Világgazdaság, 1969. június (1. évfolyam, 101-120. szám)
1969-06-03 / 101. szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILAGGAZDASAG a világsajtóból fa eső lépés az exporthoz: piacismeret II. Marokkóban a delegáció munkáját megkönnyítették a marokkói földművelési miniszternek a magyarországi látogatása alkalmával szerzett igen jó tapaszalatai. Marokkó programot dolgozott ki egymillió hektár terület öntözésére. Az idegenforgalom növelése ugyancsak a programban szerepel. Az iparon belül főleg a bányászat, és a foszfát kitermelését fejlesztik. Közös vállalatok alapítása a belső jogszabályok szerint lehetséges, szívesen látnak szakembereket. Marokkóban is törekednünk kellene, hogy olyan beruházásokra, illetve iparfejlesztésre tegyünk javaslatokat, amelyekben világszínvonalon is szállítóképesek vagyunk. Szakembereink elsősorban a halkonzervek választékának bővítését vizsgálták, továbbá növényi konzervekre (olíva- és kapribogyó), narancs- és grapefruit-jére kértek ajánlatokat. Kedvezően fogadták azt a javaslatunkat, hogy magyar almát szállítsunk marokkói déligyümölcs ellenében. Vizsgálják a paradicsom- és gyümölcsfeldolgozó berendezések szállítására vonatkozó magyar javaslatot. Ajánlatot kaptunk a tárgyalások alatt déligyümölcs- (narancs-)lé és halkonzervek szállítására magyar konzervipari termékek (földieper, málnalekvár és pulp, körte-, őszibarack- és szilvabefőtt) valamint magyar édességek ellenében. Exportforgalmunk fejlesztése az erős nemzetközi verseny következtében csak igen jó és körültekintő piaci munkával biztosítható.* Algériával kereskedelmi forgalmunkat néhány év alatt meg lehetne kétszerezni. A tárgyalások alkalmával többször is aláhúzták, igen fontos feladatnak tartják, hogy a két ország szakemberei minél jobban megismerjék egymás termékeit, lehetőségeit. Ezért javasolták, hogy az algíri vásáron a jövőben vegyünk részt. Egyébként az egyik lengyel cég ottlétünk alkalmával tartós ipari fogyasztási cikkekből rendezett kiállítást. Az algériai piacra is vonatkozik, hogy célszerű volna gépszállításra, illetve gyárberendezésekre olyan ajánlatot is adnunk, amelyek terveikben nem szerepelnek. Erre annál is inkább szükség van, mert csak akkor tudunk elsősorban gépipari termékekre exportpiacot találni, ha a piacról állandó információkkal rendelkezünk. Az állami beruházásokra versenytárgyalásokat írnak ki. A versenytárgyalások előtt azonban már célszerű ismernünk az igényeket, mert rövid idő áll rendelkezésünkre, hogy megfelelően kidolgozott ajánlatokkal részt tudjunk venni. A gépipari szállításokon kívül sportcikkek, kozmetika, gumiheveder, kéziszerszám, mezőgazdasági szerszám, nyílászáró szerkezetek,stb. területén is lenne lehetőség exportunk fokozására. Belkereskedelmi szakembereink megállapították, hogy narancsból, mandarinból jelentősen tudnánk importunkat fokozni, továbbá datolyával, fügével és déligyümölcs-levekkel lehetne bővíteni a hazai választékot. Ezenkívül szállítóképesek lencséből, konzervekből, halkonzervből is. Igen jó minőségű palackozott sört gyártanak, amelyből 100 000 hektolitert is lehetne vásárolni. Az ipari fogyasztási cikkek területén a belkereskedelmi szakemberek elsősorban női nylon fehérneműből és kötöttáruból kértek mintákat, árukat. Cipő, bőrdíszmű, bőrkonfekció áruik is számításba jöhetnek importválasztékunk bővítésére. Felhívtuk a figyelmet, hogy lehetőségünk lenne gyógyszergyár, konzervgyár, festékgyár és lámpagyár, továbbá datolyaszárító berendezés szállítására. A geológiai munkákban való részvételre, víztisztításra, ércdúsításra vonatkozó javaslataink is érdeklődésre tartanak számot. Algéria egyik legnagyobb volumenű exportcikke az olaj és a földgáz. Felvetették, hogy részünkre is hajlandók lennének földgázt szállítani folyékony állapotban, hajókkal. A bevezetőben említett algériai forgalomnövekedés csak akkor oldható meg, ha mind az import, mind az export vonatkozásában vállalati szakembereink, üzletkötőink gyakrabban utaznak a helyszínre. Hosszabb időre pedig vállalati kiutazókat lenne célszerű kiküldeni, hogy a helyszínen alaposabban felmérhessék a piaci lehetőségeket. Dr. Russay István BHENlHIlfl TOPIDBJIH Amerikai diszkrimináció a műszaki adatok tükrében A műszaki adatok és dokumentáció exportját az USA kereskedelmi minisztériuma ellenőrzi, az export szabályozására vonatkozó 1949-es törvénynek megfelelően. A szabályozás alapján műszaki adatnak és dokumentációnak minősül minden olyan információ, mely valamely termék tervezése, gyártása vagy feldolgozása terén hasznosítható. A műszaki adatokat és dokumentációkat a szocialista országokban általában csak jelentős diszkriminációs megkötöttséggel lehet exportálni. Általános engedély alapján exportálhatók tudományos jellegű műszaki adatok, ha közvetlenül és jelentősen érintenek konkrét termelési kérdéseket, valamint olyan műszaki adatok, melyek általában nyilvános sajtókiadványban megjelenhetnek. A nyilvánosan meg nem jelent adatok is a fenti engedély alapján exportálhatóak, de figyelembe kell venni bizonyos feltételeket. Az engedély nem vonatkozik a Kínába, a Koreai NDK-ba, a VDK-ba és a Kubába irányuló exportra, mivel ezekkel az országokkal az USA-ban tilos a kereskedelem. A Szovjetunióba és az európai szocialista országokba exportálhatók: leírások, útmutatók, vázlatok, ha ezeket általában az áruhoz mellékelni szokták, és az illető áru eladását már engedélyezték. Fenti dokumentációt az ajánlathoz mellékelve elküldhetik még az ügylet megkötése előtt is, ha a termék nem „stratégiai” cikk. A szabályzat kimondja, hogy a műszaki adatok és dokumentáció elküldése nem jelenti, hogy az exportellenőrző szervek feltétlenül engedélyezni fogják magának az árunak a kivitelét is. A szabályozás tartalmaz megkötéseket a tőkésországokba irányuló amerikai exportra is, mégpedig abból a célból, hogy megakadályozza a műszaki adatok reexportját a szocialista országokba. Olyan műszaki adatok és dokumentáció exportjára, melyeket az általános szabályozás nem érint, egyedi engedély szükséges. Az engedély hat hónapig érvényes. (1969. évi 5. szám) THE TIMES Az USA-ban a legtöbb pénzbefektető meg van győződve, hogy a háború üzleti szempontból nem fenékig tejföl. A május 16-val elmúlt héten a Wall Street nem sokat adott a külföldi devizaválságra és a belföldi kamatemelkedésre, amelyek rendes körülmények között bessztényezők.. A vietnami békekilátásokról szóló kedvezőbb híresztelések nyomán az áremelkedések domináltak és a Dow Jones-féle részvényindex 961,61 ponton, vagyis az idei legmagasabb szint közelében zárult. A heti emelkedés 4 pontos, az április vége óta elért emelkedés pedig 38 pontos volt. Ez utóbbi, az idézett részvényindex legjobb eredménye 12 hónap óta, s figyelemre méltó, hogy az idő tájt szintén szó volt béketárgyalásokról. A Wall Streeten és az amerikai üzletemberek között úgy látszik az a típus van előtérben, amelyet Samuelson ismert közgazdász hasonlata alapján békegalamb és a hossz-spekulációt jelképező bika keresztezésének képzelnek el. A legújabbkori történelem azt tanítja, hogy a béke kifizetődik. A második világháborút és a koreai háborút nem követte a jósolt depresszió, mindkettő után csak enyhe recesszió következett, s ezt is hamarosan újabb prosperitás váltotta fel. A vietnami béke nemcsak segítene lehűteni az infláció hevét, hanem új lehetőségeket teremtene a nemzetet és gazdaságát sújtó társadalmi bajok orvoslására. A béke gazdasági következményei a helyreálltának gyorsaságától függenének. Az átmeneti időszak irányításában ajánlatos politika tanulmányozását csak nemrég kezdte meg a kormányzat, Herbert Stein elnöki gazdasági tanácsadó vezetésével. Senki sem tart attól, hogy az átállás nehéz lenne, főként azért nem, mert a háború csak aránylag kis mértékben jó „osztalékot fizet” a béke ékelődött be az amerikai gazdaságba. A katonai költségvetés a társadalmi terméknek csak 9 százalékát képviseli, szemben a koreai háború majdnem 13 százalékával és a második világháború nem kevesebb mint 41 százalékával. Ha pedig csupán a közvetlen háborús kiadásokat vesszük figyelembe, ez az arány mindössze 3 százalék. Ami pedig a foglalkoztatottakat illeti, a háborúval kapcsolatos munkahelyeket körülbelül másfél millió dolgozó tölti be. Az átállásra vonatkozóan egy menetrendet még tavaly készített Johnson költségvetési igazgatója. E szerint az átmeneti idő mintegy két évet venne igénybe a háborús gazdaság befejezésétől a vietnami háború előtti feltételekhez közel álló helyzet eléréséig. A becslés szerint a Pentagon jelenlegi 79 milliárd dolláros költségvetése 1970-ben 7 milliárddal, 1971-ben pedig 13 milliárddal csökkenhetne. Minthogy a leszerelt katonáknak körülbelül egyharmada tanulmányaihoz térne vissza, új munkaalkalomról körülbelül 600 ezer fő számára kellene gondoskodni. Ezt nem tartják túl nehéz feladatnak. Kérdéses, hogy mekkora lenne a „béke osztaléka”, vagyis azoknak a gazdasági forrásoknak az összege, amelyek a háború befejezésével békés célokra felszabadulnának. Abban az eléggé derűlátóan feltett esetben, hogy a fegyverszünet még az idén megtörténik, Johnson költségvetési igazgatója azt a becslést állította fel, hogy a „béke osztaléka” 1971-ben mintegy 8 milliárd, 1974-ben pedig már 40 milliárd dollár lenne, vagyis párhuzamosan növekednék a gazdaság expanziójával. A választási hadjárat alkalmával Nixon elnök 10 milliárd dolláros „békeosztalékról” beszélt. (1969. évi 20. szám) FINANCIAL TIMES Úgy tűnik, az angol kormány újabban kevésbé idegenkedik a fizetési mérleg javítása érdekében bevezetendő importkorlátozásoktól — írja kommentárjában C. Gordon Tether, ismert brit közgazdasági szakíró. Eddig az a nézet uralkodott, hogy az ilyen lépés végeredményben kedvezőtlen hatású megtorlásokat idézhetne fel az angol exporttal szemben. Az erről folyó vita során Jenkins pénzügyminiszter azt a nézetet képviselte, hogy a megtorlástól már csak azért sem kell tartani, mert a korlátozás az importnak csupán kis hányadát érintené. Mindenesetre figyelemre méltó tény, hogy a kormány a túlzott import leküzdésére irányuló intézkedések mérlegelésénél tekintetbe vette a megtorlás lehetőségét. Valójában sohasem kellett tartani a külvilág komoly ellentámadásától, ha a font krízisének leküzdésére szolgáló átmeneti jellegű importkorlátozásokról van csupán szó. A cikkíró szerint a hivatalos észjárás nehézkességére vall, hogy csupán az utolsó órában ismerik fel a helyzetet. Akkor kerül erre sor, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a külföld a font gondjainak elhárítására tett intézkedésekre inkább megértéssel, mint ellenségesen reagál. Sajnálatos, hogy a megtorlástól való félelem eloszlásával egyidejűleg a kormánynak rá kellett ébrednie arra, hogy az importkorlátozás csupán olyan szűk területre szorítkozhat, ami nem jelentene komoly segítséget. Az importkorlátozás tulajdonképpen Anglia importkontingenseket tervez, egyértelmű volna azokkal az általános gazdasági jellegű intézkedésekkel, amelyekkel a kormány igyekszik a külföldi kiadásokat csökkenteni. A különbség csak abban állna, hogy ez gyorsabb, megbízhatóbb és kevésbé fájdalmas módszer. Ha az importkontingensek bevezetése a bevitelre fordított összegek csekély csökkentésének lehetősége miatt csaknem hatástalannak ígérkezne, vajon mi várható az általános gazdaságpolitikai intézkedésektől? Nem vitás, hogy az importtöbblet kérdésének egyetlen célravezető megoldása az export megfelelő mértékű növelése. Ameddig azonban erre nincs mód — és a fizetési mérleg többletével büszkélkedő országok vajmi kevés hajlandóságot mutatnak a deficites országok igényeinek kielégítésére — addig az importnak azt a részét kell megszorítani, amelyet Anglia, egyszerűen nem engedhet meg magának. Nem vitatható tény, hogy a brit import az utóbbi évek folyamán annyira felszökött, hogy meg kell keresni a módot az import és az export egészséges arányának kialakítására. Helyesebb mód az import túlzott növekedésének útját állni, mint a már kialakult bevitel korlátozása, bár a font sterlingbe vetett bizalom helyreállítása érdekében a kezdeti időszakban a takarékosságnak ez a módja sem indokolatlan. Nehéz megjósolni, hogy a kormánynak hogyan sikerülhet az importplafon bevezetésének elkerülése. A halogatás azonban csak ronthatja a helyzetet. (1969. május 22.) NÖVELJÜK EXPORTUNKAT A VILÁGGAZDASÁG május 29-i számában már hírt adtunk a magyar CHEMOKOMPLEX és a lengyel Polimex külkereskedelmi vállalatok közösen szervezett szimpozionáról. A tanácskozás céljául a szocialista gépimport (ebben az esetben a Lengyelországból behozható gépek, berendezések) lehetőségeinek feltárását tűzték ki. A szimpozion felülmúlta a várakozást. Nemcsak a meghívottak jelentek meg: sok olyan szakember is képviselte üzemét, akikről a rendezőség nem is gondolta, hogy érdekli a tanácskozás témája. A megbeszéléshez fűzött remények egyébként sem bizonyultak hiábavalónak: már a következő napon felvették az ipar szakemberei a jelenlevő lengyel cégek igazgatóival a kapcsolatot különböző gépek , berendezések szállítási feltételeinek tisztázására. S hogy ezekre a közös összejövetelekre mennyire szükség van, bizonyítja az is, hogy most „derült ki”: a Polimex nemcsak építőipari gépeket szállíthat nekünk, de kielégítheti a vegyipari berendezésekre irányuló igényeinket is. Sőt az is „világossá vált”, hogy nem kell feltétlenül beérnünk a kétoldalú kapcsolatok folytatásával a jövőben; kedvező feltételek mellett kereskedhetünk harmadik országok piacain is, ha a „felfedezett” feltételekkel élünk is ezentúl. Ezek után úgy érezzük, jogos a megállapítás: az első lépést sikerrel tették meg a két baráti ország képviselői egymás felé. Annyira, hogy már a második lépés lehetőségein is gondolkoznak, s az ősz folyamán megismételnék a szimpoziont, mégpedig Lengyelországban, ahol a CHEMOKOMPLEX vezetői ismertetnék a lengyel vegyipar szakembereivel a további együttműködésre vonatkozó elgondolásaikat. (b. 1.) Hollandia, Olaszország és Japán hús- és baromfivásárlásai A TERIMPEX üzletkötői Hollandiában, Olaszországban és Japánban tanulmányozták legutóbb az értékesítési lehetőségeket. A németalföldi piacon — ahová az elmúlt évben csaknem 20 000 darab vágómarhát szállított a vállalat — az idén is jelentős exporttételek elhelyezésére van kilátás:az elmúlt hónap végéig mintegy 6000 vágómarhát vásároltak Magyarországon a holland partnerek. A nagy ütemű szállítások eredményeképp Magyarország Hollandia legnagyobb élőmarha-exportőre lett, s a jövőt illetően is meglehetősen kedvezőek a TERIMPEX üzleti lehetőségei, jórészt a viszonylag magas belföldi árak miatt. A holland mezőgazdasági minisztérium jelentése szerint ez év január 1-től április végéig az alábbi mennyiségű vágómarhát szerezték be külföldről: Írország 395; Dánia 620; Anglia 3400; Magyarország 5800 darab. Az olasz piacon szerzett tapasztalatok azt bizonyították, hogy a húshiányt — amely körülbelül évente 400 000 tonnát tesz ki —, a hazai szarvasmarha-állomány növelésével nem tudják fedezni. Részben az olasz állam, részben a Közös Piac szervezete ad a hiány csökkentésére támogatást : marharhizlaló-istállókat építenek s fokozzák kelet-európai — elsősorban Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából, s újabban Magyarországról származó — importjukat. Hazánk évente mintegy 800 000—1 000 000 darab beállítani való borjút, növendékmarhát szállít Olaszországba. Japán — elsősorban az életszínvonal emelkedése s ezzel a táplálkozás módjában bekövetkező változások miatt — már az elkövetkezendő években is jelentős baromfihús- és tojásimportőrré vállhat. A TERIMPEX egyik partnere, a Nitsherei cég például fagyasztott tojást és különböző tojáskészítményeket vásárolna elsősorban, bármiscolt hajlandó lennie folyamatos szállításról szerződést aláírni. A baromfiiránti kereslet növekedését mutatja, hogy egy másik japán cég 1970-re 8-10 ezer tonna csirkére jelentett be igényt a TERIMPEX üzletkötőjének s ugyanakkor 500 kilogramm kacsára és ugyiaminnnnyi pulykára kért mintaszállítást. A japán piaci helyzettel, az importőr vállalatokkalkapcsolatosan a Távol-Keleten járt magyar szakemberek külön is kiemelték, rendkívül fontos a határidő, és a minőségbeli precizitás, a vállalások pontosbetartása. A Volkswagennel kötött szerződés alapján 240 000 kapcsolót gyárt 1969- ben a VIDEOTON ajkai gyáregysége az NSZK-beli cég részére. A két vállalat között érvényben levő hosszú lejáratú szerződés lehetővé teszi, hogy ezt a mennyiséget a többszörösére növeljék. Eddig 14 országba exportált a magyar szabadalom alapján gyártott görgős ekéből a KOMPLEX közvetítésével a csataszögi termelőszövetkezet. Legutóbb dél-amerikai üzletfelek, kolumbiai és chilei kereskedők jelentkeztek vételi szándékkal. Az osztrák Landesmann céggel kötött együttműködési megállapodást a Besenyszög—Palotási Állami Gazdaság. • • RÖVIDEN A megállapodás értelmében Magyarországon is meghonosítják az osztrákok által kitenyésztett pecsenyekacsa-fajtákat. Ezekből az első ezer darabot már meg is vásárolta a gazdaság. A NSZK-beli kereskedők csoportja érkezett a MONIMPEX meghívására Budapestre. A német szakemberek elsősorban a borászati export lehetőségeink tanulmányozására utaztak Magyarországra. S ötvenezer dollár értékű fényképezőgépet vásárolt az OFOTÉRT a nemrégen zárult első japán foto- és filmtechnikai kiállításon bemutatott gépekből. Az első szállítmányok már júliusban megérkeznek Magyarországra. Európa és Afroázsia találkozója Barcelonában Tudósítónktól: Május 31-én nyitotta meg kapuit a 37., tizenöt napos Barcelonai Vásár. Ötven ország 5500 kiállítója jelent meg termékeivel, a közös piaci és EFTA- országaikon kívül elsősorban az afrikai és ázsiai országok. A vásárt a spanyol kereskedelmi minisztérium kezdeményezésére összehívott spanyol—afrikai együttműködési éskereskedelmi kongresszussal egyidejűleg zajlik s innen származik egyik jelmondata is: „Afroázsia találkozik Európával Barcelonában.” A magyar—spanyol kereskedelmi kapcsolatok bővülésével egyre gyakoribb vendégei vagyunk a barcelonai vásárnak. Idén hatodszor, 350 négyzetméteres területen, elsősorban tartós és könnyűipari fogyasztási cikkeket és élelmiszereket állít ki a HUNGAROTEX, a HUNGAROCOOP, a CHEMOLIMPEX, a Kultúra, az ELEKTROIMPEX, a VIDEOTON és a TERIMPEX. Főleg a textíliák, műbőrök, férfi-, női- és gyermekruhák, a campingcikkek, rádiók, televíziók, könyvek, hanglemezek és múzeumi műtárgy-másolatok tarthatnak számot a spanyol kereskedők és a fogyasztóközönség érdeklődésére. A rendező HUNGEXPO árubemutatónkat, eredeti építészeti keretbe helyezte el: a szimbolikus „mesevásár” már az első napokban is nagy számban vonzotta a látogatókat. Június 12-én „Magyar Nap” lesz, gazdag eseménysorozata újabb lehetőséget teremt majd, hogy vállalataink közvetlenebb, intenzívebb kapcsolatokat létesítsenek a spanyol kereskedelmi körökkel és a közönséggel. 1969. JÚNIUS 3.3 Pécsi kesztyűk az USA-ba Öt napot töltött az Egyesült Államokban, két hetet pedig Kanadában dr. Bischof Gyula, a Pécsi Kesztyűgyár kereskedelmi főosztály vezetője. Utazásának célja lehetőségek vizsgálata volt, hogyan törhetnének be gyártmányaikkal a tengerentúli kontinens piacaira. — Gyártmányainknak igen jó hírneve van az Egyesült Államokban, s nagyon biztatónak látom értékesítési lehetőségeinket. Több ajánlatot is kaptam különböző amerikai vállalatoktól, szívesen elvállalnák kesztyűink exportjának képviseletét. Részben ajánlataik, részben a piac igényeinek ismerete alapján mondhatom, hogy néhány év alatt igen komoly mennyiségeket helyezhetünk el a tengerentúlon, annak ellenére, hogy meglehetősen magas védővámokkal kell „megküzdenünk”. Kanadában korábbi vevőinkkel találkoztam, s megállapodtunk abban, hogy a kivitel fokozásának érdekében képviselőnk hamarosan Torontóban is irodát nyit. A Pécsi Kesztyűgyár szakemberei már meg iskezdték tárgyalásaikat a TAMNIMPEX-szel arról, hogy az export növeléséhez szükséges kapacitást még idén biztosítani lehessen. — m. z. — VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180-830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3052/3 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008