Világesemények Dióhéjban, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1-2. szám

PROGRAM A BÉKÉÉRT A világpolitika nagy szakaszait ál­talában inkább évtizedekkel, mint évekkel mérik. A legutóbbi öt eszten­dőt, a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXIV. és mostani, XXV. kong­resszusa között eltelt időszakot, mégis önálló politikai szakaszként tartják majd számon a nemzetközi enyhülés történetében. Az enyhülés hosszabb időszakon át érlelődő, érvényesülő folyamat. Miért éppen a legutóbbi öt évet emeljük ki belőle? Az 1971—1975. évek megkülönböz­tető sajátossága az volt, hogy a nemzetközi események menetét erő­teljesen befolyásolta az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprog­ram megvalósulása, amely célul tűzte ki a világ politikai légkörének meg­javítását, a nemzetközi kapcsolatok békés átalakítását. Ebben a programban azonban nemcsak a szovjet társadalom szán­dékai fogalmazódtak meg, hanem minden szabadság- és békeszerető nép érdekei is. Ennek a békeprog­ramnak a realitásával még a vezető imperialista köröknek is számolniuk kellett. A program egy-egy konkrét célkitűzése mögött tehát olyan nem­zetközi erők sorakoztak fel, amelyek maguk is érdekeltek voltak a béke és biztonság megszilárdításában, ennél­fogva a Szovjetunióval együtt síkra­­szálltak a világpolitikai helyzet meg­javításáért. Az SZKP és a szovjet ál­lam megfeszített és eredményes tevé­kenysége mellett ebből a helyzetből adódik a program megvalósulásának fél évtizedes kedvező hatása a nem­zetközi kapcsolatok tartalmára, jelle­gére, egész szerkezetére. Hol követhető nyomon ez a ked­vező hatás? A Szovjetunió öt évvel ezelőtt is­mételten kifejezte elszántságát az imperialista agressziók visszaverésére, az imperializmus ellen küzdő népek minden oldalú és önzetlen támoga­tására. Felhívott a függetlenségért, a társadalmi haladásért, a gyarmatosí­tás, a fajüldözés ellen küzdő népek iránti tevékeny szolidaritásra. A sza­vakat tettek követték, s ez a szilárd támasz is szerepet játszott az indo­kínai imperialista agresszió végérvé­nyes vereségében, a háborús veszély indokínai tűzfészkének felszámolásá­ban. De megemlíthetjük azt is, hogy a belső okok mellett a nemzetközi helyzet változása is közrejátszott a portugál gyarmati rendszer, az utolsó gyarmatbirodalom bukásában. A békeprogram nagy erővel kez­deményezte a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kiterjesztését, a fej­lett tőkés országokkal lehetséges kap­csolatok sokoldalú fejlesztését. A szovjet külpolitika kiemelkedő akti­vitásának köszönhető elsősorban a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődé­se, amelyben­­ hivatalos moszkvai Az enyhülés kézzelfoghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teszi. LEONYID BREZSNYEV :

Next