Világesemények Dióhéjban, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

a munkáspártok és más haladó, demokratikus erők ellen. Az európai népek biztonságát leginkább azonban az fenyege­ti, hogy a kontinensen még nem sikerült hatékony intézkedése­ket hozni a katonai enyhülés és a leszerelés érdekében. A moszkvai tanácskozáson ennek megfelelően a politikai enyhülés erősítése mellett áll­tak ki, s ennek érdekében szor­galmazták az egységes egészet alkotó helsinki záróokmány meg­valósítását és újabb együttmű­ködési megállapodások megkö­tését. Szükségesnek tartották az államok közötti kapcsolatok fej­lesztését, az 1980-ra tervezett madridi találkozó alapos előké­szítését. A program másik része kü­lönleges jelentőséget tulajdonít az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdéseinek. Ezt bi­zonyítja, hogy a szocialista or­szágok a közép-európai had­erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről szóló bécsi tár­gyalásokon már több alkalom­mal, legutóbb pedig 1978. jú­nius 8-án tettek konstruktív ja­vaslatokat. Ez utóbbiak lényege, hogy a két fél fegyveres erői­nek nagyságát azonos, de az eddiginél jóval alacsonyabb szinten határozzák meg. Nincs olyan fegyverfajta, ame­lyet a mostani tanácskozáson képviselt államok ne lennének készek korlátozni vagy csökken­teni annak az elvnek a szigorú megtartásával, hogy egyik or­szág biztonsága sem szenved­het kárt. Készek a legnagyobb figyelemmel tanulmányozni más államok javaslatait is a katonai enyhülés és a leszerelés kérdé­seiről. Nincs azonban leszerelés köl­csönös bizalom nélkül. Ha egy országnak erőszaktól, támadás­tól kell tartania, nem válik meg fegyvereitől. Ebből kiindulva a szocialista országok újra java­solták: a helsinki tanácskozá­son részt vevő államok vállal­janak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Javasol­ták, hogy a NATO és a Varsói Szerződés ne növelje tagjainak számát, a két fél hadereje ne lépje túl az 50 000-60 000 fős szintet az európai hadgyakor­latokon. Célszerűnek tartották, hogy az összeurópai értekezle­teken egyeztetett bizalomerősí­tő intézkedéseket a Földközi­tenger térségére is kiterjesszék. A Varsói Szerződés tagálla­mai következetesek a tekintet­ben is, hogy változatlanul ké­szek a NATO feloszlatásával egyidőben feloszlatni saját szer­vezetüket is, s első lépésként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezdve, felszá­molják katonai szervezetüket. A Varsói Szerződés tagálla­mai felhívással fordultak Euró­pa államaihoz: „Határozottan elő kell mozdítani a katonai enyhülés ügyét Európában, ha­tékony intézkedéseket kell hoz­ni a katonai szembenállás szintjének csökkentésére az európai kontinensen, valameny­­nyi európai állam egyenlő biz­tonságának figyelembevételé­­ vel." Elérhető-e ez a cél? A moszk­vai csúcs válasza: egyértelműen igen.

Next