Világesemények Dióhéjban, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1-2. szám
PROGRAM A BÉKÉÉRT A világpolitika nagy szakaszait általában inkább évtizedekkel, mint évekkel mérik. A legutóbbi öt esztendőt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. és mostani, XXV. kongresszusa között eltelt időszakot, mégis önálló politikai szakaszként tartják majd számon a nemzetközi enyhülés történetében. Az enyhülés hosszabb időszakon át érlelődő, érvényesülő folyamat. Miért éppen a legutóbbi öt évet emeljük ki belőle? Az 1971—1975. évek megkülönböztető sajátossága az volt, hogy a nemzetközi események menetét erőteljesen befolyásolta az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósulása, amely célul tűzte ki a világ politikai légkörének megjavítását, a nemzetközi kapcsolatok békés átalakítását. Ebben a programban azonban nemcsak a szovjet társadalom szándékai fogalmazódtak meg, hanem minden szabadság- és békeszerető nép érdekei is. Ennek a békeprogramnak a realitásával még a vezető imperialista köröknek is számolniuk kellett. A program egy-egy konkrét célkitűzése mögött tehát olyan nemzetközi erők sorakoztak fel, amelyek maguk is érdekeltek voltak a béke és biztonság megszilárdításában, ennélfogva a Szovjetunióval együtt síkraszálltak a világpolitikai helyzet megjavításáért. Az SZKP és a szovjet állam megfeszített és eredményes tevékenysége mellett ebből a helyzetből adódik a program megvalósulásának fél évtizedes kedvező hatása a nemzetközi kapcsolatok tartalmára, jellegére, egész szerkezetére. Hol követhető nyomon ez a kedvező hatás? A Szovjetunió öt évvel ezelőtt ismételten kifejezte elszántságát az imperialista agressziók visszaverésére, az imperializmus ellen küzdő népek minden oldalú és önzetlen támogatására. Felhívott a függetlenségért, a társadalmi haladásért, a gyarmatosítás, a fajüldözés ellen küzdő népek iránti tevékeny szolidaritásra. A szavakat tettek követték, s ez a szilárd támasz is szerepet játszott az indokínai imperialista agresszió végérvényes vereségében, a háborús veszély indokínai tűzfészkének felszámolásában. De megemlíthetjük azt is, hogy a belső okok mellett a nemzetközi helyzet változása is közrejátszott a portugál gyarmati rendszer, az utolsó gyarmatbirodalom bukásában. A békeprogram nagy erővel kezdeményezte a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kiterjesztését, a fejlett tőkés országokkal lehetséges kapcsolatok sokoldalú fejlesztését. A szovjet külpolitika kiemelkedő aktivitásának köszönhető elsősorban a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődése, amelyben hivatalos moszkvai Az enyhülés kézzelfoghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teszi. LEONYID BREZSNYEV :