Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)

1926-03-02 / 42. szám

2 1926 március 2. VILÁG Károlyi Imrét négy órán keresztül hallgatták ki folytatólagosan a rendőrségen (A Világ tudósítójától.) A főkapitánysá­gon ma reggel ismételten megjelent Károlyi Imre gróf, akit négy órán keresztül hall­gattak ki. Károlyi Imre gróf kihallgatásá­nál jelen voltak a francia kiküldöttek is Auer Pál dr. társaságában. A kihallgatás tulajdonképpen folytatása volt a pénteki­nek, amikor nem állott rendelkezésre idő Károlyi gróf részletes kihallgatására. Főként azt akarták még tisztázni, hogy Károlyinak vannak-e okmányszerű, pozitív adatai a frankhamisítás eddig még ki nem derített részleteiről és az ügybe eddig még bele nem vont személyekről. A mai kihallgatás állí­tólag lényegesen hozzájárul bizonyos kér­dések tisztázásához. A kihallgatás befeje­zése után a francia kiküldöttek megbeszé­lést folytattak Renárd rendőrtanácsossal a további teendőkre vonatkozólag. Holnap Teleki Pál gróf újabb kihallga­tása következik azokra az állításokra vo­natkozóan, amelyek ma hangzottak el Ká­rolyi gróf részéről. A tanúkihallgatásokat tovább folytatják a rendőrségen, hogy Te­leki, illetve a Schultze személyével kapcso­latos kérdéseket végérvényesen tisztázzák. A tanúkihallgatások révén állapíthatja csak meg tulajdonképpen a nyomozás, hogy a frankhamisításnak ki volt az értelmi szer­zője és hogy a frankhamisítók milyen összeköttetésekkel rendelkeztek azokon a kapcsolatokon kívül, amelyeket már eddig megállapítottak. A rendőrségen ma összegyűjtötték az eddigi rendőrségi és ügyészségi kihallgatá­sokból mindazokat a részleteket, amelyek Schultze szerepére vonatkoznak. Schultzet a németek nem engedik Budapestre, hogy itt Gerővel szembesítsék és ezért jegyző­­könyvi úton fogják tisztázni, hogy Schultze vagy Gerő mondott-e igazat a frankhamisí­tás technikai keresztülvitelére vonatkozóan. Gerőnek, Windischgrötznek és a Térképé­szeti Intézet alkalmazottjainak vallomását németre fordították és a hiteles fordításo­kat a holnapi nap folyamán megküldik Berlinbe, hogy ott is nyomozhassanak a vallomások körül fennálló ellentétek dol­gában. Károlyi Imre gróf beszélni szeretne Windischgrätz-cel Valószínűnek tartják, hogy Windisch­grätz Lajos herceget Károlyi Imre gróf felkeresi a fogházban, hogy beszélgetést folytasson vele. Állítólag Windischgrötz Lajos herceg franknaplóját a hercegné át­adta Károlyi Imre grófnak, azzal, hogy nem nézheti tétlenül, hogy a férjét állítják be a frankhamisítási ügy bűnbakjának és ezért elhatározta, hogy ő is beleavatkozik az ügybe. Windischgrätz hercegné a férje ál­tal vezetett naplót megmutatta Ulainnak, Károlyi Imre grófnak és Pallavicini őr­grófnak. Arra vonatkozóan, hogy Károlyi Imre gróf beszélni szeretne Windischgrötz-cel, Sztrache Gusztáv dr. főügyész kijelentette, hogy olyan ember nincs, akivel ne lehetne érintkezni és ha Károlyi gróf Windisch­­grätz-cel óhajt beszélni, ennek semmi aka­dálya nem lesz. Gerő Lászlót újból kihallgatták (A Világ tudósítójától.) A francia kikül­döttek ma ismét megjelentek az ügyészsé­gen, ahol Sztrache Gusztáv főügyésszel kö­zölték azt a kívánságukat, hogy Gerő Lászlót ismét részletesen hallgassák ki. Ge­­rőnek az újbóli kihallgatása a franciák szerint azért vált szükségessé, mert az egyik bécsi mechanikai cég főnöke olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy a frankhamisítás­­hoz használt gépek egy részét Gerő László, a Térképészeti Intézet megbízására hivat­kozva, rendelte az illető cégnél, amely két ilyen gépet szállított is Gerő László rende­lésére. Rába védője bejelentést tett az Ügyvédi Kamaránál a volt védencét támadó Dánér Béla ellen Dánér Béla dr., aki a frankhamisítási bűnügyben Windischgrätz Lajos herceget és Kovács Gáspárt védi, legutóbbi nyilat­kozatában volt védettjét, Rába Dezsőt tá­madta meg. Rába védője, Telek György dr. emiatt hétfőn délelőtt bejelentéssel for­dult az Ügyvédi Kamara választmányához. Bejelentésében ezeket mondja: --­ A Szózat 1926. évi február 16-iki szá­mában közzétette Dánér Béla dr. ügyvéd­nek a kamarához benyújtott kérelmét. Ezen kérvény egyes részei olyan kijelenté­seket tartalmaznak, hogy nézetem szerint szükséges annak az elbírálása, várjon egy védőügyvéd volt védencével szemben te­het-e olyan kijelentéseket, mint amilyenek a fent említett iratban foglaltatnak. Az ide­vonatkozó részek a következők: „Rába Dezsőnek, akit azelőtt sosem lát­tam, megmutatva a herceg szóbeli üzene­tét, január 2-án elvállaltam védelmét és arra kértem, hogy csupán addig legyen tü­relemmel, míg a franciák innen elmennek. Én minden követ megmozgattam abban az irányban, sajnos, sikertelenül, hogy Rábá­nak nemcsak számos közéleti férfiú meg­­hurcolására alkalmas, de nézetem szerint önmagának is ártó magatartása elmarad­jon. Rába hozzátartozói ugyanis a Vázso­­nyi-irodát kapcsolták mellém a védelembe, amire én visszaléptem és röviddel ezután Rába már levelet próbált Vázsonyiék szá­jáéra a fogházból kijuttatni. Ami helyzetét, szerepét pedig különösebbé tette és vallo­mása alapján lett egy koncentrikus euró­pai támadásnak, amelyet szabadkőműves zsidók és zsidó bolsevisták karöltve indí­tottak a keresztény Magyarország ellen." A cikknek ez a része olyan színben tün­teti föl Rába Dezsőt, Dánér Béla volt vé­dencét, mintha vallomása nem felelne meg a Valóságnak és csupán a magyar közéleti­­férfiak meghurcolására volna alkalmas. Büntető perrendtartásunk a védői titoktar­tást a legszigorúbban értelmezi, úgyany­­nyira, hogy a védői titoktartás a gyóntató­lelkész titoktartásával tekintendő egyenran­gúnak. Amikor tehát egy védő, volt védencéről ilyen kijelentéseket tesz, azt lehetne hinni, hogy védence a legborzalmasabb rágalma­kat adta elő, mert hiszen még a védője is kénytelen ellene szóló nyilatkozatot tenni. Rába Dezső minden vallomása a frank­hamisítási ügy során beigazolást nyert, azonban ha tényleg valótlanságot is állított volna, egy védő nem kritizálhatja véden­i, oly formában, ahogy azt Dánér Béla tette. Ha ez megengedhető volna, a védelembe ve­tett bizalom inogna meg minden emberben. ■ Dánér beadványa további részében azt állítja, hogy Rába levelet próbált kijuttatni Vázsonyiékhoz a fogházból. Ez a beállítás olyan, mintha Rába Dezső a levelet valami nem szabályszerű formában akarta volna kijuttatni. Ez a beállítás merőben valótlan, mert Rába Dezső soha nem tett kísérletet arra, hogy részemre, vagy más részére a szabályszerű út megkerülésével iratot jut­tasson ki. Dánér Béla dr. már régebben is nyilatko­zatot adott ki a lapokban, melyekben azt adta elő, hogy Rába mindenkit belekever a frankhamisítási bűnügybe és ártatlanokat akar meghurcolni. Egyik nyilatkozatában pedig különösen Rába Dezsőt az ügy Esküdt Lajosának nevezte. Ez a hasonlata is mu­tatja, hogy volt védencét rágalmazóként akarja a közvélemény előtt beállítani. — Az Ügyvédi Kamara tisztelt választ­mánya elé terjesztem a fentieket és a tisz­telt választmány döntésére bízom annak el­bírálását, hogy egy védő volt védencéről a fent előadott értelemben nyilatkozhatik-e a nyilvánosság előtt, — fejezi be Telek dr. a beadványát. Telek György dr. bejelentése hétfőn dél­előtt érkezett az Ügyvédi Kamara elnöksé­géhez és a kamarai ügyészhez továbbítot­ták indítványtétel végett. Az ügyész a beje­lentés áttanulmányozása után a választ­mány elé fogja terjeszteni, hogy vájjon a bejelentés alapján indulnia kell-e fegyelmi eljárásnak Dánér Béla ellen, vagy a beje­lentés a már megindított fegyelmi ügy ira­taihoz csatolandó-e. Telek dr. bejelentésé­ben a választmány döntését kéri, az ügyész fogja indítványozni, hogy a kamarai vá­lasztmány foglalkozzék-e az üggyel elvi döntés céljából. A Neue Freie Presse híre Windischgraetz naplójáról A Neue Freie Presse vasárnapi száma a következő, részünkről ellenőrizhetetlen hír­adást közli : „Fontos új mozzanatok a frankhamisítási afférban Tudósítónk táviratozza: Windischgrätz herceg naplóföljegyzései nem Jankovich naplója szerint készültek. Nem tartalmaz­nak pikáns részleteket, hanem csak rövid jelentést minden napról és azokat a na­gyobb anyagi kiadásokat, amelyeket Win­­dischgrätz herceg a hamisításoknál eszkö­zölt. Ebben a naplóban Teleki gróf neve gyakran előfordul és pedig ama utolsó na­pokig, amikor a herceget letartóztatták. A herceg felesége e naplójegyzetek alapján kísérletet akar tenni arra nézve, hogy férjé­nek a fogságban megkönnyítéseket szerezzen A herceg igen súlyos idegállapotban van Ehhez járul még lábfájása is, amely járásá­ban akadályozza. A napló segítségével a her­cegné bizonyságát akarja szolgáltatni, hogy a herceg önzetlen motívumokból cselekedett, hogy soha anyagi előnyöket nem tartott szem előtt és nem ő volt a hamisítások szellemi irányítója, mint ahogy a vádiratban leszöge­zik. A naplófeljegyzések szerint Windisch­grätz a milliárdokra rúgó kiadásokat fond perdu­nek tekintette. Hasonlóképpen nyilat­kozott a herceg rendőrségi és ügyészségi val­lomásában is. A hercegné összeköttetést keresett An­drássy Gyula és Apponyi Antal gróffal, hogy eléjük tárja a naplóföljegyzéseket és segítse­ güket kérje. A két említett politikussal való összejövetel azonban nem következett be, mert időköz­ben Károlyi gróf Windischgrötz herceg feljegyzései alapján, amelyeket annak vé­dője rendelkezésére bocsátott, megtette szenzációs kijelentéseit. A legitimistákhoz közelálló körök véle­­ménye szerint a herceg feljegyzései olyan fontos és új momentumokat tartalmaznak, melyek alapján számolni lehet a vádirat teljes átdolgozásával." Szamuellynek nem volt közvetlen kapcsolata Windischgraetzhez A francia kiküldöttek ma értesítést kap­tak a Suretie General-től a délfrancia­országi Hyéres-ben letartóztatott Szamuelly Adolfra vonatkozóan. A távirati értesítés szerint Szamuelly Adolf a rendőrségen lé­nyegtelen vallomásokat tett arról, kinek a megbízásából akarta terjeszteni a hamis frankokat és a vallomások alapján a fran­cia hatóságok körében az a nézet alakult ki, hogy a Riviérán letartóztatott fiatal­embernek nem volt közvetlen kapcsolata Windischgrötz herceghez. Szamuelly vallo­másaiból kitűnt, hogy ő valószínűleg csak egy távolabbi személytől kapott megbízást arra, hogy értékesítse a hamis frankokat. Éppen ezért a francia rendőrség Szamuelly Adolf szerepét nem is hozza vonatkozásba a budapesti frankhamisító társasággal. Kedd Briand kedden válaszol a francia kamarában Léon Blum interpellációjára a frankügybeti (A Világ párizsi tudósítójától.) Mivel a Fontainer szocialista képviselő által bejegy­zett interpelláció tárgyalását ismételten elha­lasztotta a francia kamara, majd pedig ki­tűzte az interpelláció tárgyalását február tizenhetedikére, de február tizenhatodikán elnapolta tárgyalásait egy hétre, mivel a pénzügyi javaslatokat naponként három ülé­sen és utóbb már reggel nyolc óráig tár­gyalta. a frank-ügyről kedden fog először nyilatkozni Briand, ha Léon Blum indo­kolja interpellációját. Hiszen Briand idáig csak a külügyminisztérium egyik sajtó­kon­ferenciáján beszélt szélesebb nyilvánosság előtt a frank-ügyről, majd pedig akkor, ami­kor a kamarát kérte meg néhány szóval Fontainer interpellációjának elhalasztására. Az újabb interpellációnak súlyát nagyon megnövelte az, hogy közvetetlenül a nép­­szövetség ülésszakának megkezdése előtt a csak kevéssé ismert Fontainer képviselő helyett a szocialista párt legsúlyosabb vezére teszi szóvá a frankhamisítások ügyét, és a magyar kormány magatartását a frank­­hamisítások kinyomozásánál. Léon Blum egyrészt az egész szocialista pártot jelenti, másrészt a radikális tábor Herriot-csoport­ját, mivel a Herriot-csoport csaknem minden esetben szekundál Blum felszóla­lásaihoz. Ez annyit jelent, hogy az inter­pellációra­ adott válasz hangját sok vonat­kozásban Blum beszédének hangja fogja megszabni, mert Briand aligha akar éle­sebb ellentétbe keveredni Blum felfogásá­val és válaszában lehetőleg alkalmazkodni fog Blum beszédéhez. A párizsi politikai körökben úgy tudják, hogy még nem alakult ki végleges álláspont arra nézve, milyen sorsa lesz Blum interpel­lációjának. Általában bizonyosra veszik, hogy Briand még az interpelláció elhangzása előtt érintkezést fog keresni a szocialista ve­zérrel, mivel a francia parlamentáris szoká­sok szerint még az ellenzéki szónokok is keresik a kontaktust a kormánnyal, ha vala­milyen külpolitikai kérdést tesznek szóvá. Ha ez idáig nem történt meg, akkor a ma­gyarázat valószínűleg az, hogy Briand még újabb információkat vár Clinchant követtől és a francia hatóságok Budapestre kiküldött képviselőitől. Herriot és Painlevé miniszterelnöksége alatt ismételten elhangzott az a vád, hogy a francia kormány igazi feje Léon Blum és a miniszterelnökök mindenben kénytelenek alkalmazkodni Blum utasításaihoz. Viszont az bizonyos, hogy Blum erős felelősségér­zéssel tölti be politikai szerepét a baloldali blokk 1924 májusában bekövetkezett győ­zelme óta. Amennyiben a Budapestről érkezett leg­újabb jelentéseket megnyugtatóaknak tar­taná Briand saját szempontjából, akkor ezeket a jelentéseket alighanem előzetesen közölni fogja Blummal és így iparkodik majd elérni azt, hogy Blum letompítsa be­szédének hangját. Azt nem tartják való­színűnek, hogy Blum interpellációjának megvitatása holnap elmarad majd, hiszen Briand kérésére a szocialista párt már is­mételten megnyugodott Fontainer interpel­lációjának kitolásában és mivel a frank­ügy még állandóan foglalkoztatja a párizsi lapokat, sőt a párizsi lapok egy része még szinte napról napra közöl hosszú tudósítá­sokat a frankügyről és a frankügy hátteré­ről, a szocialista párt aligha fog megnyu­godni abban, hogy még most se essék szó erről a kérdésről a kamarában, miután Briand kérésére már elég hosszú ideje mél­tányolta azt az álláspontot, hogy a helyzet tisztázódásáig inkább mellőzzön minden vitát a Windischgrätz-féle frankhamisítás­ról. Még ha nem is volnának Blum számára kielégítőek azok a jelentések, amelyeket most várnak Budapestről, nem valószínű az, hogy Blum olyan heves hangot ütne meg, amilyen hangon Fontainer nyilatkozott is­mételten a frankügyről, nem egyszer koc­káztatva meg olyan állításokat, amelyeket bajos lett volna bizonyítania. Blum nem olyan szónok, aki könnyelműen és felelőt­lenül akarna politikai tőkét kovácsolni egy kérdésből, tehát nem igen fog eljutni olyan állításokig, amilyeneket Fontainer kockázta­tott meg, de éppen azért számolni kell azzal, hogy Blum kijelentéseinek és megállapítá­sainak jobbfele is van súlyuk a francia ka­marában és nem csupán balfelé. Kétségtelen az, hogy a francia politikai körökben jóval nagyobb érdeklődés várja a keddi interpellációt, mint amilyen érdeklő­dés szokta fogadni a párizsi kamarában egy kicsiny távoli ország ügyeit, így valószínű­leg a keddi nap fogja eldönteni, milyen po­litikai konzekvenciákhoz vezet Nádosy Im­rének és társainak bankjegyhamisítása. Minden valószínűség szerint Briand érdem­leges választ ad majd Blum kérdéseire, mert éppen Blumnak bajos volna azt válaszolnia, hogy a népszövetség napirendjére tűzött rendkívül fontos kérdések miatt most csak érinteni akarja a frankhamisítások ügyét. A népszövetség napirendjén kétségkívül igen súlyos kérdések szerepelnek, mindenek­­előt Németország fölvétele a népszövetségbe, és ezzel most Franciaországnak, nem pedig Németországnak egy régi kívánsága teljesül. Briand számára igen fontos az, hogy semmi ne zavarja meg a harmóniát a népszövetség­nek azon az ülésszakán, ahol befogadják a német birodalmat a népszövetség és a nép­­szövetségi tanács tagjai közé, de Briand és a francia kamara minden tagja tisztában van azzal, hogy Léon Blum számára ez ugyanolyan fontos, mint Briand számára, hiszen a kiengesztelődés Németországgal és a német birodalom visszakapcsolása az euró­pai politika intézésébe. Blum követelései közé tartozott már akkor, amikor ilyen követeléseket még igen kockázatos és igen népszerűtlen volt hirdetni Francia­­országban. Ha sor került a locarnói szerző­dések aláírására, és most sor került Német­ország felvételére a népszövetségbe, akkor ebben kiválóan nagy része van Léon Blum következetes és határozott állásfoglalásá­nak, amellyel ellentétbe kerülve a szocia­lista párt egy részével, mindig a belpolitikai vita­kérdések háttérbe állítását, és a kon­cessziók politikáját követelte addig, amíg a szocialista pártnak ez az engedékeny­sége biztosítja az európai újjáépítés alapjai­nak lefektetését, és a kiengesztelődés meg­­pecsételését Németországgal. Blum felé te­hát nem lehet címezni azt a vádat, hogy Németország felvételének ünnepélyes aktu­sát akarja megzavarni, mert Németország politikai egyenjogosultságának visszaállítá­sáért senki nem vívott annyi küzdelmet és senki nem vállalt annyi áldozatot, mint Léon Blum, akinek nem egyszer kellett éles szemrehányásokat hallania saját párthívei­től, mert a belpolitikai kérdésekben enge­dékenységet, engedékenységet és újból en­gedékenységet sürgetett addig, amíg nincsen biztosítva a kiengesztelődés atmoszférája és az európai újjáépítés bázisának lefektetése. A keddre kitűzött interpelláció valószínű­leg igen érdekes lesz azért is, mert a francia kamarának két, talán legnagyobb szónoka kerül szembe egymással. De lehet az is, hogy az ilyen irányú várakozások csalódással fog­nak végződni, mert ha a Budapestről érke­zett felvilágosítások alapján esetleg megegye­zés jönne létre Blum és Briand között, akkor Blum esetleg igen rövidre fogja mondani­valóit, és ugyanilyen röviden fog válaszolni a miniszterelnök. A horogkeresztes gyilkosságok egyenlők a hazaárulással (A Világ berlini tudósítójától.) A Montag Morgen közli, hogy a közel­jövőben kellett volna megtartani az esküdtbíróság előtt Schultze perének főtárgyalását, akit az ügyészség vérbírósági gyilkossággal vádolt. A bíróság azonban arra a megállapításra jutott, hogy ez a per nem tartozik az es­küdtbíróság elé, mert a horogkeresztes jel­legű gyilkosságok egyenlők a hazaárulással és igy a birodalmi törvényszéknek kell az ilyen ügyekben ítélkezni, az állam védel­mére hozott törvények alapján. MODIANO $21 VAR­GA PAPÍR É'S HÜVELY

Next