Világ, 1926. április (17. évfolyam, 67-90. szám)

1926-04-01 / 67. szám

Csütörtök Május végén választ Románia ! (A Világ bukaresti tudósítójától.) Május huszonötödikén választ Románia. Az Ave­­rescu-kormánynak kinevezése után az volt első lépése, hogy publikálta a választások határidejét és közhírre tétette azt is, hogy a legközelebbi időben manifesztumban összefoglalt, teljesen kidolgozott program­ban fogja ismertetni céljait, terveit és azo­kat az eszközöket, amelyekkel céljait meg akarja valósítani. Kétségtelen az, hogy az új Averescu-kormányt, helyesebben Averescu tábornok megbízását nem fogadták általá­nos rokonszenvvel, a kormány­névsor publi­kálása után azonban a hangulat általában igen erősen megváltozott az új kormány javára. Nem hivatalos, de jól informált körökből vett információink szerint ugyanis azok az aggodalmak, amelyekkel úgy az erdélyi ma­gyarság, mint általában Románia szabad­elvű közönsége az új kormányt fogadta, nem voltak teljesen indokoltak. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Averescu tábor­nok teljesen átfogó és általános, tehát ter­mészetszerűleg liberális színű politikát óhajt folytatni és mindenképpen közeledni fog az erdélyi magyar párthoz, mellyel a kooperációt teljesen az annak idején meg­kötött csúcsai paktum értelmében fogja ke­resztülvinni. A Bratianu-kormány kormányzásának utolsó idejében tudvalévően ezt az erdélyi magyar párttal kötött megállapodást a maga részéről felbontotta és így mindazok a ked­vezések, melyeket a paktum a romániai magyarságra jelentett volna, illuzóriusak maradnak, ha a Bratianu-kormány to­vábbra is megmarad az ország élén. Az Ave­­rescu-kormány már most gondoskodott arról, hogy köztudomásra jusson közeledése az erdélyi magyarsághoz és ennek első lé­pése a csúcsai paktum érvényességének megerősítése. Ami természetesen azt jelenti, hogy mind­azokat a helyeket, melyeket a paktum a parlamentben és általában a közigazgatás­ban biztosít a magyarságnak, a magyarság képviselői valóban meg is fogják kapni, sőt az sincsen kizárva, hogy az Averescu-kor­­mány még további engedményekig is el­megy, tekintve, hogy kormányzatát, az eddigi jelek szerint, egészen széles alapokra óhajtja fektetni és kiküszöbölni a belső politikából annak az irritációs anyagnak nagy részét, melyet a kisebbségi kérdésnek antiliberális kezelése jelentett. Gazdasági szempontok Lapelato kolozsvári bankigazgatónak a kormányban való részvételéhez általában komoly gazdasági reményeket fűznek. Lape­lato esztendők óta nagy és komoly pénzügyi munkásságot fejt ki és évek során át kikül­döttje volt Romániának az összes likvidációs tárgyalásokon, így többek között Portorose­­ban és Rómában is. A román valuta meg­erősítése elsősorban szerepel a kormány gazdasági programpontjai között és termé­szetes, hogy az ország financiális körei foko­zott érdeklődéssel várják azokat a részletes terveket, amelyeket a pénzügyi kormány a közeli napokban ismertetni fog. Ez a gazdasági program valószínűleg nem csekély szerepet fog játszani a tavaszi vá­lasztásokon, mert bár kétségtelen, hogy Románia gazdasági helyzete általában véve nem rossz, mégis erős föllendülést, a keres­kedelemnek és iparnak jelentős megizmoso­dását várják Románia gazdasági körei már régen egy olyan kormányzati rendszertől, amely erős kézzel véget vet a korrupciónak és a szabad versenyt, a szabad versennyel együtt pedig a szabad érvényesülést teore­tikus dogmákból a realitások és lehetőségek ösvényére vezeti. Valószínűnek tartják, hogy a pártkeretek is meglehetős változásokon fognak átesni a májusi választásoknál. Az Averescu veze­tése alatt álló néppárt ugyanis a nemzeti pártnak egy frakcióját máris megnyerte ma­gának és most azt várják, hogy a paraszt­párt Madgearu körül csoportosult szárnya szintén disszidál és csatlakozik Averescu tábornokhoz, aki ilyenformán igen erős "esélyekkel veszi föl a választási küzdelmet. , Konszolidáció A korrupció kiirtása és a külföldi tőké­nek bizonyos mértékig való bevonása az ország hiteléletébe, gazdasági téren már mutatja, hogy az új kormány konszolidá­cióra törekszik. Ez áll úgy a belpolitikában természetesen, mint a külpolitikában. In­­formásom szerint a liberális szellemű törvé­nyeket a kormány nemcsak megtartani akarja, de az egész vonalon meg is erősí­teni, ami természetesen igen fontos előnyö­ket jelent a romániai magyarság számára. A belső rend megszilárdítása valószínűleg végét fogja jelenteni az eddig Romániában sem ismeretlen antiszemita egyéni akcióik­nak és a belső­ konszolidációs munka után az Averescu-kormány teljes erejével a kül­politika mutatkozó problémái felé fordul. Ebben a tekintetben még nincsenek infor­­mációim, de úgy hírlik, hogy nagyobb vál­tozások Románia külpolitikájában egyelő­re nem lesznek, mindössze annyi, hogy a mai szövetségeseivel való viszony ápolásán és megtartásán túl az Averescu-kormány állam 1 VILÁG VILÁG húsvéti száma esemény lesz Jában békés és megértő középeurópai poli­tikát akar hozni Romániának. Kétségtelen, hogy ez is egyike azoknak a programpontoknak, amelyek szintén emelik a kormány kilátásait a választásokra. Itteni körökben már most is számítanak arra, hogy a két pártfrakció csatlakozásán kívül a kormány pártja további bővülésre is szá­míthat, mert ha a választási küzdelmek be­vezető fázisai már előrevetik a kormány­­többség árnyékát, úgy azok a pártcsoportok is, amelyeket a kormánytól tulajdonképpen áthidalhatatlan ellentétek nem választanak el, szintén csatlakozni fognak hozzá. A községi választások általában megmu­tatták, hogy Brati­anuék népszerűsége igen leolvadt, úgyhogy általában őket nem tart­ják komoly és nehéz ellenfélnek. A többi pártokban viszont hiányoznak azok az egyéniségek, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy az Averescu-kormánnyal — amennyiben addig programjának egy részét is sikerül beváltania — a siker reményével vehetnék föl a küzdelmet. Bethlen István városának közgyűlése egyhangúan elutasította a Világ betiltását célzó javaslatot Hódmezővásárhelyről jelenti a Világ tu­dósítója. Székesfehérvár törvényhatósági bizottsága, amint ismeretes, nemrégiben olyan határozatot hozott, amely méltó meg­ütközést kellett nemcsak az országban, ha­nem a külföldön is. Azt követelte Székes­­fehérvár közgyűlése, hogy a kormány tiltsa be a Világ­ot, mivel a Világ fújta föl a frankhamisítás ügyét és ez az egyetlen lap, amely az elszakított területekre jár. A szé­kesfehérvári határozatot közölték a többi városok törvényhatóságaival is. A felszólí­­tásra azonban az a város adta meg elsőnek a méltó választ, amely Bethlen miniszterelnö­köt választotta meg képviselőjéül. Hódmezővásárhely törvényhatósági bi­­­zottsága ma délelőtt tartotta meg Soós István polgármester elnöklete alatt már­ciusi rendes közgyűlését, amelynek tárgy­­sorozatán szerepelt a székesfehérvári hatá­rozatból származó és ezzel teljesen meg­egyező baranyai körirat. A hódmezővásár­helyi közgyűlés a város tanácsának javaslatára egy­hangúan és minden vita nélkül kimon­dotta, hogy napirendre tér a körirat fölött, nem intéz fölterjesztést a kor­mányhoz a Világ betiltása érdekében és nem kívánja a Világ betiltását, mert híve a sajtószabadságnak és mert a frankügy tisztázását rábízza a törvényes szervekre, az igazságszolgáltatás és a törvényhozás fórumaira. Megegyeztek a magyar—amerikai filmkérdésben ? (A Világ tudósítójától.) Abban a hónapok óta tartó háborúskodásban, mely a Ma­gyarországon affiliált filmérdekeltségek és a magyar kormány filmképviselete, a Filmalap között tört ki, ma, értesülésünk szerint, olyan közeledés történt, mely közeli lehető­ségét adja a békés megegyezésnek. Amerika 4500 koronát ajánl filmméterenként Mrs. Lowry, az amerikai filmvállalatok főmegbízottja és a Filmalap között ma, — mondja informátorunk, — olyan elvi meg­egyezés történt, melyet­­az egész kérdés komplexumának rendezése kell, hogy köves­sen, még­pedig a legrövidebb idő alatt. A megegyezés alapja, hogy Amerika ugyan nem kötelezi magát az eredetileg kívánt kompen­zációs filmek Magyarországra szállítására, el­lenben hajlandó a filmrendeletben prelimi­­nált háromezer korona helyett az általuk be­hozott filmek minden métere után négyezer­ötszáz korona cenzúradíjat fizetni. A tárgya­lások folyamán egyébként a további vitás pontoknál is sikerült annyira kiküszöbölni az ellentéteket, ami jogos reményt nyújt arra, hogy most már az amerikai filmválla­latok is lemondanak a magyar filmpiac boj­kottjáról, viszont a magyar filmgyártás megindulásának út­jából is elháríthatók lesz­nek a legnagyobb akadályok. Az Ufa világpiacot ígér a magyar filmnek A magyar filmgyártás megindulásának le­hetőségét egyengetik egyébként azok az aján­latok is, melyeket a két berlini filmvállalat: az Ufa és a Phöbus tettek a Filmalapnak. Az Ufa-cég ajánlatát Ostermayer Péter, müncheni filmgyáros adta át írásban a Film­­alapnak. Az Ufa-cég — így szól Ostermayer Péter ajánlata — hajlandó Budapesten egy­előre egy világfilmet gyártani, melyet az egész világra kiterjedő saját kölcsönzői út­ján akar a külföldön elhelyezni, beleértve Amerikát is. Kötelezi magát az Ufa-vállalat, hogy ezt a magyar filmet összes elsőhetes filmszínházaiban, melyeknek a száma jóval meghaladja a százat, előadatja. Továbbá kö­telezettséget vállal, hogy a Filmalaptól köl­csönkért harmincezer dollárt teljes összegé­ben visszafizeti és pedig a kölcsönösszeg fe­lét a negatívok leszállításakor, az összeg másik felét pedig nyolchavi egyenlő részle­tekben. Az Ufa ajánlata garantálja, hogy a németországi elhelyezésből minimálisan har­mincezer dollár lesz a bevétel és a Film­­alapnak haszonrészesedés címén biztosítja a magyarországi kihasznosításból eredő jö­vedelemnek akkora hányadát, mely körül­belül megfelel a befektetett tőke 25 százalé­kának. Amennyiben a film előállítása 30.000 dollárnál többe kerülne, ezt az összeget Ostermayer a sajátjából pótolja, s erre fe­dezetül hajlandó ötezer dollárt készpénzben letétbe helyezni. Az Ufa ajánlata világpiacot ígér a magyar filmnek és az a szándéka, hogy elsőnek egy klasszikus magyar írónak világszerte­­ismert művét viszi vászonra. A Phöbus ajánlata A Phöbus, német filmgyár főmegbízottja, Kirchner igazgató útján huszonötezer dollárt kér a Film­alaptól és ezért az összegért ugyan­csak egy magyar film előállítását ígéri, egyelőre a megfilmesítendő mű megnevezése nélküli. A világpiacot a Phöbus-gyár is garan­tálja a magyar filmnek, de, mert csak tizen­hat filmszínháza sem, tehát csak tizenhat színházban. Természetes, hogy a kölcsön­összeg teljes visszafizetésére a Phöbus is kö­telezi magát, de ennek a visszafizetésnek csak a film elhelyezése után az egész világpiacon­­ tehet eleget. Ezenkívül­ haszonrészesedés helyett a Phöbus ajánlata kamatot helyez ki­látásba a Fidnaillapnak. Erről a két ajánlatról tárgyaltak ma a Fi­rma­lapnál, mely azonban mindaddig nem dönt egyik ajánlat fölött sem, amíg az Alap­­tól bekért tárgyi biztosítékokat az ajánlatte­vők benyújtják. A főváros maga akarja fölépíteni az elektromos centrálét Mint ismeretes, hónapokkal ezelőtt egy külföldi tőkéscsoport ajánlatot nyújtott be a fővároshoz, amelyben koncessziót kért a tervezett központi áramfejlesztő telep meg­építésére. Az ajánlatot Szakértőknek adta ki tanulmányozás végett a főváros s most tár­gyalja azt az Elektromos Művek igazgató­sága is. Értesülésünk szerint az Elektromos Művek igazgatóságának véleménye az aján­lat elfogadása ellen szól. Az igazgatóság javasolni fogja a fővárosnak, hogy az elektromos centrálét maga a város építse meg. Május folyamán különben az ajánlatot a világítási, a pénzügyi bizottság és a köz­gyűlés elé terjesztik, amely fórumokon fog­ják eldönteni annak sorsát. Fizessen elő a VILÁG-ra és ingyen biztosította lakását száz millióra tűzkár ellen. ! r 1926 április T. 3 Mamumm/^rr '■ ■ ^ " áHiftiHV film— Kitelepítik a Rókus-kórh­ázat (A Világ tudósítójától.) A főváros beruhá-f­zási programjának egyik legérdekesebb pontja a Rókus-kórház kitelepítése. A Tisza Kálmán téren, a régi gázgyár telkén akarják felépíteni az új Rókust. A Rókus-kórház ki­telepítésének gondolatát bizonyára mindenki nagy örömmel fogadja, mert ez a kórház­kaszárnya csakugyan nem való a város leg­zajosabb, legforgalmasabb utcájába. Az az érdekes, hogy a Rókus-kórház­a­t legalább ötven esztendő óta akarják kitelepíteni, de ezzel az ormótlan, nagy sárga házzal nem­csak az emberek és a hatóságok nem bír­nak, hanem az idő sem. Ezelőtt huszonöt évvel, amikor napi témája volt a lapoknak a Rókus-kórház kitelepítése, egy sereg em­ber, akinek nem volt egyéb dolga, azzal töl­tötte az időt, hogy ötleteiket talált ki: mit lehetne a Rókus­­ helyébe építeni. A Rókus-kórház ki­telepítési problémája ép olyan régi és ép olyan krónikus, mint a nyugati pályaudvar kihelyezésének az esz­méje, amely pontos időközökben állandóan mindig újra felmerül, de már nem hisz neki senki. Mikor a kiállítás idején a német csá­szár ellátogatott Budapestre, egyszer maga Ferenc József, az öreg király is észrevette, hogy az öreg Rókus ott éktelenkedik a Ke­repesi út közepén. Nyilván Vilmos császár szólott neki, hogy micsoda ez a nagy sárga ház. Elég az hozzá, hogy Ferenc József kissé malíciózus hangon kérdezte meg Buda­pest polgármesterétől, mikor a főváros de­­putációja nála járt, hogy mi lesz már ezzel a nagy épülettel, miikor bontják le? Akkori­ban mindenki biztosra vette, hogy végre­­valahára csakugyan lebontják az öreg Ró­­kust. Rengeteg tervet eszeltek ki az új Ró­­kusról és plánumot készítettek arról is, hogy a Rókus mai helyén építik föl Budapest köz­ponti pályaudvarát. Azt tervezték, hogy a város határából a föld alatt hoznák be a Rókusig a vonatokat. Gyönyörű terv volt, csak az volt a baj, hogy sokba került, és ilyen fontos dolgokra már akkor sem volt az országnak pénze. A tervet aztán lassacskán belepte a por, és miközben nemzedékek jöttek, n­em­­zed­ékek mentek, miközben or­szágok és intézmények pusztultak el: a Rókus áll ma is a régi helyén, mint a Sión hegye, és az ördög sem bír vele. Külön szervezetet alakítanak a nyugdíjasok (A Világ tudósítójától.) A nyugdíjvalorizá­ciós törvényjavaslat ügyében a pénzügyminisz­ter hétfőn ankétra hívta egybe az érdekelteket. Az ankéton azonban a felek között nem történt közeledés, mivel a pénzügyminiszter elvi állás­pontjából nem engedett és kijelentette, hogy az aranymérleg-kulcs bázist fentartja. Az ankéton az alkalmazott­ érdekeltségek részéről ellenérvül elhangzott egy másik bázis­terv is, mely a vál­lalati jövedelmet javasolta a nyugdíj alapjául. A nyugdíjas alkalmazottak nagy többségének felfogása szerint azonban mindkét javaslat hely­telen alapból indul ki. A nyugdíjasok ugyanis úgy tartják, hogy a nyugdíj alapja kétoldalú szerződés kell, hogy legyen­ a nyugdíjszabályzat, melyet a vállalat köt meg tisztviselőjével. Ebben a szerződésben ugyanis a tisztviselő nyugdíja kétféle garanciával biztosíttatik: a vállalat és a nyugdíjintézet garanciájával. A nyugdíjasok úgy tartják, hogy a kormánynak nem a pénz­ügyminiszterre, hanem az igazságügyminiszterre kellett volna bízni a kérdés megoldását. Véle­ményük szerint az igazságügyminiszter lenne illetékes arra, hogy javaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé, hogy az eddigi hosszadalmas bírói eljárás helyébe kettős fórumú nyugdíjbíró­ságot állítsanak föl. Az első­ fórumot a törvény­szék, a másodikat a Kúria tanácsából, amelyek­ben a nyugdíjasok és munkaadók egyaránt kép­viselve lennének. Ezeknek a követeléseknek ér­vényesítésére a nyugdíjasok körében mozgalom indult meg, hogy a nyugdíjra jogosult tisztvise­lőket minden más tisztviselő-szervezettől külön­álló szervezetbe tömörítsék. A megalakítandó szervezet a Nyugdíjas Magánalkalmazottak Or­szágos Szövetsége címet veszi föl és a szövetség megalakításának kezdeményezői ez úton hívják föl a nyugdíjas tisztviselőket, magánalkalma­zottakat, altiszteket és özvegyeket, hogy csatla­kozásukat naponta 3—5 óra között jelentsék be az István király­ szállóban. Lefoglalták az ír köztársasági párt titkos munícióraktárát Dublinből jelentik. Az ír fővárosban a rendőrség ma délben hatalmas muníció­­készleteket foglalt le, amelyeket az ír köz­­társasági párt hívei halmoztak fel már hó­napok óta. A rendőrség emberei bizalmas értesülések alapján a külváros egyik utcá­­jának épületét teljesen körülzárták, majd lehatoltak a pincébe, ahol először is renge­teg röpiratot találtak. A pincében nagy­mennyiségű robbanóanyagra, 300 bombára, 10.000 gyutacsra, számos fegyverre és revol­verre bukkantak. A rendőrség a délután fo­lyamán többeket letartóztatott. A letartózta­tottak neveit egyelőre nem köztik, állítólag azonban az ír köztársasági párt úgyszólván valamennyi vezető politikusa kompromis­­álva van.

Next