Világesemények Dióhéjban, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Állványerdő veszi körül a spanyol parlament, a Cortes épületét Madridban. Karcsú daruk nyújtogatják gémjüket, időnként néhány csepp malter hull a portások díszegyenruhájára, amely egy tábornokéval vetekszik. Még a főkaput őrző bronzoroszlánok mancsa alatti gömböt is kicserélték ... S talán ennél is nagyobb igyekezettel folyik a belső „tatarozás”, hogy az elavult és túlhaladott intézményeket valamennyire hozzáigazítsák a korszellemhez. Az elmúlt év végén látott napvilágot a spanyol fővárosban a Ley Organica del Estado, az új államszervezési törvény. Maga Franco tábornok terjesztette elő, miután megfelelően színpadias körülmények között, a katonai egységek tisztelgése közepette bevonult a festékszagú parlamenti épületbe. Mi is a lényege az államreformnak? 1. A király nélküli monarchia államfője továbbra is Franco tábornok marad, aki egyúttal a fegyveres erők parancsnoka is. Egyelőre nem jelölték ki a jövőbeni királyt sem, arra csak a jelenlegi államfő halála után kerülhet sor. 2. A királyi tanácsot a jelenlegi tizennégyről húsztagúra bővítik, hat tagot ezután választanak. Ez dönt majd, bonyolult folyamattal, a trón várományosáról. 3. Kibővítették a Nemzeti Nagytanácsot is, amely ötven választott és negyvenhat kinevezett tagból áll majd. Ez irányítja a Nemzeti Mozgalomnak átkeresztelt falangista szervezetet, és — idézzük — „a falangista elvek keretében biztosítja a nézetek lehetséges szembeállítását”. 4. Új tisztség kerül majd betöltésre: a miniszterelnöki poszt. Három jelöltet állítanak, akik közül Franco választja ki a kormányfőt, ötévi időtartamra. 5. A parlament hatszázhat tagja közül a jövőben százat választani fognak, eddig ugyanis valamennyit kinevezték. Választójoguk azonban csak a huszonegy éven felüli családfőknek lehet. Amnesztia-törvény - ellentmondásokkal Vajúdtak a hegyek - s szültek egy egeret. A tömör áttekintés is megmutatta, tulajdonképpen milyen keveset jelent az alkotmányreform. Valóban nem más, mint tudatos taktikai húzás a Franco-rezsim homlokzatának átalakítására, elfogadhatóbbá tételére. Hasonlóképpen ítélhetjük meg a többi törvényt is, amelyekről olyan sok szó esik Madridban. Eltörölték a polgárháború óta érvényben levő cenzúrát. Csaknem három évig folyt a vita erről a kérdésről. Előzetes „olvasás” valóban nincs már, de a kinyomott lappéldányok első csomagját az új minisztériumok monstre épülettömbjébe kell vinni, a Generalisszimusz sugárútra, ahol a cikkeket gondos utócenzúrának vetik alá. A legkisebb kisiklás esetén nagy összegű pénzbüntetés, esetleg börtön vár a szerkesztőre, így azután afféle önkéntes cenzúra alakult ki, amely sok tekintetben a korábbinál is szigorúbb. Ha mégis rendellenesség történne, azonnal elkobozzák a lapot, így került zúzdába a legnagyobb madridi lapnak, a monarchista „ABC” egyik számának 192 000 példánya, mert a királyi utódlás kérdéseivel foglalkozott, vagy a ka-