Világesemények Dióhéjban, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1978. november 22—23-án Moszkvában csúcsértekezletet tartottak a Varsói Szerződés tagállamai. Fontos diplomáciai esemény ez, és tapasztalatból tudjuk, hogy a legmagasabb rangú párt- és állami vezetőkből álló Politikai Tanácskozó Testület ülése mindig újabb ösztönzést ad a szocialista külpolitikai aktivitásnak, új kezdeményezéseket tesz, újabb platformot kínál a Varsói Szerződés tagállamai, valamennyi szocialista ország és a jelenkor öszszes haladó erői közötti együttműködésre. A „varsói csúcs” az európai politikai életben kiváltképpen jelentős esemény, mert részletesen értékelte a földrész közelmúltját és a jelenre vonatkozó következtetések levonásával felvázolta a közeli és a távoli jövő tennivalóit. Hét szocialista ország — köztük hazánk — vezető államférfiai Európa elmúlt három és fél esztendejét alapvetően kedvezőnek értékelték. Logikus a feltételezés, hogy ezt a nézetüket az államok közötti kapcsolatok fejlődésének jól ismert eseményeivel (utazások, találkozók stb.) a támasztják alá. Így is történt, de az egyes események az értékelésben folyamattá álltak össze, s abban látták a pozitív irányú változások magyarázatát. Kiindultak a helsinki záróokmányból mint hosszú távú programból, amely elősegítette, hogy ma Európában általánosan elismerik az államok határait és azok sérthetetlenségét, és érvényesülnek a helsinki záróokmány más elvei is. Ez erősítette a kölcsönös megértést a népek között, ami elvezetett a kiegyensúlyozottabb s egyre gazdagabbá és sokrétűbbé váló államközi viszonyokhoz. Az államok politikai kapcsolatainak érezhető gyarapodása visszahatott az európai viszonyokra: nagyobb lett a megértés egymás álláspontja, nézetei és érdekei iránt. Ez tehát az európai enyhülés „titka". De vajon minden ellentmondástól mentes-e ez a folyamat? Sajnos nem! A mérleg pozitív oldalához tartozik, hogy az utóbbi két-három évben Európában feltárultak a kölcsönösen előnyös gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés új lehetőségei, különösen az ipari kooperációban. Megkezdődött az európai környezetvédelmi kongresszus előkészítése és már vizsgálják hasonló találkozók lebonyolításának lehetőségeit a szállítás és az energiatermelés kérdéséről. Bővült a kulturális csere, fejlődtek a kapcsolatok humanitárius területeken is. Ám Európában is aktivizálódtak az imperialista és más reakciós erők. Nyíltan megsértik az államok kapcsolatainak széleskörűen elismert elveit. Akadályozzák a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködést. Ellenséges politikai kampányokat folytatnak a szocialista országok, a kommunista és