Világ, 1948. január (776-800. szám)

1948-01-01 / 776. szám

Karáéy Kaíaíin életregénye ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■HHBPWRBHflMHHHBBMMaHnBHRHHBHMMHHMHHHBBnHBaHBBaHHMMHHHHHHflHBHHMraMMBSWIIi. llJRBHBOTeMBHHHMMRHMBPlCKMVHMPMr « 5. SZÁM * ÁRA 40 FILLÉR Főfzerkesttő SUPKA GÉZA DR. 1948 JANUÁR 1 * CSÜTÖRTÖK rendelet a közalkalmazottak illetményéről (k lesz a nyolcmillió dollár 7 Apostol esztendeje »­n.) A dolgok nem, már­tizenötödikevel, » meg , nem in 1848-cal kezuou­­ira el is tekintünk az es parasztforradalmaktól áz ezek komoly intékei­­, szolgálták a nemes urak fára —, magát a magyar, it már előzetesen jól fel­toltak Eötvös József re­­ei: az 1845-ben megjelent falu jegyzeje«, amely a vinyaörök Viola­ jobbágy írójában tükröt tartott a negyes urak lelkiismerete s aztán a 48 februárjában jelent másik regény, a­gyarország 1514-ben me­ly a Dózsa-lázadán rém­it vetítette a nemes urak A?__urak hft akarták a. tanulhattak volna ,­ a két irodalmi mementó­n de nem akarták , így a vári, párisi forradalom kissé váratlanul süvöl­­bele a pozsonyi rendi ősbe. Immár, túl hosszú­­, több mint három év­ije tartott a Metternich­­lélekölő csend, semhogy rak valami komoly vár­­sban hittek volna. Persze is akartak hinni, mert ■n ez a változás nem hoz­­tt mást, mint az eddigi ilis birtokviszonyok át­­írását, éspedig a nemesi hátrányára a­zt, ha becsületesen akar, historiát mondani, nyil­­t kel tárnunk, s meg k­ell őszintén mondanunk: a pozsonyi rendi gyűlésnek sem kormánypártja, sem ellenzéke egy pillanatig sem gondolt arra, hogy a srázis felől ciklon sebességgel kelet felé törő forradalmi vihar az egész m­a­­gyar rendiség épületét ráz­hatná meg. Pozsonyban még az ellenzékiek — Batthyány, Kossuth, Beák — is legföljebb csak nacionalista rezsimválto­­zásra gondoltak: az osztrák k­a­m­a­r­il­­­a- uraimat, Metter­­nichhel, Zsófia főhercegnővel együtt elsöpri a felfordulás, a aztán Magyarországon, most már magyar urakkal az élen, tovább folydogál a rendi élet. Hogy az 1848-as földcsu­szamlás alatt komoly szociális forradalom tüze dohog, arra abban a percentben Pozsony­ban senki sem akart gondolni. Az egyetlen ember, aki a kezdet kezdetétől fogva tisztá­ban volt vele, hogy itt nem­csak arról van szó, melyik garnitúra tartsa a kezében a dolgok gyeplőszárát. Petőfi volt, a 25 esztendős poéta, aki számára a Múzeum-kerti 12 pont közül a 6. és a 7. — a közös teherviselés és az úrbéri terhek megszüntetése — volt a legfontosabb. A többi köve­telés eszköz, politikai fegyver volt csupán a két létparancs diadalához. Petőfi nyíltan, köntörfala­zás nélkül beszélt: Dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanúságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja. Azért a víz az úr! »Azért a víz az úr« — apo­­kauptikus fenyegetés,­ amely meg idejében e­rre téríthette vonla a pozsonyi patopárokat. A szó elhangzott, s a po­zsonyi rendek, majd pedig az ugyanazon nemes urak meg­választásával egy begy­ült pesti »népkép­viselet« egyebet sem tett, mint megrizaboltálta « szóét, átalakulást. Valami párat­ vaksággal egysze­rűen » magyar radikalizmus vigécein­ ki titulálták azokat a pesti fiatalokat, akik az eddigi társadalmi egyensúly megváltoztatásáért lelkesül­tek, sőt Pozsonyból kemény hangon üzenetet küldtek Pest­re. »Reményiem, Pest méltá­nyolni fogja ama kijelentése­met, hogy én Pestet ugyan az ország szívének tartom, de mint törvényhozó utána nem indulok. Remény­em, hogy e nemzet elég erős és hatalmas eltiporni mindenkit, minden egyest, minden kasztot s egyes municipiumokat, amelyeknek gondolatába jö­hetne ellenszegülni!« A »népképviselet« és a for­radalom útja kettévált. A tra­gédiát, amely a nemzetre azért fakadt, mert a nemesi rend a maga osztályérdekeit elébe helyezte a népmilliók érdekei­nek, valósággal szűkölve érezte fel előre a 25 esztendős bukott képviselőjelölt és kiér­demesült vidéki ripacs: Petőfi. Ebből a kétségbeesett tehe­tetlenségéből fakadt fel .Az Apostol, amely — eposz lété­re — Petőfinek leglíraibb, te­hát legalanyibb megnyilato­zása. A Szilveszter-napi született költő itt a társadal­mi forradalom élharcosának mutatkozik be, aki egy évszá­zaddal — vagy még többel? — megelőzi a saját magyar korát. Bizonyos az, hogy a 48-a­s forradalomnak a gondolata ebb­en a költeményben teljese­dett ki a legmerészebben. A mögötte zúgó gondolatvilág lehetett volna a magyar szo­ciális átalakulásnak evangé­liumává. Hogy ez a folyamat nem ment végbe a magyar lelkek­ben, s hogy a 48-as forrada­lom a rákövetkező évben egy gesztusnak gyönyörű, de eleve sikertelenségre ítélt roman­tikus szabadságharcba torkol­lott bele, ez a 48-as magyar, forradalomnak külön tragé-­­ diája.­­ A magyarországi zsidóság Nyugatra hurcolt vagyoná­nak visszaszerzése érdekében a napokban újabb akció in­dult meg. 1944. március 19-e után a bankszéfekben lévő zsidó ér­tékeket lefoglalták és később mind ezeket, mind a nyilasok rabolta ékszereket, aranyat, ezüstöt, szőny­egeget, képeket és szőrméket 44 vagonba zsú­folták össze és Toldy Árpád csendőrőrnagy vezetésével Brennbergbányára vitték. Utólagos megállapítás sze­rint mintegy 100 láda aranyat hurcoltak ki s a ládák átlagos súlya 30—10 kiló volt. Ezen­kívül a vonaton volt 8 láda brilliáns. Szálasi utasítására Brenn­­bergbányáról Nyugatra irá­nyították a vonatot, Bischofs­hofen és Werfen között, az úgynevezett werfeni algái­ban. rejtették el. Toldy 50 ládája Ekkor már Tirol felől köze­ledtek a francia csapatok, Salzburg és München irá­nyából pedig az amerikai hadsereg. Toldy Árpád csend­­őrőrnagy 50 láda aranyat két teherautóra rakatott és Tirol­ban elásatta az elrablott kin­cseknek ezt a részét. A francia és amerikai meg­­szóz­ó­­30 a­utók egyidőben ér­­slagútba. ZZOki­,­diesebb rész, így a nyolc láda brilliáns, francia kézre került. A vonat másik répét az amerikaiak Salz­burgban beraktározták. A franciák kezére került éksze­rek Innsbruckba jutottak. Ugyancsak Innsbruckban tartózkodott már ekkor Toldy Árpád csendőrőrnagy és egé­szen a múlt év közepéig jól élt az egyik innsbrucki szál­lodában. Tavaly ősszel azután­­ Toldy Árpádnak nyoma­­ veszett, a hírek szerint sikerült Dél­­amerikába kijutnia. Időközben egy feljelentés alapján a francia katonai hatóságok megtalálták azt az ötven láda­­ aranyat, amelyet Toldy Árpád rejtett el. Két bizottság nézeteltérése A károsultak természetesen érdeklődni kezdtek, hogy a Nyugatra hurcolt vagyont hogyan kaphatnák vissza. Hosszú ideig tartott, amíg megállapították, hogy az ék­szervonat kincsesládái hova kerültek? Később létrehozták azt az alapot, amelyből a ki­fosztott zsidóknak kártalaní­tást kell juttatni. Ennek az alapnak kellene megkapnia a még ma is Nyugaton lévő magyarországi zsidó kincse­ket­ , a rendkívül­­ nagy értékek visszaszerzése elé azonban különböző, súlyos aka­dályok tornyosultak. A közelmúltban a pénzügy­miniszter 12 tagú különbizott­ságot alakított a zsidó javak visszahozatalára. A Világ munkatársa beszélt dr. Reiner Imrével, a bizottság elnökével, aki a nehézségekről a követ­kezőket mondotta: — A zsidó javak visszahoza­­tali bizottsága állandó érint­kezésben volt az amerikai és a franca kormánnyal. Már javában folyt a levelezés, amikor meglepetésszerűen az UNO kebelében működő menekültügyi bizottság úgy döntött, hogy:A Nyugatra hurcolt ma­gyar zsidó javakat egy­­ alapba utalja. Az alap felett a Jewish Agency és a Joint közösen rendelkezik. Az alapba került mindaz az érték is, amelyet a németek semle­­geg országokban helyeztek el. Az UNO menekültügyi bizott­ságának döntése szerint — ebben a bizottságban Amer Anglia, Franciaország, Boszlávia és Csehszláv képviselői foglaltak helye az alap vagyonát azokna üldözötteknek felsegélyezé­sen­ fordítani, akik bármi­­ oknál fogva nem térnek vissza ha­jukba. A Magyarországról ki ... colt ki-msek 90*A-a r.,­ említett két zsidó intéző rendelkezik. K­é a kincs? — A magyar zsidó ér képviseletek ezzel szemben'-' az álláspontjukat hangó­ják, hogy a magyar zsid­ó» vagyona felett csak a magyar zsidói, ■ rendelkezhetik. Mindent elkövetünk ti « hogy a kifosztottak ismé­szeteik és egyéb v­agyon­nyaik­ birtokába juss­a­n a közeljövőben szándékon van Innsbruckba utazni,­­ a helyszínen folytassak gyalásokat Értesülésünk szerint a feni alagút vonatának ér közül néhány láda eltánt eredeti leltár a visszahoz bizottság rendelkezésére viszont nincs még ponto­s mutatás arról, h­ogy m­­­érték.kerültek a franc­­milyen értékek az angol patok kezére, így a vitás­­ értéke pontosan meg­állapítható, de becslés­re mintegy 8 millió dollárt érnek a brilliáns-, az ezüst-, szőrme-, szőnyeg képkincsek. Pokola Győr értékű arany és brilliáns, melyet a magyar zsidóktól raboltak e Lapzártakor érkezett: A franciák visszaadják a lefoglalt javakat A francia kormányhatósá­gokkal a magyar hazahozatali kormánybiztosság hó­na­pik óta tárgyalásokat folytat Német­ország és Ausztria francia megszállási zónájában, vala­mint Franciaország területén­­ lévő magyar javak vissza­­­­adásának ügyében. A mi­nisz- t terelnökségről szerdán délben azt a felvilágosítást kap Világ munkatársa, hogy tárgyalások eredményhez vettek, mert a francia­­­ságok hivatalosan ért°síte a magyar kormányt, a Németország és Ansz francia megszállási zónájáén lévő­­ magyar zsidójavakat Ma- 1

Next