Világgazdaság, 1969. június (1. évfolyam, 101-120. szám)

1969-06-03 / 101. szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILAGGAZDASAG a világsajtóból fa e­ső lépés az exporthoz: piacismeret II. Marokkóban a delegáció munkáját megkönnyítették a marokkói földműve­lési miniszternek a magyarországi láto­gatása alkalmával szerzett igen jó ta­­paszalatai. Marokkó programot dolgo­zott ki egymillió hektár terület öntö­zésére. Az idegenforgalom növelése ugyan­csak a programban szerepel. Az iparon belül főleg a bányászat, és a foszfát kitermelését fejlesztik. Közös vállala­tok alapítása a belső jogszabályok sze­rint lehetséges, szívesen látnak szak­embereket. Marokkóban is törekednünk kellene, hogy olyan beruházásokra, illetve ipar­­fejlesztésre tegyünk javaslatokat, ame­lyekben világszínvonalon is szállító­képesek vagyunk. Szakembereink első­sorban a halkonzervek választékának bővítését vizsgálták, továbbá növényi konzervekre (olíva- és kapribogyó), na­rancs- és grapefruit-jére kértek aján­latokat. Kedvezően fogadták azt a ja­vaslatunkat, hogy magyar almát szállít­sunk marokkói déligyümölcs ellenében. Vizsgálják a paradicsom- és gyümölcs­­feldolgozó berendezések szállítására vonatkozó magyar javaslatot. Ajánlatot kaptunk a tárgyalások alatt déligyümölcs- (narancs-)lé és halkon­zervek szállítására magyar konzervipari termékek (földieper, málnalekvár és pulp, körte-, őszibarack- és szilvabefőtt) valamint magyar édességek ellenében. Exportforgalmunk fejlesztése az erős nemzetközi verseny következtében csak igen jó és körültekintő piaci munkával biztosítható.* Algériával kereskedelmi forgalmun­kat néhány év alatt meg lehetne két­szerezni. A tárgyalások alkalmával többször is aláhúzták, igen fontos fel­adatnak tartják, hogy a két ország szakemberei minél jobban megismerjék egymás termékeit, lehetőségeit. Ezért javasolták, hogy az algíri vásáron a jövőben vegyünk részt. Egyébként az egyik lengyel cég ottlétünk alkalmával tartós ipari fogyasztási cikkekből ren­dezett kiállítást. Az algériai piacra is vonatkozik, hogy célszerű volna gépszállításra, illetve gyárberendezésekre olyan ajánlatot is adnunk, amelyek terveikben nem szere­pelnek. Erre annál is inkább szükség van, mert csak akkor tudunk elsősor­ban gépipari termékekre exportpiacot találni, ha a piacról állandó informá­ciókkal rendelkezünk. Az állami beru­házásokra versenytárgyalásokat írnak ki. A versenytárgyalások előtt azonban már célszerű ismernünk az igényeket, mert rövid idő áll rendelkezésünkre, hogy megfelelően kidolgozott ajánla­tokkal részt tudjunk venni. A gépipari szállításokon kívül sport­cikkek, kozmetika, gumiheveder, kézi­­szerszám, mezőgazdasági szerszám, nyí­lászáró szerkezetek,­­stb. területén is lenne lehetőség exportunk fokozására. Belkereskedelmi szakembereink meg­állapították, hogy narancsból, manda­rinból jelentősen tudnánk importunkat fokozni, továbbá datolyával, fügével és déligyümölcs-levekkel lehetne bővíteni a hazai választékot. Ezenkívül szállító­képesek lencséből, konzervekből, hal­konzervből is. Igen jó minőségű palac­kozott sört gyártanak, amelyből 100 000 hektolitert is lehetne vásárolni. Az ipari fogyasztási cikkek területén a bel­kereskedelmi szakemberek elsősorban női nylon fehérneműből és kötöttáruból kértek mintákat, árukat. Cipő, bőr­díszmű, bőrkonfekció áruik is számí­tásba jöhetnek importválasztékunk bő­vítésére. Felhívtuk a figyelmet, hogy lehető­ségünk lenne gyógyszergyár, konzerv­gyár, festékgyár és lámpagyár, továbbá datolyaszárító berendezés szállítására. A geológiai munkákban való részvétel­re, víztisztításra, ércdúsításra vonatkozó javaslataink is érdeklődésre tartanak számot. Algéria egyik legnagyobb volumenű exportcikke az olaj és a földgáz. Fel­vetették, hogy részünkre is hajlandók lennének földgázt szállítani folyékony állapotban, hajókkal. A bevezetőben említett algériai forga­lom­növekedés csak akkor oldható meg, ha mind az import, mind az export vo­natkozásában vállalati szakembereink, üzletkötőink gyakrabban utaznak a helyszínre. Hosszabb időre pedig vál­lalati kiutazókat lenne célszerű kikül­deni, hogy a helyszínen alaposabban felmérhessék a piaci lehetőségeket. Dr. Russay István BHEN­lHIlfl TOPIDBJIH Amerikai diszkrimináció a műszaki adatok tükrében A műszaki adatok és dokumentáció exportját az USA kereskedelmi mi­nisztériuma ellenőrzi, az export szabá­lyozására vonatkozó 1949-es törvény­nek megfelelően. A szabályozás alap­ján műszaki adatnak és dokumentáció­nak minősül minden olyan információ, mely valamely termék tervezése, gyár­tása vagy feldolgozása terén haszno­sítható. A műszaki adatokat és dokumentá­ciókat a szocialista országokban általá­ban csak jelentős diszkriminációs meg­kötöttséggel lehet exportálni. Általános engedély alapján exportál­hatók tudományos jellegű műszaki ada­tok, ha közvetlenül és jelentősen érin­tenek konkrét termelési kérdéseket, valamint olyan műszaki adatok, me­lyek általában nyilvános sajtókiad­ványban megjelenhetnek. A nyilváno­san meg nem jelent adatok is a fenti engedély alapján exportálhatóak, de figyelembe kell venni bizonyos feltéte­leket. Az engedély nem vonatkozik a Kínába, a Koreai NDK-ba, a VDK-ba és a Kubába irányuló exportra, mivel ezekkel az országokkal az USA-ban tilos a kereskedelem. A Szovjetunióba és az európai szocialista országokba exportálhatók: leírások, útmutatók, váz­latok, ha ezeket általában az áruhoz mellékelni szokták, és az illető áru el­adását már engedélyezték. Fenti doku­mentációt az ajánlathoz mellékelve el­küldhetik még az ügylet megkötése előtt is, ha a termék nem „stratégiai” cikk. A szabályzat kimondja, hogy a műszaki adatok és dokumentáció el­küldése nem jelenti, hogy az export­­ellenőrző szervek feltétlenül engedé­lyezni fogják magának az árunak a kivitelét is. A szabályozás tartalmaz megkötése­ket a tőkésországokba irányuló ameri­kai exportra is, mégpedig abból a cél­ból, hogy megakadályozza a műszaki adatok reexportját a szocialista orszá­gokba. Olyan műszaki adatok és dokumen­táció exportjára, melyeket az általános szabályozás nem érint, egyedi engedély szükséges. Az engedély hat hónapig érvényes. (1969. évi 5. szám) THE TIMES Az USA-ban a legtöbb pénzbefek­tető meg van győződve, hogy a háború üzleti szempontból nem fenékig tej­föl. A május 16-val elmúlt héten a Wall Street nem sokat adott a kül­földi devizaválságra és a belföldi kamatemelkedésre, amelyek rendes körülmények között bessztényezők.. A vietnami békekilátásokról szóló ked­vezőbb híresztelések nyomán az ár­emelkedések domináltak és a Dow Jones-féle részvényindex 961,61 pon­ton, vagyis az idei legmagasabb szint közelében zárult. A heti emelkedés 4 pontos, az április vége óta elért emel­kedés pedig 38 pontos volt. Ez utóbbi, az idézett részvényindex legjobb ered­ménye 12 hónap óta, s figyelemre mél­tó, hogy az idő tájt szintén szó volt béketárgyalásokról. A Wall Streeten és az amerikai üzletemberek között úgy látszik az a típus van előtérben, amelyet Sa­­muelson ismert közgazdász hasonlata alapján békegalamb és a hossz-speku­lációt jelképező bika keresztezésének képzelnek el. A legújab­bkori törté­nelem azt tanítja, hogy a béke kifi­zetődik. A második világháborút és a koreai háborút nem követte a jó­solt depresszió, mindkettő után csak enyhe recesszió következett, s ezt is hamarosan újabb prosperitás váltotta fel. A vietnami béke nemcsak segí­tene lehűteni az infláció hevét, ha­nem új lehetőségeket teremtene a nemzetet és gazdaságát sújtó társadalmi bajok orvoslására. A béke gazdasági következményei a helyreálltának gyorsaságától függe­­nének. Az átmeneti időszak irányítá­sában ajánlatos politika tanulmányo­zását csak nemrég kezdte meg a kor­mányzat, Herbert Stein elnöki gazda­sági tanácsadó vezetésével. Senki sem tart attól, hogy az átállás nehéz lenne, főként azért nem, mert a há­ború csak aránylag kis mértékben jó „osztalékot fizet” a béke ékelődött be az amerikai gazdaságba. A katonai költségvetés a társadalmi terméknek csak 9 százalékát képviseli, szemben a koreai háború majdnem 13 százalékával és a második világháború nem kevesebb mint 41 százalékával. Ha pedig csupán a közvetlen há­borús kiadásokat vesszük figyelembe, ez az arány mindössze 3 százalék. Ami pedig a foglalkoztatottakat illeti, a háborúval kapcsolatos­ munkahelyeket körülbelül másfél millió dolgozó tölti be. Az átállásra vonatkozóan egy me­netrendet még tavaly készített Johnson költségvetési igazgatója. E szerint az átmeneti idő mintegy két évet venne igénybe a háborús gazdaság befeje­zésétől a vietnami háború előtti fel­tételekhez közel álló helyzet eléréséig. A becslés szerint a Pentagon jelen­legi 79 milliárd dolláros költségvetése 1970-ben 7 milliárddal, 1971-ben pedig 13 milliárddal csökkenhetne. Mint­hogy a leszerelt katonáknak körül­belül egyharmada tanulmányaihoz térne vissza, új munkaalkalomról kö­rülbelül 600 ezer fő számára kellene gondoskodni. Ezt nem tartják túl nehéz feladatnak. Kérdéses, hogy mekkora lenne a „béke osztaléka”, vagyis azoknak a gazdasági forrásoknak az összege, amelyek a háború befejezésével békés célokra felszabadulnának. Abban az eléggé derűlátóan feltett esetben, hogy a fegyverszünet még az idén meg­történik, Johnson költségvetési igaz­gatója azt a becslést állította fel, hogy a „béke osztaléka” 1971-ben mintegy 8 milliárd, 1974-ben pedig már 40 milliárd dollár lenne, vagyis párhu­zamosan növekednék a gazdaság ex­panziójával. A választási hadjárat al­kalmával Nixon elnök 10 milliárd dolláros „­békeosztalékról” beszélt. (1969. évi 20. szám) FINANCIAL TIMES Úgy tűnik, az angol kormány újab­ban kevésbé idegenkedik a fizetési mér­leg javítása érdekében bevezetendő im­portkorlátozásoktól — írja kommentár­jában C. Gordon Tether, ismert brit közgazdasági szakíró. Eddig az a nézet uralkodott, hogy az ilyen lépés vég­eredményben kedvezőtlen hatású meg­torlásokat idézhetne fel az angol ex­porttal szemben. Az erről folyó vita során Jenkins pénzügyminiszter azt a nézetet képviselte, hogy a megtorlástól már csak azért sem kell tartani, mert a korlátozás az importnak csupán kis hányadát érintené. Mindenesetre figyelemre méltó tény, hogy a kormány a túlzott import le­küzdésére irányuló intézkedések mér­legelésénél tekintetbe vette a megtor­lás lehetőségét. Valójában sohasem kellett tartani a külvilág komoly ellen­­támadásától, ha a font krízisének le­küzdésére szolgáló átmeneti jellegű im­portkorlátozásokról van csupán szó. A cikkíró szerint a hivatalos észjárás ne­hézkességére vall, hogy csupán az utol­só órában ismerik fel a helyzetet. Ak­kor kerül erre sor, amikor nyilván­valóvá válik, hogy a külföld a font gondjainak elhárítására tett intézkedé­sekre inkább megértéssel, mint ellen­ségesen reagál. Sajnálatos, hogy a megtorlástól való félelem eloszlásával egyidejűleg a kor­mánynak rá kellett ébrednie arra, hogy az importkorlátozás csupán olyan szűk területre szorítkozhat, ami nem jelen­tene komoly segítséget. Az importkorlátozás tulajdonképpen Anglia importkontingenseket tervez, egyértelmű volna azokkal az általános gazdasági jellegű intézkedésekkel, ame­lyekkel a kormány igyekszik a kül­földi kiadásokat csökkenteni. A különb­ség csak abban állna, hogy ez gyorsabb, megbízhatóbb és kevésbé fájdalmas módszer. Ha az importkontingensek bevezetése a bevitelre fordított összegek csekély csökkentésének lehetősége miatt csak­nem hatástalannak ígérkezne, vajon mi várható az általános gazdaságpolitikai intézkedésektől? Nem vitás, hogy az importtöbblet kérdésének egyetlen cél­ravezető megoldása az export megfelelő mértékű növelése. Ameddig azonban erre nincs mód — és a fizetési mérleg többletével büszkélkedő országok vajmi kevés hajlandóságot mutatnak a defici­tes országok igényeinek kielégítésére — addig az importnak azt a részét kell megszorítani, amelyet Anglia, egysze­rűen nem engedhet meg magának. Nem vitatható tény, hogy a brit im­port az utóbbi évek folyamán annyira felszökött, hogy meg kell keresni a mó­dot az import és az export egészséges arányának kialakítására. Helyesebb mód az import túlzott növekedésének útját állni, mint a már kialakult bevitel korlátozása, bár a font sterlingbe vetett bizalom helyreállítása érdekében a kez­deti időszakban a takarékosságnak ez a módja sem indokolatlan. Nehéz megjósolni, hogy a kormány­nak hogyan sikerülhet az importplafon bevezetésének elkerülése. A halogatás azonban csak ronthatja a helyzetet. (1969. május 22.) NÖVELJÜK EXPORTUNKAT A VILÁGGAZDASÁG május 29-i számában már hírt adtunk a magyar CHEMOKOMPLEX és a lengyel Polimex külkereskedelmi vállalatok kö­zösen szervezett szimpozionáról. A tanácskozás céljául a szocialista gép­import (ebben az esetben a Lengyelországból behozható gépek, berende­zések) lehetőségeinek feltárását tűzték ki. A szimpozion felülmúlta a várakozást. Nemcsak a meghívottak jelen­tek meg: sok olyan szakember is képviselte üzemét, akikről a rendezőség nem is gondolta, hogy érdekli a tanácskozás témája. A megbeszéléshez fűzött remények egyébként sem bizonyultak hiábavalónak: már a követ­kező napon felvették az ipar szakemberei a jelenlevő lengyel cégek igaz­gatóival a kapcsolatot különböző gépek , berendezések szállítási felté­teleinek tisztázására. S hogy ezekre a közös összejövetelekre mennyire szükség van, bizonyítja az is, hogy most „derült ki”: a Polimex nemcsak építőipari gépeket szállíthat nekünk, de kielégítheti a vegyipari berende­zésekre irányuló igényeinket is. Sőt az is „világossá vált”, hogy nem kell feltétlenül beérnünk a kétoldalú kapcsolatok folytatásával a jövőben; ked­vező feltételek mellett kereskedhetünk harmadik országok piacain is, ha a „felfedezett” feltételekkel élünk is ezentúl. Ezek után úgy érezzük, jogos a megállapítás: az első lépést sikerrel tették meg a két baráti ország képviselői egymás felé. Annyira, hogy már a második lépés lehetőségein is gondolkoznak, s az ősz folyamán meg­ismételnék a szimpoziont, mégpedig Lengyelországban, ahol a CHEMO­KOMPLEX vezetői ismertetnék a lengyel vegyipar szakembereivel a to­vábbi együttműködésre vonatkozó elgondolásaikat. (b. 1.) Hollandia, Olaszország és Japán hús- és baromfivásárlásai A TERIMPEX üzletkötői Hollandiá­ban, Olaszországban és Japánban ta­nulmányozták legutóbb az értékesítési lehetőségeket. A németalföldi piacon — ahová az elmúlt évben csaknem 20 000 darab vágómarhát szállított a vállalat — az idén is jelentős export­­tételek elhelyezésére van kilátás:­­az elmúlt hónap végéig mintegy 6000 vágómarhát vásároltak Magyarorszá­gon a holland partnerek. A nagy ütemű szállítások eredményeképp Ma­gyarország Hollandia legnagyobb élő­­marha-exportőre lett, s a jövőt il­letően is meglehetősen kedvezőek a TERIMPEX üzleti lehetőségei, jórészt a viszonylag magas belföldi árak miatt. A holland mezőgazdasági minisztérium jelentése szerint ez év január 1-től április végéig az alábbi mennyiségű vágómarhát szerezték be külföldről: Írország 395; Dánia 620; Anglia 3400; Magyarország 5800 darab. Az olasz piacon szerzett tapasztala­tok azt bizonyították, hogy a hús­hiányt — amely körülbelül évente 400 000 tonnát tesz ki —, a hazai szarvasmarha-állomány növelésével nem tudják fedezni. Részben az olasz állam, részben a Közös Piac szerve­zete ad a hiány csökkentésére támo­gatást : marharhizlaló-istállókat építe­nek s fokozzák kelet-európai — első­sorban Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából, s újab­ban Magyarországról származó — im­portjukat. Hazánk évente mintegy 800 000—1 000 000 darab beállítani való borjút, növendékmar­hát szállít Olasz­országba. Japán — elsősorban az életszínvo­nal emelkedése s ezzel a táplálkozás módjában bekövetkező változások mi­att — már a­z elkövetkezendő évek­ben is­ jelentős baromfihús- és tojás­­importőrré vállhat. A TERIMPEX egyik partnere, a Nitsherei cég például fa­gyasztott tojást és különböző tojás­készítményeket vásárolna elsősorban, bármiscolt hajlandó lennie folyamatos szállításról szerződést aláírni. A baromfi­­iránti kereslet növekedését mutatja, hogy egy másik japán cég 1970-re 8-10 ezer tonna csirkére je­lentett be igényt a TERIMPEX üzlet­kötőjének s ugyan­akkor 500 kilogramm kacsára és ugyiaminnnnyi pulykára kért m­intaszállítást. A japán piaci helyzet­tel, az importőr vállalatokkal­­kapcso­latosan a Távol-Keleten járt magyar szakemberek külön is kiemelték, rend­kívül fontos a határidő, és a minőség­beli precizitás, a vállalások pontos­­betartása. ­ A Volkswagennel kötött szerződés alapján 240 000 kapcsolót gyárt 1969- ben a VIDEOTON ajkai gyáregysége az NSZK-beli cég részére. A két vál­lalat között érvényben levő hosszú le­járatú szerződés lehetővé teszi, hogy ezt a mennyiséget a többszörösére növeljék.­­ Eddig 14 országba exportált a ma­gyar szabadalom alapján gyártott gör­gős ekéből a KOMPLEX közvetítésé­vel a csataszögi termelőszövetkezet. Legutóbb dél-amerikai üzletfelek, ko­lumbiai és chilei kereskedők jelentkez­tek vételi szándékkal.­­ Az osztrák Landesmann céggel kö­tött együttműködési megállapodást a Besenyszög—Palotási Állami Gazdaság. • • RÖVIDEN A megállapodás értelmében Magyar­­országon is meghonosítják az osztrákok által kitenyésztett pecsenyekacsa-fajtá­kat. Ezekből az első ezer darabot már meg is vásárolta a gazdaság. A NSZK-beli kereskedők csoportja ér­kezett a MONIMPEX meghívására Bu­dapestre. A német szakemberek első­sorban a borászati export lehetőségeink tanulmányozására utaztak Magyaror­szágra. S ötvenezer dollár értékű fényképező­gépet vásárolt az OFOTÉRT a nem­régen zárult első japán foto- és film­technikai kiállításon bemutatott gépek­ből. Az első szállítmányok már július­ban megérkeznek Magyarországra. Európa és Afroázsia találkozója Barcelonában Tudósítónktól: Május 31-én nyitotta meg kapuit a 37., tizenöt napos Barcelonai Vásár. Ötven ország 5500 kiállítója jelent meg termékeivel, a közös piaci és EFTA- országaikon kívül elsősorban az afrikai és ázsiai országok. A vásár­t a spanyol kereskedelmi minisztérium kezdemé­nyezésére összehívott spanyol—afrikai együttműködési és­­kereskedelmi kong­resszussal egyidejűleg zajlik s innen származik egyik jelmondata is: „Afro­­ázsia találkozik Európával Barceloná­ban.” A magyar—spanyol kereskedelmi kapcsolatok bővülésével egyre gya­koribb vendégei vagyunk a barcelonai vásárnak. Idén hatodszor, 350 négy­zetméteres területen, elsősorban tartós és könnyűipari fogyasztási cikkeket és élelmiszereket állít ki a HUNGARO­­TEX, a HUNGAROCOOP, a CHE­­MOLIMPEX, a Kultúra, az ELEK­­TROIMPEX, a VIDEOTON és a TER­IMPEX. Főleg a textíliák, műbőrök, férfi-, női- és gyermekruhák, a cam­­pingcikkek, rádiók, televíziók, köny­vek, hanglemezek és múzeumi mű­tárgy-másolatok tarthatnak számot a spanyol kereskedők és a fogyasztó­közönség érdeklődésére. A rendező HUNGEXPO árubemutatónkat, eredeti építészeti keretbe helyezte el: a szim­bolikus „mesevásár” már az első na­pokban is nagy számban vonzotta a látogatókat. Június 12-én „Magyar Nap” lesz, gazdag eseménysorozata újabb lehetőséget teremt majd, hogy vállalataink közvetlenebb, intenzívebb kapcsolatokat létesítsenek a spanyol kereskedelmi körökkel és a közön­séggel. 1969. JÚNIUS 3.3 Pécsi kesztyűk az USA-ba Öt napot töltött az Egyesült Államok­ban, két hetet pedig Kanadában dr. Bischof Gyula, a Pécsi Kesztyű­gyár kereskedelmi főosztály vezető­j­e. Utazásának célja lehetőségek vizsgá­lata volt, hogyan törhetnének be gyárt­mányaikkal a tengerentúli kontinens piacaira. — Gyártmányainknak igen jó hírneve van az Egyesült Államokban, s nagyon biztatónak látom értékesítési lehetősé­geinket. Több ajánlatot is kaptam kü­lönböző amerikai vállalatoktól, szíve­sen elvállalnák kesztyűink exportjának képviseletét. Részben ajánlataik, rész­ben a piac igényeinek ismerete alapján mondhatom, hogy néhány év alatt igen komoly mennyiségeket helyezhetünk el a tengerentúlon, annak ellenére, hogy meglehetősen magas védővámokkal kell „megküzdenünk”. Kanadában korábbi vevőinkkel találkoztam, s megállapod­tunk abban, hogy a kivitel fokozásá­nak érdekében képviselőnk hamarosan Torontóban is irodát nyit. A Pécsi Kesztyűgyár szakemberei már meg is­­kezdték tárgyalásaikat a TAMNIMPEX-szel arról, hogy az ex­port növeléséhez szükséges kapacitást még idén biztosítani lehessen. — m. z. — VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3052/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next