Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)

1926-03-02 / 42. szám

M Virág a poFgátf fogok harcosa. Tisztel! a to­tóra ány, a művészei és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéké?, az elnyomottakat, az üldözőiteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, • gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a Biankát, mely a békétlenség levegőiében el* •orvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze* lek egyetértését Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekel Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadsági és vámmentességét* iBA 3000 KOBOJBA VILÁG XVII. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 5 1913-33 SZERKESZTETTE: P1IR.1ESZ LAJOS } A VHág Magyarország megújhodásit a denu* kráeiálól és a fokozott műveltségtől vérla. Néni veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés* megiörhetik. le meg nem hajlíthatják A Világ tiszteli má- ok meggyőződését de hadat Üzen az elvek mogé rejtőző kalandorságnak és Üzletnek A Világ eszméket Ideálokat, reformtörekvésekéi szolgál nem pártokat Pajzsa 11 gyengéknek, védelmezőié a* elnyomottaknak: kardia n szebb, főbb és tisztább magyar élet gondolatának. wnaaai KEDD, 1926 MÁRCIUS 2 A terheltek, az érdekeltek, a tájékozottak az ichthyosaurusok es Nem igen értjük, miért vádolják a baloldalt azzal, hogy napirenden akarja tartani a frankhamisítások ügyét, mert amennyire mi látjuk? a baloldal célja ép­pen a frankhamisítások ügyének minél gyorsabb levétele a napirendről: és ez volt például kezdettől a Világ törekvése is. Farkas István képviselő, amikor ma ismételten szót ejtett a Világ viszontagsá­gairól, említette azt is, hogy két hónap előtt a Világ betiltása azért terjedt éppen nyolc napra, mert a belügyminiszter akkor aláírt indokolása szerint előrelát­hatólag nyolc nap alatt záródik le a frankhamisítás ügyének kinyomozása. Január tizenhatodikával ért véget ez a nyolc nap, és a nyomozás vígan tart to­vább, noha már március havát írjuk ... A nyomozásnak ezért a tempójáért talán mégsem lehet a baloldal politikusait, vagy a baloldal lapjait felelőssé tenni. Másfelé esik a felelősség azért, ha a frankügy aktái még nincsenek lezárva, és ha ma Károlyi Imre gróf harmadik kihallgatása a rendőrségen még negyed­fél óráig tartott, tehát nyilván fontos nó­vumokat adott a nyomozás kezébe, hat héttel a nyomozás lezárására kitűzött terminus bekövetkezése után. Mivel most már naponként ismétlődik az a vád, mintha a baloldal nem engedné leke­rülni a napirendről a frankügyet, és mintha a baloldal számláját terhelné a külföld érdeklődése a frankügy iránt: kénytelenek vagyunk említeni néhány tényt a sok közül, olyan tényeket, ame­lyek tisztázzák: kiknek a hibájából van még mindig napirenden a frankügy, és kiknek a hibájából lesz mindig újból in­tenzívvé a külföld érdeklődése a frank­ügy iránt. A nemzetgyűlés szombati ülésén Kál­lai] Tamás könnyed nonchalance-sziü említette azt, hogy nála volt az első ha­mis ezerfrankos: de bővebb felvilágosí­tásokat nem adott az első hamis ezer­frankos vendégszerepléséről, csak még közölte Baross Gábor üzenetét, amely szerint a Postatakarékpénztár szabadsá­golt vezérigazgatója megtagadta volna a vallomástételt, vagy a felvilágosítások adását a parlamentáris vizsgálóbizottság előtt. Kállay Tamásnak nyilván magyaráza­tok kíséretében mutatta meg valaki a ha­mis ezerfrankosok első példányát, mert ha magyarázatok nélkül mutatják meg neki ezt a bankjegyet, akkor Káliig Ta­más nyilván mégis csak értesített volna legalább telefonon valamilyen hatóságot a hamis ezerfrankos felbukkanásáról. Eszerint Kállry Tamásnak pozitív ada­tok voltak a kezében a hamis ezerfran­kosokra nézve, és ha ezeket a pozitív adatokat Kállay közli a rendőrséggel, vagy Sztrache főügyésszel, december második felében, amikor a hágai letar­tóztatások után, és a hágai táviratok nyomán kipattant a frankügy: akkor ma alán már régen nem volna napirenden a hamis ezerfrankosok ügye, és talán sor sem kerül a francia urak letelepülé­sére Budapesten, sem pedig arra, hogy a frankügy külpolitikai kérdéssé változ­zék át. ' Gyerünk néhány lépéssel tovább. A magyar államnak egyik legexponáltabb főhivatalnoka, akinek állásánál fogva különös gondot kellene viselnie Magyar- ország külföldi hitelképességére, a Postatakarék vezérigazgatója, saját ki­jelentései szerint is, hónapokon át ismé­telt kontaktusba került a frankhamisí­tókkal: és így szintén tudott mindent december második felében, vagy leg­alább tudott annyit, amennyinek a köz­lése biztosította volna a frankügy gyors felszámolását, és a külpolitikai hullá­mok megelőzését. Ha tehát Baross Gábor teljesíti állampolgári, teljesíti államhiva­talnoki kötelességét, és még december második felében közli értesüléseit erről a bűncselekményről az illetékes hatósá­gokkal; akkor már régen nem beszélne! senki a frankügyről és’senki nem gon­dolna arra, hogy a népszövetség tanács­kozásai akármiféle kapcsolatba kerül­hessenek a hamis ezerfrankosok dolgá­val. Baross Gábor azonban még első ki­hallgatása alkalmával is fölöslegesnek tartotta a nyomozással megbízott ható­ságok őszinte tájékoztatását, visszavo­nulva a tanuk padjáról a terheltek ré­szére biztosított védőfalak mögé. A ta­nuk ugyanis tartoznak elmondani min­dent, amit tudnak, kivéve azt, aminek a közlése által tanukból terheltekké vál­toznának át. És akármilyen sokra becsüljük Teleki Pál gróf érdemeit a földrajz és a kar­tográfia körül: kénytelenek vagyunk őt is figyelmeztetni a büntetőjog előbb em­lített paragrafusaira. Teleki Pál gróf va­sárnapi nyilatkozatát nem akarjuk sza­vanként mérlegelni és elemezni, mivel Teleki kétségbevonta a nyilatkozat hi­telességét, de annyi mindenkép kiderül a nyilatkozatból, hogy Teleki gróf nem tartja kötelességének egyszerre elmon­dani mindent, amit tud. Itt megint az a helyzet, hogy a tanúnak beszélnie kell és nem szabad hallgatnia, kivéve, ha a vallomás által jelentékeny kár, vagy jelentékeny szégyen háramolna reá. Nem tudjuk, vájjon Teleki Pál gróf ismeri-e ezt a büntetőjogi rendelkezést és tudja-e, miféle immunitást vesz igénybe akkor, amikor csak kávéskana­lanként közli értesüléseit a hatóságok­kal, de egy bizonyos. Teleki Pál idáig tett közlései szerint is sok mindent tu­dott a frankügyről. Ismerte és részben megismertette egymással a frankügy né­hány főszereplőjét: tudott Windischgratz szerepéről, tudott Nádosy szerepéről, tu­dott Gerő szerepéről, tudott még nem egy más érdekes részletről. Ha Teleki Pál gróf december második felében val­lomástételre jelentkezik, vagy felvilágo­sításokat ad, akkor a frankügy hullámai nem vetődnek át márciusra: sőt talán már a múlt év végével lezáródik az.egész kínos epizód. Teleki Pál gróf azonban hallgatott, hallgatott és újból hallgatott, napirenden tartva a frankhamisításokat. Nem szeretjük, sőt elítéljük a politikai gyilkosságokat, mivel azonban a bün­tetőjog, vagy legalább a büntetőjogi gya­korlat ismeri a politikai gyilkosságok fogalmát: csak azt tartjuk politikai gyil­kosnak, aki tettének elkövetése után ön­ként jelentkezik, a bíróság elé áll, vál­lalja a teljes felelősséget cselekedetéért, és feltárja azokat a motívumokat, ame­lyek kezébe adták a fegyvert. Nem te­hetünk róla, de nekünk az az érzésünk: a frankhamisítókat is kötelezték volna azok a — játékszabályok, amelyek kö­telezik a politikai gyilkosokat. Decem­ber második felében a terhelteknek sorra jelentkezniük kellett volna, és val- laniok — sajátmaguk ellen, mert ez ugyan súlyos hátrányt .jelentett volna reájuk nézve, de hallgatásuk súlyos hát­rányt jelentett nyolcmillió magyarra nézve. És aki sajátmagáról nyolcmillió magyarra akarta hárítani a súlyos hát­rányokat, az semmiféle 92. szakasz alap­ján nem kívánhatja bűncselekményének enyhébb beszámítását... Nem lehet tp- hát vita, vagy kétség arra nézve, hogv a terheltek, az érdekellek és az infor­máltak hibájából, mulasztásából, bűné­ből nem került le a napirendről a frank­hamisítás: és a terheltek, az érdekeltek, az informáltak enyhén szólva szokatlan magaviseleté magyarázza meg, ha a külföld érdeklődése nem akart lelan­kadni a frankügyben. A hamis frankok napirenden tartá­sáért, és a frankhamisítás külpolitikai Hátterének kialakulásáért pontosan ugyanazokat éri a felelősség, mint akik felelősek a Jiamis ezerfrankosok meg­születéséért: a terhelteket, az érdekelte két, az informáltakat. Mert Nádosy Im­rétől fogva az összes terheltek tagadtak, amíg lehetett és tagadtak, amit lehetett, mert Teleki Páltól fogva Kállay Tamá­sig és vissza félreálltak az informáltak, még akkor is, ha olyan precízen voltak tájékozva, mint például a Postatakarék vezérigazgatója. A Telekiek és a Ba­rossok hallgatásából támadt külföldön a lármás kórus, a Telekiek és a Ba­rossok különös magatartása nem en­gedte lelankadni a külföld — érdeklődé­sét a Telekiek és a Barossok világával szemben. Mert ez bizony furcsa világ .. s Az elveszett világ címen írt Conan Dogle igen érdekes regényt egy délame­rikai fensíkról, ahol életben maradtak az ősidők óriás rovarai, óriás csúszó­mászó!, óriás denevérei, életben marad­tak az ichthyosaurusok és a plesiosau- rusok kortársaikkal egyetemben. Nem tehetünk róla, reánk a Barossok és a Telekiek világa legalább olyan fantisz- tikusan hat, mint Conan Doyle közép­amerikai fensíkja, a jurakor és a kréta­kor állatvilágával. Az ichthyosaurus, ez a hatalmas ra­gadozó gyík tizenkét méteres testével, százötven csigolyájával, elevenen életre- hozott gyermekeivel és néha egész hosz- szában felegyenesedett tartásával nem meglepőbb látvány, vagy sokkal kevésbé meglepő látvány, mint Baross Gábor tanácskozásaival, lebeszéléseivel, hallga­tásaival. A fejlődéstan törvényei alapján könnyű teljesen megérteni az ichthyo­saurus testének felépítését, életének for­máit, de hirtelenében nem tudunk olyan tudományágat, amelynek törvényei meg­magyaráznák az informáltak és a hall­gatók gondolkodását, világnézetét, er­kölcsi felfogását, tökéletes színvakságát, teljes érzéketlenségét egy amúgy is sze­rencsétlen nyolcmilliós nép új baja, új jaja iránt. Nem tehetünk róla, mi az ichthyosaurusokat és kortársaikat sok­kal inkább, sokkal könnyebben tudjuk megérteni, mint Baross Gábor néhány kortársát. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután írásbeli választ Is adott Clinchant kérdéseire Clinchant francia követ ma délelőtt fél- tizenkettőkor látogatást tett Bethlen István gróf miniszterelnöknél, akinél félóra hosz- szat időzött. A parlamenti folyosón csakha­mar híre terjedt ennek a látogatásnak és az elterjedt hírek szerint Clinchant azért ke­(A Világ bécsi tudósítójától.) A Neue Freie Presse estilapja írja, hogy a francia lapok ma reggel közük azt a hírt, hogy a budapesti francia követ kormányától meg­bízást kapott, hogy Bethlen István gróf ma­gyar miniszterelnöknél újabb látogatást reste föl a miniszterelnököt, mert utasítást kapott Briandtól, hogy a frankügyben a nyomozás egyes részleteiről kérjen fölvilá- gositást a magyar miniszterelnöktől. A francia miniszterelnök ugyanis holnap vá­laszol Léon Blum interpellációjára és ehhez A francia lapok Clinchant látogatásáról tegyen és kérje, hogy a parlamenti vizsgáló- bizottság mindkét jelentésével kapcsolatban adjanak különböző fölvrlágosításokat. A pá­rizsi lapok közük továbbá, hogy a francia kormány a bankjegyhamisítás ügyével kap­csolatban folytatott vizsgálattal egyáltalán van szüksége bizonyos adatokra. Értesülé­sünk szerint a miniszterelnök Clinchant át­adott kérdéseinek egy részére azonnal szó­beli választ adott, a kérdések másik részére pedig délután írásbeli választ juttatott el Clinchant francia kövéthez. nincs megelégedve és minden valószínűség szerint a kamara bekövetkező interpellációs vitája alkalmából energikusan tiltakozni fog a magyar hatóságok magatartása ellen abban az esetben, ha a mostani látogatás útján a kért fölvilágosításokat nem kapná meg. Károlyt Imre nem adja ki a rendőrségnek a frank-naplót: és csak a bíróság előtt konkretizálja vallomását (A Világ tudósítójától.) Károlyi Imre grófnak a rendőrségen megtartott kihallga­tása, amely több, mint négy óra hosszat tar­tott, a frank-ügynek egyik teljesen homály­ban lévő részére vonatkozott. A francia ki­küldöttek ugyanis Károlyi vallomásából azt akarták megtudni, hogy az a napló, amely­nek alapján Károlyi Imre nyílt levelét kö­zölte, és Teleki Pál gróf személyét vonatko­zásba hozta a frankhamisitási üggyel, hon­nan származik. A titokzatos naplóra vonat­kozóan a francia kiküldöttek a kihallgatás során öt kérdést adtak fel Károlyi Imre grófnak. A franciák kérdőpontjai a következők vol­tak: 1. Van-e a gróf birtokában egy frank-napló és ha igen, úgy ennek az adatai alkalmasak-e arra, hogy új mederbe tereljék a frankhami­sítás nyomozását? 2. Hajlandó-e az adatokat a hatóságok rendelkezésére bocsátani? 3. Hajlandó-e megnevezni azt a személyt, akinek közvetítésével a franknapló birtokába jutott? 4. Megkisérli-e az illetékes személytől, aki­től a franknaplót megkapta, fölhatalmazást kapni arra, hogy a naplót kiadja a hatósá­goknak? * Az első négy kérdésre Károlyi Imre gróf határozott nem-me! felelt. A franciák ötödik kérdőpontja az volt, milyen formák között állna módjában az adatokat átadni a nyomozóhatóságoknak. Erre a kérdésre Károlyi gróf kijelentette, hogy az adatokat csak a bíróságok előtt haj­landó kiadni és ugyancsak a bíróság előtt hajlandó részletes vallomást tenni az adatokra vonatkozóan. Károlyi a leghatározottabban kijelentette azt is, hogy a franknaplóra vonatkozóan a rendőrségnek nem ad semmiféle közelebbi fölvilágosítást. Nem volt hajlandó természe­tesen megnevezni a forrást sem, ahonnan a szóbanforgó naplót kapta, sem pedig azt a személyt, aki az adatokat szolgáltatta neki. Kijelentette, hogy nem szolgáltathatja ki a napló tulajdonosát a hatóságoknak addig, amíg attól az egyéntől, akitől a napló ered, erre határozott fölhatalmazást nem kap. A rendőrség egyébként az ügyészség uta­sítására hallgatta ki Károlyi Imre grófot és ez a kihallgatás folytatása volt a már pén­teken megkezdődött kihallgatásnak, amely szintén a franknaplóra vonatkozott. Károlyi Imre gróf mai kihallgatásával kapcsolatban az a hír terjedt el, hogy Ká­rolyi Intre gróf azért tagadta meg a vallo­mástételt, mert egyelőre még becsületszava köti őt azokkal szemben, akiktől az ese­ményekről értesült. A francia megbízottak Károlyi Imre gróf álláspontjával szemben a bűnvádi perrendtartásnak arra a sza­kaszára hivatkoztak, amely a tanút a tanu- ságtétcl alól csak abban az esetben menti fel, ha a vallomástctelböl a tanúra nézve súlyosabb hátrány, vagy szegyen hárulna. Ennek a vitás kérdésnek eldöntését Ká­rolyi Imre gróf állítólag a bíróságra akarja bízni. Károlyi Imre grófnak az az állás­pontja, hogy ha a bíróság is úgy értelmezi a tanuságtétel kötelezettségét, mint a fran­cia megbizottak, és a bíróság is úgy hatá­rozna, hogy a becsületszó nem menti fel őt a tanuságtétel kötelezettsége alól, úgy ö minden adatot rendelkezésre bocsát. A francia kiküldöttek állítólag azt az óhajtá­sukat fejezték ki, hogy ez a bírói döntés mielőbb megtörténjen.

Next

/
Thumbnails
Contents