Világ, 1926. április (17. évfolyam, 67-90. szám)
1926-04-01 / 67. szám
2 1926 április T, VILÁG ^ JWBMCiCfcIÍLl. II H I IMII ■ 111—^——1 állt és nézett szét az ismerősök között. Hat esztendeje, amióta nem láttak, egyáltalán nem öregedett. Talán csak a bajusza tett kissé őszes, de napbarnított arcán most is ott ül az a puritán, nemes emberi jóság, amely őt mindennél jobban jellemzi. Az emigráció hat esztendejének mindenkeserve sem tudta megtörni, mosolyogna és tiszta lelkének derűjével állt barátai között. Azután sorra jöttek régii barátai, Búza Barna, Vass János, Fényes László, átölelték, megcsókolták egymást, könny szökött az ölelkező férfiak szemébe és könnyeztek azok is, akik szótlanul álltákkörül a viszontlátásnak ezt a megható jelenetét. — Barna! János! Laci! Itt vagytok? — kiáltott fel Lovászy Márton boldogan és könnyek között, akár egy gyerek, aki régen látott övéi karjába fut. Míg ez a megiható jelenet tartott, a rendőrfőtanácsos és a rendőrtanácsos jelentést kapott Szlovák rendőrkapitánytól a történtekről, a detektívek pedig szemfülesen álltak Lovászy Márton és társai mögött. „Politikával nem kívánok foglalkozni" E sorok írójának alkalma volt az üdvözlés után néhány percig beszélni Lovászy Mártonnal: — Nagyon, nagyon örülök, hogy itthon vagyok. Az úton volt egy kis kellemetlenség, dehát az elmúlt és azontúl egész jól utaztam. Most elsősorban drága, jó feleségemről akarok gondoskodni, mert beteg és gondos kezelésre van szüksége. Azután sok minden magánügyemet kell elintéznem és hogy később mi lesz, hát azt most még nem tudom. Politikával nem kívánok foglalkozni. Lovászy Márton ezután fia társaságában autóba szállt. Mielőtt elindult volna, barátaihoz fordult: — Köszönöm, hogy elém jöttetek. Nagyon jól esett barátságtok, még egyszer köszönöm mindnyájatoknak. Mikor az autó elindult, a várakozó tömeg nagy lelkesedéssel megéljenezte Lovászy Mártont. A krónika hűsége kedvéért jegyezzük fel, hogy Lovászy Márton autója után közvetlen közelségben robogott egy másik autó. A száma 29—923, és detektívek ültek benne. I Nemzetközi újságíró szervezet Párizsból jelentik. A Syndicat des Jouralistes, a francia újságírók hivatásos szervezete (Párizs, 30. Rue, Louis le Grand) pünkösdkor Párizsban kongresszust rendez, melyre a hivatásos újságírók valamennyi nemzeti egyesületét meghívja. A kongresszus célja nemzetközi újságíró-szervezet megalakítása, a hivatásos újságírók érdekeinek hatásosabb nemzetközi védelmére. Cápák és polypok érkeznek holnap este az Állatkertbe Az egyik cápa majdnem két méter hosszú (A Világ tudósítójától.) Azelőtt minden tavaszival megérkezett a fiumei öbölbe a hagyományos cápa, hogy nagy riadalmat keltsen a lakosság körében. Az idén a cápa nem Fiuméba érkezik meg, hanem Budapestre. Nagypéntektől kezdve ugyanis új látványossága lesz az Állatkertnek, mert holnap este érkezik meg az Állatkert rovignói szállítmánya, amelyben tengeri cápák, polypok, repülő halak, tengeri lovacskák és más víziszörnyetegek és állatok lesznek. Külön berendezett vagont küldtek Olaszországba, hogy az állatok minél jobb hangulatban érkezzenek meg. A utótudomány minden raffinériáját fölhasználják az állatok szállításánál, nehogy elpusztuljanak a hosszú vasúti utazásnál. Két napig tart ugyanis a szállítás, az Úton Auer Károly főfelügyelő kíséri az állatokat. Nagy az izgalom az Állatkertben, holnapra várják a táviratot, amelyben pontosan jelzik, hogy holnap este hány órakor érkezik meg a szállítmány. Nagy előkészületeket tettek a cápák és a repülőhalak fogadására. A legkényesebb ugyanis — mint ezt velünk közölték az állatkertijén —, ezeknek a víziállatoknak a szállítása, nagy szakértelem és gondosság szükséges ahhoz, hogy útközben el ne pusztuljanak. Több cápa érkezik. Ezek közül egy közel két méter hosszú. Az állatokert igazgatóságának az a terve, hogy ezentúl minden évben fölfrissítik az akváriumot és még nagyobb gonddal igyekeznek a tengeri állatok ápolását biztosítani. Ezt a célt szolgálja az az intézkedés is, hogy bizonyos időközönként friss tengeri vizet hozatnak s ezáltal remélik, hogy a budapesti Állatkert akváriumja vetekedni fog a világ más víziállat-gyűjteményével is. Körülbelül 200—300 apró tengeri halacska is jön, a legkülönbözőbb fajtákból válogatták össze. Ez a vásárlás gyökeres javulást jelent az Állatkert akváriumában. Nemcsak a víziállatok szaporodnak, érdekesebb lesz a majomketrec is. Holnap este érkeznek meg ugyanis az újonnan beszerzett mandrillok is, amelyek a majomházban fognak lakni. Az állatok fogadása holnap este a pályaudvaron ünnepélyes lesz, amennyiben az egész Álatkert vezetősége, valamint az egész ápolószemélyzet felvanul, hogy, üdvözöljék a jövevényüket. Ballagi Aladár a rádión nem tarthatta meg Rákóczi-emlékbeszédét II. Rákóczi Ferenc születésének kétszázötven esztendős évfordulója alkalmaiból a Rákóczi Emlékbizottság — mint emlékezetes, — ünnepséget rendezett, amelyen Ballagi Aladár tartott beszédet Rákócziról és ebben a Habsburg-kírnek a fejedelemmel szemben tanúsított viselkedéséről is megemllékezett. A beszéd után az ünnepségen jelen volt főhercegek nyomban eltávoztak. Ez az incidens lehetett az oka annak, hogy a tegnap esstélre hirdetett, Rákóczi emlékének szentelendő ünnepség elmaradt. Mielőtt még ugyanis Ballagi professzor említett ünnepi beszéde el kihangzott, a budapesti rádióállomás k is műsoraira tűzött egy Rákóczi-ünnepélyt, amelyen többek között Ballagi Aladárnak kellett volna megemlékeznie Rákóczi Ferencről. Tegnap estére hirdették a Harrdca-ünnepélyt és amikor a megjelölt idő elért kezett, tudomására hozták a közönségnek, hogy a Rákóczi-ünnepély elmaradt helyétnéhány tárogatószám és pár kuruc-korbdi vers elszavalása tölti be. Így történt, hogy a szépnek és II. Rákóczi Ferenc emlékéhez méltónak induló emlékünnepély szerény kis tárogatóestté zsugorodott össze. Igaz, hogy Ballagi Aladár beszéde helyett ékesen szóltak a professzor álláspontja mellett a kuruc-korbeli verseik, amelyeket Mátrai Erzsi, a Nemzeti Színház művésznője szavalt mély átsérzéssel. A magyarok eredete Scythiából jöttének : hún-utódok. III. Béla ismeretlen nevű jegyzőjétől, Anonymustól és a Kun László udvarában dolgozó Kézai Simon mestertől, a XIX. század közepéig a magyar történettudomány éppen úgy, mint a nyelvtudomány, valamint az irodalomtörténet, egyformán úgy hitte, hogy a magyarok eredete nem lehet kétséges. Egyformán úgy hitte, hogy a magyar hún-utód nép, vagy legalább is testvérnép, egy közös ős, Ménrót leszármazottja. Ménrótnak két fia volt, Hunor és Magor és e két fiú rabolta el a csodaszarvas útján Dúló vezér két leányát, így jöttenek azután távol keletről a húnok és a magyarok. A XIX. század hetvenes éveiben, amikorra ez a felfogás a magyar tudományban már teljesen kikristályosodott, Roessler német író Rumanische Studien című művében, amely 1871-ben jelent meg, megtagadta a régi magyar krónikáig hitelességét és a mesék országába utasította a bűn mondát. Ez a felfogás, hogy a két nép nem azonos, még csak nem is rokonok, legfeljebb igen messziről, mindinkább hitelre talált a magyar tudományos világban is és azt tanították, hogy miután a nyelvrokonság és a fajrokonság egymástól elválaszthatatlan, a két nép nem rokona, vagy legalább is nagyon távoli rokona egymásnak. Hunfalvy Pál 1876-ban Magyarország etnográfiája című művében már határozottan megállapította, hogy a magyaroknak sohasem volt ősi hagyományuk a hunokról és Attiláról, még kevésbé volt hún mondájuk, és a régi krónikákban olvasható hún történetet maguk a krónikások csinálták, még pedig úgy, hogy a Niebelungen Lied-nek a hónokra vonatkozó részeit összevegyítették egyes külföldi krónikásoknak más, nem is a hónokra vonatkozó regényes adataival. Riedl Frigyes azután 1881-ben kimondta, hogy hún mondánk nincs, nem is volt és hogy a magyarság ajkán a hún mondák sohasem éltek. Ha tehát a magyarság a hún mondát külföldről vette át, akkor nem is természetes, hogy hún leszármazott volna. Riedl Frigyesnek ezt az álláspontját, amelyet a Magyar hún-mondák című tanulmányában fejtett ki. Király György 1921-ben A magyar ősköltészet című könyvében még részletesebben kifejtette és arra a megállapításra jutott, hogy a hún mondák nem erednek a magyar pogánykorból, ilyesformán nem is lehetnek rokonság bizonyítékai. Ugyanekkor a magyar nyelvtudomány és történettudomány Vámbéry Ármin kutatásai óta, amelyek 1882-ben A magyarok eredete című könyvben jelentek meg, megállapította, hogy a magyarság finnugor és török elemekből álló nép, amely jellemében, erkölcseiben, szokásaiban és gondolkodásmódjában közelebb áll a középázsiai nomád törökökhöz, mint a finnugorsághoz, nyelve azonban az erős török hatást feltüntető sajátságok mellett is finn-ugor eredetű. A hún-magyar kérdés és a magyarok eredetéről való vita ilyen állásában most egyszerre három olyan tanulmány jelent meg, amely ennek a problémának megoldásához visz bennünket közelebb. Gombócz Zoltán, a magyar nyelvtudomány tanára, A bolgár kérdés és a magyar-hűn monda címen írt egy nagyobb tanulmányt, Hóman Bálintnak, a magyar történelem egyetemi tanárának és a Nemzeti Múzeum főigazgatójának A magyar-hún hagyomány és a hún monda címen jelent meg egy kötete, legvégül pedig Császár Elemér A magyar-hún mondák kérdésének mai állása címen fejti ki ebben a kérdésben elméletét. A budapesti egyetem három professzora: a magyar nyelv, a magyar történelem és a magyar irodalomtörténet tanára, ilyenformán egyszerre óhajtják megoldani a hún-magyar monda és ezzel együtt a magyarok eredetének kérdését. A magyar nép két faj összeolvadásából ered Mindenkit, aki a magyarság történelmével, eredetével és a magyar nyelv problémájával, valamint a magyar ősköltészet kérdésével foglalkozik s ekként minden művelt magyar embert fölöttébb érdekelhetnek ezek a megállapítások. Gombócz Zoltán a nyelvtudomány mai állása szerint azt állapítja meg, hogy a magyar nép két faj összeolvadásából eredt, egy számra nézve nagyobb finn-ugor népet leigázott egy kisebb számú türk nép, egy bolgár törzs, az onugor. Ez a hódító törzs, amely körülbelül feleakkora lehetett, mint a meghódított, nemcsak harciasabb, vitézibb volt a magyarugornál, hanem műveltebb és politikailag szervezettebb is és így az egyesülés után ez az onugor nép lett az uralkodó elem és ez formálta a maga képére az egész újonnan alakult nemzetet. Az új nép vezetői, az Árpádok családja, ebből a türk fajból eredt, sőt az ő törzse, a magyar, adott is nevet az egész népnek. Ez a nép most már „magyar“ néven nyelvileg teljesen finnugor volt, de testi szervezetére és műveltségére nézve türk, még pedig bolgár. Gombóc itt elfogadja Németh Gyulának Hunok, bolgárok és magyarok címen megjelent véleményét, amely szerint a hún is bolgár nép volt és a magyarság a bolgárokkal együtt beletartozott a hun birodalom kötelékébe. Így tehát a magyarság a hún birodalom felborulása idején, mint ennek a nagy birodalomnak legkeletibb népe élt az orosz síkságon. Az a kérdés már most, hogy a visszavándorló húnok beolvadtak-e a magyarságba, vagy pedig külön népet alkottak, még a további kutatások dolga. Amit Gombócz Zoltán itt kifejt, az mindenesetre érdekes. Annyi kétségtelen, hogy a catalauni ütközet és Attila halála után a hun nép nem semmisülhetett meg. A hunokat körülbelül harminc-negyven esztendei háború után szorították ki Európából, mint ahogy például most a törököket körülbelül a plevnai csata óta. Ellenben , a törökök maradványai nyilván még évszázadokig itt vannak Európában és az is bizonyos, hogy a boszniai mohamedánok ma már felvették a meghódított szerb-horvát nép nyelvét. Így történt ez, eszerint az elmélet szerint a hódító türk-bolgárokkal is, az onugorokkal, akik felvették az ugor nyelvet s akik ilyenformán e két nép egységéből alakultak ki. Az is bizonyos, hogy az irodalomtörténetírónak és a mondakutatóknak nem lehet igazuk abban, hogy a hún monda csak nyugaton maradt fenn. A kelet népei számára abban a korban a legnagyobb esemény feltétlenül az volt, amikor a hún nép szövetségeseivel együtt eljutott egészen Nyugat-Európába. Ha ez az uralom meg is bukott, mindenesetre mondák maradtak fenn róla, hagyományok és történetek, amelyek épúgy izgathatták a keleti népek fantáziáját, mint ahogy a gótokét, akiknél ez azután a Niebelungen-Lied-ben formálódott ki. A magyarok vándorlásaik közben mindenesetre, még ha nem is olvadtak össze a visszaözönlött húnokkal, hallhattak és tudhattak arról a népről, amely előttük járt és a nyugaton nagy birodalmat alkotott. Hún-magyar azonosság Amit Gombócz Zoltán, mint nyelvtudós, kifejtett, azt Hóman Bálint új könyvében, mint történetíró, kutatásai alapján bizonyítani igyekezik. Hóman Bálint már előbb egy nagy munkájában kifejtette, hogy úgy Anonymus, mint Kézai Simon krónikái egy olyan Gesta Hungarorumból erednek, amelyet Szent László korában írtak. Hóman Bálint majdnem pontosan meg is állapította ennek a legrégibb magyar krónikának szövegét és forráskutatásai alapján kimondja, hogy a hún rokonság, vagyis a magyarság hún hagyománya megvolt már Szent László korában is. Miután pedig ez a hagyomány korábbi külföldi forrásokban nem található meg, egészen bizonyos, hogy a krónikás néptől, vagyis az akkori magyarság körében élő köztudatból vette ezt a hagyományt. Mivel pedig ilyen tudatot egy egész nép nem vehet át más néptől és a magyarság sem vehette máshonnan, sem a szlávoktól, sem a germánoktól, mert ezeknél a népeknél a mai forráskutatások szerint nem is élt a hún-magyar azonosság tudata, ilyenformán a magyarság a húnmagyar kapcsolat tudatát még keletről hozta magával. Hóman végső megállapítása szerint a hún-magyar azonosság gondolata nem a mai haza területén kialakult fiktív hagyomány, hanem a honfoglaló magyar népnek, illetőleg a nép finn-ugor elemeivel a honfoglaláskor már teljes etnikai és nyelvi egységben összeforrt bolgár nemzetségnek, elsősorban az Árpád-nemzetségnek keletről magával hozott, történeti tudaton alapuló ősi hagyománya. Hóman megállapítása szerint tehát a hún-magyar azonosság történeti tudat. Történeti tudat volt az is, hogy az Árpád-nem* zetség egyenesen Magyartól és még mész* szebbről Attilától származik és történeti tudat, hogy az Árpád-nemzetség a hún ere* detű bulgár Dulo-nemzetséggel való össze* házasodásból keletkezett. Hóman megállapítása szerint tehát volt egy türk nép, amely különböző ágakra, mint hunokra, bolgárokra és onugorokm oszlott. Ezeknek az onugoroknak a hatodik században volt egy Muager (Magyar) nevű királyuk, akinek felesége a hún eredetű bolgár Dulo-nemzetség leánya volt. Ebből hagyomány szerint nem lehetetlen, hogy ez a Dulo a hún királyoknak, talán Attilának egyik leszármazottja volt. Ezek a türk származású onugorok azután hódítottak meg egy finnugor népet és vették fel ennek a népesebb népnek nyelvét, ellenben megtartották a maguk szokásait és kultúráját. A hagyomány és a történelem Mindezeknek alapján Császár Elemér most könyvében megállapítja, hogy a magyarság a XIII. századtól kezdve kimutathatólag hitt a hún eredetben. Hogy már a XI. században, Szent László korában, a Gesta Hungarorum feljegyezte ezt a tudatot, hogy a Gesta írója ezt a hagyományt nem meríthette másból, mint magyar népi forrásból és hogy ez a hagyomány a magyar népnél apáról fiúra szálló szellemi tulajdon volt és azt a magyarság keletről hozta, még pedig, mint a hún származás, vagy hún kapcsolat örökségét. Császár Elemér szerint tehát a keleten nomád életet élő harcos magyarság ajkán már éltek történeti tárgyú elbeszélések a magyar nemzet eredetéről, arról a nőrablásról, amely mintegy megvetette az új nép alapját, két nagy királyáról, Magyarról, akitől apai és Attiláról,, akitől anyai ágon származott a nép uralkodónemzetsége, az Árpádok. Császár Elemér szerint tehát a magyarokká lett onugoroknak voltak mondáik, olyan ősmondáik, amelyek 3 nemzet eredetét és legendás hősüknek, Attilának emlékét örökítették meg. A magyarságnak eszerint már a honfoglalás előtt voltak történeti tárgya és a hánság életével kapcsolatos elbeszéléseik. A székelyek eredete A hún-magyar kérdéssel kapcsolatos a székelyek eredetének kérdése, is, s Hómart Bálint nemcsak ebben a könyvében, de A székelyek eredete című tanulmányában is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A hagyomány szerint a székelyek hún-utódok és Hómant most megállapítja, hogy a székelyek valóban legrégibb lakói, hazánknak, s kétségtelennek, tartja, hogy, , legkésőbben,. a honfoglaló magyarokkal jöttek be.Erdélybe, de Valószínűleg már korábban is ott éltek. Hóman szerint a székely nép talán egy, az avar birodalom bukása után Magyarország területén maradt, s talán már ekkor Erdély hegyei közé húzódott hán, avar vagy talán egy, az avar áradattal idesodródott ohugor, vagyis magyar törzs. A magyarok rokonai Mindezek az elméletek, amelyeket Gombáci Zoltán, Hóman Bálint és Császár Elemér felállítanak, mindenesetre igen jelentősek a magyar tudomány szempontjából és a magyarság eredete megoldásának problémáját közelebb vitték a célhoz. Annyi ma már bizonyos, hogy a nyelvrokonságon kívül a finn-magyar néprokonság gondolata ma már a tudományos világ előtt megbukott és hogy a mai magyar tudományos meggyőződés éppen a hún-magyar azonosság elve alapján a magyarságot kétségtelenül türk népnek tartja, vagyis a legteljesebb mértékben igazolja Vámbéry Ármin elméletét. Míg tehát a magyar nyelvi rokonság a finn-ugor népek nyelvéhez köti a magyarságot, addig a faji rokonság szerint a magyarságnak rokonai egyfelől a ma is Közép-Ázsiában élő türk népek, a kirgizek, özbégek, karakalpák, türkmének, jakutok, tarancsik, ujgurok, továbbá a szibériai tatárok, baskírok, csuvasok és az iráni asserbajcsánok, másfelől pedig, mint nyugati ág, az ozmánok, illetőleg a mai törökök. Hogy ezeknek a népeknek körülbelül kétezer évvel ezelőtt mi volt a szervezetük, arról leginkább japán és kínai hagyományok szólnak, amelyek szerint ezek a türk népek Krisztus után körülbelül az első században egészen Koreáig eljutottak és a Sárga-tengerig hadakoztak. Bizonyos, hogy később a kínaiakkal szemben hosszú és évszázados küzdelmeikben alulmaradtak és ekkor fordultak nyugat felé. Ennek a nyugati útnak első nagy sikere Attila előretörése volt, a második pedig a magyarok bejövetele. _________ ibj.) Csütörtök Az Havas-ügynökség Bécsben fiókot állít. Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Az Havas-ügynökség elhatározta, hogy Bécsben fiókot állít fel, ami által Ausztria és Franciaország közt akarja tökéletesebbé tenni a hírszolgálati ellátást. Kumini