Világgazdaság, 1969. február (1. évfolyam, 22-41. szám)

1969-02-01 / 22. szám

1969. FEBRUÁR 1. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, január 31. :— A rézpiacon délelőtt kissé lanyhult az irányzat, de a délutáni ülésen meglehetősen hirte­len szilárdulás következett be, miután bejelentették, hogy az amerikai Ana­conda vállalat a kikötő­munkások sztrájkja miatt kénytelen korlátozni a finomított réz termelését. A sztrájk miatt ugyanis Chiléből nem érkezett be elegendő nyersréz. A huzaltuskó azonnali ára mintegy 8­2 fonttal, ha­táridős jegyzése 6 fonttal emelkedett a délutáni ülésen. Időközben megszűnt a korábbi kínálat, mert az azonnali felár emelkedése elriasztja a határidős eladókat. Az ónárak irányzata nagyjából tar­tott volt a délelőtti ülésen, délután pe­dig 4­2, illetve 8 fonttal feljebb ment az árszint. Az ólom jegyzéseit tartották az elő­ző nap elért szinten, a délutáni ülésen azonban a réz irányzatának hatására 7­­/1, illetve 5 shhillinggel emelkedtek az árak. A horgany piacán hasonlóan alakult a helyzet, délelőtt tartott, délután emel­kedő volt az irányzat. A piac arra szá­mít, hogy az USA-ban hamarosan eme­lik a horganyárakat. Az ezüst erősen tartott nyitás után kissé lanyhult, mert a piacról még min­dig hiányzik minden ösztönző új fejle­mény. A délutáni ülésen változatlan volt a helyzet, a forgalom zömmel pro­­longációs ügyleteket tükrözött. (Reuter) SZILÁRD IRÁNYZAT A LONDONI ALUMÍNIUMPIACON London, január 31. — A kereskedők árelképzelése a londoni alumínium sza­bad piacán annyira eltér egymástól, hogy igen nehéz pontos árat adni. Az egymástól eltérő árak is alapjában igen­ szilárdan tartott irányzatra mutatnak. A 99,5 százalékos, leszállított alumínium ára long tonnánként 222 és 224 font sterling között mozog, a 99,7 százalékos fém ára legalább 3 font sterlinggel ma­gasabb. (Az előző árjegyzés 218—221, il­letve 221—224 font sterling volt.) Az ér­deklődés élénk, az ellátmány — különö­sen közeli határidős szállításra — igen szűkös. A kereskedelmi minisztérium által 1969-re engedélyezett 16 000 tonna ro­mán alumíniumot, alumínium-félgyárt­mányt és hulladékot már valószínűleg felvásárolták. A hírek szerint újabb ké­rések futottak be a minisztériumhoz, hogy engedélyezze további néhány ezer tonna behozatalát Romániából. (Reuter) A BETHLEHEM STEEL TERMELÉSE A Bethlehem Steel Corp. közli, hogy a vállalat teljes nyersacél-termelése 1968 utolsó negyedében 4,5 millió tonna volt, az előző évi 5,59 millió tonnával szemben. Az egész évben összesen 20,37 millió tonnát állítottak elő, 1987-ben pedig 20,52 millió tonnát. Az utolsó negyedévben 2,75 millió tonna acélt szállítottak ki, szemben az egy évvel korábbi 3,27 millió tonnával. Az egész évben kiszállított mennyiség 14,39 millió tonnára emelkedett az 1967. évi 13,06 millió tonnáról. (Reuter) JUGOSZLÁVIA BAUXITEXPORTJA Tudósítónktól: A múlt évben összesen 1,9 millió ton­na bauxitot exportáltak Jugoszláviából. A bauxittermelők ügyviteli egyesülésé­nek igazgatótanácsa megállapította az 1989. évi exportkontingenseket. Ennek értelmében a kelet-európai országokba összesen 1 115 000 tonnát szándékoznak exportálni: 800 000 tonnát a Szovjet­unióba, 150 000 tonnát Romániába, 100 000 tonnát Csehszlovákiába és 65 000 tonnát az NDK-ba. Tavaly ezekbe az or­szágokba összesen 1 013 000 tonnát szállí­tottak, így 1969-ben 100 000 tonnával nö­velik a szocialista országokba irányuló bauxit-kivitelt. 1968-ban 873 000 tonnát a konvertibilis területekre értékesített ANGLIA TEXTILBEHOZATALA Az angol kereskedelmi minisztérium kimutatása szerint 1968-ban a textil­behozatal értéke 25 százalékkal, 182 millió font sterlingről 231 millióra nőtt az előző évihez képes. A kimutatásiban közölt részletezés szerint az első helyet továbbra is India foglalja el: angliai exportja 1968-ban 5,5 millió fonttal nőtt és elérte a 26 millió font sterlinget. A második he­lyen Hong Kong áll, 3 milliós növeke­déssel, 20 millió font sterlinges export­tal. Kanada viszonylag új eladó az angol tek. A nyolc bauxittermelő a múlt­­év folyamán összesen 2 134 000 tonna ércet termelt. Ebből mindössze 20 000 tonna maradt raktáron, miután a hazai fel­­használás 228 000 tonna volt. AZ USA VÖRÖSRÉZ-HULLADÉK EXPORTJÁNAK KORLÁTOZÁSA­ ­ Az Egyesült Államok kereskedelem­ügyi minisztériuma múlt év végéin az 1969. év első felében Kanadába expor­tálható , vörösréz-önteés és hulladék mennyiségét 2400 short tonnában álla­pította meg, a tiszta vörösréz-tartalom­ra számolva. A minisztérium ehhez az intézkedéshez most adott ki magyará­zatot, amely szerint a megállapított kvótát a folyó év első felében való szállításra megrendelt mennyiségek alapján osztják fel. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a meglevő ren­delések meghaladják a kvótát, tehát minden exportőr legyen elkészülve ar­ra, hogy igénylését csökkentenie kell. (Reuter) A BRADFORDI GYAPJÚSZALAG-PIAC Bradford, január 31. — Az ausztráliai gyapjú­ eladások rendszertelenségéről az utóbbi két napban befutott hírek némi bizonytalanságokat okoztak a bradfordi gyapjúszalag-piacon. Részben ennek kö­szönhető, hogy a merinóárak jegyzése változatlan. A keresztezéses gyapjú ára magasabb volt ezen a héten Új-Zéland­­ban, s ezért a piacnak ez a része szilárd és változatlanul az előzőleg elért magas árszinten van. A piacon csak kevés kö­tés jött létre. (Reuter) A DÉL-AMERIKAI GYAPJÚ- ÉS BŐRPIAC A január 30-án végződő héten az ar­gentin gyapjúpiacról csak kevés kötést jelentettek. Az exportálható tételek mennyisége csekély volt. A La Pampa-i és Buenos Aires-i keresztezéses gyapjú ára 10 kilogrammonként 1800—2600 peso között mozgott, a durva keresztezéses gyapjút 1800 pesoért értékesítették. A felhozatal csekély volt. Az uruguayi gyapjúpiac csöndes ma­radt, kevés kötéssel és alapjában véve változatlan árakkal. Az eladók egy ré­sze — jobb árajánlatokra várva — visz­­szatartotta áruját. A gyapjúraktárakban a munkások továbbra sem hajlandók túlórázni. A finom keresztezéses gyapjú ára 1500—1600 peso, az ausztráliai meri­­nóé 2000 peso 10 kilogrammonként. A január 29-én végződő héten az ar­gentin gyapjúpiac irányzata továbbra is tartott volt. A raktárak elkerülték a he­lyi piacot és folytatták közvetlen tár­gyalásaikat európai vásárlókkal. Az elmúlt év első tíz hónapjában Ar­gentínából 6 892 722 darab sózott száraz bőrt exportáltak, az előző év azonos idő­szakában pedig 6 766 437 darabot. Az ok­tóberi 806 009 darab kivitelre kerülő bőr megoszlása a köv­etkező: sózott ökörbőr 617 934, sózott borjúbőr 39 479, száraz ökörbőr 111 308 és száraz borjúbőr 37 288 darab. A kilogrammonkénti fás ár: só­zott frigorifico típusú ökörbőr 79,00, te­hénbőr 75,50, extrém 97,50 peso. Az uruguayi bőrpiac igen aktív volt, minden felkínált árut megvásároltak. (Reuter) mezőgazda­ságfejgeszeteire MEGJELENT A F. O. LICHT-FÉLE BECSLÉS A CUKORMÉRLEGRŐL Ratzeburg, január 31. — A cukor­kereskedelem igen nagy érdeklődéssel várta az F. O. Licht cukorstatisztikai cég január 30-án esedékes első becslé­sét a világ 1968—1969. évi cukormérle­géről. A most kiadott felmérés­e a kö­vetkező adatokat tartalmazza (1000 metrikus tonna nyerscukor egyenérték­­ben): Termelés 1968—1969-ben: 68 786 (1967—1968-ban: 67 735); import 22 664 (21 597); induló készlet 18 905 (18 611); záró készlet 17 406 (18 905); export 22 964 (21 629); fogyasztás 70 003 (67 409). A jelentés kifejti, hogy a novemberi becsléshez képest felemelt 1967—1968. évi zárókészlet az egyes országok, kü­lönösen Ausztrália, revideált adatainak következménye. (Reuter) DÉL-AFRIKA FÖLDIMOGYORÓ­OLAJ KIVITELE Az évad folyamán Dél-Afrikából 4800—5000 tonna földimogyoró-olajat exportáltak; az export nagy része a Tá­vol-Keletre irányult, ahol magasabbak az árak. A hivatalos szervek úgy vélik, hogy az évadban az export eléri a 6000 short tonnát. A múlt évadban 17 878 tonna került kivitelre. A kedvezőtlen időjárás következtében az idei hántolt földimogyoró-termés az előző évi 315 000 tonnáról 169 000 short tonnára csökken. Annak ellenére, hogy az idei időjárás sem mutatkozik túl kedvezőnek, a kö­vetkező évadban 200 000 tonna földimo­gyoró-termésre számítanak. (Reuter) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÁVÉ- ÉS KAKAÓBEHOZATALA Az Egyesült Államok nyers- és pör­­költkávé-behozatala az 1968-as naptári évben meghaladta az­­előző évi meny­­nyiségeket. Az oldható kávé importja ezzel szemben 2170 tonnával csökkent, a brazil áru importjának kisebbedése következtében. A részletes adatok a kö­vetkezők (zárójelben az előző évi ada­tok) : nyerskávé 1 511 000 tonna (1 269 000); pörköltkávé 5070 tonna (1960); oldható kávé 10145 tonna (12 315). Hasonlóképpen emelkedett az Egye­sült Államokba behozott édesítetlen cso­koládé és kakaó mennyisége is, míg a kakaóbab és kakaóvaj behozatala csök­kent. Erre vonatkozó részletes adatok: csokoládé 4433 tonna (3953), kakaó 54 221 tonna (47 232), kakaóbab 230 030 tonna (284 911) és kakaóvaj 8979 tonna (10 423). (Reuter) DÖMPINGVÁDAK AZ ANGOL HÚSIMPORTBAN Az angol kolbászáru- és húsáru-gyá­rak tisztességtelen versennyel vádolják a dán és holland exportőröket és hiva­talosan felkérték a kereskedelmi mi­nisztériumot, hogy egyes húsárukra dömpingellenes vámok alkalmazását rendelje el. A panasz rámutat arra, hogy az úgynevezett „luncheon meat” exportját mindkét ország exportenged­­ményekkel és messzemenő állami tá­mogatással segíti. Ugyanez a helyzet a Hollandiából exportált füstölthúsnál és a Dániából exportált egyes húsáruknál is, holott mindezeket a termékeket Ang­liában is előállítják és csomagolják. Az angol gyárak szerint ez a támogatás az angol piacon a dán termelőknek lib­­ránként 2 és 3/4 penny, a holland ter­melőknek 7 penny előnyt biztosít. (Reu­ter) textilpiacon; a múlt évi kanadai im­port 8 millió font volt és 3 milliós nö­vekedést mutat. Az Ausztriától vásá­rolt textiláruik 60 százalékos emelke­dést mutatnak — az előző évi 6,5 millió fontról 1968-ban 11 millióra ugrottak fel. Svájc eladásai 5,4 millió fonttal nőttek és elérték a 15 milliót. Svájc így a kilencedik helyről a negyedik helyre került Anglia szállítói sorában. A hol­land eladások 8 millióról 12 millió fontra szöktek. Az Ír Köztársaság 1968-ban — az új angol—ír kereskedelmi szerződés első évében — Anglia harmadik legnagyobb textilszállítója lett, s ezzel elfoglalta az olaszok helyét. Az ír eladások 3,6 mil­lió fonttal 16,5 millió fontra emelked­tek. Az olasz export az előző évihez ké­pest változatlan maradt és 13,4 millió font volt. A portugál textilipar — me­lyet az angol textilipar dömpinggel vá­dolt — 3 millióval növelte eladásait, ezek meghaladták a 13 millió fontot. Az NSZK eladásai is több mint 3 mil­lióval nőttek és megközelítették a 15 millió fontot. (Reuter) AZ INDIAI JUTAEXPORT HANYATLÁSA India a múlt évben 670 400 metrikus tonna jutaterméket exportált. Ez 1945 óta a legalacsonyabb eredmény. A ro­hamosan csökkenő export következté­ben 1966-ban a jutaszövők vesztesége 13 millió rúpia volt, 1967-ben ez meg­kétszereződött és 1968-ban még sokkal magasabbra nőtt. A Jutagyárosok Szö­vetsége szerint katasztrófa fenyegeti az indiai jutaipart, ha nem tesznek azon­nali lépéseket a gyártmányok exportál­­hatóságának megjavítására. Törölni kell az exportadót és csökkenteni kell a gyártási költségeket, s ha szükséges, anyagi támogatást kell nyújtani a ter­melőknek — mondja a Szövetség nyi­latkozata. (Reuter) AZ AUSZTRÁLIAI GYAPJÚPIAC SZABÁLYOZÁSA A Nemzetközi Gyapjútextil Szervezet (IWTO) tanácsa most tartotta Párizs­ban szokásos féléves ülését. Ezen a Reuter-iroda jelentése szerint, megvi­tatták az ausztráliai Gyapjúbizottság­nak az ottani gyapjúpiac szabályozására irányuló tervét. E javaslat szerint az IWTO alapszabályaitól eltérően olyan szervet kellene létrehozni, amely egy­részt megveszi, egységesíti és áruba bocsátja az egyenként négy bálánál ki­sebb tételeket, másrészt az ezeket eladó termelők felé is átlagárakat alkalmaz. A javaslatot nyugatnémet, francia és japán oldalról eredetileg ellenezték. Az IWTO végül mégis hozzájárult a meg­valósításhoz, mert az ausztráliai Gyap­júbizottság kijelentette, hogy a javasolt változások semmiképpen nem fogják érinteni a szabadpiaci­­rendszert. A textilipar érdekeinek teljes megvédésé­re kellő biztosítékról gondoskodnak. Az IWTO-hoz közel álló források sze­rint a textilipar elismeri, hogy a kis­termelők érdekében piaci reformokat kell létrehozni. Mégis attól tartott, ha egy ausztráliai felvásárló szerv a kis tételeket összevásárolja, ez a szabad árverések rendszerét mesterségesen be­folyásolná. Az ausztráliai gyapjúhozam 40 százalékát ugyanis ilyen kis tételek teszik ki. Az ausztráliai Gyapjúbizottság kép­viselője az ülésen elmondta, hogy a felvásárló szerv gyapjúkészleteket nem gyűjthet. Az átlagáron megvásárolt gyapjúmennyiségeket a szokásos úton bocsátják áruba, mihelyt azok rendel­kezésre állnak. A felvásárló szerv ezek­re a mennyiségekre reális kikiáltási árakat állapít meg és azokat a piaci helyzethez képest módosítja, figyelembe véve azt, hogy a gyapjúnak akadály nélkül kell az iparhoz kerülnie. A felvásárló szervnek csak 14 millió ausztrál dollár áll rendelkezésre arra, hogy eladatlan gyapjút az egyik idő­szakból a másik időszakba átvigyen. Az általa kontrollálható maximális meny­­nyiség tehát hozzávetőleg 100 ezer bála lehet. Gondoskodás történik arról is, hogy a felvásárolt gyapjúmennyiségről árverésen kívül ne lehessen rendelkezni és teljesíteni fogják az IWTO kívánsá­gát, hogy a felvásárló szervezetben 50 százalék erejéig a vevők kapjanak kép­viseletet. ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Az integráció felfogásáról A Voproszi Ekonomiki 1968. 12. szá­mában „A szocialista országok gaz­dasági integrációjának problémái” címmel G. Szorokin tollából vitacik­ket közöl. Az alábbiakban ebből sze­melvényeket adunk. A szocialista világgazdaságban is fej­lődik a nemzetközi integráció, de ennek jellege, lehetőségei és következményei elvileg mások, mint a kapitalizmusban. A szocialista integráció a gazdaságra és a politikára egyaránt kiterjed. A gaz­dasági integráció az elsődleges, de mind a két típusú integráció kölcsönösen át­hatja egymást és kölcsönhatásban van egymással, bár ez nem zárja ki mind­egyik önálló fejlődését. Konkrétabban vizsgálva a szocialista integrációt, az alábbi fő elemeit lehet megkülönböztetni: a legfontosabb inter­­nacionális arányok tudatos megteremté­se a nemzetközi tervezés valamilyen for­máival; olyan nemzetközi termelő szer­vezetek működése, amelyek az együttmű­ködő államok nevében és azok érdeké­ben a népgazdaság meghatározott terü­leteit szabályozzák, vagy irányítják; a szocialista világpiac tervszerű és gyors ütemű fejlesztése, a kölcsönösen előnyös és stabil munkamegosztás, termelési szakosodás és kooperáció alapján; a szo­cialista országok hitel-, valuta- és pénz­ügyi kapcsolatainak államközi megszer­vezése áltudományos-technikai együtt­működés erősítése. Amellett az integrá­ció elemeinek kölcsönhatása nemcsak a nemzeti gazdaságok közeledését, hanem azok fokozatos összefonódását, s az in­tegrálódó iparágak és termelési ágak technológiai egyesítését is elő kell hogy mozdítsa. A szocialista országokban elért fejlett­ségi szint még távol áll attól, hogy ezek­nek az országoknak a gazdasága egysé­ges világgazdaságban egyesülne. A je­lenkori szocialista integráció, sőt a kö­vetkező történelmi időszak integrációja is, államilag elkülönült, önálló gazdasá­gok integrálódása, amihez elsősorban az együttműködő országok gazdasági szer­kezetét kell összehangolni, a gazdasági tervek koordinálása és a tervezés más formái, továbbá a külkereskedelem ter­vezése, valamint a­­ hitel-, valuta- és pénzügyi politika révén. Ilyen körülmé­nyek között az integrációs intézkedések elfogadhatóságának döntő kritériuma az egyenértékű csere megvalósulása az ál­lamok között, az önálló gazdasági elszá­molás, s az államközi gazdasági kapcso­latok érzékelhető előnyössége. A szocialista integráció megvalósulá­sának van egy másik sajátossága is. A szocialista országok gazdasági fejlettségi szintje nem egyforma, s a szocialista építés gazdasági és politikai feltételei is eltérőek. Következésképpen az egyes or­szágok nem egyforma mértékben ké­szültek fel az integrációra. A fejlettségi szintkülönbség azonban nem lehet aka­dálya a gazdasági integrációnak, mert hiszen nincs közvetlen összefüggés a termelés színvonala és az integráció le­hetőségei között. Az integráció megva­lósításánál a termelés színvonala mellett nagy jelentősége van annak, hogy mi­lyen fokot ért el a gazdaság társadal­masítása és milyen a népgazdaság szer­kezete. Mellesleg, az egy főre jutó nem­zeti jövedelem tekintetében az EGK tag­államai között nagyobb különbségek vannak, mint a KGST európai tagálla­mai között. Amellett a „Hatoknál” a társadalmasítás típusa és színvonala összehasonlíthatatlanul alacsonyabb és fejletlenebb, mint a szocialista orszá­gokban. A nyugat-európai tőkésországok ennek ellenére eléggé gyors ütemben haladnak előre az integráció útján. Az európai szocialista országoknak felmér­hetetlenül nagyobb lehetőségeik vannak ezen a téren. Objektív és szubjektív okokból kifolyólag a szocialista integrá­ció problémája a KGST tagállamaiban rendkívül aktuális. Az integráció itt azon az úton fejlődik, hogy a szocialista országok gazdasági érdekeltségük mér­tékében, önként vesznek részt ebben a folyamatban, miközben kölcsönösen se­gítik egymást, s a gazdaságilag fejlet­tebb országok még külön támogatják a kevésbé fejletteket. A szocialista integráció a gazdasági fejlődés objektív menetéből adódik. Tu­datos megvalósításának ugyanakkor ab­ból kell kiindulnia, hogy ez fontos fel­tétele a szocializmus győzelmének a ka­pitalizmussal folytatott gazdasági ver­senyben. A szocialista integráció dön­tően hozzájárul a termelés és a népjólét növekedési ütemének meggyorsításához, a termelés hatékonyságának növekedé­séhez és a tudományos-technikai forra­dalom eredményeinek lehető leggyor­sabb népgazdasági felhasználásához". A szocialista integráció politikájának azzal is számolnia kell, hogy a kapitalista in­tegrációs egyesülések az imperialista ha­talmak agresszív politikájának alapját­­ képezik, s erősítik a nemzetközi forra­dalmi mozgalom és a szocialista orszá­gok ellen harcoló reakciós csoportosulá­sokat. A szocialista integráció növeli a szocialista országok gazdasági, politikai és katonai erejét, s már csak azért is életbevágóan szükséges ahhoz, hogy si­keresen vehessük fel a harcot az impe­rializmussal. A szocialista integráció eddigi meg­határozásai rendszerint a jelenlegi álla­pot és a legközelebbi, perspektívák jel­lemzésére szorítkoznak. Természetesen rendkívül fontos az integráció gyakor­lati programja, amely előirányozza a szükséges intézkedéseket. Ahhoz azon­ban, hogy eközben ne térjünk el a fő irányvonaltól és tudományosan irányít­suk a gazdaságot, az integráció gyakor­lati intézkedéseinek előkészítésénél ál­landóan szem előtt kell tartanunk a kommunista mozgalom végcélját, s a vi­lágszocializmus fejlődésének marxista­­leninista elmélete kell hogy vezéreljen bennünket. A szocialista integráció el­méletének kimunkálásánál ezért semmi esetre sem elegendő leírni és megindo­kolni a folyó intézkedéseket anélkül, hogy teljes terjedelmükben ne vizsgál­nánk a jelenségeket. Az olyan elmélet, amely háttérbe szorítja a világszocializ­­mus végcéljának tanulmányozását, nem oldhat meg igazán nagy feladatokat. A mi véleményünk az, hogy a­ gazda­sági integráció a szocialista világgazda­ság összes elemét, a nemzetközi termelé­si kapcsolatok összességét érinti. Vonat­kozik a tervszerűségre, az országok, közti munkamegosztásra, a termelés és a tu­dományos kutatótevékenység szakosítá­sára és kooperációjára, az áru-pénz vi­szonyokra stb. Ennélfogva az integráció komplex intézkedéseket igényel. Nem szorítkozhatunk e folyamat egy valamely oldalára, például a piacra vagy a valu­takapcsolatokra, a tervek koordinálását elfeledve vagy lebecsülve. A szocialista integráció — tudatosan megvalósított folyamat. Sikere mindenekelőtt attól függ, hogy miként befolyásoljuk fejlő­désének fő oldalait. Ehhez pedig töké­letesíteni kell a tervezést és ésszerűen fel kell használni az áru-pénz viszo­nyokat. A szocialista integráció céljait és eszközeit nem választhatjuk meg ön­kényesen. Ezeket a szocialista termelő­erők és termelési viszonyok állapota és fejlődésük intenzitása határozza meg. Az alapvető integrációs intézkedéseket a termelés szférájában kell végrehajtani. Hírek a méz világpiacáról LEFELÉ IRÁNYULNAK AZ ÁRAK A méz világpiacának alakulása az idén is adhat bőven okot a spekulá­ciókra. Nyugatnémet szakkörök vélemé­nye szerint azonban — írja a Blick durch die Wirtschaft — nem kell akko­ra izgalomtól tartani, mint amekkora az 1968. év első felében tapasztalható volt. 1968-ban az igen szűkös argentínai méztermés fölhajtotta az árakat. Né­hány eladó beszüntette szerződésszerű szállításait, s ezzel nem egy importőrnek jelentékeny veszteséget okozott. De már 1968 közepén voltak exportőrök, akik alacsonyabb áron kínálták árujukat és ezzel az árak megint kissé lefelé irá­nyultak. Ma már kevéssé valószínű, hogy a méz ára ismét elérje a múlt év elejei szintet, mert az éles verseny is óvatos kalkulációra kényszeríti az el­adókat. Az argentínai áremelkedés, amelyet a rossz termés okozott, növelő hatással volt az egyéb eredetű méz árára is, fő­leg a világos minőségeknél. A kínai méz jegyzései például 15—20 százalékkal vol­tak magasabbak, mint az előző évben. Mivel Kína mindig érzékenyen reagál a világpiaci árak változásaira, mostaná­ban ott is az árak gyengülése észlelhető. Kína kivitelét egyébként szállítási ne­hézségek gátolják. Mexikó arra számított, hogy kihasz­nálhatja az argentínai helyzetet és emelte árait. Méztermelői azt remélik, hogy fedezhetik a hiányt, ami a mézel­látásban — szerintük főleg az NSZK-ban — az ősszel beállott, s ezért Yuca­­tanban még távol bizonyos mennyiségű eladatlan méz. Arra nem gondolnak, hogy más eladóknak még vannak ala­csonyabb áron kötött leszállítatlan szer­ződéseik, amelyek, ha némi késéssel is, elláthatják a nyugatnémet fogyasztókat. Az év végén az ausztráliai méz oko­zott meglepetést a világpiacon. Az ausztráliai Mézhivatal árpolitikája foly­tán ugyanis pár éve jóformán eltűnt a nyugatnémet piacról az ausztráliai méz, akkor azonban hirtelen ismét megjelent és leszállított áron (Sonderpreis) került forgalomba. Igaz ugyan, hogy a hiva­tal csupán bizonyos mennyiséget szaba­dított fel bizonyos időre. Egyébként az ausztráliai méz, csaknem kizárólag a Brit Nemzetközösség országaiban talál­ja meg vevőit.­­Az Egyesült Államokban a termés elmaradt a várakozások mögött, sőt né­mely fajtáknál csaknem teljesen ki­esett. Az árak emelkednek, a belföldi szükséglet nagy, így exportra alig kerül valami.) Az EGK-ban még tisztázatlan a méz­forgalom helyzete. Ha Brüsszelben a francia kívánságoknak eleget tennének, az NSZK-ban emelkednének a fogyasz­tói árak. Az NSZK mellett ugyanis, Franciaország és Olaszország a két leg­nagyobb méztermelő a közösség­­orszá­gai közt, de a nyugatnémet importnak csak kb. egyharmadát szolgáltatják.

Next