Világ, 1925. december (16. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

anci, a kraszt három, a kislány is és Van-Ting-Nau-nak ez a két ia ugyon sok örömet okoz. Ő csak magyarul tud és most is jó­gial biztatja az apját: menj a Mancihoz, mert sír­­ettü­k, hogy hívják, mire büszkén Ting-Nau László és lakom Hermád második emelet 28. még nem tud beszélni, hiszen egy esztendős, de Laci már­­a­­hogy: apa, anya, igen, nem. ji­.Van tizenhét év alatt nemcsak de meg is szerette Magyar­, ha a gyerekek nagyok lesznek,­­ akkor hazamegyek velük Sh­­anghaiba, de ehhez nagyon sok ott laknak a szüleim, akik még­verik a családomat, de szorgalma­­sak. Ha nagyobbak lesznek a megtanítom őket a kínai nyelvre, m már csak magyarul beszélünk P­rizsban és Berlinben is, mégis­­, mert jobb szeretem Budá­­t akár Párizst, akár Berlint. Én árok lakni életem végéig. Pedig mostanában megélni, kinek kelle­­luxusdolgok, amiket mi árulunk, az ilyesmire manapság pénze?­­gy az üzlet, azért tartok ebben is van is albérlőket. Eddig három­­ lakott nálam, most az egyik is csak ketten maradtak. Azelőtt­ük mi magunk, de most külföl­­légáinktól hozatjuk az árut, mert nem kapunk anyagot. Negyven­­k, de ma már csak kilencen va­­lók itt Budapesten és a kilenc tart. Hárman vagyunk ebben a­­ többiek szintén együtt laknak ában. ■Nau még tovább is beszélne,­elmetlenül rángatja a kabátját és üt­­ss le, mert álmos vagyok. ■Nau körülnéz. A felesége Man­­elfoglalva. Erre lehajol és meg­­kisfiút­­árt fiacskám. olt tsz egyítő amerikai újságkirály­ ából jelenti a Világ tudósítója: létében meghalt New York egyik Frank A. Munsey, aki egyike Egyesült Államok leggazdagabb Negyven esztendővel ezelőtt 40­­.sebében érkezett New Yorkba­­ városból, ahol élelmiszerkeres­­ztalkozott. Itt megalapította el Bó­ját, ahol ő maga látta el a szer­munkatársak, a szerkesztőségi kihordó szerepét. ah él több pénzt szerzett és mi­­­llőképpen meggazdagodott, sajtó­­létesített New Yorkban és iban. Egész sereg lapot adott ki városokban. Húsz évvel ezelőtt a a Newyork Herald-ot, azután ír lapot csak azért, hogy a New­­rs-nak ne legyen konkurense, és a vétel után azonnal beszüntesse. gvásárolta a Sun-t. 1923-ban a Herald-ot eladta és Evening Te­nnel, valamint Evening Sun cím­­két alapított. Apjáig tulajdonosa volt az Eve­­ap­t-nak, az Evening Sun-nak és sztőségi konferenciáján a­lég­ig részt vett. Hetvenegy éves ko­­neg Munsey. Temetése rendkívül iít. Egész New Yorkban a köz- és a nagy újságpalotákon fel­t­­ették a zászlókat és a temetésen sök is tartott beszédet. ! Ne feledd el! Emlékezzél­kednünk kell, hogy nagy dolgo­­k keresztül! Egész életemet ,bűn lehet kifejezni: minden író képességeinek legszabadabb­­osítani... SAINT SIMON utolsó szavai. 1000 december 31 15 000 atonl Dant volt az ár A Keletindiai Társaság 1600. esztendejében, megalakulása ennyit h adott össze a gazdag lon­doni kereskedőknek egy csoportja, hogy meg­alakítson egy olyan kereskedelmi társulatot, amelynek célja a kelet-indiai export legalább részleges lefoglalása volt. Ez a kereskedelmi részvénytársaság hódította meg később Anglia számára az indiai császárságot, az állam min­den segítsége nélkül, és többnyire az alsóház ellenséges hangulatától kísérve. Az a történetíró, aki az alsóház karzatán töltötte volna az angol világbirodalom kiala­kulásának korszakát, nem tudna arról, hogy ebben a korszakban épült fel az angol világ­­birodalom, amelyről az alsóház soha nem vett tudomást, mondja az angol imperializmus hí­res történetírója, Seeley, és egyben kimondja a súlyos szót: Anglia álmában hódította meg a világot... És csakugyan nem lehet kétségbe vonni azt a tényt, hogy a nagy angol gyarma­tokat szinte kivétel nélkül magánvállalatok alapították, magánvállalatok szélesítették ki és építették fel, az állam teljes közömbössége mellett. A hódítás eredetileg igazán nem volt célja azoknak a londoni kereskedőknek, akik megalakították a Keletindiai Társaságot, csak éppen a raktárak és a telepek védelmére szer­veztek saját költségükön katonai őrséget, és később főleg a francia konkurencia ellen vé­dekezve­­ meghódították Indiát. Az első nagy lépést ilyen irányban Róbert Clive tette meg, aki alig tizennyolc éves korá­ban került Madrasba, mint a Keletindiai Tár­saság írnoka, de ott csakhamar katonai szol­gálatra osztották be, és Róbert Clive 1751-ben, huszonhat esztendős korában, ötszáz katona élén legyőzte a karnatiki nábobot. Ebből igen nagy nyeresége származott a Keletindiai Tár­saságnak, a nyereség egy részét Clive foglalta le magának, visszatért Angliába, és huszon­nyolc éves korában megvásárolt eg­y mandátu­mot, de nem sokáig maradhatott képviselő, mert az alsóház, amely egyébként nagy elné­zést tanúsított a vesztegetések iránt, megsem­misítette Clive mandátumát. Így azután Clive visszatért Kelet-Indiába és ott Plasseynél há­romezer ember élén összezúzta a bengáliai ná­­bob hadseregét, majd pedig, miután a nábob elesett, a nábob egyik rokonát segítette trónra 260.000 font jutalom ellenében. . Fjrúd­al Anpra ,egy ideig­­ ,Jm -TN­ . t'-sl trmtV'.i­tott a fiatal indiai hadvezérrel szemben, aki megkapta Plassey bárójának címét, és most már megtarthatta azt az alsóházi mandátumot, amelyet még egyszer megvásárolt magának. Hiszen Clive jóvoltából a Keletindiai Társaság, illetőleg Anglia most már szert tett egy olyan indiai támaszpontra, amelynek lakossága jóval nagyobb volt, mint az egész angol szigeté. De csakhamar megindultak a tárgyalások Clive ellen és többször indítványozták vád alá helyezését azért, mert megzsarolta és kiaknázta az indiai fejedelmeket. Clive főleg anyagi esz­közeinek latbavetésével mindig újból kikerülte a vád alá helyezést, de az egyre új­abb táma­dások elől az ópiumhoz menekült, és végül főbelőtte magát. Ez volt a sorsa az indiai csá­szárság egyik megalapítójának, és nem nagyon más sors jutott az indiai császárság másik megalapítójának, Warren Hastingsnak. Eredetileg Hastings sem volt katona, és írnok gyanánt ment Kelet-Indiába, úgy, mint Clive, de azután Clive alatt katonai szolgála­tot vállalt, és Clive jóvoltából gyorsan haladt előre. Harminckét éves korában nagyon gaz­dag ember gyanánt tért vissza Angliába Hastings, de ezt a vagyont gyorsan elvesztette és így újból a Keletindiai Társaság szolgála­tába szegődött. Előbb Bengália, majd egész Kelet-India főkormányzója lett a társaság igazgatóságának megbízásából Hastings, évi 3 millió fontról évi ötmillió fontra emelte a társaság bevételeit a kíméletlen erőszak esz­közeivel, és egyre inkább kiszélesítette a Ke­­letindiai Társaság új hatalmának szféráját. Amikor azután a keletindiai angol gyarmat­­birodalom végleges megalapozása után Has­tings hazatért, az alsóház Burke indítványára vád alá helyezte és a Hastings ellen folytatott eljárás során tartotta meg Sheridan, a nagy vígjátékíró, leghíresebb és legfényesebb parla­menti beszédét. Sheridan felszólalásának nap­ján száz aranyat adtak egy karzati jegyért, és négyórás beszéde után Sheridan ájultan ro­gyott össze, de mindenki elismerte azt, hogy a parlamentben évtizedek óta senki nem beszélt ilyen fényesen. Ekkor általános volt az a hit, hogy Sheridan nagy jövő elé néz az angol po­litikában, de előbb a nők, azután az ital telje­sen elvonták Sheridan tehetségét az alsóháztól. A Keletindiai Társaság folyton attól tartott, hogy az angol állam majd kisajátítja az általa meghódított gyarmatokat, és kimeríthetetlen anyagi eszközeivel igen nagy áldozatokat vállal" írnasz a mond­a­tro & uAIm­TlÁ.(Kliki&kW4,AMQi­(. .) őrs ma délben titokzatos rablógyilkossági kísérlet ügyében kérte a nyomozás megindí­tását a főkapitányságtól. Hétfőre virradó éj­szaka ugyanis ismeretlen tettesek behatol­tak Gáspár Sándorné helybeli vendéglősné­­hez, össze-vissza szurkálták, majd lakását kirabolták. Az asszonyra életveszélyes álla­potban találtak rá. A főkapitányág megindí­totta a nyomozást a rablógyilkosság ügyé­ben. — Koronázási évforduló. IV. Károly koro­názási évforduló napján az ünnepély volt színhelyén, a budavári koronázó főtemplom­ban misét mondottak. A szentmisét Nemes Antal dr. püspök celebrálta. A szentmisén régi magyar énekeket adtak elő. — Az éneklő fűrész. A modern kor nemcsak érdekességeket teremt, hanem egyre-másra osztja a modern meglepetéseket is. Várjon a gondolkodó ember csupán egy léghajóra épült felhőkarcolót, vagy új ágyút tart meglepetés­nek — internacionális értelemben — talán egy lövedéket, mely Budapestről Hammerfestig re­pül ? Nem valószínű. Vannak elbújtatott, ked­ves, apróságos, szinte romantikus „kultúr-meg­­lepetések" is, aminővel pl. az Esplanade-kávé­házban találkoztam. Ennyi a története: Jazz­­band játszik, bömböl a nagydob, berreg a ki­csike, vad tempós futamokat sikolt ki a zon­gora, a közönség táncol, nevet,, újév körüli han­gulat terjeng a kedves kis parkettsziget körül mikor egyszerre rátámad az emberekre a­­ „meglepetés...“ Elhallgat a nagydob, a kis­­dob, a zongora halk plánéval indít el pár mély akkordot, igen, ez a Tosca nagyáriája. Ebben a percben reszkető, lenyűgöző, csodálatos női ének hallatszik a zongora mellől. A közönség figyel. Minden száj lezárul... gyönyörű... Ki énekel ? Lábujjhegyen rohannak a zongorá­hoz. Ki az a hölgy, aki ilyen csodálatos alt hangon, csupán dúdolja az áriát, szöveg nél­kül, néha felreszket, felszárnyal, majd meg felsír a hangja, keresik, keresik, de nincs se­hol. Elhallgatott. Most fuvola­ária mélyül bele a finom zongorakíséretbe. Szép, szép, de az ember kíváncsi. Keresi a hölgyet... Az éneklő­­fuvolázó hölgyet... Nincs sehol. Nem is lehet A megbabonázón szép hang egy félméteres acélfűrésztől származik. Egy acélfűrés­ztől, amely, ha kell, éles és csillogó fogaival ketté­szántja a zongorát... Nos, nem meglepetés? Anglia ajándékozta meg vele a világot, — ROBIN HOOD. Két bellíris. A Baross Szövetkezet Falk Miksa ucca 10. számú házban levő üzlethelyisé­gében mára virradólag betörők jártak. Ismeret­len tettesek bemásztak az üzletnek az utca felé nyíló pinceablakán a pincébe és onnan, megbontva a falat, bejutottak az üzlethelyi­ségbe. Az üzlethelyiségbe nyíló iroda ajtaját álkulccsal felnyitották és két pénzszekrényt fölfeszítettek. A két pénzszekrényből több mint százmillió korona készpénzt, azonkívül az üzletből nagyobb mennyiségű élelmiszert ellop­tak. Az irodahelyiségben egy harmadik pénz­szekrény is áll, ezt meg akarták fúrni, azonban ez nem sikerült.­­ Ugyancsak betörtek ma éjszaka a Teréz körút 1/a. számú ház sarkán lévő zálogházi közvetítő intézetbe is. A zálog­házi közvetítőintézet üzlethelyiségének redőnyét fölfeszítették és álkulccsal kinyitották az üzlet ajtaját. A pénztárhelyiségben lévő pénzszek­rényt megfúrták, azt ilyen módon kinyitva, onnan eddig még meg nem állapított mennyi­ségű és értékű ékszert és egyéb értéktárgyat elloptak, összeszedtek az üzletben hatvan cso­mag különféle ruha- és fehérneműt, amelyek elszállításra vártak és ezeket is elvitték. A rendőrség mind a két esetben helyszíni szemlét tartott és a nyomozást megindította. Úgy van a könyvekkel, mint a szüzekkel. Épp a legjobbak, a legméltóbbak maradnak gyakran legtovább pártában. Ki a mai tapsról le tud mondani, vár­hatja, hogy nevének holnapja legyen. EÖTVÖS JÓZSEF. rr-iivrYfTrT,- ff VYjr^TjTTTflITiKrr Nagy bútorvásár! Újévig ==-~-==| Hálószobák ,5 sz Jött egyszer a drágaság, hogy a nem látszott ki az embernek az lámtornyosulásából, s nem hívták nemzetgyűlést. Volt egyszer l a hogy tízezrével és százezrével ha az emberek gondtól gyötörten, évi fejeiket, ha ugyan volt nekik hol­m­ok, és nem hívták össze a nem Volt egyszer, ne­m is egyszer, százfé­tős és súlyos a külpolitikai helyt mindenki izgalommal és figyelem, mi lesz, mi történik, és nem hívta nemzetgyűlést. Egyáltalán : olyanki hívták össze a nemzetgyűlést. Ami­­niczky-ügy kitört, akkor se hívták nemzetgyűlést. 3. A drágaságon a nemzetgyűlés .• volna, a lakáskérdést a nemzet kellett volna megoldania, a nem külpolitikai problémái a nemzeté tartoznak. A francia kereskedelmi ü­dést is a nemzetgyűlésnek kelle megvitatnia, szóval a nemzetgyűlő mindent el lehetne intéznie és el volna intéznie, ami rája tartozik,­gíteni lehet és kell. Csak egyetlen dolgon nem segíthe zetgyűlés. Azon nem segíthet, ha­­­vazik és ha megered a folyók árja. zetgyűlés se gátat nem emelhet, nem parancsolhatja a folyók folyó: egyszer sikerült a Vörös-tengernél, tudomás szerint, ebből keletkezett védelem.) 4. Méltóztassanak elképzelni, milyet­ dolog volna, ha felállítanának egy légiai állomást a villamoselgázolást vagy egy ingakísérleti állomást az tusi csillaghullás ellen, avagy példi hidraulitikai intézetet a víznyom­ás- hamisítás ellen. Svájcban még sohse hívtak össz vetségtanácsot, mert a hegyekről lez a lavinák. (Ellenben ott, ahol a leg­tebb a lavinaáradat, mesterséges­t robbantottak ki, mint ahogy a vízi helyeken előreláthatólag növelni árvízvédelmi intézkedéseket. Volt-e aki nem tudta, hogy az árvízvédelmi ármentesítés terén éppen a háború óta mennyi mindent elmenőztek a nagyszerű tervből, amelyet még?( Jenő dolgozott ki és amelynek Rajmund és Bertalan Alajos voltak szószólói ?) Amikor Messzinában fél volt, nem hívták össze az olasz kante­lenben gyorsan barakkokat, éledmis ruhákat és segítséget küldtek. (A­­hogy máig se építették újra Met Tokióban sem nemzetgyűlési hazá mondták ki, hogy tilos a földrengi tengernek nem szabad kilépni a . Ellenben Svájcban is és Tokióban is zetgyűléssel szavaztatták meg a moc­formtörvényeket. Például most már bán is az általános, egyenlő, és­­ választói jogot. A világnak megtiltani nem lehet. Hogy ne nyíljék, mikor jön a tik A Körösnek talán lehet? Esetleg: többségi határozattal, a­ többségi elv politikai dogmájának sével ? Balassa ! 8* ' .1* *©« g <3 el .2 *© •Sb'S 0 »N í tZ 4fc S „ 5 -S se t *2 noP & cd _ fi « rma g “ tj =e “8S g« 1 £3 a el ® í® ”. M § « 5 '"S­i N ®a ^ 2 VB? S'tA .i—i a -i_­ £3 sN­­ e 0 2 ifi N t 1 tf a § M jfl © o t­mag S­H m O C® ** fcJOvr, oo W d ® c " a *03 ”ce *? 5 * ® id .­­ « fto­n­d­a ! zy ■Sva*© S o £03 .2 oo Sh hr—1­0­3

Next