Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

|­­925 július T. VILÁG és szeret sokat aludni. Csak pár nappal ez­előtt is megjelent a New York-­kávéház egyik művész törzsasztalánál, elbeszélgetett ismerő­seivel, akik semmi különöset nem vettek rajta észre. Pedig, amint azt most már meg lehet állapítani, a tragikus sorsú Bondi Pál dr. na­pok óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy megválik az élettől. Szombaton délután Bondi Pál dr. megláto­gatta az édesanyját, ahol szótlanul és csende­sen viselkedett. Láthatólag rossz kedve volt, családja érdeklődött is, hogy mi ennek az oka, ő azonban múló természetű idegességnek mondotta az egészet. A vasárnap délutánt egyik nőismerőse társaságában töltötte, hét­főn pedig ebéd után hagyta el lakását. Hétfőn délután találkozott egyik barátjával, akinek feltűnt, hogy Bondi Pál dr. szokatlanul rossz­kedvű, ideges, sápadt, levert. Barátja érdeklő­désére azt válaszolta, hogy a tüdőcsúcshurutja kiújult, nem jól érzi magát, állandó láza van, sőt az utóbbi időben a szíve sínes egészen rendben. — Utazz el valahová pihenni, — mondta neki a barátja. — Igazad van, — felelte Bondi dr., — rövi­desen elutazom. Mit gondolsz, jó lesz, ha a Tátrába megyek? Barátja megnyugtató válaszára Bondi dr. ki­jelentette, hogy egész rövidesen hosszabb üdü­lésre a Tátrába utazik. Este megvacsorázott és még kapuzárás előtt hazatért. Ma reggel tíz óra tájban telefonhoz hívták Bondi Pál dr.-t. A gazdaasszony ment a telefon­hoz és közölte, hogy a gazdája még nem hagyta el a hálószobáját Egyik ügyfele volt a telefon­nál, aki arra kérte a gazdasszonyt, hogy miután fontos ügyről van szó, hívja az ügyvéd urat a telefonhoz. A gazdasszony be akart menni a hálószobába, de legnagyobb meglepetésére az ajtó belülről kulccsal be volt zárva. A fürdőszobán keresz­­tül próbált ekkor a gazdasszony bemenni, de ez az ajtó is zárva volt. A gazdasszony rosszat sejtett mert hiszen az ajtó sohasem szokott bezárva lenni, elszaladt az ügyvédnek egyik kö­zelben lakó barátjához, aki fölsietett a lakásra, feltörték az ajtót és ekkor megdöbbenve látták, hogy az ágyban holtan fekszik Bondi Pál dr. Nyomban telefonáltak a rendőrségre, ahonnan bizottság szállt ki, hogy világosságot derítsen a tragikus halálesetre. A hálószobában égett a villany, az ügyvéd az ágyban feküdt, feje alatt egy törülköző volt, bal kezében revolvert szorongatott és a mellén egy kézi tükör feküdt. A bizottság csakhamar megállapította, hogy az öngyilkosság tegnap este féltíz és tíz óra között történt. Bondi Pál dr. ágyba feküdt, feje alá egy törülközőt tett, hogy a vér be ne szennyezze az ágyat, jobbkezével egy tükrött tartott maga elé, a revolvert halán­tékához szorította és balkezével elsütötte. A golyó a szerencsétlen véget ért ember agyát járta keresztül és nyomban megölte. A nyomozás csakhamar megállapította azt is, hogy Bondi Pál dr. eredetileg szombaton este akarta elkövetni végzetes tettét. Szombaton délután ugyanis azt ajánlotta gazdasszonyának, hogy menjen el színházba. A gazdasszony el is indult, de nem kapott jegyet és ezért csak­hamar visszatért. Tegnap délután Bondi Pál dr. újból színházba küldte gazdasszonyát, azzal a célzattal, hogy senki se legyen a lakásban, mikor véget vet életének. A gazdasszony tegnap tényleg színházban volt, előadás után hazajött és gyanútlanul nyugovóra tért. Csak ma reggel, amikor az ügyvédet a telefonhoz akarta hívni, vette észre gazdája halálát. Bondi Pál dr. semmiféle írást nem hagyott hátra. Senki sem tudja, hogy halálának mi lehet az okát Közeli barátai egész rejtélyesnek mondják a fiatal ügyvéd öngyilkosságát. Az esti órákban azt híresztelték, hogy Bondi Pál dr. anyagi okok miatt vált meg az élettől. Állí­tólag különböző fizetési zavarai voltak, ezekről azonban senki semmi pozitivet nem tud és en­nek a föltevésnek egyetlen alapja az, hogy Bondi Pál dr. lakásán a legcsekélyebb összeget sem találták, sőt pénztárcája is üres volt. Más verzió szerint az amúgy is ideges embert rosz­­szabbodó egészségi állapota késztette tettének elkövetésére. Mindezek azonban csak találgatá­sok és kombinációk, a tragikus végű ügyvéd rejtélyes halálának okát e pillanatban még senki sem tudja. Bondi Pál dr. harminckilenc éves volt. Holttestét a törvényszéki orvostani inté­zetbe szállították. ­ Pótválasztás lesz a tabi kerületben ! A Heinrich Ferenc halálával megüresedett tabi választókerületben vasárnap ejtették meg a vá­lasztást. A szavazatok összeszámlálását hétfőn fejezték be és ennek eredményeképpen megálla­pították, hogy Kálmán Jenő egységespárti jelölt 3887, Turchányi Egon fajvédő jelölt 2356 és Hencz Károly ellenzéki kisgazdapárti jelölt 1842 szavazatot kapott Eszerint Kálmán Jenő és Tur­­chányi Egon között pótválasztásra kerül a sor. Turchányi Egon tudvalevőleg az Ébredő Ma­gyarok­ Egyesületének ügyvezető igazgatója. Alföldi kívánságok és vidéki bajok Aratnak. A vonat ablakából látjuk, ahogy a kaszák megvillannak és ahogy rendre hullnak a szálak. Ez a táj, a szegedi határ, ahol a gyors jön velünk Budapest felé, mindjobban kert már, mint szántó. Szilaj gazdálkodás volt itt még egy századnak előtte, hatalmas legelők, ma már csak a Fehér tó szike tükröződik a napfényben, a legelőt mind jobban felelte a szőlő és a gyü­mölcsös. Százötvenezer hold terül el itt a szegedi határban, a fele a városé, mind csupa kicsi bérlet, öt-tizenöt hold, és nem nagyobbak a magánbirtokok sem. Szegeden még mindig nincsen gazda, akinek egy tag­ban többje volna száz holdnál, ezért kevés a szántó s most is, ahogy aratnak, csak egy­­egy tábla sárgul, az is leginkább rozs. A szomszédaim nézik a tájat és beszélget­nek. Idevalósiak, az egyik vásárhelyi, a másik szentesi. .. Milyen más itt a vidék, mint túl a Tiszán. Az uradalmak nagy búzatáblái és nagy répaföldjei is majdnem egészen hiá­nyoznak. Valamikor azt hittük, hogy az jelenti az ország gazdagságát, ha sok ga­bona terem. Most jó a termés. Ezen a tájon nagyon jó. Mégis mennyivel jobb a termelés szempontjából, ha a búzát felváltja a kert és a gyümölcsös. Csak a szőlősgazdák pa­naszkodnak. A gazda most nem annak örül, hogy sok lesz a bora, hanem azt szeretné, ha kevesebb lenne. Még mindig, megvan a legtöbbnek a tavalyi bora és most attól fél, hogyha nagyon jó lesz az új termés, együtt a kettőért nem kap többet, mintha tavaly eladta volna a régi termését. — Belterjes gazdálkodás? — mondja a másik. — Azt mondod, hogy a Tiszántúl csupa gabona minden. De vájjon hogyan le­het ott belterjesen gazdálkodni? Látod áz Szeged csodaszép tanyavidékét? Harminc esztendeje akarják építeni a tanyai vasútat, hogy gyorsabban lehessen szállítani a messzi táj termését és még mindig nem épült meg. Most is csak terv az egész, mint akkor volt, amikor Szesztay László még megcsinálta a kisvasút tervét és Lázár György külföldi kölcsönt keresett hozzá. Mit csináljunk mi vásárhelyiek? Hiszen té­len el vagyunk zárva a szegedi piactól. A Tiszán még mindig nincs híd a kocsiközle­kedés számára Szeged és Vásárhely között és ha a vásárhelyi ember be akar jönni tél­víz idején, amikor a komp nem jár Sze­gedre, akkor Makóra kell előbb kerülnie, hogy ott menjen át a Maros hídján, át kell mennie Csanádba és úgy kell visszajönni Deszken, Szőregen át a tiszai hídon Sze­gedre. >■: Most közbeszól egy harmadik úr, nyilván szegedi. — Ez Szeged baja, hogy elzárták az egész környéktől. Régi bevásárló-közönségét, amely délre lakott tőle, elveszítette és nincs helyette más. Sehol nincs akkora válságban a kereskedelem, mint éppen Szegeden és ennek éppen az az oka, hogy a szegedi bol­tok elveszítették régi közönségüket, az újak számára pedig rossz a közlekedés. — Ez igaz, — mondja a szentesi úr —, én most bent voltam Szegeden és délután háromkor kell vonatra ülnöm, hogy este hétre otthon legyek, pedig hetven kilométer az egész út. Hát még télen, ha Vásárhely felé megyek. Akkor ötkor indulok el és ki­lencre kellene otthon lennem, de néha jó, ha éjfélre megérkezem. Eddig Szentesen csak tizenegyig volt világítás és így télvíz idején sötétben bandukolhatunk haza. — Nekem is van szőlőm, — mondja a vásárhelyi úr — és arra gondolok, hogy ki­vágatom. A Dunántúlon­ voltam most, a Balaton mellett, s úgy láttam, hogy ott sok helyen már ki is dobják a tőkéket és mást kezdenek termelni a földön. Hiába, a szőlő nem fizetődik ki. Olcsó a bor, aztán meg nagyon versenyez vele, a sör. Az sokkal ol­csóbb. — Na, nem mondhatom, — mondja a másik, —­ mert most ittam egy pohár sört Szegeden, ötezer koronát fizettem érte. Pes­ten csak háromezerötszáz. Drága helyen négyezer. — Igaz, igaz, — feleli a másik, — így van ez nálunk, mert drága a fuvar. Az drágítja meg a sört. De ezért eladhatatlan a bor is. Nem bírja a fuvart. Tovább beszélgetnek. A szentesi úr ki­száll, még ketten kiszállnak, közben Kecs­kemét felé érünk. Új emberek jönnek a vo­natba. Kecskemétiek. Nagykőrösön megint másik két úr száll be, ezek meg körösiek. Kezdik a vitát a két város versengéséről. Négy százada tart már. — Siepeltek, ünnepeltek, — mondja a kecskeméti úr a nagykőrösinek. — ötszáz esztendős most Kőrös. — De sohasem voltatok olyan elevenek, mint most. A polgármesternek, a Dezső Káz­­m­ér új Kada Elek akar lenni, aki nekünk volt Kecskeméten régebben polgármeste­rünk."Mindent Kőrös akar mostan. Egyebet sem olvasunk a pesti lapokban, csak Kőrös dícséretét. — Csak az a kérdés, hogy leszünk majd a költségekkel? Mindenki szereti a szép ter­veket, de ha a bugyellárisba kell nyúlni akkor gyakran meghőkölnek az emberek. — Azért sehol sincs most annyi híve Nagykőrösnek, mint nálunk Kecskeméten. A napokban még a közgyűlésen is azt mondta egy városatya, hogy odaadná a fél magisztrátust a polgármesteriekért, összenevettek, aztán tovább vitatkoztak, ki-ki dicsérte a maga városát. Amikor már nem tudtak megegyezni, mindenki inkább a másik városát dicsérte, csakhogy ne legye­nek egy véleményen. Ceglédnél egy debreceni úr szállt fel a vonatra. Ahogy Albertirsa felé értünk, a ha­tárban legelészett egy gulya. ■— Bővebben van a marha a Hortobá­gyon, — mondta a kecskeméti úr. — Mégis el akarják vonni a Hortobágyot a hivatásától. Pedig az a táj csak arra való, hogy legelő legyen. Az a legnagyobb baj, hogy csak nem akar megnőni a marhaállo­mány. Hol van a régi gazdagság, a régi te­nyésztés? Most olvastam, hols­y 1550 táján­ csak egyetlen debreceni polgárnak, Biró Gáspárnak tízezer darab jószága legelt a pusztán. Akkor minden gazda annyi jószá­got legeltetett, amennyit akart. 1850-ben szűnt meg az ingyen legeltetés és azóta egyre csökken az állatállomány. Sürgőül Jenő ki­­mutatta, hogy Debrecenben 13.829 darab ma az egész szarvasmarha-állomány, ebből 6930 a magyar marha, 5720 a pirostarka, 749 a borzderes, 155 a bivaly a többi meg egyébfajta. A nagy Hortobágyon nyolc gulya van mindössze. A cifra, a faluvég­­halmi, a hármasi, a sároséri, a pentezvei, a halasközi, a mátamögötti, a papegyházi és az egészben 4310 a tehén és 83 a bika. Az idén kevesebb, mint két esztendővel ezelőtt volt. Van még a Hortobágyon két ökör* csorda 1062 darab, két tinócsorda 1204 da­­rab, egy szűrgulya 553 darab és egy bika­­gulva 219 darab jószággal. Papirosról olvasta fel a számokat, látszik­, hogy érdekli a dolog. A folyosón nagyon sokan állnak. Úgy lát*­szik, pestiek, akik pár napot töltöttek a vi* déken. Itt-ott nézik a gyümölcsöst és ma* guk között beszélgetnek. — Ménfői a gyümölcs, majd leszakadnak tőlük a fák és mégis milyen drága. Ahol most voltam, a sógorom inkább a disznó­nak adja a cseresznyét, minthogy Pestre szállítsa, azt mondja, nem kap érte semmit Nálunk meg minden drága és nem lehet megélni. A fizetésről kezdenek beszélgetni, az egyik állami tisztviselő, a másik egy bank­nál van. Az állami tisztviselő a bankokat szidja, a banktisztviselő meg az adókról be­szél. Pestig egészen kellemesen elszórakoz­­lak a bánatukkal. (dj.) Szerezzen új előfizetőt a Világinak és minden új előfizető után százmillióval emelte tűzbiz­tosítását, vagy százmillió koronára biztosítja lakását betörés ellen a Világ. Repülőgépen öt óra alatt Budapestről Marienbadba Prágából jelenti a Világ tudósítója. Az Aero nevű prágai repülőgép-társaság elhatá­rozta, hogy a Prága—Marienbad közti re­pülő­forgalmat holnaptól kezdve kiterjeszti Bécs és Budapest felé is. A társaság terve szerint Marienbadból Budapestre reggel hat óra tizenöt perckor indul a repülőgép és tizenegy óra harminc perckor érkezik Budapestre, ahonnan ti­zennégy óra tizenöt perckor indul és tizen­kilenc óra harmincöt perckor érkezik Ma­­rienbadból. Az osztrák nemzeti bank újból leszállítja a kamatlábat (A Világ bécsi tudósítójától.) Pénzügyi körökben úgy tudják, hogy az osztrák jegy­bank Vezérlőbizottsága a legközelebbi na­pokban ülést fog tartani, amelyen újabb ka­matlábleszállítást határoz el. Ez a kamatláb- leszállítás még július első felében meg fog történni és tizenegy százalékról tíz száza­lékra csökkenti a bankrátát. Telefoncenzúra van Franciaországban is... Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Malvy képviselő, a volt belügyminiszter, aki Coillauxval együtt kapott amnesztiát, az utóbbi napokban megállapította, hogy tele­fonbeszélgetéseit állandóan ellenőrzik. Malvy följelentést tett a postaigazgatóságnál, ami­nek nyomán azonnal megindult a vizsgálat, és megállapították, hogy a képviselő beszél­getéseit egy jobboldal felé orientálódó tele­­fo­nos-kisasszony állandóan kihallgatja, is ezekről jelentést az Action Frangaise szer­kesztőségében. A telefonos­ kisasszonyt azon­nal felfüggesztették állásából és megindítot­­ták ellene az eljárást. Szovjet­ léghajó indul az északi sarkra A Times moszkvai értesülése szerint a szovjet kormány léghajó-expedíciót akar ki­küldeni az északi sark felkutatására. Ez az expedíció elsősorban a szovjet­unió északi vidékét tanulmányozná. Az expedíció ter­veit Fritjof Nansen és egy Burhans nevű német léghajóskapitány dolgozta ki. Nansen és Burhans a legközelebbi időben Moszkvába utaznak, hogy a részleteket megbeszéljék. A szovjet kormány ezenkívül rendszeres légi járatot akar létesíteni Európa és Észak- Oroszország közt. A terv tanulmányozására a szovjet kormány hattagú bizottságot kül­dött ki. Stockholmból jelenti a Világ tudósítója . Sven Hedin elhatározta, hogy Eckener északsarki léghajójával, nagy középázsiai expedíciót fog szervezni. Ezt az expedíciót, amelyet az északsarki expedíció utáni időre terveznek, szintén Eckener fogja vezetni. . Szerda Santa Barbarában katasztrófál a föld- és tengerrengés pusztítótt San Franciscóból jelentik. Santa Barba­rában, a híres fürdőhelyen,­­ katasztrófális föld- és tengerrengés pusztított. Az öbölből a tenger hatalmas hullámai csaptak a városra és a földindulás következtében hőforrások törtek elő a földből. Mivel a duzzasztó me­dencék megrepedtek, a város jórésze víz alá került. A fő utcában a legtöbb ház össze­dőlt és romokban hevernek Santa Barbara pompás szállói is, köztük az Arlington- és Cabrello-szálló is. A pusztulás áldozatai let­tek a katolikus templom, a városháza, a banképületek is, szóval a város központjá­ban fekvő épületek, ami arra mutat, hogy a földrengés gócpontja a város volt. Santa Barbara valamennyi duzzasztó me­dencéje, víztartálya, gáz- és petróleum- reservoir­ ja elpusztult és a Pacific Railway sínjei a város egész határában elgörbültek. Az első híradások szerint a katasztrófának hatvanöt emberélet is áldozatul esett, egy későbbi jelentés szerint azonban csak négy áldozata van a föld- és tengerrengésnek, a sebesültek száma pedig összesen 100. A ka­tasztrófát fokozta, hogy nyomában tűzvész is kitört a városban. Éjszaka jelentik: Ma reggel itt új föld­rengést éreztek, amelynél nyolc ember éle­tét vesztette, harmincnégy pedig meg­­sebesült. A földrengés okozta eddigi kárt 25—30 millió dollárra becsülik. Mussolini alkotmányreformja eltörli a parlamenti kormány Intézményét Rómából jelentik. Az újságok közlik az alkotmányjogi bizottság tervezetét az al­kotmányreformról. A reform négy törvény­ből áll: az egyik a kormánnyal, a másik a kormány és a kamara viszonyával, a har­madik a munkakategóriákkal, a negyedik a törvényhozási joggal foglalkozik. A terve­zet értelmében a legfőbb hatalom min­denekelőtt a királyt illeti meg, akinek ne­vében azt a kormány gyakorolja, amely­nek kinevezése vagy felmentése kizáróan a király joga. A kamarának csak a bi­­zalomnyilvánítás és a kormány általá­nos irányelveinek helyeslése áll jogá­ban. A kormány gyakorlatilag füg­getlen a kamarától, ami a par­lamenti kormány eltörlését jelenti. A kama­rának a közigazgatásra nincs semmi befo­lyása. Ezentúl a pénzügyi törvényeket nem kell előzetesen a kamara elé terjeszteni. A tervezet megszünteti az államtitkárságokat és ehelyett újra bevezeti a miniszteri főigazgatói állásokat. Bizalmi szavazatnál az abszolút többség dönt, amelyet valamennyi nem sza­badságolt képviselő számbavételével kell megállapítani. Hetven évnél idősebb szenáto­rok, ha nincsenek jelen, szabadságoltaknak tekintendők. A két kamara egyenjogú. A király együttes ülésre összehívhatja a két kamarát. A vita ezen az ülésen a nyilvánosság kizárásával folyik. Sze­nátorokká prefektusokat nem lehet kine­vezni, egyetemi tanárokat csak tízévi szol­gálat után, publicistákat is csak tízévi mű­ködés elteltével, továbbá iparosokat keres­kedőket, mezőgazdákat, akiknek legalább tizenkétezer óra az adójuk. A kamara a törvényjavaslatokat csak általánosságban tárgyalja, részleteiben külön bizottság in­tézi el. A reform a király kabinet-tanácsának­ szervezését is javasolja. -j

Next