Világesemények Dióhéjban, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

N­ovember 14-én államcsínyre ke­rült sor az egyik legstabilabbnak tartott afrikai országban: a csöpp Bissau-Guinea (36 000 négyzetkilo­méter, 800 000 lakos) miniszterel­nöke, Joao Bernardo Vieira meg­döntötte Luiz Cabral köztársasági elnököt. Noha a puccs során mind­össze két ember vesztette életét, következményei jóval súlyosabbak: minden jel arra mutat, hogy vég­érvényesen lekerült a napirendről Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szige­­tek régóta tervezett uniója, és fel­robban a két ország közös pontja, a felszabadító harcot ihlető PAIGC (Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szige­­tek Afrikai Függetlenségi Pártja), amelynek elnöke Aristides Pereira egyben a Zöldfoki-szigetek köztár­saságának elnöke. A jelek arra vallanak, hogy az államcsíny hátterében azok az „időzített aknáik” húzódnak meg, amelyeket még annak idején a por­tugál gyarmatosítók fektettek le, aligha gondolván a jövő fordula­taira. AMILCAR CABRAL ZSENIÁLIS FELISMERÉSE A portugál gyarmatosítók már a 15. század végén megvetették lábu­kat a Zöldfoki-szigeteken (4000 négyzetkilométer, jelenleg 310 000 lakos), majd egy évszázaddal ké­sőbb a mai Bissau-Guineában. Ez a vidék a rabszolgakereskedelem fontos központja lett, s a Zöldfoki­­szigeteket a Bissau-Guineából ide­hurcolt rabszolgákkal népesítették be. Mivel azonban a Zöldfo­ki-szi­getek fontos kereskedelmi-katonai bázissá váltak, afrikai lakosságuk fokozatosan keveredni kezdett, s je­lenleg körülbelül 70 százaléka mu­latt. A portugál gyarmatosítók az afrikai gyarmatok őslakosságát két kategóriára osztották: a mulattok köréből került ki a kisszámú „asz­­szimilált”, aki iskolába járhatott, megtanult portugálul, európai módra öltözködött és alsóbbrendű beosztást kaphatott a gyarmati közigazgatásban. A lakosság túl­nyomó, nem „asszimilált” része szolgáltatta az olcsó munkaerőt, mert a gyarmatosítás szinte utolsó percéig érvényben volt a kényszer­­munka. A portugálok az „asszimiláltak” révén megbízható munkatársakhoz jutottak, mert a mulattok büszkék voltak félfehérségükre és mélysége­sen megvetették a „feketéket”. A bantu lakosok viszont érthető mó­don gyűlölték a nyakukba ültetett fehérmajmoló mulattokat. Amilcar Cabral (apja zöldfoki értelmiségi, anyja guineai), az af­rikai felszabadító harcok egyik­ése- Ibissau guinea­ i

Next