Világ, 1926. február (17. évfolyam, 19-41. szám)
1926-02-02 / 19. szám
2 1926 február 2. r3B3£VILÁG őri közegeknek ez a vádirat megadja a jogcímet arra, hogy a nyomozás kiegészítését követeljék és ezáltal az általános nyugtalanságot, mely politikai és közgazdasági szempontból az országra nehezedik, fokozza. Ezt az ügyet végre le kell zárni. Ilyen vádirattal azonban és ilyen nyomozati eredménnyel, amikor egy érdekelt nagyhatalom kíséri figyelemmel az ügyet, a frankhamisítás bűnügyét likvidálni nem lehet. Ha az urakban egy szikrája is van a hazafiságnak, mondják el, honnan szerezzék a papírt, a pénzt, mondják el titkaikat és szabadítsák meg az országot a ránehezedő szörnyű lidércnyomástól. A Világ munkatársa megkérdezte Propper Sándortól, hogy a vádirat közzététele éreztetni fogja-e hatását az indemnitás még hátralevő vitájában? — A részletkérdésekre vonatkozólag — válaszolta Propper — még nem állapodtunk meg, de az kétségtelen, hogy az ügyészség vádiratában foglalt pozitívumokból, és még inkább a negatívumokból kénytelenek leszünk az indemnitás szerdán folytatandó vitájában bizonyos következtetéseket levonni. Friedrich: „Kétségbe vagyok esve a hatalmon lévők rövidlátása miatt" Ismeretes, hogy Friedrich István fejtette ki a legnagyobb buzgalmat a parlamenti vizsgálóbizottság létrehozása érdekében és ő iparkodott rábírni a baloldali ellenzék tagjait: adjanak módot Bethlen István gróf miniszterelnöknek a frankhamisítás ügyének likvidálására. A vádirat megjelenése után tehát általános érdeklődésre számíthat az, hogy Friedrich István milyen következtetéseket von le a vádiratból. Friedrich a következőket mondotta a Világ munkatársának: — Most, a vádirat megjelenése után — mondotta Friedrich — még sürgősebbnek tartom a kormány mielőbbi lemondását. Maholnap két hónapja annak, hogy ez a botrány izgatja a közvéleményt, és még mindig nem állapíthatunk meg mást, mint hogy kátyúba jutott a szekér. Ahelyett, hogy félrealana a kormány, hogy így lehetővé tegye a szekér kiragadását a kátyúból, Bethlen István makacsul rajta ül a szekéren, a bizalmatlanságnak azzal a súlyával, amely teljes erővel nehezedik az ő személyére. — Eleinte nem láttam olyan sötétnek a helyzetet, de most valósággal kétségbe vagyok esve a hatalmon lévők rövidlátása miatt. Ennyire játszani a tűzzel, ennyire visszaélni a közvélemény türelmével, még a legutóbbi hat esztendő történetében is példátlan. Rupert szerint a vádirat visszájára fordítja a jogtudományt Rupert Rezső, a Kossuth-párt elnöke, a hozzáintézett kérdésekre kijelentette a Világ munkatársa előtt, hogy mivel tagja a parlamenti vizsgálóbizottságnak, egyelőre nem óhajt foglalkozni azokkal a politikai következtetésekkel, amelyek a vádiratból levonhatók. Elégségesnek tartja, ha egyelőre csak büntetőjogi szempontból világítja meg a vádirat tartalmát. — A vádirat tartalmát illetőleg — mondotta Rupert — egyelőre csak sajtóközlésekre vagyok utalva. Nem akarom elhinni, hogy az ügyészség azokat, akik a bankóikat rajzolták, kicsírázták és nyomtatták, sőt a vízjegyes papírt készítették, tehát a pénzutánzást elkövették, csak bűnsegédeknek és nem tetteseknek minősíti. Azt kell hinnem, hogy időközben hatályon kívül helyezték a büntetőtörvénykönyvet, vagy pedig visszájára fordult a jogtudomány. A legmegdöbbentőbb, hogy Nádosy Imre országos főkapitány, aki a vádirat szerint is mozgatója, értelmi szerzője és döntő tényezője volt az egész ügynek, csak bűnsegéd, mégpedig nemcsak a pénzhamisításban, hanem, ami azzal teljes azonos bűntett, a hamis pénz forgalombahozásának bűntettében is. Most tehát úgy áll a dolog, hogy például Jankovics és Schwetz Tibor, akik néhány darab ezrest forgalomba hoztak, tettesek és Nádosy Imre, aki hatalmas befolyásával elhatározásra bírta őket, csak az ő szerény kissegédjük. Sok igazságügyi katasztrófát értünk meg az utóbbi években, de ennél merészebbet egyet sem. — A vádirat, ha igaz a sajtóban közölt szöveg, szinte teljes egészében ellenkezik a büntetőtörvénykönyvvel és a judikatúra szabályaival. Nézzük csak azt a legkirívóbb részt, amely arról szól, hogy Windischgratz tettes a pénzhamisításban, Nádosy ellenben csak bűnsegéd. A Btk. 203. szakasza szerint a pénzhamisítás bűntettét követi el és a Btf. 204. szakasza szerint 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő nemcsak az, aki valamely ország fém- vagy papírpénzét utánozza, tehát készíti, vagy magában a készítésben részt vesz, hanem az is, aki utánoztatja, tehát megrendeli vagy csináltatja. Maga a vádirat állapítja meg, hogy Windischgratz több barátjával együtt határozta el a pénzhamisítást, akik közül, ha a többi egyelőre ismeretlen is, mert Windischgrätz nem hajlandó őket megnevezni, egy: Nádosy személye egészen kétségtelen, hiszen — miként a vádirat mondja a tervébe, hogy francia ezerfrankosokat fog utánoztatni, elsősorban Nádosy Imrét avatta be, aki az egész akció kezdetének első hónapja után minden lényegesebb eseményről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és belegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd a forgalombahozatal körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt.“ Nádosy tehát szándékban, akaratelhatározásban és cselekvésben, a pénzutánzás megrendelésében teljesen egy volt Windischgrätz-cel, sőt amint a vádiratból, kitűnik, minderre döntőbb befolyása volt, mint Windischgiratznek, mert Gerő és társai, az eddigiek szerint, legfőképpen Nádosy döntő befolyására mentek bele a pénzutánzásba. A vádirat szerint azonban, noha a Kúria eddig mindenkit elítélt, mint tettest, aki mással együttesenbeszélt meg pénzhamisítást és a pénzhamisítás ennek folytán megtörtént. Nádosy nemcsak nem tettes, vagy még csak felbujtó sem, hanem csak segéd, aki esetleg igen enyhén büntetendő, talán csak pár hónapi börtönnel. így már megértem a kormány egyik tagjának azt a kijelentését, hogy Nádosy „gavallér", nem terhel senkit, csak — önmagát. — Hogy a laikus közönségnek fogalma legyen arról, ki a tettes, felemlítek a judikatúrából egy példát. Tettes, például gyilkosságban, az is, aki hozzá sem nyúl az áldozathoz, hanem a gyilkossal közös elhatározással csak megjelenik a helyszínen, ezáltal egyrészt bátorítja a gyilkost, hogy ez nincs egyedül, másrészt a jelenlétében rejlő megfélemlítéssel csökkenti az áldozat ellentálló erejét. Mennyivel több ennél az az érdem, amelyet Nádosy a frankhamisítás körül szerzett, és ő mégis csak bűnsegéd. — Egyelőre ennyi is elég a vádirat jellemzésére, mert egyébként könyvet kellene írni, hogy sorra vegyük a benne foglalt ténybeli és jogi tévedéseket és méltóképpen lehessen bemutatni a benne feltörő , új, szinte legújabb büntetőjogtudományi irányt. Egyelőre mi maradtak még csak ott tartunk, hogy a Btk., a mai jogtudomány és a judikatúra szerint értelmi szerzők és olyan valakik, akik annyira döntő befolyást gyakoroltak valamely büntetendő cselekmény elkövetésére, hogy anélkül a cselekményt el sem követték volna, sohasem minősülhetnek csak bűnsegédeknek. A vádiratban újabb, végzetes kormányintézkedést látok, mert hiszen ez a vádirat a kormány élenőrzése alatt készült. Éjfélkor vadkan-vadászatra indult a miniszterelnök és gyakran fog visszatérni Lillafüredre, hogy élvezhesse a Magyar Tátra nagyszerűségét (A Világ miskolci tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök és közel öttagú kísérete, köztük Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter és Mayer János földművelésügyi miniszter hétfőn este hat órakor tért vissza a vadászatról, amelyen újabb négy vaddisznót ejtettek zsákmányul. Estebéd után a miniszterelnök két minisztertársával visszavonult és bizalmas purparlé során rendkívül érdekes és országos viszonylatban fontos kérdéseket vitattak meg. Így többek között miniszteri beszélgetés során az a nézet alakult ki, hogy Lillafüredet, a magyar Tátra legszebb magaslati helyét nyaralóhellyé kell kiépíteni, modern szállodával ellátva, a Hámori tónál pedig egy strandfürdőt kellene építeni. A miniszterelnök és a miniszterek meg is állapodtak abban, hogy visszatérve Budapestre, ezekről a fontos kérdésekről komolyan is tárgyalni fognak. A tárgyalásokba később belekapcsolódott az állami erdőgazdaság miniszteri intézete is és arról beszéltek azután, hogy a Bükkhegységben a fatermelést új alapokra kell fektetni, amely által ötven százalékkal lehetne növelni a termelést. A miniszterelnök és környezete általában el van ragadtatva Lillafüred szépségétől és komolynak látszik az a föltevés, hogy a miniszterelnök és a kíséretében levő miniszterek, valamint magasállású közfunkcionáriusok, Almássy László, Bottlik István báró és Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselők szintén azok közül vannak, akik Lillafüredet 'fürdővárossá akarják kiépíteni. Egyébként edig, mivel a vadászat meglepő eredménynyel végződött, értesülésünk szerint a miniszterelnök meghosszabbította huszonnégy órával a vadászatot, úgyhogy azt csak szerdán délután fejezik be az eredeti kedd délutáni időpont helyett. Bethlen István gróf nem fogadott senkit sem lillafüredi tartózkodása során. Környezete határozottan megcáfolta azokat a politikai kombinációkat, amelyeket a miniszterelnök lillafüredi tartózkodásához fűztek. — A kormányelnök nem politizál — mondották környezetének tagjai, — mert ha politizálni akart volna, maradhatott volna Budapesten is. Éppen az volt a célja, hogy kikapcsolja magát a nagy politikából és kipihenje magát. Egyébként a miniszterelnök környezete előtt kijelentette, hogy a táj szépsége annyira hatalmába ejtette, hogy amint csak teheti, vissza fog térni Lillafüredre sűrűbben is, hogy élvezze a Magyar Tátra,nagyszerűségét. A Neue Freie Presse vezércikke a vádiratról (A Világ bécsi tudósítójától.) A frankhamisítási ügy vádiratának közzététele erősen foglalkoztatja az egész bécsi sajtót, amely nemcsak kimerítően közli a vádirat tartalmát, hanem igen élénk kommentárokkal kíséri. A Neue Freie Presse mai estilapja ismét vezércikkben foglalkozik a kérdéssel és ez alkalommal külön foglalkozik Bethlen István gróf szerepével is. A cikk bevezetésében ismerteti a vádirat tartalmát, azután a következőket írja: „Az az indokolás, amelyet az államügyész vádiratához csatolt, több tekintetben rendkívül érdekesnek látszik. Legelsősorban azok a közlések keltenek nagy érdeklődést, amelyek Bethlen gróf miniszterelnök szerepére vonatkoznak. Körülbelül két nappal Genfbe utazása előtt értesítették őt, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis ezerfrankosok vannak. A miniszterelnök erre megírta a legutóbbi időben sokat emlegetett levelét Petényi báróhoz, melyben megkérte: járjon utána a dolognak és nyugtassa őt meg. Petényi báró érintkezésbe lépett Szörtseyvel, aki most már szintén vád alá van helyezve és amikor ez a tényállást tagadta, értesítette Bethlent, hogy az információ nem felel meg a valóságnak. Hogy teljes bizonysága legyen, a miniszterelnök a rendőrség országos főnökéhez, a most ugyancsak fogságban lévő Nádosyhoz fordult, azzal a megjegyzéssel, folytasson le vizsgálatot. Érthető okokból azonban ennek a parancsnak nem tettek eleget. Meg kell vallani, hogy Bethlen gróf azt a bor-zalmas közlést meglepő nyugodtsággal fogadta és akkor, amikor igazán a legnagyobb energiára lett volna szükség, nem nagy tett- erőt mutatott. A hamisítványok ottlétéről bízások szabotálását. Bethlen gróf a nemzetszármazik, akinek egészen különös szerepe szintén a bírósági tárgyalóteremben fog majd tisztázódni. Éppen elég ok volt tehát arra, hogy teljes erővel lépjenek közbe, ne elégedjenek meg csittogatással, és ne tűrjék a megbízások szabotálását. Bethlen gróf a nemzetgyűlésben arról beszélt, hogy a nemzet becsületét érinti a frankhamisítási ügy. Erre a fölismerésre azonban már novemberben rá kellett volna jönnie és ennek a fölismerésnek kellett volna már novemberben is a magyar miniszterelnök lépéseit vezetni." A Presse cikke azután Zadravetz szerepével foglalkozik és ezeket írja: ,,A nyilvánosság előtt kevéssé volt ismeretes eddig a módja annak, hogy Zadravetz tábori püspök milyen módon részes ebben a szomorú ügyben. Most a vádirat indokolásából kitűnik, milyen végzetes befolyása volt a tábori püspöknek. Éppen ez a férfi lett volna hivatva arra, hogy egyházi méltóságánál fogva, amely olyan rendkívüli befolyást biztosított neki, a francia frank elleni összeesküvést csírájában elfojtsa, és arról gondoskodjék, hogy a főbűnösöket még az utolsó pillanatban visszatartsa a bűntől és a félrevezetett tetteseket jobb útra terelje. Most azonban az tűnik ki, hogy a hamisítványokat Zadravetz püspök lakásán helyezték el átmenetileg, és mind világosabb lett, hogy a püspök saját személyében be volt avatva a frank-bankjegyek külföldön való elhelyezésébe, és esküt vett ki az emberektől, tehát morális kényszert gyakorolt rájuk, hogy feladatukat híven és lelkiismeretesen végezzék. Csak arra kell gondolni, hogy ez mit jelent. Zadravetz tábori püspök egyik megalapítója az úgynevezett keresztény kurzusnak, amely minden esetben a kereszténység tanításait igyekezett annak ellentétévé átalakítani. Volt olyan idő, amidőn a pátert Héjjassal lehetett karonfogva látni, amidőn az ébredő magyarok és jobboldali radikálisok azt hitték, hogy sok bűnügyben általa vannak fedezve. A budai helyőrségi templomban ma is látni lehet egy falfreskót, amely Kapisztrán Jánost ábrázolja, de amely valóságban Zadravetz püspök képe: ennyire tisztelték a túlzó nacionalistáknak ezt a bálványát, ennyire lekötelezve érezték magukat neki. Annál nagyobb a bukás, és annál sajnálatosabb az a bűn, amelyet ő a frankhamisítások elősegítésével elkövetett." A lap ezután fölveti a kérdést, hogy egyáltalán hogy történhetett meg az, hogy Magyarország ennyire áldozatául esett a kalandoroknak. Ahol miazmák szállnak föl, — írja a lap, — ott mocsár van. Igaz, hogy a trianoni diktátum hozzájárult ahhoz, hogy nagy zavar keletkezzék az országban, de a különböző bűncselekmények eltűrése szintén nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy e különböző bűncselekmények hazafias fallángolásban következtek be ilatkozataimat. Biztos értesülésem szerint ezeket az újságírókat már a rendőrségre idézték és ott kérdezték ki arról, miről beszélgettünk. Az első napon találkoztam Khuen- Héderváry gróffal, akit régóta ismerek és aki a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője. Khuen-Héderváry gróf hozzám lépett, kezet fogott velem, de közölte, hogy ebben az ügyben sem kihallgatást, sem nyilatkozatot nem szerezhet nekem főnökétől... Intrikáktól voltam körülvéve és akadályokba ütköztek kutatásaim. A rendőrség mindig nyomomban volt és a második este egy alacsony barna úr lépett hozzám, ezeket mondva: „Rendőrfelügyelő vagyok és ismerem önt Svájcból, onnan, ahol ön meglátogatta IV. Károlyt Hertensteinben. Ezért mondom meg önnek, hogy megbízatást kaptunk: ne tévesszük el önt szem elől és védjük meg személybiztonságát, mert merényletet terveznek ön ellen." Én azt válaszoltam, hogy ezt nem hiszem, de egyébként is mesterségem bizonyos kockázatokkal van összekötve és ezekért a kockázatokért én viselem a felelősséget. De azért nem sikerült egyedül maradnom Akár gyalog, akár kocsin, akár villamoson, akár a vonaton voltam, két úriember soha nem tévesztett el szem elől és este még szmokingot is vett föl a kedvemért. Sauerwein most megemlíti azokat a vádakat, amelyeket már ismételten hangoztatott, többek közt azt, hogy Nádosy már négy év óta volt kapcsolatban a pénzhamisítási üzemekkel, továbbá azt, hogy a bajor horogkereszt és a magyar kettőskereszt között szintén megvolt a kontaktus A frankhamisítóknak pedig, Sauerwein állítása szerint, az volt a céljuk, hogy királyt, vagy királyi helytartót adjanak Magyarországnak. Már most áttér Sauerwein arra a kérdésre, mennyiben felelős Clemenceau a bankjegyhamisításokért. A proletárdiktatúra alatt az ellenforradalmi körökben általános volt az a remény, hogy a francia csapatok, amelyek alig száz kilométerre állottak, megszállják Budapestet és helyreállítják a rendet. A francia tábornokok valóban hajlandóik lettek volna erre a szolgálatra, de Clemenseau nem engedte. Jankovich volt az egyik olyan vezérkari tiszt, aki legtöbbet fáradt a szegedi kormány és a francia hadsereg között lefolyt eredménytelen tárgyalásokkal. Az erős franciagyűlölet egy része onnan származik, hogy a diktatúra alatt nem érkezett meg a francia részről várt segítség. Minden hiba meghozza a következményeit és így hat év elteltével meghozta a következményeit ez a hiba is. Ha közbelépnek a francia csapatok, rövidebb ideig tart a bolsevizmus megpróbáltatása, Magyarországot nem éri a román csapatok bevonulásának megaláztatása, és elmaradnak a román fosztogatások is. Clemenceau igen súlyos felelősséget vett magára azon a napon, amikor ridegen azt válaszolta, hogy a magyarok segítsenek magukon, amint tudnak. Azóta Magyarország összes energikus elemei azon fáradoznak, hogy kiemeljék a szekeret a sárból, és Clemenceau a hibásabban, ha ezek az elemek a bolsevizmus idején szolidaritásba kerültek olyan emberekkel, akik újabb és újabb eltévelyedéseket követtek el. Sauerwein azzal zárja le cikkét, hogy akkor, amikor munkához fogott a frankhamisítási ügy gyökérszáladnak fölfedésére, nem hallgathatja el, hogy az események szomorú fejlődésének fölidézésénél Franciaország nem ártatlan. * Mindenesetre dicséretes az az alaposság, amellyel Sauerwein a frankhamisításban kifejezésre jutott erkölcsi zavart visszavezeti oda, ahol csakugyan eredt. De az a kár, hogy Sauerwein beéri Clemenceau magyarországi népszerűtlenségének részleges magyarázatával és nem veszi észre, milyen más igen súlyos okai vannak még annak, ha Clemenceau igen kiélezett népszerűtlenségnek örvend Magyarországon, kivéve mégis a fajvédőket, akik megbocsátották Clemenceaunak Trianont, amelyet elfelejtettek, és megbocsátották Clemenceaunak habozását, közömbösségét a proletárdiktatúra idején, talán azért, mert enélkül nem virágozhatott volna fát a fajvédelem Magyarországon. Pedig Sauerwein mintha nagyon közel járna az igazsághoz, mikor megállapítja azt, hogy Clemenceau lehet mindenről, vagy legalább sok mindenről, ami nyolcadik esztendeje történik Magyarországon. Ami Sauerwein cikkének a budapesti tartózkodásra nézve tett kijelentéseit illeti, azokra bizonyára megadják majd a választ az illetékes körök, ha szükségesnek és helyesnek tartják. Sauerwein szerint Clemenceau is felelős a bankjegyhamisításokért Sauerwein legújabb cikkében, amely ma egy bécsi estilap hasábjain jelent meg, a következőket mondja: Mióta visszatértem Párizsba, mindenki azt kérdezi tőlem: miből meríti azt a meggyőződést, hogy a bankjegyhamisítások piszkos bűne mögött egy politikai összeesküvés van? Ezt a bizonyosságot saját tapasztalataimra vezetem le, mindenekelőtt abból, hogy Budapesten nem kaptam meg a várt támogatást, sőt ellenkezőleg: gátolni igyekeztek munkámban. Az újságírók megcsonkítva adták ki nyi Kedd A Debreceni Ügyvédi Kamara választásait elhalasztották. A Debreceni Ügyvédi Kamara tegnap délelőtt tartott második elnökválasztási közgyűlése eredménytelen volt, mert Körössy Kálmán pártja távol maradt. A másik elnökjelöltre, Márk Endrére így nem szavazhatott le abszolút többség. Az elnökválasztás végett harmadik gyűlés lesz. MODIANO , SZIVARKA: PAPÍR ÉS HÜVÉLY1