Világ, 1926. április (17. évfolyam, 67-90. szám)

1926-04-01 / 67. szám

2 1926 április T, VILÁG ^ JWBMCiCfcIÍLl. II H I IMII ■ 111—^——1 állt és nézett szét az ismerősök között. Hat esztendeje, amióta nem láttak, egyáltalán nem öregedett. Talán csak a bajusza tett kissé őszes, de napbarnított arcán most is ott ül az a puritán, nemes emberi jóság, amely őt mindennél jobban jellemzi. Az emigráció hat esztendejének minden­­keserve sem tudta megtörni, mosolyogna és tiszta lelkének derűjével állt barátai között. Az­után sorra jötte­k régii barátai, Búza Barna, Vass János, Fényes László, átölelték, meg­csókolták egymást, könny szökött az ölel­kező férfiak szemébe és könnyeztek azok is, akik szótlanul álltá­k­­körül a viszontlátásnak ezt a megható jelenetét. — Barna! János! Laci! Itt vagytok? — kiáltott fel Lovászy Márton boldogan és könnyek között, akár egy gyerek, aki régen látott övéi karjába fut. Míg ez a megiható jelenet tartott, a rendőr­főtanácsos és a rendőrtanácsos jelentést ka­pott Szlovák rendőrkapitánytól a történtek­ről, a detektívek pedig szemfülesen álltak Lovászy Márton és társai mögött. „Politikával nem kívánok foglalkozni" E sorok írójának alkalma volt az üdvözlés után néhány percig beszélni Lovászy Már­tonnal: — Nagyon, nagyon örülök, hogy itthon vagyok. Az úton volt egy kis kellemetlen­ség, dehát az elmúlt és azontúl egész jól utaztam. Most elsősorban drága, jó felesé­gemről akarok gondoskodni, mert beteg és gondos kezelésre van szüksége. Azután sok minden magánügyemet kell elintéznem és hogy később mi lesz, hát azt most még nem tudom. Politikával nem kívánok foglalkozni. Lovászy Márton ezután fia társaságában autóba szállt. Mielőtt elindult volna, barátai­hoz fordult: — Köszönöm, hogy elém jöttetek. Nagyon jól esett barátságtok, még egyszer köszö­nöm mindnyájatoknak. Mikor az autó elindult, a várakozó tömeg nagy lelkesedéssel megéljenezte Lovászy Mártont. A krónika hűsége kedvéért jegyez­­zük fel, hogy Lovászy Márton autója után közvetlen közelségben robogott egy másik autó. A száma 29—923, és detektívek ültek benne. I Nemzetközi újságíró szervezet Párizsból jelentik. A Syndicat des Jour­alistes, a francia újságírók hivatásos szer­vezete (Párizs, 30. Rue, Louis le Grand) pünkösdkor Párizsban kongresszust rendez, melyre a hivatásos újságírók valamennyi nemzeti egyesületét meghívja. A kongresszus célja nemzetközi újságíró-szervezet megala­kítása, a hivatásos újságírók érdekeinek ha­tásosabb nemzetközi védelmére. Cápák és polypok érkeznek holnap este az Állatkertbe Az egyik cápa majdnem két méter hosszú (A Világ tudósítójától.) Azelőtt minden tavasz­ival megérkezett a fiumei öbölbe a hagyományos cápa, hogy nagy riadalmat keltsen a lakosság körében. Az idén a cápa nem Fiuméba érkezik meg, hanem Budapestre. Nagypéntektől kezdve ugyanis új látványossága lesz az Állatkertnek, mert holnap este érkezik meg az Állatkert rovignói szállítmánya, amelyben tengeri cápák, polypok, repülő halak, tengeri lovacskák és más víziszörnyetegek és állatok lesznek. Külön berendezett vagont küldtek Olasz­országba, hogy az állatok minél jobb hangulat­ban érkezzenek meg. A utótudomány minden raffinériáját fölhasználják az állatok szállításá­nál, nehogy elpusztuljanak a hosszú vasúti uta­zásnál. Két napig tart ugyanis a szállítás, az Úton Auer Károly főfelügyelő kíséri az állatokat. Nagy az izgalom az Állatkertben, holnapra várják a táviratot, amelyben pontosan jelzik, hogy holnap este hány órakor érkezik meg a szállítmány. Nagy előkészületeket tettek a cápák és a repülőhalak fogadására. A legkényesebb ugyanis — mint ezt velünk közölték az állatkertijén —, ezeknek a vízi­­állatoknak a szállítása, nagy szakértelem és gon­dosság szükséges ahhoz, hogy útközben el ne pusztuljanak. Több cápa érkezik. Ezek közül egy közel két méter hosszú. Az állatokert igaz­gatóságának az a terve, hogy ezentúl minden évben fölfrissítik az akváriumot és még na­gyobb gonddal igyekeznek a tengeri állatok ápo­lását biztosítani. Ezt a célt szolgálja az az intéz­­kedés is, hogy bizonyos időközönként friss ten­geri vizet hozatnak s ezáltal remélik, hogy a budapesti Állatkert akváriumja vetekedni fog a világ más víziállat-gyűjteményével is. Körülbelül 200—300 apró tengeri halacska is jön, a leg­különbözőbb fajtákból válogatták össze. Ez a vásárlás gyökeres javulást jelent az Állatkert akváriumában. Nemcsak a víziállatok szaporodnak, érdekesebb lesz a majomketrec is. Holnap este érkeznek meg ugyanis az újonnan beszerzett mandrillok is, amelyek a majomházban fognak lakni. Az állatok fogadása holnap este a pályaudva­ron ünnepélyes lesz, amennyiben az egész Álat­­kert vezetősége, valamint az egész ápolószemély­zet felvanul, hogy, üdvözöljék a jövevényüket. Ballagi Aladár a rádión nem tarthatta meg Rákóczi-emlékbeszédét II. Rákóczi Ferenc születésének kétszáz­ötven esztendős évfordu­lója alkalmaiból a Rákóczi Emlékbizottság — mint emlékeze­tes, — ünnepséget rendezett, amelyen Bal­­lagi Aladár tartott beszédet Rákócziról és ebben a Habsburg-kírnek a fejedelemmel szemben tanúsított viselkedéséről is meg­­emllékezett. A beszéd után az ünnepségen jelen volt főhercegek nyomban eltávoztak. Ez az incidens lehetett az oka annak, hogy a tegnap esstélre hirdetett, Rákóczi emlékének szentelendő ünnepség elmaradt. Mielőtt még ugyanis Ballagi professzor említett ünnepi beszéde el kihangzott, a budapesti rádióállomás k is műsoraira tűzött egy Rákóczi-ünnepélyt, amelyen többek között Ballagi Aladárnak kellett volna megemlékeznie Rákóczi Fe­rencről. Tegnap estére hirdették a Harrdca-ünne­­pélyt és amikor a megjelölt idő elért kezett, tudomására hozták a közönségnek, hogy a Rákóczi-ünnepély elmaradt helyét­­né­hány tárogató­szám és pár kuruc-korbdi vers el­­szavalása tölti be. Így történt, hogy a szépnek és II. Rákóczi Ferenc emlékéhez méltónak induló emlék­­ünnepély szerény kis tárogató­estté zsugoro­dott össze. Igaz, hogy Ballagi Aladár beszéde helyett ékesen szóltak a professzor állás­pontja mellett a kuruc-korbeli verseik, ame­lyeket Mátrai Erzsi, a Nemzeti Színház mű­vésznője szavalt mély átsérzéssel. A magyarok eredete Scythiából jöttének : hún-utódok. III. Béla ismeretlen nevű jegyzőjétől, Anonymus­tól és a Kun László udvarában dolgozó Kézai Simon mestertől, a XIX. szá­zad közepéig a magyar történettudomány éppen úgy, mint a nyelvtudomány, vala­mint az irodalomtörténet, egyformán úgy hitte, hogy a magyarok eredete nem lehet kétséges. Egyformán úgy hitte, hogy a ma­gyar hún-utód nép, vagy legalább is test­vérnép, egy közös ős, Ménrót leszárma­zottja. Ménrótnak két fia volt, Hunor és Magor és e két fiú rabolta el a csodaszarvas útján Dúló vezér két leányát, így jöttenek azután távol keletről a húnok és a ma­gyarok. A XIX. század hetvenes éveiben, amikorra ez a felfogás a magyar tudományban már teljesen kikristályosodott, Roessler német író Rumanische Studien című művében, amely 1871-ben jelent meg, megtagadta a régi magyar krónikáig hitelességét és a me­sék országába utasította a bűn mondát. Ez a felfogás, hogy a két nép nem azonos, még csak nem is rokonok, legfeljebb igen messziről, mindinkább hitelre talált a ma­gyar tudományos világban is és azt taní­tották, hogy miután a nyelvrokonság és a fajrokonság egymástól elválaszthatatlan, a két nép nem rokona, vagy legalább is na­gyon távoli rokona egymásnak. Hunfalvy Pál 1876-ban Magyarország etnográfiája című művében már határozottan megálla­pította, hogy a magyaroknak sohasem volt ősi hagyományuk a hunokról és Attiláról, még kevésbé volt hún mondájuk, és a­ régi krónikákban olvasható hún történetet­ ma­guk a krónikások csinálták, még pedig úgy, hogy a Niebelungen Lied-nek a hónokra vo­natkozó részeit összevegyítették egyes kül­földi krónikásoknak más, nem is a hónokra vonatkozó regényes adataival. Riedl Frigyes azután 1881-ben kimondta, hogy hún mon­dánk nincs, nem is volt és hogy a magyar­ság ajkán a hún mondák sohasem éltek. Ha tehát a magyarság a hún mondát kül­földről vette át, akkor nem is természetes, hogy hún leszármazott volna. Riedl Frigyes­nek ezt az álláspontját, amelyet a Magyar hún-mondák című tanulmányában fejtett ki. Király György 1921-ben A magyar ős­­költészet című könyvében még részleteseb­ben kifejtette és arra a megállapításra ju­tott, hogy a hún mondák nem erednek a magyar pogánykorból, ilyesformán nem is lehetnek rokonság bizonyítékai. Ugyan­ekkor a magyar nyelvtudomány és történet­­tudomány Vámbéry Ármin kutatásai óta, amelyek 1882-ben A magyarok eredete című könyvben jelentek meg, megállapí­totta, hogy a magyarság finn­ugor és török elemekből álló nép, amely jellemében, er­kölcseiben, szokásaiban és gondolkodás­­módjában közelebb áll a középázsiai nomád törökökhöz, mint a finn­ugorsághoz, nyelve azonban az erős török hatást feltüntető sa­játságok mellett is finn-ugor eredetű. A hún-magyar kérdés és a magyarok ere­detéről való vita ilyen állásában most egy­szerre három olyan tanulmány jelent meg, amely ennek a problémának megoldásához visz bennünket közelebb. Gombócz Zoltán, a magyar nyelvtudomány tanára, A bolgár kérdés és a magyar-hűn monda címen írt egy nagyobb tanulmányt, Hóman Bálint­nak, a magyar történelem egyetemi tanárá­nak és a Nemzeti Múzeum főigazgatójának A magyar-hún hagyomány és a hún monda címen jelent meg egy kötete, legvégül pedig Császár Elemér A magyar-hún mondák kér­désének mai állása címen fejti ki ebben a kérdésben elméletét. A budapesti egyetem három professzora: a magyar nyelv, a ma­gyar történelem és a magyar irodalomtörté­net tanára, ilyenformán egyszerre óhajtják megoldani a hún-magyar monda és ezzel együtt a magyarok eredetének kérdését. A magyar nép két faj összeolvadásából ered Mindenkit, aki a magyarság történelmé­vel, eredetével és a magyar nyelv problé­májával, valamint a magyar ősköltészet kérdésével foglalkozik s ekként minden mű­velt magyar embert fölöttébb érdekelhetnek ezek a megállapítások. Gombócz Zoltán a nyelvtudomány mai állása szerint azt álla­pítja meg, hogy a magyar nép két faj össze­olvadásából eredt­, egy számra nézve na­­­gyobb finn-ugor népet leigázott egy kisebb­­­ számú türk nép, egy bolgár törzs, az onu­­gor. Ez a hódító törzs, amely körülbelül feleakkora lehetett, mint a meghódított, nemcsak harciasabb, vitézibb volt a magyar­­ugornál, hanem műveltebb és politikailag szervezettebb is és így az egyesülés után ez az onugor nép lett az uralkodó elem és ez formálta a maga képére az egész újonnan alakult nemzetet. Az új nép vezetői, az Árpádok családja, ebből a türk fajból eredt, sőt az ő törzse, a magyar, adott is nevet az egész népnek. Ez a nép most már „ma­gyar“ néven nyelvileg teljesen finn­ugor volt, de testi szervezetére és műveltségére nézve türk, még pedig bolgár. Gombóc itt elfogadja Németh Gyulának Hunok, bolgá­rok és magyarok címen megjelent vélemé­nyét, amely szerint a hún is bolgár nép volt és a magyarság a bolgárokkal együtt bele­tartozott a hun birodalom kötelékébe. Így tehát a magyarság a hún birodalom felbo­rulása idején, mint ennek a nagy birodalom­nak legkeletibb népe élt az orosz síkságon. Az a kérdés már most, hogy a vis­szaván­­dorló húnok beolvadtak-e a magyarságba, vagy pedig külön népet alkottak, még a to­vábbi kutatások dolga. Amit Gombócz Zoltán itt kifejt, az min­denesetre érdekes. Annyi kétségtelen, hogy a catalauni ütközet és Attila halála után a hun nép nem semmisülhetett meg. A huno­kat körülbelül harminc-negyven esztendei háború után szorították ki Európából, mint ahogy például most a törököket körülbelül a plevnai csata óta. Ellenben , a törökök ma­radványai nyilván még évszázadokig itt van­nak Európában és az is bizonyos, hogy a boszniai mohamedánok ma már felvették a meghódított szerb-hor­vát nép nyelvét. Így történt ez, eszerint az elmélet szerint a hó­dító türk-bolgárokkal is, az onugorokkal, akik felvették az ugor nyelvet s akik ilyenfor­mán e két nép egységéből alakultak ki. Az is bizonyos, hogy az irodalomtörténetírónak és a mondakutatóknak nem lehet igazuk abban, hogy a hún monda csak nyugaton maradt­­ fenn. A kelet népei számára abban a korban a legnagyobb esemény feltétlenül az volt,­­ amikor a hún nép szövetségeseivel együtt el­­­­jutott egészen Ny­ugat-Európába. Ha ez az uralom meg is bukott, mindenesetre mondák­­ maradtak fenn róla, hagyományok és törté­netek, amelyek épúgy izgathatták a keleti népek fantáziáját, mint ahogy a gótokét, akiknél ez azután a Niebelungen-Lied-ben formálódott ki. A magyarok vándorlásaik közben mindenesetre, még ha nem is olvadtak össze a visszaözönlött húnokkal, hallhattak és tudhattak arról a népről, amely előttük járt és a nyugaton nagy birodalmat alkotott. Hún-magyar azonosság Amit Gombócz Zoltán, mint nyelvtudós, kifejtett, azt Hóman Bálint új könyvében, mint történetíró, kutatásai alapján bizonyí­tani igyekezik. Hóman Bálint már előbb egy nagy munkájában kifejtette, hogy úgy Anonymus, mint Kézai Simon krónikái egy olyan Gesta Hungarorumból erednek, amelyet Szent László korában írtak. Hó­man Bálint majdnem pontosan meg is ál­lapította ennek a legrégibb magyar króni­kának szövegét és forráskutatásai alapján kimondja, hogy a hún rokonság, vagyis a magyarság hún hagyománya megvolt már Szent László korában is. Miután pedig ez a hagyomány korábbi külföldi forrásokban nem található meg, egészen bizonyos, hogy a krónikás néptől, vagyis az akkori ma­gyarság körében élő köztudatból vette ezt a hagyományt. Mivel pedig ilyen tudatot egy egész nép nem vehet át más néptől és a magyarság sem vehette máshonnan, sem a szlávoktól, sem a germánoktól, mert ezek­nél a népeknél a mai forráskutatások sze­rint nem is élt a hún-magyar azonosság tudata, ilyenformán a magyarság a hún­­magyar kapcsolat tudatát még keletről hozta magával. Hóman végső megállapí­tása szerint a hún-magyar azonosság gon­dolata nem a mai haza területén kialakult fiktív hagyomány, hanem a honfoglaló ma­gyar népnek, illetőleg a nép finn-ugor ele­meivel a honfoglaláskor már teljes etnikai és nyelvi egységben összeforrt bolgár nem­zetségnek, elsősorban az Árpád-nemzetség­nek keletről magával hozott, történeti tu­daton alapuló ősi hagyománya. Hóman megállapítása szerint tehát a­ hún-magyar azonosság történeti tudat. Tör­­téneti tudat volt az is, hogy az Árpád-nem* zetség egyenesen Magyartól és még mész* szebbről Attilától származik és történeti tu­­dat, hogy az Árpád-nemzetség a hún ere* detű bulgár Dulo-nemzetséggel való össze* házasodásból keletkezett. Hóman megállapítása szerint tehát volt egy türk nép, amely különböző ágakra, mint hunokra, bolgárokra és onugorokm oszlott. Ezeknek az onugoroknak a hatodik században volt egy Muager (Magyar) nevű királyuk, akinek felesége a hún eredetű bolgár Dulo-nemzetség leánya volt. Ebből hagyomány szerint nem lehetetlen, hogy ez a Dulo a hún királyoknak, talán Attilának egyik leszármazottja volt. Ezek a türk szár­mazású onugorok azután hódítottak meg egy finn­ugor népet és vették fel ennek a népesebb népnek nyelvét, ellenben megtar­­tották a maguk szokásait és kultúráját. A hagyomány és a történelem Mindezeknek alapján Császár Elemér most könyvében megállapítja, hogy a ma­gyarság a XIII. századtól kezdve kimutat­­hatólag hitt a hún eredetben. Hogy már a XI. században, Szent László korában, a Gesta Hungarorum feljegyezte ezt a tudatot, hogy a Gesta írója ezt a hagyományt nem meríthette másból, mint magyar népi for­rásból és hogy ez a hagyomány a magyar népnél apáról fiúra szálló szellemi tulajdon volt és azt a magyarság keletről hozta, még pedig, mint a hún származás, vagy hún kapcsolat örökségét. Császár Elemér szerint tehát a keleten nomád életet élő harcos magyarság ajkán már éltek történeti tárgyú elbeszélések a magyar nemzet eredetéről, arról a nőrablásról, amely mintegy megve­tette az új nép alapját, két nagy királyáról, Magyarról, akitől apai és Attiláról,, akitől anyai ágon származott a nép uralkodó­­­nem­zetsége, az Árpádok. Császár Elemér szerint tehát a magyarokká lett onugoroknak vol­tak mondáik, olyan ősmondáik, amelyek 3 nemzet eredetét és legendás hősüknek, Attilának emlékét örökítették meg. A ma­gyarságnak eszerint már a honfoglalás előtt voltak történeti tárgya és a hánság életével kapcsolatos elbeszéléseik. A székelyek eredete A hún-magyar kérdéssel kapcsolatos a székelyek eredetének kérdése, is, s Hómart Bálint nemcsak ebben a könyvében, de A székelyek eredete című tanulmányában is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A hagyomány szerint a székelyek hún-utódok és Hómant most megállapítja, hogy a székelyek való­ban legrégibb lakói, hazánknak, s kétség­telennek, tartja, hogy, , legkésőbben,. a hon­foglaló magyarokkal jöttek be.Erdélybe, de Valószínűleg már korábba­n is ott­ éltek. Hóman szerint a székely nép talán egy, az avar birodalom bukása után Magyarország területén maradt, s talán már ekkor Erdély hegyei közé húzódott hán, avar vagy talán egy, az avar áradattal idesodródott ohugor, vagyis magyar törzs. A magyarok rokonai Mindezek az elméletek, amelyeket Gombáci Zoltán, Hóman Bálint és Császár Elemér felállítanak, mindenesetre igen jelentősek a magyar tudomány szempontjából és a ma­gyarság eredete megoldásának problémáját közelebb vitték a célhoz. Annyi ma már bi­zonyos, hogy a nyelvrokonságon kívül a finn-magyar néprokonság gondolata ma­ már a tudományos világ előtt megbukott és hogy a mai magyar tudományos meggyőződés éppen a hún-magyar azonosság elve alap­ján a magyarságot kétségtelenül türk nép­nek tartja, vagyis a legteljesebb mértékben igazolja Vámbéry Ármin elméletét. Míg te­hát a magyar nyelvi rokonság a finn-ugor népek nyelvéhez köti a magyarságot, addig a faji rokonság szerint a magyarságnak ro­konai egyfelől a ma is Közép-Ázsiában élő türk népek, a kirgizek, özbégek, karakalpák, türkmének, jakutok, tarancsik, ujgurok, to­vábbá a szibériai tatárok, baskírok, csuva­­sok és az iráni asserbajcsánok, másfelől pe­dig, mint nyugati ág, az ozmánok, illetőleg a mai törökök. Hogy ezeknek a népeknek körülbelül kétezer évvel ezelőtt mi volt a szervezetük, arról leginkább japán és kínai hagyományok szólnak, amelyek szerint ezek a türk népek Krisztus után körülbelül az első században egészen Koreáig eljutottak és a Sárga-tengerig hadakoztak. Bizonyos, hogy később a kínaiakkal szemben hosszú és évszázados küzdelmeikben alulmaradtak és ekkor fordultak nyugat felé. Ennek a nyugati útnak első nagy sikere Attila előre­törése volt, a második pedig a magyarok bejövetele. _________ ibj.) Csütörtök ­ Az Havas-ügynökség Bécsben fiókot állít. Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Az Havas-ügynökség elhatározta, hogy Bécs­ben fiókot állít fel, ami által Ausztria és Franciaország közt akarja tökéletesebbé tenni a hírszolgálati ellátást. Ku­mini

Next