopulosz is csak úgy marad­hatott a kormányon, hogy a kamara tagjai­nak egy része tartózkodott a szavazástól a bizalmi kérdés fölvetésénél, és valószínűleg­­ez lesz majd a helyzete Pangalosz tábornok minisztereinek is, akik a kamara egy részé­nek passzivitása mellett egyelőre a Pápa- Ahasztázia-párt támogatására támaszkodva­­iopj®k ellátni Görögország kormányzását. __ Ez a támasz azonban azért sem lehet tar­tós, mert Papanasztáziu már hosszabb ideje nyíltan és határozottan tör a miniszterelnöki szék felé, sokáig tehát aligha fogja támo­gatni Pangalosz tábornok tevékenységét a kormány élén. Az új görög katonai diktatú­rát mindenesetre érdekesen jellemzi az a körülmény, hogy nem mer a kamarával szakítani, és nem akarja egyszerűen szétker­getni a görög képviselőházat. Papanasztázia azonban csak az utódlás, és pedig a gyors □tódlás biztosítása végett adja meg most Pangalosz tábornoknak azt a támogatást, amelyet a jobboldali pártok, főleg a Kalan­­darisz mögé csoportosult venizelisták ride­gen megtagadtak a katonai forradalom ve­zéréből. Úgy látszik tehát, hogy Görögor­szágban is elmúltak már azok az idők, ami­kor a polgári politika minden ellenállást feladva tette le a fegyvert a szurony politizá­lása előtt. A szurony pedig csak addig meri lefoglalni magának a politikai hatalmat, amíg teljes és sima fegyverletételre számíthat a népakarat törvényes képviseletének részé­ről.­­ . világ 1925 július 1. 3 Fél esztendeig tartott Károlyi Mihály vagyonelkobzásának írásbeli megokolása A kúriai ítélet leérkezésével a törvényszék kitűzte az új tárgyalási határnapot (A Világ tudósítójától.) Több, mint fél­esztendő előtt, 1924 december 16-án hirdetett ítéletet a kúria a Károlyi Mihály elleni va­­gyonelkobzási perben. Az ítélet írásba fog­lalása meglehetősen hosszú időt vett igénybe, és a kúria most küldte le az iratokat további­­eljárás végett a budapesti törvényszékhez. A kúria írásba foglalt ítéletének érdekes indokolásából kiemeljük a következőket : A trianoni szerződés, mint pergálki­ok A trianoni békeszerződés 76. cikkére ala­pított pergátló kifogás tekintetében a Kúria lényegében osztja és magáévá teszi azt a jogi álláspontot, amelyet az első bíróság eb­ben a kérdésben elfoglalt. A hazaárulók va­gyoni felelősségéről szóló törvény rendelke­zései szerint a vagyonátszállást maga után vonó cselekmény tényálladéka akkor létesül, ha valaki a törvény első paragrafusában em­lített cselekménnyel a magyar büntetőtör­vényekben meghatározott felségsértés vagy hűtlenség bűncselekményét követi el. Az olyan cselekmények pedig, amelyek a bün­tető törvénykönyv intézkedéseibe ütköznek, nem illeszthetők be abba az enyhébb fogalmi körbe, amelyet a közfelfogás általánosságban a „politikai magatartás“ szavakkal fejez ki és ír körül. Viszont az a bírói eljárás, amely a felségsértés vagy a hűtlenség bűntettét is magában foglaló cselekmény magánjogi kö­vetkezményének, a vagyonátszállásnak ki­mondása végett a törvény alapján s a tör­vényes alapszerűségek korlátai között folyik le, nem azonos jelentőségű azokkal a hivatali ténykedésekkel, amelyek megjelölésére a gyakorlati élet a zavarás és zaklatás szava­kat használja, mert ezekkel a kifejezésekkel rendszerint a következményeiben jelentékte­lenebb s éppen azért merev eljárási szabá­lyokhoz nem igazodó és nem is kötött rend­őri vagy közigazgatási megelőző vagy meg­torló intézkedéseket szokás megjelölni, nem pedig azt a ténykedést és azt a felelősségre­­vonást, amelyet a bíróság fejt ki és gyakorol az ő hivatalos eljárásában. A kivételes parlamenti bíróság mellőzésének megokolása Nem alapos Károlyi Mihály által emelt az a pergátló kifogás sem — mondja az indokolás —, hogy ennek a pernek az el­bírálása az 1920. évi X. törvénycikkel léte­sített kivételes parlamenti bíróság elé tar­tozik. A Kúria álláspontja szerint a nép­­köztársaság volt elnökének ebben a minő­ségben elkövetett hivatalos cselekményei és mulasztásai magánjogi vonatkozásban csak a bűnügyi felelősségrevonással kapcsolato­san és csak akkor tartoznak a kivételes bí­róság hatáskörébe, ha a panaszos vagy sér­tett fél ebben az eljárásban magánjogi igényét a panaszolt bűncselekménnyel össze­függésben, annak jogkövetkezményeként, járulékszerűen egyidejűleg szintén érvénye­síti,­­ amiből viszont következik, hogyha a sértett vagy panaszos fél pusztán kár­térítést, vagy más magánjogi igényt érvé­nyesít, eziránt önállóan csak a rendes bíró­ságok előtt léphet föl. Ennélfogva a Kúria álláspontja a fölvetett jogkérdésben az, hogy a magánjogi igényt önállóan, vagyis a bűnügyi felelősségtől elkülönítve, polgári per útán a rendes bíróságok előtt lehet ér­vényesíteni a miniszterek és népköztársa­sági elnök ellenében akkor is, ha a magán­jogi igény az illető miniszternek, vagy nép­köztársasági elnöknek hivatalos eljárásából, ténykedéséből vagy mulasztásából kelet­kezett. A hűtlenség és felségsértés esetei A Kúria mindenekelőtt megállapítja, hogy Károlyi Mihálynak olaszországi és svájci tárgyalása, valamint a béke mellett tüntető munkásküldöttség vezetésének elvállalása nem tüntet fel olyan cselekményeket, ame­lyek a büntetőtörvénykönyvben meghatáro­zott felségsértés és hűtlenség bűntetteinek tényálladékát önmagukban létrehoznák, mert Károlyi Mihály cselekménye az olasz­­országi és svájci tárgyalásnál nem irányult arra, hogy valamely terület Ausztriától erő­szakkal szakíttassék el, hanem megegyezés útján kívánta a békét terület átengedésével elérni, és mert a béke mellett való tüntetés elmaradt , a munkásküldöttség vezetése nem történt meg. Ellenben a 17. hadosztály parancsnokságá­nak jelentése szerint Károlyi Mihály beszédei nagy hatással voltak a harcoló katonák fe­gyelmének meglazulására,­­amiből nyilván­való, hogy Károlyi Mihály segítségére volt az ellenségnek azáltal, hogy beszédeivel az osztrák—magyar monarchia fegyveres erejé­hez tartozó személyek hűségét megingatta. Ugyanígy megingatta a monarchia fegyveres erejéhez tartozó egyének hűségét a nemzeti tanácsnak a katonákhoz intézett proklamá­­ciója is. A nemzeti tanácsnak az ország la­kosságához intézett proklimációja pedig közvetlenül arra volt irányozva, hogy a ma­gyar állam alkotmányt erőszakkal megvál­toztassák. Károlyi Mihály és minisztertársai a felség­sértés bűntettét is elkövették azáltal, hogy szokatlanul és alkotmányellenesen azt az alternatív kérelmet terjesztették a király elé, hogy vagy fogadja el a kormány lemondását, vagy pedig mentse föl a kormányt esküje alól. A király ugyanis kényszerhelyzetben volt, mert ha a kormány lemondását fogadja el, akkor még inkább maga ellen zúdította volna a forradalmat, ami nehezebbé tette volna a helyzetet, ha ellenben a kormányt esküje alól föloldja, esetleg még nem vágja el egészen a kibontakozás útját. A kényszer­­helyzet fölidézésével és kihasználásával tehát Károlyi Mihály és minisztertársai a királyt uralkodói jogainak gyakorlásában megaka­dályozták. Ugyancsak uralkodói jogainak gyakorlá­sában akadályozta meg a királyt Károlyi Mihály minisztertársaival együtt a fegyver­­letételi parancs kibocsátásával is, mert ezzel önkényesen magukhoz ragadták a királyt megillető hadügyi felségjog gyakorlását is. Ennek a fegyverletételi parancsnak kibocsá­tása és a fronton való közzétételének kikény­szerítése egyrészt elősegítette az ellenségnek a magyar állam és az osztrák—magyar monarchia területére jutását, másrészt segít­ségére volt az ellenségnek azáltal is, hogy megingatta az osztrák—magyar monarchia fegyveres erejéhez tartozó személyeknek a hűségét. A képviselőhöz feloszlatása és a főrendi­ház üléseinek berekesztése a forradalmi ter­ror hatása alatt történt. Bokányi Dezső tanú vallomása szerint ugyanis az életükkel ját­szottak volna az országgyűlés tagjai, ha a parlamentben továbbra is ülést tartanak. A király lemondását illetően pedig az öt evég­­ből felkereső főrendek előadása szerint a király hihetetlenül nehezen szánta el magát a nyilatkozat kiadására. A köztársaság ki­kiáltása a nemzeti tanács elnökének rész­vételével és programszerű előkészítés után történt s ez a cselekmény is közvetlenül arra volt irányozva, hogy a magyar állam alkot­mánya erőszakkal megváltoztattassák. Nem szolgál mentségére Károlyi Mihály­nak az sem, hogy a nemzeti tanácshoz és utóbb a népköztársasághoz úgy a magáno­sok, mint az egyesületek, intézmények, egy­házak tömegesen, úgyszólván kivétel nélkül csatlakoztak, letették a megfelelő esküt is és hogy a tisztviselők is esküt tettek, mert ezek a tények szintén a forradalom által előidézett kényszerhelyzet nyomása alatt következtek be és így erre voltak visszavezethetők. A jogkövetkezmények szempontjából telje­­sen közömbös, hogy Károlyi Mihály a ter­hére megállapított cselekményeket minő in­dokból követte el, úgyszintén az is, hogy a cselekményeket nem egymaga követte el, hanem azok elkövetésében mások is közre­működtek. A cselekmény elkövetésében közreműködők mindegyike önállóan felelős az ő cselekményéért, Károlyi Mihály tehát egymagában is felelős, függetlenül a többi résztvevőtől, amiből következik az is, hogy egymagában is perelhető, a királyi kincstár tetszésétől függvén, hogy kikkel szemben kívánja vagyonátszállás iránti igényét ér­vényesíteni. Közömbös végül az is, hogy az összeom­lásban Károlyi Mihály tevékenységétől füg­getlenül közrehatottak olyan események is, amelyek felidézésében neki része nem volt s amelyeket elhárítani módjában nem állott, mert felperes őt ebben a perben nem a há­ború elvesztéséért, az ország összeomlásáért kívánta felelősségre vonni, hanem azon cse­lekményéért, amelyek felségsértés és hűtlen­ség s egyben a hazaárulás tényálladékát fog­lalják magukban és így a vagyonátszállás kimondására alapul szolgálhatnak. Újabb tárgyalás a törvényszék előtt * A Kúriának ezen közbenszóló ítélete im­már jogerősen megállapította a vagyonát­szállást s az iratok avégből kerültek ismét a törvényszék elé, hogy a hitbizományt ille­tően abban a kérdésben döntsön a bíróság, hogy ez a vagyon milyen arányban koboz­ható el. A törvény szerint ugyanis a hitbizo­­mányi vagyon nagyobb része továbbra is mint hitbizomány tartandó fenn és a követ­kező jogosult várományos részére adandó át, az államra pedig csupán a fenmaradó rész száll át. A törvényszék ebben a kérdés­ben is tárgyalást tart az összes érdekelt fe­lek részvételével s a vagyon mennyiségének arányos megosztása kérdésében ítélettel fog határozni. Ez az ítélet szintén fellebbezhető, illetve a másodfokú ítélet ellen felülvizsgá­lat használható. Bizonyos tehát, hogy a bí­róságok még legalább egy esztendeig fognak a vagyonelkobzási per érdemével foglal­kozni. A Földbirtokrendező Bíróságnak egyelőre semmi szerepe nincs, csak akkor lesz, amikor mind a három fokú bíróság a mennyiség kérdésében határozott s a va­gyon tényleges megosztására kerül a sor. A törvényszéken a vagyonelkobzási pert újból Oszwald István dr. törvényszéki elnök tanácsa fogja tárgyalni de ifj tanácstagok­kal, mert az első tanács több tagját időköz­ben felsőbb bírósághoz helyezték át. Oszwald István dr. törvényszéki elnök a nyári szünet miatt a világszerte figyelemmel kísért vagyoni perben október hó végére tű­zött határnapot. A tárgyalás előreláthatóan­ ismét több napig fog tartani. .Vajda József. (A Világ tudósítójától.) Ma délben egy hihe­­tetlennek hangzó hír repülte be a fővárost és megdöbbenést keltett mindenhol, ahol a hír tragikus sorsú szereplőjét ismerték. Bondi Pál dr. fővárosi ügyvéd főbelőtte magát és holtan találtak rá lakásán. Senki sem akart hitelt adni ennek a hírnek, mert a fiatal ügyvédet mindenhol vidám kedélyű, ez életet szerető és élni tudó embernek ismerték, akinek semmi oka sem volt arra, hogy tragikus módon, ön­kezével vessen véget életének. Megindul az ügyvédi karrier Bondi Pál dr. fővárosi családból származott, itt végezte tanulmányait és 1915-ben nyitotta meg ügyvédi irodáját. Egy esztendővel később, 1913-ban költözött a Hajó ucca 12. számú házba, ahol mostanáig lakott. Szimpatikus megjelenésével, jó modorával, ötletességével csakhamar kedvelt tagja lett a budapesti tár­saságoknak és egyúttal ügyvédi praxisa is egyre szélesbedett. A háború alatt igen jól­­menő irodája volt, több nagy család jogi ta­nácsadójaként szerepelt, számos budapesti cég ügyésze lett, és így jelentékeny jövedelme volt. Irodája nemcsak­ a gondtalan anyagi megélhetést biztosította számára, de lehetősé­get adott neki arra is, hogy vagyont gyűjtsön. A háború után különös szeretettel foglalkozott földbirtokreform-ügyekkel és e téren is csak­hamar ismertté tette nevét. Az utóbbi időben néhány régi ügyfelének ügyein kívül kizárólag a földbirtokreform jogi részével foglalkozott. Természetes, hogy ez is szép jövedelemmel járt, úgyhogy barátai és ismerősei úgy tudták, hogy Bondi Pál dr. jelentékeny vagyonnal ren­delkezik. A kedves, mindig mosolygó fiatal ügyvéd különös szeretettel vonzódott szabad óráiban az írói, művészek, újságírók társaságához, szívesen időzött az Otthonban és csaknem­ minden este látható volt azokon a helyeken, ahol ezek a társaságok meg szoktak fordulni. Humoros és ötletes, sokszor, szatirikus, de sohasem sértő megjegyzéseiért és tréfáiért mindenhol kedvelték. Gyakran fordult meg a Lipótvárosi Kaszinóban is, ahol szintén igen szívesen látták. Bondi Pál dr. a háború utáni években­­ kártyaasztaloknál is kezdett mutatkozni, de sohasem vette senki észre, hogy anyagi erejét felülmúló összegekben játszott volna. Ismerő­sei és barátai gyakran tették azt a tréfás megjegyzést, hogy az ügyvéd egyike a legsze­rencsésebb játékosoknak. Az utóbbi időkben azonban mind ritkábban keresett szórakozást a kártyajátékban és ő maga mesélte, hogy tel­jesen felhagyott ezzel a szórakozással. Körül­belül egy negyed év óta alig fordult meg azo­kon a helyeken, ahol azelőtt játszani szokott. Ha rövid időre be is nézett szokott klubjaiba, ott inkább csak vacsorázgatott, majd korán távozott. Bondi Pál betegsége Csak kevesen tudták­ róla, és csak intim ba­rátainak panaszkodott néha-néha, hogy szer­vezete nem teljesen egészséges. Kora fiatal­sága óta tüdőcsúcshurutja volt, amely gyakorta lázzal járt. Ez a betegsége azonban nem befo­lyásolta kedélyét, ő maga sem vette túl komo­­lyan a dolgot, csak akkor, ha néha-néha a hőemelkedése nem akart normális fokon ma­radni. Ilyenkor pár hétre elutazott, de az üdülésből mindig frissen, még vidámabban és derűsebben tért haza. Néhány hónapja, hogy Bondi Pál dr. rit­kábban volt látható szokott társaságában. Mi­kor megkérdezték tőle, hogy miért vonul vissza, tréfásan megjegyezte, hogy öregszik. wmumumummammmmma—mnc—msmmmmmm—mmi Egy ismert fővárosi ügyvéd rejtélyes öngyilkossága

Next